Boldogság

Túlélő ötletek szuperérzékenyeknek

»Írta - - 2017. okt 16 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Túlélő ötletek szuperérzékenyeknek

Dr. Elaine Aron 1991-ben kezdett tanulmányokba a szuperérzékenységet illetően. Felismerése szerint az emberek 15-20%-át érinti. A szuperérzékenyek nagyon aktív idegrendszerrel élnek, ezért társaiknál sokkal intenzívebben képesek feldolgozni az őket körülvevő fizikai és pszichológiai környezetet. A hangokat, fényeket, ízeket, színeket, árnyalatokat, apró eltéréseket, mások érzéseit, hangulatát, stb. Éppen ezért érzéketlenebb társaiknál jóval hamarabb el is telítődnek mindezektől, hamarabb bele is fáradnak az esetlegesen nagy zajba, zűrzavarba, rossz szagba. Mélyebben élnek át érzéseket és másokkal is könnyen együtt éreznek. Ugyanezért előbb át is látnak mások szándékain és kimondatlan gondolatain, mint a legtöbben. Ha ez a folyamat nem teljesen tudatos, akkor intuícióként élik meg mindezeket.A szuperérzékenyek gyorsan ráhangolódnak a művészi szépségre, a kifinomult zenére, finom ízekre. Zajos, zűrös nap után csöndes, magányos elvonulásra vágynak. Gazdag belső világuk van, sokszor intenzíven és érzésekkel telve álmodnak, kerülik a feszültséggel teli helyzeteket és rosszul viselik az élethelyzetek változásával járó stresszt. Összezavarja őket és nehezíti teljesítményüket mások rájuk koncentráló figyelme, gyűlölik az erőszkos, agresszív filmeket, tévéműsorokat. Mai, extraverziót előtérbe helyező világunkban önérvényesítést tekintve nehéz helyzetük van. Pedig lehetetlen lenne a világ fejődése érzékenységük, kifinomult megoldásaik nélkül. Többnyire kreatív, produktív, figyelmes, körültekintő, intellektuálisan magasan fejlett emberek.Aki a leírásban esetleg magára ismer, hasznosnak találhatja az alábbi ötleteket.-Aludjunk minél többet. Az erős idegrendszeri aktivitás hamar kifáradáshoz, nyomott hangulathoz, zavarodottság-érzéshez, koncentrációs nehézségekhez vezet. Az amúgy is csúcsra járatott szuperérzékeny idegek feszültségének legjobb csökkentője az alvás.-Egészséges ételeket együnk és figyeljünk rendszeres evésre a nap folyamán. Az éhség megterhelő az idegeknek. Nyomott hangulatot, feszültséget és koncentrációs problémákat eredményez.-Használjunk zajcsökkentő fülhallgatót. A szuperérzékenység egyik jellemzője a zajokra való érzékenység, különösen azokra, amiket nem tudunk kontrollálni. Igyekezzünk kiszűrni a zavaró zajokat, hogy személyes nyugalmat teremthessünk magunknak.-Tervezzünk be relaxációs, csöndes elvonulós, feszültség levezetős időt magunknak a személyes menetrendünkbe. Ha lehet, menjünk ki a természetbe.-Az otthonunkban legyen legalább egy olyan helység vagy sarok, ahol csönd van, ahova visszavonulhatunk, ahonnan kizárhatjuk a külvilágot.-Naponta többször legalább pár percre figyeljük lélegzetünket és vegyünk nagy, mély levegőket. A tudatos, intenzív légzés feszültséget old, ellát oxigénnel, intenzíven regenerál, gyógyít, erősít.-Kapcsoljuk ki a Híreket. Érzékeny idegrendszerünknek nincs szüksége bombázó feszültségözönre még a tévéből is.-A külső-belső zaj lecsillapítására találjunk ki örömteli mantrákat, pl. "egészséges és boldog vagyok". Próbáljunk ilyen mantrát ismételni, örömet okoz.-Alkossunk. Rajzoljunk, írjunk, fessünk, építsünk, akkor is, ha úgy éreznénk, nem vagyunk jók ezekben. Belső világunk kifejezésére bármilyen alkotómunka kiváló.-Mondjuk valami dicséretet másnak. A látható öröm amit a dicséret hallatán átélnek, nekünk is örömet okoz.-Agresszív, fölényes emberekkel kommunikáljunk távolságtartóan, határozottan. Se ne zárkózzunk el, se ne alázkodjunk meg, mert az csak olaj lenne a tűzre. Szálljunk ki egy vitává fajult helyzetből pédául így: „Most visszamegyek dolgozni.” (És menjünk is el.) Vagy: „Váltsunk témát.” (És tegyük is ezt.) Gyakoroljuk be a fordulatokat, ahogy megvédhetjük magunkat.-„Ahhoz, hogy meg tudjam a munkát csinálni, szükségem van erre és erre." Nagyon konkrétan mondjuk ki, hogy mire.-Engedjük meg magunknak a mély érzéseket. Az érzések átélése örömet okoz. De ne bízzunk abban, hogy érzéketlen embereket érzések útján meg tudunk győzni. -Adjunk magunknak elég időt és teret a dolgok véghezvitelére. A szuperérzékeny ember nem jól tűri a zsúfolt, feszített tempójú örökös hajrát. Próbáljunk olyan munkát, műszakot, munkahelyszínt választani, ami bioritmusunkkal összeegyeztethető, ezzel is lehetőséget adni idegrendszerünknek a regenerálódásra.Eredményként pedig várhatóan átlagon felül kreatív, problémamegoldó, produktív, előremozdító tagjává válunk munkahelyünknek, családunknak, társaságunknak.Szeretettel,Tomori Nóra, karriertanácsadó, életvezetési tanácsadóLikeolj...

tovább

“Csalódásokozás” helyett magabiztosság

»Írta - - 2017. okt 02 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia, Karrier | 0 Hozzászólás

“Csalódásokozás” helyett magabiztosság

Nemrég eljött hozzám egy fiatalember, aki röviden így fogalmazott: “csalódásokozó vagyok”. Úgy érezte, nem tudja beváltani a mások hozzá fűzött reményeit. Szeretetteli családban nőtt fel, szülei figyeltek rá és támogatták. Gimnáziumba, egyetemre járt, jó állása, jövedelme, barátnője lett. Szép arcú, gonddal öltözik, sportos, tanulmányaiban, munkájában és társas kapcsolataiban eredményes. Látszólag mindene megvan, ami a sikeres és kiegyensúlyozott élethez kell. Mégis sikertelennek és boldogtalannak érzi magát.Elmondta, hogy gyerekkorában bármilyen jó jegyet is vitt haza, bármit megcsinált, az sose volt “elég jó” otthon. Ritkán kapott elismerést a családjában, a szülei azt az elvet vallották, hogy a gyerek a dicséretektől csak elbízná magát, vagy elkényelmesedne. Így kisfiúként is és fiatal srácként is azt tanulta meg, hogy ő semmit sem tud, tesz vagy gondol “eléggé jól”. Ha kialált valamit, eltervezett valamit, nem engedték a saját elképzeléseit megvalósítani, a saját útját próbálgatni, mert “ő nem tudhatta elég jól”. Kérdésemre, hogy mit tettek vagy mondtak volna a szülei, ha egyszer az elvárásokkal ellentétben cselekedett volna, rövid hallgatás után annyit mondott, “csalódást okoztam volna”.Hát ez a probléma. Bármilyen hihetetlen, nemcsak fizikai bántalmazással vagy nem törődéssel árthatunk gyermekeiknek, hanem azzal is, ha “csalódunk bennük”. Ha a szülő saját igényeinek, elképzeléseinek kielégítése fontosabb, mint a gyerek igényeire való odafigyelés.Sok szülőnek határozott elképzelése van, kivé, mivé váljék a gyereke, és pontosan milyen úton jusson el oda. (A szülők ezt a legjobb szándékkal teszik, céljuk, hogy a gyerek sikeres és boldog legyen.)Ha a gyerek a szülők számára nem megszokott elképzeléssel áll elő, sokszor egyszerűbb a “csalódnék benned, ha így tennél” kifejezéssel levenni a napirendről, mint támogatni az idegennek tűnő ötletet, szándékot. A gyerek viszont sajnos azt tanulja meg, hogy vele valami baj van, az ő problémamegoldásai nem jók, a saját elképzelései rosszak. Elbizonytalanodik és képtelen felépíteni az önmaga erejében való hitet, esetleg egész életében bizonytalan, önállótlan és önbizalomhiányos marad.A magára ismerő fiatalnak azt javaslom, próbálja elképzelni azt a jövőt, amiben élni szeretne a lehető legrészletesebben (először akár realitásoktól függetlenül, hiszen már az elképzelés is örömet okoz): mit tenne, hogy élne, milyen hétköznapokra, kapcsolatokra, feladatokra, támogatásra vágyik. Mit tenne, hogy csinálná legszívesebben és legjobban, hogyan tenné kölcsönössé feladataiban, kapcsolataiban a támogatást, odafigyelést, képzelje el megváltozott önmagát és kapcsolatait minél részletesebben és minél gyakorlatiasabban. Képzelje el magát erősnek, bátornak, határozottnak, hitelesnek, magabiztos döntéshozónak. És képzelje el, hogy döntései beigazolódnak, képzelje el, hogy büszke magára.Ha elkezdünk valóban másképp tekinteni önmagunkra, azzal indíthatjuk el magunkat a változás útján.Szeretettel,Tomori Nóra, karrier tanácsadó, life coachLikeolj...

tovább

Hogy keltsük “pozitív” ember benyomását a munkahelyen?

»Írta - - 2017. Sze 18 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Hogy keltsük “pozitív” ember benyomását a munkahelyen?

Amikor új munkahelyre érkezünk, könnyű lelkesen és elkötelezetten viselkedni. Később viszont, amikor már kicsit el is fáradtunk, meg is változtak a körülmények, könnyen észre vehetik rajtunk a “negatívságot”, sokszor jobban is, mint gondolnánk. Ezzel viszont kezdetét veszi az ördögi kör, hiszen a negatív munkatársakat messziről elkerülik a kinevezések és a fizetésemelések. Hogy őrizzük meg a pozitív képet?Gondoljunk valakire, aki szerintünk “jól csinálja” a dolgokat. Anélkül, hogy teljesen le akarnánk másolni a viselkedését, gondoljuk át, mit integrálhatnánk a tulajdonságai közül a mi egyéniségünkbe.Mosollyal üdvözöljünk mindenkit, akkor is ha rossz kedvünk van. A mosolynak hatalma van.Szakítsunk időt arra, hogy mindenkivel beszélgessünk egy kicsit és érdeklődjünk az illető személye, örömei, nehézségei iránt is. Aki érdeklődést kap tőlünk, az pozitívabban lát bennünket, ez biztos.Minden helyzetben és mindenkivel igyekezzünk kedvesnek maradni, akkor is, ha szakmai vitában állunk, akkor is, ha nagy a rangbéli különbség. A kedvesség automatikusan a szorgalmas és jó munkaerő benyomását kelti.Igyekezzünk segíteni másoknak, ha látjuk, hogy túlterheltek. De legalábbis legyünk elérhetőek a munkatársaink számára.Ne hagyjunk fel azzal az erőfeszítéssel, hogy lehetőségünk szerint maximálisan teljesítsünk. Ez valamilyen formában meg fog térülni, biztosak lehetünk benne.Még egy apróság: érkezzünk időben. Mindenki előbb látja demotiváltságunkat mint gondolnánk, ha nem így teszünk…Örömteli mindennapokat kívánok!Tomori Nóra, karriertancsadó, életvezetési tanácsadó Likeolj...

tovább

Honnan tudjuk, hogy érdemes saját vállalkozásba fognunk?

»Írta - - 2017. Sze 08 in Blog, Boldogság, Karrier | 0 Hozzászólás

Honnan tudjuk, hogy érdemes saját vállalkozásba fognunk?

Egy vállalkozás elindítása és felépítése hatalmas feladat, rengeteg munka. De talán megéri a befektetés, felépíthetjük álmunkat.Honnan tudjuk, készen állunk?Rendkívül erős vágyat és elszántságot érzünk, hogy meg akarjuk csinálni saját vállalkozásunkat.Folyamatosan azon gondolkozunk, mit tehetnénk és hogyan, ennek elérésére.Független gondolkodásúak és nagyon jó problémamegoldók vagyunk.Szervezettek vagyunk és egyszerre sok párhuzamos feladaton tudunk dolgozni. Később nyilván lesz olyan jogász, könyvelő, dokumentum kezelő és más szakértő akinek a munkájára támaszkodhatunk, de az elején alapvetően magunknak kell mindent megcsinálnunk, nehézségeinket átlátnunk, a pénzügyeinket számon tartanunk.Erős vágyat érzünk, hogy segítsünk másoknak. Bármilyen profilt is válasszunk a vállalkozásunknak, a sikerhez szükség van arra, hogy mások számára akarjunk és legyünk képesek értéket teremteni termékünkkel vagy szolgáltatásunkkal, hogy valamilyen igényre vagy problémára tudjunk megoldást kínálni.Meg vagyunk győződve arról, hogy még ha sok a miénkhez hasonló vállalkozás van is a piacon, mi valamiben jobbat tudunk majd nyújtani.Elegünk van az alkalmazotti létből, ki szeretnénk törni (de nem elengedni a munkát).Nevet akarunk szerezni magunknak, ismertekké szeretnénk válni.Nagy énhajtóerő lakik bennünk, nincs szükségünk főnökre ahhoz, hogy minden nap keményen dolgozzunk.Képesek vagyunk kockázatokat vállalni egyedül.Jól viseljük, sőt talán szeretjük a bizonytalanságot.Mindig keressük a javítani, fejleszteni valót, függetlenül attól, hogy mit csinálunk, hol vagyunk.Van bennünk kreativitás. Vannak ötleteink és ki merjük próbálni őket.Nem bánjuk, ha “be kell piszkítani a kezünket” olyan munkákkal is, amelyekre alkalmazottként lenne segéderő, és amiket nem szeretünk.Nem szégyenkezünk a kudarcaink miatt. Vállalkozásunk garantáltan elszenved pár kudarcot mire pályára állhat.Jól megtaláljuk a hangot az emberekkel, megtanultunk jól kommunikálni, képesek vagyunk kölcsönösen egymást segítő emberek körében sikeresen mozogni.Ha volt már vállalkozás a családban, az sokat segít a félelmek csökkentésében.Sikeres döntéshozást kívánok!Tomori Nóra, karrier tanácsadó, életvezetési tanácsadó, life coachLikeolj...

tovább

Narcisztikus ember a főnökünk vagy a párunk. Hogyan tovább?

»Írta - - 2017. Sze 03 in Blog, Boldogság, Család, Érzelmi intelligencia, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Narcisztikus ember a főnökünk vagy a párunk. Hogyan tovább?

Mindenkiben van egy kis narcisztikusság, hiszen az irányításhoz, a szerepléshez, az eredményességhez, a projektjeink keresztülviteléhez, vagy akár a másoknak való tetszeni akaráshoz szükség van erre. De az, ha a partnerünk mélyen narcisztikus, sokszor csak akkor válik nyilvánvalóvá, amikor már szoros kapcsolatban élünk vele.Persze nem csak a párkapcsolatot, hanem a munkatársi kapcsolatot, a főnök-beosztott viszonyt, a szülő-gyerek kapcsolatot is megterhelően átitatja a narcisztikus fél viselkedése.Ha valaki narcisztikus, az még nem jelenti azt, hogy ne lenne szerethető. Sokszor nagyon is karizmatikus, vicces, eredményes, sikeres emberekről van szó. Munkahelyen sokszor előremozdítják a csapat sikerességét ami minden munkatárs jóllétét szolgálja. Társaságban gyakran kedélyesen, nagyvonalúan, gálánsan viselkednek, az emberek szeretnek a társaságukban lenni és nagyon vonzó barátnak, társjelöltnek tűnnek. Később jönnek a gubancok.Vajon akkor is ugyanolyan jó partnerek, amikor előkerülnek a mélyebb véleménykülönbségek? Vagy amikor mi is szeretnénk egy kis figyelmet kapni? Amikor a másik is kinyilvánítja a vágyait vagy a céljait és az nem azonos az övével? Akkor vajon nem dühödnek fel, vagy fordítanak sértődötten hátat?Vajon nem úgy gondolja, hogy ha nem megy az együttműködés, az csak a másik hibája lehet? Ha olyan narcisztikussal van dolgunk aki mindig sérülékeny, örökös áldozat, akkor jusson eszünkbe, hogy belső bizonytalanságból fakad ez a viselkedés és igyekezzünk pozitív megerősítésekkel segíteni neki és ezzel magunknak.Ha olyan nárcisztikus partnerünk, kollégánk van, aki örömét leli abban, ha a másikat szenvedni látja, értsük meg, hogy ha kimutatjuk, milyen rosszul esett a viselkedése, az csak olaj a tűzre. Ha viszont nem látja rajtunk az elérni kívánt hatást, talán ritkábban érez majd késztetést, hogy bántson bennünket.Ne hagyjuk, hogy eltérítsen bennünket a céljaink irányából. Adjunk neki figyelmet, csodálatot, megértést, de aztán menjünk tovább a magunk útján, tegyük a nekünk fontos dolgokat, mert meg kell értenünk, hogy számára a végtelen figyelem, csodálat, megértés is kevés, ő mindenképpen elégedetlen marad.Őrizzük meg humorérzékünket. A grandiózus nárcisztikusok sokszor fölényes, egocentrikus megnyilvánulásokkal igyekeznek emelni saját értékességtudatukat és elnyomni a miénket. Erre reagálhatunk azzal is, hogy ignoráljuk a megnyilvánulást, de időnként érdemes jót nevetni rajta, viccesnek tekinteni, a másik fél tudat alatt érteni fogja “eddig és nem tovább” üzenetünket. Sikeres kommunikációt kívánok!Tomori Nóra, életvezetési tanácsadó, karrier tanácsadóLikeolj...

tovább

Munkába menekülés

»Írta - - 2017. jún 23 in Blog, Boldogság, Karrier | 0 Hozzászólás

Munkába menekülés

A legfőbb ok az alacsony önértékelés. Az értéktelenség érzését leküzdendő igyekszik a munkában bizonyítani. Ezért a figyelme és energiája nagy részét a munkájára fordítja.Az előbbivel összefüggő ok lehet a kiválóság, különlegesség iránti vágy. Ha elérek valamit, leszek “Valaki”, akkor mások kiválónak, különlegesnek látnak majd és én fürödhetek az elismerésben, azaz értékesnek érezhetem magam.Látszólag további ok de valójában ugyanonnan jön: a szeretethiány. A gyerekkorból hozott szeretethiány, a túl kevés szülői figyelem, vagy feltételes, teljesítményhez kötött figyelem és szeretet okán úgy érzi, a látványos teljesítmények alapján lehet csak szerethető.Ok lehet a menekülés otthoni konfliktusok vagy magány (esetleg párkapcsolaton belüli magány) elől, illetve önmagunk elől.Ha egyensúlyba hozzuk magunkat önmagunk, a magánéleti kapcsolódásaink és a munkánkkal való viszonyunk hármasában, akkor élhetünk meg hosszabb távon kiegyensúlyozottságot.Az egyensúly hiánya öngerjesztő folyamattá válhat, mert a munkaközpontúság miatt egyre jobban kiürülhet az élet többi része. Egyre nagyobbá válhat az űr a magánéletben, egyre mélyülhet beszűkültség, és a külvilágban való örömhiány ráadásul a munkában is negatívan visszaüt feszültségek, értékvesztettség, kiégés formájában.Csak akkor lehet kijönni belőle, ha magunk felismerjük a bennünket sújtó folyamatot és keresünk lehetőségeket a kiszakadásra.A gyógymód pedig önértékelésünk fejlesztése. Azaz önmagunk szeretetének, elfogadásának, önmagunkban való bizalomnak a felépítése. Annak, hogy képes legyek önmagamat értékesnek látni. Hogy képes legyek magamat alkalmasnak látni. Hogy képes legyek magamat szerethetőnek érezni. Ha ezeket a képességeket kifejlesztem magamban, könnyebben képes leszek másokban is felfedezni és becsülni ugyanezeket az értékeket. Ha ezt sikerül megvalósítanom, akkor kiegyensúlyozottabbá, nyitottabbá, sikeresebbé válhatok kapcsolataimban és az élet különböző szféráiban. Jó önértékelést kívánok!Tomori Nóra, karriertanácsadó, coachLikeolj...

tovább

Legyek jó magamhoz!

»Írta - - 2017. máj 21 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia | 0 Hozzászólás

Legyek jó magamhoz!

Sokszor beszélgetünk ügyfeleimmel arról, hogy ahhoz, hogy másokhoz jók lehessünk, mindenek előtt saját magunkhoz kell jónak lennünk. Csak abból adhatunk másnak, ami nekünk is van, amit magunkban is táplálunk. A külvilággal való kapcsolatunkra általánosan is igaz, hogy akkor vagyunk képesek pozitívan viszonyulni másokhoz, ha magunkkal kapcsolatban jó érzések töltenek el bennünket.Tudhatjuk, hogy jók vagyunk magunkhoz, ha amit teszünk magunkért, az jó érzéssel tölt el. A legjobb amit tehetünk, ha szeretjük, elfogadjuk magunkat. Bármilyen meglepő, az önmagunkkal kapcsolatos gondolatainkkal is jót teszünk, illetve árthatunk magunknak.Érzelmi intelligenciánk egyik mérőpontja és egyben fejlesztési lehetősége, hogy milyen mértékben tudunk úrrá lenni gondolataink irányán.- Kísérletezzünk minél többet azzal, hogy szép jövőképet festünk magunk elé és gyakran elővesszük ezt a “festményt”, hogy elmerüljünk benne.- Tegyük mindennapossá, hogy listát írjunk arról, amit magunkkal kapcsolatban méltányolunk.- Írjunk listát arról is, mi-minden tesz bennünket boldoggá, örömtelivé.- Jusson eszünkbe, hogy amit mások gondolnak rólunk, ahhoz nekünk semmi közünk, nekünk teljesen mindegy, mit gondolnak. Az csak róluk szól, az csak nekik legyen fontos. Sose büntessem magam azzal, amit más gondol.- Ne próbáljunk mások “örömére tenni” úgy, hogy közben a magunk igényeit háttérbe szorítjuk. Előbb-utóbb egyre csak nőni fognak velünk szemben az elvárások, ezeket egyre kevésbé tudjuk majd rossz érzések nélkül kielégíteni és a feszültség neheztelést, haragot szül majd. Ezzel magunknak is és másoknak is ártani fogunk.- Tegyünk magunkért akár apró dolgokat! Engedélyezzünk magunknak egy rövidke szabadidőt, adjunk arcunknak egy kis ápolást, mosolyogjunk a tükörbe, vegyünk mély lélegzetet, fogadjunk el társunktól egy hátmasszázst…- Azzal is jót teszünk magunkkal, ha merünk kérni valamit másoktól, például segítséget, és ha kiállunk magunkért és kimondjuk, mire van szükségünk, mit várunk a másiktól.- Azzal is magunkat támogatjuk, ha megengedjük magunknak, hogy olyan társaságot válasszunk magunknak, olyan emberekkel töltsük időnket, akik jók hozzánk.- Próbáljuk elengedni görcsös igyekezetünket a tökéletességre és az elismerés-hajszolásra. Ha valami nem teljesen úgy történt ahogy szerettük volna, akkor dühösség nélkül próbáljuk újra másképp. Ha pedig célunk nem volt reális, eresszük el, keressünk kivitelezhetőbbet.- Legyenek inspiráló elképzeléseink a jövőnkkel kapcsolatban és időről időre tegyünk értük egy valamit.- Adjuk hozzá további ötleteket ehhez a listához, amiktől jobban érezzük magunkat.Jó érzéseket kívánok!Tomori Nóra, karrier és életvezetési tanácsadóLikeolj...

tovább

Előrejutás nemcsak szakmai úton

»Írta - - 2017. Már 31 in Blog, Boldogság, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Előrejutás nemcsak szakmai úton

Sokat halljuk, mondjuk, hogy az előrejutáshoz milyen módszerek a legcélravezetőbbek. Igen, valóban célravezető dolog, ha minden nap a legjobb teljesítményt nyújtjuk, ha többet nyújtunk a várakozásoknál, ha mindig ismerjük a legújabb informatikai/technikai megoldásokat, jól kommunikálunk, stb.De vannak olyan dolgok is, amik távol vannak a szűk munkahelyi kategóriákon, mégis úgy erősítik a lelket, árnyalják a bölcsességet, növelik az erőt, ami előbb-utóbb kiemel bennünket a láthatatlanságból.- Az egyik ilyen, ha olyan könyvet olvasunk, olyan filmet nézünk szándékosan, ami nehéz, sőt számunkra megdöbbentő időkről, kultúrákról, eseményekről szól, amit puszta szórakozásból nem lenne kedvünk választani, viszont segít megérteni a miénktől nagyon távoli helyzetű embereket, a miénktől nagyon különböző  nehézségeket. Éljük bele magunkat minden egyes szereplő helyzetébe, döntési lehetőségeibe. Sokkal árnyaltabbá válhat a gondolkodásunk, a véleményformálásunk munkahelyi szituációkat illetően is.- Egy másik dolog, a köszönetmondás a munkahelyen és azon kívül. Ha figyelmet fordítunk arra, hogy a felületesen talán természetesnek tűnő dolgokat, figyelmességeket észrevegyük, és megköszönjük, örömet szerezhetünk másoknak, ami nemcsak kapcsolatainkat építi, de mi is jobban érezzük magunkat tőle.- A harmadik dolog, hogy adjunk. Könnyebbé válhat az életünk, ha magunkévá tesszük a “ha teszek a közösségbe akkor kaphatok is a közösségtől” elvet. Persze a szórakozási, tévézési időnk sokszor fontosabbnak tűnik és rövid távon talán jobban is szolgál minket, ugyanakkor nagyon megtérül önmagunk erősítése és építése szempontjából, ha szabadidőnkben tudunk adni, segíteni közvetlen viszonzás és fizetség nélkül is. Ha elvisszük valaki más kutyáját sétálni mert annak nincs ideje, ha meghallgatunk egy unalomig panaszkodó ismerőst, ha felolvasunk egy betegnek, ha részt veszünk/feladatot vállalunk egy önkéntes csoportban, ezek mind-mind erősítenek bennünket, tartást adnak nekünk, erősítik a kisugárzásunkat.Amikor vezetőink azon tanakodnak, hogy a jelentkezők közül, kit nevezzenek ki egy posztra, akarva, akaratlanul számításba jön egy olyan faktor, amit talán személyes erőnek, tartásnak, ha kell karizmának nevezhetünk.Sikeres karrierépítést kívánok!Tomori Nóra karrier tanácsadó Likeolj...

tovább

Haragszunk? Dühösek vagyunk? Tudjuk, valójában miért?

