Blog

Kedves Olvasó!

Köszöntelek blog-oldalamon!

Célom, hogy olyan híreket, tartalmakat osszak meg Veled, melyek karriered építésében és magánéleted boldogabbá tételében, Önmagad kiteljesítésében szolgálnak Téged!

Kellemes olvasást, jó időtöltést kívánok!

Tomori Nóra

http://karrier-boldogsag.hu/

+3630/9600184

 

 

 

Narcisztikus ember a főnökünk vagy a párunk. Hogyan tovább?

Írta - - 2017. Sze 03 in Blog, Boldogság, Család, Érzelmi intelligencia, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Narcisztikus ember a főnökünk vagy a párunk. Hogyan tovább?

Mindenkiben van egy kis narcisztikusság, hiszen az irányításhoz, a szerepléshez, az eredményességhez, a projektjeink keresztülviteléhez, vagy akár a másoknak való tetszeni akaráshoz szükség van erre. De az, ha a partnerünk mélyen narcisztikus, sokszor csak akkor válik nyilvánvalóvá, amikor már szoros kapcsolatban élünk vele.Persze nem csak a párkapcsolatot, hanem a munkatársi kapcsolatot, a főnök-beosztott viszonyt, a szülő-gyerek kapcsolatot is megterhelően átitatja a narcisztikus fél viselkedése.Ha valaki narcisztikus, az még nem jelenti azt, hogy ne lenne szerethető. Sokszor nagyon is karizmatikus, vicces, eredményes, sikeres emberekről van szó. Munkahelyen sokszor előremozdítják a csapat sikerességét ami minden munkatárs jóllétét szolgálja. Társaságban gyakran kedélyesen, nagyvonalúan, gálánsan viselkednek, az emberek szeretnek a társaságukban lenni és nagyon vonzó barátnak, társjelöltnek tűnnek. Később jönnek a gubancok.Vajon akkor is ugyanolyan jó partnerek, amikor előkerülnek a mélyebb véleménykülönbségek? Vagy amikor mi is szeretnénk egy kis figyelmet kapni? Amikor a másik is kinyilvánítja a vágyait vagy a céljait és az nem azonos az övével? Akkor vajon nem dühödnek fel, vagy fordítanak sértődötten hátat?Vajon nem úgy gondolja, hogy ha nem megy az együttműködés, az csak a másik hibája lehet? Ha olyan narcisztikussal van dolgunk aki mindig sérülékeny, örökös áldozat, akkor jusson eszünkbe, hogy belső bizonytalanságból fakad ez a viselkedés és igyekezzünk pozitív megerősítésekkel segíteni neki és ezzel magunknak.Ha olyan nárcisztikus partnerünk, kollégánk van, aki örömét leli abban, ha a másikat szenvedni látja, értsük meg, hogy ha kimutatjuk, milyen rosszul esett a viselkedése, az csak olaj a tűzre. Ha viszont nem látja rajtunk az elérni kívánt hatást, talán ritkábban érez majd késztetést, hogy bántson bennünket.Ne hagyjuk, hogy eltérítsen bennünket a céljaink irányából. Adjunk neki figyelmet, csodálatot, megértést, de aztán menjünk tovább a magunk útján, tegyük a nekünk fontos dolgokat, mert meg kell értenünk, hogy számára a végtelen figyelem, csodálat, megértés is kevés, ő mindenképpen elégedetlen marad.Őrizzük meg humorérzékünket. A grandiózus nárcisztikusok sokszor fölényes, egocentrikus megnyilvánulásokkal igyekeznek emelni saját értékességtudatukat és elnyomni a miénket. Erre reagálhatunk azzal is, hogy ignoráljuk a megnyilvánulást, de időnként érdemes jót nevetni rajta, viccesnek tekinteni, a másik fél tudat alatt érteni fogja “eddig és nem tovább” üzenetünket. Sikeres kommunikációt kívánok!Tomori Nóra, életvezetési tanácsadó, karrier tanácsadóLikeolj...

tovább

Mikor kezdjünk gyanakodni, hogy ki fognak minket rúgni?

Írta - - 2017. aug 20 in Blog, Érzelmi intelligencia, Karrier | 0 Hozzászólás

Mikor kezdjünk gyanakodni, hogy ki fognak minket rúgni?

