Bejegyzések január, 2016

Mit kérdezzünk magunktól, mielőtt karrier-váltásra vállalkozunk?

»Írta - - 2016. jan 11 in Blog, Karrier | 0 Hozzászólás

Mit kérdezzünk magunktól, mielőtt karrier-váltásra vállalkozunk?

Néha mindenki változtatni akar. Az ok lehet stressz, kimerültség, vagy talán már meguntuk a rutint, szeretnénk máshoz fogni.Mielőtt bármilyen radikális lépést tennénk, tegyünk fel kérdéseket magunknak.- Szeretem még a munkámat? - Mennyire vannak összhangban az erősségeim és az érdeklődési területem a foglalkozásommal?Minden munkára igaz, hogy van olyan része, amit szívesen teszünk, van olyan része is, aminek legszívesebben hátat fordítanánk. Koncentráljunk munkánk elsőszámú céljára. Nagyobb valószínűséggel érezzük jól magunkat feladatainkban, ha összhangban vannak vele erősségeink és alapvető érdeklődésünk.- Van-e olyan másik foglalkozás vagy munkaterület, ahol jobban ki tudnánk használni erősségeinket és készségeinket? Lehet, hogy éveket töltöttünk el például értékesítési elemzéssel, de ez távolról sem jelenti, hogy ne tudnánk mást is jól csinálni. Gondolkodjunk, miben lehetnénk még jók!- Milyen hatással van ránk környezetünk?Sokszor kiégett, megkeseredett munkatársaink negatív hozzáállása húzza le hangulatunkat, nem pedig saját helyzetünk. Vegyük ezt észre, tartsuk távol magunkat a panaszkodóktól és koncentráljunk a magunk dolgára és jókedvére.Ha alapvetően a munkatársak negatívsága okoz gondot és nem a munkánk, akkor megpróbálhatunk átjelentkezni cégünkön belül másik területre is.- Van hova előrelépni jelenlegi cégünknél?Ha úgy érezzük, régóta ugyanazt csináljuk, unatkozunk és nyitottak lennénk több feladatot/felelősséget vállalni, beszéljünk erről vezetőinkkel, mert talán csak azért nem gondoltak kinevezésünkre, mert nem tudják, hogy érdekelne bennünket.Mielőtt tehát felmondanánk, gondoljuk át lehetőségeinket és körültekintő tervet igyekezzünk kialakítani.Sikeres karrierépítést kívánok!Tomori Nóra, karriertanácsadó, life coach Likeolj...

tovább

Dicsérj, hogy dicsérjenek!

»Írta - - 2016. jan 09 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Dicsérj, hogy dicsérjenek!

Valamiért olyanná vált a társadalmunk, hogy elismerést adni éppúgy nehezünkre esik, mint elfogadni. Legtöbbünk nem szereti megdicsérni a másikat. Miért? Talán mert attól magát kisebbnek, kevesebbnek érzi. Talán mert nem akar “magas lovat” adni a másik alá, nehogy “elbízza magát”. Talán, mert ha a másikat nem dicsérjük meg, akkor hátha nem is jön rá, hogy jól teljesített. Talán tehát a versengés tart vissza mások elismerésétől. De ha minket megdicsérnek, akkor sem vagyunk könnyebb helyzetben. Kényelmetlenül érezzük magunkat és tanult minták alapján feszengve elhárítjuk az elismerést, “á csak véletlenül sikerült…” ismerős, ugye? Mindez persze önbecsapás és sajnos hatékony eszköz arra, hogy rosszabbul érezzük magunkat. Amit valójában nem értünk meg az egy nagyon egyszerű dolog. Ha mást megdicsérünk, azzal valójában olyan tulajdonságot, képességet, szépséget vetítünk a másikra, amit tudatosan vagy tudattalanul magunkban is látunk, ami minket is jellemez, ami bennünk is megvan. Tehát, ha képesek vagyunk a másik értékét elismerni, akkor azáltal magunkkal is jót teszünk, magunkat is megdicsérjük, magunkat is elismerjük. Magunkat is értékesebbnek fogjuk érezni. Próbáljuk ki! Iskolai foglalkozásokon hasznos dolog volna kötelező tananyaggá tenni az elismerés adásának és elfogadásának értékét és fejlesztését. GyakorlatMinden nap legalább 3 dicséretet, elismerést “osszunk szét” környezetünkben. Persze csak olyasmit dicsérjünk meg, amit valóban elismerésre okot adónak látunk. Figyeljük meg, mi történik az önbizalmunkkal és a környezetünkhöz fűződő kapcsolatunkkal!Sikeres fejlődést kívánok!Tomori Nóra, karriertanácsaó, life coachLikeolj...

tovább

Minden nap tegyünk valami megerőltetőt magunkért

»Írta - - 2016. jan 07 in Blog, Boldogság, Karrier | 0 Hozzászólás

Minden nap tegyünk valami megerőltetőt magunkért

Sokan kérdezik tőlem, hogyan változzanak meg, mikor ők már csak olyanok amilyenek és az ember felnőtt korában már szerintük nem tud megváltozni.Bármi is legyen a célunk változásainkat illetően, azt az alapvető dolgot érdemes tudnunk, hogy változni, változtatni mindig sokkal egyszerűbb, ha apró, pici lépésenként tesszük.Van aki több, van, aki kevesebb akaraterővel született, de mindannyian képesek vagyunk úrrá lenni magunkon, rossz beidegződéseinken, ha “eléggé kicsi falatonként vesszük magukhoz”. Akaraterőnk olyan dolog, amit nyugodtan izmainkhoz is hasonlíthatunk. Minél többet visszük edzésre, annál erősebb lesz.Valahányszor elhatározzuk, hogy megteszünk valamit, és ha valóban be is fejezzük amibe belefogtunk, erősítjük akaratunkat. Ennek eredményeként pedig mind munkánkban, mind magánéletünkben eredményesebbé válunk. GyakorlatHatározzuk el, hogy minden nap valami olyat teszünk, ami eléggé megerőltető számunkra ahhoz, hogy kibillentsen bennünket a kényelemből, de elég könnyű ahhoz, hogy aztán valóban rá is tudjuk szánni magunkat. Ne felejtsük, hogy nem csak a túl könnyű, de a túl nehéz célok vállalása is könnyen demotiválóvá válik…Mivel mindannyian más-más munkát végzünk és más-más feladatok töltik ki a napjainkat, példának olyan általános dolgokat írok, amik mindenkire érvényesek lehetnek:Elhatározhatjuk, hogy-minden reggel úgy kelünk fel, hogy nem nyomjuk meg ébresztőóránkon a “szundi” gombot-nem hagyjuk ki az edzést, legfeljebb rövidebbre fogjuk-nem nyúlunk a süteményes tálhoz-nem panaszkodunk, nem szidunk másokat Sikeres akaraterő fejlesztést kívánok!Tomori Nóra, karriertanácsadó, életvezetési tanácsadóLikeolj...

tovább