»Írta - - 2017. feb 13 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Haragszunk? Dühösek vagyunk? Tudjuk, valójában miért?

Sokan küzdenek azzal, hogy dühükön, haragjukon nehéz úrrá lenniük, úgy érzik, ez megnehezíti boldogulásukat, munkahelyi és magánéleti kapcsolataikat.Haragunk kezelésének legfontosabb lépése, hogy megértsük az okát.Sokféle ok állhat dühünk mögött, ezek némelyike nyilvánvaló, és vannak olyan dolgok, amik csak mélyebb átgondolás után válnak érthetővé.- Haragot vált ki például, ha bántanak bennünket, ha fájdalmat okoznak nekünk, ha igazságtalanok velünk. Ilyenkor azért érzünk “tehetetlen dühöt”, mert képtelennek érezzük magunkat a visszavágásra, ezért csökkentértékűnek érezzük magunkat.- Megharagszunk arra az emberre, aki kért tőlünk valamit ami szerintünk is fontos lett volna, de nem csináltuk meg. Akkor is megharagszunk a másikra, amikor teljesítjük a kérését, mert nem tudtunk NEM-et mondani. Ilyenkor is valójában magunkra vagyunk dühösek, amit agyunk önvédelemből a másik emberre irányít.- Dühösek vagyunk arra, aki valamiben jobb nálunk. Ilyenkor is önkéntelenül azért a másikra haragszunk, mert az kevésbé fájdalmas, mint magunkra haragudni. Mert nem becsüljük eléggé magunkat ahhoz, hogy rájöjjünk, más dolgokban pedig mi vagyunk jobbak.- Dühösek vagyunk arra is, aki felé szeretnénk kimutatni a szeretetünket, de valamiért nem vagyunk rá képesek.- Különösen erős harag tud elfogni bennünket az iránt az ember iránt, akit megbántottunk, aki ellen valami rosszat tettünk. A bennünk élő lelkiismeret furdalás annyira elviselhetetlen, hogy agyunk az ebből fakadó fájdalmat harag formájában kifelé vezeti.- Paradox módon haragszunk arra is, akitől annyi jót és szeretetet kapunk, hogy úgy érezzük, ezt már nem tudjuk viszonozni. Saját alkalmatlanság-érzésünket vetítjük a másikra.- Haragot érzünk akkor is, amikor agyunk valamilyen veszély elhárítása érdekében mozgósít és tettre késztet bennünket. Megijedünk a várható fájdalomtól, veszteségtől és haragunk segít cselekedni, hogy megvédjük magunkat.- Sokszor előfordul, hogy olyan elvetendőnek tartott tulajdonságokért haragszunk a másik emberre, ami valójában bennünk is megvan. Pont azért vesszük észre ezt a másikban, mert mi is érintettek vagyunk.- Dühösek vagyunk arra a beosztottunkra, aki rosszul teljesít, mert attól tartunk, miatta bajba kerülhetünk mi is, hiszen nem vagyunk képesek eredményt kicsikarni.Amikor másra haragszunk magunk helyett, akkor agyunk attól óv meg bennünket, hogy szembesülnünk kelljen azzal a fájdalommal, amit saját tökéletlenségünk miatt éreznénk.Még egy gondolat: a harag legmélyebb oka a félelem. Félelem a fájdalomtól, veszteségtől, értéktelenségtől.Ha jobban szeretnénk érteni másokat és magunkat, és jobban szeretnénk kezelni kapcsolatainkat, eredményesebbek és sikeresebbek szeretnénk lenni, akkor valahányszor dühösek leszünk, mindig tegyünk fel kérdéseket magunknak:- Mi jut eszünkbe az adott helyzetről? Milyen előzmények lehetnek?- Kire haragszunk valójában?- Mit követtünk el valaki mással szemben?- Mivel kéne magunkban szembenézni?Eresszük ki bátran haragunkat (egyedül), mondjuk ki, értsük meg! Ezután másképp fogunk tekinteni a helyzetre és megoldást is találhatunk.Sikeres fejlődést kívánok!Tomori NóraLikeolj...

tovább

Türelemre buzdító gondolatok a munkahelyen

»Írta - - 2017. jan 27 in Blog, Boldogság, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Türelemre buzdító gondolatok a munkahelyen

Sokszor szeretek végigrohanni feladatokon, letudni őket minél előbb, “kipipálni őket a listámon”. Ennek okait lehetne elemezni, de most inkább a következményekről szeretnék írni. Egyrészről nagyon is jó dolog a gyors végrehajtás, iskolákban és munkahelyeken szeretik is tanáraink, főnökeink. Ugyanakkor észre kell venni, hogy ha mindig mindennel azonnal foglalkozunk és azonnal a végére akarunk érni, azzal nemcsak magunknak, hanem másoknak is árthatunk. Hogyan?- Pluszmunkát okozunk környezetünknek.Ha minden emailre azonnal válaszolunk függetlenül a sürgősségének mértékétől, azzal egyrészről további kimerítő, esetleg szükségtelen email sorozatot generálunk. És valószínű az is, hogy első lendületben született válaszunk információtartalmában és átgondoltságában is felületesebb, mintha összeszedjük szerteágazóbb információinkat. Ráadásul menetközben esetleg mások is foglalkoznak az adott témával és inputot adnak, értelmetlenné téve, hogy fél információkkal dolgozunk. Ha több a türelmünk, kevesebb pluszmunkát fogunk okozni mindenkinek, beleértve magunkat is.- Mások nyakára járónak látnak minket.Ha nincs türelmünk átgondoltan dolgozni és másoknak sem adunk időt átgondolt reakciókra, környezetünk elviselhetetlennek fogja érezni rámenősségünket és ez nem tesz jót az együttműködésnek, a bizalomnak sem. Ha bizalmat adunk másoknak türelmünkkel, akkor mi is valószínűleg bizalmat kapunk vissza.- Kisebb a stressz, ha hátralépünk.A dolgok átlátását is sokszor az segíti, ha “alszunk egyet a döntésre”. Mondják, hogy a gyors döntés jobb a “nem döntésnél”, de nem jobb az átgondolt döntésnél. Vegyünk hát egy mély levegőt és lépjünk egy lépést hátra, mielőtt döntést hozunk, mielőtt reagálunk.Türelmes mindennapokat kívánok!Tomori Nóra, karrier tanácsadóLikeolj...

tovább

Mit válasszak, kudarcot, vagy sikert?

»Írta - - 2017. jan 24 in Blog, Boldogság, Karrier | 0 Hozzászólás

Mit válasszak, kudarcot, vagy sikert?

Senki sem kerülheti el a kudarcokat. Néha nem jól megy egy állásinterjú, vagy nem jön össze a kapcsolatépítésnek szánt találkozó, esetleg felmondanak nekünk a munkahelyünkön. A különbség abban van ember és ember között, hogy ki mekkorára engedi nőni a kudarcérzés árnyékoló felhőjét.Itt jönnek a képbe a pozitív pszichológia elvei. Természetesen a kudarc átélését nem tudjuk elkerülni de fejleszthetjük a gondolkodási mintáinkat azzal, hogy tudatosan tekintünk magunkra és érzéseinkre. Elérhetjük, hogy a korábbinál gyorsabban átlendüljünk életünk nehéz pontjain. Egy Stanford Egyetemen végzett kutatás azt mutatta, hogy azok a diákok, akik gondolkodásában a “képességeim nem fognak javulni” vélemény áll, kevésbé fejlődőképesek azoknál, akik úgy gondolkoznak, hogy “egyre jobbak lesznek a képességeim”. Az egyetemi évek alatti teljesítmények változása pozitív korrelációt mutatott a diákok mentalitásával.Gyakorlati példát tekintve …Tegyük fel, hogy elszúrtunk egy állásinterjút…Mit gondolunk ezzel kapcsolatban? Mi a helyzethez fűződő gondolatmenetünk?a) Kényelmes, szokványos, pesszimista gondolkodás: hatalmas kudarc, sose lesz több ilyen lehetőségem, jobb, ha feladom…b) Optimistább hozzáállás: Így is sokat tanultam már az interjúból is. Legközelebb jobban fog menni. Valószínű, hogy ez nem is nekem való munka lett volna, inkább másfélét, hozzám illőbbet keresek. Tudom, hogy az az interjú menni fog.Az a lényeg, hogy mindegy, milyen konkrét érveket, magyarázatokat sorolunk fel egyik vagy másik oldalon, mivel győzzük meg magunkat pozitív vagy negatív hozzáállásunk jogosságáról. Csak az számít, hogy ha valóban elhisszük hogy menni fognak a dolgok, akkor menni is fognak!Talán élettapasztalatunkból is fel tudunk sorakoztatni olyan élményeket, amikor valami kapcsán valóban hittünk magunkban és be is igazolódott a siker. Hozzáállásunkon múlik, hogy merre tart a jövőnk.Gyakorlat:A pozitív jövőkép gyakorlására gondoljunk például arra, amikor utoljára vásároltunk magunknak valami szépet: egy szép tavaszi cipőt, egy új szemüvegkeretet, bármit. Miközben próbálgattunk és nézegettük magunkat a kiválasztott darabban, elképzeltük, ebben majd milyen szépek, sármosak, intelligens tekintetűek stb. leszünk. Hát ezt az élményt keressük meg és ültessük át más helyzetekbe is!Sikeres gyakorlást kívánok!Tomori NóraLikeolj...

tovább

Imposztor szindróma

»Írta - - 2016. dec 19 in Blog, Boldogság, Karrier | 0 Hozzászólás

Imposztor szindróma

1978-ban Paulin Clance és Suzanne Imes pszichológusok által elnevezett jelenségről van szó. Sokan magukra ismerhetnek a következő leírásban, róluk van szó. “Mások sokkal jobban megfelelnek az állásra, mint én. Engem csak félreértések alapján vehettek fel. Nem fog menni, ki fognak nevetni, el fognak küldeni. Ha behív a főnököm, az alkalmatlanságommal fog szembesíteni. Csak szánalomból vagy kedvességből dicsérhetnek meg, biztosan nem meggyőződésből. Mindenki az én hibáimra fog emlékezni. Tehetségtelen és buta vagyok, hamarosan csúnyán le fogok bukni.”Ugyanezt a jelenséget a sématerápia “alkalmatlanság sémának” nevezi, a lényeg ugyanaz. Az ember sok mélyen rögzült bevésődését gyerekkorából hozza. Sok embert olyan szülők neveltek, akik saját önmegvalósításuknak tekintették a gyerek teljesítményét és ezért elsősorban akkor mutattak gyermekük irányában elfogadást és szeretetet, ha a kicsi az elvárt, legjobb teljesítményt produkálta. Mivel ezt lehetetlen folyamatosan teljesíteni, ezek a gyerekek azt tanulták meg, hogy ők nem elég tehetségesek, nem elég ügyesek, és örökre kielégíthetetlen elfogadás-éhség alakul ki bennük. Később felnőttként is folyamatosan inkompetensnek érzik magukat, önbizalomhiánnyal küzdenek és túlzott mértékben függővé válnak a teljesítménnyel kapcsolatos visszajelzésektől. Sajnos ha megkapják az elismerést, akkor is csak nagyon rövid ideig lesznek elégedettek - ha egyáltalán – és gyorsan visszaesnek az önmarcangolásba. Nem hisznek magukban, a sikert szerencsének élik meg és folyamatosan félnek attól, hogy lelepleződik, valójában milyen tehetségtelenek is ők.Mit tegyek, ha magamra ismerek?- Írjam fel a sikereimet, minden apróságot is beleértve. Frissítsem a listát akár naponta.- Tudatosítsam magamban, hogy egy esetleges kudarcom csak számomra jelentős és hosszú időre emlékezetes dolog, senki más nem fog emlékezni rá, mert a többiek túlzottan el vannak foglalva saját kudarcaik miatt érzett szégyenükkel.- Gondoljak arra, hogy sohasem önmagukkal a tényekkel van a baj, hanem a tényekkel kapcsolatos önmarcangoló gondolatainkkal. A napi történésekhez keressek olyan gondolati logikát ami világossá teszi, hogy nincs is miért szégyenkeznem, nincs miért haragudjak magamra.- Ha mégis szégyenérzés, gyötör, beszélgessek erről olyanokkal, akik meghallgatnak. Már a dolgok kimondása is segít megszabadulni a rossz érzéstől, és valószínűleg azt fogom tapasztalni, hogy ahelyett,hogy kinevetnének, elfogadással fognak felém fordulni.- Vegyem számba a gyengeségeimet is, legyek magammal őszinte és találjam ki, hogyan egészíthetem ki képességeimet kölcsönösségen és egymást kiegészítő készségeken alapuló jó emberi/munkatársi kapcsolatok felépítésével.- Engedjek az önmagammal szembeni elvárásaimból: a kevesebb több.- Tudatosan kerüljem önmagam másokhoz való hasonlítgatását. Csak magamhoz mérjem magam.Sikeres önbizalom építést kívánok!Tomori NóraLikeolj...

tovább

Érzelmi intelligenciánkat meglepő módon is fejleszthetjük

»Írta - - 2016. nov 28 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia | 0 Hozzászólás

Érzelmi intelligenciánkat meglepő módon is fejleszthetjük

Minden tudásunkat és képességünket fejleszthetjük, így érzelmi intelligenciánkat is.- Nézzünk filmeket. Érezzünk együtt a karakterekkel és éljük bele magunkat a történetbe is.- Olvassunk regényeket és éljük bele magunkat minden szereplő sorsába.- Hallgassunk zenét. Ha megtehetjük, tanuljunk is zenélni. Aki hosszabb időn át tanult hangszeren játszani, empatikusabbá válik és az érzelmek megértésében, felismerésében, kifejezésében is “képzettebb” lesz.- Sportoljunk, tornázzunk. Kimutathatóan van korreláció az atlétikusság és az érzelmi intelligencia szintje között.- Játsszunk babákkal és más játékfigurákkal. Ha gyerekeink vannak, könnyű erre lehetőséget találni.- Írjunk. Írjuk ki magunkból örömeinket, bánatainkat. Nem kell mások számára írni, elég ha magunknak írunk, a bennünk kavargó gondolatok, érzések leírása kiválóan szolgálja érzelmi egészségünk fejlesztését.- Utazzunk és utazásaink során teremtsünk kapcsolatot a helyiekkel. Merüljünk el az ottani élet örömeinek, nehézségeinek, lehetőségeinek tanulmányozásában.- Aludjunk sokat. Ha eleget alszunk, sokkal könnyebben tudjuk kontroll alatt tartani érzelmeinket és sokkal kevésbé reagálunk dolgokra úgy, hogy azt később meg kéne bánnunk.Sikeres építkezést kívánok!Tomori Nóra, karrier tanácsadóLikeolj...

tovább

Pohár legyek, vagy tó?

»Írta - - 2016. nov 15 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia | 0 Hozzászólás

Pohár legyek, vagy tó?

Mindannyian tapasztaljuk hogy fájdalmaink oka néha fizikai, néha érzelmi.Gyakorlatilag minden esetben, ha valami nem úgy történik, ahogy elképzeljük és ahogy szeretnénk, fájdalmat érzünk. A mentális fájdalmat ráadásul nehezebb elviselni a fizikainál. Ügyfeleimnek sem ígérhetem soha, hogy létezne módszer az érzelmi fájdalmaktól való megszabadulásra, de azt igenis elérhetjük, hogy ha mérlegre tesszük fájdalmainkat és örömeinket, az utóbbi súlya nyerni tud.Sokszor hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy ha örömet érzünk, annak üzenete, hogy “jó az irány”, a fájdalom üzenete: “válts irányt”. Legyünk képesek tehát nem büntetésként, hanem irányjelzésként felfogni fájdalmainkat. A Dalai Láma megfogalmazásában “a tragédia az erő forrásaként tekintendő”.Tehát rosszul tesszük, ha fájdalmainkat megpróbáljuk elfedni, semmisnek tekinteni, azzal csak konzerváljuk és elmélyítjük. Mit tegyünk inkább?- Tudjuk, hogy mindenkinél máshol van a fájdalomküszöb. De tudjuk-e azt is, hogy fájdalomküszöbünk változtatható gondolataink által? Felejtsük el a lehúzó, önmarcangoló kérdéseket, gondolatokat (pl. miért történt ez velem?..., nem bírom ki…) és helyettesítsük őket erősítő gondolatokkal (pl. túl leszek rajta… , elbírok vele…).Vegyünk egy példát. Gyerekünk hazahozza bizonyítványát, ami tele van hármasokkal, kettesekkel. Vegyük észre, hogy nem a gyerekünk és nem a bizonyítvány ténye okozza fájdalmunkat, hanem a saját elvárásaink, saját gondolataink. Ha elvárásainkat, gondolatainkat megváltoztatjuk, ha például más, nagyobb perspektívába tesszük a helyzeteket, eltörpül a fájdalom.Nézzünk egy rövid történetet: Egy öreg mester, aki belefáradt tanítványa örökös méltatlankodásába, arra kéri őt, hozzon egy marok sót. Amikor a tanítvány elhozza, arra kéri, tegye egy pohár vízbe és igyon belőle.Milyen íze van? – kérdezi a mester.Borzalmas – feleli a tanítvány.Ezután megkéri hogy hozzon egy másik marok sót és ezzel elsétálnak egy közeli tóhoz. A mester arra kéri a tanítványt, szórja bele a sót a tóba és igyon a tó vizéből.Milyen íze van? - kérdezi őt.Friss és jó - feleli a tanítvány.Érzed a sót? – kérdi a mester.Nem – feleli a fiú.A mester ekkor megfogja a tanítvány kezét és halkan, kedvesen azt mondja neki.“Hát ne legyél pohár hanem legyél tó!”Gyakorlat:Ha fájdalmat érzünk, igyekezzünk azt a lehető legszélesebb perspektívába helyezni és így keressünk magunk számára önmegerősítő gondolatokat.Sikeres építkezést kívánok!Tomori NóraLikeolj...

tovább

Elengedés – gondolatok

»Írta - - 2016. okt 12 in Blog, Boldogság | 0 Hozzászólás

Elengedés – gondolatok

Mondják, hogy az elengedés nehezebb a ragaszkodásnál.A keménység, merevség az öregedéssel van összefüggésben, a rugalmasság az fiatalságot szimbolizálja. A ragaszkodás az előrejutás sorompója. Eddig könnyű, mert beszélni mindig könnyű a dolgokról.A gyakorlatban mit tegyünk, hogy el tudjunk engedni olyan dolgokat, amik nem szogálnak minket?- Tárgyaink elengedése Talán könnyebb lépés azt felismerni, hogy azok a dolgok, tárgyak, mindenféle holmik, amiket magunk körül őrzünk, olyan dolgokról szólnak, amiket magunkban nem tudunk elengedni. Ha túl sok dolgot őrzünk, akkor tudhatjuk, a lelkünket is túl sok mindennel terheljük a múltból. Ha megszabadulunk a régi kacatoktól, “jó lesz még valamire” dolgainktól, máris megérezhetjük az elengedéssel járó felszabadulás érzését.- Feszültségeink elengedéseÜljünk vagy feküdjünk le, lélegezzünk mélyeket, lazítsuk el egyenként testrészeinket és mondjunk magunknak folyamatosan olyan jóleső dolgokat, mint pl. “elengedem a feszültségemet, jól érzem magam, értékelem és szeretem magam, elengedem a rossz gondolatokat”. Tegyük ezt nagyon gyakran. Ténylegesen sokkal jobban érezhetjük magunkat.- Múltbeli dolgok elengedéseVegyük észre, hogy gondolataink sokkal több időt töltenek a múltban és a múltbeli dolgok között, mint amennyire ahhoz szükség van, hogy “feldolgozzuk” őket. Gondolataink viszont irányíthatóak. Irányítsuk őket inkább a jelen és a jövő irányába. Irányítsuk figyelmünket a napi “mit-hogyan” tennivalók és a “holnap milyen lépéseket teszek” irányba. Minden alkalommal tegyük ezt meg, valahányszor csak elkalandoznánk a múltba. Felszabadító érzés és felpörgetjük életünket is.- Irányítás elengedéseSokan úgy vélekedünk, hogy ragaszkodnunk kell az irányításhoz, mert ha nem igyekeznénk irányítani az eseményeket, embereket, akkor nem tennénk meg minden tőlünk telhetőt a dolgok jobbítására. A görcsös ragaszkodás feszültséget szül, a feszültség merevvé tesz, nem vesszük észre az alternatív lehetőségeket és így a helyzetet sem tudjuk megoldani. A markolat elengedése sokszor előrelendíti a dolgokat a megoldás irányába.- Engedjük el a görcsös akarást és a sóvárgást isIgaz, hogy a siker kulcsa a kemény elhatározás és munka, de ez nem azonos a görcsösséggel és az önfeladó szenvedéssel. Ne sóvárogjunk és ne görcsöljünk, reális célokért reális menetrend mentén küzdjünk.- Aludjunk sokatSokan gondolják, az alvás elvesztegetett idő. Pedig az alvás nagyon jó módszer a nehézségek leküzdésére, nyugodtságunk, belső békénk fokozására, testünk legjobb orvosa és gyógyszere. Éljünk vele.- Engedjük el a másoknak megfelelni akarástAz egyik legfelszabadítóbb érzés, ha megengedjük magunknak, hogy ne másoknak, hanem magunknak feleljünk meg. Önzés? Lehet, de hozzájárul békénkhez és kiegyensúlyozottságunkhoz. És ha mi jól vagyunk, akkor lehetnek mások is jól körülöttünk.Sikeres elengedést kívánok!Tomori NóraLikeolj...

tovább

Pénz boldogít?

