Blog

Gyógyító, építő tudatosság…

»Írta - - 2017. dec 01 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Gyógyító, építő tudatosság…

Sokszor emlegetjük, hogy többet kéne a “jelenben” lennünk a múlton rágódás, a jövőn aggódás helyett, és hogy pozitívabb gondolatokra kéne sarkallni magunkat. Na de hogyan?Gyakorlat: Próbáljuk ki azt, hogy amikor tudatosul bennünk, hogy rágódunk valami sokszor végiggondolt nehézségen, akkor a figyelmünket egyszerűen koncentráljuk valami nagyon egyszerű dologra és tartsuk ott. Engedjük tovább a más irányú gondolatokat. Ez lehet akár a légzésünk, a testünk bármelyik pontja, vagy bármilyen tárgy vagy természeti dolog a környezetünkben. Próbáljuk ki azt is, hogy egyetlen egyszerű tevékenységre koncentrálunk, például egy-egy falat étel ízlelésére, ha épp ebédelünk.“Ha azt reméljük, hogy fejlődhetünk és tarthatunk valahová, akkor először tudnunk kell azt, hogy hol vagyunk. Ha nem tudjuk, hogy pontosan honnan indulunk, akkor talán észre sem vesszük, ha körbe-körbe járunk.” - Jon Kabat-Zinn.Sikeres gyakorlást kívánok!Tomori Nóra, karrier tanácsadó, life coachLikeolj...

tovább

Hobbi a jobb munkahelyi teljesítményért

»Írta - - 2017. nov 20 in Blog, Boldogság, Karrier | 0 Hozzászólás

Hobbi a jobb munkahelyi teljesítményért

Magyarországon az emberek 38 százaléka dolgozik többet heti 40 óránál. Ez persze nem azt jelenti, hogy a teljes időt végig is dolgozzuk, de jelen vagyunk és ez mindenképpen kimerítő. Hogy elkerüljük a kiégést, sokat tehetünk magunkért a szabadidőnkben. Választhatunk például olyan hobbit, ami az íróasztaltól is távol tart és a munkavégző képességünkre is jó hatással van.OlvasásNapi 6-8 perc olvasással töltött idő csökkenti a stresszt és az Alzheimer kór valószínűségét. A stresszoldáson túlmenően az olvasással töltött percek a komplex problémák megoldásának képességét és az empátiás készséget is növelik, valamint kreatív inspirációt is nyerhetünk az olvasott dolgokból.Torna/sportNyilvánvaló, hogy a sport erősít és szépít. De legalább ugyanannyira erősítő hatása van az észbeli teljesítőképességre is. Koncentrálóképességünk, memóriánk, stressztűrő és feladatmegoldó képességünk is erősödik a mozgás által. Fussunk, ússzunk, teniszezzünk, vagy végezzünk bármilyen sportot, ami csak szimpatikus.Tanuljunk idegen nyelvetEgy Edinburgh-i egyetemi felmérés szerint a vizsgálatban részt vevő 33 idegen nyelvet tanuló diák (18 -78 év közötti életkorban) életkortól függetlenül mentális erősödésen ment keresztül a nyelvtanulás ideje alatt.KertészkedésSokan “nyugdíjas elfoglaltságnak” tartják. Ugyanakkor olyan készségeket fejleszt, amik a munkahelyen is fontosak: időbeosztás, türelem, folyamatszemlélet.CsapatsportA munkahelyen is elengedhetetlen etikus viselkedés , elkötelezettség, rugalmasság, alkalmazkodás és világos kommunikáció fejlesztője.Szeretettel,Tomori Nóra, karrier tanácsadó / életvezetési tanácsadóLikeolj...

tovább

Hogy éljünk együtt egy szuperérzékeny társsal?

»Írta - - 2017. nov 13 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Hogy éljünk együtt egy szuperérzékeny társsal?

A társadalom 15-20 százaléka tartozik az átlagosnál jóval érzékenyebbek és kifinomultabban érzékelők csoportjába. Ők azok, akik sokkal intenzívebben érzékelik a körülöttük lévő környezetet, ideértve az emberek hangulatát is, mint a többiek. Őket nevezzük “szuperérzékenyeknek”. Ha ilyen társat választottunk és mi magunk nem ilyenek vagyunk, attól még élhetünk vele együtt boldogan. Könnyedén odafigyelhetünk a számára fontos dolgokra és megadhatjuk neki azt, ami neki fontos.- A szuperérzékenyek sokkal mélyebben képesek átélni az érzelmeket a többieknél, és mások érzéseit is sokkal előbb megérzik, átérzik. Hamarabb eltelítődnek jó és rossz érzésekkel és intenzívebben reagálnak, például könnyebben sírnak. Ne okoljuk őket ezért.- Mások hangvételének, hangsúlyának, vagy az írásos üzenetek apró jeleinek a metakommunikációs jelentését hamar megértik és szinte olvasnak mások ki nem mondott gondolataiban. Megérzik a változásokat és megérzik az őszintétlenséget is. Ez utóbbira rosszabbul reagálnak mint az őszinte elutasításra vagy bírálatra.- Számukra másoknál nagyobb stressz forrása egy-egy döntés meghozása. Sokszor halogatják, “még jobban körüljárják” a megfontolandókat, még ha apró kérdésekről van is szó, mert riasztja őket az esetleges rossz választás súlya.- Kiváló, figyelmes és megértő meghallgatói a bennünket foglalkoztató nehézségeknek, mindig van pár szabad percük, hogy kiönthessük nekik ami nyomaszt, kapcsolódni tudnak hozzánk és segítenek, hogy jobban érezzük magunkat. Ez kiváló tanárrá, orvossá, emberközeli vezetővé és megértő társsá teszi őket. Értékeljük bennük ezt a tulajdonságot és igyekezzük viszonozni, amikor neki van ránk szüksége.- Másoknál rosszabbul viselik a kritikát és hamar megbántódnak. Legyünk tekintettel az érzéseikre és figyeljünk oda mit, hogyan kommunikálunk feléjük.- Nagyon zavarják őket a hangos zajok, legyünk erre tekintettel.- A megfigyelőképességük és mások iránti érzékenységük folytán kiválóan tudják melyik pillanatban, milyen hangvétellel és milyen érvekkel mondják el javaslataikat, hogy a legkedvezőbb hatást érjék el. Így gyorsan el tudják fogadtatni magukat és elveiket másokkal miközben odafigyelnek a másikéra is. Épp ezért nagyon jó csapatjátékosok és jó stratégiai partnerek. Működjünk együtt velük.- Nem érdeklik őket az erőszakos filmek, ne akarjunk ilyet nézni ha velük vagyunk.- Fontos számukra, hogy a másokkal való beszélgetésnek legyenek mélységei, a felszínes csevegés éppúgy mint a felszínes kapcsolatok hamar unalmassá, üressé válnak számukra.- Nehezen tűrik az erős fizikai fájdalmakat, sokaknál alacsonyabb a fájdalomküszöbük. Értsük meg őket, igyekezzünk megkönnyíteni helyzetüket.- Nagyon intuitívak. Hamar reagálnak a rájuk irányuló érzéseinkre és gyorsan úgy is fognak viselkedni velünk, ahogy mi velük. Ha tehát jó hangulatú közös időt szeretnénk, akkor fektessünk energiát saját pozitív kisugárzásunkba.- Mélyen szeretnek. Mindent és mindenkit komolyan vesznek. Csak az motiváló számukra, ami egyben érzésekkel is eltölti őket. Fontos értékük a bizalom. Mi is adjuk meg és igyekezzünk megtartani az övét.- Nehezen viselik a konfliktust. Nem tudják “lerázni” magukról a feszültségeket. Ezért nagy nehézséget jelent számukra az önérvényesítés konfliktusos, feszültségekkel teli helyzetekben. Ez azonban nem jelenti azt, hogy erőszakoskodással sokra jutunk velük, mert együttműködésüket csak pozitív hangulat és kölcsönös előnyök mentén érhetjük el.- Nem szeretik a túlzsúfolt menetrendet, a túl intenzív időtöltést. Ez a társra nézve annyit jelent, meg kell értenie, a “kevesebb több”. A puszta együttlét értéke sokszor nagyobb, mint a zsúfolt programoké.Szeretettel,Tomori Nóra, coach, karrier és életvezetési tanácsadóLikeolj...

tovább

Honnan tudjam, hogy nem nekem való a munkahelyem?

»Írta - - 2017. nov 08 in Blog, Karrier | 0 Hozzászólás

Honnan tudjam, hogy nem nekem való a munkahelyem?

Ha tisztában vagyunk az erősségeinkkel és pont ezekre nincs szükség a munkánkban, akkor nem lehetünk jó helyen.Ha minden, amihez hozzáfogunk teljesen ismeretlen és távol áll a tapasztalatainktól, akkor lehet, hogy számunkra teljesíthetetlent vállaltunk.Ha azon kapjuk magunkat, hogy huzamosabb ideje csak elbújni szeretnénk a feladatok elől mert a környezet, a munkatársak vagy bármi egyéb dolog olyan mértékben demotivál hogy csak láthatatlanná válni szeretnénk, akkor nagyon nehéz lesz megfordítani a bennünk kialakult folyamatot.Ha folyamatosan más véleményen vagyunk mint a többiek vagy mint a vállalat elvárása, akkor is jusson eszünkbe, hogy máshol kéne lennünk, mielőtt mások szemében “negatívvá” válunk.Ha mindig rosszul alszunk mert annyi a napi stressz, a teljesíthetetlen feladat, vagy határtalan a főnök kritikussága, az igenis jele annak, hogy tovább kéne lépnünk.Ha folyamatosan rossz hangulat, depresszív érzések uralnak bennünket, akkor inkább életrajzot írjunk, mint gyógyszerekhez folyamodjunk.Persze néha az is elég, ha esténként, hétvégenként bevállalható tanulást választunk, amiben sikerül elmélyülni, fejlődni, feltöltődni, sikerélményekhez jutni.De ha összességében nem érezzük jól magunkat és érzünk magunkban lendületet, erőt, akkor ne adjuk fel, keressünk másik munkát.Sikeres karrierépítést kívánok!Tomori Nóra, karrier tanácsadó, karrier coachLikeolj...

tovább

Túlélő ötletek szuperérzékenyeknek

»Írta - - 2017. okt 16 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Túlélő ötletek szuperérzékenyeknek

Dr. Elaine Aron 1991-ben kezdett tanulmányokba a szuperérzékenységet illetően. Felismerése szerint az emberek 15-20%-át érinti. A szuperérzékenyek nagyon aktív idegrendszerrel élnek, ezért társaiknál sokkal intenzívebben képesek feldolgozni az őket körülvevő fizikai és pszichológiai környezetet. A hangokat, fényeket, ízeket, színeket, árnyalatokat, apró eltéréseket, mások érzéseit, hangulatát, stb. Éppen ezért érzéketlenebb társaiknál jóval hamarabb el is telítődnek mindezektől, hamarabb bele is fáradnak az esetlegesen nagy zajba, zűrzavarba, rossz szagba. Mélyebben élnek át érzéseket és másokkal is könnyen együtt éreznek. Ugyanezért előbb át is látnak mások szándékain és kimondatlan gondolatain, mint a legtöbben. Ha ez a folyamat nem teljesen tudatos, akkor intuícióként élik meg mindezeket.A szuperérzékenyek gyorsan ráhangolódnak a művészi szépségre, a kifinomult zenére, finom ízekre. Zajos, zűrös nap után csöndes, magányos elvonulásra vágynak. Gazdag belső világuk van, sokszor intenzíven és érzésekkel telve álmodnak, kerülik a feszültséggel teli helyzeteket és rosszul viselik az élethelyzetek változásával járó stresszt. Összezavarja őket és nehezíti teljesítményüket mások rájuk koncentráló figyelme, gyűlölik az erőszkos, agresszív filmeket, tévéműsorokat. Mai, extraverziót előtérbe helyező világunkban önérvényesítést tekintve nehéz helyzetük van. Pedig lehetetlen lenne a világ fejődése érzékenységük, kifinomult megoldásaik nélkül. Többnyire kreatív, produktív, figyelmes, körültekintő, intellektuálisan magasan fejlett emberek.Aki a leírásban esetleg magára ismer, hasznosnak találhatja az alábbi ötleteket.-Aludjunk minél többet. Az erős idegrendszeri aktivitás hamar kifáradáshoz, nyomott hangulathoz, zavarodottság-érzéshez, koncentrációs nehézségekhez vezet. Az amúgy is csúcsra járatott szuperérzékeny idegek feszültségének legjobb csökkentője az alvás.-Egészséges ételeket együnk és figyeljünk rendszeres evésre a nap folyamán. Az éhség megterhelő az idegeknek. Nyomott hangulatot, feszültséget és koncentrációs problémákat eredményez.-Használjunk zajcsökkentő fülhallgatót. A szuperérzékenység egyik jellemzője a zajokra való érzékenység, különösen azokra, amiket nem tudunk kontrollálni. Igyekezzünk kiszűrni a zavaró zajokat, hogy személyes nyugalmat teremthessünk magunknak.-Tervezzünk be relaxációs, csöndes elvonulós, feszültség levezetős időt magunknak a személyes menetrendünkbe. Ha lehet, menjünk ki a természetbe.-Az otthonunkban legyen legalább egy olyan helység vagy sarok, ahol csönd van, ahova visszavonulhatunk, ahonnan kizárhatjuk a külvilágot.-Naponta többször legalább pár percre figyeljük lélegzetünket és vegyünk nagy, mély levegőket. A tudatos, intenzív légzés feszültséget old, ellát oxigénnel, intenzíven regenerál, gyógyít, erősít.-Kapcsoljuk ki a Híreket. Érzékeny idegrendszerünknek nincs szüksége bombázó feszültségözönre még a tévéből is.-A külső-belső zaj lecsillapítására találjunk ki örömteli mantrákat, pl. "egészséges és boldog vagyok". Próbáljunk ilyen mantrát ismételni, örömet okoz.-Alkossunk. Rajzoljunk, írjunk, fessünk, építsünk, akkor is, ha úgy éreznénk, nem vagyunk jók ezekben. Belső világunk kifejezésére bármilyen alkotómunka kiváló.-Mondjuk valami dicséretet másnak. A látható öröm amit a dicséret hallatán átélnek, nekünk is örömet okoz.-Agresszív, fölényes emberekkel kommunikáljunk távolságtartóan, határozottan. Se ne zárkózzunk el, se ne alázkodjunk meg, mert az csak olaj lenne a tűzre. Szálljunk ki egy vitává fajult helyzetből pédául így: „Most visszamegyek dolgozni.” (És menjünk is el.) Vagy: „Váltsunk témát.” (És tegyük is ezt.) Gyakoroljuk be a fordulatokat, ahogy megvédhetjük magunkat.-„Ahhoz, hogy meg tudjam a munkát csinálni, szükségem van erre és erre." Nagyon konkrétan mondjuk ki, hogy mire.-Engedjük meg magunknak a mély érzéseket. Az érzések átélése örömet okoz. De ne bízzunk abban, hogy érzéketlen embereket érzések útján meg tudunk győzni. -Adjunk magunknak elég időt és teret a dolgok véghezvitelére. A szuperérzékeny ember nem jól tűri a zsúfolt, feszített tempójú örökös hajrát. Próbáljunk olyan munkát, műszakot, munkahelyszínt választani, ami bioritmusunkkal összeegyeztethető, ezzel is lehetőséget adni idegrendszerünknek a regenerálódásra.Eredményként pedig várhatóan átlagon felül kreatív, problémamegoldó, produktív, előremozdító tagjává válunk munkahelyünknek, családunknak, társaságunknak.Szeretettel,Tomori Nóra, karriertanácsadó, életvezetési tanácsadóLikeolj...

tovább

Távmunka – Hogyan győzzük meg főnökünket: “ha lehet, otthonról dolgoznék…”

»Írta - - 2017. okt 07 in Blog, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Távmunka – Hogyan győzzük meg főnökünket: “ha lehet, otthonról dolgoznék…”

Rengetegen vágynak a távmunka nyújtotta rugalmasságra, szabadságra. Időt nyerünk azzal, hogy nem kell utazni, sminkelni/borotválkozni, öltözni, jobban beoszthatjuk erőnket, időnket, könnyebben koncentrálhatunk az otthoni csöndben. Hátrányként is elkönyvelhetünk pár dolgot, például, hogy nehezebb jó kapcsolatot ápolni a kollégákkal, nehezebb benne maradni a “fontos dolgokban”, nehezebb a főnök bizalmát is fenntartani. A legtöbben mégis sokat megadnának azért, hogy legalább részidőben távmunkát végezhessenek és egyre több munkáltató veszi számításba ezt az eszközt a kiváló munkatársak megtartásáért. Ahhoz, hogy otthonról dolgozhassunk először is meg kell győzni főnökünket, hogy nyitottá váljon. Megosztom egy ügyfelem ötletét. Ami neki sikerült, hátha másnak is beválik.Megkérdezte főnökét, mik a legfontosabb mérőszámok, határidők, sarokpontok a várható feladatokban. Majd összeszedte minden bátorságát és megfogalmazott egy “ajánlatot”. “Ha engedsz engem otthonról dolgozni, túlteljesítem az összes pontot. Kérek szépen három hónapot. Ha nem teljesítem az ígéretet, visszajövök az irodába”. Elég meggyőzően hangozhatott, mert néhány héttel később már berendezte otthoni munkaasztalát.Ha mi is megpróbáljuk és mégis elutasítást kapunk, és tényleg meg vagyunk győződve arról, hogy valóban beváltanánk a teljesítményünkhöz fűzött reményt és a távmunka intézményét nekünk találták ki, akkor is tiszta szívvel nézhetünk előre. Munkáltatónk él a múltban, nem mi kívánunk életszerűtlent. Felszívhatjuk magunkat és elkezdhetünk keresgélni egy olyan főnököt, aki nyitott a kérésünkre.Sikeres tárgyalást kívánok!Tomori Nóra, karrier tanácsadó, életvezetési tanácsadóLikeolj...

tovább

“Csalódásokozás” helyett magabiztosság

»Írta - - 2017. okt 02 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia, Karrier | 0 Hozzászólás

“Csalódásokozás” helyett magabiztosság

Nemrég eljött hozzám egy fiatalember, aki röviden így fogalmazott: “csalódásokozó vagyok”. Úgy érezte, nem tudja beváltani a mások hozzá fűzött reményeit. Szeretetteli családban nőtt fel, szülei figyeltek rá és támogatták. Gimnáziumba, egyetemre járt, jó állása, jövedelme, barátnője lett. Szép arcú, gonddal öltözik, sportos, tanulmányaiban, munkájában és társas kapcsolataiban eredményes. Látszólag mindene megvan, ami a sikeres és kiegyensúlyozott élethez kell. Mégis sikertelennek és boldogtalannak érzi magát.Elmondta, hogy gyerekkorában bármilyen jó jegyet is vitt haza, bármit megcsinált, az sose volt “elég jó” otthon. Ritkán kapott elismerést a családjában, a szülei azt az elvet vallották, hogy a gyerek a dicséretektől csak elbízná magát, vagy elkényelmesedne. Így kisfiúként is és fiatal srácként is azt tanulta meg, hogy ő semmit sem tud, tesz vagy gondol “eléggé jól”. Ha kialált valamit, eltervezett valamit, nem engedték a saját elképzeléseit megvalósítani, a saját útját próbálgatni, mert “ő nem tudhatta elég jól”. Kérdésemre, hogy mit tettek vagy mondtak volna a szülei, ha egyszer az elvárásokkal ellentétben cselekedett volna, rövid hallgatás után annyit mondott, “csalódást okoztam volna”.Hát ez a probléma. Bármilyen hihetetlen, nemcsak fizikai bántalmazással vagy nem törődéssel árthatunk gyermekeiknek, hanem azzal is, ha “csalódunk bennük”. Ha a szülő saját igényeinek, elképzeléseinek kielégítése fontosabb, mint a gyerek igényeire való odafigyelés.Sok szülőnek határozott elképzelése van, kivé, mivé váljék a gyereke, és pontosan milyen úton jusson el oda. (A szülők ezt a legjobb szándékkal teszik, céljuk, hogy a gyerek sikeres és boldog legyen.)Ha a gyerek a szülők számára nem megszokott elképzeléssel áll elő, sokszor egyszerűbb a “csalódnék benned, ha így tennél” kifejezéssel levenni a napirendről, mint támogatni az idegennek tűnő ötletet, szándékot. A gyerek viszont sajnos azt tanulja meg, hogy vele valami baj van, az ő problémamegoldásai nem jók, a saját elképzelései rosszak. Elbizonytalanodik és képtelen felépíteni az önmaga erejében való hitet, esetleg egész életében bizonytalan, önállótlan és önbizalomhiányos marad.A magára ismerő fiatalnak azt javaslom, próbálja elképzelni azt a jövőt, amiben élni szeretne a lehető legrészletesebben (először akár realitásoktól függetlenül, hiszen már az elképzelés is örömet okoz): mit tenne, hogy élne, milyen hétköznapokra, kapcsolatokra, feladatokra, támogatásra vágyik. Mit tenne, hogy csinálná legszívesebben és legjobban, hogyan tenné kölcsönössé feladataiban, kapcsolataiban a támogatást, odafigyelést, képzelje el megváltozott önmagát és kapcsolatait minél részletesebben és minél gyakorlatiasabban. Képzelje el magát erősnek, bátornak, határozottnak, hitelesnek, magabiztos döntéshozónak. És képzelje el, hogy döntései beigazolódnak, képzelje el, hogy büszke magára.Ha elkezdünk valóban másképp tekinteni önmagunkra, azzal indíthatjuk el magunkat a változás útján.Szeretettel,Tomori Nóra, karrier tanácsadó, life coachLikeolj...

tovább

Így indulj sikeresen pályakezdőként

»Írta - - 2017. Sze 21 in Blog, Karrier | 0 Hozzászólás

Így indulj sikeresen pályakezdőként

Fontos hogy a pályakezdő fiatalként már az egyetem/főiskola évei alatt gondoljunk a jövőbeli álláskeresésre és tudatosan tegyünk lépéseket akár már évekre előre.Induljunk ki abból, mit várnak a munkaadók. Tény, hogy ritkán keresnek teljesen kezdőt, sokkal szívesebben vesznek fel kezdő munkakörbe is olyan jelöltet, aki már valahogy “megtanult dolgozni”. Nem azt várják, hogy a fiatal a szakma összes részletét vagy az adott iparág összes folyamatát ismerje, hanem azt, hogy zökkenőmentesen beilleszthető legyen a munkavilág kultúrájába. Tudjon megfelelően kommunikálni a kollégákkal, a vezetőkkel, tudjon együttműködni a környezetében lévőkkel, tisztában legyen a munka világának napi alaphelyzeteivel, a jelenlét, a megjelenés, a viselkedés alapelvárásaival. Értse, miről szól a munkahelyi felelősségvállalás, mit jelentenek a határidők, mekkora fontossága van az időben és pontosan elvégzett feladatnak, mit jelent egy vállalás megbízható teljesítése kifogások nélkül.A fentiekkel kapcsolatos tapasztalatok/készségek meglétét a diák nagyon sokféle módon bizonyíthatja. Diákévei alatt keressen nyári munka, diákmunka lehetőségeket, akkor is dolgozzon valamit, ha nem pont a szakmájába illő lehetőségeket talál. A lényeg, hogy legyen már tapasztalata valamilyen munkában, mire az első “igazi” állását elkezdi keresni.Nyilván az is hasznos, ha valamilyen diákszervezetben vagy önkéntes szervezetben szerepet vállalunk, a munkaadók számára ennek az az üzenete, hogy az illető ügyesebb, talpraesettebb, szorgalmasabb a többségnél, hajlandó és képes a minimálisan elvártnál jóval többet is teljesíteni.Azt tapasztalom, hogy egyre több munkaadó nézi meg a tanulmányi eredményeket is azt feltételezve, hogy aki szorgalmasabb volt a vizsgák kapcsán az szorgalmasabb lesz a munkában is. Persze az életben nincs lineáris kapcsolat az iskolai eredményesség és a munka világában való eredményesség között (sőt…) de a munkaadóknak ki kell indulni valamiből és hát ezért sokszor az osztályzatokhoz folyamodnak.Az egyetem alatti hallgatói szakmai gyakorlat alkalmával igyekezzünk “jól” választani, olyat keressünk, ami fejleszti az életrajzunkat.A multicégek előszeretettel keresik a “nemzetközi tapasztalatot” kezdő munkatársaik körében, olyan csapat felállítása végett, akik értik a multikulturális közeget. Ezért nem árt az egyetemi évek alatt kiharcolni valamilyen külföldi ösztöndíj, csereprogram, nyári kurzus, diákprogram, nyári munka stb. lehetőségét. Sokat dob a munkahelyi esélyeken ha életrajzunk tartalmazza a "nemzetközi tapasztalat" kulcsszót.Sok hirdetést meg kell pályázni és nem szabad elkeseredni a visszautasításoktól, minden diák átesik ezeken. Legyünk viszont elég bátrak ahhoz, hogy később telefonon vagy emailben érdeklődjünk a visszautasítás okáról, csak nyerhetünk vele, a munkaadóknak/közvetítőknek még szimpatikus is az érdeklődő, bátor jelentkező. Lehet, hogy pont ennek nyomán később megkeresnek bennünket másik lehetőséggel.Egyetemistaként már az első évben bátran készítsük el Linkedin profilunkat és aktívan gyűjtögessünk ismerősöket. Azt is nézzük meg időnként, hogy a mi egyetemünk/főiskolánk diákjai milyen jellemző utat járnak be, nekik mi vált lehetségessé, mi jött be. Gyűjtsünk ötleteket a mi céljainkat, tervezett utunkat illetően.Facebook ismerőseinkre és instagram posztjainkra is figyeljünk oda, keltsük komoly fiatalember / fiatal lány benyomását. Megnézik.Ismeretségi kört mozgósítsuk e? Hát persze még mindig (és várhatóan a jövőben is) “urambátyám” országban élünk és az állások 30-40 százaléka ismerősök, ajánlások útján töltődik be, különösen a hazai KKV szektorban. Ennek sokszor az az oka, hogy sokan még mindig jobban bíznak egy megbízhatónak ítélt ismerősük ajánlásában, sokszor pedig az, hogy a hirdetés/közvetítés pénzbe kerül, amire sok cégnél nagyon alacsony, vagy egyáltalán nincs költségvetés.- Hol tehetünk szert hasznos szakmai kapcsolatokra? Legyünk jóban a felsőbb évfolyamok hallgatói közül minél több diákkal. Nem lehet tudni, valamelyiküket nem fogják-e megkérdezni leendő munkahelyén, “tud-e valaki hozzá hasonlóan rátermett fiatalt” egy munkakör betöltésére. Legyünk jóban az oktatókkal, néha rajtuk keresztül is terjednek álláslehetőségek. Menjünk el a szakmába vágó ingyenes konferenciákra és ismerkedjünk minél több résztvevővel. Társasági helyzetekben, bulikon, fesztiválokon, nyaralásokon is tudatosan gyűjtsük az ismeretségeket. Amikor az álláskeresésnél tartunk, minél szélesebb körben mondjuk is el és kérjünk segítséget, csak nyerhetünk ezel is.Ha állásinterjúra kerül a sor mik a legfontosabb tudnivalók? Itt jegyezném meg azt ami az egész témakör szerintem legfontosabb üzenete, hogy diákként, pályakezdőként azt kell megérteni, hogy az első munkahelynek hosszú távra kiható és kritikus fontossága van. Azért is, mert mind a cég jellege (multi vs. hazai vs. állami vs. családi cég) mind a választott iparág/üzletág, mind pedig a választott szakterület szempontjából az első munkahely elindítja a fiatalt egy irányban, amiből aztán később persze át lehet térni másik irányokba de már nehezebb, több szerencse és nagyobb rátermettség kell hozzá a későbbiekben, mint ha mindjárt az elején okosan döntünk. Inkább tartson pár hónappal tovább a munkakeresés és inkább legyen kisebb a fizetés, de megéri szakmai szempontból jól indítani a kezdést. Rengeteg olyan ügyfelem van, akiket pár év munkatapasztalat után életrajzuk alapján a későbbi munkaadók behatárolnak egy területre és esélyt sem adnak nekik arra, hogy másik területen, másik szférában, másik üzletágban bizonyítsanak. Épp ezért az egyik üzenetem a diákoknak az, hogy ne kövessék el azt a hibát, hogy az első munkahelyet a “hol kínálnak nagyobb fizetést” alapján válasszák ki. A pályakezdés fázisában minden későbbi időszaknál fontosabb a hosszú távú elképzelések mentén való választás.A személyes interjún...

tovább

Hogy keltsük “pozitív” ember benyomását a munkahelyen?

»Írta - - 2017. Sze 18 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Hogy keltsük “pozitív” ember benyomását a munkahelyen?

Amikor új munkahelyre érkezünk, könnyű lelkesen és elkötelezetten viselkedni. Később viszont, amikor már kicsit el is fáradtunk, meg is változtak a körülmények, könnyen észre vehetik rajtunk a “negatívságot”, sokszor jobban is, mint gondolnánk. Ezzel viszont kezdetét veszi az ördögi kör, hiszen a negatív munkatársakat messziről elkerülik a kinevezések és a fizetésemelések. Hogy őrizzük meg a pozitív képet?Gondoljunk valakire, aki szerintünk “jól csinálja” a dolgokat. Anélkül, hogy teljesen le akarnánk másolni a viselkedését, gondoljuk át, mit integrálhatnánk a tulajdonságai közül a mi egyéniségünkbe.Mosollyal üdvözöljünk mindenkit, akkor is ha rossz kedvünk van. A mosolynak hatalma van.Szakítsunk időt arra, hogy mindenkivel beszélgessünk egy kicsit és érdeklődjünk az illető személye, örömei, nehézségei iránt is. Aki érdeklődést kap tőlünk, az pozitívabban lát bennünket, ez biztos.Minden helyzetben és mindenkivel igyekezzünk kedvesnek maradni, akkor is, ha szakmai vitában állunk, akkor is, ha nagy a rangbéli különbség. A kedvesség automatikusan a szorgalmas és jó munkaerő benyomását kelti.Igyekezzünk segíteni másoknak, ha látjuk, hogy túlterheltek. De legalábbis legyünk elérhetőek a munkatársaink számára.Ne hagyjunk fel azzal az erőfeszítéssel, hogy lehetőségünk szerint maximálisan teljesítsünk. Ez valamilyen formában meg fog térülni, biztosak lehetünk benne.Még egy apróság: érkezzünk időben. Mindenki előbb látja demotiváltságunkat mint gondolnánk, ha nem így teszünk…Örömteli mindennapokat kívánok!Tomori Nóra, karriertancsadó, életvezetési tanácsadó Likeolj...

tovább

Honnan tudjuk, hogy érdemes saját vállalkozásba fognunk?

»Írta - - 2017. Sze 08 in Blog, Boldogság, Karrier | 0 Hozzászólás

Honnan tudjuk, hogy érdemes saját vállalkozásba fognunk?

Egy vállalkozás elindítása és felépítése hatalmas feladat, rengeteg munka. De talán megéri a befektetés, felépíthetjük álmunkat.Honnan tudjuk, készen állunk?Rendkívül erős vágyat és elszántságot érzünk, hogy meg akarjuk csinálni saját vállalkozásunkat.Folyamatosan azon gondolkozunk, mit tehetnénk és hogyan, ennek elérésére.Független gondolkodásúak és nagyon jó problémamegoldók vagyunk.Szervezettek vagyunk és egyszerre sok párhuzamos feladaton tudunk dolgozni. Később nyilván lesz olyan jogász, könyvelő, dokumentum kezelő és más szakértő akinek a munkájára támaszkodhatunk, de az elején alapvetően magunknak kell mindent megcsinálnunk, nehézségeinket átlátnunk, a pénzügyeinket számon tartanunk.Erős vágyat érzünk, hogy segítsünk másoknak. Bármilyen profilt is válasszunk a vállalkozásunknak, a sikerhez szükség van arra, hogy mások számára akarjunk és legyünk képesek értéket teremteni termékünkkel vagy szolgáltatásunkkal, hogy valamilyen igényre vagy problémára tudjunk megoldást kínálni.Meg vagyunk győződve arról, hogy még ha sok a miénkhez hasonló vállalkozás van is a piacon, mi valamiben jobbat tudunk majd nyújtani.Elegünk van az alkalmazotti létből, ki szeretnénk törni (de nem elengedni a munkát).Nevet akarunk szerezni magunknak, ismertekké szeretnénk válni.Nagy énhajtóerő lakik bennünk, nincs szükségünk főnökre ahhoz, hogy minden nap keményen dolgozzunk.Képesek vagyunk kockázatokat vállalni egyedül.Jól viseljük, sőt talán szeretjük a bizonytalanságot.Mindig keressük a javítani, fejleszteni valót, függetlenül attól, hogy mit csinálunk, hol vagyunk.Van bennünk kreativitás. Vannak ötleteink és ki merjük próbálni őket.Nem bánjuk, ha “be kell piszkítani a kezünket” olyan munkákkal is, amelyekre alkalmazottként lenne segéderő, és amiket nem szeretünk.Nem szégyenkezünk a kudarcaink miatt. Vállalkozásunk garantáltan elszenved pár kudarcot mire pályára állhat.Jól megtaláljuk a hangot az emberekkel, megtanultunk jól kommunikálni, képesek vagyunk kölcsönösen egymást segítő emberek körében sikeresen mozogni.Ha volt már vállalkozás a családban, az sokat segít a félelmek csökkentésében.Sikeres döntéshozást kívánok!Tomori Nóra, karrier tanácsadó, életvezetési tanácsadó, life coachLikeolj...

tovább

Narcisztikus ember a főnökünk vagy a párunk. Hogyan tovább?

»Írta - - 2017. Sze 03 in Blog, Boldogság, Család, Érzelmi intelligencia, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Narcisztikus ember a főnökünk vagy a párunk. Hogyan tovább?

Mindenkiben van egy kis narcisztikusság, hiszen az irányításhoz, a szerepléshez, az eredményességhez, a projektjeink keresztülviteléhez, vagy akár a másoknak való tetszeni akaráshoz szükség van erre. De az, ha a partnerünk mélyen narcisztikus, sokszor csak akkor válik nyilvánvalóvá, amikor már szoros kapcsolatban élünk vele.Persze nem csak a párkapcsolatot, hanem a munkatársi kapcsolatot, a főnök-beosztott viszonyt, a szülő-gyerek kapcsolatot is megterhelően átitatja a narcisztikus fél viselkedése.Ha valaki narcisztikus, az még nem jelenti azt, hogy ne lenne szerethető. Sokszor nagyon is karizmatikus, vicces, eredményes, sikeres emberekről van szó. Munkahelyen sokszor előremozdítják a csapat sikerességét ami minden munkatárs jóllétét szolgálja. Társaságban gyakran kedélyesen, nagyvonalúan, gálánsan viselkednek, az emberek szeretnek a társaságukban lenni és nagyon vonzó barátnak, társjelöltnek tűnnek. Később jönnek a gubancok.Vajon akkor is ugyanolyan jó partnerek, amikor előkerülnek a mélyebb véleménykülönbségek? Vagy amikor mi is szeretnénk egy kis figyelmet kapni? Amikor a másik is kinyilvánítja a vágyait vagy a céljait és az nem azonos az övével? Akkor vajon nem dühödnek fel, vagy fordítanak sértődötten hátat?Vajon nem úgy gondolja, hogy ha nem megy az együttműködés, az csak a másik hibája lehet? Ha olyan narcisztikussal van dolgunk aki mindig sérülékeny, örökös áldozat, akkor jusson eszünkbe, hogy belső bizonytalanságból fakad ez a viselkedés és igyekezzünk pozitív megerősítésekkel segíteni neki és ezzel magunknak.Ha olyan nárcisztikus partnerünk, kollégánk van, aki örömét leli abban, ha a másikat szenvedni látja, értsük meg, hogy ha kimutatjuk, milyen rosszul esett a viselkedése, az csak olaj a tűzre. Ha viszont nem látja rajtunk az elérni kívánt hatást, talán ritkábban érez majd késztetést, hogy bántson bennünket.Ne hagyjuk, hogy eltérítsen bennünket a céljaink irányából. Adjunk neki figyelmet, csodálatot, megértést, de aztán menjünk tovább a magunk útján, tegyük a nekünk fontos dolgokat, mert meg kell értenünk, hogy számára a végtelen figyelem, csodálat, megértés is kevés, ő mindenképpen elégedetlen marad.Őrizzük meg humorérzékünket. A grandiózus nárcisztikusok sokszor fölényes, egocentrikus megnyilvánulásokkal igyekeznek emelni saját értékességtudatukat és elnyomni a miénket. Erre reagálhatunk azzal is, hogy ignoráljuk a megnyilvánulást, de időnként érdemes jót nevetni rajta, viccesnek tekinteni, a másik fél tudat alatt érteni fogja “eddig és nem tovább” üzenetünket. Sikeres kommunikációt kívánok!Tomori Nóra, életvezetési tanácsadó, karrier tanácsadóLikeolj...

tovább

Mikor kezdjünk gyanakodni, hogy ki fognak minket rúgni?