A közelgő felmondásnak elég egyértelmű jelei vannak, de akiket érint nem mindig veszik észre ezeket az üzeneteket, vagy elhessegetik őket. Agyunk a nyugalmunk védelmében automatikusan tagadja a fájdalmas tapasztalatok megélését. Pedig ha már vezetőink nagyjából meghozták a döntést vagy legalábbis fontolgatják, hogy valakinek “nincs jövője” a cégnél, akkor azt – hacsak nincs hirtelen vezetőváltás – rendszerint végig is viszik. Ilyenkor a legtöbb emberben felébred a küzdés és bizonyítás vágya, meg szeretné mutatni, hogy talán félreismerték, de ő valójában nagyon is jó munkaerő. Ez hasznos dolog, de ezt a küzdési vágyat sokkal hasznosabb ilyenkor már egy új munkahely megtalálására irányítani.Milyen jelekre legyünk figyelmesek? Az emberek sok mindenben különböznek egymástól, de abban sok hasonlóság van, ahogy ösztönösen viselkednek bizonyos helyzetekben. Amikor már nem számolnak valakivel egy cégnél, nagyon jellegzetes viselkedésminták alakulnak ki.- Az esetek nagy részében a vezető és sokszor a munkatársak is valahogy furcsán tartózkodóakká, távolságtartóakká válnak. Azt a benyomást keltik, mintha valahogy nem is látnák az embert. A főnök visszafogott, nem bonyolódik beszélgetésbe, nincs mondanivalója, talán még a szemkontaktust is kerüli, a munkatársak közül néhány mintha ugyanígy viselkedne.- A főnök egyre több dolgot írásban kér, közöl. Mailt ír olyan helyzetekben amikor korábban szóban kérdezett. Költségek, véleménykülönbségek, feladatstátuszok mind írásban kerülnek számonkérésre. Mintha dokumentálásra lenne szükség…- Valahogy nem jut annyi feladat, mint korábban. Mindenki más rohan, el van havazva, a kiszemelt áldozat pedig furcsán kényelmesen el tudja végezni azt a keveset, amit kértek tőle.- Az is előfordul, hogy valamilyen indokkal hirtelen be kell avatni a feladatok részleteibe egy olyan munkatársat, aki korábban nem ezzel foglalkozott. Mintha átadatnák velünk a feladatainkat.- Megcsinálhatatlan/elvégezhetetlen/kudarcra ítélt feladatot kapunk. Mindenki más számára is elvégezhetetlen lenne, nemcsak nekünk. Előfordulhat, hogy mégis sikerrel végrehajtjuk, és ekkor megütközve azt tapasztaljuk, hogy eredményünket sikertelennek ítélik, aszerint is kommunikálják, aszerint is dokumentálják, hiszen már előre eldöntötték, hogy így lesz. Ez a terv nagyon gyakran előforduló eleme.- Akkor is kezdjünk gyanakodni, ha az előzőekből semmit sem tapasztalunk, de valamiért az a képünk alakult ki magunkról, hogy pótolhatatlanok vagyunk. A cégek rosszul reagálnak a “pótolhatatlanság” üzenetére a munkatársak részéről. A vállalati szervezetben is működik az egyensúlyra való törekvés, ez az ember természet része.Fájdalmas tapasztalat ha elküldenek valakit, és ezen belül különösen fáj, hogy az ember utólag felismeri, hogy “talán már mindenki tudta mi fog történni, csak én nem…” Ezért jó, ha tudatosan figyeljük a jeleket és ha lehet, mi cselekszünk előbb.Sikeres karrier építést kívánok!Tomori Nóra, karrier tanácsadó, karrier coachLikeolj...

tovább

Mit feleljünk a “Mi a jelenlegi fizetése?” kérdésre?

Írta - - 2017. aug 15 in Blog, Karrier | 0 Hozzászólás

Mit feleljünk a “Mi a jelenlegi fizetése?” kérdésre?