»Írta - - 2016. Júl 04 in Blog, Boldogság | 0 Hozzászólás

Pénz boldogít?

Időről időre jelentésekről olvashatunk a világ lakóinak boldogságáról.A legutóbbi ENSZ felmérés szerint az észak-európai országokban él a legtöbb elégedett ember. Gyerekkorunk óta ismerjük a mondást, miszerint a “pénz nem boldogít”, a legelégedettebb emberek mégis magas GDP-vel rendelkező országokban élnek. Mit tegyünk, ha boldogok szeretnénk lenni, de hát nem pont Észak-Európában születtünk?A pénz nem önmagában boldogít. A családban és párkapcsolatban élők, valamint a szélesebb baráti körrel rendelkezők általában egészségesebbek és magukat kiegyensúlyozottabbnak érzők, mint az egyedülállók. A megbocsátásra képesek és a “pozitív” gondolkodók boldogabbak az elégedetlenséget keresőknél. A kielégítő minőségű munka is boldogít, ilyen az, amibe bele tudunk feledkezni. A naiv emberek boldogabbak a kétségek között élőknél. A hála érzetére képes emberek boldogabbak a közönyöseknél. Fizikai helyzetünk is hat érzéseinkre, a fizikailag jó érzettel rendelkezők boldogabbak a hiányérzettel rendelkezőknél. Tehát, ha boldogok akarunk lenni:- Fogadjunk el minden meghívást társasági, baráti, családi eseményekre, összejövetelekre és építgessük kapcsolatainkat. Kezdeményezzünk társasági találkozókat és igyekezzünk minél több “ódivatú” személyes találkozást szervezni az online beszélgetések mellett.- Találjunk olyan dolgokat, élményeket, momentumokat munkánkban, amik jól mennek nekünk, amiket élvezni tudunk, aktívan vezessünk listát apró munkahelyi sikerélményeinkről, biztos, hogy van ilyen!- Hogyan gondolkodjunk pozitívan? Először is, ne legyünk hajlandóak magunkat másokhoz hasonlítani! Ne hasonlítsuk a mi elég szép házunkat a szomszéd csodálatos házához és a magunk olimpiai bronzérmét a nyertes aranyérméhez!Másodszor, a dolgok jobbik vetületét tegyük magunkévá. Ha párunk sokat dolgozik, fogadjuk el, hogy sok a határidős munkája és szorgalmas, és ne azon szomorkodjunk, hogy nem tölt elég időt velünk.- Keressünk okot arra, hogy valamiért hálásak lehessünk és ezt írjuk is le, mondjuk is ki hangosan!- Aludjunk, pihenjünk eleget, ne kínozzuk magunkat lehetetlen éheztető diétákkal és mozogjunk sokat jó érzést adó módon, nem olimpiára készülve…- Próbáljuk ki az ajándékozás és a segítségnyújtás élményét, lehet, hogy csodálkozni fogunk, milyen élményeket élhetünk át.- Engedjük meg magunknak az olyan pillanatnyi örömöket is, mint pl. a tévézés, hiszen ez is kapocs a világhoz, élményt és tudást ajándékoz nekünk, csak ne vigyük túlzásba…Boldog napokat kívánok!Tomori Nóra, karrier és life coachLikeolj...

tovább

A halogatás okairól és leküzdéséről

»Írta - - 2016. máj 26 in Blog, Boldogság, Karrier | 0 Hozzászólás

A halogatás okairól és leküzdéséről

Kivel ne fordult volna még elő, hogy valamilyen feladatot nagyon meg akarunk csinálni és mégis valahogy valami mást teszünk helyette. Sokszor tanulás, vagy esetleg valamilyen tanulmány megírása helyett (vagy közben) azon kapjuk magunkat, hogy lakást takarítunk, kertet rendezünk… Pedig persze fontosabb lenne az eredeti tervünk, csak valahogy elkanyarodtunk. A kérdés így kezdődik: megcsináljunk-e egy adott munkát, vagy dolgozzunk helyette bármi máson, esetleg ne tegyünk semmit… A dilemmát tudat alatt az fogja eldönteni, hogy melyik tevékenységet tekintjük relatíve értékesebbnek az adott pillanatban. Hogy melyiktől várunk nagyobb hasznot, örömet. Hogy melyik milyen nehéz számunkra. Minden szellemi munka megerőltető, ez önmagában is megmagyarázza, miért vagyunk hajlamosak például fizikai tevékenységre “cserélni”. A megerőltetőbb feladatok nagyobb valószínűséggel kerülnek a halogatás útjára. A kérdés nem az, hogy megvan-e a képességünk az adott munka gyors elvégzéséhez, hanem, hogy megvan-e a motivációnk, a belső késztetésünk. Ha jó vagyok valamiben, akár könyvírásban, elemzésben, akár egy gourmet vacsora elkészítésében, de a motivációm, az elszántságom hiányzik hozzá, ha nem érzem elég fontosnak az adott dolgot, akkor nagy valószínűséggel elodázás áldozatává válik. Hogyan növelhetem tudatosan egy-egy feladat fontosságát a magam szemében az adott pillanatban? Jó módszer lehet a halogatás leküzdésére, hogy az adott feladatot kössük össze az önmagunkról alkotott képpel.     Mindannyian igyekszünk jó képet felállítani magunkról - a saját szemünkben. Igyekezzünk ezért az éppen előttünk álló nehéz feladatra úgy tekinteni, mint valami olyan nagyon fontos dologra, ami belső értékeink alapján a legsürgetőbb számunkra, aminek elvégzése önértékünk szempontjából mindennél fontosabb.   Találjunk rá okot, hogy azt lássuk a legértékesebb dolognak, amivel az adott pillanatban foglalkozunk kell. Bontsuk kisebb részekre és azonnal ugorjunk az első lépésre.Sikeres azonnali kezdést kívánok!Tomori Nóra, karriertanácsadóLikeolj...

tovább

Halogatás, halogatás…

»Írta - - 2016. ápr 12 in Blog, Boldogság, Karrier | 0 Hozzászólás

Halogatás, halogatás…

Olyan sok ügyfelem panaszkodik krónikus halogatás problémájáról, hogy úgy érzem, többet érdemes foglalkozni vele.Az emberek 20%-a folyamatosan küzd nehezebb feladatai elodázásával. Késve indulnak megbeszéléseikre, határidő után készülnek el feladataikkal, mindennek majd “holnap” kezdenek neki. Mielőtt belevágnának a dolgokba, mindenesetre még egyszer átnézik mailjeiket, isznak még egy kávét…Sokan mondják, hogy nagyobb időnyomás alatt jobban teljesítenek, de ez valójában nem egyéb, mint az önigazolásra tett kísérlet.Jó hír, hogy ez is “tanult viselkedés”, és így megváltoztatható. Az is jó hír, hogy sokan nem is igazán halogatnak, hanem egyszerűen túl sok mindent tesznek a tennivalólistájukra egyszerre és nem bírnak vele. Nekik csak lassítaniuk kell.Könnyen megtudhatjuk, hogy valódi halogatók vagyunk-e, ha válaszolunk a kérdésekre:- Hajlamos vagyok-e túlbecsülni az időt, amit egy feladat megoldására szántam?- Hajlamos vagyok-e alábecsülni, mennyi időt vesz igénybe a munka?- Hajlamos vagyok-e túlbecsülni, mennyire motiváltan fogom érezni magam aznap amikorra a feladatot elhalasztom?- Azt gondolom-e, hogy csak akkor fogom tudni sikeresen megcsinálni az adott dolgot, amikor kedvet is érzek hozzá?- Azt gondolom-e, hogy ha akkor dolgozom egy feladaton, amikor nincs hozzá kedvem, akkor nem lesz jó az eredmény?Aki igenekkel válaszolt, valószínűleg hajlamos a feladatok elodázására. Ezzel sajnos csak magának árthat. A halogatás növeli a stresszt, ezzel romboljuk egészségünket, hamarabb kimerül a szervezetünk. Az el nem végzett feladatok súlya gyakran álmatlan éjszakákhoz és krónikus kifáradáshoz vezet.A halogatás oka a félelmeinkben keresendő, különösen a kudarctól való félelemben. Félelmeink leküzdése érdekében próbáljunk ki néhány dolgot.- Minden reggel írjunk tennivalólistát.- Vigyázzunk hogy ez reális legyen.- Gondoljunk arra, nem félünk semmitől.- Bontsuk feladatainkat minél kisebb és egyszerűbb részfeladatokra, amik önmagukban már nem is annyira félelmetesek.-Kezdjük a munkát egyszerűbb, könnyebben megcsinálható etapokkal, ami lendületet és önbizalmat ad.- Ígérjünk jutalmat magunknak a feladatok végére.- Töröljük ki a listánkból azokat a dolgokat, amiket (valljuk be) sosem tervezünk megcsinálni.-Becsüljük meg, mi mennyi időbe telik majd, és ezt az időt szorozzuk meg kettővel.Sikeres gyors munkakezdést kívánok!Tomori Nóra, karriertanácsadó  Likeolj...

tovább

Meghatározza a jövőnket, hogy mire irányítjuk a figyelmünket

»Írta - - 2016. Már 02 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia | 0 Hozzászólás

Meghatározza a jövőnket, hogy mire irányítjuk a figyelmünket

Minden múltbéli gondolatunk, érzésünk, emlékünk hatással van arra, hogy automatikusan mire összpontosítjuk figyelmünket. Amire odafigyelünk, az felnagyítottá válik. Amire nem figyelünk, eltörpül.Egyszerű példán érzékeltetve: ha arra gondolunk, hogy piros sportautót szeretnénk venni, úgy tűnik, mintha hirtelen csupa piros sportautó jönne szembe az utakon. Pusztán azért, mert felfigyelünk rájuk.Ez persze igaz megfordítva is. Ha tudatosan irányítjuk figyelmünket számunkra hasznos, kellemes, örömöt okozó, vagy motiváló dolgok irányába, akkor ez a jövőkép válik erőteljessé agyunk számára. Valahányszor figyelmünket ráirányítjuk egy gondolatra, bevésődéseket generálunk agyunkban. Ezzel megerősítjük az adott dolog jövőbeli bekövetkezésének valószínűségét is.Sokszor esünk abba a hibába, hogy alábecsüljük gondolataink erejét. Passzívan állunk figyelmünk irányához, meg sem próbáljuk irányítani.Ha sikerülne gondolatainkat tudatosan elvonni a destruktív, negatív, veszélyekkel járó dolgokról, akkor sok megoldhatatlannak látszó probléma egyszerűen eltűnne az életünkből. Ehhez persze aktívan és tudatosan kéne gondolatainkat a jó dolgokra koncentrálni.Az, hogy milyen gondolataink vannak, mire koncentrálunk, milyen dolgok töltik ki figyelmünket, erősen befolyásolják azt is, hogyan érezzük magunkat, hogyan rendezzük be mindennapjainkat, hogyan viselkedünk és végső soron azt is, milyen életet élünk.Gyakorlat:Kérdezzük meg legalább naponta egyszer magunktól: “Most épp mire is figyelek?” Tudatosítsuk magunkban, hogy mire figyelünk. Ha már ezzel megvagyunk, akkor egyszerűbben léphetünk következő feladatunk irányába, hogy ilyenkor valóban fordítsuk is figyelmünket a minket romboló dolgok helyett a bennünket erősítő gondolatok irányába.Sikeres fejlődést kívánok!Tomori Nóra, karriertanácsadó és life coachLikeolj...

tovább

Érdemes hálásnak lenni…

»Írta - - 2016. feb 15 in Blog, Boldogság, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Érdemes hálásnak lenni…

Mindig biztatom ügyfeleimet, írjanak listát dolgokról, melyek segítségével boldogabbak, sikeresebbek, tudatosabbak lehetnek. Sokan érezték már úgy, hogy érdemes a figyelmüket ilyen módon koncentrálni a sikerek irányába, és sikerült is megváltoztatniuk az életüket.Az egyik legfontosabb dolog, amire érdemes időt szakítanunk, a hála érzése. Sok ember nem mer hálásnak lenni, pláne nem meri kifejezni. Attól fél, gyengének mutatkozik. Pedig épp az ellenkezőjéről van szó. Bátor és erős dolog elismerni, és főleg kimondani hálánkat valamiért. És jó érzést is okoz. Jó érzést okoz, mert vagy pozitív dolgokért vagyunk hálásak, vagy olyan kudarcokért, pofonokért, melyeket később valami jó dologgá tudtunk fordítani. Ezért a hála és az, amiért hálásak vagyunk, felemel, örömet okoz. Sok sikeres emberek képes kimondani “annyira hálás vagyok azért, hogy…”, “annyira szerencsésnek érzem magam azért mert…”, “köszönöm azt, hogy…”Ez megfordítva is igaz. Ha merünk és akarunk hálásak lenni és ezt ki is tudjuk mondani, hozzájárulunk saját sikereinkhez, javíthatjuk önmagunkkal és másokkal való kapcsolatainkat, és sikerre vihetjük terveinket. A hála még a szeretet érzésénél is erősebb, összeköti az embereket. Ha valaki irányába kifejezzük hálánkat, még a szeretetünk kifejezésénél is erősebb kapcsolódást eredményez.Gyakorlat:Írjunk listát arról, mi mindenért lehetünk hálásak. Minden nap gondoljuk végig listánkat és mondjuk is ki hálánkat.Sikeres fejlődést kívánok!Tomori Nóra, karriertanácsadó, life coachLikeolj...

tovább

Barátba zárt ellenség

»Írta - - 2016. feb 12 in Blog, Boldogság, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Barátba zárt ellenség

Azt reméljük, hogy barátnak álcázott ellenségeinket magunk mögött hagytuk a középiskolában, de valójában ritkán van ez így. Ki ő? Néhány dolog biztosan segít felismerni. Ő az, aki pletykál rólunk. Ő az, akitől kétértelmű dicséreteket kapunk. Ő az, akinek megkeményedik az arckifejezése, ha jó dolog történik velünk. Ő az, aki rossz fényben tüntet fel minket főnökeink, barátaink előtt. Lehetőség adtán ügyesen hátba szúr. Ha kérdőre vonjuk, tagad és mi leszünk a rágalmazók, a hiszékenyek.Mi vezérli őket? Higgyük el, nem rossz szándék, csak a félelem. Ők is félnek. Talán pont tőlünk félnek. Próbálnak túlélni, érvényre jutni, elismeréseket kapni, boldogulni. Lehet, hogy tehetségtelenebbnek, védtelenebbnek, ki tudja minek érzik magukat mellettünk és mintha mi lennénk a ragadozók, ösztöneik vezérlése mellett zsákmányként viselkednek. Ösztönösen közel jönnek, hogy jobban megismerjék gyenge pontjainkat, hogy szemmel tarthassanak, hogy semlegesíthessék erőnket. Minket manipulálnak, hogy ők jobban legyenek.Mit tegyünk?Mindannyiunknak működnek a megérzései, bízzunk ezekben. Figyeljük meg, hogyan érezzük magunkat olyan emberek társaságában, akik mintha abból merítenének erőt, ha nekünk valami nem megy, nem sikerül. Akkor vannak körülöttünk, amikor rossz passzban vagyunk, elhúzódnak, ha sikerülnek a vállalásaink. Óvatosan rombolgatják hangulatunkat, örömünket.Megtehetjük, hogy messziről elkerüljük őket, ez egyszerű. Ha viszont nem félünk a konfliktustól, kizárólag tényekre alapozva elmondhatjuk, hogyan érezzük magunkat attól, ahogy viselkednek velünk. Például: “Rosszul esett, amikor mások előtt rajtam viccelődtél.” Vagy: “Rosszul esett, amikor kétértelmű dicséretet mondtál az olcsó sapkámról, úgy éreztem, mintha kigúnyoltak volna.” Mire számítsunk? Lehet, hogy mentségeket fog keresni, lehet, hogy mérges lesz ránk. Ha így van, felismerhetjük, hogy jobban járunk, ha erőnket más kapcsolatok ápolására koncentráljuk.De nem árt egy kis önvizsgálat sem. Mi teljesen mentesek vagyunk ettől a viselkedéstől? Bátran legyünk őszinték magunkkal és nézzünk szembe azzal, vajon bennünket milyen félelmek vezérelhetnek hasonló viselkedés irányába. Megéri. Ha sikerül megértenünk, hogy valójában nagyon is értékesek vagyunk, nem lesz szükségünk ilyen típusú versengésre. Gyakorlat:Minden nap gondoljuk végig, mi mindenben vagyunk sikeresek munkánkban, családtagként, barátként. Értékeljük magunkat ezekért a dolgokért, megérdemeljük!Sikeres fejlődést kívánok!Tomori Nóra, karriertanácsadó Likeolj...

tovább

Dicsérj, hogy dicsérjenek!

»Írta - - 2016. jan 09 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Dicsérj, hogy dicsérjenek!

Valamiért olyanná vált a társadalmunk, hogy elismerést adni éppúgy nehezünkre esik, mint elfogadni. Legtöbbünk nem szereti megdicsérni a másikat. Miért? Talán mert attól magát kisebbnek, kevesebbnek érzi. Talán mert nem akar “magas lovat” adni a másik alá, nehogy “elbízza magát”. Talán, mert ha a másikat nem dicsérjük meg, akkor hátha nem is jön rá, hogy jól teljesített. Talán tehát a versengés tart vissza mások elismerésétől. De ha minket megdicsérnek, akkor sem vagyunk könnyebb helyzetben. Kényelmetlenül érezzük magunkat és tanult minták alapján feszengve elhárítjuk az elismerést, “á csak véletlenül sikerült…” ismerős, ugye? Mindez persze önbecsapás és sajnos hatékony eszköz arra, hogy rosszabbul érezzük magunkat. Amit valójában nem értünk meg az egy nagyon egyszerű dolog. Ha mást megdicsérünk, azzal valójában olyan tulajdonságot, képességet, szépséget vetítünk a másikra, amit tudatosan vagy tudattalanul magunkban is látunk, ami minket is jellemez, ami bennünk is megvan. Tehát, ha képesek vagyunk a másik értékét elismerni, akkor azáltal magunkkal is jót teszünk, magunkat is megdicsérjük, magunkat is elismerjük. Magunkat is értékesebbnek fogjuk érezni. Próbáljuk ki! Iskolai foglalkozásokon hasznos dolog volna kötelező tananyaggá tenni az elismerés adásának és elfogadásának értékét és fejlesztését. GyakorlatMinden nap legalább 3 dicséretet, elismerést “osszunk szét” környezetünkben. Persze csak olyasmit dicsérjünk meg, amit valóban elismerésre okot adónak látunk. Figyeljük meg, mi történik az önbizalmunkkal és a környezetünkhöz fűződő kapcsolatunkkal!Sikeres fejlődést kívánok!Tomori Nóra, karriertanácsaó, life coachLikeolj...

tovább

Minden nap tegyünk valami megerőltetőt magunkért

»Írta - - 2016. jan 07 in Blog, Boldogság, Karrier | 0 Hozzászólás

Minden nap tegyünk valami megerőltetőt magunkért

Sokan kérdezik tőlem, hogyan változzanak meg, mikor ők már csak olyanok amilyenek és az ember felnőtt korában már szerintük nem tud megváltozni.Bármi is legyen a célunk változásainkat illetően, azt az alapvető dolgot érdemes tudnunk, hogy változni, változtatni mindig sokkal egyszerűbb, ha apró, pici lépésenként tesszük.Van aki több, van, aki kevesebb akaraterővel született, de mindannyian képesek vagyunk úrrá lenni magunkon, rossz beidegződéseinken, ha “eléggé kicsi falatonként vesszük magukhoz”. Akaraterőnk olyan dolog, amit nyugodtan izmainkhoz is hasonlíthatunk. Minél többet visszük edzésre, annál erősebb lesz.Valahányszor elhatározzuk, hogy megteszünk valamit, és ha valóban be is fejezzük amibe belefogtunk, erősítjük akaratunkat. Ennek eredményeként pedig mind munkánkban, mind magánéletünkben eredményesebbé válunk. GyakorlatHatározzuk el, hogy minden nap valami olyat teszünk, ami eléggé megerőltető számunkra ahhoz, hogy kibillentsen bennünket a kényelemből, de elég könnyű ahhoz, hogy aztán valóban rá is tudjuk szánni magunkat. Ne felejtsük, hogy nem csak a túl könnyű, de a túl nehéz célok vállalása is könnyen demotiválóvá válik…Mivel mindannyian más-más munkát végzünk és más-más feladatok töltik ki a napjainkat, példának olyan általános dolgokat írok, amik mindenkire érvényesek lehetnek:Elhatározhatjuk, hogy-minden reggel úgy kelünk fel, hogy nem nyomjuk meg ébresztőóránkon a “szundi” gombot-nem hagyjuk ki az edzést, legfeljebb rövidebbre fogjuk-nem nyúlunk a süteményes tálhoz-nem panaszkodunk, nem szidunk másokat Sikeres akaraterő fejlesztést kívánok!Tomori Nóra, karriertanácsadó, életvezetési tanácsadóLikeolj...

tovább

“A vásárlás olcsóbb, mint a pszichológus”

»Írta - - 2015. dec 18 in Blog, Boldogság, Család, Érzelmi intelligencia | 0 Hozzászólás

“A vásárlás olcsóbb, mint a pszichológus”

Egy jól ütemezett túra a bevásárlóközpontba gyógyszerek és gyógykezelések komoly versenytársa, ezt bármikor megtapasztalhatjuk. Tanulmányok sora is mutatja, hogy a vásárolgatók 50-60 százaléka azért vesz magának valamit, hogy örömet éljen át. Néhanapján egy-egy új darab megszerzése a gardróbba vagy egy szép tárgy a polcra hasonló élményt nyújthat, mint mondjuk egy-egy pohár bor. Néha.De a vásárolgatás valóban helyettesítheti-e a barátságot, vagy a kapcsolatokat? Az elszigeteltség érzése félelmet és aggodalmakat kelthet. Azonnali örömszerzésként pedig talán bemegyünk egy vonzó boltba és körülnézünk… Ez viszont az anyagiakon túl azért is veszélyes, mert bármennyire is örülünk az új szerzeménynek a vásárlás pillanatában, később valószínűleg érdektelenné válik számunkra az adott darab. Egy szép karóra vagy cipő nem alkalmas arra, hogy “tartalmas kapcsolatot” kínáljon viselője számára.Árnyaltabban megnézve a vásárolgatóknak nem mindig egyforma a motivációjuk.Az emberek egy része a puszta jókedve fokozásáért szeret venni időnként valamit, szereti szép és neki tetsző dolgokkal körülvenni magát, szereti azt a “jólét-érzést”, amit a vásárlás élvezete okoz, ők a kedélyjavító vásárolók, a klasszikus boltkórosok.Mások azt az igényüket elégítik ki a vásárlással, hogy lépést tartsanak a többiekkel, folyamatosan hasonlítgatják magukat másokhoz, számukra a vásárlás az örökös versenyfutás része, ők a versengés kényszeréből vásárolók.Olyanok is vannak, akik valamilyen belső érzelmi deficit kompenzálására járják a boltokat, tárgyakkal próbálják kitölteni a belső űrt. Ilyen például az őszülő halántékú negyvenes, aki vesz egy Porschét, mert azt reméli, attól újra fiatal lesz. Az életközépi válságban szenvedők tipikusan értékességük bizonyításáért vásárolnak.A második két csoport motivációja sokkal veszélyesebb és önbecsapóbb az elsőnél és messze több problémához vezet. Itt látszólag arról van szó, hogy az anyagi javak birtoklásának kényszere a sikeresség és értékesség bizonyítására szolgál és ezáltal hivatott boldogságérzetet kelteni. Csakhogy valójában fordított hatás alakul ki, mert mindez épp a magányt és a boldogtalanságot mélyíti el. Kialakul az ördögi kör.Van jó hír is: akik ténylegesen pusztán jókedvükért, pillanatnyi szomorúságuk elűzéséért lepik meg magukat dolgokkal, valóban jót tesznek magukkal, jobbat, mintha gyógyszereket szednének, vagy drága kezelésekre járnának. Hasonlóan, mint egy-egy pohár bor elkortyolása, egy masszázs igénybevétele, a bolti örömök is jót tehetnek, ha nem viszik túlzásba őket. Persze ez csak akkor igaz, ha nem azért vesszük meg az új cipőt vagy autót, hogy barátaink, kollégáink ezért csodáljanak, vagy irigyeljenek bennünket, és nem is azért, mert azt gondoljuk, ettől értékesebbek vagy fiatalabbak leszünk. Legjobb, ha megpróbálunk őszintén beszélgetni magunkkal. Ezzel önismeretünket is elmélyítjük és kényszereink alól is felszabadulhatunk.Gyakorlat:Minden alkalommal, mielőtt vásárlásra csábulnánk, kérdezzük meg magunktól: Miért van nekem pont erre pont most szükségem? Legyünk őszinték magunkhoz, megéri!Sikeres fejlődést kívánok!Tomori Nóra, karriertanácsadó, életvezetési tanácsadó, life coachLikeolj...

tovább

A boldogság félelmet kelt?

