Család

Narcisztikus ember a főnökünk vagy a párunk. Hogyan tovább?

»Írta - - 2017. Sze 03 in Blog, Boldogság, Család, Érzelmi intelligencia, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Narcisztikus ember a főnökünk vagy a párunk. Hogyan tovább?

Mindenkiben van egy kis narcisztikusság, hiszen az irányításhoz, a szerepléshez, az eredményességhez, a projektjeink keresztülviteléhez, vagy akár a másoknak való tetszeni akaráshoz szükség van erre. De az, ha a partnerünk mélyen narcisztikus, sokszor csak akkor válik nyilvánvalóvá, amikor már szoros kapcsolatban élünk vele.Persze nem csak a párkapcsolatot, hanem a munkatársi kapcsolatot, a főnök-beosztott viszonyt, a szülő-gyerek kapcsolatot is megterhelően átitatja a narcisztikus fél viselkedése.Ha valaki narcisztikus, az még nem jelenti azt, hogy ne lenne szerethető. Sokszor nagyon is karizmatikus, vicces, eredményes, sikeres emberekről van szó. Munkahelyen sokszor előremozdítják a csapat sikerességét ami minden munkatárs jóllétét szolgálja. Társaságban gyakran kedélyesen, nagyvonalúan, gálánsan viselkednek, az emberek szeretnek a társaságukban lenni és nagyon vonzó barátnak, társjelöltnek tűnnek. Később jönnek a gubancok.Vajon akkor is ugyanolyan jó partnerek, amikor előkerülnek a mélyebb véleménykülönbségek? Vagy amikor mi is szeretnénk egy kis figyelmet kapni? Amikor a másik is kinyilvánítja a vágyait vagy a céljait és az nem azonos az övével? Akkor vajon nem dühödnek fel, vagy fordítanak sértődötten hátat?Vajon nem úgy gondolja, hogy ha nem megy az együttműködés, az csak a másik hibája lehet? Ha olyan narcisztikussal van dolgunk aki mindig sérülékeny, örökös áldozat, akkor jusson eszünkbe, hogy belső bizonytalanságból fakad ez a viselkedés és igyekezzünk pozitív megerősítésekkel segíteni neki és ezzel magunknak.Ha olyan nárcisztikus partnerünk, kollégánk van, aki örömét leli abban, ha a másikat szenvedni látja, értsük meg, hogy ha kimutatjuk, milyen rosszul esett a viselkedése, az csak olaj a tűzre. Ha viszont nem látja rajtunk az elérni kívánt hatást, talán ritkábban érez majd késztetést, hogy bántson bennünket.Ne hagyjuk, hogy eltérítsen bennünket a céljaink irányából. Adjunk neki figyelmet, csodálatot, megértést, de aztán menjünk tovább a magunk útján, tegyük a nekünk fontos dolgokat, mert meg kell értenünk, hogy számára a végtelen figyelem, csodálat, megértés is kevés, ő mindenképpen elégedetlen marad.Őrizzük meg humorérzékünket. A grandiózus nárcisztikusok sokszor fölényes, egocentrikus megnyilvánulásokkal igyekeznek emelni saját értékességtudatukat és elnyomni a miénket. Erre reagálhatunk azzal is, hogy ignoráljuk a megnyilvánulást, de időnként érdemes jót nevetni rajta, viccesnek tekinteni, a másik fél tudat alatt érteni fogja “eddig és nem tovább” üzenetünket. Sikeres kommunikációt kívánok!Tomori Nóra, életvezetési tanácsadó, karrier tanácsadóLikeolj...

tovább

Hogyan néz egy narcisztikus a tükörbe?

»Írta - - 2016. ápr 20 in Blog, Család, Érzelmi intelligencia, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Hogyan néz egy narcisztikus a tükörbe?

A narcisztikusság egyik sajátossága, hogy az ember maximálisan pozitívan tekint magára. Nők esetében ez sokszor azt jelenti, hogy nagyon vonzónak érzi magát és igyekszik ennek megfelelően is viselkedni, megjelenni. Férfiak esetében sokszor mások teljesítménybeli felülmúlásában és környezetük kihasználásában jelenik meg a leglátványosabban. A narcisztikus ember mindenkinél sikeresebbnek igyekszik látszani. De miért? Azért, mert legbelül leküzdhetetlenül kicsinek, kevésnek, vagy szeretethiányosnak érzi magát, és ezt ösztönösen kompenzálandó hajtja az elismerések és sikerélmények vágya, hogy értékesebbnek érezhesse magát. Ez egy örök harc. A narcisztikusság természetesen nem “igen-nem” kérdés, hanem skálán mozog, épp úgy, mint ahogy a rövidlátás mértéke is igen különböző lehet. A narcisztikusoknak sikerül sikerélményeiket és jó tulajdonságaikat felnagyítaniuk, a kudarcokat siker emlékébe fordítaniuk és összességében jóval kedvezőbb képet kialakítaniuk magukról, mint amire bizonyíték van, és mint amilyennek a környezetük látja őket. Vonzóbbnak, intelligensebbnek, kreatívabbnak stb. érzik magukat, mint mások. Ha környezetük tagjaihoz mérik magukat, úgy érzik, jobbak, különlegesebbek. Nekik extra elbánás jár, tisztelet, csodálat. Fontos számukra a mások fölötti hatalom, nem törekszenek mély emberi kapcsolatokra, a lényeg, hogy keresztülvigyék akaratukat.Ha valaki magára ismert a leírásban, vagy úgy érzi, a környezetében valaki ilyen és szeretne törődni vele, segíteni neki, akkor tartsa észben: jót teszünk magunkkal és a környezetünk narcisztikusaival, ha néha megkocogtatjuk az irreális önképet. Hasznos és jó befektetés időnként a valósággal való szembesülés/szembesítés, legyen az önvizsgálat, vagy konfliktusvállalás. Így segíthetünk a narcisztikusoknak reálisabb, egészségesebb énkép kialakításában és ezáltal kiegyensúlyozottabb mindennapok megélésében.Sikeres konfliktusvállalást kívánok!Tomori NóraLikeolj...

tovább

A meghallgatás művészete 1

»Írta - - 2015. dec 22 in Blog, Család, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