Mindenki tart ettől a kérdéstől. Finomítottabb változata a “Mi a jövedelemigénye?” Természetes, hogy bizonytalanságot érzünk amikor be kéne lőni a “nem túl magas - nem túl alacsony” fizetést és nem ismerjük a piaci helyzetet. Bármennyi is legyen a jelen fizetésünk, mindenképp tájékozódjunk a tendenciákról, az adott iparágban/szektorban/pozícióban szokásos fizetésekről mielőtt elmegyünk az interjúra. Bőven van erre lehetőség az interneten. (pl. fizetesek.hu)Jóllehet az online felületeken átlagjövedelmeket találunk, lehet tudni, hogy a nagyobb – főleg a nemzetközi - vállalatok tudatos jövedelempolitikát követnek, a piac előre meghatározott szegmensére pozícionálva magukat. Jelentkezőként az interneten elérhető információk alapján mindenesetre nyerhetünk egy jó alapképet a lehetőségeinkről. Nézzünk utána a piaci helyzetnek és így magabiztosan és informáltan számolhatunk be jelen és elvárt jövedelmünkről potenciális főnökeinknek.Sose mondjunk fizetési sávot, legyünk specifikusak. “Ennyi alapfizetést, ennyi bónuszt”, vagy “összességében ennyi összjövedelmet kérek”. Ne mondjunk fizetési sávot. Ha sávot mondunk azt az üzenetet küldi mintha bizonytalan emberek lennénk. Ha kimondtuk az igényünket, említsük meg, hogy nagy tudású, megbízható munkaerőt kapnak ha bennünket felvesznek. Sikeres karrierépítést kívánok!Tomori Nóra, karrier tanácsadó, life coachLikeolj...

tovább

Mit nem tesznek a magabiztos emberek?

Írta - - 2017. Júl 13 in Blog, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Mit nem tesznek a magabiztos emberek?

Dr. Travis Bradberry Érzelmi intelligencia 2.0 című könyvében ír a magabiztos emberek meggyőződéseiről és munkamódszeréről.Háttér: Teljesítményünk nagymértékben múlik azon, milyen az önbizalmunk, mennyire hiszünk magunkban.Egy kutatásban nőket és férfiakat kértek, töltsenek ki matematikai és téri tájékozódási teszteket.- Amikor a résztvevőket a teszt kitöltése előtt megkérték jelöljék meg a nemüket, a nők rosszabbul teljesítettek, mint akkor, amikor nem kellett előre megadni a kitöltő nemét.- Mindkét nem képviselői jobban teljesítettek, amikor a teszt kitöltése előtt azt mondták nekik, hogy az ő nemük szokott ebben a feladatban jobb eredményeket elérni.Aki tehát hisz magában, az jobban teljesít. Ez csak akkor igaz, ha őszintén hiszünk magunkban, nem arra az esetre igaz, ha csak próbálunk magabiztosabbnak mutatkozni. Vannak dolgok, amiket a magukban valóban bízó emberek ösztönösen nem tesznek.Nem keresnek mentségeket. Mivel belülről motiváltak és kontrolláltak, a tetteik eredményeit is belső okokban keresik. Hisznek abban, hogy amit eldöntöttek hogy tenni akarnak, eredményre vezet. Belülről irányítják magukat és belülről vezérelten ítélik meg eredményeiket. Ezért nem halljuk őket pl. arra hivatkozni, hogy “nagy volt a forgalom”, “hülye volt a főnök”. A siker, a bukás okait magukban keresik.Nem hagyják félbe, amit elkezdtek. Nem hagynak fel a dolgokkal egykönnyen, csak azért mert először nem megy. A felmerülő nehézségeket le akarják győzni és nem áthághatatlan akadályokat látnak bennük. Ez persze nem azt jelenti, hogy ugyanazzal ugyanúgy próbálkoznak újra és újra. Keresnek új utakat a megoldásra.Nem várnak mások jóváhagyására. Nem várnak arra, hogy mások egyetértsenek azzal, amit tenni készülnek, esetleg megmondják, mit és hogyan kéne csinálniuk. Ha látják, mi a teendő, lépnek anélkül, hogy másokra várnának.Nem keresik a figyelmet. Önmagukat nyújtják anélkül, hogy saját fontosságukat próbálnák hangsúlyozni. Másokhoz pozitív a hozzáállásuk, ha valamilyen eredményükért elismerést kapnak, gyorsan azokra irányítják a figyelmet, akik hozzájárultak ehhez az eredményhez. Nincs szükségük elismerésözönre, mert belülről jön az önbizalmuk.Nincs szükségük arra, hogy örökösen dicsérjék őket. Mivel egészséges az önbecsülésük, nincs szükségük folytonos külső megerősítésekre. Sem a kívülről érkező dicséretek, sem a mindenképp úgyis felbukkanó kritika nem játszik meghatározó szerepet maguk megítélésében. Tudják, hogy a másoktól érkező folyamatos dicséretek igénye valójában nem az egészséges emberek szükséglete, hanem a nárcizmus velejárója.Nem halogatnak. Úgy érzik, hogy a tettek közelebb viszik őket a céljaikhoz és ezért inkább megteszik a kitűzött lépéseket, saját maguk érdekében. Nem várnak a tökéletes pillanatra, úgy érzik, amit ma megcsinálnak az megvan.Nem ítélkeznek mások fölött. Nem érzik úgy, hogy attól lesznek ők kiválóbbak, hogy másokat kritizálnak. Mindenkiben igyekeznek megtalálni a pozitívat. Nem másokhoz való hasonlítgatásban mérik saját értéküket.Nem kerülik a konfliktust. Tisztán látják, hogy a konfliktus a dolgok természetes része és igyekeznek a vitás helyzeteket a helyükön kezelni, megoldást keresni.Nem hagyják, hogy az erőforrások hiánya ellehetetlenítse őket. Az esetleges titulus, a beosztottak, a pénz hiánya miatt nem adják fel terveiket, kialélják a hogyan továbbot annyi erőforrással, ami rendelkezésükre áll.Nem válnak túl magabiztossá. Ösztönösen érzik, hogy a túlzott magabiztosság a célok elérése ellen hat. A magabiztosság kényelemhez, a kényelem önelégültséghez vezethet, az önelégültség a fékezi a fejlődést. A kényelmi zónából való folytonos kilépés viszont előre visz.Őszinte magabiztosságot kivánok!Tomori Nóra, karrier coach, életvezetési tanácsadóLikeolj...