»Írta - - 2015. dec 15 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia | 0 Hozzászólás

A boldogság félelmet kelt?

Bert Hellinger nevét a családállítás atyjaként ismerjük. Ő foglalta rendszerbe azokat a láthatatlan, mégis erősen működő energiákat, melyek egy család tagjai között hatással vannak, függetlenül attól, hogy a családtagok közül mindenki él-e még. Az embereket összekapcsoló energiák között többek között a boldogságot is kutatta. Azt tartja, hogy a boldogságtól valamiért ösztönösen, akaratlanul menekülünk. Ennek egyik oka, hogy akaratlanul is veszélyesnek érezzük. És ugyanígy veszélyesnek érezzük egy-egy probléma megoldását is. Mert mindkettő magányossá tesz. Ezzel szemben a problémáink és a boldogtalanságunk közepette együtt vagyunk másokkal. Ha probléma és a boldogtalanság mentén élünk, akkor hűségesnek és ártatlannak érezzük magunkat, a problémamegoldás és a boldogság viszont az árulás és a bűnösség érzését generálja. A nehézség tehát az, hogy csak akkor oldhatjuk meg problémáinkat és válhatunk boldoggá, ha vállaljuk az ehhez fűződő “vétkesség” érzését. Ez nyilván nem valós vétek, de annak éljük meg. Épp ezért olyan nehéz a problémából kimászni és megoldásra jutni. Épp ezért sokan félnek a boldogságtól. Honnan tudhatjuk, hogy vajon mi is félünk-e boldognak lenni? Tegyünk fel magunknak kérdéseket:- Úgy érzem, hogy nem érdemlem meg, hogy boldog legyek?- Ha boldog vagyok, lelkiismeret furdalásom támad emiatt?- Ha boldog vagyok, úgy érzem, hamarosan valami rossz fog történni?Hogyan segíthetünk magunkon, ha a válasz igen volt bármelyik kérdésre?- Apró dolgok, történések, sikerek mentén engedélyezzünk magunknak elégedettségérzést.- Apró nehézségeket oldjunk meg és érezzük át az ezzel járó megkönnyebbülést.Sikeres fejlődést kívánok!Tomori Nóra, karrier tanácsadó, életvezetési tanácsadó Likeolj...

tovább

Öt kérdés a szabadság felé

»Írta - - 2015. dec 12 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia | 0 Hozzászólás

Öt kérdés a szabadság felé

Éreztük-e már, hogy miután sok-sok éven át olyan sokat gyúrtunk arra, hogy másmilyenek legyünk, mint ami belülről, a belső valónkból következne, valahogy végtelenül belefáradtunk ebbe a szerepbe?Kisgyerekként, mivel még nem voltak saját, kialakult meggyőződéseink az életről, mások meggyőződéseit tettük magunkévá. Később ezt tovább “gazdagítottuk” a médiából, iskolatársaktól, munkatársaktól, barátoktól, politikusoktól, vallásokból stb. származó elvártnak hitt nézetekkel. A sok külső tanács és példa hatalmas kakofóniaként diktálta nekünk, mi életünk navigálásának “egyetlen helyes” útja.“Így kell kinézned”“Így kell viselkedned”“Így kell érezned”“Erre kell törekedned”“Ettől leszel boldog”“Ilyen autót kell vezetned”“Ilyen munkát kell végezned”“Ilyen emberekkel kell barátkoznod”“Így kell tiszteletet kiérdemelned”De miért is? Mi is mindebből az, amit valóban én szeretnék és mi az, amit csak azért teszek, gondolok, mert azt hiszem, hogy elvárják tőlem?Miért ne válhatnánk saját életünk irányítójává, hogy szabadon írhassuk, átírhassuk történetünket?Kérdezzük meg magunktól:Mi az, ami igazán fontos nekem?Milyen meggyőződések mentén építettem fel az életemet?A meggyőződéseim valóban támogatnak engem és azt, ami nekem fontos?Ha nem, akkor miért ragaszkodok hozzájuk?Ha nem érdekelne mit szólnak mások, hogyan változtatnám meg őket?És miért is ne tehetném? Miért is ne élhetnék a valóban saját belsőmből fakadó elvek és vágyak mentén?Hasznos felismeréseket kívánok,Tomori Nóra, életvezetési tanácsadó, karrier tanácsadóLikeolj...

tovább

Ellenállással csak megerősítjük azt, aminek ellenállunk

»Írta - - 2015. dec 10 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia, Karrier | 0 Hozzászólás

Ellenállással csak megerősítjük azt, aminek ellenállunk

Ha valamilyen ötletnek nagyon ellenállunk, az ellenállás csak még jobban felerősíti azt.Ha egy mozgalmat betiltanak, annál szélesebbre nő.Ha egy új munkahelyi javaslatnak ellenállunk, kitalálói annál szívósabban akarják. Ha hagyjuk kibontakozni, elhalhat.Ha kényelmesen tekintünk a feladatainkra, ellustulhatunk. Ha viszont kényelmetlen helyzetben érezzük magunkat, az produktívvá tesz.Ha dühösek és ellenségesek vagyunk valakivel, az illető közelebb kerülhet hozzánk, mint gondolnánk.Ha elnyomjuk valamilyen vágyunkat, annál erősebbé válik.Ha különös elszántsággal akarunk fogyókúrázni, annál többet gondolunk ételre, és sajnos nemcsak gondolunk…Ha elvesszük a gyerektől a játékát, hangosan fog sírni érte, míg ha meghagyjuk neki, pár perc után már nem is érdekli.Ha bármilyen energiát hagyunk ellenállás nélkül kibontakozni, kifulladhat és elhalhat magától.Az ellentétek tehát sokszor felerősítik egymást, ha nem hangsúlyozzuk az ellentéteket, enyhülést várhatunk.Hogyan használhatjuk fel tudatosan mindezt a munkában és az életben?Úgy, ha ügyesen kezeljük a minket érő erőhatásokat.Gyakorlat:Ha szeretnénk, hogy valami kellemes dologban hosszabb távon képesek legyünk kiteljesedni, akkor ne engedjük teljes mértékben át magunkat ennek. Így hosszabb távon életben tarthatjuk a lelkesedésünket és az örömünket.Ha olyan ötletet vetnek fel környezetünkben, ami nekünk nem nagyon tetszik, hagyjuk élni az ötletet, ne tápláljuk sem bátorítással, sem ellenállással. Várhatóan erejét fogja veszíteni, méghozzá a tudatos kontrollunk által.Sikeres fejlődést kívánok!Tomori Nóra, karriertanácsadó, életvezetési tanácsadó / life coachLikeolj...

tovább

Tanulmány a boldogságról

»Írta - - 2015. nov 27 in Blog, Boldogság | 0 Hozzászólás

Tanulmány a boldogságról

Egy közelmúltban készült felmérés szerint boldogságot tekintve mi magyarok “hátul kullogunk”. A világ legboldogabb országai Dánia, Norvégia, Svédország.Magyarország a felmérésben szereplő 156 közül a 110. helyet kapta, Mongólia és Vietnam után.  Ez a kutatás objektív változókat vet figyelembe, mint pl. várható élettartam, munkanélküliség, szociális ellátórendszerek hatékonysága. Mégis tudjuk itt a sírva vigadó nemzet hazájában, hogy hajlamosak vagyunk az elkeseredésre, és a dolgok pesszimista szemlélésére.“Ha boldogságod valaki más tetteitől függ akkor nagy bajban vagy.” Richard Bach A boldogság megélésére egy másik felmérés szerint nemek és társadalmi kapcsolataink szerint is különböző mértékben vagyunk képesek. Több esélye van a boldogság megélésére a nőknek, min a férfiaknak, mert a nők boldogságának fő forrásai elsősorban  kapcsolataikból, gyermekeikből, barátságaikból, társukból származnak, míg a férfiak elsőszámú boldogságforrásként a státusszimbólumokat és a magas jövedelmeket jelölték meg.A társas kapcsolatok hatása a boldogságra mégis minden ember számára jelentős. Az alacsonyagg GDP-vel rendelkező, közösségi, emberi, családi kapcsolatokat méltányoló országokban az emberek nagyobb boldogság megélésére képesek. A családi és társas kapcsolatokat ápoló emberek több örömet képesek átélni, mint az elszigetelődötten élők. Boldogságunk persze 50%-ban genetikailag is meghatározott, a többi felett azonban akaratunkkal is rendelkezhetünk. Gondolataink irányításának képessége sokat számít. Rajtunk múlik tehát, hogy mennyire vagyunk boldogok!Mit tehetünk azért, hogy több boldogságot érezzünk a hétköznapokban?Ne rágódjunk azon, ami még nem jött el! Azaz, ne foglalkozzunk azzal, ami nincs, éljünk a jelenben! Örüljünk a megélhető jó perceknek, keressünk bármit, aminek örülni lehet! Biztos, hogy bármelyik pillanatban fel tudunk sorolni legalább öt olyan dolgot, ami jó, lehet ez bármilyen apróság, apró szépség! Ha ezt minden nap legalább egy alkalommal megtesszük, észrevesszük, hogy egyre több dolognak tudunk örülni és egyre jobban érezzük magunkat!Mosolyogjunk sokat, mutassunk jókedvet, ezzel magunkat is jókedvre derítjük! A mosoly mosolyt szül, keressük jókedvű emberek társaságát, és azt látjuk majd, hogy a mi társaságunkban is örömüket lelik mások! Rendszeresen csináljunk olyan dolgokat, amit szeretünk, kényeztessük magunkat!Még egy fontos dolog: ne a környezetünktől várjuk az örömet adó dolgok kezdeményezését, vagy a pozitív visszajelzéseket, dicsérjük meg önmagunkat, amilyen gyakran csak lehet, bármilyen apró dolog is adjon erre okot! És szeressük önmagunkat!Szeretettel,Tomori Nóra, karriertanácsadó, életvezetési tanácsadó    Likeolj...

tovább

Mooji a párkapcsolatokról

»Írta - - 2015. nov 18 in Blog, Boldogság, Család | Mooji a párkapcsolatokról bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Mooji a párkapcsolatokról

Mooji világ egyik leghatásosabb jelenkori spirituális gondolkodója, megvilágosodott guruja.Egy interjúban a párkapcsolatokról nyilatkozott.Miért mennek szét a párkapcsolatok manapság?Egyrészt azért, mert nem a valóságot keressük, hanem azt, amiről azt gondoljuk, hogy "a dolgoknak úgy kéne lenni". Nem a valódi önmagunkat keressük, hanem azt, amilyennek "lennünk kéne", amilyennek társunknak "lennie kéne", amilyennek a kapcsolatunknak "lennie kéne". Így aztán legtöbbünknek fogalma sincs arról, mi is a valóság...Ugyanígy vagyunk a vágyainkkal és a céljainkkal is, nem tudjuk mire is van valójában szükségünk, és legegyszerűbb, ha magunkévá tesszük mi is a társadalmilag szokásos célokat, okos férj, szép feleség, sok pénz, nagy ház, szép autó, x gyerek... Amikor ezek a kvázi célok megvalósultak, kész vagyunk, kiürülünk, elfáradunk, múzeumi tárgyakká válunk, halottá...Mindez miért? Mert fogalmunk sincs a valódi önmagunkról, a valóban belülről jövő céljainkról, arról, hogy nem csak a világ változik, hanem mi is, és akarjuk, vagy nem, mindig fejlődünk, és a fejlődésünk, ha nem vigyázunk, csak egyre távolabb visz környezetünktől. Csak éppen az egész folyamatot nem értjük és ezért önmagunk áldozatává válunk. A kapcsolat pedig szétmegy.Az az ember képes hosszú távon boldogságban tartani párkapcsolatát, aki mindig tudatosan a létezés igazságát, a létezés értelmét keresi, és akinek társa is hasonló utakon jár.Sikeres és tudatos fejlődést kívánok!Tomori Nóra, életvezetési tanácsadó, karrier tanácsadóLikeolj...

tovább

Az empátia hatalma

»Írta - - 2015. okt 12 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Az empátia hatalma

“Biztosra veheted, hogy bárki akivel találkozol, kemény csatát vív. Légy kedves.”               Ian MaclarenEgyre többen beszélnek manapság az empátiáról és egyre többen állítják büszkén: empatikusnak érzik magukat. Belebújni valaki más cipőjébe, hát nem egyszerű, és minél inkább szemben érezzük magunkat vele, annál nehezebb. Pedig empátia nélkül nincs jó kommunikáció.Munkahelyi és magánéleti környezetünkben egyaránt szinte szünet nélkül szembesülünk olyan helyzetekkel, amikor úgy válhatunk elfogadottabbá, befolyásosabbá, jobb tárgyalópartnerré, vagy éppen szerethetőbbé, ha képesek vagyunk a másik ember szemszögéből is megvizsgálni a dolgokat.Gyakoroljuk minél többet, hogy többféle szempontból, több résztvevő perspektívájából is áttekintsünk egy-egy kérdést. Így nemcsak rugalmasabbá, nyitottabbá válhatunk, hanem jobb érvek is eszünkbe juthatnak, olyanok, amik a tárgyalópartnert várhatóan jobban meggyőzik.GyakorlatGondoljunk valakire, akivel nap, mint nap kapcsolatban állunk, vagy olyan valakire, akivel nehezen jövünk ki.Csukjuk be a szemünket. Képzeljük azt, hogy mi vagyunk az az ember. Beszéljünk, mozogjunk, gondolkodjunk úgy, mint ő.Képzeljük azt, hogy az ő érzéseit érezzük, és az ő elfogult gondolatai bennünk vannak.Gondoljuk azt, hogy bennünk vannak az ő emlékei, tapasztalatai, vágyai.Ezután gondoljunk arra, vajon milyen érvekkel győzhető meg egy adott probléma megtárgyalása során.Sikeres gyakorlást kívánok!Tomori Nóra, karrier tanácsadó, életvezetési tanácsadóLikeolj...

tovább

Boldog “bebeszélések”

»Írta - - 2015. aug 31 in Blog, Boldogság, Család, Érzelmi intelligencia | 0 Hozzászólás

Boldog “bebeszélések”

Ahogy korábban is írtam, a jó dolgok “bebeszélése” jó hatással van az egészségünkre és arra, ahogyan érezzük magunkat. Ha valakivel leülünk tíz percet beszélgetni, meg tudjuk állapítani, hogy az illető mennyire boldog, egészséges és sikeres. Hogyan? Abból, amilyen szavakkal illeti magát, amiket ismétel magával és az őt körülvevő környezettel kapcsolatban. Hiszen amit gyakran ismétlünk, azt az agy egy idő után el is hiszi, ahhoz alkalmazkodik.A legtöbb ember rengeteget küzd azzal, hogy megváltoztassa maga körül a világot, pedig sokkal egyszerűbb “szemüveget” cserélni, másik szemüvegen át másképp látunk.Persze, hogy nem lehet mindent pusztán a látásmódunkkal jobbnak látni, de mindenképp érvényesül az, hogy ha jó szándékot, és jót feltételezünk, az hólabdaként egyre több jó dolgot eredményez. Ez igaz a rossz dolgok feltételezésének öngerjesztő útjára is.Nézzünk egy példát. Tegyük fel, hogy ha lázasak vagyunk, azt gondolhatjuk, hogy ez valami súlyos betegség jele, amit minden erőnkkel meg kell állítanunk. Így aztán valahányszor belázasodunk, pánikolni kezdünk, gyógyszereket szedünk, túladagoljuk a vitaminokat.Ha viszont a lázra úgy tekintünk, mint a barátunkra, aki azt üzeni, hogy a testünk tökéletesen működik és most épp azon dolgozik, hogy gyógyítsa magát, akkor talán a láz jelére testünknek pihenést nyújtunk, relaxálunk, sok vizet iszunk, kevesebb stressznek tesszük ki, hogy megkönnyítsük öngyógyító munkáját.Az első nézőpont bizalmatlan testünkkel szemben és szemben áll vele, a második bízik benne, elfogadja és támogatja. Rengeteget segít, ha pozitívan, elfogadóan, szeretettel tekintünk testünkre, és ha támogatjuk önmagát gyógyító és építő munkáját.Ha vannak gyermekeink, mondjuk el nekik is ezeket a gondolatokat! Sok pozitív gondolatot kívánok!Tomori Nóra, életvezetési tanácsadó, karrier tanácsadó Likeolj...

tovább

Empátiával forduljunk társunk felé

»Írta - - 2015. aug 15 in Blog, Boldogság, Család, Érzelmi intelligencia, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Empátiával forduljunk társunk felé

Az empátia, azaz a beleérzőképesség és megértés hasznos kapcsolatainkban. Gyógyít.Hogyan erősítsük?1. Képzeljük magunkat a másik ember helyébe. Hogy érezheti magát egy helyzetben?2. Ha van róla gyerekkori fényképünk, nézzük meg, képeljük el őt, mint egy sérülékeny gyermeket.3. Igyekezzünk pártfogóan, gondoskodóan, fordulni társunk felé, ezzel növelhetjük szeretetünket és együttérzésünket.4. Tegyük félre múltbéli sérelmeinket vele kapcsolatban. Csak figyeljünk rá és próbáljuk megérteni álláspontját.5. Ha társunk beszél hozzánk, gondoljunk arra, milyen érzéseket éltünk át, amikor hasonlóakat tapasztaltunk, mint amiről ő beszél.6. Lépjünk túl saját korábbi sérelmeinken. Ha nem tesszük, olyanok leszünk, mint egy nagy, élő seb! Képtelenek leszünk megérteni a másik ember érzéseit, mert folyton csak a magunk bajával leszünk elfoglalva. Sikeres kapcsolatokat kívánok! Tomori NóraLikeolj...

tovább

Minden nap tréningeljük boldogságunkat!

»Írta - - 2015. aug 13 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia | 0 Hozzászólás

Minden nap tréningeljük boldogságunkat!

Martin E. P. Seligman a “pozitív pszichológia” egyik megteremtője és elismert kutatója, a Pennsylvaniai Egyetem professzora. Tanítása szerint a boldogság alapvető forrásai:- pozitív érzelmek, elköteleződés, kiteljesítő feladat.Egy kutatócsoport arra vállalkozott, hogy két reprezentatív csoportban fél év alatt rendszeresen internetes kérdőíven mérte a tagok boldogságérzetét. Az egyik csoport tagjai azt a feladatot kapták, hogy minden este írják le, milyen három jó dolog történt velük aznap, és, ez melyik erősségüknek köszönhető. A kontrollcsoport tagjai nem kaptak ilyen feladatot. Fél év elteltével a jó tapasztalatokra koncentráló csoport tagjainak boldogságérzete megnőtt a kontrollcsoporthoz képest. Kérdés maradt még az, hogy ez a megnövekedett boldogságérzés mennyire tartós. Egy hónap után újra felvett kérdőívekből az derült ki, hogy a boldogságérzet a gyakorlat abbahagyásával csökkent. Tehát, sose hagyhatjuk abba önmagunk “tréningelését” abban, hogy erősségeinkre és örömeinkre koncentráljunk! Sikeres boldogságtréninget kívánok! Tomori Nóra Likeolj...

tovább

Belső beszédünk szerepe sikerünkben

»Írta - - 2015. aug 11 in Blog, Boldogság, Karrier | 0 Hozzászólás

Belső beszédünk szerepe sikerünkben

Robert Kiosaki befektető, üzletember, “milliárdosok tanárának” nevezik.Tanácsa: “Ne hagyd, hogy a vesztes nyerjen!”Mindannyian mantrázzuk magunknak meggyőződéseinket, és gondolatainknak teremtő ereje van. Ha negatív gondolatokat dédelgetünk magunkban (pl. ez úgysem fog menni), tudattalanul is szabotáljuk saját sikerünket. Jellemzően sokkal több negatív gondolatot fogalmaznak meg maguknak az emberek, mint pozitívat, ezzel magukat húzzák a sikertelenség irányába. Kiosaki tanítása szerint a pozitív gondolatok mantrázása már önmagában megnöveli sikerességünket. Mondjuk azt, “ha másoknak úgysem fog menni, akkor annál inkább menni fog nekem…”Reggelente gondoljunk ilyeneket:Örülök annak, hogy…Azt szeretném, hogy megtörténjen velem ez…Ezt szeretném az életben…Ennyit akarok keresni…Ezek a jó dolgok történtek velem…Ezeket az elismeréseket akarom begyűjteni…Erről akarok ismert lenni…Hiszek magamban… Ha tudatosan törekszünk arra, hogy jó dolgokra koncentráljunk, jobban is fogjuk érezni magunkat és sikeresebbek is leszünk. Sok sikerességet kívánok, Tomori NóraLikeolj...

tovább

Hogyan szabaduljunk meg a “nekem úgysem sikerül” érzéstől?

»Írta - - 2015. aug 10 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia | 0 Hozzászólás

Hogyan szabaduljunk meg a “nekem úgysem sikerül” érzéstől?