»Írta - - 2017. aug 20 in Blog, Érzelmi intelligencia, Karrier | 0 Hozzászólás

Mikor kezdjünk gyanakodni, hogy ki fognak minket rúgni?

A közelgő felmondásnak elég egyértelmű jelei vannak, de akiket érint nem mindig veszik észre ezeket az üzeneteket, vagy elhessegetik őket. Agyunk a nyugalmunk védelmében automatikusan tagadja a fájdalmas tapasztalatok megélését. Pedig ha már vezetőink nagyjából meghozták a döntést vagy legalábbis fontolgatják, hogy valakinek “nincs jövője” a cégnél, akkor azt – hacsak nincs hirtelen vezetőváltás – rendszerint végig is viszik. Ilyenkor a legtöbb emberben felébred a küzdés és bizonyítás vágya, meg szeretné mutatni, hogy talán félreismerték, de ő valójában nagyon is jó munkaerő. Ez hasznos dolog, de ezt a küzdési vágyat sokkal hasznosabb ilyenkor már egy új munkahely megtalálására irányítani.Milyen jelekre legyünk figyelmesek? Az emberek sok mindenben különböznek egymástól, de abban sok hasonlóság van, ahogy ösztönösen viselkednek bizonyos helyzetekben. Amikor már nem számolnak valakivel egy cégnél, nagyon jellegzetes viselkedésminták alakulnak ki.- Az esetek nagy részében a vezető és sokszor a munkatársak is valahogy furcsán tartózkodóakká, távolságtartóakká válnak. Azt a benyomást keltik, mintha valahogy nem is látnák az embert. A főnök visszafogott, nem bonyolódik beszélgetésbe, nincs mondanivalója, talán még a szemkontaktust is kerüli, a munkatársak közül néhány mintha ugyanígy viselkedne.- A főnök egyre több dolgot írásban kér, közöl. Mailt ír olyan helyzetekben amikor korábban szóban kérdezett. Költségek, véleménykülönbségek, feladatstátuszok mind írásban kerülnek számonkérésre. Mintha dokumentálásra lenne szükség…- Valahogy nem jut annyi feladat, mint korábban. Mindenki más rohan, el van havazva, a kiszemelt áldozat pedig furcsán kényelmesen el tudja végezni azt a keveset, amit kértek tőle.- Az is előfordul, hogy valamilyen indokkal hirtelen be kell avatni a feladatok részleteibe egy olyan munkatársat, aki korábban nem ezzel foglalkozott. Mintha átadatnák velünk a feladatainkat.- Megcsinálhatatlan/elvégezhetetlen/kudarcra ítélt feladatot kapunk. Mindenki más számára is elvégezhetetlen lenne, nemcsak nekünk. Előfordulhat, hogy mégis sikerrel végrehajtjuk, és ekkor megütközve azt tapasztaljuk, hogy eredményünket sikertelennek ítélik, aszerint is kommunikálják, aszerint is dokumentálják, hiszen már előre eldöntötték, hogy így lesz. Ez a terv nagyon gyakran előforduló eleme.- Akkor is kezdjünk gyanakodni, ha az előzőekből semmit sem tapasztalunk, de valamiért az a képünk alakult ki magunkról, hogy pótolhatatlanok vagyunk. A cégek rosszul reagálnak a “pótolhatatlanság” üzenetére a munkatársak részéről. A vállalati szervezetben is működik az egyensúlyra való törekvés, ez az ember természet része.Fájdalmas tapasztalat ha elküldenek valakit, és ezen belül különösen fáj, hogy az ember utólag felismeri, hogy “talán már mindenki tudta mi fog történni, csak én nem…” Ezért jó, ha tudatosan figyeljük a jeleket és ha lehet, mi cselekszünk előbb.Sikeres karrier építést kívánok!Tomori Nóra, karrier tanácsadó, karrier coachLikeolj...

tovább

Mit feleljünk a “Mi a jelenlegi fizetése?” kérdésre?

»Írta - - 2017. aug 15 in Blog, Karrier | 0 Hozzászólás

Mit feleljünk a “Mi a jelenlegi fizetése?” kérdésre?

Mindenki tart ettől a kérdéstől. Finomítottabb változata a “Mi a jövedelemigénye?” Természetes, hogy bizonytalanságot érzünk amikor be kéne lőni a “nem túl magas - nem túl alacsony” fizetést és nem ismerjük a piaci helyzetet. Bármennyi is legyen a jelen fizetésünk, mindenképp tájékozódjunk a tendenciákról, az adott iparágban/szektorban/pozícióban szokásos fizetésekről mielőtt elmegyünk az interjúra. Bőven van erre lehetőség az interneten. (pl. fizetesek.hu)Jóllehet az online felületeken átlagjövedelmeket találunk, lehet tudni, hogy a nagyobb – főleg a nemzetközi - vállalatok tudatos jövedelempolitikát követnek, a piac előre meghatározott szegmensére pozícionálva magukat. Jelentkezőként az interneten elérhető információk alapján mindenesetre nyerhetünk egy jó alapképet a lehetőségeinkről. Nézzünk utána a piaci helyzetnek és így magabiztosan és informáltan számolhatunk be jelen és elvárt jövedelmünkről potenciális főnökeinknek.Sose mondjunk fizetési sávot, legyünk specifikusak. “Ennyi alapfizetést, ennyi bónuszt”, vagy “összességében ennyi összjövedelmet kérek”. Ne mondjunk fizetési sávot. Ha sávot mondunk azt az üzenetet küldi mintha bizonytalan emberek lennénk. Ha kimondtuk az igényünket, említsük meg, hogy nagy tudású, megbízható munkaerőt kapnak ha bennünket felvesznek. Sikeres karrierépítést kívánok!Tomori Nóra, karrier tanácsadó, life coachLikeolj...

tovább

Mit nem tesznek a magabiztos emberek?

»Írta - - 2017. Júl 13 in Blog, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Mit nem tesznek a magabiztos emberek?

Dr. Travis Bradberry Érzelmi intelligencia 2.0 című könyvében ír a magabiztos emberek meggyőződéseiről és munkamódszeréről.Háttér: Teljesítményünk nagymértékben múlik azon, milyen az önbizalmunk, mennyire hiszünk magunkban.Egy kutatásban nőket és férfiakat kértek, töltsenek ki matematikai és téri tájékozódási teszteket.- Amikor a résztvevőket a teszt kitöltése előtt megkérték jelöljék meg a nemüket, a nők rosszabbul teljesítettek, mint akkor, amikor nem kellett előre megadni a kitöltő nemét.- Mindkét nem képviselői jobban teljesítettek, amikor a teszt kitöltése előtt azt mondták nekik, hogy az ő nemük szokott ebben a feladatban jobb eredményeket elérni.Aki tehát hisz magában, az jobban teljesít. Ez csak akkor igaz, ha őszintén hiszünk magunkban, nem arra az esetre igaz, ha csak próbálunk magabiztosabbnak mutatkozni. Vannak dolgok, amiket a magukban valóban bízó emberek ösztönösen nem tesznek.Nem keresnek mentségeket. Mivel belülről motiváltak és kontrolláltak, a tetteik eredményeit is belső okokban keresik. Hisznek abban, hogy amit eldöntöttek hogy tenni akarnak, eredményre vezet. Belülről irányítják magukat és belülről vezérelten ítélik meg eredményeiket. Ezért nem halljuk őket pl. arra hivatkozni, hogy “nagy volt a forgalom”, “hülye volt a főnök”. A siker, a bukás okait magukban keresik.Nem hagyják félbe, amit elkezdtek. Nem hagynak fel a dolgokkal egykönnyen, csak azért mert először nem megy. A felmerülő nehézségeket le akarják győzni és nem áthághatatlan akadályokat látnak bennük. Ez persze nem azt jelenti, hogy ugyanazzal ugyanúgy próbálkoznak újra és újra. Keresnek új utakat a megoldásra.Nem várnak mások jóváhagyására. Nem várnak arra, hogy mások egyetértsenek azzal, amit tenni készülnek, esetleg megmondják, mit és hogyan kéne csinálniuk. Ha látják, mi a teendő, lépnek anélkül, hogy másokra várnának.Nem keresik a figyelmet. Önmagukat nyújtják anélkül, hogy saját fontosságukat próbálnák hangsúlyozni. Másokhoz pozitív a hozzáállásuk, ha valamilyen eredményükért elismerést kapnak, gyorsan azokra irányítják a figyelmet, akik hozzájárultak ehhez az eredményhez. Nincs szükségük elismerésözönre, mert belülről jön az önbizalmuk.Nincs szükségük arra, hogy örökösen dicsérjék őket. Mivel egészséges az önbecsülésük, nincs szükségük folytonos külső megerősítésekre. Sem a kívülről érkező dicséretek, sem a mindenképp úgyis felbukkanó kritika nem játszik meghatározó szerepet maguk megítélésében. Tudják, hogy a másoktól érkező folyamatos dicséretek igénye valójában nem az egészséges emberek szükséglete, hanem a nárcizmus velejárója.Nem halogatnak. Úgy érzik, hogy a tettek közelebb viszik őket a céljaikhoz és ezért inkább megteszik a kitűzött lépéseket, saját maguk érdekében. Nem várnak a tökéletes pillanatra, úgy érzik, amit ma megcsinálnak az megvan.Nem ítélkeznek mások fölött. Nem érzik úgy, hogy attól lesznek ők kiválóbbak, hogy másokat kritizálnak. Mindenkiben igyekeznek megtalálni a pozitívat. Nem másokhoz való hasonlítgatásban mérik saját értéküket.Nem kerülik a konfliktust. Tisztán látják, hogy a konfliktus a dolgok természetes része és igyekeznek a vitás helyzeteket a helyükön kezelni, megoldást keresni.Nem hagyják, hogy az erőforrások hiánya ellehetetlenítse őket. Az esetleges titulus, a beosztottak, a pénz hiánya miatt nem adják fel terveiket, kialélják a hogyan továbbot annyi erőforrással, ami rendelkezésükre áll.Nem válnak túl magabiztossá. Ösztönösen érzik, hogy a túlzott magabiztosság a célok elérése ellen hat. A magabiztosság kényelemhez, a kényelem önelégültséghez vezethet, az önelégültség a fékezi a fejlődést. A kényelmi zónából való folytonos kilépés viszont előre visz.Őszinte magabiztosságot kivánok!Tomori Nóra, karrier coach, életvezetési tanácsadóLikeolj...

tovább

Munkába menekülés

»Írta - - 2017. jún 23 in Blog, Boldogság, Karrier | 0 Hozzászólás

Munkába menekülés

A legfőbb ok az alacsony önértékelés. Az értéktelenség érzését leküzdendő igyekszik a munkában bizonyítani. Ezért a figyelme és energiája nagy részét a munkájára fordítja.Az előbbivel összefüggő ok lehet a kiválóság, különlegesség iránti vágy. Ha elérek valamit, leszek “Valaki”, akkor mások kiválónak, különlegesnek látnak majd és én fürödhetek az elismerésben, azaz értékesnek érezhetem magam.Látszólag további ok de valójában ugyanonnan jön: a szeretethiány. A gyerekkorból hozott szeretethiány, a túl kevés szülői figyelem, vagy feltételes, teljesítményhez kötött figyelem és szeretet okán úgy érzi, a látványos teljesítmények alapján lehet csak szerethető.Ok lehet a menekülés otthoni konfliktusok vagy magány (esetleg párkapcsolaton belüli magány) elől, illetve önmagunk elől.Ha egyensúlyba hozzuk magunkat önmagunk, a magánéleti kapcsolódásaink és a munkánkkal való viszonyunk hármasában, akkor élhetünk meg hosszabb távon kiegyensúlyozottságot.Az egyensúly hiánya öngerjesztő folyamattá válhat, mert a munkaközpontúság miatt egyre jobban kiürülhet az élet többi része. Egyre nagyobbá válhat az űr a magánéletben, egyre mélyülhet beszűkültség, és a külvilágban való örömhiány ráadásul a munkában is negatívan visszaüt feszültségek, értékvesztettség, kiégés formájában.Csak akkor lehet kijönni belőle, ha magunk felismerjük a bennünket sújtó folyamatot és keresünk lehetőségeket a kiszakadásra.A gyógymód pedig önértékelésünk fejlesztése. Azaz önmagunk szeretetének, elfogadásának, önmagunkban való bizalomnak a felépítése. Annak, hogy képes legyek önmagamat értékesnek látni. Hogy képes legyek magamat alkalmasnak látni. Hogy képes legyek magamat szerethetőnek érezni. Ha ezeket a képességeket kifejlesztem magamban, könnyebben képes leszek másokban is felfedezni és becsülni ugyanezeket az értékeket. Ha ezt sikerül megvalósítanom, akkor kiegyensúlyozottabbá, nyitottabbá, sikeresebbé válhatok kapcsolataimban és az élet különböző szféráiban. Jó önértékelést kívánok!Tomori Nóra, karriertanácsadó, coachLikeolj...

tovább

Legyek jó magamhoz!

»Írta - - 2017. máj 21 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia | 0 Hozzászólás

Legyek jó magamhoz!

Sokszor beszélgetünk ügyfeleimmel arról, hogy ahhoz, hogy másokhoz jók lehessünk, mindenek előtt saját magunkhoz kell jónak lennünk. Csak abból adhatunk másnak, ami nekünk is van, amit magunkban is táplálunk. A külvilággal való kapcsolatunkra általánosan is igaz, hogy akkor vagyunk képesek pozitívan viszonyulni másokhoz, ha magunkkal kapcsolatban jó érzések töltenek el bennünket.Tudhatjuk, hogy jók vagyunk magunkhoz, ha amit teszünk magunkért, az jó érzéssel tölt el. A legjobb amit tehetünk, ha szeretjük, elfogadjuk magunkat. Bármilyen meglepő, az önmagunkkal kapcsolatos gondolatainkkal is jót teszünk, illetve árthatunk magunknak.Érzelmi intelligenciánk egyik mérőpontja és egyben fejlesztési lehetősége, hogy milyen mértékben tudunk úrrá lenni gondolataink irányán.- Kísérletezzünk minél többet azzal, hogy szép jövőképet festünk magunk elé és gyakran elővesszük ezt a “festményt”, hogy elmerüljünk benne.- Tegyük mindennapossá, hogy listát írjunk arról, amit magunkkal kapcsolatban méltányolunk.- Írjunk listát arról is, mi-minden tesz bennünket boldoggá, örömtelivé.- Jusson eszünkbe, hogy amit mások gondolnak rólunk, ahhoz nekünk semmi közünk, nekünk teljesen mindegy, mit gondolnak. Az csak róluk szól, az csak nekik legyen fontos. Sose büntessem magam azzal, amit más gondol.- Ne próbáljunk mások “örömére tenni” úgy, hogy közben a magunk igényeit háttérbe szorítjuk. Előbb-utóbb egyre csak nőni fognak velünk szemben az elvárások, ezeket egyre kevésbé tudjuk majd rossz érzések nélkül kielégíteni és a feszültség neheztelést, haragot szül majd. Ezzel magunknak is és másoknak is ártani fogunk.- Tegyünk magunkért akár apró dolgokat! Engedélyezzünk magunknak egy rövidke szabadidőt, adjunk arcunknak egy kis ápolást, mosolyogjunk a tükörbe, vegyünk mély lélegzetet, fogadjunk el társunktól egy hátmasszázst…- Azzal is jót teszünk magunkkal, ha merünk kérni valamit másoktól, például segítséget, és ha kiállunk magunkért és kimondjuk, mire van szükségünk, mit várunk a másiktól.- Azzal is magunkat támogatjuk, ha megengedjük magunknak, hogy olyan társaságot válasszunk magunknak, olyan emberekkel töltsük időnket, akik jók hozzánk.- Próbáljuk elengedni görcsös igyekezetünket a tökéletességre és az elismerés-hajszolásra. Ha valami nem teljesen úgy történt ahogy szerettük volna, akkor dühösség nélkül próbáljuk újra másképp. Ha pedig célunk nem volt reális, eresszük el, keressünk kivitelezhetőbbet.- Legyenek inspiráló elképzeléseink a jövőnkkel kapcsolatban és időről időre tegyünk értük egy valamit.- Adjuk hozzá további ötleteket ehhez a listához, amiktől jobban érezzük magunkat.Jó érzéseket kívánok!Tomori Nóra, karrier és életvezetési tanácsadóLikeolj...

tovább

Személyes marketing és az internet

»Írta - - 2017. ápr 03 in Blog, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Személyes marketing és az internet

Egyre több HR-es keres jelölteket a közösségi média oldalain és minden HR-es böngészi, ellenőrzi a jelöltek közösségi megjelenését. Tegyünk jó benyomást a közösségi oldalakon és hívjuk is fel szakmai hozzáértésünkre a böngészők figyelmét. Linkedin- Részletes információkat adjunk meg magunkról, vigyázzunk az önéletrajzunkkal való összhangra.- Kövessük az olyan cégeket, ahol szívesen dolgoznánk, mert posztolhatnak álláshirdetéseket.- A ”jobs” fület használjuk és pályázzunk bátran állásokat.- Minél több ismerőst gyűjtsünk, kommunikáljunk velük. Facebook- Óvatos profilt készítsünk és óvatosak legyünk a posztokkal.- Likeoljuk a cégeket, ahol dolgozni szeretnénk.- Csatlakozzunk szakmai csoportokhoz, sok cég keres munkaerőt ilyen csoportokban.- Facebookon kommunikáljunk a szakmai eredményeinkről, tegyünk fel képeket is, ha látványos a munkánk.- Nyilvánosra is állíthatjuk a posztjainkat, így többen látják majd üzeneteinket, szakmai reklámjainkat.- Ha van saját weboldalunk vagy blogunk, linkeljük be. Instagram- Kövessük a számunkra érdekes cégeket, embereket, márkákat.- Tegyünk fel képeket a munkánkról, különösen, ha kreatív, tervező, látványos, vagy sporttal, mozgással kapcsolatos területen dolgozunk.- Ha van saját weboldalunk vagy blogunk, linkeljük be ide is.- A profil felső részére tegyünk egy frappáns egymondatos üzenetet, ami minket reklámoz.- Tervezhetünk saját és kifejező logót vagy monogramot, tegyük rá képeinkre. Így a nevünket is továbbküldi mindenki, aki megosztja posztolt képeinket. Twitter- Egészítsük ki internetes személyes marketing kampányunkat twitter regisztrációval.- Jelöljünk be itt is cégeket, várhatóan egyre több internetes álláshirdetés lesz a twitteren is.- Készítsünk jól csengő, tömör üzenetet magunkról a legfelső részen.- Legyünk itt is aktívak, posztoljunk. Nem baj, ha ugyanazokról az eseményekről posztolunk, mint amikről a többi oldalainkon. Visume- Készítsünk videós önéletrajzot. Nagyon kitűnhetünk vele a tömegből.- Kitehetjük a videós CV-t a linkedin profilunkra és elküldhetjük álláshirdetésekre emailen a hagyományos életrajzot kiegészítve.- Gyakoroljunk tükör előtt. Legyünk nagyon tömörek, rövidek, frappánsak. A legfontosabb üzenetet mondjuk el magunkról. Ki vagyok, mik az erősségeim, mi különböztet meg a sokaságtól.- Semleges hátteret válasszunk, semlegesen öltözzünk. Nézzünk a kamerába és beszéljünk energikusan, határozottan. Ne felejtsünk mosolyogni a végén. Saját weboldal- Ha van energiánk, szerkeszthetünk egy saját weboldalt, ami rólunk szól, a szakmai hátterünkről, a munkáinkról, amire büszkék vagyunk, stb. Egy saját weboldal mindig személyes erőt, komolyságot és felelősségvállalást sugároz.Sikeres személyes marketinget kivánok!Tomori Nóra, karrier tanácsadó, életvezetési tanácsadó, life coachLikeolj...

tovább

Előrejutás nemcsak szakmai úton

»Írta - - 2017. Már 31 in Blog, Boldogság, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Előrejutás nemcsak szakmai úton

Sokat halljuk, mondjuk, hogy az előrejutáshoz milyen módszerek a legcélravezetőbbek. Igen, valóban célravezető dolog, ha minden nap a legjobb teljesítményt nyújtjuk, ha többet nyújtunk a várakozásoknál, ha mindig ismerjük a legújabb informatikai/technikai megoldásokat, jól kommunikálunk, stb.De vannak olyan dolgok is, amik távol vannak a szűk munkahelyi kategóriákon, mégis úgy erősítik a lelket, árnyalják a bölcsességet, növelik az erőt, ami előbb-utóbb kiemel bennünket a láthatatlanságból.- Az egyik ilyen, ha olyan könyvet olvasunk, olyan filmet nézünk szándékosan, ami nehéz, sőt számunkra megdöbbentő időkről, kultúrákról, eseményekről szól, amit puszta szórakozásból nem lenne kedvünk választani, viszont segít megérteni a miénktől nagyon távoli helyzetű embereket, a miénktől nagyon különböző  nehézségeket. Éljük bele magunkat minden egyes szereplő helyzetébe, döntési lehetőségeibe. Sokkal árnyaltabbá válhat a gondolkodásunk, a véleményformálásunk munkahelyi szituációkat illetően is.- Egy másik dolog, a köszönetmondás a munkahelyen és azon kívül. Ha figyelmet fordítunk arra, hogy a felületesen talán természetesnek tűnő dolgokat, figyelmességeket észrevegyük, és megköszönjük, örömet szerezhetünk másoknak, ami nemcsak kapcsolatainkat építi, de mi is jobban érezzük magunkat tőle.- A harmadik dolog, hogy adjunk. Könnyebbé válhat az életünk, ha magunkévá tesszük a “ha teszek a közösségbe akkor kaphatok is a közösségtől” elvet. Persze a szórakozási, tévézési időnk sokszor fontosabbnak tűnik és rövid távon talán jobban is szolgál minket, ugyanakkor nagyon megtérül önmagunk erősítése és építése szempontjából, ha szabadidőnkben tudunk adni, segíteni közvetlen viszonzás és fizetség nélkül is. Ha elvisszük valaki más kutyáját sétálni mert annak nincs ideje, ha meghallgatunk egy unalomig panaszkodó ismerőst, ha felolvasunk egy betegnek, ha részt veszünk/feladatot vállalunk egy önkéntes csoportban, ezek mind-mind erősítenek bennünket, tartást adnak nekünk, erősítik a kisugárzásunkat.Amikor vezetőink azon tanakodnak, hogy a jelentkezők közül, kit nevezzenek ki egy posztra, akarva, akaratlanul számításba jön egy olyan faktor, amit talán személyes erőnek, tartásnak, ha kell karizmának nevezhetünk.Sikeres karrierépítést kívánok!Tomori Nóra karrier tanácsadó Likeolj...

tovább

Hogyan legyek nőként sikeres vezető?

»Írta - - 2017. Már 30 in Blog, Karrier | 0 Hozzászólás

Hogyan legyek nőként sikeres vezető?

Egész életemben küzdelmesnek éreztem a vezetői pozíciók nőként való betöltését, megélését. Hosszan lehetne írni az otthoni dolgokkal, gyerekekkel, háztartással, szépség megőrzésével kapcsolatos nehézségekről is, de itt most inkább a munkahelyi elfogadtatásról való gondolataimat szeretném megosztani. Bár egyre több a sikeres női vezető, mégis mintha a mai napig élne egyfajta előítéletesség a nők alkalmasságával kapcsolatban. Ezt nemcsak munkavállalóként, hanem HR szakmabeliként is láttam, érzékeltem a mindennapokban. Mindig nehezebb volt egy nő előléptetésének/kinevezésének elérése ha volt férfi is a jelöltek között. Sokszor láttam gyengébb képességű férfi jelölt kinevezését a női jelölttel szemben, “mert ő biztos jobban fogja csinálni”.Rengetegszer fogalmazódott meg bennem az is, hogy valahogy a női vezetőket nemcsak a férfi de a női munkatársak is nehezebben fogadják el főnöknek. A jó hír az, hogy ha az emberek már látják és elfogadják egy vezető hitelességét, akkor már nem számít annyira, hogy férfi, vagy nő az illető. Női vezetőként észrevettem, hogy van pár dolog, ami határozottan segít a túlélésben.- Vegyük körül magunkat támogató szakemberekkel. Itt nem csak cégen belülre gondolok, hanem azon kívül a szakmában is. Járjunk el szakmai rendezvényekre, legyünk jóban hozzánk hasonló vezetőkkel, igyekezzünk kiépíteni magunk körül egy egymást kölcsönösen respektáló és támogató csoportot.- Sose kérdőjelezzük meg magunkat. Nézzünk a tükörbe, mondjuk magunknak: “rátermett vagyok”.-Sose magyarázkodjak és ne kérjek elnézést örökké, mert ezek a gyengeség benyomását keltik. Csak akkor tegyek ilyet, ha tényleg okom van rá. Sajnos szokás így kezdeni mondatokat “bocsánat, egy kérdés…”, “elnézést, csak azt szeretném tudni…” “Bocsánat, az úgy volt, hogy …” Ne tegyük, mert nem azt a benyomást keltjük, amit szeretnénk.- Ha a mi szakterületünk témájában zajlik a megbeszélés, határozottan vigyük a prímet, legyünk a téma gazdái akkor is, ha mások szeretnének túldominálni bennünket.- Igyekezzünk más női vezető kollégák teljesítményét nyilvánosan elismerni ha tehetjük, várhatóan ők is ezt teszik majd velünk, talán pont akkor, amikor a legnagyobb szükségünk lesz rá.- Tanuljuk meg prezentálni magunkat. Legalább annyit számít, mint maga a jól végzett munka. Senki sem siet észrevenni, hogy szakmailag milyen jól végezzük a dolgunkat, ha elfelejtjük ezt újra és újra környezetünk tudtára adni.- Delegáljunk sokat, hogy legyen időnk átlátni a nagy képet még akkor is, ha úgy érezzük “egyszerűbb megcsinálnom mint elmagyaráznom”. Hagyjuk, hogy megcsinálják a beosztottaink a feladatokat és fogadjuk el, hogy valószínűleg hibáznak is. Ismerjük el az erőfeszítéseiket és tegyünk a tréningelésükért, előrejutásukért.Sikeres női vezetői karriert kívánok!Tomori Nóra, karrier tanácsadóLikeolj...

tovább

Haragszunk? Dühösek vagyunk? Tudjuk, valójában miért?

»Írta - - 2017. feb 13 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Haragszunk? Dühösek vagyunk? Tudjuk, valójában miért?

Sokan küzdenek azzal, hogy dühükön, haragjukon nehéz úrrá lenniük, úgy érzik, ez megnehezíti boldogulásukat, munkahelyi és magánéleti kapcsolataikat.Haragunk kezelésének legfontosabb lépése, hogy megértsük az okát.Sokféle ok állhat dühünk mögött, ezek némelyike nyilvánvaló, és vannak olyan dolgok, amik csak mélyebb átgondolás után válnak érthetővé.- Haragot vált ki például, ha bántanak bennünket, ha fájdalmat okoznak nekünk, ha igazságtalanok velünk. Ilyenkor azért érzünk “tehetetlen dühöt”, mert képtelennek érezzük magunkat a visszavágásra, ezért csökkentértékűnek érezzük magunkat.- Megharagszunk arra az emberre, aki kért tőlünk valamit ami szerintünk is fontos lett volna, de nem csináltuk meg. Akkor is megharagszunk a másikra, amikor teljesítjük a kérését, mert nem tudtunk NEM-et mondani. Ilyenkor is valójában magunkra vagyunk dühösek, amit agyunk önvédelemből a másik emberre irányít.- Dühösek vagyunk arra, aki valamiben jobb nálunk. Ilyenkor is önkéntelenül azért a másikra haragszunk, mert az kevésbé fájdalmas, mint magunkra haragudni. Mert nem becsüljük eléggé magunkat ahhoz, hogy rájöjjünk, más dolgokban pedig mi vagyunk jobbak.- Dühösek vagyunk arra is, aki felé szeretnénk kimutatni a szeretetünket, de valamiért nem vagyunk rá képesek.- Különösen erős harag tud elfogni bennünket az iránt az ember iránt, akit megbántottunk, aki ellen valami rosszat tettünk. A bennünk élő lelkiismeret furdalás annyira elviselhetetlen, hogy agyunk az ebből fakadó fájdalmat harag formájában kifelé vezeti.- Paradox módon haragszunk arra is, akitől annyi jót és szeretetet kapunk, hogy úgy érezzük, ezt már nem tudjuk viszonozni. Saját alkalmatlanság-érzésünket vetítjük a másikra.- Haragot érzünk akkor is, amikor agyunk valamilyen veszély elhárítása érdekében mozgósít és tettre késztet bennünket. Megijedünk a várható fájdalomtól, veszteségtől és haragunk segít cselekedni, hogy megvédjük magunkat.- Sokszor előfordul, hogy olyan elvetendőnek tartott tulajdonságokért haragszunk a másik emberre, ami valójában bennünk is megvan. Pont azért vesszük észre ezt a másikban, mert mi is érintettek vagyunk.- Dühösek vagyunk arra a beosztottunkra, aki rosszul teljesít, mert attól tartunk, miatta bajba kerülhetünk mi is, hiszen nem vagyunk képesek eredményt kicsikarni.Amikor másra haragszunk magunk helyett, akkor agyunk attól óv meg bennünket, hogy szembesülnünk kelljen azzal a fájdalommal, amit saját tökéletlenségünk miatt éreznénk.Még egy gondolat: a harag legmélyebb oka a félelem. Félelem a fájdalomtól, veszteségtől, értéktelenségtől.Ha jobban szeretnénk érteni másokat és magunkat, és jobban szeretnénk kezelni kapcsolatainkat, eredményesebbek és sikeresebbek szeretnénk lenni, akkor valahányszor dühösek leszünk, mindig tegyünk fel kérdéseket magunknak:- Mi jut eszünkbe az adott helyzetről? Milyen előzmények lehetnek?- Kire haragszunk valójában?- Mit követtünk el valaki mással szemben?- Mivel kéne magunkban szembenézni?Eresszük ki bátran haragunkat (egyedül), mondjuk ki, értsük meg! Ezután másképp fogunk tekinteni a helyzetre és megoldást is találhatunk.Sikeres fejlődést kívánok!Tomori NóraLikeolj...

tovább

Türelemre buzdító gondolatok a munkahelyen

»Írta - - 2017. jan 27 in Blog, Boldogság, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Türelemre buzdító gondolatok a munkahelyen

Sokszor szeretek végigrohanni feladatokon, letudni őket minél előbb, “kipipálni őket a listámon”. Ennek okait lehetne elemezni, de most inkább a következményekről szeretnék írni. Egyrészről nagyon is jó dolog a gyors végrehajtás, iskolákban és munkahelyeken szeretik is tanáraink, főnökeink. Ugyanakkor észre kell venni, hogy ha mindig mindennel azonnal foglalkozunk és azonnal a végére akarunk érni, azzal nemcsak magunknak, hanem másoknak is árthatunk. Hogyan?- Pluszmunkát okozunk környezetünknek.Ha minden emailre azonnal válaszolunk függetlenül a sürgősségének mértékétől, azzal egyrészről további kimerítő, esetleg szükségtelen email sorozatot generálunk. És valószínű az is, hogy első lendületben született válaszunk információtartalmában és átgondoltságában is felületesebb, mintha összeszedjük szerteágazóbb információinkat. Ráadásul menetközben esetleg mások is foglalkoznak az adott témával és inputot adnak, értelmetlenné téve, hogy fél információkkal dolgozunk. Ha több a türelmünk, kevesebb pluszmunkát fogunk okozni mindenkinek, beleértve magunkat is.- Mások nyakára járónak látnak minket.Ha nincs türelmünk átgondoltan dolgozni és másoknak sem adunk időt átgondolt reakciókra, környezetünk elviselhetetlennek fogja érezni rámenősségünket és ez nem tesz jót az együttműködésnek, a bizalomnak sem. Ha bizalmat adunk másoknak türelmünkkel, akkor mi is valószínűleg bizalmat kapunk vissza.- Kisebb a stressz, ha hátralépünk.A dolgok átlátását is sokszor az segíti, ha “alszunk egyet a döntésre”. Mondják, hogy a gyors döntés jobb a “nem döntésnél”, de nem jobb az átgondolt döntésnél. Vegyünk hát egy mély levegőt és lépjünk egy lépést hátra, mielőtt döntést hozunk, mielőtt reagálunk.Türelmes mindennapokat kívánok!Tomori Nóra, karrier tanácsadóLikeolj...

tovább

Mit válasszak, kudarcot, vagy sikert?

»Írta - - 2017. jan 24 in Blog, Boldogság, Karrier | 0 Hozzászólás

Mit válasszak, kudarcot, vagy sikert?