tovább

Munkába menekülés

Írta - - 2017. jún 23 in Blog, Boldogság, Karrier | 0 Hozzászólás

Munkába menekülés

A legfőbb ok az alacsony önértékelés. Az értéktelenség érzését leküzdendő igyekszik a munkában bizonyítani. Ezért a figyelme és energiája nagy részét a munkájára fordítja.Az előbbivel összefüggő ok lehet a kiválóság, különlegesség iránti vágy. Ha elérek valamit, leszek “Valaki”, akkor mások kiválónak, különlegesnek látnak majd és én fürödhetek az elismerésben, azaz értékesnek érezhetem magam.Látszólag további ok de valójában ugyanonnan jön: a szeretethiány. A gyerekkorból hozott szeretethiány, a túl kevés szülői figyelem, vagy feltételes, teljesítményhez kötött figyelem és szeretet okán úgy érzi, a látványos teljesítmények alapján lehet csak szerethető.Ok lehet a menekülés otthoni konfliktusok vagy magány (esetleg párkapcsolaton belüli magány) elől, illetve önmagunk elől.Ha egyensúlyba hozzuk magunkat önmagunk, a magánéleti kapcsolódásaink és a munkánkkal való viszonyunk hármasában, akkor élhetünk meg hosszabb távon kiegyensúlyozottságot.Az egyensúly hiánya öngerjesztő folyamattá válhat, mert a munkaközpontúság miatt egyre jobban kiürülhet az élet többi része. Egyre nagyobbá válhat az űr a magánéletben, egyre mélyülhet beszűkültség, és a külvilágban való örömhiány ráadásul a munkában is negatívan visszaüt feszültségek, értékvesztettség, kiégés formájában.Csak akkor lehet kijönni belőle, ha magunk felismerjük a bennünket sújtó folyamatot és keresünk lehetőségeket a kiszakadásra.A gyógymód pedig önértékelésünk fejlesztése. Azaz önmagunk szeretetének, elfogadásának, önmagunkban való bizalomnak a felépítése. Annak, hogy képes legyek önmagamat értékesnek látni. Hogy képes legyek magamat alkalmasnak látni. Hogy képes legyek magamat szerethetőnek érezni. Ha ezeket a képességeket kifejlesztem magamban, könnyebben képes leszek másokban is felfedezni és becsülni ugyanezeket az értékeket. Ha ezt sikerül megvalósítanom, akkor kiegyensúlyozottabbá, nyitottabbá, sikeresebbé válhatok kapcsolataimban és az élet különböző szféráiban. Jó önértékelést kívánok!Tomori Nóra, karriertanácsadó, coachLikeolj...

tovább

Legyek jó magamhoz!

Írta - - 2017. máj 21 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia | 0 Hozzászólás

Legyek jó magamhoz!

