Bejegyzések október, 2017

Túlélő ötletek szuperérzékenyeknek

»Írta - - 2017. okt 16 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Túlélő ötletek szuperérzékenyeknek

Dr. Elaine Aron 1991-ben kezdett tanulmányokba a szuperérzékenységet illetően. Felismerése szerint az emberek 15-20%-át érinti. A szuperérzékenyek nagyon aktív idegrendszerrel élnek, ezért társaiknál sokkal intenzívebben képesek feldolgozni az őket körülvevő fizikai és pszichológiai környezetet. A hangokat, fényeket, ízeket, színeket, árnyalatokat, apró eltéréseket, mások érzéseit, hangulatát, stb. Éppen ezért érzéketlenebb társaiknál jóval hamarabb el is telítődnek mindezektől, hamarabb bele is fáradnak az esetlegesen nagy zajba, zűrzavarba, rossz szagba. Mélyebben élnek át érzéseket és másokkal is könnyen együtt éreznek. Ugyanezért előbb át is látnak mások szándékain és kimondatlan gondolatain, mint a legtöbben. Ha ez a folyamat nem teljesen tudatos, akkor intuícióként élik meg mindezeket.A szuperérzékenyek gyorsan ráhangolódnak a művészi szépségre, a kifinomult zenére, finom ízekre. Zajos, zűrös nap után csöndes, magányos elvonulásra vágynak. Gazdag belső világuk van, sokszor intenzíven és érzésekkel telve álmodnak, kerülik a feszültséggel teli helyzeteket és rosszul viselik az élethelyzetek változásával járó stresszt. Összezavarja őket és nehezíti teljesítményüket mások rájuk koncentráló figyelme, gyűlölik az erőszkos, agresszív filmeket, tévéműsorokat. Mai, extraverziót előtérbe helyező világunkban önérvényesítést tekintve nehéz helyzetük van. Pedig lehetetlen lenne a világ fejődése érzékenységük, kifinomult megoldásaik nélkül. Többnyire kreatív, produktív, figyelmes, körültekintő, intellektuálisan magasan fejlett emberek.Aki a leírásban esetleg magára ismer, hasznosnak találhatja az alábbi ötleteket.-Aludjunk minél többet. Az erős idegrendszeri aktivitás hamar kifáradáshoz, nyomott hangulathoz, zavarodottság-érzéshez, koncentrációs nehézségekhez vezet. Az amúgy is csúcsra járatott szuperérzékeny idegek feszültségének legjobb csökkentője az alvás.-Egészséges ételeket együnk és figyeljünk rendszeres evésre a nap folyamán. Az éhség megterhelő az idegeknek. Nyomott hangulatot, feszültséget és koncentrációs problémákat eredményez.-Használjunk zajcsökkentő fülhallgatót. A szuperérzékenység egyik jellemzője a zajokra való érzékenység, különösen azokra, amiket nem tudunk kontrollálni. Igyekezzünk kiszűrni a zavaró zajokat, hogy személyes nyugalmat teremthessünk magunknak.-Tervezzünk be relaxációs, csöndes elvonulós, feszültség levezetős időt magunknak a személyes menetrendünkbe. Ha lehet, menjünk ki a természetbe.-Az otthonunkban legyen legalább egy olyan helység vagy sarok, ahol csönd van, ahova visszavonulhatunk, ahonnan kizárhatjuk a külvilágot.-Naponta többször legalább pár percre figyeljük lélegzetünket és vegyünk nagy, mély levegőket. A tudatos, intenzív légzés feszültséget old, ellát oxigénnel, intenzíven regenerál, gyógyít, erősít.-Kapcsoljuk ki a Híreket. Érzékeny idegrendszerünknek nincs szüksége bombázó feszültségözönre még a tévéből is.-A külső-belső zaj lecsillapítására találjunk ki örömteli mantrákat, pl. "egészséges és boldog vagyok". Próbáljunk ilyen mantrát ismételni, örömet okoz.-Alkossunk. Rajzoljunk, írjunk, fessünk, építsünk, akkor is, ha úgy éreznénk, nem vagyunk jók ezekben. Belső világunk kifejezésére bármilyen alkotómunka kiváló.-Mondjuk valami dicséretet másnak. A látható öröm amit a dicséret hallatán átélnek, nekünk is örömet okoz.-Agresszív, fölényes emberekkel kommunikáljunk távolságtartóan, határozottan. Se ne zárkózzunk el, se ne alázkodjunk meg, mert az csak olaj lenne a tűzre. Szálljunk ki egy vitává fajult helyzetből pédául így: „Most visszamegyek dolgozni.” (És menjünk is el.) Vagy: „Váltsunk témát.” (És tegyük is ezt.) Gyakoroljuk be a fordulatokat, ahogy megvédhetjük magunkat.-„Ahhoz, hogy meg tudjam a munkát csinálni, szükségem van erre és erre." Nagyon konkrétan mondjuk ki, hogy mire.-Engedjük meg magunknak a mély érzéseket. Az érzések átélése örömet okoz. De ne bízzunk abban, hogy érzéketlen embereket érzések útján meg tudunk győzni. -Adjunk magunknak elég időt és teret a dolgok véghezvitelére. A szuperérzékeny ember nem jól tűri a zsúfolt, feszített tempójú örökös hajrát. Próbáljunk olyan munkát, műszakot, munkahelyszínt választani, ami bioritmusunkkal összeegyeztethető, ezzel is lehetőséget adni idegrendszerünknek a regenerálódásra.Eredményként pedig várhatóan átlagon felül kreatív, problémamegoldó, produktív, előremozdító tagjává válunk munkahelyünknek, családunknak, társaságunknak.Szeretettel,Tomori Nóra, karriertanácsadó, életvezetési tanácsadóLikeolj...