Sokan ismerik azt a már-már tanmesének számító történetet, ahogyan az elefántkölyköket arra szoktatják, hogy ne kóboroljanak el éjszaka. Kikötik őket egy vékony kötéllel egy keskeny kis fához és mivel picik és gyengék még, nem tudják magukat kiszabadítani. Megtanulják, hogy nem megy, egy idő után nem is próbálják. Mire megnőnek és hatalmas erejük kiteljesedik, még mindig ugyanazzal a vékony kötéllel ugyanahhoz a vékony fához kötik ki őket. Mivel viszont azt tanulták kiskorukban, hogy úgysem tudnának kiszabadulni, nem kísérleteznek többet. Pedig könnyen kiránthatnák akár az egész fát is gyökerével együtt, de eszükbe sem jut ilyet tenni, úgy emlékeznek, hogy ez nekik úgysem menne. Mi emberek ugyanilyen hiedelmek sokaságát kondicionáltuk magunkba életünk során. Korábbi tapasztalataink beégése révén tévhitek, korlátok és börtönfalak sokaságát emeltük magunk köré. Sokan egy életet leélnek anélkül, hogy megpróbáljanak az elméjük emelte korlátokból kiszabadulni. Mi történne, ha eldöntenénk, mi megtesszük? Hogyan foghatunk hozzá? - Először is merjük elhinni, hogy vannak olyan dolgok, amikben jók, tehetségesek vagyunk. Fedezzük fel és fejlesszük ezeket az adottságainkat. - Sose hasonlítsuk magunkat másokhoz. Csak magunkhoz mérjük a fejlődésünket. Higgyünk magunkban és biztosak lehetünk benne, hogy majd egyszer mások is hinni fognak bennünk. - Minden nap tegyük meg, amit lehet – magunkért. Dolgozzunk, tanuljunk, éljünk, tapasztaljunk, hogy fejlődhessünk. Legyünk tudatosak, ünnepeljük meg a fejlődésünket, kudarcainkat is éljük meg és tekintsük őket “tapasztalásoknak”. Olyan célokat válasszunk, amiket meg is tudunk valósítani, és amikkel mindig kissé tágíthatjuk a komfortzónánkat. - Ne engedjük meg magunknak az “áldozat vagyok” érzést. Engedélyezhetünk magunknak időnként egy kis önsajnálatot, mert fontos, hogy megéljük az érzéseinket, de aztán menjünk tovább. Kapcsolat - Merjünk kérni. A Jó Istentől, az Univerzumtól, a Sorstól, a Szerencsétől, az embertársainktól. És bátran próbálkozzunk újra és újra a dolgokkal, amik fontosak nekünk, mielőtt bármit is feladnánk. Akár ezerszer. Ne érdekeljen, mások mit szólnak hozzá, vagy mit gondolnak rólunk. Van, akinek az is segít, ha nem osztja meg egy-egy nagyobb tervét másokkal, mert azzal szétzilálná az elszántságát. Próbáljuk ki, hogy mi is magunkban tartsuk tervünket. - Keressünk magunknak támogatókat. Semmi sem valósítható meg egyedül. Biztos lesz olyan időszak, hogy segítségre szorulunk. Olyan emberekkel vegyük körbe magunkat, akik becsülnek és értékelnek bennünket, akik tükrében értékesnek érezhetjük magunkat. - Beszélgessünk, olvassunk, lássunk, igyekezzünk mások tapasztalatait is beépíteni az életünkbe. És gondoljunk arra, minden helyzetnek lesz megoldása. Sikeres “nekem úgyis sikerül” gondolkodást kívánok! Tomori Nóra Likeolj...

tovább

Egészségünk mentális építése

»Írta - - 2015. Júl 30 in Blog, Boldogság, Család, Érzelmi intelligencia, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Egészségünk mentális építése

Ha sokszor elmondunk magunknak valamit, az nemcsak meggyőződésünkké válik, hanem agyunk és testünk is “magáévá teszi”. Kutatások szerint, ha egy kijelentést naponta kétszer elmondunk magunknak, agyunk 21 nap alatt magába vési a gondolatot. Ezért egészségünkre is vigyázhatunk úgy, hogy “bebeszéljük” magunknak, egészségesek, fittek vagyunk. Ha vannak gyerekeink, nekik is megtaníthatjuk az ilyen gondolatok hasznosságát. Összeszedtem pár példát, de természetesen legjobb, ha mindenki maga állítja össze a számára leghasznosabb kijelentéseket, melyek “mantrázása” csak hasznos lehet… - A testem úgy, ahogy van, tökéletes. - Szeretem a testemet. - A testem olyan eszköz, aminek segítségével a világot látom és ezért minden nap gondját viselem. - A testem a meggyőződéseim szerint épül fel. Ezért folyamatosan azon vagyok, hogy egészséges, gyógyító meggyőződéseim legyenek. - A testem tökéletes és gyönyörű. Szeretettel elfogadom. - A testem nagyon fontos nekem. - Jó ételekkel, italokkal, jó alvással, jó baráti kapcsolatokkal és jó gondolatokkal táplálom a testemet. - A testem minden sejtje tökéletes, tudja a célját, és meg tudja magát gyógyítani. - Ha fájdalmat érzek, az annak a jele, hogy a testem gyógyítja magát. Segítek neki azzal, hogy pihenést és jó tápanyagokat nyújtok neki. - Szeretek törődni magammal, jó érzést okoz. - Megengedem magamnak, hogy jól érezzem magam, boldog legyek, és örömöket éljek át. - Az orvosaim a tanácsadóim, viszont a testemmel kapcsolatban a döntéshozó én vagyok. - Ha a testemnek támogatásra van szüksége, sok vizet iszom, sokat pihenek és meditálok. - A gyógyszeres doboz legfőbb tartalma a tiszta víz, alvás és meditáció. - Én vagyok felelős az egészségemért és a jóllétemért. - Ha egészséges vagyok, akkor boldog és sikeres is vagyok. - Egészségesnek születtem és mélyen belül mindig egészséges is vagyok. A testem szüntelenül küzd az egészségem megtartásáért, visszaszerzéséért. Jó egészséget kívánok! Tomori Nóra     Likeolj...

tovább

Az elfogadásról

»Írta - - 2015. Júl 21 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia | 0 Hozzászólás

Az elfogadásról

„A következő nap azt mondta a Mester: - Haj, könnyebb utazni, mint megállni. A tanítványok persze tudni akarták, hogy miért. - Azért, mert amíg utazol valamilyen cél felé, addig álmodozhatsz róla. Amikor megérkezel, a valósággal nézel szembe. - De hogyan változhatunk meg, ha nincsenek céljaink és álmaink? - kérdezték az elámult tanítványok. - Az igazi változás nem akarásból születik. Fogadjátok el a valóságot, és a változás magától fog beállni.” Miért annyira nehéz elfogadnunk, hogy az életet nem irányíthatjuk teljesen? Az ismeretlentől való félelem áthatja mindennapjainkat, tehetetlennek érezzük magunkat a veszteségekkel szemben? Az a dolgunk, hogy megbirkózzunk? Ha úgysem menekülhetünk, megpróbálhatnánk legalább jobban értékelni azt ami megadatik? Amíg célod van, addig jó úton jársz… szoktuk mondani. Persze, fontos, hogy legyenek céljaink. De a céljaink és az azokhoz fűződő álmaink néha nem húzhatók rá a valóságra. A természet és a világ törvényeire úgysem lehetünk hatással. Ez pedig fordítva is igaz, utolérnek bennünket a változások kíméletlenül. Hiába próbálunk erőszakot tenni a dolgokon. A változásokat pedig többnyire veszteségként éljük meg. Ez a nagy hiba. Sokszor hangoztatjuk, hogy “semmi sem állandó”, de valahogy szeretnénk azt hinni, ez mindig csak másokra vonatkozik… pedig talán mi is elfogadhatnánk, hogy a régi dolgoknak menni kell… A természet változásai sosem ok nélküliek és mindig megújulás felé vezetnek. A társadalom a természetből fejlődött, bármi érjen utol bennünket, annak is van célja. Ha megpróbáljuk ezt elfogadni, a fejlődés és az öröm lehetőségét kutathatjuk fel. Veszteségeink miatti rágódás helyett megpróbálhatnánk rájönni, mennyi lehetőséget rejteget számunkra a megváltozott helyzet, rengeteg új tapasztalat és megismerés okozhat örömöt nekünk. Az elfogadás voltaképpen megnyugtat. Ne töltsünk több időt a múltban, mert nem jön vissza, és biztos, hogy valami jó jöhet helyette. És itt jön a mi felelősségünk magunkkal szemben. Játsszunk el a gondolattal, ha fejest ugrunk a jövőbe, talán sokkal jobban fogjuk szeretni, mint a tegnapot. Rajtunk múlik! Örömteli mindennapokat kívánok! Tomori Nóra Az idézet Anthony de Mello jezsuita szerzetestől való.       Likeolj...

tovább

Öt dolog, amit leggyakrabban megbánunk életünk végén

»Írta - - 2015. Júl 05 in Blog, Boldogság, Család, Érzelmi intelligencia, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Öt dolog, amit leggyakrabban megbánunk életünk végén

Bronnie Ware Életkönyv című könyvében idős emberek ápolása során szerzett tapasztalatait szedte össze. Mindannyiukkal sokat beszélgetett az életüktől, és arról, mi az, amit visszatekintve már bánnak, amit másképp csinálnának. Az elmesélt élettörténetek nagyon különbözőek, viszont azok a dolgok, amiket az emberek jellemzően bánnak haláluk előtt, meglepően hasonlóak minden ember esetén.1. Bárcsak önmagamhoz hűen éltem volna, ahelyett, hogy mindig másoknak akarjak megfelelni!Lehet, hogy azért szereztünk meg egy bizonyos diplomát, mert szüleink azt szerették volna. Lehet, hogy azért vállaltunk el egy bizonyos munkát, mert a családunknak akarunk megfelelni. És így tovább. Sokat foglalkozunk azzal, mit gondolnak rólunk mások. De vajon hogyan élnénk, mivel foglalkoznánk, ha a magunk szempontjai szerint rendeznénk be az életünket, és nem érdekelne, mit szólnak a többek? Lehet, hogy boldogabbak lennénk?2. Bárcsak ne dolgoztam volna annyit!Különösen a férfiak számolnak be arról, hogy heti 50-60-70 órát dogoztak évtizedeken át, mert úgy érezték, elvárják tőlük, vagy mert meg akarták kapni az előléptetést, a fizetésemelést, stb. És közben elment mellettük az élet, úgy, hogy nem vették ki a részüket az élet élvezetéből, a lazításból, az örömökből, a családi együttlétekből. Végül úgy érzik, nem érte meg… Talán boldogabbak lehetnek azok az emberek, akik tudatosan döntenek arról, hogy határokat szabnak mindenben és tudnak "nem"-et mondani a mókuskerék pörgetése közben...3. Bárcsak lett volna bátorságom kifejezni az érzéseimet!Sokszor inkább elharapjuk a nyelvünket, csakhogy fenntartsuk a békét, és sokszor eltitkoljuk érzéseinket, nehogy kiszolgáltatottnak kelljen éreznünk magunkat… Pedig valójában érzéseink irányítanak mindannyiunkat, és ha képesek vagyunk azokat nem bántóan kifejezésre juttatni, sokkal több megértésre és együttműködésre számíthatunk másoktól…4. Bárcsak fenntartottam volna a kapcsolatot a barátaimmal!Legtöbbünk a baráti, rokoni, emberi kapcsolatait áldozza be a munka, karrier, számíttógépes játékok, vagy a rohanó élet oltárán. Pedig életünk tartalmi részét emberi kapcsolataink képezik, és boldogságunk forrása is emberi kapcsolatainkban rejlik. Valójában nem is olyan nehéz tudatni szeretteinkkel, barátainkkal, hogy gondolunk rájuk, legalább egy-egy üzenettel, stb. Mindenki nyer vele…5. Bárcsak megengedtem volna magamnak, hogy boldogabb legyek…A boldogság nem az anyagiakon múlik, nem is azon, hogy kivel élünk együtt, hanem saját magunkkal való kapcsolatunkon. Csakis a mi saját választásunk, hogy boldogok vagyunk, vagy szerencsétlenek. Rajtunk múlik, hogyan tekintünk az élet hozta örömökre, vagy csapásokra, tragédiákat, vagy izgalmas tanulási lehetőségeket látunk az eseményekben. Mindig van választási lehetőségünk, és választásaink rajtunk múlnak…Likeolj...

tovább

ELKERÜLÉS – ROSSZ STRATÉGIA

»Írta - - 2015. jún 30 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

ELKERÜLÉS – ROSSZ STRATÉGIA

Az elkerülő magatartás, mint probléma-megoldási stratégia gyakran gyerekkorban alakul ki azért, hogy kisgyerekként képesek legyünk súlyos, vagy fájdalmas tapasztalatok elviselésére.Hatásos “fájdalomcsillapító”, ugyanakkor kétélű fegyver. Anélkül, hogy tudatában lennénk, az életünk nehéz helyzeteiben alapstratégiánkká válhat.Ha hajlamosak vagyunk a nehéz döntések halogatására, az több súlyos problémát okoz.1. Ha egy probléma megoldatlan marad, hatalmasra növekedhet, és összetörhet bennünket. Ha az autónkat kint hagyjuk az utcán és nem törődünk vele, előbb-utóbb tönkre megy. Lemerül az akkumulátor, elrozsdásodnak az alkatrészek, leeresztenek a gumik, széthordják az alkatrészeket. Ha üzleti problémáinkat nem kezeljük, hamar kikerülünk a piacról. Ha párkapcsolati problémáinkat nem beszéljük meg partnerünkkel, előbb-utóbb széthullik kapcsolatunk. Ha egy kisebb betegségünkkel nem törődünk, előbb-utóbb súlyosan megbetegedhetünk.2. Ha passzívak vagyunk azok irányában, akik problémáinkat okozzák, nem állítunk fel határokat, azzal zöld utat adunk problémaokozóinknak, hogy még bátrabban folytassák. Ha a munkában nem tudunk nemet mondani és határt húzni, kiégünk. Ha a kemény lépéseket mindig halogatjuk, hitelünket veszítjük, kollégáink nem fognak felnézni ránk.3. Az elkerülés mellékhatásai az életünk más területeire is kiterjednek.Ha életünk valamelyik területén (pl. egészségünk) hagyunk elhatalmasodni egy problémát, előbb-utóbb munkánk és párkapcsolatunk is megsínyli. Életünk egyik fontos területén kialakult nehézségeink megzavarják életünk összes többi területét is, tönkremehet a vállalkozásunk, megbetegedhetünk, széteshet a családunk.4. Hosszú távon az elkerülő stratégia kudarcérzést és reményvesztettséget eredményezhet. Az az érzésünk támad, hogy bármihez kezdünk, nem sikerül. Bármilyen keményen hajtunk, eredménytelenek maradunk. Tönkremegy az önbizalmunk.Néha nem vagyunk tudatában, mi is az alapvető megoldatlan problémánk, van azonban, amikor pontosan tudjuk mégsem vagyunk elég bátrak ahhoz, hogy kézbe vegyük. Miért?Azért, mert a tudatalattink elsődleges célja, hogy biztonságban tartson minket. Arra van programozva, hogy távol tartson minket a fájdalomtól és az örömök felé vigyen bennünket. Annak is ellene dolgozik, hogy nehéz helyzetekben a nehézségek árán való megküzdést válasszuk. Ezért úgy könnyebb a megküzdést, a szembenézést választani, ha örömöket is kapcsolunk hozzá.Ha minél többször, apró célok eléréséért is megjutalmazzuk, dicsérjük, értékeljük magunkat, találunk rá okot, hogy szeressük és büszkék legyünk magunkra, és mindig megbocsátóak legyünk magunkkal szemben. Hiszen nincsenek kudarcok sem, csak tapasztalatok vannak. Ha tehát pozitívan állunk saját magunkhoz, azzal a nehéz helyzetekkel való megküzdési képességünk is erősödni fog.Sikeres megküzdést kívánok!Tomori NóraLikeolj...

tovább

Hogyan legyünk úrrá dühünkön?

»Írta - - 2015. jún 14 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Hogyan legyünk úrrá dühünkön?

Sokan küzdenek azzal, hogy haragjukon nehéz úrrá lenniük, úgy érzik, ez megnehezíti boldogulásukat, munkahelyi és magánéleti kapcsolataikat.Haragunk kezelésének legfontosabb lépése, hogy megértsük az okát. Na jó, de hogyan tovább? Mit tehetünk a gyakorlatban dühünk megfékezésére?Sokszor kerültünk bajba, mert haragtól vezérelve mondtunk vagy tettünk olyasmit, amit „nem kellett volna”.Nagyon nehéz a hirtelen felhalmozódott düh kezelése, de észrevehetünk mintázatokat abban, hogy milyen szituációkban, milyen időszakokban vagyunk hajlamosak haragra gerjedni. Sokan akkor veszítik el a kontrollt, ha már amúgy is fáradtak, kimerültek. Mindannyiunk számára vannak olyan események, megnyilvánulások, gesztusok, viselkedésformák, amik már előre sejthetően dühöt váltanak ki belőlünk.Könnyű azt mondani, hogy a harag legjobb ellenszere a „megelőzés”. Bizonyos esetekben valóban ki tudjuk kerülni. Ha lehet, igyekezzünk elkerülni azokat az embereket, helyeket, helyzeteket, aki és ami nagy valószínűséggel haragot vált ki belőlünk. Ha elkerülhetetlen a haragot kiváltó helyzet, előzőleg felkészített tervet is elővehetünk, begyakorolt „mantrát” mondhatunk magunknak: „most tudom, hogy dühös vagyok, most nem formálok véleményt. És most azonnal nem teszek semmit”. Ha már feldühödtünk, azt nem érdemes elnyomni, mert csak bajt okozunk magunknak. Hogyan legyünk úrrá magunkon? Próbáljuk ki, mi működik nekünk az alábbiak közül.- Ha fáradtak vagyunk, tartsunk pihenőt, pár percre meneküljünk ki egy adott szituációból, álljunk fel, mozogjunk, mossunk kezet.- Tornázzunk, ússzunk, fussunk, vagy sétáljunk minél gyakrabban! Ezek a mozgások a jóérzésért felelős hormonok termelődését is fokozzák, és a mozgás következtében fokozódó anyagcserénk is jobbítja közérzetünket.- Aki képes rá, megpróbálhatja a szüleink, nagyszüleink által is sokat emlegetett „számolj tízig, mielőtt megszólalsz” receptet, bár ez csak annak szokott menni, akinek amúgy is erős önfegyelme van.- Sokkal jobban segít, ha kieresztjük a gőzt! Keressünk egy helyet, ahol magunk vagyunk, kiabáljunk, püföljünk egy zsákot kifáradásig…- Vegyünk nagy és mély lélegzetet, minél lassabban.- Ha felfedeztük, hogy haragunk valójában félelmeink, beteljesületlen vágyaink vagy alacsony önértékelésünk kifejeződése, akkor tudhatjuk, hogy valójában a mélyebb problémáink kezelésével kell foglalkoznunk.Sikeres önmérsékletet kívánok!Tomori Nóra, karrier tanácsadó, life coachLikeolj...

tovább

Még az önértékelésről

»Írta - - 2015. ápr 26 in Blog, Boldogság, Család, Érzelmi intelligencia | 0 Hozzászólás

Még az önértékelésről

Virginia Satir A család együttélésének művészete c. könyve nyomán: Az önértékelés olyan képességünk, amelynek segítségével értékesnek tarthatjuk saját énünket, s méltósággal, szeretettel, bánunk önmagunkkal. A magas önértékelésű emberekből becsületesség, őszinteség, felelősség, együttérzés, szeretet, kompetencia árad. Ha magas az önértékelésünk, azt érezhetjük, hogy számítunk, hogy a világ jobbá válik általunk. Hiszünk saját alkalmasságunkban. Tudunk segítséget is kérni, ugyanakkor bízunk döntéseinkben, és abban, hogy végül is mi vagyunk saját magunk számára a legjobb erőforrás. Becsüljük saját értékeinket, de tiszteljük mások értékeit is. Bizalmat sugárzunk. Azt is tudjuk, hogy nem kell tettnek követnie minden érzésünket. Tudunk választani. Teljes mértékben elfogadjuk magunkat hibáinkkal, botlásainkkal együtt. Mert hibáink is természetes, emberi részeink. A magas önértékelésű emberek legtöbbször úgy érzik, jó dolgokkal vannak feltöltve. Ők is átélnek olyan időszakokat, amikor legszívesebben azonnal mindent feladnának, amikor elborítja őket a kimerültség, amikor az élet túl sok csalódást osztott ki, amikor hirtelen több problémával találják magukat szemben, mint amit kezelni tudnának. De érzik, ezek átmeneti krízisek, természetes részei az emberi életnek. A krízisek új lehetőségek születésének kezdetei is. Talán rosszul érzik magukat néha, de elmenekülniük nem kell. Mernek bízni abban, hogy sértetlenül kerülnek ki a válságból. Az alacsony önértékelésű emberek azt feltételezik, hogy a többi ember becsapja, lenézi, eltapossa őket. Ez egyenes út ahhoz, hogy áldozattá váljanak. Azzal, hogy a legrosszabbra számítanak, a legrosszabbat hívják ki, és azt meg is kapják. S hogy megvédjék magukat, a bizalmatlanság fala mögé rejtőznek, s a magány, elszigeteltség iszonyú érzésébe süllyednek. Nehezen tudnak tisztán látni, hallani és gondolkodni, ezért hajlamosak lenézni másokat. Akik így éreznek, hatalmas lelki falakat építenek, amik mögé elbújhatnak, s azzal védik magukat, hogy mindezt letagadják. Ennek a bizalmatlanságnak és izolációnak természetes következménye a félelem. A félelem beszorít és megvakít; megakadályozza, hogy újabb és újabb lehetőségeket keressünk a probléma megoldására. Sőt, még inkább olyan viselkedés felé fordít, mellyel saját kudarcunkat idézzük elő. Amikor az alacsony önértékelésű emberek kudarcot élnek át, gyakran önmagukat hibáztatják. „Semmire sem vagyok jó! Elrontok mindent!" Ha valaki gyakran így reagál a nehézségekre, egy idő után veszélyeztetetté válhat a drogokkal, alkohollal vagy más menekülési módokkal szemben. A rossz hangulat nem azonos az alacsony önértékeléssel. Az alacsony önértékeléssel alapvetően együtt jár, hogy megpróbálunk úgy viselkedni, mintha a nemkívánatos érzések nem léteznének. Magas önértékelésre van szükség ahhoz, hogy elfogadjuk lehangoltságunkat. A magas önértékelésű ember is érezheti magát rosszul. A különbség az, hogy ettől nem címkézi magát értéktelennek. Természetes, hogy időnként lehangoltak vagyunk. De nem mindegy, hogy elítéljük-e magunkat ezért, vagy úgy tekintjük ezeket a rossz időszakokat, mint emberi állapotokat, melyekkel valahogyan meg kell birkózni. Ha lehangolt vagy, és ezt nem ismered be, az a hazugság egy formája - hazudsz magadnak és másoknak. Ha nem tartod értékesnek, fontosnak az érzéseidet, magadat értékeled le, s így tovább mélyíted az alacsony önértékelésedet. Legtöbbször hozzáállásunk határozza meg azt, hogy mi történik velünk. A hozzáállás pedig megváltoztatható. Az értékesség érzése olyan atmoszférában tud igazán virágozni, ahol tiszteletben tartják az egyéni különbségeket, nyíltan kimutatják a szeretetet, a hibákat arra használják, hogy tanuljanak belőlük, a kommunikáció nyílt, a szabályok rugalmasak, a felelősségről mintát nyújtanak (betartják az ígéretet) és becsületesek. Szerencsére az önértékelés növelhető, kortól, körülményektől függetlenül. Mivel az alacsony önértékelés tanult dolog, le is lehet szokni róla, és valami új tanulható meg helyette. Erre az újratanulásra születésünktől halálunkig megvan a lehetőségünk, így soha nem késő. Életünk bármely pontján elkezdhetjük a magasabb önértékelés meg­tanulását. Mindig van rá remény, hogy életünk megváltozzon, mert mindig képesek vagyunk új dolgokat tanulni. Egész életünkben fejlődhetünk, változhatunk. Idősebb korunkban kicsit nehezebben, és néha ez lassabban is megy. Minden azon múlik, mennyire vagyunk állhatatosak abban, hogy a saját utunkat járjuk. Annak a tudása, hogy a változás lehetséges, valamint a változás iránti elköteleződés már hatalmas előrelépést jelent. Lehet, hogy néhányan lassan tanulunk, de mindannyian taníthatók vagyunk. Értékeljük magunkat! Tomori Nóra Likeolj...

tovább

A meditációról

»Írta - - 2015. Már 21 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia | 0 Hozzászólás

A meditációról

Sokan számolnak be arról az engem felkeresők közül, hogy lelki egyensúlyuk fenntartása érdekében kipróbálták már a meditációt. Meditáció segítségével kétségtelenül segíthetjük egészségünk és nyugalmunk fenntartását, szellemi képességeik jobbítását, fejleszthetjük érzelmi intelligenciánkat. A hagyományos keleti vallásokban a meditáció a lelkiség és vallási szertartások része volt. A meditáció tanára egyben filozófiai, vallási, erkölcsi oktató szerepét is betöltötte. A mai felgyorsult nyugati világban azonban önálló belső egyensúlyteremtő gyakorlattá vált sokak szemében.A kérdés, ami gyakran felvetődik, járjunk-e tanárhoz, válasszunk-e csoportot, vagy egyszerűen meditáljunk otthon szabadidőnkben, egyedül.A meditációs technikák tulajdonképpen kiválóan megtanulhatók könyvekből, videókból, internetre felrakott leírásokból.Kérdés, milyen célból meditálunk. Ha azért, hogy testünk-lelkünk egészségesebb legyen, javuljon a teljesítményünk a sportokban, tanulásban, munkában, akkor tulajdonképpen nincs is szükség tanárra, csoportra, bátran gyakorolhatunk magunkban, saját időbeosztásunk, ritmusunk szerint. Ha célunk egy kicsit mélyebbre vezérel bennünket önmagunk megismerésének, megértésének útján, tudatosságunk fejlesztésének irányában, szívünk gyógyítása mentén, akkor érdemes egy gondolkodásra ösztönző filozófiában jártas vezetőt, csoportot választani és végigmenni a lelki úton.Hogyan válasszunk?- Tudjuk meg, gyakorolja e napi szinten a meditációt legalább 2-3 éve?- Mi motiválja arra, hogy meditációt oktasson?- Megvannak-e benne azok a személyes tulajdonságok – kedvesség, türelem, alázat, nyitottság, érettség, bölcsesség stb., amik hitelessé tehetik?- Hol tanult meditálni? Ugye ő nem könyvekből szerezte a tudást…? Sokan tudják, hogy a keresztény ima gyökerei is a (Zen) meditációból származnak. Teljesen mindegy hogy keleti vagy nyugati filozófiákon nevelkedtünk, az elmélyülés, elcsöndesedés, figyelmünk egy dologra való koncentrálása és elménk fejlesztése csak fejlődésünk forrásává válhat.Sikeres önfejlesztést kívánok!Tomori Nóra, karrier és életvezetési tanácsadóLikeolj...

