Bejegyzések december, 2015

A meghallgatás művészete 2.

»Írta - - 2015. dec 31 in Blog, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

A meghallgatás művészete 2.

Mások meghallgatásának és üzeneteik pontos megértésének képessége minden kapcsolatban és élethelyzetben fontos.   Korábban megbeszéltük, melyek azok a jellemző helyzetek, amikor fejünkben önkéntelenül kikapcsol a figyelem, és, hogy melyek a jellemző meghallgatási/figyelmi módok, amiket mindannyian alkalmazunk életünk különböző szituációiban.   Most olyan ötleteket adok, hogyan lehetünk embertársaink kedves, empatikus, kritikus, vagy megoldás-orientált meghallgatói. Hasznunkra válik, ha képesek vagyunk tudatosan eldönteni, milyen módon akarunk valaki mondandójára odafigyelni attól függően, mi a célunk a beszélgetés során.   Hogyan hallgassunk meg valakit kedvesen? - Ha a beszélőre figyelünk, igyekezzünk a jó dolgokra koncentrálni, és valós pozitív visszajelzésekkel támogatni őt! - Keressünk olyan pontokat, amiben egyet tudunk vele érteni, és mondjuk is ki! - Ha a beszélő panaszkodik egy harmadik félre, aki pl. bántotta őt, igyekezzünk pozitívan megerősíteni őt pl. azzal, hogy úgy véljük, az ember bizonyára nagyon fáradt volt!   Hogyan hallgassunk meg valakit empatikusan? -Tegyünk fel olyan kérdéseket, amelyek segítenek a beszélőnek abban, hogy jól/pontosan ki tudja fejezni magát! - Bólintsunk, hogy érzékelje figyelmünket! - Mozgásunkkal, testbeszédünkkel tükrözzük a beszélőt. Mi is vegyünk fel hasonló testtartást, mint ő! - Mondjuk vissza a hallottakat, de vigyázzunk, ne kihívóan, vagy kritikusan tegyük ezt! - Mondjunk olyan dolgokat, amelyekkel azt üzenjük, hogy figyelünk rá, pl. igen, értem, stb. - Őrizzük meg nyitottságunkat és próbáljuk meg nem kitalálni, hogy a másik vajon épp hogy érzi magát, mert ha tévedünk, az téves következtetések felé visz bennünket.   Hogyan hallgassunk meg valakit kritikusan? - Mindig legyünk óvatosak, mielőtt úgy döntünk, kritikus figyelemmel akarunk illetni valakit. Néha azt hisszük,  kritizálás céljaink felé vihet bennünket, de ez valójában ritkán van így. Társasági helyzetben inkább kerüljük, munkahelyen is legyünk nagyon körültekintőek! - Mindig kérdezzünk vissza, ahányszor csak szükséges, hogy teljesen biztosak lehessünk abban, valóban pontosan értjük a helyzetet. - Minden esetben kérjünk pontos magyarázatot és példákat, ha a gondolatmenetben logikátlanságot érzékelünk! - Mindig maradjunk nyugodtak, még akkor is, ha zavaros, vagy félreérthető magyarázatokat kapunk! Akkor se háborodjunk fel, ha nem értünk egyet! - Csak akkor mondjunk véleményt, ha a másik fél ezt külön kéri tőlünk! - Ha az a célunk, hogy változást/változtatást érjünk el, jusson eszünkbe, hogy az emberek úgy motiválhatóak erre, ha negatív véleményözön helyett inkább a jó, és a változás irányába vivő dolgokat megdicsérjük! - Ne feledjük: ahhoz, hogy valaki úgy érezze, körülbelül azonos arányban dicsérik és kritizálják, négyszer annyi dicséretet kell kapnia, mint amennyi kritikát!   Hogyan hallgassunk meg valakit megoldás-orientáltan? - Csak akkor mondjunk véleményt és osszuk meg gondolatainkat, ha erre külön kérnek minket! Az a legjobb, ha sikerül a beszélőt hozzásegítenünk ahhoz, hogy ő találja meg a megoldást. Ebben úgy segíthetünk neki, hogy irányított kérdéseket teszünk fel. Beszélgetőpartnerünk a saját maga által kigondolt megoldást sokkal inkább magáénak fogja érezni, mintha ez mástól jön. - Kérdezzük meg, hogy “Mire lenne szüksége ahhoz, hogy jobban érezze magát?” Ez a kérdés abban segít, hogy a beszélgetés témáját a problémákról a megoldások irányába tereljük. - Kérdezzük meg, hogy “Akkor most mit tervez tenni?” Ezzel a kérdéssel segíthetjük a beszélőt, hogy megossza velünk az elképzeléseit. Talán már rég kigondolta ő is ugyanazt a megoldást, ami a mi fejünkben is van. Ezzel segíthetünk neki megerősíteni magát a szándékában. - Ha mégis nekünk kell megoldást javasolni, akkor inkább úgy fejezzük ki magunkat, “Mi lenne, ha kipróbálná…” mint, hogy “Tegye azt, hogy…”! - Úgy is kifejezhetjük javaslatainkat, hogy kérdést formálunk belőlük, “Kipróbálta már azt, hogy…?” - Megosztatjuk valamilyen személyes tapasztalatunkat, vagy egy harmadik személy tapasztalatát olyan módon, hogy abba rejtjük el javaslatunkat. - Ne veszítsük el a türelmünket, ha visszautasítják javaslatunkat, ne kezdjünk győzködésbe!   Szeretettel,   Tomori Nóra     Likeolj...