Sokszor beszélgetünk ügyfeleimmel arról, hogy ahhoz, hogy másokhoz jók lehessünk, mindenek előtt saját magunkhoz kell jónak lennünk. Csak abból adhatunk másnak, ami nekünk is van, amit magunkban is táplálunk. A külvilággal való kapcsolatunkra általánosan is igaz, hogy akkor vagyunk képesek pozitívan viszonyulni másokhoz, ha magunkkal kapcsolatban jó érzések töltenek el bennünket.Tudhatjuk, hogy jók vagyunk magunkhoz, ha amit teszünk magunkért, az jó érzéssel tölt el. A legjobb amit tehetünk, ha szeretjük, elfogadjuk magunkat. Bármilyen meglepő, az önmagunkkal kapcsolatos gondolatainkkal is jót teszünk, illetve árthatunk magunknak.Érzelmi intelligenciánk egyik mérőpontja és egyben fejlesztési lehetősége, hogy milyen mértékben tudunk úrrá lenni gondolataink irányán.- Kísérletezzünk minél többet azzal, hogy szép jövőképet festünk magunk elé és gyakran elővesszük ezt a “festményt”, hogy elmerüljünk benne.- Tegyük mindennapossá, hogy listát írjunk arról, amit magunkkal kapcsolatban méltányolunk.- Írjunk listát arról is, mi-minden tesz bennünket boldoggá, örömtelivé.- Jusson eszünkbe, hogy amit mások gondolnak rólunk, ahhoz nekünk semmi közünk, nekünk teljesen mindegy, mit gondolnak. Az csak róluk szól, az csak nekik legyen fontos. Sose büntessem magam azzal, amit más gondol.- Ne próbáljunk mások “örömére tenni” úgy, hogy közben a magunk igényeit háttérbe szorítjuk. Előbb-utóbb egyre csak nőni fognak velünk szemben az elvárások, ezeket egyre kevésbé tudjuk majd rossz érzések nélkül kielégíteni és a feszültség neheztelést, haragot szül majd. Ezzel magunknak is és másoknak is ártani fogunk.- Tegyünk magunkért akár apró dolgokat! Engedélyezzünk magunknak egy rövidke szabadidőt, adjunk arcunknak egy kis ápolást, mosolyogjunk a tükörbe, vegyünk mély lélegzetet, fogadjunk el társunktól egy hátmasszázst…- Azzal is jót teszünk magunkkal, ha merünk kérni valamit másoktól, például segítséget, és ha kiállunk magunkért és kimondjuk, mire van szükségünk, mit várunk a másiktól.- Azzal is magunkat támogatjuk, ha megengedjük magunknak, hogy olyan társaságot válasszunk magunknak, olyan emberekkel töltsük időnket, akik jók hozzánk.- Próbáljuk elengedni görcsös igyekezetünket a tökéletességre és az elismerés-hajszolásra. Ha valami nem teljesen úgy történt ahogy szerettük volna, akkor dühösség nélkül próbáljuk újra másképp. Ha pedig célunk nem volt reális, eresszük el, keressünk kivitelezhetőbbet.- Legyenek inspiráló elképzeléseink a jövőnkkel kapcsolatban és időről időre tegyünk értük egy valamit.- Adjuk hozzá további ötleteket ehhez a listához, amiktől jobban érezzük magunkat.Jó érzéseket kívánok!Tomori Nóra, karrier és életvezetési tanácsadóLikeolj...

tovább

Személyes marketing és az internet

Írta - - 2017. ápr 03 in Blog, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Személyes marketing és az internet