tovább

Virginia Satir az önértékelésről

»Írta - - 2015. feb 19 in Blog, Boldogság, Család | 0 Hozzászólás

Virginia Satir az önértékelésről

Virginia Satir az egyik legismertebb családterapeuta, aki elsőként a világon rendszerben szemlélte a családtagok, és egymással kapcsolatban lévő emberek személyiségét, viselkedését. „A család együttélésének művészete” című könyvében találkozhatunk mély hatást gyakorló felfogásáról az önértékelésről és önszeretetről. „Ha szeretem magamat, és jó érzéseim vannak önmagammal kapcsolatban, akkor a méltóság, az őszinteség, az erő, szeretet és a realitás állapotában találkozom az élet kihívásaival." Ez az állapot a magas önértékelés. Ezzel szemben, ha valaki lebecsüli, utálja magát, akkor áldozattá, legyőzötté válik: „Ha nem szeretem magam, akkor leértékelem, büntetem magam. Ilyenkor a félelem és tehetetlenség helyzetéből fogadom az életet, s olyan állapotot hozok létre, amelyben áldozatnak érzem magam, és e szerint is cselekszem. Vakon büntetem magamat és másokat is. Másokat tartok felelősnek azért, amit én teszek." Az ehhez társuló lelkiállapotban az ember úgy érzi, semmibe veszik, nem számít, fél a visszautasítástól, Ez az állapot az alacsony önértékelés. Az az ember, aki nem becsüli magát, másoktól várja - feleségétől, férjétől, gyermekétől, szerelmétől, hogy értékelje őt. Sokak szerint helytelen az a nézet, hogy az ember szeresse és értékelje önmagát. Szerintük önmagunk szeretete önzést jelent. Az ellenségeskedés elkerülése érdekében az embereknek azt tanították, hogy másokat szeressenek maguk helyett. Ez önlebecsüléshez vezet. Rengeteg bizonyítékunk van rá, hogy önmagunk szeretete teszi lehetővé, hogy másokat szeressünk. Az önbecsülés és az önzés két különböző dolog. Az önzés a felsőbbrendűség egyik formája, amelynek az üzenete valami olyasmi, hogy „Én jobb vagyok nálad". Önmagunk szeretete pedig értékességünk melletti állásfoglalás. Amikor értékesnek tartom magam, hasonlóan értékesként tudom szeretni a másikat is. Amikor viszont nem szeretem magam, mások iránt is irigységet, félelmet, utálatot érezhetek. Attól is félhetünk, hogy én-központúnak fognak tartani bennünket. Tapasztalatok szerint a félelmet legjobban úgy tudjuk csökkenteni, ha nyíltan beismerjük. Mondhatjuk pl. azt, hogy „Attól félek, elutasítasz, ha elmondom, hogy elfogadom és szeretem magam". Utána ellenőrizd ezt a feltevést: „Igaz ez?" Az esetek kilencvenöt százalékában a válasz ez: „Dehogy utasítalak el! Inkább bátornak tartalak, hogy ezt mondod". Meghökkentő, hogy ez megtörténhet, amikor szembetalálkozunk saját sárkányunkkal - az Elutasítástól való Félelemmel -, főleg, ha ez ilyen egyszerűen zajlik. A jó emberi kapcsolatok, a szeretetteljes viselkedés azokra az emberekre jellemző, akiknek stabil, erős az önbecsülésük. Egészen egyszerűen azok az emberek képesek másokat szeretni, értékelni, és a valóságot megfelelően kezelni, akik szeretik és értékesnek tartják önmagukat. Az erős, jó önértékelés az alapja az egészséges és boldog életnek, a kielégítő kapcsolatoknak, valamint a hatékony és felelős viselkedésnek. Amikor valaki szereti magát, nem fog olyat tenni, amivel sérti, lealacsonyítja, vagy rombolja önmagát, és nem fog másokat felelősnek tartani a saját viselkedéséért. Az ilyen emberek nem fognak drogokba, alkoholba vagy dohányzásba menekülni, vagy nem hagyják, hogy mások fizikailag vagy lelkileg rosszul bánjanak velük. Akik jól bánnak önmagukkal, a kapcsolataikat sem fogják az erőszak által megfertőzni. Akik nem szeretik magukat, könnyen válhatnak gátlástalan emberek rombolásának eszközeivé. Lényegében elajándékozzák saját erejüket, ami gyakran érzelmi rabszolgasághoz vezet. Minél erősebb valakinek az önértékelése, annál bátrabban tud változtatni a viselkedésén. Minél jobban értékeli magát, annál kevésbé követel dolgokat másoktól. Minél kevesebbet követel másoktól, annál több bizalmat tud érezni. Minél inkább tud bízni magában és másokban, annál inkább tud szeretni. Minél inkább szeret másokat, annál kevésbé fél tőlük. Minél jobban együttműködik a többiekkel, annál inkább megismeri őket. Minél inkább ismerik egymást, annál erősebb a kapcsolat közöttük, így az önértékelő viselkedés segít véget vetni az emberek, közötti elszigeteltségnek, elidegenedésnek. Magas önértékelést és önbecsülést kívánok! Tomori Nóra Likeolj...

tovább

Hogyan szeressem magamat?

»Írta - - 2014. nov 03 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia | 0 Hozzászólás

Hogyan szeressem magamat?

1. Teljesíthető elvárásokat állítsak magam elé!- Ne akarjak tökéletes lenni!- Hagyjam abba a másokkal való összehasonlítgatást!2. Negatív érzések elengedése- Engedjem el a múlt történéseit, hibáit! Csak a mára és a jövőre koncentráljak! Nem érdemes rágódni a múlton!- Bocsássak meg magamnak minden hibámért!- Csak pozitív szavakkal jellemezzem magam!3. Törődjek magammal!- Ápoljam és dédelgessem magam! (mozgás, sport, masszázs, meditáció, zene, olvasás, stb.…)- Bájnak jól magammal! (Dicsérjem meg magam, ahányszor csak lehet! Legyek magammal elfogadó, elnéző, és beszéljek magamhoz kedvesen!)5. Építsem szeretet magam felé!- Higgyek magamban! Erőfeszítéseim mindig eredményre vezetnek!- Csak pozitívan nyilatkozzak magamról!- Rendszeresen soroljam fel, mi mindent szeretek magamban!6. Fejlesszem magam!- Tanuljam meg elfogadni mások szeretetét! Fogadjam el és higgyem el a bókokat, a dicséreteket, amiket kapok, ne szabadkozzak!- Tanuljak meg nemet mondani! Kedvesen…- Legyek kitartó abban, hogy magamat elfogadjam, dicsérjem, értékeljem, szeressem!- Tanuljak meg jó gondolatokat ápolni! Vegyem észre, hogy a pozitív   gondolatok jó érzéssel töltenek el! Lubickoljak ebben a jó érzésben, és teremtsek még több jó gondolatot!7. Saját magam szeretete másokon keresztül- Kezeljek másokat pozitívan, feltételezzem a jó szándékot! Gondoljak arra, hogy a másik ember is csak boldogulni szeretne… Ha jót gondolok másokról, jobban is fogom érezni magam, és ők is jobban fognak viszonyulni hozzám… a “mosoly mosolyt szül…”.Sikeres építkezést kívánok!Tomori NóraLikeolj...

tovább

Célkitűzések és a hosszú élet kapcsolata

»Írta - - 2014. okt 27 in Blog, Boldogság, Család | 0 Hozzászólás

Célkitűzések és a hosszú élet kapcsolata

A Psychological Science Journal oldalán megjelent kutatás szerint, ha valaki célokat állít maga elé, legyen akármennyi idős, jó eséllyel meghosszabbítja vele az életét. A kutatásba hatezer 20 és 75 év életkor között lévő embert vontak be.A megfigyelés időtartama 14 év volt. Három összetevőt figyeltek.1. A résztvevőnek voltak-e kimondott céljai?2. Többségében jó vagy rossz emberi kapcsolatai voltak?3. Pozitív, vagy negatív érzelmei voltak-e többségben?A megfigyelt időszak alatt 569 résztvevő (9%) halt meg. A kutatás eredménye azt mutatta, hogy azok, akik életben voltak az időszak végén, nagyobb arányban éltek céltudatos életet és voltak jobb emberi kapcsolataik azoknál, akik meghaltak. Ez nemcsak az időskorúakra, hanem a fiatalokra is igaz volt. És egyformán igaznak bizonyult azokra, akik aktív korúak voltak, és a nyugdíjasokra.Nem kérdés tehát, hogy kellenek célok.Az életvezetési tanácsadás során a célok felállítása az első dolog, amit megtörteszünk, viszont nem mindegy, hogyan. Tanácsadóként nem állíthatunk fel célokat mások számára. Az ügyfél céljai csak akkor értékesek és életszerűek, ha belülről, saját értékrendből és késztetésből alakulnak ki, és az ügyfél maga állítja fel őket. A tanácsadó abban segíthet, hogy különböző nézőpontokból láttasson dolgokat, különböző olvasatokat keressen dolgoknak, és ezzel segítsen más megvilágításba helyezni dolgokat, vagy az alapos körbejárást.Szülőkként gyermekünknek is lehetünk “életvezetési tanácsadói”. Segíthetünk gyermekeinknek céljaikat felállítani. A maguk által felállított célokat biztosan magukénak fogják érezni, míg a kívülről kapottakat nem.Segítsük őket kérdésekkel!-Mit szeretnél elérni ma az iskolában?-Mit szeretnél a nap végéig?-Mit szeretnél elérni ezzel a találkozóval/különórával/sportfoglalkozással?-Mit szeretnél elérni ennek a mailnek/sms-nek az elküldésével?-Mit szeretnél elérni ennek a beszélgetésnek a során?Sikeres célfelállítást, és sikeres gyermeknevelést kívánok!Tomori Nóra Likeolj...

tovább

Gyakorlatsor érzelmi tudatosságunk fejlesztésére

»Írta - - 2014. Sze 24 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Gyakorlatsor érzelmi tudatosságunk fejlesztésére

Érzelmi intelligenciánk abban segít, hogy megértsük, kifejezzük, megjósoljuk és befolyásoljuk magunk és mások viselkedését. Vezetői képességeink, csapatjátékos képességeink, döntéshozási képességünk, munkahelyi stressz tűrő képességünk mind egyenes összefüggésben állnak érzelmi intelligenciánkkal. Tudatosítsuk érzelmeinket! 1. Mit érzek most? 2. Milyen érzelmek kísérték végig a napomat? 3. Hogyan és minek a hatására változtak az érzelmeim a nap során? 4. Ugyanazok az érzelmek kísértek otthon, a munkámban, autóvezetés közben, buszra várva, a megbeszélésen, stb.? 5. Ha nem, akkor mi hatására változtak? 6. Képes vagyok kontrollálni érzelmi változásaimat? 7. Jegyezzem fel az összes érzelmet, amit a nap során éreztem. Tegyem ezt két héten át, és figyeljem meg a mintázatot. Jegyezzem fel azt is, minek a hatására változtak érzelmeim. 8. Keressem meg, mik a leggyakrabban visszatérő érzelmeim, és mi váltja ki őket. Én kontrollálom ezeket, vagy kiszolgáltatom magam környezetemnek? 9. Melyik érzelmeim miatt tettem olyasmit, amit különben nem tettem volna? 10. Származott valakinek előnye az érzelmeimből? Észrevehetjük, hogy sokszor másoknak adjuk át a kormányt érzelmeink, és így tetteink irányításában. És ráadásul sokszor olyanoknak, akik nem is fontosak számunkra. Amikor például főnökeink, a buszsofőr, a másik autó sofőrje, az ügyfél, egy családtag, stb. kihoz a sodrunkból, és idegesek, feszültek, leszünk, esetleg olyasmire ragadtatjuk magunkat, amit nem volt célunk tenni… Ha már képesek vagyunk tudatosítani érzelmeink változásainak okait, akkor már képesek leszünk kezelni is érzelmeinket, és ezzel befolyásolni másokét is. 1. Lépjek hátra gondolatban, és tudatosítsam, mi okozta érzelemváltozásomat az adott helyzetben. 2. Tudatosan mondjam ki, mit történt, hogyan hatott rám az esemény. 3. Jusson eszembe, hogy nem maguk a történések, hanem az azokhoz fűződő gondolataim okozzák érzelemváltozásaimat. 4. Ezért irányítsam gondolataimat. Gondoljak jó dolgokra. Gondolhatok megértéssel az eseményre, ami történt, a környezetemre, vagy fordíthatom gondolataimat olyan irányba, ami nekem örömet okoz. 5. Ha sikerül magamat jó érzésekkel feltölteni, akkor nyugodtan, hatékonyan és másokra is jó hatással lévő módon tudom a döntéseimet és a napomat irányítani. Sok jó gondolatot kívánok! Tomori Nóra     Likeolj...

tovább

Gyakorlatok a boldogság fejlesztésére 2.

»Írta - - 2014. máj 23 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Gyakorlatok a boldogság fejlesztésére 2.

Korábbi írásom folytatásaként adok még egyszerű ötleteket boldogságunk kézbevételére. - Mindig legyen célunk, amit magunk előtt láthatunk Ha vannak céljaink, az motivációt, izgalmat, kihívást jelent, célunk teljesülését pedig mindannyian örömmel éljük át. Fontos viszont, hogy nagyon is reális, elérhető dolgokat tűzzünk magunk elé. Kísérlet: - Gondoljunk valamilyen elérendő dologra és most azonnal tegyünk valamit azért, hogy megvalósulhasson. Írjunk meg egy mailt, hívjunk fel valakit, töltsünk ki egy regisztrációs nyomtatványt, vagy szervezzünk meg egy találkozót. - Osszuk meg másokkal álmainkat. Mondjuk el három embernek, mit szeretnénk elérni és hallgassuk meg őket is, hogy ők mit szeretnének. - Igyekezzünk rugalmasan alkalmazkodni a nehézségekhez Mindannyiunkat érik traumák és veszteségek időről időre. Ez elkerülhetetlen. De hogy hogyan reagálunk veszteségeinkre, azt meg tudjuk választani. Kísérlet: - Merjünk még ma segítséget kérni valakitől. Egy baráttól, egy kollégától, egy szomszédtól, egy szakértőtől. Meg fogunk lepődni, hogy az emberek milyen segítőkészek, és hogy milyen sokat jelent nekünk, ha elfogadjuk mások segítő kezét. - Ha nehéz időket élünk át, kényeztessük magunkat azzal, hogy olyat teszünk, amit valóban nagyon élvezünk. Így javíthatunk hangulatunkon és sikerülhet új megvilágításból néznünk nehézségeinkre. - Igyekezzünk a dolgok jó oldalát megkeresni Ha pozitív érzelmeket élünk át, mint pl. öröm, hála, elégedettség, büszkeség, abból nemcsak abban a percben profitálunk, hanem a jó érzés hatása kiterjed a teljesítményünkre, felfogó és tanulási képességünkre, alkalmazkodóképességünkre, stb. Ezért nagyon érdemes a jó dolgokra összpontosítani. Kísérlet: - Tegyünk vagy nézzünk vicces dolgokat, játsszunk, idézzünk fel gyerekcsínyeket egy régi baráttal. - Mosolyogjunk. Mondjunk valami jót, valami dicsérőt, valahányszor belépünk egy szobába, vagy találkozunk valakivel. Figyeljük meg a reakciót. - Béküljünk meg magunkkal Nem vagyunk tökéletesek. És ez baj? Fogadjuk el a tökéletlenségeinket, legyünk büszkék magunkra úgy, ahogy vagyunk. És másokat is ugyanúgy, olyanoknak fogadjunk el, amilyenek. Kísérlet: - Kérjünk meg valakit, akiben megbízunk, hogy mondja el, szerinte miben vagyunk jók. Lehet, hogy csodálkozni fogunk, mennyivel több jó dolgot lát bennünk, mint mi magunkban. Jegyezzük meg, amit mond és igyekezzünk kihasználni erősségeinket. - Magunkhoz is legyünk ugyanolyan kedvesek, mint másokhoz. Hibáinkat tekintsük lehetőségeknek, amiből tanulhatunk. Sikeres boldogulást kívánok! Tomori Nóra Likeolj...

tovább

Gyakorlatok a boldogság fejlesztésére 1.

»Írta - - 2014. ápr 19 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Gyakorlatok a boldogság fejlesztésére 1.

Vegyük kézbe boldogságunkat néhány nagyon egyszerűen betartható szabály mentén. Sokunk számára a boldogtalanság egyik forrása, hogy a médiában nekünk címzett hirdetések szerint attól leszünk boldogok, ha ezt is, azt is megvesszük, erre is, arra is befizetünk, ebből is, abból is a nagyobbat, drágábbat választjuk. Ezt persze senki nem győzi, mert nincs megállás, és ráadásul a pénzköltés nem hoz tartós boldogságot. Az embereket évszázadok óta foglalkoztatja, mi hoz boldogságot, keresték filozófiákban, tudományokban, vallásban, ősi bölcsességekben. A mai világ kutatási eredményei azt mutatják hogy a boldogságérzetünk választás eredménye. Tény, hogy az egéniségünk örökletes tulajdonságait nem tudjuk megváltoztatni, és életünk körülményeit sem tudjuk teljes mértékben befolyásolni. De mindezekkel együtt nagyon is erős befolyással lehetünk arra, hogy mennyire érezzük boldognak magunkat. Vannak olyan nagyon egyszerű és hétköznapi dolgok, amik bizonyítottan a boldogságérzet katalizátoraiként működnek, próbáljuk ezeket életünk részévé tenni. Tegyünk valamit másokért Azzal, ha másoknak segítünk, magunk is jobban érezzük magunkat. Egészségünk is javulhat, társas kapcsolataink is javulhatnak és örömérzetünk is fokozódik. Kísérlet: - Tegyünk három kedves dolgot másoknak még ma. - Ajánljuk fel segítségünket valakinek. - Dicsérjünk meg valakit valamilyen eredményéért vagy tulajdonságáért. - Fel is hívhatunk valakit, akiről tudjuk, hogy nehézségei vannak. Sokszor az is elég, ha meghallgatjuk őt, megmutatva ezzel, hogy odafigyelünk rá. - Vagy egyszerűen csak mosolyogjunk rá valakire. Építsük társas kapcsolatainkat. Kapcsolataink minősége a legfontosabb boldogságforrás. Azok, akiknek jó kapcsolatai vannak másokkal, bizonyítottan egészségesebb és hosszabb életet a bezárkózó, ellenségeskedő embereknél. Jó családi, baráti kapcsolataink és párkapcsolatunk az értelmes élet, a fontosságtudat, és a valahova tartozás kellemes érzését kelti bennünk. Azt se adjuk fel soha, hogy újabb és újabb kapcsolatokra tegyünk szert, törekedjünk kiteljesedni a minél nyitottabb társas életben. Kisérlet: - Szakítsunk több időt azokra az emberekre, akik fontosak nekünk. Beszélgessünk velük minél többet. Játsszunk a gyerekekkel, hívjuk fel testvéreinket, barátainkat, régi munkatársainkat. - Még ma alakítsunk ki három új kapcsolatot. Beszélgessünk valakivel akár a boltban, integessünk egy szomszédnak, tanuljuk meg egy új ismerős nevét.   Törődjünk a testünkkel   A testünk és a szellemünk szoros kapcsolatban állnak egymással. A mozgás, a sport jó érzést okoz. Még súlyos depresszióból is felépülhet valaki sporttal, mozgással, testével való törődéssel. Nem kell mindjárt maratont futni. Tehetünk egyszerűen egy pár lépést a szabadban, engedélyezhetünk magunknak több időt az alvásra, elmehetünk egy masszázsra.   Kísérlet:   - Még ma legyünk aktívabbak, hacsak egy kicsit is. Szálljunk le egy megállóval előbb a buszról. Válasszuk a lépcsőt a lift helyett. Menjünk és sétáljunk egyet este. - Igyunk több vizet, együnk energiát adó, vitamingazdag ételeket is (persze csakis, ami ízlik). Tapasztaljuk ki, nekünk mi segít a rengeteg lehetőség közül, tegyük azt.   Vegyük észre magunk körül a világot.   A világ körülöttünk sokkal színesebb, mint amit a megszokott hétköznapokban energiánk van észrevenni. Érdemes minél többször megállni és észrevenni, tudatosítani olyan dolgokat, amiket eddig nem láttunk meg. Ezzel mélyülnek érzelmeink, és jobban tudunk a “jelenben” élni, ahelyett, hogy a múlton rágódnánk, vagy a jövő miatt aggódnánk.   Kisérlet:   - Adjunk magunknak napi 5 percet, hogy álljunk meg és semi mást ne tegyünk, mint lélegezzünk és éljünk a pillanatban. - Még ma vegyünk észre magunk körül három jó dolgot, aminek örülni lehet. Apróságokat. -Még ma vegyünk észre három szép dolgot magunk körül, amire rá lehet csodálkozni. Akár egy szép kutyát. Egy szép falevelet. Egy kávé jó illatát. Valaki örömteli nevetését.     Igyekezzünk mindig tanulni valmi újat. A tanulás segít nakünk abban, hogy életben tartsuk kiváncsiságunkat és lekössük mentális energiáinkat. Rugalmasságunk és magabiztosságunk is növekszik, ha azt érezzük, hogy fejlődésben vagyunk. Nem kimerítő tanfolyamok vagy diplomák halmozása a cél, hanem a magunk tempója, érdeklődése, lehetősége szerint bármilyen új dolog kipróbálása is akár. Például új sportok, hobbik, időtöltések, új játék megtanulása, új ujság olvasása…   Kísérlet:   -Még ma tegyünk meg valami olyat, amit még nem csináltunk korábban. Közlekedjünk új úton, válasszunk új fogást az étlapon, válasszunk másik fajta mosóport… - Tanuljunk valami új dolgot még ma, ha csak apróságot is. Például egy olyan funkciót a telefonunkon, amit még nem használtunk. Használjunk egy új kifejezést valaminek a leírására. Próbáljunk ki vacsorára egy új receptet. Sikeres tanulást kívánok! Tomori Nóra Likeolj...

tovább

Hogyan NE legyünk elégedetlenek a munkánkban?

»Írta - - 2013. nov 12 in Blog, Boldogság, Karrier | 0 Hozzászólás

Hogyan NE legyünk elégedetlenek a munkánkban?