tovább

A meghallgatás művészete 1

»Írta - - 2015. dec 22 in Blog, Család, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

A meghallgatás művészete 1

A meghallgatás művészete  Minden emberi viszonylatban, legyen az munka- vagy magánélet, fontos a jó meghallgatás képessége. Ha jó kolléga, főnök, szülő, barát, társ akar lenni az ember, kiváló befektetés a figyelmünk fejlesztése.Mindannyian tapasztaljuk, hogy meghallgatni másokat nem olyan egyszerű, mint hinnénk. Kutatók szerint például a férfiak és a nők különbözőképpen vélekednek a meghallgatásról: a figyelem látható, hallható jeleit különbözőképpen értelmezik. Ha valaki azt mondja: “igen”, “hmm” azt a férfiak hajlamosak az egyetértés jeleként értelmezni, a nők ezt  inkább csak a figyelem jeleként kezelik. Tehát, ha a nők nem hallanak ilyen jelzéseket, azt gondolják, nem figyelnek rájuk, a férfiak, ha hallanak, azt gondolják, egyetértenek velük.A figyelem fenntartásában a legnehezebb az, hogy, ha beszélnek hozzánk, azt ne a saját, beépített szűrőinken keresztül halljuk. Sőt, ez praktikusan lehetetlen. Nagyon régről, kicsi gyerek korunk óta kialakultak előfeltevéseink a világ működéséről, és valahányszor valakit meghallgatunk, bekapcsolnak azok a beépült szűrőink, amelyekkel agyunk szelektíven csak azokat az információkat választja ki, amelyek igazolják előfeltevéseinket. Sokszor figyelmünk teljesen ki is kapcsol, ha a hallott információ konfrontációban van értékeinkkel, vagy teherbírásunkkal.Vannak tipikus esetek, amikor különösen nehéz figyelmünket fenntartani.Nehéz meghallgatni a panaszkodókat. Csak korlátokon belül vagyunk képesek mások panaszát befogadni. Egy idő után agyunk annyira túltelítődik, hogy már nem vagyunk képesek több energiát a panaszkodóra fordítani.Nehéz arra semlegesen figyelni, aki csalódottságát fejezi ki velünk szemben. Ha valaki kritikus velünk, azonnal bekapcsolnak védelmi szűrőink, hogy kiiktassák a figyelmet és ezzel a fájdalmat, amit az odafigyelés okozna.Nehéz odafigyelni beszélgetőtársunkra, amikor az agyunk a saját bajunkkal, feladatunkkal van túlterhelve. Ilyenkor szűrőink azért nem engedik át az információt, mert “fontosabb” feladatokra irányítják gondolatainkat.Kutatók szerint beszélgetés közben a “csak” szó beindítja figyelmi szűrőinket. Mindannyian tudjuk, hogy a “csak” után az következik, hogy beszélgetőtársunk miért nem ért egyet velünk.Másik ilyen figyelmet gátló kifejezés az “ezt te nem érted”. Ezután, ha még jön folytatás, az biztos, hogy kritika, amit már agyunk nem akar befogadni.Ha azt halljuk “sose figyelsz rám”, garantáltan beindulnak figyelmet gátló mechanizmusaink.Ha beszélgetőtársunk annyira aktívan magyaráz, hogy mi nem is jutunk szóhoz, a passzivitás ellankasztja figyelmünket, bármennyire is igyekeznénk fenntartani.Ha egy olyan intenzív és érzékeny beszélgetésben vagyunk, amiben próbálnánk a szót kicsit semlegesebb tónus vagy téma irányába terelni, de ebben beszélgetőtársunk nem partner, szintén nehezünkre esik figyelmünket bezárkózás nélkül fenntartani.Ha erőszakos, követelőző, ítélkező módon beszélnek hozzánk, figyelmi szűrőink gyorsan beindulnak és elváltoztatják, vagy kikapcsolják a hallottakat.Mindez megfordítva is érvényes, ha mi beszélünk másokhoz a fenti sémák szerint, előre láthatjuk hogy milyen hatást teszünk azokra, akik próbálnának minket meghallgatni! Szeretettel,Tomori Nóra, életvezetési tanácsadó, karriertanácsadó Likeolj...