A meghallgatás művészete 1

A meghallgatás művészete  Minden emberi viszonylatban, legyen az munka- vagy magánélet, fontos a jó meghallgatás képessége. Ha jó kolléga, főnök, szülő, barát, társ akar lenni az ember, kiváló befektetés a figyelmünk fejlesztése.Mindannyian tapasztaljuk, hogy meghallgatni másokat nem olyan egyszerű, mint hinnénk. Kutatók szerint például a férfiak és a nők különbözőképpen vélekednek a meghallgatásról: a figyelem látható, hallható jeleit különbözőképpen értelmezik. Ha valaki azt mondja: “igen”, “hmm” azt a férfiak hajlamosak az egyetértés jeleként értelmezni, a nők ezt  inkább csak a figyelem jeleként kezelik. Tehát, ha a nők nem hallanak ilyen jelzéseket, azt gondolják, nem figyelnek rájuk, a férfiak, ha hallanak, azt gondolják, egyetértenek velük.A figyelem fenntartásában a legnehezebb az, hogy, ha beszélnek hozzánk, azt ne a saját, beépített szűrőinken keresztül halljuk. Sőt, ez praktikusan lehetetlen. Nagyon régről, kicsi gyerek korunk óta kialakultak előfeltevéseink a világ működéséről, és valahányszor valakit meghallgatunk, bekapcsolnak azok a beépült szűrőink, amelyekkel agyunk szelektíven csak azokat az információkat választja ki, amelyek igazolják előfeltevéseinket. Sokszor figyelmünk teljesen ki is kapcsol, ha a hallott információ konfrontációban van értékeinkkel, vagy teherbírásunkkal.Vannak tipikus esetek, amikor különösen nehéz figyelmünket fenntartani.Nehéz meghallgatni a panaszkodókat. Csak korlátokon belül vagyunk képesek mások panaszát befogadni. Egy idő után agyunk annyira túltelítődik, hogy már nem vagyunk képesek több energiát a panaszkodóra fordítani.Nehéz arra semlegesen figyelni, aki csalódottságát fejezi ki velünk szemben. Ha valaki kritikus velünk, azonnal bekapcsolnak védelmi szűrőink, hogy kiiktassák a figyelmet és ezzel a fájdalmat, amit az odafigyelés okozna.Nehéz odafigyelni beszélgetőtársunkra, amikor az agyunk a saját bajunkkal, feladatunkkal van túlterhelve. Ilyenkor szűrőink azért nem engedik át az információt, mert “fontosabb” feladatokra irányítják gondolatainkat.Kutatók szerint beszélgetés közben a “csak” szó beindítja figyelmi szűrőinket. Mindannyian tudjuk, hogy a “csak” után az következik, hogy beszélgetőtársunk miért nem ért egyet velünk.Másik ilyen figyelmet gátló kifejezés az “ezt te nem érted”. Ezután, ha még jön folytatás, az biztos, hogy kritika, amit már agyunk nem akar befogadni.Ha azt halljuk “sose figyelsz rám”, garantáltan beindulnak figyelmet gátló mechanizmusaink.Ha beszélgetőtársunk annyira aktívan magyaráz, hogy mi nem is jutunk szóhoz, a passzivitás ellankasztja figyelmünket, bármennyire is igyekeznénk fenntartani.Ha egy olyan intenzív és érzékeny beszélgetésben vagyunk, amiben próbálnánk a szót kicsit semlegesebb tónus vagy téma irányába terelni, de ebben beszélgetőtársunk nem partner, szintén nehezünkre esik figyelmünket bezárkózás nélkül fenntartani.Ha erőszakos, követelőző, ítélkező módon beszélnek hozzánk, figyelmi szűrőink gyorsan beindulnak és elváltoztatják, vagy kikapcsolják a hallottakat.Mindez megfordítva is érvényes, ha mi beszélünk másokhoz a fenti sémák szerint, előre láthatjuk hogy milyen hatást teszünk azokra, akik próbálnának minket meghallgatni! Szeretettel,Tomori Nóra, életvezetési tanácsadó, karriertanácsadó Likeolj...

tovább

“A vásárlás olcsóbb, mint a pszichológus”

»Írta - - 2015. dec 18 in Blog, Boldogság, Család, Érzelmi intelligencia | 0 Hozzászólás

“A vásárlás olcsóbb, mint a pszichológus”

Egy jól ütemezett túra a bevásárlóközpontba gyógyszerek és gyógykezelések komoly versenytársa, ezt bármikor megtapasztalhatjuk. Tanulmányok sora is mutatja, hogy a vásárolgatók 50-60 százaléka azért vesz magának valamit, hogy örömet éljen át. Néhanapján egy-egy új darab megszerzése a gardróbba vagy egy szép tárgy a polcra hasonló élményt nyújthat, mint mondjuk egy-egy pohár bor. Néha.De a vásárolgatás valóban helyettesítheti-e a barátságot, vagy a kapcsolatokat? Az elszigeteltség érzése félelmet és aggodalmakat kelthet. Azonnali örömszerzésként pedig talán bemegyünk egy vonzó boltba és körülnézünk… Ez viszont az anyagiakon túl azért is veszélyes, mert bármennyire is örülünk az új szerzeménynek a vásárlás pillanatában, később valószínűleg érdektelenné válik számunkra az adott darab. Egy szép karóra vagy cipő nem alkalmas arra, hogy “tartalmas kapcsolatot” kínáljon viselője számára.Árnyaltabban megnézve a vásárolgatóknak nem mindig egyforma a motivációjuk.Az emberek egy része a puszta jókedve fokozásáért szeret venni időnként valamit, szereti szép és neki tetsző dolgokkal körülvenni magát, szereti azt a “jólét-érzést”, amit a vásárlás élvezete okoz, ők a kedélyjavító vásárolók, a klasszikus boltkórosok.Mások azt az igényüket elégítik ki a vásárlással, hogy lépést tartsanak a többiekkel, folyamatosan hasonlítgatják magukat másokhoz, számukra a vásárlás az örökös versenyfutás része, ők a versengés kényszeréből vásárolók.Olyanok is vannak, akik valamilyen belső érzelmi deficit kompenzálására járják a boltokat, tárgyakkal próbálják kitölteni a belső űrt. Ilyen például az őszülő halántékú negyvenes, aki vesz egy Porschét, mert azt reméli, attól újra fiatal lesz. Az életközépi válságban szenvedők tipikusan értékességük bizonyításáért vásárolnak.A második két csoport motivációja sokkal veszélyesebb és önbecsapóbb az elsőnél és messze több problémához vezet. Itt látszólag arról van szó, hogy az anyagi javak birtoklásának kényszere a sikeresség és értékesség bizonyítására szolgál és ezáltal hivatott boldogságérzetet kelteni. Csakhogy valójában fordított hatás alakul ki, mert mindez épp a magányt és a boldogtalanságot mélyíti el. Kialakul az ördögi kör.Van jó hír is: akik ténylegesen pusztán jókedvükért, pillanatnyi szomorúságuk elűzéséért lepik meg magukat dolgokkal, valóban jót tesznek magukkal, jobbat, mintha gyógyszereket szednének, vagy drága kezelésekre járnának. Hasonlóan, mint egy-egy pohár bor elkortyolása, egy masszázs igénybevétele, a bolti örömök is jót tehetnek, ha nem viszik túlzásba őket. Persze ez csak akkor igaz, ha nem azért vesszük meg az új cipőt vagy autót, hogy barátaink, kollégáink ezért csodáljanak, vagy irigyeljenek bennünket, és nem is azért, mert azt gondoljuk, ettől értékesebbek vagy fiatalabbak leszünk. Legjobb, ha megpróbálunk őszintén beszélgetni magunkkal. Ezzel önismeretünket is elmélyítjük és kényszereink alól is felszabadulhatunk.Gyakorlat:Minden alkalommal, mielőtt vásárlásra csábulnánk, kérdezzük meg magunktól: Miért van nekem pont erre pont most szükségem? Legyünk őszinték magunkhoz, megéri!Sikeres fejlődést kívánok!Tomori Nóra, karriertanácsadó, életvezetési tanácsadó, life coachLikeolj...

tovább

Mooji a párkapcsolatokról

»Írta - - 2015. nov 18 in Blog, Boldogság, Család | Mooji a párkapcsolatokról bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Mooji a párkapcsolatokról