A közelmúltban történt, hogy egy sikeres bankszakemberrel beszélgettem. Megbecsült vezető magas jövedelemmel, munkatársai és a szakma elismeri kiváló képességeit és tudását. Ő mégis boldogtalannak érzi magát a munkájában. Nem szereti amit csinál, úgy érzi  csapdába került. Sajnos nagyon is sokan tárnak fel hasonló érzéseket, hasonló helyzeteket. És gyakran épp olyan emberek, akik sikeresek, és a külső megítélő szemében tökéletesen megelégedettnek és boldognak kellene lenniük, hiszen magas a jövedelmük, a státuszuk, kiváló a szakmai hírnevük, tökéletes az életrajzuk. Sokunknál fordul elő, hogy tanulmányaink, pályafutásunk és a ranglétrán való haladás kiválasztása során nem azt a kérdést tesszük fel magunknak, hogy mi is illik leginkább az egyéniségünkhöz, milyen tevékenységben, milyen hétköznapokban érezzük jól magunkat és mire vagyunk képesek, hanem azt, hogy milyen terület és milyen titulus jelentheti a legjobb presztízst, ami a külvilág számára a sikeresség záloga, és mivel lehet a legjobban keresni. Magas rangú pozícióban dolgozni szárnyaló fizetéssel jó dolog, de érdemes azt is mérlegelnünk, mennyi elégedettséget és örömet nyerünk munkánkból. Ezért fontos, hogy ne kívülről befelé, hanem csakis önmagunkból kiindulva értékeljük a karrierlehetőségeket. Milyen foglalatosságban érzem jól magam? Hogyan szeretem az időmet beosztani? Hogyan kommunikálok? Hogyan szeretek együttműködni? Milyen szerepet töltök be automatikusan a baráti körben, a családban? Milyennek látom magam a környezetem visszajelzései alapján? Milyen érzést okoznak a különböző tevékenységek, amiket végzek? Mennyire élvezetesek a mindennapjaim? Miért? Mi jelent sikerélményt számomra? Mikor érzem úgy, hogy értéket tudok teremteni, hogy hozzájárulok valami fontos dologhoz? Milyen fajta feladatot érzek közel az egyéniségemhez? Milyen fizikai és emberi környezetben érzem magam legjobban? Ha arra jutunk, hogy nem vagyunk boldogok a munkánkban, akkor muszáj nagyon reálisan gondolkoznunk. Ha példádul magasan fizetett banki vezetőként más terület iránt érdeklődünk, szembe kell néznünk azzal, hogy csak komoly anyagi áldozat árán változtathatunk foglalkozást. Azt tudom tanácsolni, hogy bármilyen feladatra is szánjuk el magunkat, igyekezzünk a lehető legalaposabban informálódni, körüljárni, a lehető legtöbbet megtudni jó előre arról, hogy pontosan milyen hétköznapokra számíthatunk, ez mennyire illeszkedik hozzánk, és igyekezzünk függetleníteni véleményünket a környezet által az egyes foglalkozásokra és feladatokra ráragasztott címkéktől, mert csak a saját utunk visz bennünket a hosszú távú elégedettség irányába. Sikeres karrierutat kívánok! Tomori Nóra Likeolj...

tovább

Javulnak kapcsolataink, ha pozitívan tekintünk rájuk

»Írta - - 2013. Sze 16 in Blog, Boldogság, Család, Érzelmi intelligencia, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Javulnak kapcsolataink, ha pozitívan tekintünk rájuk

Boldogságunkra és sikerességünkre nagyon erős hatással van kapcsolataink minősége. Erre pedig az van erős hatással, hogy hogyan tekintünk rájuk, pozitívan, vagy kritikusan. Már-már közhely, hogy a jó kapcsolatban élő emberek boldogabbak és egészségesebbek. Emberi kapcsolataink fejlesztését nem tanítják az iskolában, és legtöbb esetben a családban sem. Tudattalanul és önkéntelenül másoljuk őket. Másoljuk szüleinket, később testvéreinket, esetleg barátainkat. Másoljuk a jót, másoljuk a rosszat. Gyermekként semmilyen lehetőségünk nincs arra, hogy bölcs távolságtartással megszűrjük, mi jó, mi nem az. Legtöbbünk csak felnőttként tapasztalja, hogy más családokban másképp alakulnak a kapcsolatok, mint a sajátunkban.Nemrég hozzám fordult egy 37 éves nő, akinek sok szerelmi kapcsolata volt, de egyik sem vált tartóssá. Megvizsgáltuk, milyen meggyőződéseket hordoz magában, és rájöttünk, mi a probléma forrása. Apukája elhagyta a családjukat amikor ő 10 éves volt, hogy egy másik nővel éljen. Ekkor az vált a meggyőződésévé, hogy “minden férfi szemét” (bocsánat, idézet). Következésképp nem tudott megbízni egyetlen férfiben sem. Ezzel a meggyőződéssel pedig nagyon nehéz tartós kapcsolatokat kialakítani, pláne hosszú távra elköteleződni. Ebből az esetből sokféle következtetést lehet levonni, de itt most azt szeretném kiemelni, hogy minden olyan kapcsolat, amelyet sikerül megőrizni, egy valóságos kis civilizáció megőrzését jelenti. Jó irányba vezeti a következő generációt. Ahhoz járul hozzá, hogy gyermekeink között többen legyenek olyanok, akik pozitív meggyőződéseket hordoznak a szerelmi kapcsolatokról.Összeszedtem egy listát arról, hogy hogyan tekinthetünk társkapcsolatunkra pozitívan.- Szerethető vagyok és nem kell a szeretetet szavakkal vagy tettekkel “kiérdemelnem”.- Minden kapcsolatomból csak tanulhatok. Minden ember okkal keveredik az életembe, és megtanulom a leckét, amit megtanít nekem.- Minden kapcsolatom úgy működik, mint egy tükör. Azt tükrözi vissza, hogy én hogyan szeretem önmagamat. Hálás vagyok minden visszatükrözésért.- Társammal kiegészítjük egymást, egy csapatot alkotunk. Tisztelem és elfogadom őt.- Nem akarom őt megváltoztatni.- Minél többet teszek be a kapcsolatba, annál többet kapok vissza.- A kapcsolatunk nem arról szól, hogy ugyanazt kell szeretni, ugyanazt kell csinálni, ugyanazokat a barátságokat kell ápolni, ugyanazokat a hobbikat kell űzni.- Szeretem magamat és nem engedem magamat eltűnni a társam árnyékában.- Elkötelezett vagyok a kapcsolatért.- Megünneplek minden kis sikert, amit együtt elérünk és nem tekintek semmit természetesnek.- Időt és energiát teszek a kapcsolatomba, és bár fontosnak tartom a munkát, sosem engedem, hogy fontosabbá váljon, mint a kapcsolatom.- Ha nehézségek jönnek, megküzdünk velük, ahelyett, hogy továbbállnánk. Megállunk, és arra emlékeztetjük magunkat, hogy valamikor jó volt együtt. Mit tehetünk azért, hogy újra jó legyen?- Előfordulhat, hogy hibázunk. Megbeszéljük és továbbmegyünk. Az örök bűntudatkeltés és bűntudat nem támogatja a kapcsolatokat.- Hosszú időbe telik bizalmat építeni és pillanatok alatt lehet lerombolni. Őszinte és megbízható vagyok a kapcsolatomban.- Minden nap kimutatom a partneremnek a szeretetemet.- Én vagyok a legjobb barátja. Ő a legjobb barátom. Jó párkapcsolatot kívánok! Tomori Nóra, életvezetési tanácsadó, karriertanácsadóLikeolj...

tovább

Életünk “könyve”

»Írta - - 2013. aug 14 in Blog, Boldogság | 0 Hozzászólás

Életünk “könyve”

Amikor megszülettünk erre a világra, üres volt életünk “könyve”. Ahogy cseperedtünk, egyre több dolog íródott bele annak alapján, hogy mit láttunk, tettünk, érzékeltünk. Életünk történetére mély hatással voltak szüleink, tanáraink, társaink, a média, a kultúra, stb. Folyamatosan íródtak könyvünkbe előfeltételezéseink, meggyőződéseink, hiedelmeink  Ezek alapján egyre behatároltabbakká váltak gondolkodási sémáink.Akkor szoktunk elbizonytalanodni, amikor kialakított életstratégiáink nem hozzák a várt eredményeket.Hogy fordulhat elő, hogy – bár meggyőződéseink szerint a legjobban cselekedtünk, mégis megesik, hogy kudarcok közé keveredünk? Nézzük például a párkapcsolatokat. Valamikor találkoztunk álmaink tökéletes párjával, és beleszerettünk. Ezután törvényszerű a “boldogan éltek, míg meg nem haltak” folytatás? Így kéne lennie, hiszen ezt tanultuk minden meséből, filmből, regényből.Amikor rájövünk, hogy hát mégsem így működik, nem értjük, hol lehet a hiba.  Ha többször is így járunk, azon kezdünk gondolkozni, megéri-e egyáltalán próbálkozni. Hasonlóan alakulhat történetünk a siker, jólét, anyagi biztonság, egészség kérdésében is. Tudjuk, mit akarunk elérni. Megszerezzük mindehhez a szükséges tudást is. Reményekkel telten útnak indulunk. Mindent megteszünk céljaink beteljesítéséért. És? Előfordulhat, hogy mégsem sikerül? Hol a hiba?Amikor a dolgok nem a várakozásaink szerint alakulnak, dühösek leszünk. Általában másokra. Szeretnénk a másik felet megváltoztatni, olyanná formálni, amilyennek a mi “könyvünk” szerint lennie kéne. Hiszen tudjuk, hogy csakis nekünk lehet igazunk. Mert ez áll élettapasztalataink, előfeltételezéseink, a dolgokról alkotott véleményünk könyvében.  Nekünk van igazunk, a másik pedig téved. Pontosan kialakult véleményünk van bűnösség-ártatlanság, igazságosság-igazságtalanság, helyes út-helytelen út kérdésében.Így viszont nagyon nehéz kinyitnunk magunkat, hogy hidat építhessünk a másik oldal felé. Nehéz belátnunk, de előítéleteink sokszor megakadályoznak bennünket abban, hogy megkérdőjelezzünk, megértsünk, vagy megtanuljunk dolgokat.Akkor mit gondoljunk? Minden, amit emberi kapcsolatokról, munkáról, üzletről, sikerről tanultunk, hibás vélekedés lett volna? Nem. Viszont biztosak lehetünk abban, hogy mások “könyve” alaposan különbözik a miénktől, hiszen őket másféle tapasztalások tanították az életre.Mi lenne, ha megpróbálnánk átkeretezni az életről alkotott képünket, ha megpróbálnánk hátralépni, a nagy képre tekinteni, és konfliktusaink élezése helyett lehetséges hidak építését kezdeményezni?Talán nem is létezik olyan realitás, hogy “hiba”, vagy “helytelen”. Talán csak különböző utak vannak.Fontos felismerésekhez juthatunk, ha néha – alapértékeink megkérdőjelezése nélkül - saját meggyőződéseink mellé is odatesszük a kérdőjeleket, Ez hatalmas bátorságot igényel, viszont örömöt adó módon térülhet meg!Sok bátorságot kívánok!Tomori Nóra, életvezetési tanácsadó, karrier tanácsadóLikeolj...

tovább

Szintrópia és belső hang

»Írta - - 2013. Júl 11 in Blog, Boldogság | 0 Hozzászólás

Szintrópia és belső hang

Szent-Györgyi Albert úgy jellemezte a szintrópiát, mint az élő szervezet belső szükséglete saját maga tökéletesítésére, belső egységének megteremtésére, egészségének helyreállítására. A kínaiak ugyanezt chi-nek, az ayurvédában prana-nak nevezik. Ismert, hogy a szervek, a test, a szellem, az érzelmek, sőt az ember és a világ között erős energiakötelékek teremtenek kapcsolatot. A modern orvoslás és a hagyományos természetgyógyászat hasonló eredményekre jut. Mindannyiunkban él a szintrópia belül nagyon mélyen. Ez nyilvánul meg abban a természetes igényünkben, hogy fejlődésre, egészségre, kiteljesedésre vágyunk. Ha ebben akadályoztatva érezzük magunkat, az elégedetlenséget okoz. Ezt persze megpróbálhatjuk elnyomni örömök keresésével, munkába, tevékenységekbe meneküléssel. De attól még ott van. Persze könnyelmű lenne azt mondani, hogy “kövessük bátran álmainkat”, mert az nem olyan egyszerű. De azt megtehetjük, hogy odafigyelünk belső hangunkra, belső bölcsességünkre, és engedjük, hogy részt vegyen életünk formálásában. Kísérlet Gondoljuk át, hogy ha nem számítana a pénz, mit tennénk. Tegyük fel, hogy egészségesek vagyunk, mindenünk megvan, és olyan sok pénzünk van a bankban, hogy nem kell dolgoznunk, ha nem akarunk. Mihez kezdenénk? Hogyan próbálnánk fejlődni? Milyen irányban próbálnánk a világot megváltoztatni? És magunkat? Mire áldoznánk az időnket, energiánkat? Ez segíthet abban, hogy meghalljuk belső hangunkat, a bennünk lévő szintrópia üzenetét. Sikeres fejlődést kívánok! Tomori Nóra Likeolj...

tovább

Mindennapi boldogság?

»Írta - - 2013. Júl 10 in Blog, Boldogság | 0 Hozzászólás

Mindennapi boldogság?

Figyelem az embereket. Azt látom, hogy bár mindenki boldogságra vágyik, kevesen és keveset tesznek magukért. Mint tudjuk, nem a dolgok maguk okoznak nekünk örömet vagy bánatot, hanem az azokhoz fűződő saját gondolataink. Ezért tehát gondolatainkat kell hadrendbe állítanunk magunkért és boldogságunkért! Ügyfeleimnek azt szoktam javasolni, hogy készítsenek – hasznos le is írni- egy listát arról, ami boldoggá teheti őket! Az alábbi lista csak egy csokornyi a lehetséges gondolatok közül. - Szeressük , értékeljük magunkat! - Fogadjuk el a dolgokat és az embereket olyanoknak, amilyenek! - Mindig a jót igyekezzünk felfedezni magunkban és másokban! - Legyünk elnézőek magunkkal szemben! - Ne magunkat próbáljuk megváltoztatni, csak azt, ahogyan, és amilyennek a dolgokat látjuk! - Ne a többieket próbáljuk megváltoztatni, csak azt, ahogyan vélekedünk velük kapcsolatban! - Vállaljuk fel önmagunkat, ne próbáljunk másmilyennek látszani! Nem érdemes, mert kimerítő, és nem is fenntartható: az első stresszhelyzetben akaratlanul visszabújunk eredeti személyiségünkbe. Biztosak lehetünk benne, hogy egyéniségünk tökéletes, izgalmas és különleges! - Hozzuk magunkat kreatív állapotba, mindannyian képesek vagyunk rá! Figyeljük a kreatív embereket, figyeljük és gyakoroljuk a kreatív művészetet, használjuk ki a jó stressz, a szűk határidők kreativitást fokozó hatását! - Álmodjunk nagyot, és még nagyobbat! “Álmodj a Holdról, legrosszabb esetben a csillagok között landolsz!” Legyenek céljaink, menjünk feléjük, valahova meg fogunk érkezni, jó helyre! - A szabadságot Önmagadban keresd, ne kívül! Mindig vannak választási lehetőségeink, és csak mi választunk. Sokkal több a választási szabadságunk, mint gondolnánk! - Jusson eszünkbe, hogy a hála a legfontosabb dolgok egyike! Mondjunk hálát az Istennek, az Univerzumnak, a nagy Erőnek, az összes jó dologért amink van! - Talán észrevettük, milyen jó hatással van mindannyiunkra az ölelés, és a fizikai kontaktus bármilyen formája! Az érintés, simogatás, ölelés intenzíven fokozza örömérzetünket. Adjuk meg szeretteinknek, és kérjük el tőlünk mi is! - Ha kedvesebbek vagyunk másokhoz, észre fogjuk venni, hogy ők is kedvesebbek hozzánk. Tehát másokkal való kedvességünkkel is saját örömünket fokozzuk! - Nevessünk! Egy jó nevetés több óra alvással felér! Immunrendszerünket is erősíti! Keressük jókedvű emberek társaságát! Nézzünk vidám filmeket, videókat! - Készítsünk magunknak finom ételeket, desszerteket! Néhanapján engedjük meg magunknak a jó csokit, cukrot, ha szeretjük! - Segítsünk másoknak! Ez az egyik legjobb lehetőség a kapcsolatépítésre és önmagunk elfogadtatására! - Játsszunk! Addig vagyunk fiatalok, amíg még tudunk játszani! - Jegyezzük fel minden apró sikerünket, örömünket! Akár naplót is vezethetünk ezekről! Milyen jó lesz visszanézni feljegyzéseinket később is! - Keressük olyan emberek társaságát, akikkel valamilyen módon sorsközösségben, érdekközösségben, értékközösségben érezzük magunkat! Az így kialakuló egymást segítő csoportok ereje hatalmas! Úgy is mondatjuk, az emberi kapcsolatokban 1+1 mindig több, mint 2! - Tekintsünk magunkra úgy, mint egy nagyon értékes emberre! Ha így teszünk, mások is értékesnek fognak látni bennünket! - Mindig igyekezzünk továbbfejlődni! - Időről időre igyekezzünk megújulni! Tegyük ki a “szekrényünkből” azt, ami már nem segít bennünket! Csak így lesz hely, hogy betehessünk azt, ami a továbblépéshez hozzá tud segíteni bennünket! - Végül egy nagyon alapvető és hasznos szabály: tegyünk lakatot a szánkra, ha semmi jót nem tudunk mondani! Sok mindennapi boldogságot kívánok, Tomori NóraLikeolj...

tovább

Hogyan fejlesszük érzelmi intelligenciánkat?

»Írta - - 2013. jún 06 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Hogyan fejlesszük érzelmi intelligenciánkat?

Érzelmi intelligenciánk annak kifejezője, mennyire vagyunk képesek megérteni és kezelni érzéseinket, és mennyire értjük meg, hogyan hatnak tetteink másokra. Daniel Goleman az érzelmi intelligencia elemeit öt pontba szedte össze. (Ön)tudatosság – saját érzelmeink megértése. Önkontroll – érzelmeink kontrollálása. Motiváció – a magas EQ-val rendelkező emberek rendszerint motiváltak, szeretik a kihívásokat. Empátia – a többi ember érzéseinek megértése, helyzetükbe való beleélés képessége. Szociális készségek – együttműködés, mások segítése, jó kapcsolatok fenntartása.   Fejlesszük érzelmi intelligenciánkat! Figyeljük meg, hogyan kommunikálunk másokkal. Figyeljük meg, hogyan gondolkodunk. Előfordul, hogy azelőtt jutunk következtetésre, hogy minden tényt megvizsgálnánk? Előfordul, hogy ítélkezünk? Hogy kategóriákban gondolkodunk? Legyünk magunkkal őszinték. Igyekezzünk nyitottan és elfogadóan meghallgatni mások véleményét, igényeit! Ne gondolkodjunk ítélkezően! Maradjunk a lehető legnyitottabbak a miénktől eltérő gondolkodásra! Vizsgáljuk meg magunkat munka közben. Másoktól várjuk az elismerést eredményeinkért? Vagy belülről várjuk és adjuk meg magunknak a dicséretet? Magunktól várjunk értékelést a teljesítményünkért! Magunkat dicsérjük meg, valahányszor csak lehet! Függetlenítsük magunkat mások véleményétől, ítéleteitől, szándékaitól! Még egy fontos dolog: a szándékaink alapján ítéljük meg magunkat! Csináljunk önértékelést! Mik a gyengeségeink? Képesek vagyunk elfogadni magunkat a tökéletlenségeinkkel együtt és szeretettel dolgozni a fejlesztendő területeinken? Kezdjük el! Figyeljük meg magunkat stresszhelyzetben! Könnyen kibillenünk az egyensúlyunkból? Hajlamosak vagyunk másokat vádolni a történtekért? Igyekezzünk kontroll alatt tartani érzelmi reakcióinkat és megőrizni nyugalmunkat! Idézzünk fel eseteket, amikor ez sikerült, próbáljuk megismételni! Vállaljunk felelősséget viselkedésünkért! Ha megbántjuk valaki érzéseit, legyünk bátrak és kérjünk bocsánatot! Ez sokkal jobb a kapcsolatnak, mintha úgy, tennénk, mintha nem történt volna semmi, vagy ha kerülnénk az illetőt! Mielőtt cselekszünk, vizsgáljuk meg, az hogyan érint majd másokat. Képzeljük magunkat az érintett emberek helyébe! Ha muszáj megtennünk valamit ami másoknak nehézséget okoz, gondoljuk át, hogyan segíthetünk nekik a helyzetük megkönnyítésében! Sikeres érzelmi intelligencia fejlesztést kívánok! Tomori Nóra Likeolj...

tovább

Ismerjük meg jobban társunkat! – 2. család, barátok

»Írta - - 2013. máj 01 in Blog, Boldogság, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Ismerjük meg jobban társunkat! – 2. család, barátok

Mielőtt közös életet tervezünk társunkkal, igyekezzünk nagyon jól megismerni őt, próbáljunk minél többet megtudni egymásról. Korábban írtam a párkapcsolat és a mindennapi élet kérdéseiről, most a család és a barátok témájáról lesz szó. Család - Élnek a szüleid? - Együtt vannak? Ha nem, miért? Mikor váltak el? - Ki áll hozzád közelebb, anyukád, vagy apukád? Miért? - Vannak testvéreid? Ők milyen élethelyzetben vannak? - Melyik testvéred áll hozzád legközelebb? Miért? - És legtávolabb? Miért? - Milyen gyakran beszélsz/találkozol szüleiddel, testvéreiddel? - Úgy érzed elég időt töltesz a családoddal? És mennyire örömteli a közösen töltött idő? - Előfordult valaha, hogy úgy érezted, eltávolodtál a családodtól? Miért történt? - Kialakult valamilyen feszültség családtagjaid között? Miért? - Gyermekkorodban szüleid hogyan kezelték egymás közötti konfliktusaikat? - Mit szeretsz legjobban a szüleidben? - Miben vagy büszke rájuk? - Van valami, amiért haragszol a szüleidre? Mi? - Történt bármi olyan a gyermekkorodban, ami akadályozhatja azt, hogy felnőttként jó párkapcsolatban élhess? - Családtagjaid hogyan fogadták korábbi párkapcsolataidat? - Mennyire fontos neked, hogy partnereddel közeli viszonyt ápoljatok egymás családjával? - Él valamilyen neheztelés családtagjaid között egymás iránt? Vagy irántad? - Benned kialakult neheztelés családtagjaid iránt? - Mennyire befolyásolják szüleid a döntéseidet? - Előfordult valaha, hogy egy kapcsolatod a családod miatt bomlott fel?   Barátok - Mennyi barátod van? - Mennyire mélyek a barátságaid? - Mit jelent számodra, ha valaki jó barátod? - Honnan tudod, ha valaki valóban jó barát? - Van “legjobb” barátod? - Kevés, vagy sok barátod van? - Mitől éreznéd úgy, hogy csalódtál egy barátban? - Milyen gyakran találkozol a barátaiddal? Hogy tartod velük a kapcsolatot? - Mit csináltok együtt? - Ha egy barátodnak szüksége van rád, bármikor rendelkezésre állsz? - Barátaid mindig elérhetőek számodra, ha neked van szükséged rájuk? - Ugyanolyan fontosak a barátaid, mint a társad? - Mennyire fontos neked, hogy partnered elfogadja barátaidat, és viszont? - Barátaid hogy fogadták korábbi társaidat? És viszont? - El tudod képzelni, hogy társaddal közös barátokat is szerezzetek? Ezek a kérdések jó gondolatébresztők lehetnek társunk jobb megismerésére.   Jó kérdezősködést kívánok! Szeretettel, Tomori Nóra  Likeolj...

tovább

Ismerd meg partneredet! Kérdezz sokat!

»Írta - - 2013. ápr 26 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Ismerd meg partneredet! Kérdezz sokat!