Egyre több HR-es keres jelölteket a közösségi média oldalain és minden HR-es böngészi, ellenőrzi a jelöltek közösségi megjelenését. Tegyünk jó benyomást a közösségi oldalakon és hívjuk is fel szakmai hozzáértésünkre a böngészők figyelmét. Linkedin- Részletes információkat adjunk meg magunkról, vigyázzunk az önéletrajzunkkal való összhangra.- Kövessük az olyan cégeket, ahol szívesen dolgoznánk, mert posztolhatnak álláshirdetéseket.- A ”jobs” fület használjuk és pályázzunk bátran állásokat.- Minél több ismerőst gyűjtsünk, kommunikáljunk velük. Facebook- Óvatos profilt készítsünk és óvatosak legyünk a posztokkal.- Likeoljuk a cégeket, ahol dolgozni szeretnénk.- Csatlakozzunk szakmai csoportokhoz, sok cég keres munkaerőt ilyen csoportokban.- Facebookon kommunikáljunk a szakmai eredményeinkről, tegyünk fel képeket is, ha látványos a munkánk.- Nyilvánosra is állíthatjuk a posztjainkat, így többen látják majd üzeneteinket, szakmai reklámjainkat.- Ha van saját weboldalunk vagy blogunk, linkeljük be. Instagram- Kövessük a számunkra érdekes cégeket, embereket, márkákat.- Tegyünk fel képeket a munkánkról, különösen, ha kreatív, tervező, látványos, vagy sporttal, mozgással kapcsolatos területen dolgozunk.- Ha van saját weboldalunk vagy blogunk, linkeljük be ide is.- A profil felső részére tegyünk egy frappáns egymondatos üzenetet, ami minket reklámoz.- Tervezhetünk saját és kifejező logót vagy monogramot, tegyük rá képeinkre. Így a nevünket is továbbküldi mindenki, aki megosztja posztolt képeinket. Twitter- Egészítsük ki internetes személyes marketing kampányunkat twitter regisztrációval.- Jelöljünk be itt is cégeket, várhatóan egyre több internetes álláshirdetés lesz a twitteren is.- Készítsünk jól csengő, tömör üzenetet magunkról a legfelső részen.- Legyünk itt is aktívak, posztoljunk. Nem baj, ha ugyanazokról az eseményekről posztolunk, mint amikről a többi oldalainkon. Visume- Készítsünk videós önéletrajzot. Nagyon kitűnhetünk vele a tömegből.- Kitehetjük a videós CV-t a linkedin profilunkra és elküldhetjük álláshirdetésekre emailen a hagyományos életrajzot kiegészítve.- Gyakoroljunk tükör előtt. Legyünk nagyon tömörek, rövidek, frappánsak. A legfontosabb üzenetet mondjuk el magunkról. Ki vagyok, mik az erősségeim, mi különböztet meg a sokaságtól.- Semleges hátteret válasszunk, semlegesen öltözzünk. Nézzünk a kamerába és beszéljünk energikusan, határozottan. Ne felejtsünk mosolyogni a végén. Saját weboldal- Ha van energiánk, szerkeszthetünk egy saját weboldalt, ami rólunk szól, a szakmai hátterünkről, a munkáinkról, amire büszkék vagyunk, stb. Egy saját weboldal mindig személyes erőt, komolyságot és felelősségvállalást sugároz.Sikeres személyes marketinget kivánok!Tomori Nóra, karrier tanácsadó, életvezetési tanácsadó, life coachLikeolj...

tovább

Előrejutás nemcsak szakmai úton

Írta - - 2017. Már 31 in Blog, Boldogság, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Előrejutás nemcsak szakmai úton

Sokat halljuk, mondjuk, hogy az előrejutáshoz milyen módszerek a legcélravezetőbbek. Igen, valóban célravezető dolog, ha minden nap a legjobb teljesítményt nyújtjuk, ha többet nyújtunk a várakozásoknál, ha mindig ismerjük a legújabb informatikai/technikai megoldásokat, jól kommunikálunk, stb.De vannak olyan dolgok is, amik távol vannak a szűk munkahelyi kategóriákon, mégis úgy erősítik a lelket, árnyalják a bölcsességet, növelik az erőt, ami előbb-utóbb kiemel bennünket a láthatatlanságból.- Az egyik ilyen, ha olyan könyvet olvasunk, olyan filmet nézünk szándékosan, ami nehéz, sőt számunkra megdöbbentő időkről, kultúrákról, eseményekről szól, amit puszta szórakozásból nem lenne kedvünk választani, viszont segít megérteni a miénktől nagyon távoli helyzetű embereket, a miénktől nagyon különböző  nehézségeket. Éljük bele magunkat minden egyes szereplő helyzetébe, döntési lehetőségeibe. Sokkal árnyaltabbá válhat a gondolkodásunk, a véleményformálásunk munkahelyi szituációkat illetően is.- Egy másik dolog, a köszönetmondás a munkahelyen és azon kívül. Ha figyelmet fordítunk arra, hogy a felületesen talán természetesnek tűnő dolgokat, figyelmességeket észrevegyük, és megköszönjük, örömet szerezhetünk másoknak, ami nemcsak kapcsolatainkat építi, de mi is jobban érezzük magunkat tőle.- A harmadik dolog, hogy adjunk. Könnyebbé válhat az életünk, ha magunkévá tesszük a “ha teszek a közösségbe akkor kaphatok is a közösségtől” elvet. Persze a szórakozási, tévézési időnk sokszor fontosabbnak tűnik és rövid távon talán jobban is szolgál minket, ugyanakkor nagyon megtérül önmagunk erősítése és építése szempontjából, ha szabadidőnkben tudunk adni, segíteni közvetlen viszonzás és fizetség nélkül is. Ha elvisszük valaki más kutyáját sétálni mert annak nincs ideje, ha meghallgatunk egy unalomig panaszkodó ismerőst, ha felolvasunk egy betegnek, ha részt veszünk/feladatot vállalunk egy önkéntes csoportban, ezek mind-mind erősítenek bennünket, tartást adnak nekünk, erősítik a kisugárzásunkat.Amikor vezetőink azon tanakodnak, hogy a jelentkezők közül, kit nevezzenek ki egy posztra, akarva, akaratlanul számításba jön egy olyan faktor, amit talán személyes erőnek, tartásnak, ha kell karizmának nevezhetünk.Sikeres karrierépítést kívánok!Tomori Nóra karrier tanácsadó Likeolj...