Mooji világ egyik leghatásosabb jelenkori spirituális gondolkodója, megvilágosodott guruja.Egy interjúban a párkapcsolatokról nyilatkozott.Miért mennek szét a párkapcsolatok manapság?Egyrészt azért, mert nem a valóságot keressük, hanem azt, amiről azt gondoljuk, hogy "a dolgoknak úgy kéne lenni". Nem a valódi önmagunkat keressük, hanem azt, amilyennek "lennünk kéne", amilyennek társunknak "lennie kéne", amilyennek a kapcsolatunknak "lennie kéne". Így aztán legtöbbünknek fogalma sincs arról, mi is a valóság...Ugyanígy vagyunk a vágyainkkal és a céljainkkal is, nem tudjuk mire is van valójában szükségünk, és legegyszerűbb, ha magunkévá tesszük mi is a társadalmilag szokásos célokat, okos férj, szép feleség, sok pénz, nagy ház, szép autó, x gyerek... Amikor ezek a kvázi célok megvalósultak, kész vagyunk, kiürülünk, elfáradunk, múzeumi tárgyakká válunk, halottá...Mindez miért? Mert fogalmunk sincs a valódi önmagunkról, a valóban belülről jövő céljainkról, arról, hogy nem csak a világ változik, hanem mi is, és akarjuk, vagy nem, mindig fejlődünk, és a fejlődésünk, ha nem vigyázunk, csak egyre távolabb visz környezetünktől. Csak éppen az egész folyamatot nem értjük és ezért önmagunk áldozatává válunk. A kapcsolat pedig szétmegy.Az az ember képes hosszú távon boldogságban tartani párkapcsolatát, aki mindig tudatosan a létezés igazságát, a létezés értelmét keresi, és akinek társa is hasonló utakon jár.Sikeres és tudatos fejlődést kívánok!Tomori Nóra, életvezetési tanácsadó, karrier tanácsadóLikeolj...

tovább

Boldog “bebeszélések”

»Írta - - 2015. aug 31 in Blog, Boldogság, Család, Érzelmi intelligencia | 0 Hozzászólás

Boldog “bebeszélések”

Ahogy korábban is írtam, a jó dolgok “bebeszélése” jó hatással van az egészségünkre és arra, ahogyan érezzük magunkat. Ha valakivel leülünk tíz percet beszélgetni, meg tudjuk állapítani, hogy az illető mennyire boldog, egészséges és sikeres. Hogyan? Abból, amilyen szavakkal illeti magát, amiket ismétel magával és az őt körülvevő környezettel kapcsolatban. Hiszen amit gyakran ismétlünk, azt az agy egy idő után el is hiszi, ahhoz alkalmazkodik.A legtöbb ember rengeteget küzd azzal, hogy megváltoztassa maga körül a világot, pedig sokkal egyszerűbb “szemüveget” cserélni, másik szemüvegen át másképp látunk.Persze, hogy nem lehet mindent pusztán a látásmódunkkal jobbnak látni, de mindenképp érvényesül az, hogy ha jó szándékot, és jót feltételezünk, az hólabdaként egyre több jó dolgot eredményez. Ez igaz a rossz dolgok feltételezésének öngerjesztő útjára is.Nézzünk egy példát. Tegyük fel, hogy ha lázasak vagyunk, azt gondolhatjuk, hogy ez valami súlyos betegség jele, amit minden erőnkkel meg kell állítanunk. Így aztán valahányszor belázasodunk, pánikolni kezdünk, gyógyszereket szedünk, túladagoljuk a vitaminokat.Ha viszont a lázra úgy tekintünk, mint a barátunkra, aki azt üzeni, hogy a testünk tökéletesen működik és most épp azon dolgozik, hogy gyógyítsa magát, akkor talán a láz jelére testünknek pihenést nyújtunk, relaxálunk, sok vizet iszunk, kevesebb stressznek tesszük ki, hogy megkönnyítsük öngyógyító munkáját.Az első nézőpont bizalmatlan testünkkel szemben és szemben áll vele, a második bízik benne, elfogadja és támogatja. Rengeteget segít, ha pozitívan, elfogadóan, szeretettel tekintünk testünkre, és ha támogatjuk önmagát gyógyító és építő munkáját.Ha vannak gyermekeink, mondjuk el nekik is ezeket a gondolatokat! Sok pozitív gondolatot kívánok!Tomori Nóra, életvezetési tanácsadó, karrier tanácsadó Likeolj...

tovább

Empátiával forduljunk társunk felé

»Írta - - 2015. aug 15 in Blog, Boldogság, Család, Érzelmi intelligencia, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Empátiával forduljunk társunk felé

Az empátia, azaz a beleérzőképesség és megértés hasznos kapcsolatainkban. Gyógyít.Hogyan erősítsük?1. Képzeljük magunkat a másik ember helyébe. Hogy érezheti magát egy helyzetben?2. Ha van róla gyerekkori fényképünk, nézzük meg, képeljük el őt, mint egy sérülékeny gyermeket.3. Igyekezzünk pártfogóan, gondoskodóan, fordulni társunk felé, ezzel növelhetjük szeretetünket és együttérzésünket.4. Tegyük félre múltbéli sérelmeinket vele kapcsolatban. Csak figyeljünk rá és próbáljuk megérteni álláspontját.5. Ha társunk beszél hozzánk, gondoljunk arra, milyen érzéseket éltünk át, amikor hasonlóakat tapasztaltunk, mint amiről ő beszél.6. Lépjünk túl saját korábbi sérelmeinken. Ha nem tesszük, olyanok leszünk, mint egy nagy, élő seb! Képtelenek leszünk megérteni a másik ember érzéseit, mert folyton csak a magunk bajával leszünk elfoglalva. Sikeres kapcsolatokat kívánok! Tomori NóraLikeolj...

tovább

Egészségünk mentális építése

»Írta - - 2015. Júl 30 in Blog, Boldogság, Család, Érzelmi intelligencia, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Egészségünk mentális építése

Ha sokszor elmondunk magunknak valamit, az nemcsak meggyőződésünkké válik, hanem agyunk és testünk is “magáévá teszi”. Kutatások szerint, ha egy kijelentést naponta kétszer elmondunk magunknak, agyunk 21 nap alatt magába vési a gondolatot. Ezért egészségünkre is vigyázhatunk úgy, hogy “bebeszéljük” magunknak, egészségesek, fittek vagyunk. Ha vannak gyerekeink, nekik is megtaníthatjuk az ilyen gondolatok hasznosságát. Összeszedtem pár példát, de természetesen legjobb, ha mindenki maga állítja össze a számára leghasznosabb kijelentéseket, melyek “mantrázása” csak hasznos lehet… - A testem úgy, ahogy van, tökéletes. - Szeretem a testemet. - A testem olyan eszköz, aminek segítségével a világot látom és ezért minden nap gondját viselem. - A testem a meggyőződéseim szerint épül fel. Ezért folyamatosan azon vagyok, hogy egészséges, gyógyító meggyőződéseim legyenek. - A testem tökéletes és gyönyörű. Szeretettel elfogadom. - A testem nagyon fontos nekem. - Jó ételekkel, italokkal, jó alvással, jó baráti kapcsolatokkal és jó gondolatokkal táplálom a testemet. - A testem minden sejtje tökéletes, tudja a célját, és meg tudja magát gyógyítani. - Ha fájdalmat érzek, az annak a jele, hogy a testem gyógyítja magát. Segítek neki azzal, hogy pihenést és jó tápanyagokat nyújtok neki. - Szeretek törődni magammal, jó érzést okoz. - Megengedem magamnak, hogy jól érezzem magam, boldog legyek, és örömöket éljek át. - Az orvosaim a tanácsadóim, viszont a testemmel kapcsolatban a döntéshozó én vagyok. - Ha a testemnek támogatásra van szüksége, sok vizet iszom, sokat pihenek és meditálok. - A gyógyszeres doboz legfőbb tartalma a tiszta víz, alvás és meditáció. - Én vagyok felelős az egészségemért és a jóllétemért. - Ha egészséges vagyok, akkor boldog és sikeres is vagyok. - Egészségesnek születtem és mélyen belül mindig egészséges is vagyok. A testem szüntelenül küzd az egészségem megtartásáért, visszaszerzéséért. Jó egészséget kívánok! Tomori Nóra     Likeolj...