Senki sem kerülheti el a kudarcokat. Néha nem jól megy egy állásinterjú, vagy nem jön össze a kapcsolatépítésnek szánt találkozó, esetleg felmondanak nekünk a munkahelyünkön. A különbség abban van ember és ember között, hogy ki mekkorára engedi nőni a kudarcérzés árnyékoló felhőjét.Itt jönnek a képbe a pozitív pszichológia elvei. Természetesen a kudarc átélését nem tudjuk elkerülni de fejleszthetjük a gondolkodási mintáinkat azzal, hogy tudatosan tekintünk magunkra és érzéseinkre. Elérhetjük, hogy a korábbinál gyorsabban átlendüljünk életünk nehéz pontjain. Egy Stanford Egyetemen végzett kutatás azt mutatta, hogy azok a diákok, akik gondolkodásában a “képességeim nem fognak javulni” vélemény áll, kevésbé fejlődőképesek azoknál, akik úgy gondolkoznak, hogy “egyre jobbak lesznek a képességeim”. Az egyetemi évek alatti teljesítmények változása pozitív korrelációt mutatott a diákok mentalitásával.Gyakorlati példát tekintve …Tegyük fel, hogy elszúrtunk egy állásinterjút…Mit gondolunk ezzel kapcsolatban? Mi a helyzethez fűződő gondolatmenetünk?a) Kényelmes, szokványos, pesszimista gondolkodás: hatalmas kudarc, sose lesz több ilyen lehetőségem, jobb, ha feladom…b) Optimistább hozzáállás: Így is sokat tanultam már az interjúból is. Legközelebb jobban fog menni. Valószínű, hogy ez nem is nekem való munka lett volna, inkább másfélét, hozzám illőbbet keresek. Tudom, hogy az az interjú menni fog.Az a lényeg, hogy mindegy, milyen konkrét érveket, magyarázatokat sorolunk fel egyik vagy másik oldalon, mivel győzzük meg magunkat pozitív vagy negatív hozzáállásunk jogosságáról. Csak az számít, hogy ha valóban elhisszük hogy menni fognak a dolgok, akkor menni is fognak!Talán élettapasztalatunkból is fel tudunk sorakoztatni olyan élményeket, amikor valami kapcsán valóban hittünk magunkban és be is igazolódott a siker. Hozzáállásunkon múlik, hogy merre tart a jövőnk.Gyakorlat:A pozitív jövőkép gyakorlására gondoljunk például arra, amikor utoljára vásároltunk magunknak valami szépet: egy szép tavaszi cipőt, egy új szemüvegkeretet, bármit. Miközben próbálgattunk és nézegettük magunkat a kiválasztott darabban, elképzeltük, ebben majd milyen szépek, sármosak, intelligens tekintetűek stb. leszünk. Hát ezt az élményt keressük meg és ültessük át más helyzetekbe is!Sikeres gyakorlást kívánok!Tomori NóraLikeolj...

tovább

Imposztor szindróma

»Írta - - 2016. dec 19 in Blog, Boldogság, Karrier | 0 Hozzászólás

Imposztor szindróma

1978-ban Paulin Clance és Suzanne Imes pszichológusok által elnevezett jelenségről van szó. Sokan magukra ismerhetnek a következő leírásban, róluk van szó. “Mások sokkal jobban megfelelnek az állásra, mint én. Engem csak félreértések alapján vehettek fel. Nem fog menni, ki fognak nevetni, el fognak küldeni. Ha behív a főnököm, az alkalmatlanságommal fog szembesíteni. Csak szánalomból vagy kedvességből dicsérhetnek meg, biztosan nem meggyőződésből. Mindenki az én hibáimra fog emlékezni. Tehetségtelen és buta vagyok, hamarosan csúnyán le fogok bukni.”Ugyanezt a jelenséget a sématerápia “alkalmatlanság sémának” nevezi, a lényeg ugyanaz. Az ember sok mélyen rögzült bevésődését gyerekkorából hozza. Sok embert olyan szülők neveltek, akik saját önmegvalósításuknak tekintették a gyerek teljesítményét és ezért elsősorban akkor mutattak gyermekük irányában elfogadást és szeretetet, ha a kicsi az elvárt, legjobb teljesítményt produkálta. Mivel ezt lehetetlen folyamatosan teljesíteni, ezek a gyerekek azt tanulták meg, hogy ők nem elég tehetségesek, nem elég ügyesek, és örökre kielégíthetetlen elfogadás-éhség alakul ki bennük. Később felnőttként is folyamatosan inkompetensnek érzik magukat, önbizalomhiánnyal küzdenek és túlzott mértékben függővé válnak a teljesítménnyel kapcsolatos visszajelzésektől. Sajnos ha megkapják az elismerést, akkor is csak nagyon rövid ideig lesznek elégedettek - ha egyáltalán – és gyorsan visszaesnek az önmarcangolásba. Nem hisznek magukban, a sikert szerencsének élik meg és folyamatosan félnek attól, hogy lelepleződik, valójában milyen tehetségtelenek is ők.Mit tegyek, ha magamra ismerek?- Írjam fel a sikereimet, minden apróságot is beleértve. Frissítsem a listát akár naponta.- Tudatosítsam magamban, hogy egy esetleges kudarcom csak számomra jelentős és hosszú időre emlékezetes dolog, senki más nem fog emlékezni rá, mert a többiek túlzottan el vannak foglalva saját kudarcaik miatt érzett szégyenükkel.- Gondoljak arra, hogy sohasem önmagukkal a tényekkel van a baj, hanem a tényekkel kapcsolatos önmarcangoló gondolatainkkal. A napi történésekhez keressek olyan gondolati logikát ami világossá teszi, hogy nincs is miért szégyenkeznem, nincs miért haragudjak magamra.- Ha mégis szégyenérzés, gyötör, beszélgessek erről olyanokkal, akik meghallgatnak. Már a dolgok kimondása is segít megszabadulni a rossz érzéstől, és valószínűleg azt fogom tapasztalni, hogy ahelyett,hogy kinevetnének, elfogadással fognak felém fordulni.- Vegyem számba a gyengeségeimet is, legyek magammal őszinte és találjam ki, hogyan egészíthetem ki képességeimet kölcsönösségen és egymást kiegészítő készségeken alapuló jó emberi/munkatársi kapcsolatok felépítésével.- Engedjek az önmagammal szembeni elvárásaimból: a kevesebb több.- Tudatosan kerüljem önmagam másokhoz való hasonlítgatását. Csak magamhoz mérjem magam.Sikeres önbizalom építést kívánok!Tomori NóraLikeolj...

tovább

Érzelmi intelligenciánkat meglepő módon is fejleszthetjük

»Írta - - 2016. nov 28 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia | 0 Hozzászólás

Érzelmi intelligenciánkat meglepő módon is fejleszthetjük

Minden tudásunkat és képességünket fejleszthetjük, így érzelmi intelligenciánkat is.- Nézzünk filmeket. Érezzünk együtt a karakterekkel és éljük bele magunkat a történetbe is.- Olvassunk regényeket és éljük bele magunkat minden szereplő sorsába.- Hallgassunk zenét. Ha megtehetjük, tanuljunk is zenélni. Aki hosszabb időn át tanult hangszeren játszani, empatikusabbá válik és az érzelmek megértésében, felismerésében, kifejezésében is “képzettebb” lesz.- Sportoljunk, tornázzunk. Kimutathatóan van korreláció az atlétikusság és az érzelmi intelligencia szintje között.- Játsszunk babákkal és más játékfigurákkal. Ha gyerekeink vannak, könnyű erre lehetőséget találni.- Írjunk. Írjuk ki magunkból örömeinket, bánatainkat. Nem kell mások számára írni, elég ha magunknak írunk, a bennünk kavargó gondolatok, érzések leírása kiválóan szolgálja érzelmi egészségünk fejlesztését.- Utazzunk és utazásaink során teremtsünk kapcsolatot a helyiekkel. Merüljünk el az ottani élet örömeinek, nehézségeinek, lehetőségeinek tanulmányozásában.- Aludjunk sokat. Ha eleget alszunk, sokkal könnyebben tudjuk kontroll alatt tartani érzelmeinket és sokkal kevésbé reagálunk dolgokra úgy, hogy azt később meg kéne bánnunk.Sikeres építkezést kívánok!Tomori Nóra, karrier tanácsadóLikeolj...

tovább

Pohár legyek, vagy tó?

»Írta - - 2016. nov 15 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia | 0 Hozzászólás

Pohár legyek, vagy tó?

Mindannyian tapasztaljuk hogy fájdalmaink oka néha fizikai, néha érzelmi.Gyakorlatilag minden esetben, ha valami nem úgy történik, ahogy elképzeljük és ahogy szeretnénk, fájdalmat érzünk. A mentális fájdalmat ráadásul nehezebb elviselni a fizikainál. Ügyfeleimnek sem ígérhetem soha, hogy létezne módszer az érzelmi fájdalmaktól való megszabadulásra, de azt igenis elérhetjük, hogy ha mérlegre tesszük fájdalmainkat és örömeinket, az utóbbi súlya nyerni tud.Sokszor hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy ha örömet érzünk, annak üzenete, hogy “jó az irány”, a fájdalom üzenete: “válts irányt”. Legyünk képesek tehát nem büntetésként, hanem irányjelzésként felfogni fájdalmainkat. A Dalai Láma megfogalmazásában “a tragédia az erő forrásaként tekintendő”.Tehát rosszul tesszük, ha fájdalmainkat megpróbáljuk elfedni, semmisnek tekinteni, azzal csak konzerváljuk és elmélyítjük. Mit tegyünk inkább?- Tudjuk, hogy mindenkinél máshol van a fájdalomküszöb. De tudjuk-e azt is, hogy fájdalomküszöbünk változtatható gondolataink által? Felejtsük el a lehúzó, önmarcangoló kérdéseket, gondolatokat (pl. miért történt ez velem?..., nem bírom ki…) és helyettesítsük őket erősítő gondolatokkal (pl. túl leszek rajta… , elbírok vele…).Vegyünk egy példát. Gyerekünk hazahozza bizonyítványát, ami tele van hármasokkal, kettesekkel. Vegyük észre, hogy nem a gyerekünk és nem a bizonyítvány ténye okozza fájdalmunkat, hanem a saját elvárásaink, saját gondolataink. Ha elvárásainkat, gondolatainkat megváltoztatjuk, ha például más, nagyobb perspektívába tesszük a helyzeteket, eltörpül a fájdalom.Nézzünk egy rövid történetet: Egy öreg mester, aki belefáradt tanítványa örökös méltatlankodásába, arra kéri őt, hozzon egy marok sót. Amikor a tanítvány elhozza, arra kéri, tegye egy pohár vízbe és igyon belőle.Milyen íze van? – kérdezi a mester.Borzalmas – feleli a tanítvány.Ezután megkéri hogy hozzon egy másik marok sót és ezzel elsétálnak egy közeli tóhoz. A mester arra kéri a tanítványt, szórja bele a sót a tóba és igyon a tó vizéből.Milyen íze van? - kérdezi őt.Friss és jó - feleli a tanítvány.Érzed a sót? – kérdi a mester.Nem – feleli a fiú.A mester ekkor megfogja a tanítvány kezét és halkan, kedvesen azt mondja neki.“Hát ne legyél pohár hanem legyél tó!”Gyakorlat:Ha fájdalmat érzünk, igyekezzünk azt a lehető legszélesebb perspektívába helyezni és így keressünk magunk számára önmegerősítő gondolatokat.Sikeres építkezést kívánok!Tomori NóraLikeolj...

tovább

Elengedés – gondolatok

»Írta - - 2016. okt 12 in Blog, Boldogság | 0 Hozzászólás

Elengedés – gondolatok

Mondják, hogy az elengedés nehezebb a ragaszkodásnál.A keménység, merevség az öregedéssel van összefüggésben, a rugalmasság az fiatalságot szimbolizálja. A ragaszkodás az előrejutás sorompója. Eddig könnyű, mert beszélni mindig könnyű a dolgokról.A gyakorlatban mit tegyünk, hogy el tudjunk engedni olyan dolgokat, amik nem szogálnak minket?- Tárgyaink elengedése Talán könnyebb lépés azt felismerni, hogy azok a dolgok, tárgyak, mindenféle holmik, amiket magunk körül őrzünk, olyan dolgokról szólnak, amiket magunkban nem tudunk elengedni. Ha túl sok dolgot őrzünk, akkor tudhatjuk, a lelkünket is túl sok mindennel terheljük a múltból. Ha megszabadulunk a régi kacatoktól, “jó lesz még valamire” dolgainktól, máris megérezhetjük az elengedéssel járó felszabadulás érzését.- Feszültségeink elengedéseÜljünk vagy feküdjünk le, lélegezzünk mélyeket, lazítsuk el egyenként testrészeinket és mondjunk magunknak folyamatosan olyan jóleső dolgokat, mint pl. “elengedem a feszültségemet, jól érzem magam, értékelem és szeretem magam, elengedem a rossz gondolatokat”. Tegyük ezt nagyon gyakran. Ténylegesen sokkal jobban érezhetjük magunkat.- Múltbeli dolgok elengedéseVegyük észre, hogy gondolataink sokkal több időt töltenek a múltban és a múltbeli dolgok között, mint amennyire ahhoz szükség van, hogy “feldolgozzuk” őket. Gondolataink viszont irányíthatóak. Irányítsuk őket inkább a jelen és a jövő irányába. Irányítsuk figyelmünket a napi “mit-hogyan” tennivalók és a “holnap milyen lépéseket teszek” irányba. Minden alkalommal tegyük ezt meg, valahányszor csak elkalandoznánk a múltba. Felszabadító érzés és felpörgetjük életünket is.- Irányítás elengedéseSokan úgy vélekedünk, hogy ragaszkodnunk kell az irányításhoz, mert ha nem igyekeznénk irányítani az eseményeket, embereket, akkor nem tennénk meg minden tőlünk telhetőt a dolgok jobbítására. A görcsös ragaszkodás feszültséget szül, a feszültség merevvé tesz, nem vesszük észre az alternatív lehetőségeket és így a helyzetet sem tudjuk megoldani. A markolat elengedése sokszor előrelendíti a dolgokat a megoldás irányába.- Engedjük el a görcsös akarást és a sóvárgást isIgaz, hogy a siker kulcsa a kemény elhatározás és munka, de ez nem azonos a görcsösséggel és az önfeladó szenvedéssel. Ne sóvárogjunk és ne görcsöljünk, reális célokért reális menetrend mentén küzdjünk.- Aludjunk sokatSokan gondolják, az alvás elvesztegetett idő. Pedig az alvás nagyon jó módszer a nehézségek leküzdésére, nyugodtságunk, belső békénk fokozására, testünk legjobb orvosa és gyógyszere. Éljünk vele.- Engedjük el a másoknak megfelelni akarástAz egyik legfelszabadítóbb érzés, ha megengedjük magunknak, hogy ne másoknak, hanem magunknak feleljünk meg. Önzés? Lehet, de hozzájárul békénkhez és kiegyensúlyozottságunkhoz. És ha mi jól vagyunk, akkor lehetnek mások is jól körülöttünk.Sikeres elengedést kívánok!Tomori NóraLikeolj...

tovább

Érzelmi intelligencia kérdések

»Írta - - 2016. okt 11 in Blog, Érzelmi intelligencia | 0 Hozzászólás

Érzelmi intelligencia kérdések

Rengeteget beszélnek az érzelmi intelligenciáról. Van aki azért, mert jónak érzi magát e tekintetben, van aki azért mert nem. Senki sem tudja az érzelmeit tökéletesen kontrollálni, és hiába próbálnánk, úgysem sikerülhet. Azt el tudjuk viszont érni hogy megértsük saját érzelmeinket és ezek üzenetét. Ezen keresztül megérthetjük mások érzelmeit is. Mindez segíthet bennünket abban, hogy jó döntéseket hozzunk a mindennapi és a nagyobb kérdésekben és sikeresebbek lehessünk. Ha nem azon erőlködünk, hogy kontroll alatt tartsuk az érzelmeinket, elrejtsük akár magunk elől is, hanem arra koncentrálunk, hogy minél többször megálljunk és megértsük az érzést, ami épp bennünk van, mi lehet a mélyebb oka, mit érthetünk meg ezen keresztül, akkor felhasználhatjuk érzelmeinket önmagunk építésére. De legalább is attól esetenként megmenekülhetünk, hogy irracionálisan viselkedjünk miközben magunk sem értjük, miért tesszük ezt. Ha hajlamosak vagyunk könnyezni egy romantikus regény vagy film kapcsán, akkor valószínű, hogy empatikusak vagyunk. Ez azt jelenti, képesek vagyunk megérteni mások érzéseit. Ez jó dolog. De az érzelmi intelligencia túlmegy az empátiás készség meglétén. Arról is szól, hogy az érzelmek megértésének alapján hogyan vagyunk képesek érzelmeinket (és másokét) úgy irányítani, hogy személyes céljainkat szolgálják. Tehát érzelmi intelligenciánk fejlesztéséül pár ötlet:Ne próbáljuk elrejteni érzéseinket, főleg nem magunk előtt. Gyakran álljunk meg, figyeljük az érzéseket, amik bennünk vannak. Mondjuk is ki hangosan. Igyekezzünk pontosan megérteni és megfogalmazni, mit érzünk és milyen mélyebb oka lehet. Le is írhatjuk, hogy még jobban tudatosítsuk.Más emberek aktuális napi vagy élethelyzete tekintetében is próbáljuk megfogalmazni, vajon hogy érezheti magát és miért. Tegyük ezt rendszeresen, nem az a lényeg, hogy mindig helyes eredményre jussunk, hanem maga az odafigyelés.Ne az érzéseinket próbáljuk kontrollálni, hanem az ezekkel kapcsolatos reakcióinkat, gondolatainkat. Így az ezekből következő megnyilvánulásainkat is jobban kontroll alatt tarthatjuk. Ritkábban kerülünk pl. az „utolsó csepp volt a pohárban, azért reagáltam túl” helyzetekbe.Ha már úgy érezzük, többé-kevésbé értjük érzelmeinket és képesek vagyunk másokét is felismerni, akkor törekedhetünk arra, hogy érzéseinket (és másokét) tudatos hozzáállásunkkal felhasználhassuk céljaink elérésére. Sikeres érzelmi intelligencia fejlesztést kívánok!Tomori Nóra, karrier tanácsadóLikeolj...

tovább

Miből gondolhatjuk, hogy sikeres a karrierünk?

»Írta - - 2016. Sze 11 in Blog, Karrier | 0 Hozzászólás

Miből gondolhatjuk, hogy sikeres a karrierünk?

“Az vagy, amit ismételten teszel. A kiválóság nem tett hanem szokás.” (Arisztotelész)Mindannyiunk számára mást és mást jelent a siker. Van akinek a pénz, van akinek a hatalom, van akinek az elért szakmai eredmények. Van akinek szimplán a jó érzés, amit a mindennapokban esetleg átélhet. Bármi is mozgasson bennünket, mindig az a legfontosabb, hogy időről időre megálljunk és számba vegyük, mi mindent elértünk már és mi mindenért lehetünk büszkék magunkra. Azt látom ügyfeleim történetei kapcsán, hogy nagyon hajlamosak vagyunk lekicsinyelni a saját eredményeinket. Ha számot vetünk, talán rájövünk, sikeresebbek vagyunk annál, amit gondolunk magunkról.- Bármit tanulunk vagy bármiben elmélyedünk, tekintsünk el attól, mi áll még előttünk és mit ért már el X vagy Y, csak azt nézzük, hogy mi magunk milyen sokat tettünk már magunkért az adott dolgot illetően, milyen sokat dolgoztunk és fejlődtünk. Például gondoljuk át, mi mi mindent tanultunk meg, mi mindenre jöttünk rá az elmúlt öt évben. Mennyi mindent tapasztaltunk, láttunk. Atya ég! Rengeteget!- A másik fontos dolog, hogy muszáj észrevennünk, nem lehet mindent egyszerre elérni. Nem igazán látom azokat az embereket, akik egyszerre sokat is keresnek, a családjukra is sok idejük van és a hobbijuk, sportjuk eszközei sem porosodnak… Muszáj tehát szembe néznünk azzal, mi is fontos nekünk valójában, felállítani és be is tartani a prioritásainkat. Ha ezután következetesen kitartunk mellettük, akkor bátran élhetünk a “valamit valamiért” elve mentén.- Nem csak a nagy dolgok elérése visz bennünket előre. Néha persze kaphatunk valami nagyobb elismerést, megszerezhetünk egy jó állást, beköltözhetünk szép új, nagyobb otthonunkba, de a mindennapi boldogság az apró sikerek mentén alakul: elintéztünk egy nehéz telefonhívást, sikerült diplomatikusan lerendezni egy konfliktust vagy megválaszolni az összes napi emailt, túl vagyunk a gyerekünk szülinapi bulijának a szervezésén és még jól is sikerült, időben odaértünk a megbeszélésre, ahonnan nem akartunk késni, mert összekaptuk magunkat és korán elindultunk. Megfordítva is igaz mindez! Ha minden nap következetesen betartjuk azokat a szokásainkat, amik fegyelmezettségünk, kitartásunk, összeszedettségünk zálogai (pl. adott időben felkelni, az eltervezett napi dolgokat megcsinálni), akkor biztosak lehetünk abban, hogy eredményesek lesznek a nagyobb mérvű küzdelmeink is!- A kitartást nagyon fontosnak tartom. Sokak számára mintha leértékelődött volna a “fejezd be amit elkezdtél” gondolkodás. Helyette a  “próbálj ki valami mást” tűnik gyakorivá válni. Pedig a sikeres emberek beszámolói a legtöbb esetben arról szólnak, hogy következetesen kitartottak az elkezdett dolgok megvalósítása mellett.Kitartó sikerépítést kívánok!Tomori Nóra, karrier tanácsadó, életvezetési tanácsadó, life coachLikeolj...

tovább

Mit tegyünk, ha új, ígéretes munkahelyünk nem az, aminek tűnik: “az interjún még másról volt szó”?

»Írta - - 2016. aug 24 in Blog, Karrier | 0 Hozzászólás

Mit tegyünk, ha új, ígéretes munkahelyünk nem az, aminek tűnik: “az interjún még másról volt szó”?

Egyik ügyfelem nem sokkal diplomája megszerzése után egy jó nevű vállalatnál kapott izgalmas színes munkanapokkal kecsegtető állást értékesítés területén. Nagyon örült és lázasan várta, hogy elkezdhesse felelősségteljes munkáját. De meglepetések érték, mert mindjárt az első napon bevezették egy raktárhelységbe, kezébe adtak egy telefont és két listát, az egyiken értékesítési “meggyőző érvek” voltak, a másikon nevek és telefonszámok hosszú sora. Kiderült, az volt az egyetlen feladata, hogy hideghívásokat végezzen…Ha új munkahelyünkön merőben más helyzetbe csöppenünk mint amit előzőleg kommunikáltak felénk vagy amit vártunk tőle, mielőtt elkeserednénk, gondoljuk át a lehetőségeinket.- Először is, próbáljunk türelmesek maradni. Várjunk kicsit, hátha csak ideiglenesen kerültünk az adott feladatok közé, talán vezetőnk szabadságon van, vagy helyettesítenünk kell valakit első napokban. Új munkahelyen dolgozni mindenképp stresszes és sok feszültséget jelent, próbáljunk türelmesen várni.- Adjunk esélyt. Bármi új dologba kezdünk az életben, ritkán kapjuk pont azt, amire számítottunk. Az új állásokkal ugyanez a helyzet. Igyekezzünk megismerni új munkatársainkat, legyünk segítőkészek velük, hívjuk el őket egy kávéra, vállaljunk pluszfeladatokat, hogy főnökünkre jó benyomást tegyünk, igyekezzünk barátságossá alakítani íróasztalunkat, környezetünket. Ha hétről hétre kicsivel jobban érezzük magunkat, talán meg is nyugodhatunk. Ha ez nem jön el, akkor eldönthetjük, hogy az adott munka nem nekünk való.- Beszéljünk főnökünkkel. Magunkkal vihetjük az álláshirdetés szövegét, és készítsünk egy listát a feladatokról, amikkel valójában telik a napunk. Semmiképp se vádaskodjunk. Mondjuk, hogy jobban meg szeretnénk érteni a helyzetet, erről és erről volt szó az interjún, mi változott?- Készüljünk fel új állás keresésére. Ha épp új munkahelyen vagyunk, valószínűleg más párhuzamos kereséseink is realizálódhatnak, és mindenképp benne vagyunk az álláskeresés lendületében, használjuk ki. Ha esetleg elutasítottunk egy másik ajánlatot, bátran hívjuk fel a céget, kérdezzük meg, betöltetlen-e még a pozíció, vállaljuk fel, hogy megváltoztattuk a véleményünket és inkább hozzájuk csatlakoznánk, legyünk őszinték.- Ha további interjúkra megyünk, sokkal alaposabban igyekezzünk megtudni a munkakör részleteit, de kérhetünk akár írott munkaköri leírást is.- Lépjünk tovább. Semmi baj nincs azzal, ha pár hét után tovább állunk, ne legyen lelkiismeret furdalásunk. Legyünk persze kedvesek, ne égessünk fel magunk mögött semmilyen hidat.Sikeres munkakeresést kívánok!Tomori Nóra, karrier tanácsadó Likeolj...

tovább

Elfeledett régi kollégák

»Írta - - 2016. aug 22 in Blog, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Elfeledett régi kollégák

Sok ügyfelem meséli, hogy ó hát a régmúlt munkahelyek régi kollégáival ő már nem tartja a kapcsolatot és nem is hiszi, hogy feleleveníthetné őket. Pedig én nagyon is arra szoktam ösztökélni ügyfeleimet, hogy bátran keressék fel a régi-régi munkatársakat akár mailben, ha szeretnének kérni, kérdezni valamit, ha szükségük van valamire.A tény, hogy évek óta nem beszéltünk valakivel, arra sarkall legtöbbünket, hogy már ne is keressük soha többet. Azt hisszük, csak velünk történik meg, hogy nem tudunk kapcsolatban maradni, nem tudtuk betartani telefonálási stb. ígéretünket, pedig ha meggondoljuk, ez teljesen általános. Az élet szalad, újabb feladatok jönnek, a régi kapcsolatokra egyre kevesebb idő jut. Attól, mert valakivel, akivel korábban jóban voltunk megszakadt a kapcsolat, még nem égett fel a híd! Valószínűleg nagyon is örülni fog, ha küldünk neki egy mailt, vagy telefonálunk.Merjünk kérni, kérdezni, ha szükségét érezzük, akkor is, ha régóta nem beszéltünk. A másik valószínűleg nagyon is örül majd annak, ha híreket kap rólunk/tőlünk és szívesen segít majd nekünk. Fontos viszont, hogy ne köntörfalazzunk túl sokat, fejezzük ki sajnálatunkat, hogy nem tudtunk hírt adni magunkról eddig és térjünk a tárgyra. Minél természetesebben viselkedünk, annál jobban fogja ő is érezni magát. Az emberek sokkal szívesebben segítenek és adnak tanácsot, segítő információt, mint gondolnánk, és mint amennyire kérni merünk másoktól bármit. Régi kollégáink pedig valószínűleg örömmel hallanak rólunk és együtt érzőek lesznek velünk.Azzal a bátorító gondolattal is erősíthetjük magunkat, hogy nincs mit vesztenünk, a legrosszabb ami történhet, hogy az illető nem válaszol mailünkre, vagy telefonunkra. Lehet, hogy egyszerűen el van havazva, vagy a mailünk bekerült egy kupac reklám közé és észrevétlen maradt. Ha valamikor jóban voltunk, akkor valószínűleg nem haragból marad el a válasz.Arra is gondolhatunk még, hogy valószínűleg nemcsak mi érzünk bűntudat-félét, amiért régóta nem jelentkeztünk, hanem a másik fél is ugyanígy érez. Ha ez így van, akkor csak még valószínűbb, hogy örülni fog megkeresésünknek. Készüljünk, lehet, hogy jó beszélgetéseknek nézünk elébe és boldogan teljesítik kívánságainkat, kéréseinket is…Sikeres karrier és kapcsolatépítést kívánok!Tomori Nóra, karrier tanácsadó  Likeolj...

tovább

Pánik-megelőző to-do lista

»Írta - - 2016. aug 13 in Blog, Karrier | 0 Hozzászólás

Pánik-megelőző to-do lista

Akkor jutok valamire a to-do listámmal, ha kellően rövid ahhoz, hogy a végére is érjek. Ha túl hosszú, csak még jobban megijedek és még kevesebb dologra jut erőm.Néhány ötlet listánk megrövidítéséhez talán hasznos lehet.- Emeljük ki azokat a pontokat, amiktől rettegünk, vagy amit örökösen csak halogatunk, vagy amit szimplán nem csinálnánk meg ha rajtunk múlna, de mások elvárják tőlünk, ami viszont nem elég motiváló.- Nézzük meg, mit tudunk kitörölni vagy másoknak delegálni ezek közül. Ne adjuk át magunkat az önbecsapásnak, hogy majd valaha megtesszük azt, amit már időtlen idők óta csak tervezgetünk. Esetleg megfontolhatjuk, hogy feladatot cseréljünk olyanokkal, akiknek ezek jobban mennének és helyette bevállaljunk olyat, ami nekünk megy könnyebben.- A kiemelt tételek maradékát próbáljuk olyan környezetben, helyzetben megcsinálni, ami jobb érzést okoz, ahogy jobban rá tudjuk venni magunkat. Van ügyfelem, aki napozóágyon nézi át a költségvetését és bontja fel a számlaleveleit, másikuk egy pohár sör mellett véglegesíti a prezentációit, van aki hegyi bicajozás közben gondolja ki a legjobb megoldásokat másnapra.És mit tegyünk a muszáj dolgokkal, amikre sehogy sem érzünk motivációt? tudjuk, hogy a telefonos ügyfélszolgálatos munkahelyeken általában gyorsan cserélődik a munkaerő és nem túl jó a hangulat. Sokszor kell felháborodott vagy legalább is barátságtalan emberekkel beszélni. Az ilyen munkahelyekről készült tanulmányok megmutatják, hogy ha a munkatársakat személyesen összehozzák az ügyfelekkel valamilyen beszélgetős, közös időt töltős eseményre és esélyük van őket jobban megismerni, megnő a termelékenység pusztán azért, mert a munkatársak megértik, hogy ténylegesen értéket állítanak elő, ez jobban motiválja őket és persze a listájukon lévő dolgokat több kedvvel teszik. Mi is tehetünk magunk motiválásáért például azzal, ha igyekszünk keresni muszáj-tennivalóinkban valamilyen célt, valamilyen értelmet, ami nekünk vagy a hozzánk közelállóknak fontos.Hatékony napokat kívánok!Tomori Nóra, karrier tanácsadóLikeolj...

tovább

Hogyan irányítsuk főnökünket?

»Írta - - 2016. Júl 20 in Blog, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Hogyan irányítsuk főnökünket?

Hogyan irányítsuk főnökünket? Ha vezetőnk azt hiszi, minden megoldható, függetlenül attól, hogy valóban végrehajtható feladatot ad-e, igyekezzünk nekiállni a dolognak, hogy lássa, nem csak akadékoskodni akarunk munka helyett. Ne keltsük azt a benyomást, hogy negatív emberek vagyunk. Menet közben változhat az ő elképzelése is, és mi is találhatunk olyan megoldást, amiben előre nem bíztunk…Ha vezetőnknek nem erőssége az időgazdálkodás, ezért mindig az utolsó pillanatban szól, igyekezzünk kiegészíteni őt a gyengeségeiben és értékeljük erősségeit. Értsük meg, ő is csak fél az előre nem látható nehézségektől.Ha főnökünknek nem erőssége a higgadtság, legyünk mi azok és mutassuk meg, bízhat szervezettségünkben. Megtanulhatunk ügyesen bánni kéréseivel és kérdezzük meg, melyik feladatot halasszuk későbbre, hogy a most kiadottal foglalkozhassunk. Készíthetünk egy táblázatot is, ami tartalmazza időnk nagy részét kitöltő rutinfeladatainkat, és kérdezzük meg, melyiket adhatjuk át másnak, hogy a mostani, sürgős feladatra koncentrálhassunk. Sokszor azért is “pánikol” túl hamar egy vezető, mert valami más, esetleg munkahelyen kívüli ok terheli túl. Ha olyan a viszony, esetleg megpróbálhatunk segíteni azzal is, hogy meghallgatjuk őt…Ha főnökünktől nem kapunk egyértelmű visszajelzéseket, mondjuk el neki, mi hogyan látjuk munkánkat és kérdezzük meg, egyetért-e. Mondja el, mi tetszett a legutóbbi projektünkben. Írjuk össze céljainkat, feladatainkat, és kérjünk időpontot annak megbeszélésére, mi ment jól, mi hiányzott. A “túl jó” főnök körül előbb-utóbb megszaporodnak a késések, elmaradnak az eredmények, ne akarjunk vesztes csapatban lenni. Segítsünk főnökünknek belenőni a maga feladatába, ezzel segítünk magunknak is.Ha vezetőnk azt gondolja, hogy mindig igaza van, mások véleményére nem hallgat, ne essünk a ló másik oldalára, amire ilyenkor hajlamosak vagyunk: ne gondoljuk, hogy soha sincs igaza… Igyekezzünk elfogadni a logikáját, a megoldását, és ha van nekünk is megoldásunk, tegyük elé alternatívaként azt is. Ezzel megmutatjuk (elsősorban magunknak), hogy mi is meg tudnánk oldani a problémát, de ne ragaszkodjunk végletekig saját ötletünkhöz, legyünk simulékonyak. Tegyük magunkévá a “hatékonyaknak kell lennünk, nem igazunk kell legyen” elvet. Persze lehet, hogy dühösek és kritikusak leszünk vele szemben, de értsük meg, nem tudjuk őt megváltoztatni. Ezért vigyázzunk, hogy ne szálljunk direktben szembe vele, mert azzal biztosan gyengítenénk magunkat. Ne vitatkozzunk, ne kérdőjelezzük meg őt. Inkább azzal próbáljuk terelgetni, hogy elismerést adunk neki azért, amit valóban jól csinál. Hagyjuk őt felelősséget vállalni megoldásaiért, várhatóan minket csak akkor vádol inkompetenciával, ha nem az ő utasítása szerint tettük a dolgunkat. Bízzunk a sikerében és hogy ezzel bennünket is sikeressé tesz. Ha nem megy, jobb, ha elkezdünk másik munkahelyet keresgélni…Ha főnökünk kreatív, de rossz kivitelező, a megvalósításban már nem erős, dicsérjük meg az ötleteiért, hiszen ebben valóban jó! És keressük meg a helyünket mellette, mint jó kivitelezők. Nagy szüksége van ránk, mert belül nyilván ő is ismeri a gyengeségeit, tudja, hogy nem jó a részletekben és a dolgok végig vitelében. Ne bíráljuk a háta mögött, mert az úgyis visszajut hozzá. Valószínűleg meg fogja hálálni ha kiegészítjük a képességeiben, így lesz kerek a csapat. Főnökünk sikere a mi sikerünk is!Sikeres karrierépítést kívánok!Tomori Nóra, karrier-coachLikeolj...

tovább

Hogy érjem el, hogy kedveljen a főnököm?

»Írta - - 2016. Júl 18 in Blog, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Hogy érjem el, hogy kedveljen a főnököm?

Az állásinterjún legyünk nagyon érdeklődőek, nyitottak, lelkesek. Inkább 10 perccel előbb érkezzünk, mint 1 perccel később. Inkább enyhén túlöltözzünk, mint alul. Ne szidjuk korábbi főnökünket, mert leendő vezetőnk azt feltételezi, hogy róla is úgy beszélünk majd, ahogy az elődjéről. Legyünk felkészültek a cégből és ne csörrenjen meg a mobilunk. Nézzünk minél többet leendő vezetőnk szemébe, az bizalmat szül. Mosolyogjunk, tekintsünk rá úgy, mint a legszimpatikusabb emberre, akit valaha láttunk (segít, ha igyekszünk ezt is gondolni).Ha már fölvettek, próbáljunk csöndben figyelni, minden információt beszívni, a sorok közöttieket különösen. Ne akarjuk túl gyorsan felhívni magunkra a figyelmet, nem tudhatjuk a dolgok hátterét, nem tudjuk, merre vannak a “darázsfészkek”, amikre nem szeretnénk rálépni. Ne halljuk meg a szkeptikusok elégedetlenkedését és ne adjunk tovább pletykát sem. Ha panaszkodnak körülöttünk, menjünk odébb, mielőtt magukkal ragadnának. Pozitív emberek társaságát keressük. Vegyünk részt a csapatmunkában, segítsünk másoknak, ahol tudunk. Főnökünk értékelni fogja, hogy többféle feladatra is használhatónak bizonyulunk. Figyeljük meg főnökünk munka-, vezetői és személyes stílusát, és alkalmazkodjunk. Azt is figyeljük meg, kik munkáját értékeli és miért. Tanuljunk belőle. Tartsunk rendet magunk körül, jó benyomást kelt a rendezettség. A rendezett emberek véleményére is jobban adnak. Adjunk öltözködésünkre, az igényes megjelenés a szakértelem üzenetét hordozza.A megbeszéléseken legyünk pozitívak, alapvetően értsünk egyet főnökünkkel. Ne szálljunk vele vitába, segítsünk megőrizni személyes büszkeségét. Ha eltérő a véleményünk, azt óvatosan adagoljuk és ha lehet, négyszemközt. Ha erre nincs mód, akkor is azt hangsúlyozzuk előbb, amiben egyetértés van. Mindig igyekezzünk nyugodtak maradni és kerüljünk minden megnyilvánulást, amit személyes támadásnak érezhet. Ha véleményünket kéri, legyen valami a tarsolyunkban, olyasmi, ami nem áll szöges ellentétben az elképzeléseivel. Főnökünkre tekintsünk úgy, mint egy “nehéz ügyfélre”. Könnyítsük meg helyzetét, támogassuk eredményességét.Amikor stresszhelyzet alakul ki, jusson eszünkbe, hogy “kommunikálni nem lehet eleget”. Ha hibáztunk, legyünk bátrak, vállaljuk fel! Megéri, mert utána tiszta lappal, másokkal együttműködve igyekezhetünk kijuttatni magunkat/a csapatot a nehéz helyzetből. Nyugtassuk meg magunkat, “csak az nem hibázik, aki nem dolgozik”. El kell kerülnünk a konfliktus/káosz további elmélyítését, helyette a megoldáskeresés legyen a közös téma. Igyekezzünk a problémamegoldás résztvevőjeként tekinteni magunkra, nem pedig áldozatként.Sikeres karrierépítést kívánok!Tomori Nóra, karrier-tanácsadóLikeolj...

tovább

Pénz boldogít?

»Írta - - 2016. Júl 04 in Blog, Boldogság | 0 Hozzászólás

Pénz boldogít?