tovább

Hogyan legyek nőként sikeres vezető?

Írta - - 2017. Már 30 in Blog, Karrier | 0 Hozzászólás

Hogyan legyek nőként sikeres vezető?

Egész életemben küzdelmesnek éreztem a vezetői pozíciók nőként való betöltését, megélését. Hosszan lehetne írni az otthoni dolgokkal, gyerekekkel, háztartással, szépség megőrzésével kapcsolatos nehézségekről is, de itt most inkább a munkahelyi elfogadtatásról való gondolataimat szeretném megosztani. Bár egyre több a sikeres női vezető, mégis mintha a mai napig élne egyfajta előítéletesség a nők alkalmasságával kapcsolatban. Ezt nemcsak munkavállalóként, hanem HR szakmabeliként is láttam, érzékeltem a mindennapokban. Mindig nehezebb volt egy nő előléptetésének/kinevezésének elérése ha volt férfi is a jelöltek között. Sokszor láttam gyengébb képességű férfi jelölt kinevezését a női jelölttel szemben, “mert ő biztos jobban fogja csinálni”.Rengetegszer fogalmazódott meg bennem az is, hogy valahogy a női vezetőket nemcsak a férfi de a női munkatársak is nehezebben fogadják el főnöknek. A jó hír az, hogy ha az emberek már látják és elfogadják egy vezető hitelességét, akkor már nem számít annyira, hogy férfi, vagy nő az illető. Női vezetőként észrevettem, hogy van pár dolog, ami határozottan segít a túlélésben.- Vegyük körül magunkat támogató szakemberekkel. Itt nem csak cégen belülre gondolok, hanem azon kívül a szakmában is. Járjunk el szakmai rendezvényekre, legyünk jóban hozzánk hasonló vezetőkkel, igyekezzünk kiépíteni magunk körül egy egymást kölcsönösen respektáló és támogató csoportot.- Sose kérdőjelezzük meg magunkat. Nézzünk a tükörbe, mondjuk magunknak: “rátermett vagyok”.-Sose magyarázkodjak és ne kérjek elnézést örökké, mert ezek a gyengeség benyomását keltik. Csak akkor tegyek ilyet, ha tényleg okom van rá. Sajnos szokás így kezdeni mondatokat “bocsánat, egy kérdés…”, “elnézést, csak azt szeretném tudni…” “Bocsánat, az úgy volt, hogy …” Ne tegyük, mert nem azt a benyomást keltjük, amit szeretnénk.- Ha a mi szakterületünk témájában zajlik a megbeszélés, határozottan vigyük a prímet, legyünk a téma gazdái akkor is, ha mások szeretnének túldominálni bennünket.- Igyekezzünk más női vezető kollégák teljesítményét nyilvánosan elismerni ha tehetjük, várhatóan ők is ezt teszik majd velünk, talán pont akkor, amikor a legnagyobb szükségünk lesz rá.- Tanuljuk meg prezentálni magunkat. Legalább annyit számít, mint maga a jól végzett munka. Senki sem siet észrevenni, hogy szakmailag milyen jól végezzük a dolgunkat, ha elfelejtjük ezt újra és újra környezetünk tudtára adni.- Delegáljunk sokat, hogy legyen időnk átlátni a nagy képet még akkor is, ha úgy érezzük “egyszerűbb megcsinálnom mint elmagyaráznom”. Hagyjuk, hogy megcsinálják a beosztottaink a feladatokat és fogadjuk el, hogy valószínűleg hibáznak is. Ismerjük el az erőfeszítéseiket és tegyünk a tréningelésükért, előrejutásukért.Sikeres női vezetői karriert kívánok!Tomori Nóra, karrier tanácsadóLikeolj...

tovább

Haragszunk? Dühösek vagyunk? Tudjuk, valójában miért?