tovább

Távmunka – Hogyan győzzük meg főnökünket: “ha lehet, otthonról dolgoznék…”

»Írta - - 2017. okt 07 in Blog, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Távmunka – Hogyan győzzük meg főnökünket: “ha lehet, otthonról dolgoznék…”

Rengetegen vágynak a távmunka nyújtotta rugalmasságra, szabadságra. Időt nyerünk azzal, hogy nem kell utazni, sminkelni/borotválkozni, öltözni, jobban beoszthatjuk erőnket, időnket, könnyebben koncentrálhatunk az otthoni csöndben. Hátrányként is elkönyvelhetünk pár dolgot, például, hogy nehezebb jó kapcsolatot ápolni a kollégákkal, nehezebb benne maradni a “fontos dolgokban”, nehezebb a főnök bizalmát is fenntartani. A legtöbben mégis sokat megadnának azért, hogy legalább részidőben távmunkát végezhessenek és egyre több munkáltató veszi számításba ezt az eszközt a kiváló munkatársak megtartásáért. Ahhoz, hogy otthonról dolgozhassunk először is meg kell győzni főnökünket, hogy nyitottá váljon. Megosztom egy ügyfelem ötletét. Ami neki sikerült, hátha másnak is beválik.Megkérdezte főnökét, mik a legfontosabb mérőszámok, határidők, sarokpontok a várható feladatokban. Majd összeszedte minden bátorságát és megfogalmazott egy “ajánlatot”. “Ha engedsz engem otthonról dolgozni, túlteljesítem az összes pontot. Kérek szépen három hónapot. Ha nem teljesítem az ígéretet, visszajövök az irodába”. Elég meggyőzően hangozhatott, mert néhány héttel később már berendezte otthoni munkaasztalát.Ha mi is megpróbáljuk és mégis elutasítást kapunk, és tényleg meg vagyunk győződve arról, hogy valóban beváltanánk a teljesítményünkhöz fűzött reményt és a távmunka intézményét nekünk találták ki, akkor is tiszta szívvel nézhetünk előre. Munkáltatónk él a múltban, nem mi kívánunk életszerűtlent. Felszívhatjuk magunkat és elkezdhetünk keresgélni egy olyan főnököt, aki nyitott a kérésünkre.Sikeres tárgyalást kívánok!Tomori Nóra, karrier tanácsadó, életvezetési tanácsadóLikeolj...

