Bejegyzések szeptember, 2012

Az empátia tudománya, mire tanítsuk gyermekeinket?

»Írta - - 2012. Sze 05 in Blog, Család, Érzelmi intelligencia, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Az empátia tudománya, mire tanítsuk gyermekeinket?

Az empátia tudománya, mire tanítsuk gyermekeinket?Fontos érzelmi képességünk az empátia. Minden szülő jól teszi, ha tanítani igyekszik gyermekének, hogyan legyen empatikus. Ez minden gyermek esetében fejleszthető, függetlenül attól, hogy veleszületett tulajdonságai szerint mennyire képes mások megértésére és mások helyzetének átélésére.  Gyermekeink jobb empátiás képességgel jobb kapcsolatok építésére lesznek képesek felnőtt korukban.Az empátia és az érzelmi intelligencia szorosan összefüggnek egymással, az empatikus emberek több önbizalomra is szert tesznek, és elég jól képesek érezni magukat ahhoz, hogy mások is jól érezzék magukat velük, mellettük.Néhány dolgot érdemes megjegyeznünk.Az empátia korai életkorban fejlődik ki, utánzás, azaz agyunkban végbemenő  tükrözési folyamat útján. Miközben figyelünk valakit, amint valamit csinál, képesek leszünk azt érezni mi is, amit ő érez. Erre példa, amikor valaki becsípi az ujját és felszisszenünk, vagy, ha nevetést hallunk és ránk ragad, anélkül, hogy pontosan tudnánk, min nevettek a többiek.Ha túlságosan túlárasztó, esetleg elborzasztó amit látunk, agyunk automatikusan abbahagyja a tükrözést, empátiánk kikapcsol, ezzel segít nekünk megbirkózni a látottak befogadásával. Ez történik rendszeresen súlyos sérülteket kezelő orvosokkal, ápolókkal. Ez tudatalatti folyamat. Gyermekeinknek azzal segíthetünk empátiás készségük fejlesztésében, hogy olyan dolgokat engedünk látni nekik (pl. tévében), amik befogadhatóak számukra és pozitívan befolyásolják érzelmeiket.Azzal is segíthetünk gyermekeinknek empátiás készségük fejlesztésében, ha javasoljuk nekik, hogy figyeljék meg, hogy valaki milyen módon beszél. Vannak tipikus megnyilvánulások, amelyek arról árulkodnak, hogy aki kimondta őket, mennyire empatikus ember, mennyire figyel a másikra.Azzal is segíthetünk gyermekeinknek, ha megkérjük őket, minden nap segítsenek valamiben valamelyik társuknak. A segítségnyújtás az egyik legkiválóbb empátiafejlesztő tevékenység, ami ugyanakkor más formában is megtérül. Meg is kérdezhetjük gyermekünket esténként, kinek segített aznap?Persze lehetetlen minden pillanatban empatikusnak lenni. Az empátia mértéke skálán mozog. Ha tanítani akarjuk gyermekeinknek, vagy a környezetünkben lévőknek, legjobb, ha lehetőségünk szerint igyekszünk példaképként viselkedni. Gyakoroljuk például a másik helyzetébe való beleérzés képességét, aminek útján logikusan kitaláljuk, hogy a másik szemszögéből hogyan látható egy történés. Például, ha a szomszédunk fáradt, és mi nem hagyjuk abba a hangos zenehallgatást, vajon, hogyan érezheti magát. Ezt megbeszélhetjük gyermekünkkel is.Alább két idézet az empátiáról, melyek kedvesek nekem.“ Az igazi barátsághoz az szükséges, hogy az egyik fél olyan támogatást nyújtson, amire a másiknak abban a pillanatban szüksége van.”Bereczkei Tamás “Amíg nem éled át, milyen a másiknak, addig nem tudsz szeretni. Amíg nem fáj neked a fájdalom, amit másnak okozol, nem tudsz szeretni…  Együtt érezni valakivel csak akkor lehet, ha az én idegeim is összerándulnak attól,amit benne én okozok.”Müller Péter Szeretettel,Tomori NóraLikeolj...

tovább