Időről időre jelentésekről olvashatunk a világ lakóinak boldogságáról.A legutóbbi ENSZ felmérés szerint az észak-európai országokban él a legtöbb elégedett ember. Gyerekkorunk óta ismerjük a mondást, miszerint a “pénz nem boldogít”, a legelégedettebb emberek mégis magas GDP-vel rendelkező országokban élnek. Mit tegyünk, ha boldogok szeretnénk lenni, de hát nem pont Észak-Európában születtünk?A pénz nem önmagában boldogít. A családban és párkapcsolatban élők, valamint a szélesebb baráti körrel rendelkezők általában egészségesebbek és magukat kiegyensúlyozottabbnak érzők, mint az egyedülállók. A megbocsátásra képesek és a “pozitív” gondolkodók boldogabbak az elégedetlenséget keresőknél. A kielégítő minőségű munka is boldogít, ilyen az, amibe bele tudunk feledkezni. A naiv emberek boldogabbak a kétségek között élőknél. A hála érzetére képes emberek boldogabbak a közönyöseknél. Fizikai helyzetünk is hat érzéseinkre, a fizikailag jó érzettel rendelkezők boldogabbak a hiányérzettel rendelkezőknél. Tehát, ha boldogok akarunk lenni:- Fogadjunk el minden meghívást társasági, baráti, családi eseményekre, összejövetelekre és építgessük kapcsolatainkat. Kezdeményezzünk társasági találkozókat és igyekezzünk minél több “ódivatú” személyes találkozást szervezni az online beszélgetések mellett.- Találjunk olyan dolgokat, élményeket, momentumokat munkánkban, amik jól mennek nekünk, amiket élvezni tudunk, aktívan vezessünk listát apró munkahelyi sikerélményeinkről, biztos, hogy van ilyen!- Hogyan gondolkodjunk pozitívan? Először is, ne legyünk hajlandóak magunkat másokhoz hasonlítani! Ne hasonlítsuk a mi elég szép házunkat a szomszéd csodálatos házához és a magunk olimpiai bronzérmét a nyertes aranyérméhez!Másodszor, a dolgok jobbik vetületét tegyük magunkévá. Ha párunk sokat dolgozik, fogadjuk el, hogy sok a határidős munkája és szorgalmas, és ne azon szomorkodjunk, hogy nem tölt elég időt velünk.- Keressünk okot arra, hogy valamiért hálásak lehessünk és ezt írjuk is le, mondjuk is ki hangosan!- Aludjunk, pihenjünk eleget, ne kínozzuk magunkat lehetetlen éheztető diétákkal és mozogjunk sokat jó érzést adó módon, nem olimpiára készülve…- Próbáljuk ki az ajándékozás és a segítségnyújtás élményét, lehet, hogy csodálkozni fogunk, milyen élményeket élhetünk át.- Engedjük meg magunknak az olyan pillanatnyi örömöket is, mint pl. a tévézés, hiszen ez is kapocs a világhoz, élményt és tudást ajándékoz nekünk, csak ne vigyük túlzásba…Boldog napokat kívánok!Tomori Nóra, karrier és life coachLikeolj...

tovább

Hogyan ne engedjük kihasználni magunkat a munkahelyen, ha szinglik vagyunk?

»Írta - - 2016. jún 01 in Blog, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Hogyan ne engedjük kihasználni magunkat a munkahelyen, ha szinglik vagyunk?

A szingliket ha lehet, még jobban terhelik, mint a többieket. Az emberek úgy érzik, rengetegen állnak sorba a helyükre és bármikor behelyettesíthetők másokkal, ha nem elég “lelkesek”.Sok cég kifejezetten azért keresi a fiatal, család nélküli munkaerőt, mert ők bármikor - este, éjszaka, hétvégén - is hadrendbe állíthatók.A szinglik szinte kivétel nélkül úgy érzik, őket jobban leterhelik, kihasználják, mint a családosokat, és sokszor késő este és hétvégén is dolgozniuk kell.Gyakran kialakul az a benyomásom, hogy nem minden esetben a főnök, a munkaadó az, aki kifejezetten “diszkriminálja” a szinglit, hanem a “nem szingli” erősebb magánéleti prés alatt van és nagyobb elkeseredéssel, elszántsággal, ezért több bátorsággal teszi le a munkát és megy haza időben, vagy utasít vissza feladatokat, mert szorítják az otthoni elvégeznivaló feladatok, a vállalt felelősségek. Hiszen egy anyukának a végső választás a gyerek jólléte, a család összetartása, és úgy gondolkodik, hogy “még ha kirúgnak, akkor is most muszáj mennem.” És olyankor általában kiderül, hogy nem rúgják ki, hanem tudomásul veszik, hogy a munkán kívül is van élet. A szinglik ezzel szemben kevésbé vannak kitéve ilyen magánéleti présnek, ezért valahogy sokszor kevésbé tudnak ellenállni a túlmunkára irányuló kérésnek, a másnap reggeli határidőknek, hiszen nem annyira égető a hazarohanás kényszere. Szingliként hajlamosak vagyunk másképp gondolkodni: “úgysem akartam semmi különöset tenni ma este, hát maradhatok még…”Először is azt tanácsolom, legyünk őszinték magunkhoz! Ha azért vállalunk többet, mert ezáltal több esélyünk lehet az előrejutásra, a vezetői pozíciók megszerzésére, akkor a saját jövőnkbe való befektetésként könyvelhetjük el a sok esti, hétvégi munkát, a sok túlórát, a pluszterheket. Ha viszont arról van szó, hogy nehezen tudunk nem-et mondani, akkor rajtunk áll, hogy felvértezzük magunkat a határok meghúzására. Bátran döntsük el, hogy nekük is fontos a magánidőnk, a magánéletünk.Ennek egy lehetséges módja, ha telepakoljuk a magánidőnket olyan tennivalókkal, ahova nincs mese, “menni kell”. Például iratkozzunk be nyelvtanfolyamra, vagy más iskolába, egyetemre, ahova időben indulni kell, vegyünk színházjegyet, hívjunk vendégeket, stb. Persze ezek csak “eszközök”. A valódi kulcs BELÜL VAN! A lényeg, hogy alakítsuk ki magunkban azt a belső kényszert/késztetést/kellő elszántságot, hogy valóban megbecsüljük magunkat és a magánidőnket, és legyünk elég bátrak ezt megvédeni.Hogyan tudjuk mindezt elfogadtatni a főnökkel, a környezettel? Ez a kérdés már a kommunikációhoz vezet, mindent lehet jól, elfogadásra okot adóan kommunikálni, ennek kulcsa az, hogy kerüljük azt a látszatot, mintha arrogánsak, ellenségesek lennénk, vagy nem érdeklődnénk a feladatok sikeres teljesítése iránt.A kulcs tehát önmagunkban, belső elszántságunkban és a kommunikációban keresendő szerintem. Nehéz csata, amit valóban könnyebben vívnak meg azok, akiknek tényleg bezár az óvoda, elindul az utolsó vonat, stb.A munkahelyen mindenkit addig terhelnek, amíg lehetséges, és sokszor a szingliket jobban lehetséges. Az én tanácsom ezért talán az lenne, hogy mivel teljesen jogos a magánélet szentségének igénye, szívjuk fel magukat bátorsággal és álljunk ki magunkért, senki más nem tudja helyettük megtenni.Hogy azért csapatjátékosok maradhassunk, fontos, hogy megerősítsük kommunikációs készségeinket. Kevesen gondolnak például arra, hogy fölfelé is lehet jól kommunikálni és tárgyalni a feladatokról, az irreális mennyiségű munkát sokszor meg lehet beszélni, a jó főnökök-beosztott viszony aranyat ér.Tanácsok túlterhelt szingliknek:- Vegyük tudomásul, hogy elsősorban magunkkal kell megvívni azt a csatát, ami a szabadidőnk tiszteletben tartásáról szól. Rajtunk múlik, hogy valóban elég fontosak-e nekünk saját érdekeink.- Higgyünk magunkban, higgyük el, hogy értékes munkaerő vagyunk.- Legyen nekünk is olyan kőbe vésett dolgunk este, hétvégén, ami nem tűr kihagyást és ezt kommunikáljuk is.- Kommunikáljuk a nekünk fontos dolgokat (pl. a szabadidőnk szentségét) úgy, hogy ne bántsuk, ne támadjuk meg a többieket.- Ha ez megvan, akkor tanuljunk meg ügyesen “nem”-et mondani. Itt jön a kifinomult visszautasítás hatalma. Mindent lehet elfogadhatóan mondani.Pl.- “Főnök ezzel kezdek holnap reggel.”- Vagy vállaljunk részfeladatot: ”Főnök, ezt a részt meg tudom csinálni most, a többit majd azután, hogy…”- Esetleg mutassuk ki, milyen jó ötletnek tartjuk amit kér, de…: “Szeretném, de sajnos…”- Ha nagyon nyugodtak tudunk maradni, az is mondhatjuk: “Tele vagyok most feladatokkal, de persze holnap/jövő héten, stb. meg tudom majd csinálni…”- De már az is elég, ha nem azonnal mondunk igen-t, mert később még kitalálhatunk valamit, a kimondott igent viszont már nehéz megváltoztatni.Lehet, hogy csodálkozni fogunk, mennyire elfogadják tőlünk prioritásainkat, ha ügyesen kezeljük a kommunikációs helyzeteket.Sikeres kommunikálást kívánok!Tomori Nóra, karriertanácsadLikeolj...

tovább

A halogatás okairól és leküzdéséről

»Írta - - 2016. máj 26 in Blog, Boldogság, Karrier | 0 Hozzászólás

A halogatás okairól és leküzdéséről

Kivel ne fordult volna még elő, hogy valamilyen feladatot nagyon meg akarunk csinálni és mégis valahogy valami mást teszünk helyette. Sokszor tanulás, vagy esetleg valamilyen tanulmány megírása helyett (vagy közben) azon kapjuk magunkat, hogy lakást takarítunk, kertet rendezünk… Pedig persze fontosabb lenne az eredeti tervünk, csak valahogy elkanyarodtunk. A kérdés így kezdődik: megcsináljunk-e egy adott munkát, vagy dolgozzunk helyette bármi máson, esetleg ne tegyünk semmit… A dilemmát tudat alatt az fogja eldönteni, hogy melyik tevékenységet tekintjük relatíve értékesebbnek az adott pillanatban. Hogy melyiktől várunk nagyobb hasznot, örömet. Hogy melyik milyen nehéz számunkra. Minden szellemi munka megerőltető, ez önmagában is megmagyarázza, miért vagyunk hajlamosak például fizikai tevékenységre “cserélni”. A megerőltetőbb feladatok nagyobb valószínűséggel kerülnek a halogatás útjára. A kérdés nem az, hogy megvan-e a képességünk az adott munka gyors elvégzéséhez, hanem, hogy megvan-e a motivációnk, a belső késztetésünk. Ha jó vagyok valamiben, akár könyvírásban, elemzésben, akár egy gourmet vacsora elkészítésében, de a motivációm, az elszántságom hiányzik hozzá, ha nem érzem elég fontosnak az adott dolgot, akkor nagy valószínűséggel elodázás áldozatává válik. Hogyan növelhetem tudatosan egy-egy feladat fontosságát a magam szemében az adott pillanatban? Jó módszer lehet a halogatás leküzdésére, hogy az adott feladatot kössük össze az önmagunkról alkotott képpel.     Mindannyian igyekszünk jó képet felállítani magunkról - a saját szemünkben. Igyekezzünk ezért az éppen előttünk álló nehéz feladatra úgy tekinteni, mint valami olyan nagyon fontos dologra, ami belső értékeink alapján a legsürgetőbb számunkra, aminek elvégzése önértékünk szempontjából mindennél fontosabb.   Találjunk rá okot, hogy azt lássuk a legértékesebb dolognak, amivel az adott pillanatban foglalkozunk kell. Bontsuk kisebb részekre és azonnal ugorjunk az első lépésre.Sikeres azonnali kezdést kívánok!Tomori Nóra, karriertanácsadóLikeolj...

tovább

Hogyan néz egy narcisztikus a tükörbe?

»Írta - - 2016. ápr 20 in Blog, Család, Érzelmi intelligencia, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Hogyan néz egy narcisztikus a tükörbe?

A narcisztikusság egyik sajátossága, hogy az ember maximálisan pozitívan tekint magára. Nők esetében ez sokszor azt jelenti, hogy nagyon vonzónak érzi magát és igyekszik ennek megfelelően is viselkedni, megjelenni. Férfiak esetében sokszor mások teljesítménybeli felülmúlásában és környezetük kihasználásában jelenik meg a leglátványosabban. A narcisztikus ember mindenkinél sikeresebbnek igyekszik látszani. De miért? Azért, mert legbelül leküzdhetetlenül kicsinek, kevésnek, vagy szeretethiányosnak érzi magát, és ezt ösztönösen kompenzálandó hajtja az elismerések és sikerélmények vágya, hogy értékesebbnek érezhesse magát. Ez egy örök harc. A narcisztikusság természetesen nem “igen-nem” kérdés, hanem skálán mozog, épp úgy, mint ahogy a rövidlátás mértéke is igen különböző lehet. A narcisztikusoknak sikerül sikerélményeiket és jó tulajdonságaikat felnagyítaniuk, a kudarcokat siker emlékébe fordítaniuk és összességében jóval kedvezőbb képet kialakítaniuk magukról, mint amire bizonyíték van, és mint amilyennek a környezetük látja őket. Vonzóbbnak, intelligensebbnek, kreatívabbnak stb. érzik magukat, mint mások. Ha környezetük tagjaihoz mérik magukat, úgy érzik, jobbak, különlegesebbek. Nekik extra elbánás jár, tisztelet, csodálat. Fontos számukra a mások fölötti hatalom, nem törekszenek mély emberi kapcsolatokra, a lényeg, hogy keresztülvigyék akaratukat.Ha valaki magára ismert a leírásban, vagy úgy érzi, a környezetében valaki ilyen és szeretne törődni vele, segíteni neki, akkor tartsa észben: jót teszünk magunkkal és a környezetünk narcisztikusaival, ha néha megkocogtatjuk az irreális önképet. Hasznos és jó befektetés időnként a valósággal való szembesülés/szembesítés, legyen az önvizsgálat, vagy konfliktusvállalás. Így segíthetünk a narcisztikusoknak reálisabb, egészségesebb énkép kialakításában és ezáltal kiegyensúlyozottabb mindennapok megélésében.Sikeres konfliktusvállalást kívánok!Tomori NóraLikeolj...

tovább

Legyünk óvatosabbak az interjún!

»Írta - - 2016. ápr 15 in Blog, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Legyünk óvatosabbak az interjún!

 Megkérdeztem toborzó kollégáim személyes véleményét is, mik azok a hibák az interjún, amik miatt elbizonytalanodnak a jelölttel kapcsolatban. Azt hinnénk, hogy persze tudjuk és sohase tennénk ilyeneket. És mégis rendszeresen térnek vissza a klasszikus hibák, a legkvalifikáltabb jelentkezők is újra meg újra elkövetik… Vigyázzunk, mi ne tegyük!- “Bevallja az interjún, hogy nem is igazán érdekli az adott feladat…”- “Elkésik…”- “Nem odavalóan öltözik…”- “Nem néz utána a cégnek…”- “Megcsörren vagy vibrál a mobilja… még rosszabb… elő is veszi, elnézést kér, belenéz…”- “Rosszul fog kezet… erőtlenül, bizonytalanul…”- “Nem tart szemkontaktust…”- “Rövid válaszokat ad, hallgat…”- “Nem látszik túl lelkesnek…”- “Kritizálja korábbi főnökét, munkahelyét, a munkafolyamatokat…”- “Láthatóan ferdíti a tapasztalatait…” Tudom, az állásinterjú komoly stresszhelyzet, és a legnagyobb körültekintés mellett is becsúszhatnak gikszerek. Próbáljuk nagyon átgondolni előre a lehetséges helyzetet, nem baj, ha előtte izgulunk, sőt az izgalom segítheti is a koncentrálást. Mosolyogjunk, legyünk barátságosak, határozottak, pozitívak, tekintsünk úgy az interjúztatóra, mintha ő lenne a legszimpatikusabb ember, akivel valaha találkoztunk. Beszéljünk világosan, érkezzünk pontosan. Mi sem egyszerűbb?... Sikeres álláskeresést kívánok! Tomori Nóra, karriertanácsadóLikeolj...

tovább

Halogatás, halogatás…

»Írta - - 2016. ápr 12 in Blog, Boldogság, Karrier | 0 Hozzászólás

Halogatás, halogatás…

Olyan sok ügyfelem panaszkodik krónikus halogatás problémájáról, hogy úgy érzem, többet érdemes foglalkozni vele.Az emberek 20%-a folyamatosan küzd nehezebb feladatai elodázásával. Késve indulnak megbeszéléseikre, határidő után készülnek el feladataikkal, mindennek majd “holnap” kezdenek neki. Mielőtt belevágnának a dolgokba, mindenesetre még egyszer átnézik mailjeiket, isznak még egy kávét…Sokan mondják, hogy nagyobb időnyomás alatt jobban teljesítenek, de ez valójában nem egyéb, mint az önigazolásra tett kísérlet.Jó hír, hogy ez is “tanult viselkedés”, és így megváltoztatható. Az is jó hír, hogy sokan nem is igazán halogatnak, hanem egyszerűen túl sok mindent tesznek a tennivalólistájukra egyszerre és nem bírnak vele. Nekik csak lassítaniuk kell.Könnyen megtudhatjuk, hogy valódi halogatók vagyunk-e, ha válaszolunk a kérdésekre:- Hajlamos vagyok-e túlbecsülni az időt, amit egy feladat megoldására szántam?- Hajlamos vagyok-e alábecsülni, mennyi időt vesz igénybe a munka?- Hajlamos vagyok-e túlbecsülni, mennyire motiváltan fogom érezni magam aznap amikorra a feladatot elhalasztom?- Azt gondolom-e, hogy csak akkor fogom tudni sikeresen megcsinálni az adott dolgot, amikor kedvet is érzek hozzá?- Azt gondolom-e, hogy ha akkor dolgozom egy feladaton, amikor nincs hozzá kedvem, akkor nem lesz jó az eredmény?Aki igenekkel válaszolt, valószínűleg hajlamos a feladatok elodázására. Ezzel sajnos csak magának árthat. A halogatás növeli a stresszt, ezzel romboljuk egészségünket, hamarabb kimerül a szervezetünk. Az el nem végzett feladatok súlya gyakran álmatlan éjszakákhoz és krónikus kifáradáshoz vezet.A halogatás oka a félelmeinkben keresendő, különösen a kudarctól való félelemben. Félelmeink leküzdése érdekében próbáljunk ki néhány dolgot.- Minden reggel írjunk tennivalólistát.- Vigyázzunk hogy ez reális legyen.- Gondoljunk arra, nem félünk semmitől.- Bontsuk feladatainkat minél kisebb és egyszerűbb részfeladatokra, amik önmagukban már nem is annyira félelmetesek.-Kezdjük a munkát egyszerűbb, könnyebben megcsinálható etapokkal, ami lendületet és önbizalmat ad.- Ígérjünk jutalmat magunknak a feladatok végére.- Töröljük ki a listánkból azokat a dolgokat, amiket (valljuk be) sosem tervezünk megcsinálni.-Becsüljük meg, mi mennyi időbe telik majd, és ezt az időt szorozzuk meg kettővel.Sikeres gyors munkakezdést kívánok!Tomori Nóra, karriertanácsadó  Likeolj...

tovább

Meghatározza a jövőnket, hogy mire irányítjuk a figyelmünket

»Írta - - 2016. Már 02 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia | 0 Hozzászólás

Meghatározza a jövőnket, hogy mire irányítjuk a figyelmünket

Minden múltbéli gondolatunk, érzésünk, emlékünk hatással van arra, hogy automatikusan mire összpontosítjuk figyelmünket. Amire odafigyelünk, az felnagyítottá válik. Amire nem figyelünk, eltörpül.Egyszerű példán érzékeltetve: ha arra gondolunk, hogy piros sportautót szeretnénk venni, úgy tűnik, mintha hirtelen csupa piros sportautó jönne szembe az utakon. Pusztán azért, mert felfigyelünk rájuk.Ez persze igaz megfordítva is. Ha tudatosan irányítjuk figyelmünket számunkra hasznos, kellemes, örömöt okozó, vagy motiváló dolgok irányába, akkor ez a jövőkép válik erőteljessé agyunk számára. Valahányszor figyelmünket ráirányítjuk egy gondolatra, bevésődéseket generálunk agyunkban. Ezzel megerősítjük az adott dolog jövőbeli bekövetkezésének valószínűségét is.Sokszor esünk abba a hibába, hogy alábecsüljük gondolataink erejét. Passzívan állunk figyelmünk irányához, meg sem próbáljuk irányítani.Ha sikerülne gondolatainkat tudatosan elvonni a destruktív, negatív, veszélyekkel járó dolgokról, akkor sok megoldhatatlannak látszó probléma egyszerűen eltűnne az életünkből. Ehhez persze aktívan és tudatosan kéne gondolatainkat a jó dolgokra koncentrálni.Az, hogy milyen gondolataink vannak, mire koncentrálunk, milyen dolgok töltik ki figyelmünket, erősen befolyásolják azt is, hogyan érezzük magunkat, hogyan rendezzük be mindennapjainkat, hogyan viselkedünk és végső soron azt is, milyen életet élünk.Gyakorlat:Kérdezzük meg legalább naponta egyszer magunktól: “Most épp mire is figyelek?” Tudatosítsuk magunkban, hogy mire figyelünk. Ha már ezzel megvagyunk, akkor egyszerűbben léphetünk következő feladatunk irányába, hogy ilyenkor valóban fordítsuk is figyelmünket a minket romboló dolgok helyett a bennünket erősítő gondolatok irányába.Sikeres fejlődést kívánok!Tomori Nóra, karriertanácsadó és life coachLikeolj...

tovább

Érdemes hálásnak lenni…

»Írta - - 2016. feb 15 in Blog, Boldogság, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Érdemes hálásnak lenni…

Mindig biztatom ügyfeleimet, írjanak listát dolgokról, melyek segítségével boldogabbak, sikeresebbek, tudatosabbak lehetnek. Sokan érezték már úgy, hogy érdemes a figyelmüket ilyen módon koncentrálni a sikerek irányába, és sikerült is megváltoztatniuk az életüket.Az egyik legfontosabb dolog, amire érdemes időt szakítanunk, a hála érzése. Sok ember nem mer hálásnak lenni, pláne nem meri kifejezni. Attól fél, gyengének mutatkozik. Pedig épp az ellenkezőjéről van szó. Bátor és erős dolog elismerni, és főleg kimondani hálánkat valamiért. És jó érzést is okoz. Jó érzést okoz, mert vagy pozitív dolgokért vagyunk hálásak, vagy olyan kudarcokért, pofonokért, melyeket később valami jó dologgá tudtunk fordítani. Ezért a hála és az, amiért hálásak vagyunk, felemel, örömet okoz. Sok sikeres emberek képes kimondani “annyira hálás vagyok azért, hogy…”, “annyira szerencsésnek érzem magam azért mert…”, “köszönöm azt, hogy…”Ez megfordítva is igaz. Ha merünk és akarunk hálásak lenni és ezt ki is tudjuk mondani, hozzájárulunk saját sikereinkhez, javíthatjuk önmagunkkal és másokkal való kapcsolatainkat, és sikerre vihetjük terveinket. A hála még a szeretet érzésénél is erősebb, összeköti az embereket. Ha valaki irányába kifejezzük hálánkat, még a szeretetünk kifejezésénél is erősebb kapcsolódást eredményez.Gyakorlat:Írjunk listát arról, mi mindenért lehetünk hálásak. Minden nap gondoljuk végig listánkat és mondjuk is ki hálánkat.Sikeres fejlődést kívánok!Tomori Nóra, karriertanácsadó, life coachLikeolj...

tovább

Barátba zárt ellenség

»Írta - - 2016. feb 12 in Blog, Boldogság, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Barátba zárt ellenség

Azt reméljük, hogy barátnak álcázott ellenségeinket magunk mögött hagytuk a középiskolában, de valójában ritkán van ez így. Ki ő? Néhány dolog biztosan segít felismerni. Ő az, aki pletykál rólunk. Ő az, akitől kétértelmű dicséreteket kapunk. Ő az, akinek megkeményedik az arckifejezése, ha jó dolog történik velünk. Ő az, aki rossz fényben tüntet fel minket főnökeink, barátaink előtt. Lehetőség adtán ügyesen hátba szúr. Ha kérdőre vonjuk, tagad és mi leszünk a rágalmazók, a hiszékenyek.Mi vezérli őket? Higgyük el, nem rossz szándék, csak a félelem. Ők is félnek. Talán pont tőlünk félnek. Próbálnak túlélni, érvényre jutni, elismeréseket kapni, boldogulni. Lehet, hogy tehetségtelenebbnek, védtelenebbnek, ki tudja minek érzik magukat mellettünk és mintha mi lennénk a ragadozók, ösztöneik vezérlése mellett zsákmányként viselkednek. Ösztönösen közel jönnek, hogy jobban megismerjék gyenge pontjainkat, hogy szemmel tarthassanak, hogy semlegesíthessék erőnket. Minket manipulálnak, hogy ők jobban legyenek.Mit tegyünk?Mindannyiunknak működnek a megérzései, bízzunk ezekben. Figyeljük meg, hogyan érezzük magunkat olyan emberek társaságában, akik mintha abból merítenének erőt, ha nekünk valami nem megy, nem sikerül. Akkor vannak körülöttünk, amikor rossz passzban vagyunk, elhúzódnak, ha sikerülnek a vállalásaink. Óvatosan rombolgatják hangulatunkat, örömünket.Megtehetjük, hogy messziről elkerüljük őket, ez egyszerű. Ha viszont nem félünk a konfliktustól, kizárólag tényekre alapozva elmondhatjuk, hogyan érezzük magunkat attól, ahogy viselkednek velünk. Például: “Rosszul esett, amikor mások előtt rajtam viccelődtél.” Vagy: “Rosszul esett, amikor kétértelmű dicséretet mondtál az olcsó sapkámról, úgy éreztem, mintha kigúnyoltak volna.” Mire számítsunk? Lehet, hogy mentségeket fog keresni, lehet, hogy mérges lesz ránk. Ha így van, felismerhetjük, hogy jobban járunk, ha erőnket más kapcsolatok ápolására koncentráljuk.De nem árt egy kis önvizsgálat sem. Mi teljesen mentesek vagyunk ettől a viselkedéstől? Bátran legyünk őszinték magunkkal és nézzünk szembe azzal, vajon bennünket milyen félelmek vezérelhetnek hasonló viselkedés irányába. Megéri. Ha sikerül megértenünk, hogy valójában nagyon is értékesek vagyunk, nem lesz szükségünk ilyen típusú versengésre. Gyakorlat:Minden nap gondoljuk végig, mi mindenben vagyunk sikeresek munkánkban, családtagként, barátként. Értékeljük magunkat ezekért a dolgokért, megérdemeljük!Sikeres fejlődést kívánok!Tomori Nóra, karriertanácsadó Likeolj...

tovább

Online kapcsolatépítés, linkedin alumni

»Írta - - 2016. feb 04 in Blog, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Online kapcsolatépítés, linkedin alumni

Azt vettem észre, hasznos dolog belenézni a linkedin oldalam “alumni” részébe. (www.linkedin.com/alumni)Gyorsan, könnyedén kikereshetjük és nyomon követhetjük régi évfolyamtársaink, egyetemi/főiskolai társaink szakmai pályafutását függetlenül attól, hogy linkedin ismerősök vagyunk-e. Merre élnek, mivel foglalkoznak. Azok az emberek, akik “ugyanabba a klubba tartozónak” érzik magukat, szívesen segítenek is egymásnak. Tehát ha munkát keresünk, érdemes alumni társainkhoz fordulnunk, várhatóan többen is lesznek, akik örömmel fognak nekünk segíteni álláskeresésben, céljaink elérésében. Ez jórészt független attól, hogy a másik ugyanabban az évben, vagy 10 évvel előbb, vagy később diplomázott.Ha abban a sokakat foglalkoztató dologban gondolkodunk, hogy merőben megváltoztassuk pályafutásunkat és valami másba fogjunk mint amit korábban csináltunk, remek információforrásul szolgálhat a linkedin alumni, ki dolgozik olyan területen, ami bennünket is érdekel. Bátran keressük fel ezeket az embereket és beszélgessünk velük tapasztalataikról, hallgassuk meg tanácsaikat. Ki tudja, akár épp tudnak egy betöltetlen állásról is, ami pont ránk vár…“Ismerőseink” számát is folyamatosan igyekezzünk bővíteni, ne csak akkor, amikor állást keresünk. Ha bármi történne, legyen széles kapcsolati körünk, ahova fordulhatunk.Sikeres kapcsolatépítést kívánok!Tomori Nóra, karriertanácsadóLikeolj...

tovább

Mit kérdezzünk magunktól, mielőtt karrier-váltásra vállalkozunk?

»Írta - - 2016. jan 11 in Blog, Karrier | 0 Hozzászólás

Mit kérdezzünk magunktól, mielőtt karrier-váltásra vállalkozunk?

Néha mindenki változtatni akar. Az ok lehet stressz, kimerültség, vagy talán már meguntuk a rutint, szeretnénk máshoz fogni.Mielőtt bármilyen radikális lépést tennénk, tegyünk fel kérdéseket magunknak.- Szeretem még a munkámat? - Mennyire vannak összhangban az erősségeim és az érdeklődési területem a foglalkozásommal?Minden munkára igaz, hogy van olyan része, amit szívesen teszünk, van olyan része is, aminek legszívesebben hátat fordítanánk. Koncentráljunk munkánk elsőszámú céljára. Nagyobb valószínűséggel érezzük jól magunkat feladatainkban, ha összhangban vannak vele erősségeink és alapvető érdeklődésünk.- Van-e olyan másik foglalkozás vagy munkaterület, ahol jobban ki tudnánk használni erősségeinket és készségeinket? Lehet, hogy éveket töltöttünk el például értékesítési elemzéssel, de ez távolról sem jelenti, hogy ne tudnánk mást is jól csinálni. Gondolkodjunk, miben lehetnénk még jók!- Milyen hatással van ránk környezetünk?Sokszor kiégett, megkeseredett munkatársaink negatív hozzáállása húzza le hangulatunkat, nem pedig saját helyzetünk. Vegyük ezt észre, tartsuk távol magunkat a panaszkodóktól és koncentráljunk a magunk dolgára és jókedvére.Ha alapvetően a munkatársak negatívsága okoz gondot és nem a munkánk, akkor megpróbálhatunk átjelentkezni cégünkön belül másik területre is.- Van hova előrelépni jelenlegi cégünknél?Ha úgy érezzük, régóta ugyanazt csináljuk, unatkozunk és nyitottak lennénk több feladatot/felelősséget vállalni, beszéljünk erről vezetőinkkel, mert talán csak azért nem gondoltak kinevezésünkre, mert nem tudják, hogy érdekelne bennünket.Mielőtt tehát felmondanánk, gondoljuk át lehetőségeinket és körültekintő tervet igyekezzünk kialakítani.Sikeres karrierépítést kívánok!Tomori Nóra, karriertanácsadó, life coach Likeolj...

tovább

Dicsérj, hogy dicsérjenek!

»Írta - - 2016. jan 09 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Dicsérj, hogy dicsérjenek!

Valamiért olyanná vált a társadalmunk, hogy elismerést adni éppúgy nehezünkre esik, mint elfogadni. Legtöbbünk nem szereti megdicsérni a másikat. Miért? Talán mert attól magát kisebbnek, kevesebbnek érzi. Talán mert nem akar “magas lovat” adni a másik alá, nehogy “elbízza magát”. Talán, mert ha a másikat nem dicsérjük meg, akkor hátha nem is jön rá, hogy jól teljesített. Talán tehát a versengés tart vissza mások elismerésétől. De ha minket megdicsérnek, akkor sem vagyunk könnyebb helyzetben. Kényelmetlenül érezzük magunkat és tanult minták alapján feszengve elhárítjuk az elismerést, “á csak véletlenül sikerült…” ismerős, ugye? Mindez persze önbecsapás és sajnos hatékony eszköz arra, hogy rosszabbul érezzük magunkat. Amit valójában nem értünk meg az egy nagyon egyszerű dolog. Ha mást megdicsérünk, azzal valójában olyan tulajdonságot, képességet, szépséget vetítünk a másikra, amit tudatosan vagy tudattalanul magunkban is látunk, ami minket is jellemez, ami bennünk is megvan. Tehát, ha képesek vagyunk a másik értékét elismerni, akkor azáltal magunkkal is jót teszünk, magunkat is megdicsérjük, magunkat is elismerjük. Magunkat is értékesebbnek fogjuk érezni. Próbáljuk ki! Iskolai foglalkozásokon hasznos dolog volna kötelező tananyaggá tenni az elismerés adásának és elfogadásának értékét és fejlesztését. GyakorlatMinden nap legalább 3 dicséretet, elismerést “osszunk szét” környezetünkben. Persze csak olyasmit dicsérjünk meg, amit valóban elismerésre okot adónak látunk. Figyeljük meg, mi történik az önbizalmunkkal és a környezetünkhöz fűződő kapcsolatunkkal!Sikeres fejlődést kívánok!Tomori Nóra, karriertanácsaó, life coachLikeolj...

tovább

Minden nap tegyünk valami megerőltetőt magunkért

»Írta - - 2016. jan 07 in Blog, Boldogság, Karrier | 0 Hozzászólás

Minden nap tegyünk valami megerőltetőt magunkért

Sokan kérdezik tőlem, hogyan változzanak meg, mikor ők már csak olyanok amilyenek és az ember felnőtt korában már szerintük nem tud megváltozni.Bármi is legyen a célunk változásainkat illetően, azt az alapvető dolgot érdemes tudnunk, hogy változni, változtatni mindig sokkal egyszerűbb, ha apró, pici lépésenként tesszük.Van aki több, van, aki kevesebb akaraterővel született, de mindannyian képesek vagyunk úrrá lenni magunkon, rossz beidegződéseinken, ha “eléggé kicsi falatonként vesszük magukhoz”. Akaraterőnk olyan dolog, amit nyugodtan izmainkhoz is hasonlíthatunk. Minél többet visszük edzésre, annál erősebb lesz.Valahányszor elhatározzuk, hogy megteszünk valamit, és ha valóban be is fejezzük amibe belefogtunk, erősítjük akaratunkat. Ennek eredményeként pedig mind munkánkban, mind magánéletünkben eredményesebbé válunk. GyakorlatHatározzuk el, hogy minden nap valami olyat teszünk, ami eléggé megerőltető számunkra ahhoz, hogy kibillentsen bennünket a kényelemből, de elég könnyű ahhoz, hogy aztán valóban rá is tudjuk szánni magunkat. Ne felejtsük, hogy nem csak a túl könnyű, de a túl nehéz célok vállalása is könnyen demotiválóvá válik…Mivel mindannyian más-más munkát végzünk és más-más feladatok töltik ki a napjainkat, példának olyan általános dolgokat írok, amik mindenkire érvényesek lehetnek:Elhatározhatjuk, hogy-minden reggel úgy kelünk fel, hogy nem nyomjuk meg ébresztőóránkon a “szundi” gombot-nem hagyjuk ki az edzést, legfeljebb rövidebbre fogjuk-nem nyúlunk a süteményes tálhoz-nem panaszkodunk, nem szidunk másokat Sikeres akaraterő fejlesztést kívánok!Tomori Nóra, karriertanácsadó, életvezetési tanácsadóLikeolj...

tovább

A meghallgatás művészete 2.

»Írta - - 2015. dec 31 in Blog, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

A meghallgatás művészete 2.