tovább

Öt dolog, amit leggyakrabban megbánunk életünk végén

»Írta - - 2015. Júl 05 in Blog, Boldogság, Család, Érzelmi intelligencia, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Öt dolog, amit leggyakrabban megbánunk életünk végén

Bronnie Ware Életkönyv című könyvében idős emberek ápolása során szerzett tapasztalatait szedte össze. Mindannyiukkal sokat beszélgetett az életüktől, és arról, mi az, amit visszatekintve már bánnak, amit másképp csinálnának. Az elmesélt élettörténetek nagyon különbözőek, viszont azok a dolgok, amiket az emberek jellemzően bánnak haláluk előtt, meglepően hasonlóak minden ember esetén.1. Bárcsak önmagamhoz hűen éltem volna, ahelyett, hogy mindig másoknak akarjak megfelelni!Lehet, hogy azért szereztünk meg egy bizonyos diplomát, mert szüleink azt szerették volna. Lehet, hogy azért vállaltunk el egy bizonyos munkát, mert a családunknak akarunk megfelelni. És így tovább. Sokat foglalkozunk azzal, mit gondolnak rólunk mások. De vajon hogyan élnénk, mivel foglalkoznánk, ha a magunk szempontjai szerint rendeznénk be az életünket, és nem érdekelne, mit szólnak a többek? Lehet, hogy boldogabbak lennénk?2. Bárcsak ne dolgoztam volna annyit!Különösen a férfiak számolnak be arról, hogy heti 50-60-70 órát dogoztak évtizedeken át, mert úgy érezték, elvárják tőlük, vagy mert meg akarták kapni az előléptetést, a fizetésemelést, stb. És közben elment mellettük az élet, úgy, hogy nem vették ki a részüket az élet élvezetéből, a lazításból, az örömökből, a családi együttlétekből. Végül úgy érzik, nem érte meg… Talán boldogabbak lehetnek azok az emberek, akik tudatosan döntenek arról, hogy határokat szabnak mindenben és tudnak "nem"-et mondani a mókuskerék pörgetése közben...3. Bárcsak lett volna bátorságom kifejezni az érzéseimet!Sokszor inkább elharapjuk a nyelvünket, csakhogy fenntartsuk a békét, és sokszor eltitkoljuk érzéseinket, nehogy kiszolgáltatottnak kelljen éreznünk magunkat… Pedig valójában érzéseink irányítanak mindannyiunkat, és ha képesek vagyunk azokat nem bántóan kifejezésre juttatni, sokkal több megértésre és együttműködésre számíthatunk másoktól…4. Bárcsak fenntartottam volna a kapcsolatot a barátaimmal!Legtöbbünk a baráti, rokoni, emberi kapcsolatait áldozza be a munka, karrier, számíttógépes játékok, vagy a rohanó élet oltárán. Pedig életünk tartalmi részét emberi kapcsolataink képezik, és boldogságunk forrása is emberi kapcsolatainkban rejlik. Valójában nem is olyan nehéz tudatni szeretteinkkel, barátainkkal, hogy gondolunk rájuk, legalább egy-egy üzenettel, stb. Mindenki nyer vele…5. Bárcsak megengedtem volna magamnak, hogy boldogabb legyek…A boldogság nem az anyagiakon múlik, nem is azon, hogy kivel élünk együtt, hanem saját magunkkal való kapcsolatunkon. Csakis a mi saját választásunk, hogy boldogok vagyunk, vagy szerencsétlenek. Rajtunk múlik, hogyan tekintünk az élet hozta örömökre, vagy csapásokra, tragédiákat, vagy izgalmas tanulási lehetőségeket látunk az eseményekben. Mindig van választási lehetőségünk, és választásaink rajtunk múlnak…Likeolj...

tovább

Még az önértékelésről

»Írta - - 2015. ápr 26 in Blog, Boldogság, Család, Érzelmi intelligencia | 0 Hozzászólás