tovább

“A vásárlás olcsóbb, mint a pszichológus”

»Írta - - 2015. dec 18 in Blog, Boldogság, Család, Érzelmi intelligencia | 0 Hozzászólás

“A vásárlás olcsóbb, mint a pszichológus”

Egy jól ütemezett túra a bevásárlóközpontba gyógyszerek és gyógykezelések komoly versenytársa, ezt bármikor megtapasztalhatjuk. Tanulmányok sora is mutatja, hogy a vásárolgatók 50-60 százaléka azért vesz magának valamit, hogy örömet éljen át. Néhanapján egy-egy új darab megszerzése a gardróbba vagy egy szép tárgy a polcra hasonló élményt nyújthat, mint mondjuk egy-egy pohár bor. Néha.De a vásárolgatás valóban helyettesítheti-e a barátságot, vagy a kapcsolatokat? Az elszigeteltség érzése félelmet és aggodalmakat kelthet. Azonnali örömszerzésként pedig talán bemegyünk egy vonzó boltba és körülnézünk… Ez viszont az anyagiakon túl azért is veszélyes, mert bármennyire is örülünk az új szerzeménynek a vásárlás pillanatában, később valószínűleg érdektelenné válik számunkra az adott darab. Egy szép karóra vagy cipő nem alkalmas arra, hogy “tartalmas kapcsolatot” kínáljon viselője számára.Árnyaltabban megnézve a vásárolgatóknak nem mindig egyforma a motivációjuk.Az emberek egy része a puszta jókedve fokozásáért szeret venni időnként valamit, szereti szép és neki tetsző dolgokkal körülvenni magát, szereti azt a “jólét-érzést”, amit a vásárlás élvezete okoz, ők a kedélyjavító vásárolók, a klasszikus boltkórosok.Mások azt az igényüket elégítik ki a vásárlással, hogy lépést tartsanak a többiekkel, folyamatosan hasonlítgatják magukat másokhoz, számukra a vásárlás az örökös versenyfutás része, ők a versengés kényszeréből vásárolók.Olyanok is vannak, akik valamilyen belső érzelmi deficit kompenzálására járják a boltokat, tárgyakkal próbálják kitölteni a belső űrt. Ilyen például az őszülő halántékú negyvenes, aki vesz egy Porschét, mert azt reméli, attól újra fiatal lesz. Az életközépi válságban szenvedők tipikusan értékességük bizonyításáért vásárolnak.A második két csoport motivációja sokkal veszélyesebb és önbecsapóbb az elsőnél és messze több problémához vezet. Itt látszólag arról van szó, hogy az anyagi javak birtoklásának kényszere a sikeresség és értékesség bizonyítására szolgál és ezáltal hivatott boldogságérzetet kelteni. Csakhogy valójában fordított hatás alakul ki, mert mindez épp a magányt és a boldogtalanságot mélyíti el. Kialakul az ördögi kör.Van jó hír is: akik ténylegesen pusztán jókedvükért, pillanatnyi szomorúságuk elűzéséért lepik meg magukat dolgokkal, valóban jót tesznek magukkal, jobbat, mintha gyógyszereket szednének, vagy drága kezelésekre járnának. Hasonlóan, mint egy-egy pohár bor elkortyolása, egy masszázs igénybevétele, a bolti örömök is jót tehetnek, ha nem viszik túlzásba őket. Persze ez csak akkor igaz, ha nem azért vesszük meg az új cipőt vagy autót, hogy barátaink, kollégáink ezért csodáljanak, vagy irigyeljenek bennünket, és nem is azért, mert azt gondoljuk, ettől értékesebbek vagy fiatalabbak leszünk. Legjobb, ha megpróbálunk őszintén beszélgetni magunkkal. Ezzel önismeretünket is elmélyítjük és kényszereink alól is felszabadulhatunk.Gyakorlat:Minden alkalommal, mielőtt vásárlásra csábulnánk, kérdezzük meg magunktól: Miért van nekem pont erre pont most szükségem? Legyünk őszinték magunkhoz, megéri!Sikeres fejlődést kívánok!Tomori Nóra, karriertanácsadó, életvezetési tanácsadó, life coachLikeolj...

tovább

A boldogság félelmet kelt?