Mások meghallgatásának és üzeneteik pontos megértésének képessége minden kapcsolatban és élethelyzetben fontos.   Korábban megbeszéltük, melyek azok a jellemző helyzetek, amikor fejünkben önkéntelenül kikapcsol a figyelem, és, hogy melyek a jellemző meghallgatási/figyelmi módok, amiket mindannyian alkalmazunk életünk különböző szituációiban.   Most olyan ötleteket adok, hogyan lehetünk embertársaink kedves, empatikus, kritikus, vagy megoldás-orientált meghallgatói. Hasznunkra válik, ha képesek vagyunk tudatosan eldönteni, milyen módon akarunk valaki mondandójára odafigyelni attól függően, mi a célunk a beszélgetés során.   Hogyan hallgassunk meg valakit kedvesen? - Ha a beszélőre figyelünk, igyekezzünk a jó dolgokra koncentrálni, és valós pozitív visszajelzésekkel támogatni őt! - Keressünk olyan pontokat, amiben egyet tudunk vele érteni, és mondjuk is ki! - Ha a beszélő panaszkodik egy harmadik félre, aki pl. bántotta őt, igyekezzünk pozitívan megerősíteni őt pl. azzal, hogy úgy véljük, az ember bizonyára nagyon fáradt volt!   Hogyan hallgassunk meg valakit empatikusan? -Tegyünk fel olyan kérdéseket, amelyek segítenek a beszélőnek abban, hogy jól/pontosan ki tudja fejezni magát! - Bólintsunk, hogy érzékelje figyelmünket! - Mozgásunkkal, testbeszédünkkel tükrözzük a beszélőt. Mi is vegyünk fel hasonló testtartást, mint ő! - Mondjuk vissza a hallottakat, de vigyázzunk, ne kihívóan, vagy kritikusan tegyük ezt! - Mondjunk olyan dolgokat, amelyekkel azt üzenjük, hogy figyelünk rá, pl. igen, értem, stb. - Őrizzük meg nyitottságunkat és próbáljuk meg nem kitalálni, hogy a másik vajon épp hogy érzi magát, mert ha tévedünk, az téves következtetések felé visz bennünket.   Hogyan hallgassunk meg valakit kritikusan? - Mindig legyünk óvatosak, mielőtt úgy döntünk, kritikus figyelemmel akarunk illetni valakit. Néha azt hisszük,  kritizálás céljaink felé vihet bennünket, de ez valójában ritkán van így. Társasági helyzetben inkább kerüljük, munkahelyen is legyünk nagyon körültekintőek! - Mindig kérdezzünk vissza, ahányszor csak szükséges, hogy teljesen biztosak lehessünk abban, valóban pontosan értjük a helyzetet. - Minden esetben kérjünk pontos magyarázatot és példákat, ha a gondolatmenetben logikátlanságot érzékelünk! - Mindig maradjunk nyugodtak, még akkor is, ha zavaros, vagy félreérthető magyarázatokat kapunk! Akkor se háborodjunk fel, ha nem értünk egyet! - Csak akkor mondjunk véleményt, ha a másik fél ezt külön kéri tőlünk! - Ha az a célunk, hogy változást/változtatást érjünk el, jusson eszünkbe, hogy az emberek úgy motiválhatóak erre, ha negatív véleményözön helyett inkább a jó, és a változás irányába vivő dolgokat megdicsérjük! - Ne feledjük: ahhoz, hogy valaki úgy érezze, körülbelül azonos arányban dicsérik és kritizálják, négyszer annyi dicséretet kell kapnia, mint amennyi kritikát!   Hogyan hallgassunk meg valakit megoldás-orientáltan? - Csak akkor mondjunk véleményt és osszuk meg gondolatainkat, ha erre külön kérnek minket! Az a legjobb, ha sikerül a beszélőt hozzásegítenünk ahhoz, hogy ő találja meg a megoldást. Ebben úgy segíthetünk neki, hogy irányított kérdéseket teszünk fel. Beszélgetőpartnerünk a saját maga által kigondolt megoldást sokkal inkább magáénak fogja érezni, mintha ez mástól jön. - Kérdezzük meg, hogy “Mire lenne szüksége ahhoz, hogy jobban érezze magát?” Ez a kérdés abban segít, hogy a beszélgetés témáját a problémákról a megoldások irányába tereljük. - Kérdezzük meg, hogy “Akkor most mit tervez tenni?” Ezzel a kérdéssel segíthetjük a beszélőt, hogy megossza velünk az elképzeléseit. Talán már rég kigondolta ő is ugyanazt a megoldást, ami a mi fejünkben is van. Ezzel segíthetünk neki megerősíteni magát a szándékában. - Ha mégis nekünk kell megoldást javasolni, akkor inkább úgy fejezzük ki magunkat, “Mi lenne, ha kipróbálná…” mint, hogy “Tegye azt, hogy…”! - Úgy is kifejezhetjük javaslatainkat, hogy kérdést formálunk belőlük, “Kipróbálta már azt, hogy…?” - Megosztatjuk valamilyen személyes tapasztalatunkat, vagy egy harmadik személy tapasztalatát olyan módon, hogy abba rejtjük el javaslatunkat. - Ne veszítsük el a türelmünket, ha visszautasítják javaslatunkat, ne kezdjünk győzködésbe!   Szeretettel,   Tomori Nóra     Likeolj...

tovább

A meghallgatás művészete 1

»Írta - - 2015. dec 22 in Blog, Család, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

A meghallgatás művészete 1

A meghallgatás művészete  Minden emberi viszonylatban, legyen az munka- vagy magánélet, fontos a jó meghallgatás képessége. Ha jó kolléga, főnök, szülő, barát, társ akar lenni az ember, kiváló befektetés a figyelmünk fejlesztése.Mindannyian tapasztaljuk, hogy meghallgatni másokat nem olyan egyszerű, mint hinnénk. Kutatók szerint például a férfiak és a nők különbözőképpen vélekednek a meghallgatásról: a figyelem látható, hallható jeleit különbözőképpen értelmezik. Ha valaki azt mondja: “igen”, “hmm” azt a férfiak hajlamosak az egyetértés jeleként értelmezni, a nők ezt  inkább csak a figyelem jeleként kezelik. Tehát, ha a nők nem hallanak ilyen jelzéseket, azt gondolják, nem figyelnek rájuk, a férfiak, ha hallanak, azt gondolják, egyetértenek velük.A figyelem fenntartásában a legnehezebb az, hogy, ha beszélnek hozzánk, azt ne a saját, beépített szűrőinken keresztül halljuk. Sőt, ez praktikusan lehetetlen. Nagyon régről, kicsi gyerek korunk óta kialakultak előfeltevéseink a világ működéséről, és valahányszor valakit meghallgatunk, bekapcsolnak azok a beépült szűrőink, amelyekkel agyunk szelektíven csak azokat az információkat választja ki, amelyek igazolják előfeltevéseinket. Sokszor figyelmünk teljesen ki is kapcsol, ha a hallott információ konfrontációban van értékeinkkel, vagy teherbírásunkkal.Vannak tipikus esetek, amikor különösen nehéz figyelmünket fenntartani.Nehéz meghallgatni a panaszkodókat. Csak korlátokon belül vagyunk képesek mások panaszát befogadni. Egy idő után agyunk annyira túltelítődik, hogy már nem vagyunk képesek több energiát a panaszkodóra fordítani.Nehéz arra semlegesen figyelni, aki csalódottságát fejezi ki velünk szemben. Ha valaki kritikus velünk, azonnal bekapcsolnak védelmi szűrőink, hogy kiiktassák a figyelmet és ezzel a fájdalmat, amit az odafigyelés okozna.Nehéz odafigyelni beszélgetőtársunkra, amikor az agyunk a saját bajunkkal, feladatunkkal van túlterhelve. Ilyenkor szűrőink azért nem engedik át az információt, mert “fontosabb” feladatokra irányítják gondolatainkat.Kutatók szerint beszélgetés közben a “csak” szó beindítja figyelmi szűrőinket. Mindannyian tudjuk, hogy a “csak” után az következik, hogy beszélgetőtársunk miért nem ért egyet velünk.Másik ilyen figyelmet gátló kifejezés az “ezt te nem érted”. Ezután, ha még jön folytatás, az biztos, hogy kritika, amit már agyunk nem akar befogadni.Ha azt halljuk “sose figyelsz rám”, garantáltan beindulnak figyelmet gátló mechanizmusaink.Ha beszélgetőtársunk annyira aktívan magyaráz, hogy mi nem is jutunk szóhoz, a passzivitás ellankasztja figyelmünket, bármennyire is igyekeznénk fenntartani.Ha egy olyan intenzív és érzékeny beszélgetésben vagyunk, amiben próbálnánk a szót kicsit semlegesebb tónus vagy téma irányába terelni, de ebben beszélgetőtársunk nem partner, szintén nehezünkre esik figyelmünket bezárkózás nélkül fenntartani.Ha erőszakos, követelőző, ítélkező módon beszélnek hozzánk, figyelmi szűrőink gyorsan beindulnak és elváltoztatják, vagy kikapcsolják a hallottakat.Mindez megfordítva is érvényes, ha mi beszélünk másokhoz a fenti sémák szerint, előre láthatjuk hogy milyen hatást teszünk azokra, akik próbálnának minket meghallgatni! Szeretettel,Tomori Nóra, életvezetési tanácsadó, karriertanácsadó Likeolj...

tovább

“A vásárlás olcsóbb, mint a pszichológus”

»Írta - - 2015. dec 18 in Blog, Boldogság, Család, Érzelmi intelligencia | 0 Hozzászólás

“A vásárlás olcsóbb, mint a pszichológus”

Egy jól ütemezett túra a bevásárlóközpontba gyógyszerek és gyógykezelések komoly versenytársa, ezt bármikor megtapasztalhatjuk. Tanulmányok sora is mutatja, hogy a vásárolgatók 50-60 százaléka azért vesz magának valamit, hogy örömet éljen át. Néhanapján egy-egy új darab megszerzése a gardróbba vagy egy szép tárgy a polcra hasonló élményt nyújthat, mint mondjuk egy-egy pohár bor. Néha.De a vásárolgatás valóban helyettesítheti-e a barátságot, vagy a kapcsolatokat? Az elszigeteltség érzése félelmet és aggodalmakat kelthet. Azonnali örömszerzésként pedig talán bemegyünk egy vonzó boltba és körülnézünk… Ez viszont az anyagiakon túl azért is veszélyes, mert bármennyire is örülünk az új szerzeménynek a vásárlás pillanatában, később valószínűleg érdektelenné válik számunkra az adott darab. Egy szép karóra vagy cipő nem alkalmas arra, hogy “tartalmas kapcsolatot” kínáljon viselője számára.Árnyaltabban megnézve a vásárolgatóknak nem mindig egyforma a motivációjuk.Az emberek egy része a puszta jókedve fokozásáért szeret venni időnként valamit, szereti szép és neki tetsző dolgokkal körülvenni magát, szereti azt a “jólét-érzést”, amit a vásárlás élvezete okoz, ők a kedélyjavító vásárolók, a klasszikus boltkórosok.Mások azt az igényüket elégítik ki a vásárlással, hogy lépést tartsanak a többiekkel, folyamatosan hasonlítgatják magukat másokhoz, számukra a vásárlás az örökös versenyfutás része, ők a versengés kényszeréből vásárolók.Olyanok is vannak, akik valamilyen belső érzelmi deficit kompenzálására járják a boltokat, tárgyakkal próbálják kitölteni a belső űrt. Ilyen például az őszülő halántékú negyvenes, aki vesz egy Porschét, mert azt reméli, attól újra fiatal lesz. Az életközépi válságban szenvedők tipikusan értékességük bizonyításáért vásárolnak.A második két csoport motivációja sokkal veszélyesebb és önbecsapóbb az elsőnél és messze több problémához vezet. Itt látszólag arról van szó, hogy az anyagi javak birtoklásának kényszere a sikeresség és értékesség bizonyítására szolgál és ezáltal hivatott boldogságérzetet kelteni. Csakhogy valójában fordított hatás alakul ki, mert mindez épp a magányt és a boldogtalanságot mélyíti el. Kialakul az ördögi kör.Van jó hír is: akik ténylegesen pusztán jókedvükért, pillanatnyi szomorúságuk elűzéséért lepik meg magukat dolgokkal, valóban jót tesznek magukkal, jobbat, mintha gyógyszereket szednének, vagy drága kezelésekre járnának. Hasonlóan, mint egy-egy pohár bor elkortyolása, egy masszázs igénybevétele, a bolti örömök is jót tehetnek, ha nem viszik túlzásba őket. Persze ez csak akkor igaz, ha nem azért vesszük meg az új cipőt vagy autót, hogy barátaink, kollégáink ezért csodáljanak, vagy irigyeljenek bennünket, és nem is azért, mert azt gondoljuk, ettől értékesebbek vagy fiatalabbak leszünk. Legjobb, ha megpróbálunk őszintén beszélgetni magunkkal. Ezzel önismeretünket is elmélyítjük és kényszereink alól is felszabadulhatunk.Gyakorlat:Minden alkalommal, mielőtt vásárlásra csábulnánk, kérdezzük meg magunktól: Miért van nekem pont erre pont most szükségem? Legyünk őszinték magunkhoz, megéri!Sikeres fejlődést kívánok!Tomori Nóra, karriertanácsadó, életvezetési tanácsadó, life coachLikeolj...

tovább

A boldogság félelmet kelt?

»Írta - - 2015. dec 15 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia | 0 Hozzászólás

A boldogság félelmet kelt?

Bert Hellinger nevét a családállítás atyjaként ismerjük. Ő foglalta rendszerbe azokat a láthatatlan, mégis erősen működő energiákat, melyek egy család tagjai között hatással vannak, függetlenül attól, hogy a családtagok közül mindenki él-e még. Az embereket összekapcsoló energiák között többek között a boldogságot is kutatta. Azt tartja, hogy a boldogságtól valamiért ösztönösen, akaratlanul menekülünk. Ennek egyik oka, hogy akaratlanul is veszélyesnek érezzük. És ugyanígy veszélyesnek érezzük egy-egy probléma megoldását is. Mert mindkettő magányossá tesz. Ezzel szemben a problémáink és a boldogtalanságunk közepette együtt vagyunk másokkal. Ha probléma és a boldogtalanság mentén élünk, akkor hűségesnek és ártatlannak érezzük magunkat, a problémamegoldás és a boldogság viszont az árulás és a bűnösség érzését generálja. A nehézség tehát az, hogy csak akkor oldhatjuk meg problémáinkat és válhatunk boldoggá, ha vállaljuk az ehhez fűződő “vétkesség” érzését. Ez nyilván nem valós vétek, de annak éljük meg. Épp ezért olyan nehéz a problémából kimászni és megoldásra jutni. Épp ezért sokan félnek a boldogságtól. Honnan tudhatjuk, hogy vajon mi is félünk-e boldognak lenni? Tegyünk fel magunknak kérdéseket:- Úgy érzem, hogy nem érdemlem meg, hogy boldog legyek?- Ha boldog vagyok, lelkiismeret furdalásom támad emiatt?- Ha boldog vagyok, úgy érzem, hamarosan valami rossz fog történni?Hogyan segíthetünk magunkon, ha a válasz igen volt bármelyik kérdésre?- Apró dolgok, történések, sikerek mentén engedélyezzünk magunknak elégedettségérzést.- Apró nehézségeket oldjunk meg és érezzük át az ezzel járó megkönnyebbülést.Sikeres fejlődést kívánok!Tomori Nóra, karrier tanácsadó, életvezetési tanácsadó Likeolj...

tovább

Öt kérdés a szabadság felé

»Írta - - 2015. dec 12 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia | 0 Hozzászólás

Öt kérdés a szabadság felé

Éreztük-e már, hogy miután sok-sok éven át olyan sokat gyúrtunk arra, hogy másmilyenek legyünk, mint ami belülről, a belső valónkból következne, valahogy végtelenül belefáradtunk ebbe a szerepbe?Kisgyerekként, mivel még nem voltak saját, kialakult meggyőződéseink az életről, mások meggyőződéseit tettük magunkévá. Később ezt tovább “gazdagítottuk” a médiából, iskolatársaktól, munkatársaktól, barátoktól, politikusoktól, vallásokból stb. származó elvártnak hitt nézetekkel. A sok külső tanács és példa hatalmas kakofóniaként diktálta nekünk, mi életünk navigálásának “egyetlen helyes” útja.“Így kell kinézned”“Így kell viselkedned”“Így kell érezned”“Erre kell törekedned”“Ettől leszel boldog”“Ilyen autót kell vezetned”“Ilyen munkát kell végezned”“Ilyen emberekkel kell barátkoznod”“Így kell tiszteletet kiérdemelned”De miért is? Mi is mindebből az, amit valóban én szeretnék és mi az, amit csak azért teszek, gondolok, mert azt hiszem, hogy elvárják tőlem?Miért ne válhatnánk saját életünk irányítójává, hogy szabadon írhassuk, átírhassuk történetünket?Kérdezzük meg magunktól:Mi az, ami igazán fontos nekem?Milyen meggyőződések mentén építettem fel az életemet?A meggyőződéseim valóban támogatnak engem és azt, ami nekem fontos?Ha nem, akkor miért ragaszkodok hozzájuk?Ha nem érdekelne mit szólnak mások, hogyan változtatnám meg őket?És miért is ne tehetném? Miért is ne élhetnék a valóban saját belsőmből fakadó elvek és vágyak mentén?Hasznos felismeréseket kívánok,Tomori Nóra, életvezetési tanácsadó, karrier tanácsadóLikeolj...

tovább

Ellenállással csak megerősítjük azt, aminek ellenállunk

»Írta - - 2015. dec 10 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia, Karrier | 0 Hozzászólás

Ellenállással csak megerősítjük azt, aminek ellenállunk

Ha valamilyen ötletnek nagyon ellenállunk, az ellenállás csak még jobban felerősíti azt.Ha egy mozgalmat betiltanak, annál szélesebbre nő.Ha egy új munkahelyi javaslatnak ellenállunk, kitalálói annál szívósabban akarják. Ha hagyjuk kibontakozni, elhalhat.Ha kényelmesen tekintünk a feladatainkra, ellustulhatunk. Ha viszont kényelmetlen helyzetben érezzük magunkat, az produktívvá tesz.Ha dühösek és ellenségesek vagyunk valakivel, az illető közelebb kerülhet hozzánk, mint gondolnánk.Ha elnyomjuk valamilyen vágyunkat, annál erősebbé válik.Ha különös elszántsággal akarunk fogyókúrázni, annál többet gondolunk ételre, és sajnos nemcsak gondolunk…Ha elvesszük a gyerektől a játékát, hangosan fog sírni érte, míg ha meghagyjuk neki, pár perc után már nem is érdekli.Ha bármilyen energiát hagyunk ellenállás nélkül kibontakozni, kifulladhat és elhalhat magától.Az ellentétek tehát sokszor felerősítik egymást, ha nem hangsúlyozzuk az ellentéteket, enyhülést várhatunk.Hogyan használhatjuk fel tudatosan mindezt a munkában és az életben?Úgy, ha ügyesen kezeljük a minket érő erőhatásokat.Gyakorlat:Ha szeretnénk, hogy valami kellemes dologban hosszabb távon képesek legyünk kiteljesedni, akkor ne engedjük teljes mértékben át magunkat ennek. Így hosszabb távon életben tarthatjuk a lelkesedésünket és az örömünket.Ha olyan ötletet vetnek fel környezetünkben, ami nekünk nem nagyon tetszik, hagyjuk élni az ötletet, ne tápláljuk sem bátorítással, sem ellenállással. Várhatóan erejét fogja veszíteni, méghozzá a tudatos kontrollunk által.Sikeres fejlődést kívánok!Tomori Nóra, karriertanácsadó, életvezetési tanácsadó / life coachLikeolj...

tovább

A nehézségek a leghétköznapibb embert is felkészítik a kiválóságra

»Írta - - 2015. nov 30 in Blog, Karrier | 0 Hozzászólás

A nehézségek a leghétköznapibb embert is felkészítik a kiválóságra

Ha nagyon jól akarjuk végezni munkánkat, akkor számtalan nehézséggel kell szembenéznünk. Amint egyet leküzdöttünk, már ott várakozik a következő. És így tovább.Bármihez nyúlunk, bármilyen feladatba fogunk, sokszor falak, hátráltatások, értelmetlennek tűnő szabályok, ellentétes állásponton lévő munkatársak vesznek körül bennünket. A kérdés, hogy mindezeket hogyan kezeljük, nem attól függ, hogy milyen végzettségünk vagy képességünk van, hanem sokkal inkább azon, hogy milyen erős a motivációnk és mennyire vagyunk rugalmasak, nyitottak.Jusson eszünkbe, hogy minden dolog nehéz, mielőtt később könnyűvé válhatna. A nehézségek tehát nem maradnak meg örökké, mindig csak átmenetileg terhelnek bennünket.Sose veszítsük el az elszántságunkat a küzdelemre! GyakorlatVan olyasmi a munkánkban, amit túlságosan megoldhatatlannak, vagy nehezen megtanulhatónak érzünk? Jusson eszünkbe, hogy kitartással és rugalmassággal előbb-utóbb ez is egyszerűvé válik majd… És közben megint teszünk egy lépést a kiválóság felé.Sikeres karrierépítést kívánok!Tomori Nóra, karrier tanácsadó, életvezetési tanácsadó/life coach   Likeolj...

tovább

Videó interjú? Tegyünk jó benyomást!

»Írta - - 2015. nov 28 in Blog, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Videó interjú? Tegyünk jó benyomást!

Egyre elterjedtebb, hogy kamera előtt kell interjún szerepelnünk, például, ha külföldön keresünk állást vagy, ha potenciális vezetőnk távolról tud velünk beszélni. Szeretnénk úgy fellépni a kamera előtt, hogy ajánlatot kaphassunk. Ehhez adok ötleteket.Megjelenésünk:- Viseljünk olyan ruhát, ami nem fénylik, nem mintás, nem csíkos/kockás stb. mert az elvonja rólunk a figyelmet.- Kerüljük a vöröset és más drámai színeket.- Kerüljük a fehéret is, mert túl fényes lehet a kamerában, viseljünk inkább lágy színeket, mint a világoskék.- A háttérfal színe is szempont, öltözzünk attól elütően, hogy szép legyen a kontraszt, az is jó benyomást kelt.- Mossunk arcot a videó interjú előtt és nem árt egy kis mattító alapozó (férfiaknak is), hogy ne csillogjon az arcunk.- Férfiak fontos, hogy frissen legyenek borotválva, mert az apró borosta kamerában a megbízhatatlanság benyomását keltheti.- Szemüvegesek legjobb, ha leveszik a szemüveget, hogy jól látszódjon a tekintetük, ne tükröződjön a lencse.Testbeszéd- Egyenesen üljünk egyenes támlájú széken. Így koncentráltnak, energikusnak, és kompetensnek fogunk látszani.- Kerüljük kezünkkel a széles mozdulatokat, és beszéljünk természetesen.- Gyakran mosolyogjunk.- Tartsunk szemkontaktust a kamerával. Tekintsünk rá úgy, mintha olyan emberre néznénk, akit kedvelünk.- Figyeljünk mozdulatainkra. Lábunk hintáztatását kezünk tördelését, hajunk érintését és más szembetűnő idegességi jeleket a kamera felnagyít.Sikeres videó interjút kívánok!Tomori Nóra, karrier tanácsadó, életvezetési tanácsadóLikeolj...

tovább

Tanulmány a boldogságról

»Írta - - 2015. nov 27 in Blog, Boldogság | 0 Hozzászólás

Tanulmány a boldogságról

Egy közelmúltban készült felmérés szerint boldogságot tekintve mi magyarok “hátul kullogunk”. A világ legboldogabb országai Dánia, Norvégia, Svédország.Magyarország a felmérésben szereplő 156 közül a 110. helyet kapta, Mongólia és Vietnam után.  Ez a kutatás objektív változókat vet figyelembe, mint pl. várható élettartam, munkanélküliség, szociális ellátórendszerek hatékonysága. Mégis tudjuk itt a sírva vigadó nemzet hazájában, hogy hajlamosak vagyunk az elkeseredésre, és a dolgok pesszimista szemlélésére.“Ha boldogságod valaki más tetteitől függ akkor nagy bajban vagy.” Richard Bach A boldogság megélésére egy másik felmérés szerint nemek és társadalmi kapcsolataink szerint is különböző mértékben vagyunk képesek. Több esélye van a boldogság megélésére a nőknek, min a férfiaknak, mert a nők boldogságának fő forrásai elsősorban  kapcsolataikból, gyermekeikből, barátságaikból, társukból származnak, míg a férfiak elsőszámú boldogságforrásként a státusszimbólumokat és a magas jövedelmeket jelölték meg.A társas kapcsolatok hatása a boldogságra mégis minden ember számára jelentős. Az alacsonyagg GDP-vel rendelkező, közösségi, emberi, családi kapcsolatokat méltányoló országokban az emberek nagyobb boldogság megélésére képesek. A családi és társas kapcsolatokat ápoló emberek több örömet képesek átélni, mint az elszigetelődötten élők. Boldogságunk persze 50%-ban genetikailag is meghatározott, a többi felett azonban akaratunkkal is rendelkezhetünk. Gondolataink irányításának képessége sokat számít. Rajtunk múlik tehát, hogy mennyire vagyunk boldogok!Mit tehetünk azért, hogy több boldogságot érezzünk a hétköznapokban?Ne rágódjunk azon, ami még nem jött el! Azaz, ne foglalkozzunk azzal, ami nincs, éljünk a jelenben! Örüljünk a megélhető jó perceknek, keressünk bármit, aminek örülni lehet! Biztos, hogy bármelyik pillanatban fel tudunk sorolni legalább öt olyan dolgot, ami jó, lehet ez bármilyen apróság, apró szépség! Ha ezt minden nap legalább egy alkalommal megtesszük, észrevesszük, hogy egyre több dolognak tudunk örülni és egyre jobban érezzük magunkat!Mosolyogjunk sokat, mutassunk jókedvet, ezzel magunkat is jókedvre derítjük! A mosoly mosolyt szül, keressük jókedvű emberek társaságát, és azt látjuk majd, hogy a mi társaságunkban is örömüket lelik mások! Rendszeresen csináljunk olyan dolgokat, amit szeretünk, kényeztessük magunkat!Még egy fontos dolog: ne a környezetünktől várjuk az örömet adó dolgok kezdeményezését, vagy a pozitív visszajelzéseket, dicsérjük meg önmagunkat, amilyen gyakran csak lehet, bármilyen apró dolog is adjon erre okot! És szeressük önmagunkat!Szeretettel,Tomori Nóra, karriertanácsadó, életvezetési tanácsadó    Likeolj...

tovább

Öt ok, amiért az életrajzunkat elutasítják, vagy elfogadják…

»Írta - - 2015. nov 24 in Blog, Karrier | 0 Hozzászólás

Öt ok, amiért az életrajzunkat elutasítják, vagy elfogadják…

A többi közül kitűnő életrajzok íróit jobb eséllyel hívják be interjúra.Valószínű, hogy a toborzó munkatárs nem olvas végig minden önéletrajzot elejétől a végéig, mert nincs rá ideje.Ezért azt javaslom, a következő hibákat NE kövessük el. Idejét múlt célkitűzés megjelölésA vállalatok nem kíváncsiak arra, hogy mi pályázók mit szeretnénk kapni a cégtől. Csak az fontos nekik, hogy mit tudunk hozni, mit kaphatnak tőlünk! Információk sorrendjeHa már több, mint 2 év munkatapasztalatunk van, akkor a tanulmányok a CV végére kerüljenek, ne az elejére. Kivéve, ha úgy érezzük, tanulmányaink jobban eladhatnak bennünket, mint eddigi munkáink. Kiemelések, eltérő betűtípusokKiemeléseket csak minimálisan használjunk, betűtípusaink pedig legyenek egységesek és minél sztenderdebbek, mert az olvasónak nehéz lehet alkalmazkodni, és inkább félreteszi (különösen ne használjunk apró betűket és dőlt betűket) Személyes információk Hobbit, szabadidős tevékenységet csak akkor tegyünk a CV-be, ha úgy érezzük, nagyon releváns és az fog bennünket eladni a céghez. A CV olvasóját általában nem érdekli az ilyen típusú információ. Szakmai tapasztalatAz a célunk, hogy felkeltsük a toborzó munkatárs figyelmét, és meggyőzzük, be kell minket hívnia interjúra. Ennek nagyon jó módja például, ha megadunk adatokat eredményeinkről.Sikeres önéletrajzírást kívánok!Tomori Nóra, karrier tanácsadó, életvezetési tanácsadóLikeolj...

tovább

Hogy mutassuk meg, hogy megfelelünk a várható jövőbeli foglalkozások kihívásainak?

»Írta - - 2015. nov 19 in Blog, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Hogy mutassuk meg, hogy megfelelünk a várható jövőbeli foglalkozások kihívásainak?

A munkahelyek és a munkafolyamatok folyamatosan változnak. Emiatt korábban megtanult készségeink egy része elavulttá, szükségtelenné válik, újakra van szükségünk.Vannak azonban olyan készségek, amik soha nem válnak elavulttá és amiket a munkaadók kiemelten keresnek. Ez független attól, hogy attól, hogy tanár, mérnök, orvos vagy asszisztens a foglalkozásunk. Hozzáállás, együttműködési készségA legtöbb vezető úgy látja, hogy a munkahelyeken igényelt technikai ismereteket meg lehet tanítani, de a jó hozzáállást nem. Valaki úgy fogalmazott, hogy bárkinek megtanítja a java-t, de például a tiszteletadás hajlandóságát nem képes tanítani. Nevezhetjük kommunikációs készségnek, asszertivitásnak is. Az a képesség, hogy valaki anélkül tudjon részt venni egy szakmai vitában és anélkül tudja sikeresen képviselni az álláspontját, hogy támadóan, arrogánsan lépjen fel. Logikusság és informatikai ismeretekA képesség, hogy különféle szoftverekben gyorsan eligazodjunk és legalább olyan alapvető programozási képességünk legyen, hogy a szoftvereket az igényeinkhez tudjuk igazítani. Az is minden létező munkahelyi funkcióban hasznos, hogy eligazodjunk döntéshozási ábrákon, gyorsan kiismerjük magunkat táblázatokban. Nagy tömegű információban való kiigazodásSoha nem látott mennyiségű információ áll rendelkezésünkre mindenről. Vállalatokról, stratégiákról, elméletekről, termékekről. Kérdés, hogy mennyiben vagyunk képesek a rengeteg információ mélyére ásni, kielemezni és rájönni, milyen algoritmusok mentén alakítható mindez profittá.Ha munkakeresésben vagyunk, érdemes átgondolni, hogyan győzhetjük meg leendő munkaadónkat fenti képességeinkről.Sikeres álláskeresést kívánok!Tomori Nóra, karrier tanácsadó/karrier coach, életvezetési tanácsadó Likeolj...

tovább

Mooji a párkapcsolatokról

»Írta - - 2015. nov 18 in Blog, Boldogság, Család | Mooji a párkapcsolatokról bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Mooji a párkapcsolatokról

Mooji világ egyik leghatásosabb jelenkori spirituális gondolkodója, megvilágosodott guruja.Egy interjúban a párkapcsolatokról nyilatkozott.Miért mennek szét a párkapcsolatok manapság?Egyrészt azért, mert nem a valóságot keressük, hanem azt, amiről azt gondoljuk, hogy "a dolgoknak úgy kéne lenni". Nem a valódi önmagunkat keressük, hanem azt, amilyennek "lennünk kéne", amilyennek társunknak "lennie kéne", amilyennek a kapcsolatunknak "lennie kéne". Így aztán legtöbbünknek fogalma sincs arról, mi is a valóság...Ugyanígy vagyunk a vágyainkkal és a céljainkkal is, nem tudjuk mire is van valójában szükségünk, és legegyszerűbb, ha magunkévá tesszük mi is a társadalmilag szokásos célokat, okos férj, szép feleség, sok pénz, nagy ház, szép autó, x gyerek... Amikor ezek a kvázi célok megvalósultak, kész vagyunk, kiürülünk, elfáradunk, múzeumi tárgyakká válunk, halottá...Mindez miért? Mert fogalmunk sincs a valódi önmagunkról, a valóban belülről jövő céljainkról, arról, hogy nem csak a világ változik, hanem mi is, és akarjuk, vagy nem, mindig fejlődünk, és a fejlődésünk, ha nem vigyázunk, csak egyre távolabb visz környezetünktől. Csak éppen az egész folyamatot nem értjük és ezért önmagunk áldozatává válunk. A kapcsolat pedig szétmegy.Az az ember képes hosszú távon boldogságban tartani párkapcsolatát, aki mindig tudatosan a létezés igazságát, a létezés értelmét keresi, és akinek társa is hasonló utakon jár.Sikeres és tudatos fejlődést kívánok!Tomori Nóra, életvezetési tanácsadó, karrier tanácsadóLikeolj...

tovább

Erőszakmentes kommunikáció Marshall Rosenberg nyomán

»Írta - - 2015. nov 17 in Blog, Érzelmi intelligencia, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Erőszakmentes kommunikáció Marshall Rosenberg nyomán

Nemrég hunyt el Marschell B. Rosenberg, az erőszakmentes kommunikáció az atyja. Az egész világon rengeteg követője lett, mert azt ismerte fel, hogy a saját és a másik ember érzéseinek felismerése és tiszteletbentartása mentén sokkal tisztábban, sikeresebben és eredményesebben kommunikálhatunk és érhetjük el a céljainkat – kölcsönösen.Nézzünk egy példát, hogyan fejlezthetjük képességeinket Rosemberg nyomán.Figyeljem meg a helyzetet, amiben vagyok. Fogalmazzak meg tényeket.Állapítsam meg, hogy érzem magam, fogalmazzam meg érzéseimet.Milyen kielégítetlen szükségleteim, igényeim vannak?Fogalmazzak meg egy kérést a másikhoz.Milyen érzései lehetnek a másiknak?Milyen kielégítetlen szükségletei ehetnek?Vajon az ő kérése mi lenne?Sikeres fejlődést kívánok!Tomori Nóra, karrier tanácsadó, életvezetési tanácsadóLikeolj...

tovább

Munkahelyet változtassunk, vagy foglalkozást?

»Írta - - 2015. nov 16 in Blog, Karrier | 0 Hozzászólás

Munkahelyet változtassunk, vagy foglalkozást?