Még az önértékelésről

Virginia Satir A család együttélésének művészete c. könyve nyomán: Az önértékelés olyan képességünk, amelynek segítségével értékesnek tarthatjuk saját énünket, s méltósággal, szeretettel, bánunk önmagunkkal. A magas önértékelésű emberekből becsületesség, őszinteség, felelősség, együttérzés, szeretet, kompetencia árad. Ha magas az önértékelésünk, azt érezhetjük, hogy számítunk, hogy a világ jobbá válik általunk. Hiszünk saját alkalmasságunkban. Tudunk segítséget is kérni, ugyanakkor bízunk döntéseinkben, és abban, hogy végül is mi vagyunk saját magunk számára a legjobb erőforrás. Becsüljük saját értékeinket, de tiszteljük mások értékeit is. Bizalmat sugárzunk. Azt is tudjuk, hogy nem kell tettnek követnie minden érzésünket. Tudunk választani. Teljes mértékben elfogadjuk magunkat hibáinkkal, botlásainkkal együtt. Mert hibáink is természetes, emberi részeink. A magas önértékelésű emberek legtöbbször úgy érzik, jó dolgokkal vannak feltöltve. Ők is átélnek olyan időszakokat, amikor legszívesebben azonnal mindent feladnának, amikor elborítja őket a kimerültség, amikor az élet túl sok csalódást osztott ki, amikor hirtelen több problémával találják magukat szemben, mint amit kezelni tudnának. De érzik, ezek átmeneti krízisek, természetes részei az emberi életnek. A krízisek új lehetőségek születésének kezdetei is. Talán rosszul érzik magukat néha, de elmenekülniük nem kell. Mernek bízni abban, hogy sértetlenül kerülnek ki a válságból. Az alacsony önértékelésű emberek azt feltételezik, hogy a többi ember becsapja, lenézi, eltapossa őket. Ez egyenes út ahhoz, hogy áldozattá váljanak. Azzal, hogy a legrosszabbra számítanak, a legrosszabbat hívják ki, és azt meg is kapják. S hogy megvédjék magukat, a bizalmatlanság fala mögé rejtőznek, s a magány, elszigeteltség iszonyú érzésébe süllyednek. Nehezen tudnak tisztán látni, hallani és gondolkodni, ezért hajlamosak lenézni másokat. Akik így éreznek, hatalmas lelki falakat építenek, amik mögé elbújhatnak, s azzal védik magukat, hogy mindezt letagadják. Ennek a bizalmatlanságnak és izolációnak természetes következménye a félelem. A félelem beszorít és megvakít; megakadályozza, hogy újabb és újabb lehetőségeket keressünk a probléma megoldására. Sőt, még inkább olyan viselkedés felé fordít, mellyel saját kudarcunkat idézzük elő. Amikor az alacsony önértékelésű emberek kudarcot élnek át, gyakran önmagukat hibáztatják. „Semmire sem vagyok jó! Elrontok mindent!" Ha valaki gyakran így reagál a nehézségekre, egy idő után veszélyeztetetté válhat a drogokkal, alkohollal vagy más menekülési módokkal szemben. A rossz hangulat nem azonos az alacsony önértékeléssel. Az alacsony önértékeléssel alapvetően együtt jár, hogy megpróbálunk úgy viselkedni, mintha a nemkívánatos érzések nem léteznének. Magas önértékelésre van szükség ahhoz, hogy elfogadjuk lehangoltságunkat. A magas önértékelésű ember is érezheti magát rosszul. A különbség az, hogy ettől nem címkézi magát értéktelennek. Természetes, hogy időnként lehangoltak vagyunk. De nem mindegy, hogy elítéljük-e magunkat ezért, vagy úgy tekintjük ezeket a rossz időszakokat, mint emberi állapotokat, melyekkel valahogyan meg kell birkózni. Ha lehangolt vagy, és ezt nem ismered be, az a hazugság egy formája - hazudsz magadnak és másoknak. Ha nem tartod értékesnek, fontosnak az érzéseidet, magadat értékeled le, s így tovább mélyíted az alacsony önértékelésedet. Legtöbbször hozzáállásunk határozza meg azt, hogy mi történik velünk. A hozzáállás pedig megváltoztatható. Az értékesség érzése olyan atmoszférában tud igazán virágozni, ahol tiszteletben tartják az egyéni különbségeket, nyíltan kimutatják a szeretetet, a hibákat arra használják, hogy tanuljanak belőlük, a kommunikáció nyílt, a szabályok rugalmasak, a felelősségről mintát nyújtanak (betartják az ígéretet) és becsületesek. Szerencsére az önértékelés növelhető, kortól, körülményektől függetlenül. Mivel az alacsony önértékelés tanult dolog, le is lehet szokni róla, és valami új tanulható meg helyette. Erre az újratanulásra születésünktől halálunkig megvan a lehetőségünk, így soha nem késő. Életünk bármely pontján elkezdhetjük a magasabb önértékelés meg­tanulását. Mindig van rá remény, hogy életünk megváltozzon, mert mindig képesek vagyunk új dolgokat tanulni. Egész életünkben fejlődhetünk, változhatunk. Idősebb korunkban kicsit nehezebben, és néha ez lassabban is megy. Minden azon múlik, mennyire vagyunk állhatatosak abban, hogy a saját utunkat járjuk. Annak a tudása, hogy a változás lehetséges, valamint a változás iránti elköteleződés már hatalmas előrelépést jelent. Lehet, hogy néhányan lassan tanulunk, de mindannyian taníthatók vagyunk. Értékeljük magunkat! Tomori Nóra Likeolj...

tovább

Virginia Satir az önértékelésről

»Írta - - 2015. feb 19 in Blog, Boldogság, Család | 0 Hozzászólás

Virginia Satir az önértékelésről

Virginia Satir az egyik legismertebb családterapeuta, aki elsőként a világon rendszerben szemlélte a családtagok, és egymással kapcsolatban lévő emberek személyiségét, viselkedését. „A család együttélésének művészete” című könyvében találkozhatunk mély hatást gyakorló felfogásáról az önértékelésről és önszeretetről. „Ha szeretem magamat, és jó érzéseim vannak önmagammal kapcsolatban, akkor a méltóság, az őszinteség, az erő, szeretet és a realitás állapotában találkozom az élet kihívásaival." Ez az állapot a magas önértékelés. Ezzel szemben, ha valaki lebecsüli, utálja magát, akkor áldozattá, legyőzötté válik: „Ha nem szeretem magam, akkor leértékelem, büntetem magam. Ilyenkor a félelem és tehetetlenség helyzetéből fogadom az életet, s olyan állapotot hozok létre, amelyben áldozatnak érzem magam, és e szerint is cselekszem. Vakon büntetem magamat és másokat is. Másokat tartok felelősnek azért, amit én teszek." Az ehhez társuló lelkiállapotban az ember úgy érzi, semmibe veszik, nem számít, fél a visszautasítástól, Ez az állapot az alacsony önértékelés. Az az ember, aki nem becsüli magát, másoktól várja - feleségétől, férjétől, gyermekétől, szerelmétől, hogy értékelje őt. Sokak szerint helytelen az a nézet, hogy az ember szeresse és értékelje önmagát. Szerintük önmagunk szeretete önzést jelent. Az ellenségeskedés elkerülése érdekében az embereknek azt tanították, hogy másokat szeressenek maguk helyett. Ez önlebecsüléshez vezet. Rengeteg bizonyítékunk van rá, hogy önmagunk szeretete teszi lehetővé, hogy másokat szeressünk. Az önbecsülés és az önzés két különböző dolog. Az önzés a felsőbbrendűség egyik formája, amelynek az üzenete valami olyasmi, hogy „Én jobb vagyok nálad". Önmagunk szeretete pedig értékességünk melletti állásfoglalás. Amikor értékesnek tartom magam, hasonlóan értékesként tudom szeretni a másikat is. Amikor viszont nem szeretem magam, mások iránt is irigységet, félelmet, utálatot érezhetek. Attól is félhetünk, hogy én-központúnak fognak tartani bennünket. Tapasztalatok szerint a félelmet legjobban úgy tudjuk csökkenteni, ha nyíltan beismerjük. Mondhatjuk pl. azt, hogy „Attól félek, elutasítasz, ha elmondom, hogy elfogadom és szeretem magam". Utána ellenőrizd ezt a feltevést: „Igaz ez?" Az esetek kilencvenöt százalékában a válasz ez: „Dehogy utasítalak el! Inkább bátornak tartalak, hogy ezt mondod". Meghökkentő, hogy ez megtörténhet, amikor szembetalálkozunk saját sárkányunkkal - az Elutasítástól való Félelemmel -, főleg, ha ez ilyen egyszerűen zajlik. A jó emberi kapcsolatok, a szeretetteljes viselkedés azokra az emberekre jellemző, akiknek stabil, erős az önbecsülésük. Egészen egyszerűen azok az emberek képesek másokat szeretni, értékelni, és a valóságot megfelelően kezelni, akik szeretik és értékesnek tartják önmagukat. Az erős, jó önértékelés az alapja az egészséges és boldog életnek, a kielégítő kapcsolatoknak, valamint a hatékony és felelős viselkedésnek. Amikor valaki szereti magát, nem fog olyat tenni, amivel sérti, lealacsonyítja, vagy rombolja önmagát, és nem fog másokat felelősnek tartani a saját viselkedéséért. Az ilyen emberek nem fognak drogokba, alkoholba vagy dohányzásba menekülni, vagy nem hagyják, hogy mások fizikailag vagy lelkileg rosszul bánjanak velük. Akik jól bánnak önmagukkal, a kapcsolataikat sem fogják az erőszak által megfertőzni. Akik nem szeretik magukat, könnyen válhatnak gátlástalan emberek rombolásának eszközeivé. Lényegében elajándékozzák saját erejüket, ami gyakran érzelmi rabszolgasághoz vezet. Minél erősebb valakinek az önértékelése, annál bátrabban tud változtatni a viselkedésén. Minél jobban értékeli magát, annál kevésbé követel dolgokat másoktól. Minél kevesebbet követel másoktól, annál több bizalmat tud érezni. Minél inkább tud bízni magában és másokban, annál inkább tud szeretni. Minél inkább szeret másokat, annál kevésbé fél tőlük. Minél jobban együttműködik a többiekkel, annál inkább megismeri őket. Minél inkább ismerik egymást, annál erősebb a kapcsolat közöttük, így az önértékelő viselkedés segít véget vetni az emberek, közötti elszigeteltségnek, elidegenedésnek. Magas önértékelést és önbecsülést kívánok! Tomori Nóra Likeolj...