»Írta - - 2015. dec 15 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia | 0 Hozzászólás

A boldogság félelmet kelt?

Bert Hellinger nevét a családállítás atyjaként ismerjük. Ő foglalta rendszerbe azokat a láthatatlan, mégis erősen működő energiákat, melyek egy család tagjai között hatással vannak, függetlenül attól, hogy a családtagok közül mindenki él-e még. Az embereket összekapcsoló energiák között többek között a boldogságot is kutatta. Azt tartja, hogy a boldogságtól valamiért ösztönösen, akaratlanul menekülünk. Ennek egyik oka, hogy akaratlanul is veszélyesnek érezzük. És ugyanígy veszélyesnek érezzük egy-egy probléma megoldását is. Mert mindkettő magányossá tesz. Ezzel szemben a problémáink és a boldogtalanságunk közepette együtt vagyunk másokkal. Ha probléma és a boldogtalanság mentén élünk, akkor hűségesnek és ártatlannak érezzük magunkat, a problémamegoldás és a boldogság viszont az árulás és a bűnösség érzését generálja. A nehézség tehát az, hogy csak akkor oldhatjuk meg problémáinkat és válhatunk boldoggá, ha vállaljuk az ehhez fűződő “vétkesség” érzését. Ez nyilván nem valós vétek, de annak éljük meg. Épp ezért olyan nehéz a problémából kimászni és megoldásra jutni. Épp ezért sokan félnek a boldogságtól. Honnan tudhatjuk, hogy vajon mi is félünk-e boldognak lenni? Tegyünk fel magunknak kérdéseket:- Úgy érzem, hogy nem érdemlem meg, hogy boldog legyek?- Ha boldog vagyok, lelkiismeret furdalásom támad emiatt?- Ha boldog vagyok, úgy érzem, hamarosan valami rossz fog történni?Hogyan segíthetünk magunkon, ha a válasz igen volt bármelyik kérdésre?- Apró dolgok, történések, sikerek mentén engedélyezzünk magunknak elégedettségérzést.- Apró nehézségeket oldjunk meg és érezzük át az ezzel járó megkönnyebbülést.Sikeres fejlődést kívánok!Tomori Nóra, karrier tanácsadó, életvezetési tanácsadó Likeolj...

tovább

Öt kérdés a szabadság felé

»Írta - - 2015. dec 12 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia | 0 Hozzászólás

Öt kérdés a szabadság felé

Éreztük-e már, hogy miután sok-sok éven át olyan sokat gyúrtunk arra, hogy másmilyenek legyünk, mint ami belülről, a belső valónkból következne, valahogy végtelenül belefáradtunk ebbe a szerepbe?Kisgyerekként, mivel még nem voltak saját, kialakult meggyőződéseink az életről, mások meggyőződéseit tettük magunkévá. Később ezt tovább “gazdagítottuk” a médiából, iskolatársaktól, munkatársaktól, barátoktól, politikusoktól, vallásokból stb. származó elvártnak hitt nézetekkel. A sok külső tanács és példa hatalmas kakofóniaként diktálta nekünk, mi életünk navigálásának “egyetlen helyes” útja.“Így kell kinézned”“Így kell viselkedned”“Így kell érezned”“Erre kell törekedned”“Ettől leszel boldog”“Ilyen autót kell vezetned”“Ilyen munkát kell végezned”“Ilyen emberekkel kell barátkoznod”“Így kell tiszteletet kiérdemelned”De miért is? Mi is mindebből az, amit valóban én szeretnék és mi az, amit csak azért teszek, gondolok, mert azt hiszem, hogy elvárják tőlem?Miért ne válhatnánk saját életünk irányítójává, hogy szabadon írhassuk, átírhassuk történetünket?Kérdezzük meg magunktól:Mi az, ami igazán fontos nekem?Milyen meggyőződések mentén építettem fel az életemet?A meggyőződéseim valóban támogatnak engem és azt, ami nekem fontos?Ha nem, akkor miért ragaszkodok hozzájuk?Ha nem érdekelne mit szólnak mások, hogyan változtatnám meg őket?És miért is ne tehetném? Miért is ne élhetnék a valóban saját belsőmből fakadó elvek és vágyak mentén?Hasznos felismeréseket kívánok,Tomori Nóra, életvezetési tanácsadó, karrier tanácsadóLikeolj...

tovább