Egy egyszerű munkahely-változtatás is kimerítő feladat, hát még ha foglalkozásunkat is “le szeretnénk cserélni”.Munkahelyet leginkább azért változtatunk, mert többet szeretnénk keresni, vagy mert más emberek között szeretnénk dolgozni, vagy talán mert kielégítőbb feladatra vágyunk.Honnan tudhatom viszont azt, ha tényleg érdemes a foglalkozásom helyett is másikat keresni?Vegyünk példaként egy könyvelőt, aki marketing elemző szeretne lenni. Honnan tudhatja, hogy valóban megalapozott a vágya?- Ha például nem tud “nem foglalkozni” az új érdeklődés tárgyával. AHa azon kapja magát, hogy rendszeresen marketing piaci tendenciákat figyel. Vagy például azt veszi észre, hogy valahogy mindig a marketing elemző álláskiírásokat tanulmányozza részleteiben.- Ha úgy érzi, hogy túl sok elviselhetetlenül érdektelen munkanap követi egymást pályafutásában. Ha semmi új és érdekes nem jön már szembe.- Ha túl sok túl érdekes munkalehetőséget fedez fel, aminek semmi köze a mostani munkájához. Amikor azon kapja magát, hogy rendszeresen álmodozik a konkrét másik foglalkozásról.Persze minden változtatás – és ez a jó irányúakra is igaz - rengeteg aggodalommal és kétséggel, sőt akár szomorúsággal tölt el bennünket. Akkor is lesznek bennünk félelmek, ha valóban elhatároztuk magunkat a változtatásra. Úgyhogy ne lepődjünk meg ha erős érzelmek és bizonytalanság kerítenek hatalmukba.Beszélgessünk megbízható barátunkkal, mentorral, vagy tanácsadóval, hogy tisztán láthassuk helyzetünket, bizonyságát vegyük annak, hogy valóban jó döntést hozunk.Sikeres változtatást kívánok!Tomori Nóra, karrier tanácsadó/karrier coach, életvezetési tanácsadóLikeolj...

tovább

Öt dolog, amivel NEM tartozunk cégünknek

»Írta - - 2015. nov 12 in Blog, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Öt dolog, amivel NEM tartozunk cégünknek

Előző bejegyzésemben összeszedtem, mivel tartozunk cégünknek, vannak dolgok viszont, amivel azonban nem tartozunk.A régi világban volt “munkaidő”. Az emberek reggel elmentek dolgozni, majd délután öt óra körül összepakoltak és hazamentek. Ha valami nagyon sürgős volt, fél hatig maradtak.Ennek vége. Eleve tovább dolgozunk, majd hazavisszük a maradékot.A fürdőkádban és a vacsoraasztalnál azon gondolkodunk, hogyan oldjunk meg egy nehéz ügyfél-problémát. A hétvégét azzal töltjük, hogy megpróbáljuk utolérni magunkat e-mailjeink megválaszolása terén.Vezetőink elvárják, hogy fontos családi kötelezettségeinket elnapoljuk az épp felmerülő feladat miatt.Rajtunk áll, hogy felállítjuk-e saját énvédő határainkat.Erre akkor leszünk képesek, ha el tudjuk dönteni, mi az, ami valóban az elkötelezettségünket mutatja, mi nem.EgészségünkA mai világban, ahol eltűnt a munkaidő, ahol mindig készenlétben kell állnunk, hajlamosak vagyunk testünket és magánéletünket elhanyagolni.Ne menjünk betegen dolgozni, maradjunk otthon pár napot, hogy rendbe jöjjünk, és újra formában lehessünk.Esti, hétvégi programjainkMondjuk meg vezetőinknek, hogy “nem tudunk” éjszakáig maradni, amikor olyan betervezett programjaink vannak, amik fontosak nekünk.Meg nem érdemelt hűségHa felhív egy fejvadász és nagyon jó lehetőségről beszél, jogunk van meghallgatni. Jogunk van a magunk és családunk érdekeit előbbre helyezni munkáltatónkénál.A lelkünkNem kell másféle embernek mutatnunk magunkat, mint akik valójában vagyunk. Ha éjjel arra ébredünk, hogy nem bírunk elviselni egy kollégát, munkafolyamatot, változást, döntést, akkor inkább menjünk! Egy életünk van, néha válaszúthoz érünk és muszáj választanunk. Ne vesztegessük az időnket olyanokra, akik nem értékelnek bennünket.Sikeres karrier utat kívánok!Tomori Nóra, karrier tanácsadó, életvezetési tanácsadóLikeolj...

tovább

Az empátia hatalma

»Írta - - 2015. okt 12 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Az empátia hatalma

“Biztosra veheted, hogy bárki akivel találkozol, kemény csatát vív. Légy kedves.”               Ian MaclarenEgyre többen beszélnek manapság az empátiáról és egyre többen állítják büszkén: empatikusnak érzik magukat. Belebújni valaki más cipőjébe, hát nem egyszerű, és minél inkább szemben érezzük magunkat vele, annál nehezebb. Pedig empátia nélkül nincs jó kommunikáció.Munkahelyi és magánéleti környezetünkben egyaránt szinte szünet nélkül szembesülünk olyan helyzetekkel, amikor úgy válhatunk elfogadottabbá, befolyásosabbá, jobb tárgyalópartnerré, vagy éppen szerethetőbbé, ha képesek vagyunk a másik ember szemszögéből is megvizsgálni a dolgokat.Gyakoroljuk minél többet, hogy többféle szempontból, több résztvevő perspektívájából is áttekintsünk egy-egy kérdést. Így nemcsak rugalmasabbá, nyitottabbá válhatunk, hanem jobb érvek is eszünkbe juthatnak, olyanok, amik a tárgyalópartnert várhatóan jobban meggyőzik.GyakorlatGondoljunk valakire, akivel nap, mint nap kapcsolatban állunk, vagy olyan valakire, akivel nehezen jövünk ki.Csukjuk be a szemünket. Képzeljük azt, hogy mi vagyunk az az ember. Beszéljünk, mozogjunk, gondolkodjunk úgy, mint ő.Képzeljük azt, hogy az ő érzéseit érezzük, és az ő elfogult gondolatai bennünk vannak.Gondoljuk azt, hogy bennünk vannak az ő emlékei, tapasztalatai, vágyai.Ezután gondoljunk arra, vajon milyen érvekkel győzhető meg egy adott probléma megtárgyalása során.Sikeres gyakorlást kívánok!Tomori Nóra, karrier tanácsadó, életvezetési tanácsadóLikeolj...

tovább

Öt dolog, amivel valóban tartozunk cégünknek

»Írta - - 2015. Sze 07 in Blog, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Öt dolog, amivel valóban tartozunk cégünknek

Öt dolog, amivel valóban tartozunk cégünknek A régi világban volt “munkaidő”. Az emberek reggel elmentek dolgozni, majd délután öt óra körül összepakoltak és hazamentek. Ha valami nagyon sürgős volt, fél hatig maradtak.Ennek vége. Az emberek tovább is dolgoznak, majd hazaviszik a maradékot.A fürdőkádban és a vacsoraasztalnál azon gondolkodunk, hogyan oldjunk meg egy nehéz ügyfél-problémát. A hétvégét azzal töltjük, hogy megpróbáljuk utolérni magunkat e-mailjeink megválaszolása terén.Vezetőink elvárják, hogy fontos családi kötelezettségeinket elnapoljuk az épp felmerülő feladat miatt.Rajtunk áll, hogy felállítjuk-e saját énvédő határainkat.Erre akkor leszünk képesek, ha el tudjuk dönteni, mi az, ami valóban az elkötelezettségünket mutatja, mi nem.Minden nap adjuk a legjobbatHa nem szeretjük munkánkat, keressünk másikat, de közben ne hanyagoljuk el meglévő feladatainkat, tartozunk ennyivel munkahelyünknek és magunknak.A munkavállaló dolga, hogy minden nap a legjobb formáját nyújtsa, a vezetőé pedig az, hogy jó okot adjon munkatársainak arra, hogy másnap is be akarjanak jönni.Kreatív megoldásokA munka lényege a problémamegoldás. Eközben naponta tanulunk valami újat. Még a legunalmasabb munkafajtába is belevethetjük magunkat teljes szívvel és kreativitással.Az igazságTartozunk annyival, hogy elmondjuk vezetőinknek az igazságot a munkahelyen történtekről. Ha elég bátrak vagyunk ahhoz, hogy fölfelé nyíltan kommunikáljunk, attól csak erősödünk.Tulajdonosi szemléletHa miénk lenne a cég, mi is azt szeretnénk, hogy az ügyfelek, az eszközök stb. gondosan legyenek kezelve. Tegyük ezt alkalmazottként is.Ne szidjuk cégünket.Lehet, hogy kiégtünk munkánkban, de ne szidjuk a céget! Az nem old meg semmit, inkább keressünk másik munkát, ami felüdíthet!A következő bejegyzésben összeszedem mivel NEM tartozunk cégünknek.Sikeres karriert kívánok!Tomori Nóra, karrier tanácsadó, életvezetési tanácsadóLikeolj...

tovább

Boldog “bebeszélések”

»Írta - - 2015. aug 31 in Blog, Boldogság, Család, Érzelmi intelligencia | 0 Hozzászólás

Boldog “bebeszélések”

Ahogy korábban is írtam, a jó dolgok “bebeszélése” jó hatással van az egészségünkre és arra, ahogyan érezzük magunkat. Ha valakivel leülünk tíz percet beszélgetni, meg tudjuk állapítani, hogy az illető mennyire boldog, egészséges és sikeres. Hogyan? Abból, amilyen szavakkal illeti magát, amiket ismétel magával és az őt körülvevő környezettel kapcsolatban. Hiszen amit gyakran ismétlünk, azt az agy egy idő után el is hiszi, ahhoz alkalmazkodik.A legtöbb ember rengeteget küzd azzal, hogy megváltoztassa maga körül a világot, pedig sokkal egyszerűbb “szemüveget” cserélni, másik szemüvegen át másképp látunk.Persze, hogy nem lehet mindent pusztán a látásmódunkkal jobbnak látni, de mindenképp érvényesül az, hogy ha jó szándékot, és jót feltételezünk, az hólabdaként egyre több jó dolgot eredményez. Ez igaz a rossz dolgok feltételezésének öngerjesztő útjára is.Nézzünk egy példát. Tegyük fel, hogy ha lázasak vagyunk, azt gondolhatjuk, hogy ez valami súlyos betegség jele, amit minden erőnkkel meg kell állítanunk. Így aztán valahányszor belázasodunk, pánikolni kezdünk, gyógyszereket szedünk, túladagoljuk a vitaminokat.Ha viszont a lázra úgy tekintünk, mint a barátunkra, aki azt üzeni, hogy a testünk tökéletesen működik és most épp azon dolgozik, hogy gyógyítsa magát, akkor talán a láz jelére testünknek pihenést nyújtunk, relaxálunk, sok vizet iszunk, kevesebb stressznek tesszük ki, hogy megkönnyítsük öngyógyító munkáját.Az első nézőpont bizalmatlan testünkkel szemben és szemben áll vele, a második bízik benne, elfogadja és támogatja. Rengeteget segít, ha pozitívan, elfogadóan, szeretettel tekintünk testünkre, és ha támogatjuk önmagát gyógyító és építő munkáját.Ha vannak gyermekeink, mondjuk el nekik is ezeket a gondolatokat! Sok pozitív gondolatot kívánok!Tomori Nóra, életvezetési tanácsadó, karrier tanácsadó Likeolj...

tovább

Erős személyes márkák elkerülik a kiégést

»Írta - - 2015. aug 21 in Blog, Karrier | 0 Hozzászólás

Erős személyes márkák elkerülik a kiégést

A kiégés gyakorlatilag általános dolog! Egyre több munkát egyre kevesebb erőforrással kell elvégezni. Lehet, hogy mégis elkerülhetjük? Hogyan?1. Vezetői odafigyeléssel. Ha a vezető foglalkozik munkatársai jóllétével. Ha maga is példát mutat jó időbeosztással, szabadságok kivételével anélkül, hogy folyamatosan a távolból dolgozzon. Azzal, ha neki is van élete a munkán kívül. Határidő előtti utolsó pillanatban kiadott munkák elkerülésével.2. Prioritások fenntartásával. Mint tudjuk, az a fontos feladat, amit a fontos emberek annak tartanak. Azt tegyük meg azonnal. És ne felejtsük, magunk is fontos emberek vagyunk, nekünk pedig a család, barátok is fontosak. Foglalkozzunk velük is még ma!3. Húzzuk meg a határainkat! Határozzuk el, hogy időben hazamegyünk. Ha vezetőnk estefelé azonnali feladatot ad, mondjunk udvariasan nemet. “Sajnálom, ez ma már nem fog menni, ezzel kezdek holnap.”Sikeres munka-magánélet egyensúlyt kívánok!Tomori NóraLikeolj...

tovább

Figyeljünk személyes márkánkra a mindennapokban!

»Írta - - 2015. aug 19 in Blog, Karrier | 0 Hozzászólás

Figyeljünk személyes márkánkra a mindennapokban!

Nehéz mások fejében olvasni, nehéz tudni, mit gondolnak kollégáink valójában.Vannak mindenesetre olyan apróságok, amiket minden nap megtehetünk márkánk építéséért.1. Legyünk pontosak, vagy érjünk oda korábban! Ha 10 perccel korábban érkezünk, az emberek motiváltaknak, lelkeseknek, tenni akaróknak fognak látni bennünket. Ha 10 percet késünk, hanyagnak tűnhetünk.2. Kerüljük a cég, főnök, szervezők, ügyfelek kritizálását! Inkább adakozzunk elismerésekkel, valahányszor csak okot látunk rá. Ez tesz vonzóvá bennünket.3. Tartsuk be a határidőket! Ne kérjünk halasztást, ne kelljen magyarázkodnunk.4. Találjuk meg a módját, hogy az elvárásoknál kicsit jobban teljesítünk! Sose csak a minimumot nyújtsuk!5. Tartsuk be a szabályokat! Ne mindig pont mi legyünk azok, akik valahogy nem tartják be a szabályokat. Ha nem értünk egyet valamelyikkel, inkább igyekezzünk megvitatni és megváltoztatni, mint egyszerűen mellőzni. Talán vagánynak tűnnek a szabályokra fittyet hányók, de sokan nem önszántukból távoznak…Sikeres márkaépítést kívánok! Tomori NóraLikeolj...

tovább

Hogy építsük újra személyes márkánkat, ha hibáztunk?

»Írta - - 2015. aug 17 in Blog, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Hogy építsük újra személyes márkánkat, ha hibáztunk?

Mindenki elkövet hibákat. Legjobb felvállalni és gyorsan továbblépni.Hogyan?1. A rossz hírek az idő múlásával rosszabbakká válnak. Ismerjük el azonnal, ha hibáztunk. Keressük meg, akit érint. Igyekezzünk kijavítani.2. Ápoljuk a kapcsolatot. Kérjünk elnézést, a hibák nyílt felvállalása és a bocsánatkérés sokszor még javít is kapcsolatunkon adott kollégánkkal.3. Értsük meg, miért szúrtuk el, tanuljunk belőle. A legtöbb ember a hibáiból többet tanul, mint a sikereiből. Az is jusson eszünkbe, mennyi találmány született hibákból…4. A legfontosabb: bocsássunk meg magunknak!Sikeres márkaépítést kívánok!Tomori Nóra, karrier tanácsadó, életvezetési tanácsadó    Likeolj...

tovább

Empátiával forduljunk társunk felé

»Írta - - 2015. aug 15 in Blog, Boldogság, Család, Érzelmi intelligencia, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Empátiával forduljunk társunk felé

Az empátia, azaz a beleérzőképesség és megértés hasznos kapcsolatainkban. Gyógyít.Hogyan erősítsük?1. Képzeljük magunkat a másik ember helyébe. Hogy érezheti magát egy helyzetben?2. Ha van róla gyerekkori fényképünk, nézzük meg, képeljük el őt, mint egy sérülékeny gyermeket.3. Igyekezzünk pártfogóan, gondoskodóan, fordulni társunk felé, ezzel növelhetjük szeretetünket és együttérzésünket.4. Tegyük félre múltbéli sérelmeinket vele kapcsolatban. Csak figyeljünk rá és próbáljuk megérteni álláspontját.5. Ha társunk beszél hozzánk, gondoljunk arra, milyen érzéseket éltünk át, amikor hasonlóakat tapasztaltunk, mint amiről ő beszél.6. Lépjünk túl saját korábbi sérelmeinken. Ha nem tesszük, olyanok leszünk, mint egy nagy, élő seb! Képtelenek leszünk megérteni a másik ember érzéseit, mert folyton csak a magunk bajával leszünk elfoglalva. Sikeres kapcsolatokat kívánok! Tomori NóraLikeolj...

tovább

Minden nap tréningeljük boldogságunkat!

»Írta - - 2015. aug 13 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia | 0 Hozzászólás

Minden nap tréningeljük boldogságunkat!

Martin E. P. Seligman a “pozitív pszichológia” egyik megteremtője és elismert kutatója, a Pennsylvaniai Egyetem professzora. Tanítása szerint a boldogság alapvető forrásai:- pozitív érzelmek, elköteleződés, kiteljesítő feladat.Egy kutatócsoport arra vállalkozott, hogy két reprezentatív csoportban fél év alatt rendszeresen internetes kérdőíven mérte a tagok boldogságérzetét. Az egyik csoport tagjai azt a feladatot kapták, hogy minden este írják le, milyen három jó dolog történt velük aznap, és, ez melyik erősségüknek köszönhető. A kontrollcsoport tagjai nem kaptak ilyen feladatot. Fél év elteltével a jó tapasztalatokra koncentráló csoport tagjainak boldogságérzete megnőtt a kontrollcsoporthoz képest. Kérdés maradt még az, hogy ez a megnövekedett boldogságérzés mennyire tartós. Egy hónap után újra felvett kérdőívekből az derült ki, hogy a boldogságérzet a gyakorlat abbahagyásával csökkent. Tehát, sose hagyhatjuk abba önmagunk “tréningelését” abban, hogy erősségeinkre és örömeinkre koncentráljunk! Sikeres boldogságtréninget kívánok! Tomori Nóra Likeolj...

tovább

Belső beszédünk szerepe sikerünkben

»Írta - - 2015. aug 11 in Blog, Boldogság, Karrier | 0 Hozzászólás

Belső beszédünk szerepe sikerünkben

Robert Kiosaki befektető, üzletember, “milliárdosok tanárának” nevezik.Tanácsa: “Ne hagyd, hogy a vesztes nyerjen!”Mindannyian mantrázzuk magunknak meggyőződéseinket, és gondolatainknak teremtő ereje van. Ha negatív gondolatokat dédelgetünk magunkban (pl. ez úgysem fog menni), tudattalanul is szabotáljuk saját sikerünket. Jellemzően sokkal több negatív gondolatot fogalmaznak meg maguknak az emberek, mint pozitívat, ezzel magukat húzzák a sikertelenség irányába. Kiosaki tanítása szerint a pozitív gondolatok mantrázása már önmagában megnöveli sikerességünket. Mondjuk azt, “ha másoknak úgysem fog menni, akkor annál inkább menni fog nekem…”Reggelente gondoljunk ilyeneket:Örülök annak, hogy…Azt szeretném, hogy megtörténjen velem ez…Ezt szeretném az életben…Ennyit akarok keresni…Ezek a jó dolgok történtek velem…Ezeket az elismeréseket akarom begyűjteni…Erről akarok ismert lenni…Hiszek magamban… Ha tudatosan törekszünk arra, hogy jó dolgokra koncentráljunk, jobban is fogjuk érezni magunkat és sikeresebbek is leszünk. Sok sikerességet kívánok, Tomori NóraLikeolj...

tovább

Hogyan szabaduljunk meg a “nekem úgysem sikerül” érzéstől?

»Írta - - 2015. aug 10 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia | 0 Hozzászólás

Hogyan szabaduljunk meg a “nekem úgysem sikerül” érzéstől?

Sokan ismerik azt a már-már tanmesének számító történetet, ahogyan az elefántkölyköket arra szoktatják, hogy ne kóboroljanak el éjszaka. Kikötik őket egy vékony kötéllel egy keskeny kis fához és mivel picik és gyengék még, nem tudják magukat kiszabadítani. Megtanulják, hogy nem megy, egy idő után nem is próbálják. Mire megnőnek és hatalmas erejük kiteljesedik, még mindig ugyanazzal a vékony kötéllel ugyanahhoz a vékony fához kötik ki őket. Mivel viszont azt tanulták kiskorukban, hogy úgysem tudnának kiszabadulni, nem kísérleteznek többet. Pedig könnyen kiránthatnák akár az egész fát is gyökerével együtt, de eszükbe sem jut ilyet tenni, úgy emlékeznek, hogy ez nekik úgysem menne. Mi emberek ugyanilyen hiedelmek sokaságát kondicionáltuk magunkba életünk során. Korábbi tapasztalataink beégése révén tévhitek, korlátok és börtönfalak sokaságát emeltük magunk köré. Sokan egy életet leélnek anélkül, hogy megpróbáljanak az elméjük emelte korlátokból kiszabadulni. Mi történne, ha eldöntenénk, mi megtesszük? Hogyan foghatunk hozzá? - Először is merjük elhinni, hogy vannak olyan dolgok, amikben jók, tehetségesek vagyunk. Fedezzük fel és fejlesszük ezeket az adottságainkat. - Sose hasonlítsuk magunkat másokhoz. Csak magunkhoz mérjük a fejlődésünket. Higgyünk magunkban és biztosak lehetünk benne, hogy majd egyszer mások is hinni fognak bennünk. - Minden nap tegyük meg, amit lehet – magunkért. Dolgozzunk, tanuljunk, éljünk, tapasztaljunk, hogy fejlődhessünk. Legyünk tudatosak, ünnepeljük meg a fejlődésünket, kudarcainkat is éljük meg és tekintsük őket “tapasztalásoknak”. Olyan célokat válasszunk, amiket meg is tudunk valósítani, és amikkel mindig kissé tágíthatjuk a komfortzónánkat. - Ne engedjük meg magunknak az “áldozat vagyok” érzést. Engedélyezhetünk magunknak időnként egy kis önsajnálatot, mert fontos, hogy megéljük az érzéseinket, de aztán menjünk tovább. Kapcsolat - Merjünk kérni. A Jó Istentől, az Univerzumtól, a Sorstól, a Szerencsétől, az embertársainktól. És bátran próbálkozzunk újra és újra a dolgokkal, amik fontosak nekünk, mielőtt bármit is feladnánk. Akár ezerszer. Ne érdekeljen, mások mit szólnak hozzá, vagy mit gondolnak rólunk. Van, akinek az is segít, ha nem osztja meg egy-egy nagyobb tervét másokkal, mert azzal szétzilálná az elszántságát. Próbáljuk ki, hogy mi is magunkban tartsuk tervünket. - Keressünk magunknak támogatókat. Semmi sem valósítható meg egyedül. Biztos lesz olyan időszak, hogy segítségre szorulunk. Olyan emberekkel vegyük körbe magunkat, akik becsülnek és értékelnek bennünket, akik tükrében értékesnek érezhetjük magunkat. - Beszélgessünk, olvassunk, lássunk, igyekezzünk mások tapasztalatait is beépíteni az életünkbe. És gondoljunk arra, minden helyzetnek lesz megoldása. Sikeres “nekem úgyis sikerül” gondolkodást kívánok! Tomori Nóra Likeolj...

tovább

Hogyan maradjak sikeres a munkámban?

»Írta - - 2015. aug 03 in Blog, Karrier | 0 Hozzászólás

Hogyan maradjak sikeres a munkámban?

  Ha elég szerencsések vagyunk ahhoz, hogy sikeresnek érezzük magunkat a munkánkban, nyilván pontosan tudjuk, mennyi nehézséget kellett leküzdenünk, hogy idáig jussunk. Ezt valószínűleg nem akarjuk újra átélni. Ehhez viszont “fenntartási költséget” kell fizetnünk. Az egyik legfontosabb kérdés, hogyan tudjuk fenntartani az összhangot a sikeresség és aközött, hogy azt csináljuk, amit szeretünk, és amiben jók vagyunk. Mi is folyamatosan változunk és a feladataink is várhatóan változnak majd. Méghozzá többnyire olyan irányban, amire pont nem számítottunk. Még, ha nem is változtatunk radikális módon, új módszerek, eszközök jönnek, és egy-egy új feladat másfajta gondolkodást igényel. Egy idő után pedig úgy érezzük, már nem annyira kielégítő, nem annyira hozzánk való, amit csinálunk. Mit tehetünk? Időről időre megvizsgálhatjuk, hol tartunk, mielőtt túlságosan eltávolodnánk attól, ahol lenni szeretnénk. Néhány ötlet: Kapcsolat - Nagyon határozottan döntsük el, milyen kritériumok számítnak nekünk, és csak olyan szempontokat vegyünk figyelembe, amik NEKÜNK SZEMÉLYESEN fontosak! Nem számít mit gondolnak, vagy szerintünk mit gondolnának mások! - Tegyünk a naptárunkba konkrét napokat, hogy pl. félévente számot vetünk azzal, azt csináljuk-e amit szeretnénk, illeszkedik-e munkánk ahhoz, amiben jók vagyunk, úgy érezzük-e, jó irányban haladunk. - Határozzuk el, mit kell tennünk azért, hogy a saját utunkon járhassunk. Apró lépésekre gondoljunk, ne drámai változtatásokra. Példaként egy kérdéslista, amit időnként elővehetünk: - Mit tartok fontosnak az életben? Mik a legfontosabb értékek a számomra? Változtak-e ezek? A karrierem hogyan támogatja az életcéljaimat? - Értékeljem a karrier-célomat és azt, hogy mit teszek érte. Változtassak-e valamit? - Milyen erősségeimre, készségeimre akarok építkezni és valójában mennyire használom ki ezeket? - Mi lenne az a három szó, amiben összefoglalhatnám, hogy pl. ebben az évben mit szeretnék elérni? Hogyan támogatja ezt a munkám? Kell-e valamit változtatnom? - Vannak-e olyan hiányosságaim, amiket a céljaim érdekében fejleszthetnék? Hogyan? Mit fogok konkrétan tenni? Bármilyen szempont szerint értékelhetjük az életutunkat és sokféle úton járhatunk, mindössze azt az egy vezérelvet kövessük, hogy csak a saját szempontjainkat tekintsük szem előtt, ne foglalkozzunk azzal, hogy mások mit szólnak, mit gondolnak…! Sikeres önmegvalósítást kívánok! Tomori Nóra Likeolj...

tovább

Milyen munkában lehetnék a boldog?

»Írta - - 2015. aug 01 in Blog, Karrier | 0 Hozzászólás

Milyen munkában lehetnék a boldog?

Ez a kérdés szinte mindenkit foglalkoztat. Olyan munkában lehetünk boldogok, amiben a természet-adta erősségeinket és tehetségünket kamatoztathatjuk. Családi és iskolai beidegződések nyomán a legtöbb ember arra törekszik, hogy azokat a készségeit fejlessze, amiben hiányosságokat érez. A vállalati szervezetekben is sokszor a gyengeségek fejlesztésére törekednek. Ha valakinek kommunikációs problémái vannak, elküldik egy 6 órás tréningre. Ettől pedig nem biztos, hogy jobban fog kommunikálni. Szerencsésebb, hatásosabb és nem utolsó sorban motiválóbb dolog, ha arra fókuszálunk amiben jók vagyunk és azt tovább erősítjük. KapcsolatUgyanez érvényes munkatársaink képzésére is. Ne felejtsük, hogy ha valamivel elkezdünk foglalkozni, az felerősödik. Ha a problémával foglalkozunk, a probléma erősödik fel. Legalábbis azáltal, hogy fókuszálunk rá. Ha a tehetségünkre koncentrálunk, a tehetségünk erősödik fel. Mindig a pozitív energiák építenek belső motivációt, elkötelezettséget és jó csapatot is. Minél inkább a problémás területek fejlesztésén görcsölünk, annál kevesebb energiánk marad erősségeink megélésére. Figyeljük meg, mik a természetes erősségeink. Ezekre koncentrálva és ezeket fejlesztve teremthetjük meg a belülről motiváltság, és a sikeresség érzését. Ha bizonytalanok lennénk afelől, hogy miben rejlik természetes tehetségünk, gondoljunk vissza, milyen környezetben, elfoglaltságban, játékban, időtöltésben éreztük jól magunkat már gyerekkorunkban is és azóta is, milyen tantárgyakat szerettünk az iskolában, mit szerettünk csinálni a szünetekben, miben szerettünk elmerülni, milyen tudomány, művészet, alkotás, mozgásforma állt közel hozzánk, milyen szerepet vállaltunk fel szívesen a családunkban, a barátaink között, az osztályban, az iskolai táborokban, hogyan oldottunk meg nehéz problémákat, milyen eszközök váltak be, stb. Mindezek segíthetnek abban, hogy rájöjjünk, mik a természetes vonzódásaink, milyen lehet az egyéniségünkhöz és képességeinkhez legjobban illeszkedő tevékenység és környezet. Amit újra és újra megtapasztalok ügyfeleim esetében, hogy saját maguk elől is rejtett képességekre derül fény egy alapos vizsgálódás nyomán. Sikeres karrier építést kívánok! Tomori Nóra Likeolj...

tovább

Egészségünk mentális építése

»Írta - - 2015. Júl 30 in Blog, Boldogság, Család, Érzelmi intelligencia, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Egészségünk mentális építése

Ha sokszor elmondunk magunknak valamit, az nemcsak meggyőződésünkké válik, hanem agyunk és testünk is “magáévá teszi”. Kutatások szerint, ha egy kijelentést naponta kétszer elmondunk magunknak, agyunk 21 nap alatt magába vési a gondolatot. Ezért egészségünkre is vigyázhatunk úgy, hogy “bebeszéljük” magunknak, egészségesek, fittek vagyunk. Ha vannak gyerekeink, nekik is megtaníthatjuk az ilyen gondolatok hasznosságát. Összeszedtem pár példát, de természetesen legjobb, ha mindenki maga állítja össze a számára leghasznosabb kijelentéseket, melyek “mantrázása” csak hasznos lehet… - A testem úgy, ahogy van, tökéletes. - Szeretem a testemet. - A testem olyan eszköz, aminek segítségével a világot látom és ezért minden nap gondját viselem. - A testem a meggyőződéseim szerint épül fel. Ezért folyamatosan azon vagyok, hogy egészséges, gyógyító meggyőződéseim legyenek. - A testem tökéletes és gyönyörű. Szeretettel elfogadom. - A testem nagyon fontos nekem. - Jó ételekkel, italokkal, jó alvással, jó baráti kapcsolatokkal és jó gondolatokkal táplálom a testemet. - A testem minden sejtje tökéletes, tudja a célját, és meg tudja magát gyógyítani. - Ha fájdalmat érzek, az annak a jele, hogy a testem gyógyítja magát. Segítek neki azzal, hogy pihenést és jó tápanyagokat nyújtok neki. - Szeretek törődni magammal, jó érzést okoz. - Megengedem magamnak, hogy jól érezzem magam, boldog legyek, és örömöket éljek át. - Az orvosaim a tanácsadóim, viszont a testemmel kapcsolatban a döntéshozó én vagyok. - Ha a testemnek támogatásra van szüksége, sok vizet iszom, sokat pihenek és meditálok. - A gyógyszeres doboz legfőbb tartalma a tiszta víz, alvás és meditáció. - Én vagyok felelős az egészségemért és a jóllétemért. - Ha egészséges vagyok, akkor boldog és sikeres is vagyok. - Egészségesnek születtem és mélyen belül mindig egészséges is vagyok. A testem szüntelenül küzd az egészségem megtartásáért, visszaszerzéséért. Jó egészséget kívánok! Tomori Nóra     Likeolj...

tovább

Az elfogadásról

»Írta - - 2015. Júl 21 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia | 0 Hozzászólás

Az elfogadásról

„A következő nap azt mondta a Mester: - Haj, könnyebb utazni, mint megállni. A tanítványok persze tudni akarták, hogy miért. - Azért, mert amíg utazol valamilyen cél felé, addig álmodozhatsz róla. Amikor megérkezel, a valósággal nézel szembe. - De hogyan változhatunk meg, ha nincsenek céljaink és álmaink? - kérdezték az elámult tanítványok. - Az igazi változás nem akarásból születik. Fogadjátok el a valóságot, és a változás magától fog beállni.” Miért annyira nehéz elfogadnunk, hogy az életet nem irányíthatjuk teljesen? Az ismeretlentől való félelem áthatja mindennapjainkat, tehetetlennek érezzük magunkat a veszteségekkel szemben? Az a dolgunk, hogy megbirkózzunk? Ha úgysem menekülhetünk, megpróbálhatnánk legalább jobban értékelni azt ami megadatik? Amíg célod van, addig jó úton jársz… szoktuk mondani. Persze, fontos, hogy legyenek céljaink. De a céljaink és az azokhoz fűződő álmaink néha nem húzhatók rá a valóságra. A természet és a világ törvényeire úgysem lehetünk hatással. Ez pedig fordítva is igaz, utolérnek bennünket a változások kíméletlenül. Hiába próbálunk erőszakot tenni a dolgokon. A változásokat pedig többnyire veszteségként éljük meg. Ez a nagy hiba. Sokszor hangoztatjuk, hogy “semmi sem állandó”, de valahogy szeretnénk azt hinni, ez mindig csak másokra vonatkozik… pedig talán mi is elfogadhatnánk, hogy a régi dolgoknak menni kell… A természet változásai sosem ok nélküliek és mindig megújulás felé vezetnek. A társadalom a természetből fejlődött, bármi érjen utol bennünket, annak is van célja. Ha megpróbáljuk ezt elfogadni, a fejlődés és az öröm lehetőségét kutathatjuk fel. Veszteségeink miatti rágódás helyett megpróbálhatnánk rájönni, mennyi lehetőséget rejteget számunkra a megváltozott helyzet, rengeteg új tapasztalat és megismerés okozhat örömöt nekünk. Az elfogadás voltaképpen megnyugtat. Ne töltsünk több időt a múltban, mert nem jön vissza, és biztos, hogy valami jó jöhet helyette. És itt jön a mi felelősségünk magunkkal szemben. Játsszunk el a gondolattal, ha fejest ugrunk a jövőbe, talán sokkal jobban fogjuk szeretni, mint a tegnapot. Rajtunk múlik! Örömteli mindennapokat kívánok! Tomori Nóra Az idézet Anthony de Mello jezsuita szerzetestől való.       Likeolj...

tovább

Új munkahely, új beilleszkedés…2

»Írta - - 2015. Júl 20 in Blog, Karrier | 0 Hozzászólás

Új munkahely, új beilleszkedés…2

Mindannyian kategorizálunk, címkézünk, minősítünk és az első benyomásaink alapján hosszútávra szóló véleményt alkotunk. Hát igen, így vannak ezzel mások is velünk kapcsolatban. Vigyázzunk tehát nagyon azokkal a bizonyos első benyomásokkal, amiket új munkahelyünkön teszünk. Szerencsére a legtöbb pozícióban nem hivatalosan, sőt kimondatlanul is megadatik az a kezdeti időszak, amikor még nem várják tőlünk, hogy mindent tökéletesen előremozdítsunk. De az biztos, hogy figyelnek bennünket. Ezért igyekezzünk tudatosan jó üzeneteket küldeni magunkról. Ebben a bejegyzésemben további gondolatokat írok, mire érdemes az első hetekben figyelnünk. Vállalati kultúrába ássuk bele magunkat. Derítsünk ki mindent, amit csak lehet a sorok között olvasható dolgokról. A szokásokról, kapcsolódásokról, derítsük ki, kik a véleményformálók, mit hogyan szokás csinálni, mit szeretnek, mit nem szeretnek, szokás-e kimenni ebédidőben, milyen stílusban kommunikálnak, hogyan hívnak össze, tartanak értekezleteket, kik az elfogadottak, kiinek mekkora súlya, szava van a szervezetben. Kerüljük a belső politikát, maradjunk ki a pletykákból. Később valószínűleg elkerülhetetlen lesz a “részvétel”, mert emberek vagyunk, de amíg tökéletesen ki nem ismertük magunkat a szervezetben és meg nem találtuk a helyünket, addig csak árthatunk magunknak vele. Vegyünk részt az informális együttlétekben. Vegyünk részt a céges sportolási lehetőségeken, a csapat sörözésén, igyekezzünk jó kapcsolatokat kialakítani, akivel csak lehet. Minimalizáljuk a magánbeszélgetéseket, magánügyeink intézését. Áldozzuk ezt a pár hetet a tanulásra, a fókuszált munkára. Ne keltsük azt a benyomást, hogy csak részben vagyunk “jelen”. Többet hallgassunk, mint amennyit beszélünk. Nagyon fontos, és sokaknak nehéz. Nem kelt jó benyomást, ha valaki “máris okoskodik”. Pláne, ha azt a benyomást is kelti, mintha mindig a középpontban akarna állni. Már a legelején kezdjük el feljegyezni a sikeres munkáinkat. Jól fog jönni később, ha ki kell állnunk magunkért, ha teljesítményünket értékelik, ha fizetésemelést kérünk, és nem utolsó sorban, ha majd egyszer új állás után nézünk. Mutassuk ki, mennyire értékeljük mások segítőkészségét. Köszönjünk meg minden segítséget,értékeljük mások erőfeszítését, hogy velünk foglalkoznak. Találjunk mentort. Keressünk valakit, aki feltehetőleg hosszabb távon is segíthet nekünk előrejutni a szervezetben. Vigyünk valamit, amivel megkínálhatjuk munkatársainkat. Apró keksz, csoki, gyümölcs, valami, ami látszólag véletlenül épp nálunk van, segítségünkre van abban, hogy másokat megkínálva, közelebbi kapcsolatokat építhessünk ki. Legyünk jóban a számítás technikussal. Valószínű, hogy sok technikai problémánk lesz az elején, fontos, hogy szívesen segítsen nekünk. Használjuk ki a kiskonyhát, a kávézás perceit. Szépen sorban hívjuk el munkatársainkat kávéra, a kiskonyha a legjobb hely a beszélgetésre, ismerkedésre. Sose szidjuk az előző munkahelyet, az előző főnököt. Önkéntelenül azt gondolnák rólunk, itt is túl kritikusak leszünk. Sikeres beilleszkedést kívánok! Tomori Nóra Likeolj...

tovább

Új munkahely, új beilleszkedés…1

»Írta - - 2015. Júl 17 in Blog, Karrier | 0 Hozzászólás

Új munkahely, új beilleszkedés…1

Mindannyian kategorizálunk, címkézünk, minősítünk és az első benyomásaink alapján hosszútávra szóló véleményt alkotunk. Hát igen, így vannak ezzel mások is velünk kapcsolatban. Vigyázzunk tehát nagyon azokkal a bizonyos első benyomásokkal, amiket új munkahelyünkön teszünk. Szerencsére a legtöbb pozícióban nem hivatalosan, sőt kimondatlanul is megadatik az a kezdeti időszak, amikor még nem várják tőlünk, hogy mindent tökéletesen előremozdítsunk. De az biztos, hogy figyelnek bennünket. Ezért igyekezzünk tudatosan jó üzeneteket küldeni magunkról.   Sose késsünk az első napokban, hetekben. Ha mindjárt az elején késnénk, nemcsak pontosságunkat, de megbízhatóságunkat is megkérdőjelezik és a vélemény talán örökre be is ég vezetőink, kollégáink gondolkodásába. Hiszen mások mindig annyira fognak minket komolyan venni, amennyire mi komolyan vesszük szerintük magunkat. Legyünk nagyon nyitottak és lelkesek. Igyekezzünk minden munkán kívüli problémát otthon hagyni, mosolyogni, nyugodtnak látszani, és ne mondjunk nem-et semmire. Vigyázzunk az öltözködéssel. Megoszlanak a vélemények arról, hogyan érdemes megjelennünk az első napokban. Az elején még nem ismernek bennünket, csak a felszínt látják, véleményüket tehát például tudatos öltözködésünkkel formálhatjuk. A csapathoz tartozás, a közösségbe illeszkedés szempontjából mindig az a hasznos, ha a lehető legsemlegesebben, a többiekhez hasonló stílusban öltözünk, érdemes minden feltűnést elkerülni. Másrészről azonban, minél üzletiesebben jelenünk meg, annál komolyabban vesznek bennünket, annál nagyobb szakmai és emberi tekintélyt vívhatunk ki magunknak. Az elegáns megjelenés üzenete a megbízhatóság, a komolyság. Az érzékeny egyensúlyt belülről, egyéniségünkből kiindulva érdemes megtalálni. Gyorsan tanuljuk meg a neveket. Az emberek úgy érzik, fontosak, értékesek, jó érzést okoz számukra, ha a nevükön szólítják őket. Szimpatikusnak tartják azt az embert, megadja ezt nekik. Ha tudjuk, hogy nem csalhatatlan a névmemóriánk, készítsünk térképet íróasztalokkal, helyekkel, nevekkel. Ne féljünk kérdezni és segítséget kérni. Felejtsük el, hogy már az első nap valamit bizonyítanunk kéne, hasznosabb a nyitottság, elfogadás, befogadás, figyelem. Ráadásul az emberek többsége szeret segíteni és szimpatikusnak tartja, ha valaki segítséget kér, elfogad. Kérdezzünk, figyeljünk és ne féljünk visszakérdezni, ha az információ zavaros. Az általános félelmekkel ellentétben, nagyon is jó benyomást keltünk, ha mindig értelmezzük, tisztázzuk a nekünk elmondottakat. Bátran jegyzeteljünk. Annyi információ ér utol az első napokban, hogy biztosan nem tudunk mindent megjegyezni. Jegyzeteink sokat segítenek nekünk később. És menjünk el minden orientációs előadásra, sokat segít az eligazodásban. Legyünk kezdeményezőek. Az első nap talán kevés munkát bíznak ránk. Ne üljünk unatkozva, inkább kérdezzünk meg másokat, miben segíthetünk. Biztosan lesznek olyanok, akikre jó benyomást teszünk azzal, hogy leveszünk valamit a vállukról. Vagy legalább megpróbáljuk. Mindent igyekezzünk kideríteni az új munkahelyünkről. Olvassunk el mindent, ami fellelhető, olvassuk el a céges jelentéseket, tanuljuk meg a termékeket, vevőket, eljárásokat, tanuljunk az emberekről, piacokról. Következő bejegyzésemben további gondolatokat írok. Sikeres beilleszkedést kívánok! Tomori Nóra     Likeolj...

tovább

Sikeres interjú, de hogyan?