tovább

Célkitűzések és a hosszú élet kapcsolata

»Írta - - 2014. okt 27 in Blog, Boldogság, Család | 0 Hozzászólás

Célkitűzések és a hosszú élet kapcsolata

A Psychological Science Journal oldalán megjelent kutatás szerint, ha valaki célokat állít maga elé, legyen akármennyi idős, jó eséllyel meghosszabbítja vele az életét. A kutatásba hatezer 20 és 75 év életkor között lévő embert vontak be.A megfigyelés időtartama 14 év volt. Három összetevőt figyeltek.1. A résztvevőnek voltak-e kimondott céljai?2. Többségében jó vagy rossz emberi kapcsolatai voltak?3. Pozitív, vagy negatív érzelmei voltak-e többségben?A megfigyelt időszak alatt 569 résztvevő (9%) halt meg. A kutatás eredménye azt mutatta, hogy azok, akik életben voltak az időszak végén, nagyobb arányban éltek céltudatos életet és voltak jobb emberi kapcsolataik azoknál, akik meghaltak. Ez nemcsak az időskorúakra, hanem a fiatalokra is igaz volt. És egyformán igaznak bizonyult azokra, akik aktív korúak voltak, és a nyugdíjasokra.Nem kérdés tehát, hogy kellenek célok.Az életvezetési tanácsadás során a célok felállítása az első dolog, amit megtörteszünk, viszont nem mindegy, hogyan. Tanácsadóként nem állíthatunk fel célokat mások számára. Az ügyfél céljai csak akkor értékesek és életszerűek, ha belülről, saját értékrendből és késztetésből alakulnak ki, és az ügyfél maga állítja fel őket. A tanácsadó abban segíthet, hogy különböző nézőpontokból láttasson dolgokat, különböző olvasatokat keressen dolgoknak, és ezzel segítsen más megvilágításba helyezni dolgokat, vagy az alapos körbejárást.Szülőkként gyermekünknek is lehetünk “életvezetési tanácsadói”. Segíthetünk gyermekeinknek céljaikat felállítani. A maguk által felállított célokat biztosan magukénak fogják érezni, míg a kívülről kapottakat nem.Segítsük őket kérdésekkel!-Mit szeretnél elérni ma az iskolában?-Mit szeretnél a nap végéig?-Mit szeretnél elérni ezzel a találkozóval/különórával/sportfoglalkozással?-Mit szeretnél elérni ennek a mailnek/sms-nek az elküldésével?-Mit szeretnél elérni ennek a beszélgetésnek a során?Sikeres célfelállítást, és sikeres gyermeknevelést kívánok!Tomori Nóra Likeolj...

tovább

NEVELJÜNK GYERMEKEINKBE SIKERESSÉGTUDATOT!

»Írta - - 2014. feb 01 in Blog, Család, Érzelmi intelligencia, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

NEVELJÜNK GYERMEKEINKBE SIKERESSÉGTUDATOT!

Jó dolog nyerni, nagyon rossz veszíteni.  A baj az, hogy azok a szülők, akik hajlamosak “vesztesnek” érezni magukat (és ezért másokat okolni), sajnos “vesztes” gyerekeket nevelnek, akaratlanul is. Mivel senki sem lehet örökké a győztes oldalon, leghasznosabb az időnként elkerülhetetlen kudarc érzését élhetőbbé, elfogadhatóbbá tenni, méghozzá nagyon tudatosan.Már az is valamit segít, ha olyan szavakat használunk a kudarc helyett, mint például “ tapasztalat”, “tanulási lehetőség”, “tanulság”, “fejlődés”, “bölcsebbé válás”, stb. Különösen segíthet ez, ha gyerekekről van szó. Mert megváltoztathatja a helyzetről kialakított képet, tompíthatja a szomorúság mértékét.Vannak olyan érzéseink, amik kezelésére nagyon kevés eszközünk van. Tipikusan ilyenek a csalódottság, tehetetlenség, alkalmatlanság, kirekesztettség, félelem.Ha veszítünk, fájdalmat élünk meg. De mindannyian különböző intenzitással! Ez pedig attól függ, hogyan vélekedünk a versenyről, a nyerés-vesztés lehetőségeiben rejlő fejlődési lehetőségekről, milyen mértékben vetjük alá magunkat szüleink vagy más hatalomban lévő emberek akaratának, stb. Vannak, akik gyorsabban tovább tudnak lépni és akár nagymértékű fejlődésre képesek kudarcaik hatására, vannak, akik hosszan belemerülnek a fájdalomba.Gyermekeinknek nagyon sokat segíthetünk, hogy vereségeiket a javukra fordíthassák. A helyzet jobb megértésére mégis előbb nézzünk tipikus példákat arra, ami a gyerek “vesztes vagyok” tudatát erősíti:- “Az élet mindig nyertesekből és vesztesekből áll”. Az ilyen vélekedés rendszerint olyan családban lévő gyermekben alakul ki, ahol a szülők hajlamosak fekete-fehérnek látni a világot.- “Nekem ez úgysem fog menni”. Ezt az az ember gondolja így, akit gyerekkorában nem bátorítottak eléggé, akinek nem támogatták az ötletei megvalósítását, akit nem dicsértek meg az apró sikerekért. Azok a gyerekek is alkalmatlannak fogják érezni magukat, akiket ignorálnak.- “Fontos, hogy mások mit gondolnak rólam”. Ez azokban a gyerekekben alakul ki, akiknek a szülei számára nagyon fontos a státusz, a társadalmi rang. A szülők maguk is mindig másoknak akarnak megfelelni.- “Gyűlölöm a versengést”. Ez akkor alakul ki a gyerekben, ha túlságosan sok olyan versengésnek van kitéve, ahol rendszeresen alul marad.- “Minden versenyben csak egy győztes van”. Ezt az a gyerek gondolja így, akinek a családján belül is verseny határozza meg az abban elfoglalt helyet.- “Száz százalékot kell teljesítenem”. A perfekcionista szülők gyerekei fognak így érezni.- “Szerencse kérdése”. Az a szülő, aki az életet hibáztatja a maga kudarcaiért, olyan gyermeket fog nevelni, ki a szerencsének tudja be saját sikereit vagy kudarcait.- “Ha nem sikerül, akkor szégyellni fogom magam”. Ez a gondolat azokban a gyerekekben fejlődik ki, akiknek valamilyen okból titkolni kell képességeiket, vagy azok hiányát.-“Mások nem tudják, milyen is vagyok valójában”. Azok a gyerekek vélekednek így, akik valamilyen okból másképp kell viselkedjenek házon kívül, mint otthon.-“Túl nehéz”. Az a gyerek érzi ezt, akinek a szülei tökéletességre törekednek, ítélkezőek, vagy túlzottan kritikusak.-“Nem akarok sikeres lenni mert valójában előnyeim származnak abból, ha vesztesnek érzem magam”. Ez egy különösen tudatalatti meggyőződés. Azoknak a szülőknek a gyerekeiben alakul ki, akik nagyon hajlamosak a gyengék és az “áldozatok” gyámolítására. Hogyan tehetjük gyermekeinket mentessé a fenti meggyőződésektől?- Kis sikereket is nagyon ünnepeljünk meg!- Hagyjuk gyermekeiknek, hogy kifejezzék alkalmankénti csalódottságukat! Mondjuk nekik például, hogy igen, rossz dolog történt veled most, velem is történt már ilyen. Ezzel megadjuk neki azt a lehetőséget, hogy kudarcérzését elfogadhatónak élje meg.- Tanítsuk őt arra, hogy nem léteznek vesztesek. Csak olyan emberek léteznek, akik nem tanultak a tapasztalataikból!- Bátorítsuk őket arra, hogy csapatsportot űzzenek! A csapatban sportolók megtanulják megélni azt, hogy a nyerés és vesztés másokkal közös élmény lehet.- Bátorítsuk őket arra is, hogy csapatversenyben mindig köszönjék meg a játékot a másik félnek, függetlenül attól, hogy nyertek, vagy veszítettek.a-ha kudarcot élnek meg valamiben, az egyáltalán nem azt jelenti, hogy ők nem sikeresek. A “sikeres vagyok” tudat, az általános identitástudat része, míg a kudarc csak egy élmény. Más szóval, minden sikeres játékosnak vannak sikertelen játszmái.- Játsszunk velük olyan játékot, ahol mi vagyunk a vesztesek! Mutassuk meg ebben, hogy hogyan kell jól kezelni a vereséget.- Buzdítsuk őket arra, hogy humorral fogják fel a kudarcot!- Saját kudarcélményeinket osszuk meg gyermekeinkkel! Ez segít nekik megérteni, hogy a kudarc természetes dolog.- Ha túl szigorúak saját magukhoz, bíztassuk őket, hogy legközelebb jobban fog menni.Jó gyermeknevelést kívánok!Tomori NóraLikeolj...