Ha kapcsolatunk komolyra fordul valakivel, esetleg összeköltözést, esküvőt, közös gyermeket tervezünk, győződjünk meg arról, hogy valóban elég jól ismerjük-e őt. Így későbbi konfliktusaink veszélyét csökkentethetjük közös utunkon. Ha beszélgetünk társunkkal, pár dolgot tartsunk szem előtt. - Nem kihallgatásról van szó, hanem a beszélgetés lehetőségéről, kölcsönösen. - Sose ítélkezzünk! Örüljünk minden új dolognak, amit megtudunk egymásról! - Bármit is mond el magáról partnerünk, hagyjuk leülepedni magunkban! - Találjunk olyan alkalmat/helyet/időt, amikor teljes nyugalomban beszélgethetünk. Tapasztaltuk már, hogy feszültségek, konfliktusok mentén folytatott beszélgetéseink nem valós véleményeket tükröznek. Párkapcsolat - Hány korábbi kapcsolatod volt? - Mennyi ideig tartottak? - Mi történt, miért értek véget? - Ki vetett véget, és hogy élted meg? - Hogy érezted magad utána? - Mennyi idő elteltével kerültél újra szerelmi kapcsolatba valakivel? - Ki volt az első szerelmed? - Együtt laktál már korábban valakivel? Mennyi ideig? Milyen volt? - Milyen jó dolgokat tapasztaltál a korábbi kapcsolataidban? - Milyen tulajdonságaidat nem szerették korábbi társaid? - Korábbi szerelmednek milyen tulajdonságait nem szeretted? - Hajlamos vagy összehasonlítgatni társaidat/kapcsolataidat? - Megcsaltad valaha a társadat? - Kapcsolatban állsz még valamelyik korábbi partnereddel? Miért? Mi módon? - Ha kapcsolatban élsz, fontosnak tartod, hogy mindent együtt csináljatok? - Lemondasz a személyes barátaidról? Elvárod ugyanezt tőle is? - Mennyi ideig érdemes együtt járni, mielőtt egy pár összeköltözésen, házasságon, gyermekeken gondolkozik? - Mit szeretsz jobban, elmenni valahová együtt, vagy egy csöndes estét otthon? Mindennapi élet - Szeretsz hétvégén sokáig aludni, vagy inkább korán kelsz, hogy sok mindenre jusson időd? - Reggel, vagy este vagy élénkebb? - Hogy viszonyulsz azokhoz, akik gyakran elkésnek egy megbeszélésről, vagy randiról? - Hogyan szeretsz kikapcsolódni? - Mi a kedvenc színed, évszakod, illatod? - Mennyit alszol éjszakánként? Miért? - Kivasalod a ruhád, amikor mosás után megszárad, vagy csak mielőtt fölveszed? - Szeretsz ölelkezni, csókolózni, összebújni? - Ha társaddal veszekedtek, inkább támadsz, vagy visszavonulsz? - Mi az, ami nagyon felbosszant? - Milyen embereket nem bírsz elviselni? - Mi az, ami igazán boldoggá tesz? - Mit teszel, amikor boldog vagy? - Szeretsz otthon pizsiben maradni, vagy inkább felöltözöl, akkor is, ha nem jön senki? - Hogy ünnepled meg az elért eredményeket? - Hogy reagálsz a csalódásokra? - Mi a legnagyobb félelmed? - Hogy reagálsz, amikor valami szörnyű dolog történik veled? - Hogyan vitatkozol? - Mi az, ami biztonságot jelent neked? - Mit tartasz a legfőbb erősségednek? - És gyengeségednek? - Mik azok a dolgok, amik jelenlegi életed és az álmaid élete között állnak? - Mi a legmerészebb vágyad? - Mitől sírod el magad? - Mi az, ami örömödben könnyekre fakaszt? - Mit tartasz viccesnek? - Mitől érzed magad bizonytalanságban? - Kik azok az emberek az életedben, akik legjobban elősegítették a fejlődésedet? - Hogy viszonyulsz a nehéz időszakokhoz, mit teszel olyankor? - Könnyű embernek ismered magad? És mások milyennek ismernek? - Szeretsz másokat meghallgatni? - ... és bármi, amire csak kiváncsiak lehetünk... Sikeres megismerést és sikeres kapcsolatot kívánok! Szeretettel, Tomori Nóra Likeolj...

tovább

“OK vagyok, OK vagy” – de hogy jussunk ide?

»Írta - - 2013. jan 11 in Blog, Boldogság, Család, Érzelmi intelligencia, Karrier | 0 Hozzászólás

“OK vagyok, OK vagy” – de hogy jussunk ide?

Ahhoz, hogy sikeresek lehessünk a munkánkban, magánéletünkben, és gyerekeink nevelésében, először is nekünk magunknak kell “ rendben lennünk”.Ha nem érezzük magunkat elég magabiztosnak, önbizalom telinek, elégedettnek, akkor tehetünk magunkért olyan dolgokat, amelyekkel hozzásegíthetjük magunkat ennek eléréséhez.A repülőgépeken , a biztonsági előírások szerint is először magunkra kell föltennünk az oxigénpalackot, és csak azután segíthetünk azoknak, akik ebben segítségre szorulnak, gyerekek, stb. Hogyan tehetjük fel a képzeletbeli “oxigénpalackot” magunkra a mindennapokban, hogy elég jól legyünk ahhoz, hogy munkánkban, emberi kapcsolatainkban és gyermekeink nevelésében sikeresek legyünk?Néhány lehetőséget szedtem össze, amik garantáltan segítenek.1. Írjunk le 100 dolgot, amit szeretünk, nagyra becsülünk magunkban!2. Írjunk le 100 dolgot, amiben jók vagyunk!3. Írjunk le 100 olyan jó dolgot, ami velünk történt az elmúlt hónapban! Kutatások igazolják, hogy, ha minden nap összeírjuk, milyen jó dolgok történnek velünk, három hét alatt érzékelhetően boldogabbnak érezzük magunkat.4. Menjünk körbe minden nap az otthonunkban, és vegyük számba, mi mindenünk van, aminek örülünk, mi minden működik jól.5. Szedjünk össze legalább 10 olyan dolgot, amit sikeresen megcsináltunk, és írjuk le, hogy ezekben sikeresek voltunk!6. A sikeres és jó dolgokat kössük is össze a lehetséges okokkal, azaz mi mit tettünk, mi hogyan értük el, hogy az adott dolog jól sikerüljön. Semmi sem a véletlen szerencse műve, vegyük észre, hogy mi is ott voltunk! Írjuk le: “Ez a jó dolog azért történt velem, mert…” Ezzel segítünk agyunknak abban, hogy összekösse a jó dolgokat a bekövetkezésükért való saját felelősségünkkel.7. Fogadjunk el minden bókot, dicséretet! Higgyük el, hogy igazak! Legyünk büszkék magunkra! Köszönjük meg, és kimondatlanul tegyük hozzá: igen, ez így van!8. Ha túl nagy feladtok állnak előttünk, koncentráljunk az apró lépésekre!9. Koncentráljuk a tettekre! Jusson eszünkbe, hogy a tettek hangosabban beszélnek a szavaknál!10. Keressük a dolgok optimista megközelítését! Ez segíteni fog megtalálni a jót magunkban és másokban is!11. Mindig a jót keressük embertársainkban! És tudatosítsuk magunkban ezeket!12. Magunk felé mindig legyünk elnézők és megbocsátók! Bocsássunk meg magunknak minden hibáért, amit elkövettünk! Így segítsünk magunknak kijönni bűntudatunkból! Ne büntessük magunkat bűntudattal! Megbocsátással a múltat nem változtathatjuk meg, de a jövőt igen! Szeretettel,Tomori Nóra   Likeolj...

tovább

Jó kérdések párkapcsolatunk elmélyítésére

»Írta - - 2012. dec 11 in Blog, Boldogság, Család, Érzelmi intelligencia, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Jó kérdések párkapcsolatunk elmélyítésére

Azoknak a pároknak, akik között erős kötelékek vannak, megmarad kíváncsiságuk a másik belső élete, érzései és félelmei iránt hosszú távon is.A kapcsolat mélységének ápolására legjobb, ha belső világunkról beszélgetünk társunkkal. Hogyan nyithatjuk meg társunkat, hogyan érjük el, hogy megossza velünk rejtett világát?Példának itt áll néhány kérdés.Milyen volt a napod?Nagyon egyszerű kérdés, ami abban segít, hogy a napi alapvetések kérdésében fenntarthassuk a kapcsolatot.Mire van szükséged tőlem?Ezzel magunknak segítünk abban, hogy valóban azt nyújthassuk társunknak, amire szüksége van.Mire vágysz ma még? Holnap? Ebben a hónapban?Ez a kérdés megmutatja társunknak, hogy figyelünk, rá, és segít abban is, hogy inkább pozitív dolgokra koncentráljunk mindketten…Mik azok a dolgok, amiket legjobban értékelsz bennem?Milyen dolgokat teszek, amiből leginkább tudod, hogy szeretlek?Ha szereplő lennél egy könyvben, melyik karaktert választanád?Ha visszamehetnél a tinédzserkorodba, mi jutna eszedbe?Milyen lenne a tökéletes Te-napod? Mi lenne az a nap, amikor tökéletesen jól érzed magad?  Program-, vagy ajándékötlet forrása is lehet egy ilyen kérdés…Ha egy nap a helyedben lennék, hogy érezném magam? Mit tapasztalnék?Mihez kezdenél, ha nem számítana a pénz?Mi a legnagyobb félelmed?Mi volt a legjobb dolog, ami valaha történt veled?Sikeres párkapcsolatot kívánok!Tomori NóraLikeolj...

tovább

Tudatosság és bátorság

»Írta - - 2012. okt 08 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia | 0 Hozzászólás

Tudatosság és bátorság

“A tudatosság minden erények anyja. Az a természete, hogy befelé fordul, lát, visszatükröz és megért. A bátorság minden erények atyja. Természeténél fogva mer, tesz, áldozatot hoz és hódít.” Niraj Kumar. E két erény a személyes fejlődés alapja. Yin és yang.Tudatosságunk segít megérteni, mit miért teszünk. Megmutatja, miért gondoljuk azt, amit gondolunk, és miért érzünk úgy, ahogy érzünk. Ad nekünk egy leheletnyi szünetet a gondolkodásra, mielőtt valamire reagálnánk. Ha nem nézünk magunkba és nem értjük meg saját egyéniségünk mintázatait, akkor semmilyen változást sem várhatunk magunktól, ugyanazokat a hibákat fogjuk sorra megismételni.Ha egyszer igazán befelé tekintünk, észrevesszük, melyek azok a meggyőződéseink és érzelmi mintáink, amik nem támogatnak bennünket. Ekkor mit tehetünk? Persze, megváltozhatunk. Ehhez kell viszont a valódi bátorság.Nagy bátorságra van szükségünk, hiszen önmagunkkal kell szembemennünk. El kell ismernünk, hogy tévedtünk. Az is lehet, hogy azzal kell szembemennünk, amit mások gondoltak rólunk, vagy olyasmivel, amit valamilyen társadalmi elvárásnak gondolunk, sőt, talán az is. Sokszor egyszerűbb felhagyni a változás álmával, mint bátorságot meríteni önmagunk kiteljesítésére. Kísérlet: Gondolj arra, mi az, amit meg szeretnél változtatni magadban, vagy az életedben. Amihez nem érzel elég tudatosságot, vagy bátorságot.A tudatosság fejleszthető például azzal, ha időről időre őszinte önvizsgálatot tartasz, figyeled magad, meditálsz. A bátorság fejleszthető például azzal, ha becsukod a szemed, és elképzeled, milyen lesz az, amikor már meg merted tenni a változtatást. Sikeres változást, tudatos fejlődést kívánok! Tomori NóraLikeolj...

tovább

Az élet könnyebb humorral

»Írta - - 2012. aug 01 in Blog, Boldogság, Család, Érzelmi intelligencia, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Az élet könnyebb humorral

„Ha elcsúszol egy banánhéjon, az emberek nevetnek rajtad. De ha elmeséled az embereknek, hogy elcsúsztál egy banánhéjon, a nevetés a tiéd.” - Nora Ephron Vannak emberek, akik többet képesek nevetni, mint mások. Humorérzékük valóban boldogabbá is teszi őket szomorkodó társaiknál. Régen bizonyítást nyert már, hogy a nevetés megnyugtatja a kardiovaszkuláris rendszert, csökkenti a depresszív tüneteket, javítja a kapcsolatokat és valóban optimistábbá tesz. Így hatalmas erőforrást jelent ahhoz, hogy jó életünk lehessen. Kutatások mutatják, hogy a humor a hatékony vezetésnek is kiváló eszköze, nemcsak azért, mert kiváló stressz oldó, hanem azért is, mert a munkahelyi morált is jótékonyan befolyásolja. A gyereknevelés is simább menet, ha anyu, apu nevetni, nevettetni tud. A házasságok is tartósabbak, ha a partnerek között működik a humor. Tanulmányok szerint a gyász kiheverése is könnyebb, ha van bennünk humorérzék. Bár a főemlősök is képesek társaikkal játszani, a humor a tudatosság és a beszédkészség kialakulásával fejlődött ki az emberben. A tudatosság tett képessé bennünket arra, hogy emlékezzünk a múltra és fontolgassuk a jövőt. A jövő persze tele van félnivalóval, humorával viszont félelmei csillapításában segített magán a gondolkodó ember. A humor a törzsek között és azokon belül is közelebb hozta egymáshoz az embereket. Nem ide tartozik persze a gúny, a mások kárára nevetés öröme, ami maró fájdalmat okoz és csak az emberek eltávolodását szolgálja. Az élet tele van lehetőségekkel, hogy nevethessünk, ragadjunk meg minden alkalmat, hogy jó kedvünk legyen. Jó humorérzéket kívánok! Tomori Nóra Likeolj...

tovább

Pozitív életszemlélet Martin Seligman nyomán

»Írta - - 2012. jún 21 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia | 0 Hozzászólás

Pozitív életszemlélet Martin Seligman nyomán

Martin Seligman a pozitív pszichológia atyja észrevette és vizsgálataival bebizonyította, hogy “tanult tehetetlenség” alakul ki emberben és állatban egyaránt, ha sok sikertelenséget tapasztal. Egy általa végzett kutyakísérletben az állatok áramütéseket kaptak, valahányszor ki szerettek volna menekülni ketrecükből. A fájdalmas tapasztalatok során előbb-utóbb beletörődtek sorsukba, elvesztették motiváltságukat, és akkor sem próbáltak menekülni, amikor megnyitották számukra az utat. Emberekre is jellemző, hogy kudarcok sorozatának hatására elvesztik elszántságukat, és ezzel esélyüket arra, hogy későbbi terveiket sikerüljön megvalósítani. Seligman ezt a jelenséget nevezte el tanult tehetetlenségnek. Nagyon sok ember megtapasztalja, hogy reményektől megfosztott pesszimista életszemlélet lesz rajta úrrá. Csak azt tudják kevesen, hogy ez egy tanult folyamat, amiből ugyanúgy ki is lehet jönni. Az optimista életszemlélet tanulható, ezáltal az életminőség javítható, az életöröm növelhető. Az ember a maga lehetőségei között a maximumot hozhatja ki az életéből, és saját lehetőségeihez mérten a legteljesebben bontakoztathatja ki tehetségét. A pesszimista gondolatokat persze jó, ha felismerjük, de ha a múltra megbocsátással tekintünk vissza, el is tudjuk engedni őket. Ezért múltbeli rossz tapasztalataink nem kell, hogy meghatározzák a jövőnket, mert lehetőségeink szerint képesek vagyunk jövőnket a múlt akadályozó tényezői nélkül alakítani. Elsősorban pedig a jó dolgokra kell koncentrálnunk, ezeket keresnünk a múltban is, és hálásan emlékezni rájuk, erőt meríteni belőlük. Optimista életszemléletet kívánok! Tomori Nóra Likeolj...

tovább

Boldogság előtt

»Írta - - 2012. máj 15 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia, Karrier | 0 Hozzászólás

Boldogság előtt

Shawn Achor a pozitív pszichológia egyik alapítója, a Harward Egyetem tanára és kutatója, könyvek és tanulmányok írója. Központi témája a boldogság és a munkahelyi eredményesség kapcsolata.Közelmúltban megjelent Boldogság előtt c. könyvében vizsgálati eredményeit összegzi arról, hogyan fejlesszük elménket tudatosan “boldoggá”, hogy boldogságunk sikeressé tehessen minket.Jó időkben könnyű boldognak lenni, nehéz időkben művészet. Tanácsa szerint, miután eldöntöttük céljainkat, tudatosan ki kell szűrnünk azokat a “háttérzajokat” elménkből, melyek negatívak, elbizonytalanítóak, félelemkeltőek. Pl. “úgysem találok munkát”, “soha nem fogok kijönni az adósságból”. Amikor ilyen gondolataink jönnének elő, gyorsan tereljük gondolatainkat korábbi sikereinkre, éljük át őket gondolatban újra és újra, erősítsük magunkat abban, hogy mennyi nehézség ellenére mennyi mindent meg tudtunk csinálni sikeresen.A boldogság nem arról szól, hogy minden csodás, hanem arról, hogy lehet és tudunk is változni. Másképp fogalmazva “kiteljesedésünkért folytatott küzdelmünk élvezete”. Nehéz gazdasági helyzetben minden apró mentális győzelem közelebb visz bennünket a jó irányú változásokhoz.Achor szerint a pozitív beállítottság 23%-kal több energiát, 31%-kal nagyobb eredményességet, 37%-kal jobb értékesítési eredményt, és 40%-kal jobb előléptetési esélyt eredményez.Mi van, ha valami váratlan esemény okán mélyen elkeseredünk? Ilyen állapotokon tudatosan lehet segíteni, sokféle módon, akár például egy olyan pozitív hangvételű email megírásával valakinek, ami ránk is visszahat, vagy például meditálással.Három alapszabály a boldogságérzet elérésére:Naponta 2 percet töltsünk azzal, hogy gondoljuk végig, milyen 3 új dologért lehetünk hálásak. Meditáljunk pár percet csöndben lélegzetünk figyelésével. Írjunk valakinek egy 2 perces pozitív hangvételű emailt.Használjunk “gyorsítót”. Ahogy a maratonfutók felgyorsítanak a cél közelében, elménk is felgyorsít, ha közel érzi a sikert. Ha napi teendőink listáját elkészítjük, tegyünk bele pár olyat is, amit már sikerrel megcsináltunk. Ha valamilyen jó szokást akarunk kialakítani, ne a nulláról induljunk. Induljunk ki például abból, hogy már eddig is jó párszor sikerült pl. ellenállni a napi édességnek, vagy beiktatni valamilyen testmozgást.Ne várjunk passzívan a boldogságra. Tudatosan tegyünk minden nap valamit a boldogságérzetünk fokozásáért. Találjunk értelmet a munkánkban. Teremtsünk (jó) kapcsolatot az emberekkel magunk körül. Tekintsük a napi stresszt erőnket fokozó eszköznek. Ha a munkánkban boldogabbak leszünk, az sikereket fog eredményezni.Boldogságot és sikereket kívánok!Tomori NóraLikeolj...

tovább

Mit érdemes tudni az életről?

»Írta - - 2012. feb 10 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia, Karrier | 0 Hozzászólás

Mit érdemes tudni az életről?

James Altucher író és vállalkozó 80 kiemelkedően sikeres embert kérdezett arról, mi az, amit az életről “tudni érdemes”. Az élet évtizedekben mérhető.Túl sok ember egyszerre vágyik boldogságra, szeretetre, pénzre, kapcsolatokra, és mindent azonnal akarunk, sőt már tegnapra. Belül ürességet érzünk, és azt hisszük, csak akkor lehetünk boldogok, ha még ezt meg ezt megkaphatjuk… Pedig a jó élet olyan, mint az örömtűz lángja: lassan égve, melegen dédelgeti a szívet, így nem fogja megégetni. Azon mérhető az élet, hogy ma mit tettél. A siker talán évtizedek múlva jön, de feltétele, hogy most tegyünk érte. Nyújtsuk mindig a legjobbat, amit csak tudunk! Épp most is! Amit most és minden nap teszek az egészségemért, a kapcsolataimért, a fejlődésemért, azt kapom majd vissza később az élettől. A fókusz nem fontos, de az elszántság igen.Nagyon kevés ember van ma már, akinek egész életében egy foglalkozása van. És semelyik foglalkozás útja sem egyenes. A fókusz olyan, mintha azt mondanánk: “egész életemben csak egyféle dologról akarok tanulni”. Az elszántság az a képesség, hogy, ha reggel fölkelek, keresztültörök mindenen, ami miatt legszívesebben visszamenekülnék aludni. Adni anélkül, hogy azon gondolkoznánk, mit fogunk kapni.Minden megkérdezett olyan problémák megoldásán dolgozott, ami nem csak az ő egyéni célját, hanem sok emberét támogatja. Nem az a kérdés, hogy hogyan, vagy mennyit ad valaki a köznek, hanem az, hogy mindannyian adni akartak, és végül ők is kaptak vissza valamit. Fontosabb dolog a nehéz problémák megoldása, mint a kudarcok leküzdése. A külvilág a belsőnket tükrözi vissza számunkra. Ahogy belülről látjuk a magunk világát, azt hozzuk létre magunk körül a külvilágban is. Thomas Edison nem kudarcként, hanem kísérletként élte meg, hogy 999-szer nem sikerült villanykörtét létrehoznia. Hozzáállása segítette ahhoz, hogy az ezredik kísérlet sikeres lehetett. A siker és a szeretet művészete az élethez való kapcsolódásról szól. Legszemélyesebb belsőnk, bármi, amit megtanultunk, amit szeretünk, amiről olvasunk, mind, mind kapcsolódási pontok. Add tovább mindezt. Így életet adhatsz személyes “hagyatékodnak”, mely utánad is folytatódni fog. Nem üzletszerűség, hanem személyesség.Senki sem a nagy ötletektől lett sikeres. Hanem attól, hogy jó kapcsolatokat épített barátok, kollégák személyében, akik mind a saját személyes céljaikért küzdöttek, bíztak egymásban, és segítettek egymásnak. Ez hosszú távú folyamat. Ha adni tudunk, az tágítja a lehetőségeinket, hiszen nem tudhatjuk, mi történik majd évek múlva. Csak a te saját utad a jó út neked. Ne engedd, hogy mások döntsenek helyetted, hogy mások mondják meg, mi jó neked. A személyes szabadságod belülről indul.Sikert és boldogságot kívánok!Tomori Nóra, életvezetési tanácsadó, karriertanácsadó Likeolj...

tovább

A boldogságról

»Írta - - 2012. jan 01 in Blog, Boldogság, Család, Érzelmi intelligencia | 0 Hozzászólás

A boldogságról

 A boldogságról Egy közelmúltban készült felmérés szerint boldogságot tekintve mi magyarok “hátul kullogunk”. A világ legboldogabb országai Dánia, Norvégia, Svédország.Magyarország a felmérésben szereplő 156 ország közül a 110. helyet kapta, Mongólia és Vietnam után.  Ez a kutatás objektív változókat vett figyelembe, mint pl. várható élettartam, munkanélküliség, szociális ellátórendszerek hatékonysága. Mégis tudjuk itt a sírva vigadó nemzet hazájában, hogy hajlamosak vagyunk az elkeseredésre, és a dolgok pesszimista szemlélésére. “Ha boldogságod valaki más tetteitől függ akkor nagy bajban vagy.”Richard Bach A boldogság megélésére egy másik felmérés szerint nemek és társadalmi kapcsolataink szerint is különböző mértékben vagyunk képesek. Több esélye van a boldogság megélésére a nőknek, min a férfiaknak, mert a nők boldogságának fő forrásai elsősorban  kapcsolataikból, gyermekeikből, barátságaikból, társukból származnak, míg a férfiak elsőszámú boldogságforrásként a státusszimbólumokat és a magas jövedelmeket jelölték meg.A társas kapcsolatok hatása a boldogságra mégis minden ember számára jelentős. Az alacsonyabb GDP-vel rendelkező, közösségi, emberi, családi kapcsolatokat méltányoló országokban az emberek nagyobb boldogság megélésére képesek. A családi és társas kapcsolatokat ápoló emberek több örömet képesek átélni, mint az elszigetelődötten élők. Boldogságunk persze 50%-ban genetikailag is meghatározott, a többi felett azonban akaratunkkal is rendelkezhetünk. Gondolataink irányításának képessége sokat számít. Rajtunk múlik tehát, hogy mennyire vagyunk boldogok! Mit tehetünk azért, hogy több boldogságot érezzünk a hétköznapokban? Ne rágódjunk azon, ami még nem jött el! Azaz, ne foglalkozzunk azzal, ami nincs, éljünk a jelenben! Örüljünk a megélhető jó perceknek, keressünk bármit, aminek örülni lehet! Biztos, hogy bármelyik pillanatban fel tudunk sorolni legalább öt olyan dolgot, ami jó, lehet ez bármilyen apróság, apró szépség! Ha ezt minden nap legalább egy alkalommal megtesszük, észrevesszük, hogy egyre több dolognak tudunk örülni és egyre jobban érezzük magunkat!Mosolyogjunk sokat, mutassunk jókedvet, ezzel magunkat is jókedvre derítjük! A mosoly mosolyt szül, keressük jókedvű emberek társaságát, és azt látjuk majd, hogy a mi társaságunkban is örömüket lelik mások! Rendszeresen csináljunk olyan dolgokat, amit szeretünk, kényeztessük magunkat!Még egy fontos dolog: ne környezetünktől várjuk az örömet adó dolgok kezdeményezését, vagy a pozitív visszajelzéseket, dicsérjük meg önmagunkat, amilyen gyakran csak lehet, bármilyen apró dolog is adjon erre okot! És szeressük magunkat!Sok örömöt kívánok!Tomori Nóra, életvezetési tanácsadó, karriertanácsadó    Likeolj...

tovább