»Írta - - 2015. Júl 17 in Blog, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Sikeres interjú, de hogyan?

Egy állást csak egy ember tud elnyerni, hiába vannak sokan, akik minden szempontból megütik a mércét.Ezért nem érdemes pont ugyanazt a benyomást tennünk, amit mindenki más…Mindannyian hallottuk már a kérdést: “Miért pont Önt válasszuk ki a pozícióra?”A tipikus válasz így hangzik: “Mert megvan a képzettségem, a tapasztalatom, keményen tudok hajtani, és mindig eredményesen dolgozom.”Pedig azt szeretnénk elérni, hogy ne vesszünk el az álláskeresők tengerében, akiket a vezetők elkeseredetten próbálnak egymástól megkülönböztetni…Sok éven át voltam HR vezető, és bevallom, előfordult, hogy annyi jelentkezővel találkoztam egy állás betöltése kapcsán, hogy esélyem sem volt mindenkire emlékezni… Ez persze bűntudattal töltött el, de attól még így volt. Jelentkezőként minél inkább követjük a szokásos “forgatókönyvet”, annál inkább bekerülhetünk az arctalan tömegbe…- Először is, nagyon készüljünk fel a cégből, de ne előre gyártott kijelentéseket/megállapításokat tegyünk, hanem ahhoz igazodjunk, ami szervesen illeszkedik az interjúhoz.-Másodszor, ne menjünk el interjúra kérdés-ötletek nélkül, de vigyázzunk, nem az előre kitalált kérdések a legjobbak, hanem azok, amelyek szervesen következnek az adott beszélgetésből. Pl. “Tehát ,ha jól értem, olyan szakembert keresnek, aki az értékesítés és a termelés-ütemezés közötti jobb kapcsolatot teremtené meg. Ezek szerint néha eltérések vannak a prioritások értelmezésében. Lehet, hogy vannak olyan vevői megrendelésekkel kapcsolatos szempontok, amiket a jelenlegi folyamatok nem vesznek figyelembe? Például a sürgősség tekintetében, vagy futó megrendelések ütemezésének változtatásaival kapcsolatban?”- Harmadszor, ne keressünk elkeseredetten visszajelzéseket és non-verbális üzeneteket beszélgetőpartnerünk arcán, mert azzal elbizonytalanítjuk és bezárjuk magunkat. Ne az legyen a célunk, hogy az interjúztatónak bármi áron megfeleljünk, attól gyengébbnek látszunk. Belülről legyünk meggyőződve arról, hogy valóban pont mi vagyunk a legjobb választás.Sikeres álláskeresést kívánok!Tomori NóraLikeolj...

tovább

Öt dolog, amivel elszúrhatjuk munkahelyi sikerünket

»Írta - - 2015. Júl 10 in Blog, Karrier | 0 Hozzászólás

Öt dolog, amivel elszúrhatjuk munkahelyi sikerünket

 A vállalati alkalmazottak közül sokan gondolkodnak azon, miért is ne kezdhetnének saját vállalkozásba, hiszen maguk uraiként dolgozhatnának…Csakhogy legtöbbször ezek a gondolatok örökre csak álmok maradnak, viszont úgy rátelepszenek a dolgozó ember gondolataira, hogy lerontják munkahelyi lelkesedését és teljesítményét. Hogyan?1. Kezdünk mindent kritizálni, mintha mi jobban tudnánk…Álmainkban elvágyódunk, magánvállalkozást tervezgetünk, és egyre kritikusabbakká, destruktívabbakká válhatunk. Sajnos, a legbiztosabb rossz hatás az, hogy “negatív” embereknek fognak látni minket, jó hírünk esik áldozatul. Ezzel elvágjuk előrejutásunk útját is, mert a legtöbb vezető kerüli a “negatív” emberek előléptetését.2. Kritikusságunk miatt elromlanak kapcsolataink kollégáinkkal, a többi területek dolgozóival, főnökünkkel, a HR-rel, stb.Ez tudatalattink műve, ami azért láttatja velünk a többieket negatívan, mert vágyainkat tükrözi, és azok megvalósítására motivál.3. Elhatározzuk, hogy csak azt tesszük meg, amit kérnek tőlünk, se többet, se kevesebbet.A legtöbb munkahelyen erős verseny van a munkatársak között, harcolnak az előrejutásért a fizetésemelésért, az elismerésekért, stb. Ha nem próbálunk többet nyújtani az elvártnál, nagyon hamar a sor végén találjuk magunkat, és ekkor beindul a negatív spirál, elkezdünk kevesebbet tenni a vártnál, hiszen nem értékelnek bennünket…4. Másokat is próbálunk meggyőzni negatív nézeteinkről.Másoknak is negatívan beszélünk a cégnél történő dolgokról, negatívan nyilatkozunk mindenről. Azt gondoljuk, ők is hasonlóképpen vélekednek majd. Ehelyett viszont arra a meggyőződésre jutnak, hogy megkeseredett, hitel és bizalomvesztett emberek vagyunk, akikre már nem kell /nem lehet számítani.5. A rossz még rosszabbá válikÉvek telnek el negatív spirálban, és a végén már nem marad más választásunk, mint távozni a cégtől, és akár nyitva is lenne az út a magánvállalkozás felé. Ekkor már azonban a távozás nem teljesen önkéntes, és nem a “meg tudom csinálni”, hanem az “azért sem vagyok képtelen rá” hozzáállást tükrözi.Cikkem üzenete, hogy, ha megfordul a fejünkben a magánvállalkozás ötlete, akkor ne töltsünk éveket annak dédelgetésével, hanem döntsünk. Vagy vegyük fel az alkalmazotti mentalitást és teljes gőzzel arra koncentráljunk, vagy tegyük magunkévá a vállalkozói mentalitást és vágjunk bele.A lényeg, hogy ne valami más után sóvárogjunk, hanem ott és abban legyünk lelkesek, amit választunk.Sikeres választást kívánok!Tomori NóraLikeolj...

tovább

Öt dolog, amit leggyakrabban megbánunk életünk végén

»Írta - - 2015. Júl 05 in Blog, Boldogság, Család, Érzelmi intelligencia, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Öt dolog, amit leggyakrabban megbánunk életünk végén

Bronnie Ware Életkönyv című könyvében idős emberek ápolása során szerzett tapasztalatait szedte össze. Mindannyiukkal sokat beszélgetett az életüktől, és arról, mi az, amit visszatekintve már bánnak, amit másképp csinálnának. Az elmesélt élettörténetek nagyon különbözőek, viszont azok a dolgok, amiket az emberek jellemzően bánnak haláluk előtt, meglepően hasonlóak minden ember esetén.1. Bárcsak önmagamhoz hűen éltem volna, ahelyett, hogy mindig másoknak akarjak megfelelni!Lehet, hogy azért szereztünk meg egy bizonyos diplomát, mert szüleink azt szerették volna. Lehet, hogy azért vállaltunk el egy bizonyos munkát, mert a családunknak akarunk megfelelni. És így tovább. Sokat foglalkozunk azzal, mit gondolnak rólunk mások. De vajon hogyan élnénk, mivel foglalkoznánk, ha a magunk szempontjai szerint rendeznénk be az életünket, és nem érdekelne, mit szólnak a többek? Lehet, hogy boldogabbak lennénk?2. Bárcsak ne dolgoztam volna annyit!Különösen a férfiak számolnak be arról, hogy heti 50-60-70 órát dogoztak évtizedeken át, mert úgy érezték, elvárják tőlük, vagy mert meg akarták kapni az előléptetést, a fizetésemelést, stb. És közben elment mellettük az élet, úgy, hogy nem vették ki a részüket az élet élvezetéből, a lazításból, az örömökből, a családi együttlétekből. Végül úgy érzik, nem érte meg… Talán boldogabbak lehetnek azok az emberek, akik tudatosan döntenek arról, hogy határokat szabnak mindenben és tudnak "nem"-et mondani a mókuskerék pörgetése közben...3. Bárcsak lett volna bátorságom kifejezni az érzéseimet!Sokszor inkább elharapjuk a nyelvünket, csakhogy fenntartsuk a békét, és sokszor eltitkoljuk érzéseinket, nehogy kiszolgáltatottnak kelljen éreznünk magunkat… Pedig valójában érzéseink irányítanak mindannyiunkat, és ha képesek vagyunk azokat nem bántóan kifejezésre juttatni, sokkal több megértésre és együttműködésre számíthatunk másoktól…4. Bárcsak fenntartottam volna a kapcsolatot a barátaimmal!Legtöbbünk a baráti, rokoni, emberi kapcsolatait áldozza be a munka, karrier, számíttógépes játékok, vagy a rohanó élet oltárán. Pedig életünk tartalmi részét emberi kapcsolataink képezik, és boldogságunk forrása is emberi kapcsolatainkban rejlik. Valójában nem is olyan nehéz tudatni szeretteinkkel, barátainkkal, hogy gondolunk rájuk, legalább egy-egy üzenettel, stb. Mindenki nyer vele…5. Bárcsak megengedtem volna magamnak, hogy boldogabb legyek…A boldogság nem az anyagiakon múlik, nem is azon, hogy kivel élünk együtt, hanem saját magunkkal való kapcsolatunkon. Csakis a mi saját választásunk, hogy boldogok vagyunk, vagy szerencsétlenek. Rajtunk múlik, hogyan tekintünk az élet hozta örömökre, vagy csapásokra, tragédiákat, vagy izgalmas tanulási lehetőségeket látunk az eseményekben. Mindig van választási lehetőségünk, és választásaink rajtunk múlnak…Likeolj...

tovább

ELKERÜLÉS – ROSSZ STRATÉGIA

»Írta - - 2015. jún 30 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

ELKERÜLÉS – ROSSZ STRATÉGIA

Az elkerülő magatartás, mint probléma-megoldási stratégia gyakran gyerekkorban alakul ki azért, hogy kisgyerekként képesek legyünk súlyos, vagy fájdalmas tapasztalatok elviselésére.Hatásos “fájdalomcsillapító”, ugyanakkor kétélű fegyver. Anélkül, hogy tudatában lennénk, az életünk nehéz helyzeteiben alapstratégiánkká válhat.Ha hajlamosak vagyunk a nehéz döntések halogatására, az több súlyos problémát okoz.1. Ha egy probléma megoldatlan marad, hatalmasra növekedhet, és összetörhet bennünket. Ha az autónkat kint hagyjuk az utcán és nem törődünk vele, előbb-utóbb tönkre megy. Lemerül az akkumulátor, elrozsdásodnak az alkatrészek, leeresztenek a gumik, széthordják az alkatrészeket. Ha üzleti problémáinkat nem kezeljük, hamar kikerülünk a piacról. Ha párkapcsolati problémáinkat nem beszéljük meg partnerünkkel, előbb-utóbb széthullik kapcsolatunk. Ha egy kisebb betegségünkkel nem törődünk, előbb-utóbb súlyosan megbetegedhetünk.2. Ha passzívak vagyunk azok irányában, akik problémáinkat okozzák, nem állítunk fel határokat, azzal zöld utat adunk problémaokozóinknak, hogy még bátrabban folytassák. Ha a munkában nem tudunk nemet mondani és határt húzni, kiégünk. Ha a kemény lépéseket mindig halogatjuk, hitelünket veszítjük, kollégáink nem fognak felnézni ránk.3. Az elkerülés mellékhatásai az életünk más területeire is kiterjednek.Ha életünk valamelyik területén (pl. egészségünk) hagyunk elhatalmasodni egy problémát, előbb-utóbb munkánk és párkapcsolatunk is megsínyli. Életünk egyik fontos területén kialakult nehézségeink megzavarják életünk összes többi területét is, tönkremehet a vállalkozásunk, megbetegedhetünk, széteshet a családunk.4. Hosszú távon az elkerülő stratégia kudarcérzést és reményvesztettséget eredményezhet. Az az érzésünk támad, hogy bármihez kezdünk, nem sikerül. Bármilyen keményen hajtunk, eredménytelenek maradunk. Tönkremegy az önbizalmunk.Néha nem vagyunk tudatában, mi is az alapvető megoldatlan problémánk, van azonban, amikor pontosan tudjuk mégsem vagyunk elég bátrak ahhoz, hogy kézbe vegyük. Miért?Azért, mert a tudatalattink elsődleges célja, hogy biztonságban tartson minket. Arra van programozva, hogy távol tartson minket a fájdalomtól és az örömök felé vigyen bennünket. Annak is ellene dolgozik, hogy nehéz helyzetekben a nehézségek árán való megküzdést válasszuk. Ezért úgy könnyebb a megküzdést, a szembenézést választani, ha örömöket is kapcsolunk hozzá.Ha minél többször, apró célok eléréséért is megjutalmazzuk, dicsérjük, értékeljük magunkat, találunk rá okot, hogy szeressük és büszkék legyünk magunkra, és mindig megbocsátóak legyünk magunkkal szemben. Hiszen nincsenek kudarcok sem, csak tapasztalatok vannak. Ha tehát pozitívan állunk saját magunkhoz, azzal a nehéz helyzetekkel való megküzdési képességünk is erősödni fog.Sikeres megküzdést kívánok!Tomori NóraLikeolj...

tovább

Karrier/munka – kérdések és válaszok

»Írta - - 2015. jún 23 in Blog, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Karrier/munka – kérdések és válaszok

Az alábbi kérdéseket a közelmúltban tették fel nekem, úgy gondoltam, megosztom őket.Kérdés: Nemsokára kezdek egy banki elemző pozícióban. Hogyan építsek kapcsolatokat a cégen belül?Válasz: Azt javaslom, ezt bőven az első munkanap előtt érdemes elkezdeni. Keressünk munkatársakkal kapcsolatot a LinkedInen, hívjuk meg őket ismerősnek, hívjuk el őket kávézni, beszélgetni, hogy minél több informális ismeretet szerezzünk a kialakult kultúráról, szokásokról, és minél több munkatársról tudjuk, hogy ki kicsoda.Kérdés: Ha új munkahely után nézek, szóljak-e a vezetőmnek erről?Válasz: Ne tegyünk ilyet, inkább kérjük meg a cégeket, ahova interjúra megyünk, hogy fogadjanak bennünket ebédidőben, vagy munka után. Meg fognak érteni bennünket.Kérdés: Ha szeretnék kérdezni valamit egy megbeszélésen, de érzem, hogy a főnököm mérges lesz rám, mit tegyek?Válasz: Mindenképp érdemes kérdezni, fontos, hogy mindent pontosan megértsünk. Esetleg a megbeszélés után kereshetünk egy megfelelő percet, amikor négyszemközt elnézést kérhetünk az esetleges kellemetlenségért. Igyekezzünk főnökeinkkel mindig egyenesen és négyszemközt tisztázni minden félreértést, konfliktust.Kérdés: A megbeszéléseinken a csoportvezető főleg “a saját hangját szereti hallani”. Nehéz mellette szóhoz jutni, véleményt mondani. Mit tegyek?Válasz: Vannak technikák, amelyek segítenek ilyen esetben. Fordulhatunk például az egész csoporthoz, valahogy így: “Mit gondoltok arról, ha ezt és ezt tennénk?” vagy: Van ötletetek arról hogy…?” De sose vágjunk a vezetőnk szavába, várjuk ki egy kis szünetet és használjuk ki.Sikeres karrierépítést kívánok!Tomori Nóra Likeolj...

tovább

Állásinterjú-tippek introvertáltaknak

»Írta - - 2015. jún 20 in Blog, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Állásinterjú-tippek introvertáltaknak

Az extrovertált emberek előnyben vannak az állásinterjún. Könnyebben fejezik ki magukat szóban, meggyőzőbb, élénkebb, önbizalom-telibb benyomást keltenek. Ezzel szemben az introvertáltak csöndesebbek, tartózkodóbbak, kevésbé tudnak értékesítő módon beszélni magukról. És sajnos tudjuk, első benyomást csak egyszer tehetünk, ebben az extrovertáltak állnak nyerésre. Ha introvertáltak vagyunk, valóban akadályokat kell leküzdenünk, ebben segíthet néhány ötlet. Információgyűjtés Az introvertáltak többnyire jók a részletekben való elmerülésben és szeretnek tanulni. Használjuk ezt ki, tanuljunk a cégről, a piacról, és ezek jövőbeli lehetőségeiről. Így mi bizonyulhatunk a legfelkészültebb jelöltnek. Figyeljünk Az introvertált emberek közül sokan jó megfigyelők és kommunikációs helyzetekben is jól észreveszik partnerük reakcióit, jelzéseit. Figyeljük tehát, hogyan hatnak az információk, amiket megosztunk. Ha úgy látjuk, csökken az érdeklődés, zárjuk le mondandónkat és menjünk tovább másik témára. Nagyon figyeljünk, interjúkon sokszor derülnek ki olyan a feladathoz szükséges tulajdonságok, amik nem szerepeltek a hirdetésben, ha erre ráérzünk, meg is győzhetjük partnerünket, hogy mi vagyunk a legjobb jelöltek. Kommunikáljunk Az introvertált egyéniség nem feltétlenül azonos a félénkkel. Az introvertáltak általában jobban szeretnek egyszerre egy-egy emberrel beszélgetni, vagy kisebb társaságban. De ettől még nagyon is szerethetnek kommunikálni valamilyen cél érdekében. Így tehát az állásinterjú nagyon is megfelel az introvertált emberek számára megfelelő kommunikációs formának. Az is gyakori, hogy az introvertáltaknak jók az írásbeli kommunikációs készségeik. E-mailben, kísérőlevélben, köszönőlevélben, és más írásos formában megmutathatjuk kiváló képességeinket. Vegyük észre mik az erősségeink, és keressünk alkalmat, hogy kihasználhassuk őket. Sikeres állás-interjúzás kívánok! Tomori Nóra Likeolj...

tovább

Hogyan legyünk úrrá dühünkön?

»Írta - - 2015. jún 14 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Hogyan legyünk úrrá dühünkön?

Sokan küzdenek azzal, hogy haragjukon nehéz úrrá lenniük, úgy érzik, ez megnehezíti boldogulásukat, munkahelyi és magánéleti kapcsolataikat.Haragunk kezelésének legfontosabb lépése, hogy megértsük az okát. Na jó, de hogyan tovább? Mit tehetünk a gyakorlatban dühünk megfékezésére?Sokszor kerültünk bajba, mert haragtól vezérelve mondtunk vagy tettünk olyasmit, amit „nem kellett volna”.Nagyon nehéz a hirtelen felhalmozódott düh kezelése, de észrevehetünk mintázatokat abban, hogy milyen szituációkban, milyen időszakokban vagyunk hajlamosak haragra gerjedni. Sokan akkor veszítik el a kontrollt, ha már amúgy is fáradtak, kimerültek. Mindannyiunk számára vannak olyan események, megnyilvánulások, gesztusok, viselkedésformák, amik már előre sejthetően dühöt váltanak ki belőlünk.Könnyű azt mondani, hogy a harag legjobb ellenszere a „megelőzés”. Bizonyos esetekben valóban ki tudjuk kerülni. Ha lehet, igyekezzünk elkerülni azokat az embereket, helyeket, helyzeteket, aki és ami nagy valószínűséggel haragot vált ki belőlünk. Ha elkerülhetetlen a haragot kiváltó helyzet, előzőleg felkészített tervet is elővehetünk, begyakorolt „mantrát” mondhatunk magunknak: „most tudom, hogy dühös vagyok, most nem formálok véleményt. És most azonnal nem teszek semmit”. Ha már feldühödtünk, azt nem érdemes elnyomni, mert csak bajt okozunk magunknak. Hogyan legyünk úrrá magunkon? Próbáljuk ki, mi működik nekünk az alábbiak közül.- Ha fáradtak vagyunk, tartsunk pihenőt, pár percre meneküljünk ki egy adott szituációból, álljunk fel, mozogjunk, mossunk kezet.- Tornázzunk, ússzunk, fussunk, vagy sétáljunk minél gyakrabban! Ezek a mozgások a jóérzésért felelős hormonok termelődését is fokozzák, és a mozgás következtében fokozódó anyagcserénk is jobbítja közérzetünket.- Aki képes rá, megpróbálhatja a szüleink, nagyszüleink által is sokat emlegetett „számolj tízig, mielőtt megszólalsz” receptet, bár ez csak annak szokott menni, akinek amúgy is erős önfegyelme van.- Sokkal jobban segít, ha kieresztjük a gőzt! Keressünk egy helyet, ahol magunk vagyunk, kiabáljunk, püföljünk egy zsákot kifáradásig…- Vegyünk nagy és mély lélegzetet, minél lassabban.- Ha felfedeztük, hogy haragunk valójában félelmeink, beteljesületlen vágyaink vagy alacsony önértékelésünk kifejeződése, akkor tudhatjuk, hogy valójában a mélyebb problémáink kezelésével kell foglalkoznunk.Sikeres önmérsékletet kívánok!Tomori Nóra, karrier tanácsadó, life coachLikeolj...

tovább

5 kommunikációs trükk, ami sikeressé tesz

»Írta - - 2015. jún 01 in Blog, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

5 kommunikációs trükk, ami sikeressé tesz

Folyamatosan “útkereszteződéseknél” járunk. Problémákkal szembesülünk. Ha nem találunk időben megoldást, nem érjük el céljainkat. Nem tudjuk pontosan, hogyan oldjuk meg gondjainkat, de azt tudjuk, hogy könnyebb lenne, ha nem lennének olyan emberek körülöttünk, akikkel nehéz szót érteni, akikről tudjuk, hogy “úgysem tudjuk” őket meggyőzni.Amikor megszülettünk, semmit nem tudtunk a világról, majd gyorsan tanultunk, főleg azoktól, akik bennünket körülvettek, és azokból a tapasztalatokból, amiken keresztül mentünk. Ezek nyomán kialakítottuk nézőpontunkat, gondolkodási sémáinkat. Majd később találkozunk olyan emberekkel, akik merőben más tapasztalatok alapján nagyon eltérő meggyőződéseket képviselnek, és úgy tűnik, mintha szakadék lenne közöttünk… Hogyan tudjuk együttműködésre ösztönözni őket? 1. Igyekezzünk közös alapot teremteni“Különbözően látunk dolgokat. Ez jó. Tudod, amikor újszülöttek voltunk, semmiről sem volt még véleményünk. Szüleink és mások megmondták, mi jó, mi rossz. Majd ahogy felnőttünk, még mindig hatással vannak ránk korai meggyőződéseink.” Ezzel máris közös pontot tudtunk találni, valamit, amiben hasonlóak vagyunk. A hasonlóságok megélése mindig összehozza a beszélgető feleket.2. Ne érvekre, hanem történetekre igyekezzünk koncentrálni“Kíváncsi lennék – ha megosztod velem – hogyan alakult ki a véleményed erről a dologról, érdekel a történeted…” Miközben beszél, igyekezzünk elképzelni, milyen lehet az ő bőrében lenni… Ha meghallgattuk a másikat és elmondjuk a mi történetünket, igyekezzünk tényszerűek maradni. Valószínű, hogy beszélgetőtársunk nyitottan hallgat majd minket.3. Tegyük lehetővé beszélgetőtársunk számára, hogy biztonságosan változtathasson nézőpontján“Voltál már olyan helyzetben, hogy már nem is voltál annyira biztos a nézőpontodban, de továbbra is tartottad hozzá magad, nehogy alulmaradj a vitában? Én sokszor, de ezt most jó lenne elkerülni. Ezért, ha úgy érzem, megváltozik a véleményem, visszavonom az állításomat, tedd ugyanezt te is.” Erre nem mond nemet senki.4. Ismerjük el a másik ember tapasztalatát A másik ember tapasztalatát semmi értelme megkérdőjelezni, sőt ismerjük el, jelezzük, hogy megértjük. Csak a kialakult következtetést érdemes más nézőpontba helyezve láttatni, ezt is csak nagyon finoman.“Megértelek. Van egy szomszédom, akinek ugyanez a tapasztalata. De ő azt a következtetést vonta le, hogy …” „Vajon mi lehet a helyzet valójában?” Séma: “Két lehetőség van, X és Y. Tudhatjuk, melyik igaz, ha egyáltalán bármelyik?” Ez a séma segíti az indulatok elszabadulása nélküli együttes problémamegoldást.5. Tartsuk szem előtt célunkat“Mit is akarunk elérni?” Hidat szeretnék építeni a véleményeink között. Nekem is késznek kell lennem változtatni a nézeteimen, és tanulni valami újat a másiktól. Cél, hogy mindketten legalább is úgy álljunk fel, hogy készek legyünk folytatni az egyeztetést. Olyan emberek, akik képesek a másikat megérteni és együttműködésre ösztönözni, könnyebben viszik sikerre céljaikat.Sikeres egyeztetést kívánok,Tomori NóraLikeolj...

tovább

Hogy találjunk állást 50 felett?

»Írta - - 2015. máj 30 in Blog, Karrier | 0 Hozzászólás

Hogy találjunk állást 50 felett?

Ápoljuk baráti kapcsolatainkat. Valódi barátságokat igyekezzünk kialakítani, nem pusztán “kapcsolatokat”. Érdeklődjünk barátaink iránt, emlékezzünk rá, mit mondtak, meséltek nekünk, hallgassuk meg őket, segítsünk nekik, ha tudunk, keressünk lehetőséget, hogy kapcsolatban maradhassunk velük. Legyünk velük olyanok, amilyen barátokat mi szeretnénk magunknak. Hívjuk el őket, hogy csatlakozzanak hozzánk valamiben, áldozzunk időt az emberekre. Életrajzunkat tartsuk frissítve, a régi dolgokat rövidítsük le, alkalmazzuk az épp divatos kulcsszavakat. Töröljünk ki minden olyan munkafeladatot, ami régimódinak mutathat bennünket. Építsünk fel nagyon egyszerű magyarázatot, miért keresünk munkát, esetleg miért vagyunk állás nélkül, olyat, ami nem üt vissza ránk negatívan. Küldjünk célorientált életrajzokat álláshirdetésekre. Akkor is menjünk társaságba, ha állás nélkül vagyunk, sőt annál inkább, vigyázzunk, mit mondunk magunkról, ne panaszkodjunk és arra is ügyeljünk, hogy egy-két pohár ital hatására ne mondjunk mást, mint amit terveztünk. Legyen a tarsolyban olyan témánk, amit gyorsan felvethetünk, ha el akarjuk terelni a figyelmet magunkról. Ezután személyes ismerőseinknek is elküldhetjük életrajzainkat azzal, hogy azonnal, vagy 1-2 hónapon belül elérhetőek leszünk munkára. Fejlesszük Linkedin profilunkat és ügyeljünk, hogy összecsengjen az életrajzunkkal, és más interneten rólunk elérhető információval. Vigyázzunk a külsőnkre, szépségünkre, testsúlyunkra, sportosságunkra, fiatalosságunkra, legyünk energikusak, és ezt mutassuk is a külvilág felé. Cseréljük ruhatárunkat modern, fiatalos darabokra. Igyekezzünk minél kevesebbet költeni a bevételeinkhez képest, meg fog nyugtatni, ha ezzel is építjük anyagi biztonságunkat. Keressünk civil szervezetet, amiben tagok, esetleg vezetők lehetünk. Ez nemcsak életrajzunknak, hanem baráti kapcsolatainknak és önértékelésünknek is jót tesz. Bármi is legyen az, amiben jártasak vagyunk, gondoljuk át, tudnánk-e ezt tanítani fiataloknak, akár melléktevékenységként. Esetleg régóta gyakorolt hobbinkat vagy személyes érdeklődési körünkbe eső jártasságunkat is taníthatjuk. (Például történészként, történelemtanárként akár tarthatunk idegenvezetést…) Tegyünk róla, hogy jól érezzék magukat mások a társaságunkban. Igyekezzünk mások hasznára lenni. És igyekezzünk jókedvűnek lenni, legyen humorunk, másképp öregszenek a jó kedélyűek, barátságosabbak lesznek még a ráncaik is, az emberek pedig valahogy jobban vonzódnak hozzájuk.Arra is figyeljünk, hogy ahelyett, hogy magunkról beszélnénk, másokat kérdezzünk, hogy vannak, örömmel mesélnek majd, és jó emlékkel távoznak tőlünk. Sajnos valóban léteznek előítéletek és sztereotípiák az életkorral kapcsolatban a világban és a munkaadók gondolkodásában. Ha ezt érzékeljük az interjún, lépjünk tovább… Mindenesetre, ha nem mi kaptuk meg a pályázott állást, próbáljuk kideríteni, miért. Az örökzöld tanács: tanuljunk mindig valamit. Bármit. Fiatalon is tart bennünket, gyarapít is, kapcsolatokat is építhetünk általa, életrajzunknak is jót tehet, ha beleillik. Fogadjuk el a visszajelzéseket, igyekezzünk megfogadni a tanácsokat, ne vitatkozzunk ezekről. Tegyük félre a büszkeségünket ha nem mi kapjuk mag a kinevezést vagy a pályázott állást, néha jobb megtalálni a szerethetőt abban, amit a minket körülvevő realitások jelentenek.Sikeres karrierépítést kívánok!Tomori Nóra, karriertanácsadóLikeolj...

tovább

Miért leszek jó vezető, ha introvertált vagyok?

»Írta - - 2015. máj 02 in Blog, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Miért leszek jó vezető, ha introvertált vagyok?