tovább

ISMERD MEG PARTNEREDET – GYERMEKNEVELÉS

»Írta - - 2014. jan 27 in Blog, Család, Érzelmi intelligencia, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

ISMERD MEG PARTNEREDET – GYERMEKNEVELÉS

Mielőtt komolyan összekötnénk életünket partnerünkkel, sok minden mellett arról is érdemes minél teljesebb képet szereznünk, hogy társunk hogyan vélekedik gyermekvállalás, gyermeknevelés kérdésében. Minél többet megtudunk egymásról, annál sikeresebb lehet együttélésünk. Sokszor esünk abba a hibába, hogy társunkkal kapcsolatban előfeltételezésekbe bocsátkozunk. Főleg a kapcsolat elején azt feltételezzük, hogy biztos ő is pont úgy képzel és képvisel dolgokat, ahogyan mi. Pedig lehet, hogy az ő általa megélt élettapasztalatok, a családból hozott bevésődések meglepően különböző véleményre, értékekre és tervekre sarkallták őt. Ezért a legalapvetőbb kérdésekben sem célszerű feltételezéseinkre hagyatkozni. A legnyilvánvalóbbnak tűnő dolgokban sem biztos, hogy hasonló értékek mentén mozgunk. Akarjunk megtudni mindent, a legalapvetőbb dolgoktól kezdve, a legmélyebb kérdésekig.1. Szeretnél gyerekeket?2. Lehet gyereked?3. Szerinted mi lehet a legidősebb életkor arra, hogy valakinek még gyereke legyen?4. Hány gyereket szeretnél?5. Mi az ideális korkülönbség a szülők és a gyerekek között?6. Hogy éreznéd magad, ha nem lehetne gyereked?7. Fiút vagy lányt szeretnél?8. Ki felelős a születésszabályozásért?9. Egy kapcsolat milyen szakaszában célszerű közös gyereket vállalni?10. Mit tennél nem kívánt terhesség esetén?11. Mi a véleményed a sterilizálásról?12. Gondolkodnál örökbefogadáson, ha nem lehetne gyereked?13. Mit gondolsz az abortuszról?14. Mennyire tartod fontosnak, hogy a gyerekeid teljes családban nőjenek fel?15. Mennyire fontos, hogy a tágabb családod közelében nőjenek fel a gyerekeid?16. Mennyire fontos szerinted az, hogy az anyák szoptassák gyermekeiket? Mennyi ideig?17. Mi a jobb, ha bármikor etetik a babát, ha éhes, vagy jobb valamilyen időbeosztást követni?18. Mennyi ideig kell vajon egy gyerekkel valamelyik szülőnek otthon maradni?19. Ki maradjon otthon a gyerekkel? Csak az anyja, vagy felváltva?20. Hol aludjon a baba? Külön szobában? Szülőkkel? Mennyi ideig?21. Hogyan vélekedsz fegyelmezés kérdésében?22. Mi volt a szüleid véleménye a fegyelmezésről? Milyen szülői elveket vallottak?23. Mennyire voltak szigorúk a szüleid? Melyikük volt szigorúbb?24. Mi a véleményed egy gyerek elfenekeléséről?25. Mikor kell szerinted figyelembe venni egy gyerek véleményét?26. Mit tennél, ha nem szeretnéd a gyereked barátait?27. Hogyan szeretnéd a gyerekeiddel közös időt eltölteni?28. Különbözően kell nevelni a fiút és a lányt?29. Mi a véleményed a házi feladatok, a tanulás, a tanulmányok fontosságáról?30. Mi a véleményed az iskolai fegyelmezésről?31. Mi a véleményed a különböző fajta iskolákról és az iskolai nevelésről?32. Mi a véleményed arról, hogy sok szülő a gyerekein igyekszik kiélni saját be nem teljesített ambícióit?33. Mi a véleményed a gyerekek motiválásának módszereiről?34. Inkább a szigorúság, vagy inkább az engedékenység a célravezető a gyereknevelésben?35. Büntetnél, vagy dicsérnél?36. Mit szólsz a számítógépes játékok és chatprogramok terjedéséhez?37. Mi a véleményed elkésés vagy pontosság kérdésében?38. A gyerekek milyen idős korukban kezdjenek el besegíteni  a háztartásban?39. Zsebpénz kérdésében hogyan vélekedsz? Mikortól? Mennyit?40. Mit gondolsz arról, ha a gyerekek pénzt keresnek nyári szünetben?41. Mi a véleményed a házasságon kívüli gyerekszülésről és nevelésről?42. Hogyan választanál nevet a gyerekednek?43. Mit tennél, ha megtudnád, hogy a gyereked drogozik?44. Hogy éreznéd magad, ha a gyereked külföldre menne tanulni?45. Kik segítsenek be a gyereknevelésbe?46. Mennyire kell a nagyszülőket bevonni a gyerekek nevelésébe?47. Mit gondolsz arról, ha valaki a gyerekei mellett az otthonától távol dolgozik?48. Mit szeretnéd, hogy a gyerekeid csináljanak az iskolán kívül? Sport, művészetek, hobbik, játékok, cserkészet, stb.…?49. Mi a véleményed a túlórákról, hétvégi munkákról gyerekek mellett?50. Az idősebb gyerekek átengedjék játékaikat a kisebbeknek, amikor már nagyobbak?51. Mi a véleményed a szülői bántalmazásról?52. Téged bántalmaztak a szüleid?53. Mit teszel, ha visszabeszél neked egy gyerek?54. Ha több gyereked lenne, különbséget tennél közöttük? Hogyan? Miért?55. Milyen az “álomgyerek”?56. Milyen személyiségjegyeknél örülnél a gyermekedben?57. Mik a partnered olyan személyiségjegyei, amiket nem szeretnéd, hogy a gyereked örököljön?58. Mit tennél, ha a gyereked olyan emberrel szeretne összeházasodni, akit nem kedvelsz, vagy nem tudsz elfogadni?59. Mit tennél, ha felnőtt gyereked válna és vissza akarna költözni hozzád?60. Mi kellene ahhoz, hogy kirúgd otthonról a gyerekedet?Ezek a kérdések persze csak gondolatébresztést szolgálnak, a megismerés tárháza persze kimeríthetetlen… Mindenesetre fontos, hogy megértsük egymást, és alaktani tudjuk kapcsolatainkat a kölcsönös elfogadás mentén.Jó beszélgetést kívánok!Tomori Nóra Likeolj...

