Bejegyzések február, 2014

NEVELJÜNK GYERMEKEINKBE SIKERESSÉGTUDATOT!

»Írta - - 2014. feb 01 in Blog, Család, Érzelmi intelligencia, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

NEVELJÜNK GYERMEKEINKBE SIKERESSÉGTUDATOT!

Jó dolog nyerni, nagyon rossz veszíteni.  A baj az, hogy azok a szülők, akik hajlamosak “vesztesnek” érezni magukat (és ezért másokat okolni), sajnos “vesztes” gyerekeket nevelnek, akaratlanul is. Mivel senki sem lehet örökké a győztes oldalon, leghasznosabb az időnként elkerülhetetlen kudarc érzését élhetőbbé, elfogadhatóbbá tenni, méghozzá nagyon tudatosan.Már az is valamit segít, ha olyan szavakat használunk a kudarc helyett, mint például “ tapasztalat”, “tanulási lehetőség”, “tanulság”, “fejlődés”, “bölcsebbé válás”, stb. Különösen segíthet ez, ha gyerekekről van szó. Mert megváltoztathatja a helyzetről kialakított képet, tompíthatja a szomorúság mértékét.Vannak olyan érzéseink, amik kezelésére nagyon kevés eszközünk van. Tipikusan ilyenek a csalódottság, tehetetlenség, alkalmatlanság, kirekesztettség, félelem.Ha veszítünk, fájdalmat élünk meg. De mindannyian különböző intenzitással! Ez pedig attól függ, hogyan vélekedünk a versenyről, a nyerés-vesztés lehetőségeiben rejlő fejlődési lehetőségekről, milyen mértékben vetjük alá magunkat szüleink vagy más hatalomban lévő emberek akaratának, stb. Vannak, akik gyorsabban tovább tudnak lépni és akár nagymértékű fejlődésre képesek kudarcaik hatására, vannak, akik hosszan belemerülnek a fájdalomba.Gyermekeinknek nagyon sokat segíthetünk, hogy vereségeiket a javukra fordíthassák. A helyzet jobb megértésére mégis előbb nézzünk tipikus példákat arra, ami a gyerek “vesztes vagyok” tudatát erősíti:- “Az élet mindig nyertesekből és vesztesekből áll”. Az ilyen vélekedés rendszerint olyan családban lévő gyermekben alakul ki, ahol a szülők hajlamosak fekete-fehérnek látni a világot.- “Nekem ez úgysem fog menni”. Ezt az az ember gondolja így, akit gyerekkorában nem bátorítottak eléggé, akinek nem támogatták az ötletei megvalósítását, akit nem dicsértek meg az apró sikerekért. Azok a gyerekek is alkalmatlannak fogják érezni magukat, akiket ignorálnak.- “Fontos, hogy mások mit gondolnak rólam”. Ez azokban a gyerekekben alakul ki, akiknek a szülei számára nagyon fontos a státusz, a társadalmi rang. A szülők maguk is mindig másoknak akarnak megfelelni.- “Gyűlölöm a versengést”. Ez akkor alakul ki a gyerekben, ha túlságosan sok olyan versengésnek van kitéve, ahol rendszeresen alul marad.- “Minden versenyben csak egy győztes van”. Ezt az a gyerek gondolja így, akinek a családján belül is verseny határozza meg az abban elfoglalt helyet.- “Száz százalékot kell teljesítenem”. A perfekcionista szülők gyerekei fognak így érezni.- “Szerencse kérdése”. Az a szülő, aki az életet hibáztatja a maga kudarcaiért, olyan gyermeket fog nevelni, ki a szerencsének tudja be saját sikereit vagy kudarcait.- “Ha nem sikerül, akkor szégyellni fogom magam”. Ez a gondolat azokban a gyerekekben fejlődik ki, akiknek valamilyen okból titkolni kell képességeiket, vagy azok hiányát.-“Mások nem tudják, milyen is vagyok valójában”. Azok a gyerekek vélekednek így, akik valamilyen okból másképp kell viselkedjenek házon kívül, mint otthon.-“Túl nehéz”. Az a gyerek érzi ezt, akinek a szülei tökéletességre törekednek, ítélkezőek, vagy túlzottan kritikusak.-“Nem akarok sikeres lenni mert valójában előnyeim származnak abból, ha vesztesnek érzem magam”. Ez egy különösen tudatalatti meggyőződés. Azoknak a szülőknek a gyerekeiben alakul ki, akik nagyon hajlamosak a gyengék és az “áldozatok” gyámolítására. Hogyan tehetjük gyermekeinket mentessé a fenti meggyőződésektől?- Kis sikereket is nagyon ünnepeljünk meg!- Hagyjuk gyermekeiknek, hogy kifejezzék alkalmankénti csalódottságukat! Mondjuk nekik például, hogy igen, rossz dolog történt veled most, velem is történt már ilyen. Ezzel megadjuk neki azt a lehetőséget, hogy kudarcérzését elfogadhatónak élje meg.- Tanítsuk őt arra, hogy nem léteznek vesztesek. Csak olyan emberek léteznek, akik nem tanultak a tapasztalataikból!- Bátorítsuk őket arra, hogy csapatsportot űzzenek! A csapatban sportolók megtanulják megélni azt, hogy a nyerés és vesztés másokkal közös élmény lehet.- Bátorítsuk őket arra is, hogy csapatversenyben mindig köszönjék meg a játékot a másik félnek, függetlenül attól, hogy nyertek, vagy veszítettek.a-ha kudarcot élnek meg valamiben, az egyáltalán nem azt jelenti, hogy ők nem sikeresek. A “sikeres vagyok” tudat, az általános identitástudat része, míg a kudarc csak egy élmény. Más szóval, minden sikeres játékosnak vannak sikertelen játszmái.- Játsszunk velük olyan játékot, ahol mi vagyunk a vesztesek! Mutassuk meg ebben, hogy hogyan kell jól kezelni a vereséget.- Buzdítsuk őket arra, hogy humorral fogják fel a kudarcot!- Saját kudarcélményeinket osszuk meg gyermekeinkkel! Ez segít nekik megérteni, hogy a kudarc természetes dolog.- Ha túl szigorúak saját magukhoz, bíztassuk őket, hogy legközelebb jobban fog menni.Jó gyermeknevelést kívánok!Tomori NóraLikeolj...

tovább