Azt gondoljuk, hogy főleg az extrovertált, beszédes, társaságkedvelő emberek lehetnek jó vezetők. A tapasztalat mégis azt mutatja, ez nem így van. Miért? - Az introvertált emberek jobban figyelnek, jobban meghallgatnak érveket. Jobban kikérik és integrálják mások véleményét. - Alaposabban felkészülnek, több időt töltenek a célok, módszerek átgondolásával. - Mélyebbre hatolnak a problémamegoldás során. Mélyreható elemzésekre, pontos kérdésekre van igényük. - Van igényük “egyedül maradni”, és még alaposabban átgondolni az elképzeléseket. - Meg tudják őrizni hidegvérüket. Képesek nyugodtan, megnyugtatóan, lassan beszélni másokhoz felfokozott hangulatú szituációkban is. Képesek “befolyásolni”, nyílt utasítás helyett. - Nem válnak önelégültté, nem kényelmesíti el őket sikerük. Hajtja őket örök elégedetlenségük. - Szívesen írnak, közelebb áll hozzájuk az írásos kommunikáció, mint a szóbeli. Ez hasznos az üzenetek pontos eljuttatásában, az online kommunikáció világában pedig különösen jól megtérül. Sikeres vezetést kívánok! Tomori Nóra   Likeolj...

tovább

Még az önértékelésről

»Írta - - 2015. ápr 26 in Blog, Boldogság, Család, Érzelmi intelligencia | 0 Hozzászólás

Még az önértékelésről

Virginia Satir A család együttélésének művészete c. könyve nyomán: Az önértékelés olyan képességünk, amelynek segítségével értékesnek tarthatjuk saját énünket, s méltósággal, szeretettel, bánunk önmagunkkal. A magas önértékelésű emberekből becsületesség, őszinteség, felelősség, együttérzés, szeretet, kompetencia árad. Ha magas az önértékelésünk, azt érezhetjük, hogy számítunk, hogy a világ jobbá válik általunk. Hiszünk saját alkalmasságunkban. Tudunk segítséget is kérni, ugyanakkor bízunk döntéseinkben, és abban, hogy végül is mi vagyunk saját magunk számára a legjobb erőforrás. Becsüljük saját értékeinket, de tiszteljük mások értékeit is. Bizalmat sugárzunk. Azt is tudjuk, hogy nem kell tettnek követnie minden érzésünket. Tudunk választani. Teljes mértékben elfogadjuk magunkat hibáinkkal, botlásainkkal együtt. Mert hibáink is természetes, emberi részeink. A magas önértékelésű emberek legtöbbször úgy érzik, jó dolgokkal vannak feltöltve. Ők is átélnek olyan időszakokat, amikor legszívesebben azonnal mindent feladnának, amikor elborítja őket a kimerültség, amikor az élet túl sok csalódást osztott ki, amikor hirtelen több problémával találják magukat szemben, mint amit kezelni tudnának. De érzik, ezek átmeneti krízisek, természetes részei az emberi életnek. A krízisek új lehetőségek születésének kezdetei is. Talán rosszul érzik magukat néha, de elmenekülniük nem kell. Mernek bízni abban, hogy sértetlenül kerülnek ki a válságból. Az alacsony önértékelésű emberek azt feltételezik, hogy a többi ember becsapja, lenézi, eltapossa őket. Ez egyenes út ahhoz, hogy áldozattá váljanak. Azzal, hogy a legrosszabbra számítanak, a legrosszabbat hívják ki, és azt meg is kapják. S hogy megvédjék magukat, a bizalmatlanság fala mögé rejtőznek, s a magány, elszigeteltség iszonyú érzésébe süllyednek. Nehezen tudnak tisztán látni, hallani és gondolkodni, ezért hajlamosak lenézni másokat. Akik így éreznek, hatalmas lelki falakat építenek, amik mögé elbújhatnak, s azzal védik magukat, hogy mindezt letagadják. Ennek a bizalmatlanságnak és izolációnak természetes következménye a félelem. A félelem beszorít és megvakít; megakadályozza, hogy újabb és újabb lehetőségeket keressünk a probléma megoldására. Sőt, még inkább olyan viselkedés felé fordít, mellyel saját kudarcunkat idézzük elő. Amikor az alacsony önértékelésű emberek kudarcot élnek át, gyakran önmagukat hibáztatják. „Semmire sem vagyok jó! Elrontok mindent!" Ha valaki gyakran így reagál a nehézségekre, egy idő után veszélyeztetetté válhat a drogokkal, alkohollal vagy más menekülési módokkal szemben. A rossz hangulat nem azonos az alacsony önértékeléssel. Az alacsony önértékeléssel alapvetően együtt jár, hogy megpróbálunk úgy viselkedni, mintha a nemkívánatos érzések nem léteznének. Magas önértékelésre van szükség ahhoz, hogy elfogadjuk lehangoltságunkat. A magas önértékelésű ember is érezheti magát rosszul. A különbség az, hogy ettől nem címkézi magát értéktelennek. Természetes, hogy időnként lehangoltak vagyunk. De nem mindegy, hogy elítéljük-e magunkat ezért, vagy úgy tekintjük ezeket a rossz időszakokat, mint emberi állapotokat, melyekkel valahogyan meg kell birkózni. Ha lehangolt vagy, és ezt nem ismered be, az a hazugság egy formája - hazudsz magadnak és másoknak. Ha nem tartod értékesnek, fontosnak az érzéseidet, magadat értékeled le, s így tovább mélyíted az alacsony önértékelésedet. Legtöbbször hozzáállásunk határozza meg azt, hogy mi történik velünk. A hozzáállás pedig megváltoztatható. Az értékesség érzése olyan atmoszférában tud igazán virágozni, ahol tiszteletben tartják az egyéni különbségeket, nyíltan kimutatják a szeretetet, a hibákat arra használják, hogy tanuljanak belőlük, a kommunikáció nyílt, a szabályok rugalmasak, a felelősségről mintát nyújtanak (betartják az ígéretet) és becsületesek. Szerencsére az önértékelés növelhető, kortól, körülményektől függetlenül. Mivel az alacsony önértékelés tanult dolog, le is lehet szokni róla, és valami új tanulható meg helyette. Erre az újratanulásra születésünktől halálunkig megvan a lehetőségünk, így soha nem késő. Életünk bármely pontján elkezdhetjük a magasabb önértékelés meg­tanulását. Mindig van rá remény, hogy életünk megváltozzon, mert mindig képesek vagyunk új dolgokat tanulni. Egész életünkben fejlődhetünk, változhatunk. Idősebb korunkban kicsit nehezebben, és néha ez lassabban is megy. Minden azon múlik, mennyire vagyunk állhatatosak abban, hogy a saját utunkat járjuk. Annak a tudása, hogy a változás lehetséges, valamint a változás iránti elköteleződés már hatalmas előrelépést jelent. Lehet, hogy néhányan lassan tanulunk, de mindannyian taníthatók vagyunk. Értékeljük magunkat! Tomori Nóra Likeolj...

tovább

A meditációról

»Írta - - 2015. Már 21 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia | 0 Hozzászólás

A meditációról

Sokan számolnak be arról az engem felkeresők közül, hogy lelki egyensúlyuk fenntartása érdekében kipróbálták már a meditációt. Meditáció segítségével kétségtelenül segíthetjük egészségünk és nyugalmunk fenntartását, szellemi képességeik jobbítását, fejleszthetjük érzelmi intelligenciánkat. A hagyományos keleti vallásokban a meditáció a lelkiség és vallási szertartások része volt. A meditáció tanára egyben filozófiai, vallási, erkölcsi oktató szerepét is betöltötte. A mai felgyorsult nyugati világban azonban önálló belső egyensúlyteremtő gyakorlattá vált sokak szemében.A kérdés, ami gyakran felvetődik, járjunk-e tanárhoz, válasszunk-e csoportot, vagy egyszerűen meditáljunk otthon szabadidőnkben, egyedül.A meditációs technikák tulajdonképpen kiválóan megtanulhatók könyvekből, videókból, internetre felrakott leírásokból.Kérdés, milyen célból meditálunk. Ha azért, hogy testünk-lelkünk egészségesebb legyen, javuljon a teljesítményünk a sportokban, tanulásban, munkában, akkor tulajdonképpen nincs is szükség tanárra, csoportra, bátran gyakorolhatunk magunkban, saját időbeosztásunk, ritmusunk szerint. Ha célunk egy kicsit mélyebbre vezérel bennünket önmagunk megismerésének, megértésének útján, tudatosságunk fejlesztésének irányában, szívünk gyógyítása mentén, akkor érdemes egy gondolkodásra ösztönző filozófiában jártas vezetőt, csoportot választani és végigmenni a lelki úton.Hogyan válasszunk?- Tudjuk meg, gyakorolja e napi szinten a meditációt legalább 2-3 éve?- Mi motiválja arra, hogy meditációt oktasson?- Megvannak-e benne azok a személyes tulajdonságok – kedvesség, türelem, alázat, nyitottság, érettség, bölcsesség stb., amik hitelessé tehetik?- Hol tanult meditálni? Ugye ő nem könyvekből szerezte a tudást…? Sokan tudják, hogy a keresztény ima gyökerei is a (Zen) meditációból származnak. Teljesen mindegy hogy keleti vagy nyugati filozófiákon nevelkedtünk, az elmélyülés, elcsöndesedés, figyelmünk egy dologra való koncentrálása és elménk fejlesztése csak fejlődésünk forrásává válhat.Sikeres önfejlesztést kívánok!Tomori Nóra, karrier és életvezetési tanácsadóLikeolj...

tovább

Sikeres? Független vagy csapatjátékos? Mit mondjunk az interjún?

»Írta - - 2015. Már 04 in Blog, Karrier | 0 Hozzászólás

Sikeres? Független vagy csapatjátékos? Mit mondjunk az interjún?

A független embereket joggal látjuk egyedien gondolkodóknak, hiteleseknek, ötleteseknek. Elfogadják és bátorítják a sokszínűséget, önállóan döntenek, és ők azok, akik új megoldásokkal segítik elő a világ fejlődését. Kreatív, önállóan gondolkozó, bátran kiálló emberek nélkül megrekedne a gazdaság fejlődése. Ugyanakkor a függetlenség tulajdonsága igen komolyan akadályozhatja az embert a munkahelyi és a magánéleti kapcsolatokban, boldogulásban. Saját dolgát teszi nehezebbé az, aki mindig magára hagyatkozik és elutasítja mások segítségét, együttműködését. Lehetetlenné teszi a kollektív intelligencia működését, a közösség tudásának erejét , és nem is biztos hogy jó irányba megy. Tipikus interjúkérdés fiatalok, pályakezdők felé, hogy egyedül, vagy csapatban szereti jobban végezni iskolai/munkahelyi feladatait. Hogyan lehet jól válaszolni? Nézzünk példákat! 1. Csapatban is jól tudok teljesíteni, de egyedül is megállom a helyem. A legtöbb projekt esetében nagyon előnyös, ha különböző gondolkodású emberek működnek együtt a közös cél megvalósításán. Csak nagyon kevés, talán 1-2 olyan feladatot csináltam, amit úgy terveztek, hogy egyénileg kell megoldani. 2. Csapatjátékos vagyok. Tudom, hogy az együttműködés, nyitottság és a koncentráció képessége nagyon fontosak a csapatmunkában. Jobban is tudok teljesíteni, és motiváltabb vagyok, ha csapatban dolgozom. 3. Leginkább egyedül, vagy egy társsal, két fős csapatban tudok teljesíteni. Ha három, vagy még több embernek kell együtt dolgozni, akkor elveszhet a fókusz. Szeretem, ha kontrollálni tudom a munkát, amit rám bíztak, és kis csoportban tudok teljes felelősséget vállalni a rám bízott projekt eredményéért.    Likeolj...

tovább

A 10 legfontosabb készség 2025-ben

»Írta - - 2015. Már 01 in Blog, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

A 10 legfontosabb készség 2025-ben

A digitalizáció okozza a legnagyobb változást a gazdaságban az ipari forradalom óta. Mint minden változás, ez is új fajta készségek fejlesztését kívánja meg az emberektől. Saját felelősségünk, hogy fejlesszük magunkat. Sokak szerint a globális fejlődés részévé vált, hogy 5 évenként meg kell újulnunk. Az új generációk már rendelkezni fognak egy sor olyan készséggel, amivel nekünk sem árt lépést tartani.   “A tanulás drága. De ha elhanyagoljuk, az legalább annyira drága.” Claus Moser   - Az emberek hosszabb életet élnek. Egyre nő a hatvan éven felüliek aránya. - A technika fejlődése kiterjeszti szellemi képességeinket. De ez egyben azt is jelenti, hogy az automatizáció megszünteti az egyszerű, ismétlődő feladatokból álló munkafajtákat. - A számítástechnikai eszközök fejlődése a világot programozható rendszerré alakítja. Korábban elérhetetlen adat- és információmennyiség alapján soha nem látott módon és mélységben szemlélhetjük a világot. - A média eszközeinek fejlődésével a szöveges üzenetek helyett a vizuális kommunikáció határtalan lehetőségei nyílnak meg. - A szervezetek a mainál is összetettebbekké válnak. - Még tovább nő a globális összefonódás, az összes kontinens számottevő részhez jut a technikai fejlesztés, a politikai hatalom, a tudásfelhalmozás és alkalmazás területén. Elmosódnak a klasszikus nagyhatalmak határai.   Néhány dolog ahhoz, hogy helyt állhassunk holnap is:   Képesség a dolgok mélyebb jelentésének megértésére A hozzánk eljuttatott információ mélyebb értelmét és jelentőségét fel kell tudnunk fogni. Fejlett szociális intelligencia Másokhoz való kapcsolódásunk során képesnek kell lennünk arra, hogy a rengeteg információ közepette kiszűrjük és megértsük azok mélyebb jelentését, érzékeljük az emberek reakcióit, és mi is a kívánt reakciót váltsuk ki másokból. Alkalmazkodó, fejlődőképes gondolkodás A szabályokból egyenesen következőn túlmenő megoldások megtalálásának képessége. Kultúrákat összekötő készségek Különböző kultúrákat magában foglaló helyzetekben helytállni. Számítástechnikai gondolkodás Hatalmas adatmennyiségek befogadásának és értelmezésének képessége, és ezek felhasználása gondolkodásunkban. Fejlett média használatának képessége Meggyőző kommunikáció képessége a modern média eszközein keresztül. Transzdiszciplinaritás Különböző tudományágak egymáshoz kapcsolódásának megértése A gondolkodás tervezése Képesség arra, hogy a tervezett output elérése érdekében tervezzük meg a feladatokat és a munkafolyamatokat. Kognitív terhelés tervezése Képesség a célokhoz fontos információk kiválasztására és a megismerési képességeink fejlesztésére. Virtuális együttműködés Virtuális csapatokban való hatékony működés képessége. Sikeres képességfejlesztést kívánok! Tomori Nóra Likeolj...

tovább

Tervezzük karrierünket 4 lépésben!

»Írta - - 2015. feb 23 in Blog, Karrier | 0 Hozzászólás

Tervezzük karrierünket 4 lépésben!

Karrierünk tudatos tervezése folyamatos feladatunk. Így irányt adhatunk magunknak tanulásunkban és fejlődésünkben.   Különbözően gondolkodunk persze attól függően, hogy - még tanulmányainkat folytatjuk, - tanulmányaink befejezésénél tartunk, - felnőttként szeretnénk új készségeket szerezni, vagy - munkahely, illetve pályaváltoztatáson  gondolkodunk.   Alaposan gondoljuk át, - mi is érdekel bennünket igazán, - milyen értékeket tartunk fontosaknak, - milyen körülmények között tudunk hatékonyan működni, - milyen életkörülmények befolyásolnak bennünket, - hol szeretnénk látni magunkat pár év múlva, - rendszeresen vizsgáljuk felül munka és tanulmányi elképzeléseinket életünk és a munka világának változásai függvényében.   Négy lépésben gondolkodjunk: 1. Ismerjük meg magunkat! 2. Derítsük fel lehetőségeket! 3. Hozzunk döntést! 4. Lépjünk!   1. Ismerjük meg magunkat! Hot tartok most? Hova szeretnék eljutni? Mit várok a munkámtól/karrieremtől? Mivel szeretnék valójában foglalkozni? Mik az erősségeim? Mik azok a dolgok, amik nagyon fontosak nekem? 2. Derítsük fel lehetőségeket! Milyen foglalkozások érdekelnek, és mennyiben illeszkednek ezekhez a készségeim/képességeim/tapasztalataim? Mik a hiányosságaim? Hogyan küzdhetem le hiányosságaimat? 3. Hozzunk döntést! Milyen munkalehetőségeket látok? Mennyit tanulhatok az adott munka végzése során? Mennyire illeszkednek ezek az értékeimhez és adottságaimhoz? Mennyire illeszkednek személyes, magánéleti helyzetemhez? Mik az egyes lehetőségek előnyei/hátrányai? 4. Lépjünk! Mit tehetek azért, hogy elérjem a céljaimat? Honnan szerezhetek segítséget? Milyen támogatókat találhatok?   Ha mindez sikerült, kezdhetjük is következő karriercéljaink megtervezését! Jó munkát ! Tomori NóraLikeolj...

tovább

Virginia Satir az önértékelésről

»Írta - - 2015. feb 19 in Blog, Boldogság, Család | 0 Hozzászólás

Virginia Satir az önértékelésről

Virginia Satir az egyik legismertebb családterapeuta, aki elsőként a világon rendszerben szemlélte a családtagok, és egymással kapcsolatban lévő emberek személyiségét, viselkedését. „A család együttélésének művészete” című könyvében találkozhatunk mély hatást gyakorló felfogásáról az önértékelésről és önszeretetről. „Ha szeretem magamat, és jó érzéseim vannak önmagammal kapcsolatban, akkor a méltóság, az őszinteség, az erő, szeretet és a realitás állapotában találkozom az élet kihívásaival." Ez az állapot a magas önértékelés. Ezzel szemben, ha valaki lebecsüli, utálja magát, akkor áldozattá, legyőzötté válik: „Ha nem szeretem magam, akkor leértékelem, büntetem magam. Ilyenkor a félelem és tehetetlenség helyzetéből fogadom az életet, s olyan állapotot hozok létre, amelyben áldozatnak érzem magam, és e szerint is cselekszem. Vakon büntetem magamat és másokat is. Másokat tartok felelősnek azért, amit én teszek." Az ehhez társuló lelkiállapotban az ember úgy érzi, semmibe veszik, nem számít, fél a visszautasítástól, Ez az állapot az alacsony önértékelés. Az az ember, aki nem becsüli magát, másoktól várja - feleségétől, férjétől, gyermekétől, szerelmétől, hogy értékelje őt. Sokak szerint helytelen az a nézet, hogy az ember szeresse és értékelje önmagát. Szerintük önmagunk szeretete önzést jelent. Az ellenségeskedés elkerülése érdekében az embereknek azt tanították, hogy másokat szeressenek maguk helyett. Ez önlebecsüléshez vezet. Rengeteg bizonyítékunk van rá, hogy önmagunk szeretete teszi lehetővé, hogy másokat szeressünk. Az önbecsülés és az önzés két különböző dolog. Az önzés a felsőbbrendűség egyik formája, amelynek az üzenete valami olyasmi, hogy „Én jobb vagyok nálad". Önmagunk szeretete pedig értékességünk melletti állásfoglalás. Amikor értékesnek tartom magam, hasonlóan értékesként tudom szeretni a másikat is. Amikor viszont nem szeretem magam, mások iránt is irigységet, félelmet, utálatot érezhetek. Attól is félhetünk, hogy én-központúnak fognak tartani bennünket. Tapasztalatok szerint a félelmet legjobban úgy tudjuk csökkenteni, ha nyíltan beismerjük. Mondhatjuk pl. azt, hogy „Attól félek, elutasítasz, ha elmondom, hogy elfogadom és szeretem magam". Utána ellenőrizd ezt a feltevést: „Igaz ez?" Az esetek kilencvenöt százalékában a válasz ez: „Dehogy utasítalak el! Inkább bátornak tartalak, hogy ezt mondod". Meghökkentő, hogy ez megtörténhet, amikor szembetalálkozunk saját sárkányunkkal - az Elutasítástól való Félelemmel -, főleg, ha ez ilyen egyszerűen zajlik. A jó emberi kapcsolatok, a szeretetteljes viselkedés azokra az emberekre jellemző, akiknek stabil, erős az önbecsülésük. Egészen egyszerűen azok az emberek képesek másokat szeretni, értékelni, és a valóságot megfelelően kezelni, akik szeretik és értékesnek tartják önmagukat. Az erős, jó önértékelés az alapja az egészséges és boldog életnek, a kielégítő kapcsolatoknak, valamint a hatékony és felelős viselkedésnek. Amikor valaki szereti magát, nem fog olyat tenni, amivel sérti, lealacsonyítja, vagy rombolja önmagát, és nem fog másokat felelősnek tartani a saját viselkedéséért. Az ilyen emberek nem fognak drogokba, alkoholba vagy dohányzásba menekülni, vagy nem hagyják, hogy mások fizikailag vagy lelkileg rosszul bánjanak velük. Akik jól bánnak önmagukkal, a kapcsolataikat sem fogják az erőszak által megfertőzni. Akik nem szeretik magukat, könnyen válhatnak gátlástalan emberek rombolásának eszközeivé. Lényegében elajándékozzák saját erejüket, ami gyakran érzelmi rabszolgasághoz vezet. Minél erősebb valakinek az önértékelése, annál bátrabban tud változtatni a viselkedésén. Minél jobban értékeli magát, annál kevésbé követel dolgokat másoktól. Minél kevesebbet követel másoktól, annál több bizalmat tud érezni. Minél inkább tud bízni magában és másokban, annál inkább tud szeretni. Minél inkább szeret másokat, annál kevésbé fél tőlük. Minél jobban együttműködik a többiekkel, annál inkább megismeri őket. Minél inkább ismerik egymást, annál erősebb a kapcsolat közöttük, így az önértékelő viselkedés segít véget vetni az emberek, közötti elszigeteltségnek, elidegenedésnek. Magas önértékelést és önbecsülést kívánok! Tomori Nóra Likeolj...

tovább

Tippek interjúra való felkészüléshez – Hogyan jussunk be egy vezetési tanácsadó céghez? – Esettanulmányinterjúk, AC-k

»Írta - - 2015. feb 17 in Blog, Karrier | 2 hozzászólás

Tippek interjúra való felkészüléshez  – Hogyan jussunk be egy vezetési tanácsadó céghez? – Esettanulmányinterjúk, AC-k

Köztudomású, hogy azzal növelhetjük legjobban esélyeinket egy interjún, ha alaposan felkészülünk rá. Amint megkaptuk az AC vagy interjú időpontunkat, legjobb, ha azonnal menetrendet készítünk, hogyan fogunk felkészülni. Akár Excel táblázatba is foglalhatjuk teendőinket. Ha biztosra akarunk menni, nyugodtan beterveztetünk akár napi 2 óra felkészülési időt.1. Sok információt elolvashatunk a nagy tanácsadó cégek honlapjain arról, hogyan zajlanak az ilyen interjúk, milyen típusú esettanulmányokat alkalmaznak, stb. Minél többet olvassunk el ezek közül.2. Keressünk a You Tube-on esettanulmány-interjúkat tartalmazó videókat.Az ilyen esettanulmányok tipikusan olyan területeket ölelnek fel, mint egy vállalat hatékonyságának növelése, vállalategyesülések és felvásárlások, új régiók irányába való, vagy globális terjeszkedés, vállalati restruktúrálás.3. Győződjünk meg arról, hogy részletesen tudunk beszélni ezekről a témákról, és különböző irányokból is el tudjuk magyarázni a kritikus pontokat.4. Érdemes SWOT analízist készíteni és prezentálni. Így rendszerezetten tudjuk képviselni álláspontunkat. Az interjúztató vezetők számára mindig szimpatikus, ha egy jelölt technikai, elemzői tudását is képes bizonyítani.5. Válaszunkat körültekintően építsük fel. Érdemes a szóban forgó iparágról szóló áttekintéssel kezdeni, majd kitérni az adott cégre, helyzetére, termékeire. Csak ezután kezdjük az adott eset részleteibe beleásni magunkat. Érdemes legalább három olyan tényszerű javaslatot tenni, melyek az esetből kinyerhető  információkon alapulnak. Ha rendelkezésre állnak grafikonok, ezek mindegyikére igyekezzünk utalni. Persze azt se feledjük, hogy némely grafikon fölöslegesen szerepel, olyan információt tartalmaz, amely nem releváns a kérdéshez, és csak azt hivatott tesztelni, hogy ezt észrevesszük-e. Ha észrevettük, tegyük is szóvá!6. Biztosak lehetünk abban, hogy kérdezőink le akarják mérni logikus gondolkodásunkat és innovatív megoldások megtalálására való képességünket is. Legjobb, ha alaposan utána olvasunk a világ gazdasági, politikai és technológiai fejleményeinek. Ha jobban akarunk szerepelni versenytársainknál, akkor különösen figyelünk a feltörekvő piacok eseményeire, mint például Kína, Oroszország, Brazília, India. Az esettanulmányok jelentős részében előfordulnak ilyen térségekben felvetődő kérdések.7. Ami még nagyon sokat segít, ha valakivel interjú-szerepjátékot tudunk játszani: családtag, barát, vagy coach lehet a segítségünkre.8. A legeslegfontosabb: higgyünk magunkban! Ha elég jók voltunk ahhoz, hogy az interjúig eljussunk, akkor elég jók leszünk arra is, hogy továbbjussunk! Képzeljük is el magunkat, amint már megszereztük az állást! Ezzel segíthetünk magabiztosságunkat növelni.Sok szerencsét!Tomori Nóra Likeolj...

tovább

Milyen formátumban mentsem el önéletrajzomat?

»Írta - - 2015. jan 10 in Blog, Karrier | 0 Hozzászólás

Milyen formátumban mentsem el önéletrajzomat?

Az utóbbi években nagyon megváltoztak a munkakeresés módszerei. Ritka, hogy valaki kinyomtatott életrajzot küld vagy ad át jelentkezéskor. Életrajzunkat rendszerint emailben küldjük. Arra viszont ritkán gondolunk, hogy a számítógépes alkalmazások sokasága között könnyen előfordulhat, hogy szépen megszerkesztett életrajzunk nem úgy néz ki megnyitáskor, ahogy mi láttuk a mi gépünkön… Még képzett informatikusok pályázatakor is előfordul, hogy a gépek kompatibilitásának hiánya miatt szétcsúsznak sorok, eltűnik a fénykép… A Word használata általánosan elterjedt, jó ötlet Word-ben menteni, de vigyázzunk, hogy ne a .docx hanem a .doc kiterjesztést válasszuk, mert az előbbi nem minden számítógépen nyitható meg. Szerencsésebb viszont, ha PDF file-ként mentjük és küldjük életrajzunkat. Csak így lehetünk biztosak abban, hogy küldött dokumentumunk megnyitója pontosan ugyanazt a képet látja, mint amit szeretnénk, hogy lásson. És nem történhet véletlen változtatás sem a dokumentumban, miközben a vállalat részlegei között utazik. Ha informatikailag nagyon talpraesetteknek szeretnénk látszani, feltehetjük életrajzunkat az internetre is, ahol bárki bármikor megnézheti, nevünk alapján megtalálhatja. Online életrajzunkat kiegészíthetjük LinkedIn-en feltölthető profilunk részletes kitöltésével is, így fejvadászok, munkaközvetítők és cégek nagyobb eséllyel ránk találhatnak. Ha email küldéskor teszünk egy linket online életrajzunkhoz és LinkedIn profilunkhoz, könnyen azt a következtetést vonhatják le, hogy modern gondolkozásúak és technikailag jól felkészültek vagyunk. Sikeres álláskeresést kívánok! Tomori Nóra Likeolj...

tovább

Szaktudás és személyes márka

»Írta - - 2014. dec 07 in Blog, Karrier | 0 Hozzászólás

Szaktudás és személyes márka

Malcom Gladwell kanadai író szerint akkor válhat valaki bármely terület kiemelkedő szaktekintélyévé, ha minimum 10000 órát tölt el ennek tanulásával, gyakorlásával. Mi köze ennek a személyes márkához? Az, hogy először kiváló szakemberré kell válnunk, és csak utána várhatjuk személyes márkánktól, hogy továbbemeljen bennünket. Nagyon elkötelezettnek kell lenni ahhoz, hogy a legjobbak között lehessünk. Ha már jók vagyunk a szakmánkban, hozzáfoghatunk személyes márkánk csiszolásához. Márkánk egyfajta ígéret vevőink vagy kollégáink felé, ezt az ígéretet mindig tartsuk be! Mindig azt kapják tőlünk, amit márkánkkal ígértünk? Jusson eszünkbe minden telefonnál, megbeszélésnél, mailnél, hogy márkánk értékén dolgozunk. Személyes márkánk ügyfelei pedig jól akarják érezni magukat, miközben velünk dolgoznak. Gondoljunk arra, milyen érzést keltünk azokban az emberekben, akik körülöttünk vannak! Mennyire engedjük jövőbeli ügyfeleinknek, vevőinknek, kollégáinknak, hogy ismerjenek, elismerjenek, bizalmukkal felruházzanak minket? Jó stratégia, hogy kevesebbet ígérjünk, többet teljesítsünk, így építhetjük legerősebbre személyes kapcsolatainkat. Erős személyes márkát kívánok! Tomori Nóra   Likeolj...

tovább

Hogyan szeressem magamat?

»Írta - - 2014. nov 03 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia | 0 Hozzászólás

Hogyan szeressem magamat?

1. Teljesíthető elvárásokat állítsak magam elé!- Ne akarjak tökéletes lenni!- Hagyjam abba a másokkal való összehasonlítgatást!2. Negatív érzések elengedése- Engedjem el a múlt történéseit, hibáit! Csak a mára és a jövőre koncentráljak! Nem érdemes rágódni a múlton!- Bocsássak meg magamnak minden hibámért!- Csak pozitív szavakkal jellemezzem magam!3. Törődjek magammal!- Ápoljam és dédelgessem magam! (mozgás, sport, masszázs, meditáció, zene, olvasás, stb.…)- Bájnak jól magammal! (Dicsérjem meg magam, ahányszor csak lehet! Legyek magammal elfogadó, elnéző, és beszéljek magamhoz kedvesen!)5. Építsem szeretet magam felé!- Higgyek magamban! Erőfeszítéseim mindig eredményre vezetnek!- Csak pozitívan nyilatkozzak magamról!- Rendszeresen soroljam fel, mi mindent szeretek magamban!6. Fejlesszem magam!- Tanuljam meg elfogadni mások szeretetét! Fogadjam el és higgyem el a bókokat, a dicséreteket, amiket kapok, ne szabadkozzak!- Tanuljak meg nemet mondani! Kedvesen…- Legyek kitartó abban, hogy magamat elfogadjam, dicsérjem, értékeljem, szeressem!- Tanuljak meg jó gondolatokat ápolni! Vegyem észre, hogy a pozitív   gondolatok jó érzéssel töltenek el! Lubickoljak ebben a jó érzésben, és teremtsek még több jó gondolatot!7. Saját magam szeretete másokon keresztül- Kezeljek másokat pozitívan, feltételezzem a jó szándékot! Gondoljak arra, hogy a másik ember is csak boldogulni szeretne… Ha jót gondolok másokról, jobban is fogom érezni magam, és ők is jobban fognak viszonyulni hozzám… a “mosoly mosolyt szül…”.Sikeres építkezést kívánok!Tomori NóraLikeolj...

tovább

Célkitűzések és a hosszú élet kapcsolata

»Írta - - 2014. okt 27 in Blog, Boldogság, Család | 0 Hozzászólás

Célkitűzések és a hosszú élet kapcsolata

A Psychological Science Journal oldalán megjelent kutatás szerint, ha valaki célokat állít maga elé, legyen akármennyi idős, jó eséllyel meghosszabbítja vele az életét. A kutatásba hatezer 20 és 75 év életkor között lévő embert vontak be.A megfigyelés időtartama 14 év volt. Három összetevőt figyeltek.1. A résztvevőnek voltak-e kimondott céljai?2. Többségében jó vagy rossz emberi kapcsolatai voltak?3. Pozitív, vagy negatív érzelmei voltak-e többségben?A megfigyelt időszak alatt 569 résztvevő (9%) halt meg. A kutatás eredménye azt mutatta, hogy azok, akik életben voltak az időszak végén, nagyobb arányban éltek céltudatos életet és voltak jobb emberi kapcsolataik azoknál, akik meghaltak. Ez nemcsak az időskorúakra, hanem a fiatalokra is igaz volt. És egyformán igaznak bizonyult azokra, akik aktív korúak voltak, és a nyugdíjasokra.Nem kérdés tehát, hogy kellenek célok.Az életvezetési tanácsadás során a célok felállítása az első dolog, amit megtörteszünk, viszont nem mindegy, hogyan. Tanácsadóként nem állíthatunk fel célokat mások számára. Az ügyfél céljai csak akkor értékesek és életszerűek, ha belülről, saját értékrendből és késztetésből alakulnak ki, és az ügyfél maga állítja fel őket. A tanácsadó abban segíthet, hogy különböző nézőpontokból láttasson dolgokat, különböző olvasatokat keressen dolgoknak, és ezzel segítsen más megvilágításba helyezni dolgokat, vagy az alapos körbejárást.Szülőkként gyermekünknek is lehetünk “életvezetési tanácsadói”. Segíthetünk gyermekeinknek céljaikat felállítani. A maguk által felállított célokat biztosan magukénak fogják érezni, míg a kívülről kapottakat nem.Segítsük őket kérdésekkel!-Mit szeretnél elérni ma az iskolában?-Mit szeretnél a nap végéig?-Mit szeretnél elérni ezzel a találkozóval/különórával/sportfoglalkozással?-Mit szeretnél elérni ennek a mailnek/sms-nek az elküldésével?-Mit szeretnél elérni ennek a beszélgetésnek a során?Sikeres célfelállítást, és sikeres gyermeknevelést kívánok!Tomori Nóra Likeolj...

tovább

Gyakorlatsor érzelmi tudatosságunk fejlesztésére

»Írta - - 2014. Sze 24 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Gyakorlatsor érzelmi tudatosságunk fejlesztésére

Érzelmi intelligenciánk abban segít, hogy megértsük, kifejezzük, megjósoljuk és befolyásoljuk magunk és mások viselkedését. Vezetői képességeink, csapatjátékos képességeink, döntéshozási képességünk, munkahelyi stressz tűrő képességünk mind egyenes összefüggésben állnak érzelmi intelligenciánkkal. Tudatosítsuk érzelmeinket! 1. Mit érzek most? 2. Milyen érzelmek kísérték végig a napomat? 3. Hogyan és minek a hatására változtak az érzelmeim a nap során? 4. Ugyanazok az érzelmek kísértek otthon, a munkámban, autóvezetés közben, buszra várva, a megbeszélésen, stb.? 5. Ha nem, akkor mi hatására változtak? 6. Képes vagyok kontrollálni érzelmi változásaimat? 7. Jegyezzem fel az összes érzelmet, amit a nap során éreztem. Tegyem ezt két héten át, és figyeljem meg a mintázatot. Jegyezzem fel azt is, minek a hatására változtak érzelmeim. 8. Keressem meg, mik a leggyakrabban visszatérő érzelmeim, és mi váltja ki őket. Én kontrollálom ezeket, vagy kiszolgáltatom magam környezetemnek? 9. Melyik érzelmeim miatt tettem olyasmit, amit különben nem tettem volna? 10. Származott valakinek előnye az érzelmeimből? Észrevehetjük, hogy sokszor másoknak adjuk át a kormányt érzelmeink, és így tetteink irányításában. És ráadásul sokszor olyanoknak, akik nem is fontosak számunkra. Amikor például főnökeink, a buszsofőr, a másik autó sofőrje, az ügyfél, egy családtag, stb. kihoz a sodrunkból, és idegesek, feszültek, leszünk, esetleg olyasmire ragadtatjuk magunkat, amit nem volt célunk tenni… Ha már képesek vagyunk tudatosítani érzelmeink változásainak okait, akkor már képesek leszünk kezelni is érzelmeinket, és ezzel befolyásolni másokét is. 1. Lépjek hátra gondolatban, és tudatosítsam, mi okozta érzelemváltozásomat az adott helyzetben. 2. Tudatosan mondjam ki, mit történt, hogyan hatott rám az esemény. 3. Jusson eszembe, hogy nem maguk a történések, hanem az azokhoz fűződő gondolataim okozzák érzelemváltozásaimat. 4. Ezért irányítsam gondolataimat. Gondoljak jó dolgokra. Gondolhatok megértéssel az eseményre, ami történt, a környezetemre, vagy fordíthatom gondolataimat olyan irányba, ami nekem örömet okoz. 5. Ha sikerül magamat jó érzésekkel feltölteni, akkor nyugodtan, hatékonyan és másokra is jó hatással lévő módon tudom a döntéseimet és a napomat irányítani. Sok jó gondolatot kívánok! Tomori Nóra     Likeolj...

tovább

Tippek a hatékony munkahelyi kommunikációra

»Írta - - 2014. jún 25 in Blog, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Tippek a hatékony munkahelyi kommunikációra

Elsősorban pályakezdők figyelmébe ajánlom ezt a cikket.A hatékony írásbeli és szóbeli kommunikáció nagymértékben növeli esélyeinket arra, hogy észrevegyenek, elismerjenek, előléptessenek bennünket.- Világos, tömör, célratörő maileket írjunk. A lényegi üzenettel kezdjük, egyszerű nyelvezetet használjunk, tördeljük bekezdésekbe mondandónkat és a lényeget a bekezdések elejére vegyük. Sose tegyünk fontos csatolmányt egy másik csatolmányon belülre! Így több esélyünk lesz, hogy időhiánnyal küzdő munkatársainkhoz valóban eljut üzeneteink lényege. Mindig nézzük át a helyesírást, az elírásokkal tarkított mailek igénytelen munka benyomását keltik.- Beszélgetések során igyekezzünk szakértőnek mutatkozni az adott témában. Így hitelesebbnek látnak bennünket és könnyebb támogató kapcsolatokat kialakítani. Hozhatunk példákat korábbi tapasztalatunkból vagy a tanulmányainkból.- Többet hallgassunk és figyeljünk, mint amennyit beszélünk. Adjunk lehetőséget beszélgetőpartnereinknek véleményük kifejezésére, bevonódásra, ahelyett, hogy mindig csak a magunk üzenetét közvetítenénk. És mindig keressünk közös pontokat, egyetértértési lehetőségeket. Lehet, hogy alapvetően különböző az álláspontunk, de biztosan találunk olyan tényezőt is, amiben osztani tudjuk a másik véleményét. A közös pontok megtalálása nagyon erős eszköz a jó kommunikáció és a sikeres kapcsolatok kialakítása terén.- Sose kritizáljunk vagy ítélkezzünk azonnal. Igyekezzünk nyitottnak maradni, minél jobban megérteni az adott helyzetet és a körülményeket.- Ha valamit nem értünk, mindig kérdezzünk, ne próbáljunk úgy tenni, mintha minden világos lenne, kérdezni nem szégyen, hanem az alapos megértés igényének a jele! Sőt több annál, empatikusnak látnak minket, ha kifejezzük értő figyelmünket. “Tehát azt javaslod, hogy…” Akkor jól értettem, hogy…”- Figyeljük és vegyük észre hallgatóságunk non-verbális reakcióit és reagáljunk rá. Igyekezzünk alkalmazkodni beszélgetőtársunk stílusához is, ezzel szimpátiát kelthetünk. Igyekezzünk szükségleteiket, igényeiket, céljaikat megérteni, és beszélgetést a célokra koncentrálni.Sikeres kommunikációt kívánok,Tomori Nóra Likeolj...

tovább