tovább

“Csalódásokozás” helyett magabiztosság

»Írta - - 2017. okt 02 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia, Karrier | 0 Hozzászólás

“Csalódásokozás” helyett magabiztosság

Nemrég eljött hozzám egy fiatalember, aki röviden így fogalmazott: “csalódásokozó vagyok”. Úgy érezte, nem tudja beváltani a mások hozzá fűzött reményeit. Szeretetteli családban nőtt fel, szülei figyeltek rá és támogatták. Gimnáziumba, egyetemre járt, jó állása, jövedelme, barátnője lett. Szép arcú, gonddal öltözik, sportos, tanulmányaiban, munkájában és társas kapcsolataiban eredményes. Látszólag mindene megvan, ami a sikeres és kiegyensúlyozott élethez kell. Mégis sikertelennek és boldogtalannak érzi magát.Elmondta, hogy gyerekkorában bármilyen jó jegyet is vitt haza, bármit megcsinált, az sose volt “elég jó” otthon. Ritkán kapott elismerést a családjában, a szülei azt az elvet vallották, hogy a gyerek a dicséretektől csak elbízná magát, vagy elkényelmesedne. Így kisfiúként is és fiatal srácként is azt tanulta meg, hogy ő semmit sem tud, tesz vagy gondol “eléggé jól”. Ha kialált valamit, eltervezett valamit, nem engedték a saját elképzeléseit megvalósítani, a saját útját próbálgatni, mert “ő nem tudhatta elég jól”. Kérdésemre, hogy mit tettek vagy mondtak volna a szülei, ha egyszer az elvárásokkal ellentétben cselekedett volna, rövid hallgatás után annyit mondott, “csalódást okoztam volna”.Hát ez a probléma. Bármilyen hihetetlen, nemcsak fizikai bántalmazással vagy nem törődéssel árthatunk gyermekeiknek, hanem azzal is, ha “csalódunk bennük”. Ha a szülő saját igényeinek, elképzeléseinek kielégítése fontosabb, mint a gyerek igényeire való odafigyelés.Sok szülőnek határozott elképzelése van, kivé, mivé váljék a gyereke, és pontosan milyen úton jusson el oda. (A szülők ezt a legjobb szándékkal teszik, céljuk, hogy a gyerek sikeres és boldog legyen.)Ha a gyerek a szülők számára nem megszokott elképzeléssel áll elő, sokszor egyszerűbb a “csalódnék benned, ha így tennél” kifejezéssel levenni a napirendről, mint támogatni az idegennek tűnő ötletet, szándékot. A gyerek viszont sajnos azt tanulja meg, hogy vele valami baj van, az ő problémamegoldásai nem jók, a saját elképzelései rosszak. Elbizonytalanodik és képtelen felépíteni az önmaga erejében való hitet, esetleg egész életében bizonytalan, önállótlan és önbizalomhiányos marad.A magára ismerő fiatalnak azt javaslom, próbálja elképzelni azt a jövőt, amiben élni szeretne a lehető legrészletesebben (először akár realitásoktól függetlenül, hiszen már az elképzelés is örömet okoz): mit tenne, hogy élne, milyen hétköznapokra, kapcsolatokra, feladatokra, támogatásra vágyik. Mit tenne, hogy csinálná legszívesebben és legjobban, hogyan tenné kölcsönössé feladataiban, kapcsolataiban a támogatást, odafigyelést, képzelje el megváltozott önmagát és kapcsolatait minél részletesebben és minél gyakorlatiasabban. Képzelje el magát erősnek, bátornak, határozottnak, hitelesnek, magabiztos döntéshozónak. És képzelje el, hogy döntései beigazolódnak, képzelje el, hogy büszke magára.Ha elkezdünk valóban másképp tekinteni önmagunkra, azzal indíthatjuk el magunkat a változás útján.Szeretettel,Tomori Nóra, karrier tanácsadó, life coachLikeolj...

tovább