A meghallgatás művészete 1

» Írta - - 2015. dec 22 in Blog, Család, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

A meghallgatás művészete 1

A meghallgatás művészete

 

Minden emberi viszonylatban, legyen az munka- vagy magánélet, fontos a jó meghallgatás képessége. Ha jó kolléga, főnök, szülő, barát, társ akar lenni az ember, kiváló befektetés a figyelmünk fejlesztése.

Mindannyian tapasztaljuk, hogy meghallgatni másokat nem olyan egyszerű, mint hinnénk. Kutatók szerint például a férfiak és a nők különbözőképpen vélekednek a meghallgatásról: a figyelem látható, hallható jeleit különbözőképpen értelmezik. Ha valaki azt mondja: “igen”, “hmm” azt a férfiak hajlamosak az egyetértés jeleként értelmezni, a nők ezt  inkább csak a figyelem jeleként kezelik. Tehát, ha a nők nem hallanak ilyen jelzéseket, azt gondolják, nem figyelnek rájuk, a férfiak, ha hallanak, azt gondolják, egyetértenek velük.

A figyelem fenntartásában a legnehezebb az, hogy, ha beszélnek hozzánk, azt ne a saját, beépített szűrőinken keresztül halljuk. Sőt, ez praktikusan lehetetlen. Nagyon régről, kicsi gyerek korunk óta kialakultak előfeltevéseink a világ működéséről, és valahányszor valakit meghallgatunk, bekapcsolnak azok a beépült szűrőink, amelyekkel agyunk szelektíven csak azokat az információkat választja ki, amelyek igazolják előfeltevéseinket. Sokszor figyelmünk teljesen ki is kapcsol, ha a hallott információ konfrontációban van értékeinkkel, vagy teherbírásunkkal.

Vannak tipikus esetek, amikor különösen nehéz figyelmünket fenntartani.listening2

  1. Nehéz meghallgatni a panaszkodókat. Csak korlátokon belül vagyunk képesek mások panaszát befogadni. Egy idő után agyunk annyira túltelítődik, hogy már nem vagyunk képesek több energiát a panaszkodóra fordítani.
  2. Nehéz arra semlegesen figyelni, aki csalódottságát fejezi ki velünk szemben. Ha valaki kritikus velünk, azonnal bekapcsolnak védelmi szűrőink, hogy kiiktassák a figyelmet és ezzel a fájdalmat, amit az odafigyelés okozna.
  3. Nehéz odafigyelni beszélgetőtársunkra, amikor az agyunk a saját bajunkkal, feladatunkkal van túlterhelve. Ilyenkor szűrőink azért nem engedik át az információt, mert “fontosabb” feladatokra irányítják gondolatainkat.
  4. Kutatók szerint beszélgetés közben a “csak” szó beindítja figyelmi szűrőinket. Mindannyian tudjuk, hogy a “csak” után az következik, hogy beszélgetőtársunk miért nem ért egyet velünk.
  5. Másik ilyen figyelmet gátló kifejezés az “ezt te nem érted”. Ezután, ha még jön folytatás, az biztos, hogy kritika, amit már agyunk nem akar befogadni.
  6. Ha azt halljuk “sose figyelsz rám”, garantáltan beindulnak figyelmet gátló mechanizmusaink.
  7. Ha beszélgetőtársunk annyira aktívan magyaráz, hogy mi nem is jutunk szóhoz, a passzivitás ellankasztja figyelmünket, bármennyire is igyekeznénk fenntartani.
  8. Ha egy olyan intenzív és érzékeny beszélgetésben vagyunk, amiben próbálnánk a szót kicsit semlegesebb tónus vagy téma irányába terelni, de ebben beszélgetőtársunk nem partner, szintén nehezünkre esik figyelmünket bezárkózás nélkül fenntartani.
  9. Ha erőszakos, követelőző, ítélkező módon beszélnek hozzánk, figyelmi szűrőink gyorsan beindulnak és elváltoztatják, vagy kikapcsolják a hallottakat.

Mindez megfordítva is érvényes, ha mi beszélünk másokhoz a fenti sémák szerint, előre láthatjuk hogy milyen hatást teszünk azokra, akik próbálnának minket meghallgatni!

 

Szeretettel,

Tomori Nóra, életvezetési tanácsadó, karriertanácsadó

 

Hozzászólás