Írta - - 2017. feb 13 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Haragszunk? Dühösek vagyunk? Tudjuk, valójában miért?

Sokan küzdenek azzal, hogy dühükön, haragjukon nehéz úrrá lenniük, úgy érzik, ez megnehezíti boldogulásukat, munkahelyi és magánéleti kapcsolataikat.Haragunk kezelésének legfontosabb lépése, hogy megértsük az okát.Sokféle ok állhat dühünk mögött, ezek némelyike nyilvánvaló, és vannak olyan dolgok, amik csak mélyebb átgondolás után válnak érthetővé.- Haragot vált ki például, ha bántanak bennünket, ha fájdalmat okoznak nekünk, ha igazságtalanok velünk. Ilyenkor azért érzünk “tehetetlen dühöt”, mert képtelennek érezzük magunkat a visszavágásra, ezért csökkentértékűnek érezzük magunkat.- Megharagszunk arra az emberre, aki kért tőlünk valamit ami szerintünk is fontos lett volna, de nem csináltuk meg. Akkor is megharagszunk a másikra, amikor teljesítjük a kérését, mert nem tudtunk NEM-et mondani. Ilyenkor is valójában magunkra vagyunk dühösek, amit agyunk önvédelemből a másik emberre irányít.- Dühösek vagyunk arra, aki valamiben jobb nálunk. Ilyenkor is önkéntelenül azért a másikra haragszunk, mert az kevésbé fájdalmas, mint magunkra haragudni. Mert nem becsüljük eléggé magunkat ahhoz, hogy rájöjjünk, más dolgokban pedig mi vagyunk jobbak.- Dühösek vagyunk arra is, aki felé szeretnénk kimutatni a szeretetünket, de valamiért nem vagyunk rá képesek.- Különösen erős harag tud elfogni bennünket az iránt az ember iránt, akit megbántottunk, aki ellen valami rosszat tettünk. A bennünk élő lelkiismeret furdalás annyira elviselhetetlen, hogy agyunk az ebből fakadó fájdalmat harag formájában kifelé vezeti.- Paradox módon haragszunk arra is, akitől annyi jót és szeretetet kapunk, hogy úgy érezzük, ezt már nem tudjuk viszonozni. Saját alkalmatlanság-érzésünket vetítjük a másikra.- Haragot érzünk akkor is, amikor agyunk valamilyen veszély elhárítása érdekében mozgósít és tettre késztet bennünket. Megijedünk a várható fájdalomtól, veszteségtől és haragunk segít cselekedni, hogy megvédjük magunkat.- Sokszor előfordul, hogy olyan elvetendőnek tartott tulajdonságokért haragszunk a másik emberre, ami valójában bennünk is megvan. Pont azért vesszük észre ezt a másikban, mert mi is érintettek vagyunk.- Dühösek vagyunk arra a beosztottunkra, aki rosszul teljesít, mert attól tartunk, miatta bajba kerülhetünk mi is, hiszen nem vagyunk képesek eredményt kicsikarni.Amikor másra haragszunk magunk helyett, akkor agyunk attól óv meg bennünket, hogy szembesülnünk kelljen azzal a fájdalommal, amit saját tökéletlenségünk miatt éreznénk.Még egy gondolat: a harag legmélyebb oka a félelem. Félelem a fájdalomtól, veszteségtől, értéktelenségtől.Ha jobban szeretnénk érteni másokat és magunkat, és jobban szeretnénk kezelni kapcsolatainkat, eredményesebbek és sikeresebbek szeretnénk lenni, akkor valahányszor dühösek leszünk, mindig tegyünk fel kérdéseket magunknak:- Mi jut eszünkbe az adott helyzetről? Milyen előzmények lehetnek?- Kire haragszunk valójában?- Mit követtünk el valaki mással szemben?- Mivel kéne magunkban szembenézni?Eresszük ki bátran haragunkat (egyedül), mondjuk ki, értsük meg! Ezután másképp fogunk tekinteni a helyzetre és megoldást is találhatunk.Sikeres fejlődést kívánok!Tomori NóraLikeolj...

tovább