tovább

Hogyan (ne) romboljuk gyermekeink önbecsülését?

»Írta - - 2013. okt 17 in Blog, Család, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Hogyan (ne) romboljuk gyermekeink önbecsülését?

Ahhoz, hogy sikeresek lehessünk, nagyon fontos, hogy elegendő önbecsüléssel rendelkezzünk. Sajnos van néhány biztos módszer arra, hogyan szülőként rombolhatjuk szavainkkal gyermekeink önbecsülését. - Nincs igazad! - Csalódtam benned! - Szégyenkezem miattad! - Neked ez úgysem fog sikerülni! Bár gyermekeink nem minden szülői kritikát visznek magukkal a felnőttkorba, a fentiek biztosan bevésődnek. Általában azt tesszük a legjobban, ha kerüljük az alábbiakhoz hasonló negatív kijelentéseket, helyettük pozitív, bátorító dolgokat fogalmazunk meg. - Nem tudod megcsinálni! - Nem jó ötlet! - Lehetetlen! - Mekkora butaságot mondtál! - Erre nincs időd! - Hogy menjek most a többi anyuka közé, hogy ezt tetted? - Én rengeteget dolgozom, tőled meg ez a hála! - Annyira ügyetlen vagy! - Nem bízom benned! - Nincs időm rád! - Önző vagy! - Nincs esélyed! - A többiek jobbak nálad! - Nem vagy felkészülve! - Túl nagy falat neked! - Túl magasra teszed a lécet! - Ez a te korodban nem OK! - Túl veszélyes! - Túl elfoglalt vagyok, nem érek rá! - Miért nem vagy olyan, mint…? - Nem vagy egyéniség! Bezzeg…! - Nem érdemled meg! Remélem, senki sem ismer magára a lista alapján… De akkor sem késő, ha mégis… Sikeres szülői szerepvállalást kívánok! Tomori NóraLikeolj...

tovább

Javulnak kapcsolataink, ha pozitívan tekintünk rájuk

»Írta - - 2013. Sze 16 in Blog, Boldogság, Család, Érzelmi intelligencia, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Javulnak kapcsolataink, ha pozitívan tekintünk rájuk

Boldogságunkra és sikerességünkre nagyon erős hatással van kapcsolataink minősége. Erre pedig az van erős hatással, hogy hogyan tekintünk rájuk, pozitívan, vagy kritikusan. Már-már közhely, hogy a jó kapcsolatban élő emberek boldogabbak és egészségesebbek. Emberi kapcsolataink fejlesztését nem tanítják az iskolában, és legtöbb esetben a családban sem. Tudattalanul és önkéntelenül másoljuk őket. Másoljuk szüleinket, később testvéreinket, esetleg barátainkat. Másoljuk a jót, másoljuk a rosszat. Gyermekként semmilyen lehetőségünk nincs arra, hogy bölcs távolságtartással megszűrjük, mi jó, mi nem az. Legtöbbünk csak felnőttként tapasztalja, hogy más családokban másképp alakulnak a kapcsolatok, mint a sajátunkban.Nemrég hozzám fordult egy 37 éves nő, akinek sok szerelmi kapcsolata volt, de egyik sem vált tartóssá. Megvizsgáltuk, milyen meggyőződéseket hordoz magában, és rájöttünk, mi a probléma forrása. Apukája elhagyta a családjukat amikor ő 10 éves volt, hogy egy másik nővel éljen. Ekkor az vált a meggyőződésévé, hogy “minden férfi szemét” (bocsánat, idézet). Következésképp nem tudott megbízni egyetlen férfiben sem. Ezzel a meggyőződéssel pedig nagyon nehéz tartós kapcsolatokat kialakítani, pláne hosszú távra elköteleződni. Ebből az esetből sokféle következtetést lehet levonni, de itt most azt szeretném kiemelni, hogy minden olyan kapcsolat, amelyet sikerül megőrizni, egy valóságos kis civilizáció megőrzését jelenti. Jó irányba vezeti a következő generációt. Ahhoz járul hozzá, hogy gyermekeink között többen legyenek olyanok, akik pozitív meggyőződéseket hordoznak a szerelmi kapcsolatokról.Összeszedtem egy listát arról, hogy hogyan tekinthetünk társkapcsolatunkra pozitívan.- Szerethető vagyok és nem kell a szeretetet szavakkal vagy tettekkel “kiérdemelnem”.- Minden kapcsolatomból csak tanulhatok. Minden ember okkal keveredik az életembe, és megtanulom a leckét, amit megtanít nekem.- Minden kapcsolatom úgy működik, mint egy tükör. Azt tükrözi vissza, hogy én hogyan szeretem önmagamat. Hálás vagyok minden visszatükrözésért.- Társammal kiegészítjük egymást, egy csapatot alkotunk. Tisztelem és elfogadom őt.- Nem akarom őt megváltoztatni.- Minél többet teszek be a kapcsolatba, annál többet kapok vissza.- A kapcsolatunk nem arról szól, hogy ugyanazt kell szeretni, ugyanazt kell csinálni, ugyanazokat a barátságokat kell ápolni, ugyanazokat a hobbikat kell űzni.- Szeretem magamat és nem engedem magamat eltűnni a társam árnyékában.- Elkötelezett vagyok a kapcsolatért.- Megünneplek minden kis sikert, amit együtt elérünk és nem tekintek semmit természetesnek.- Időt és energiát teszek a kapcsolatomba, és bár fontosnak tartom a munkát, sosem engedem, hogy fontosabbá váljon, mint a kapcsolatom.- Ha nehézségek jönnek, megküzdünk velük, ahelyett, hogy továbbállnánk. Megállunk, és arra emlékeztetjük magunkat, hogy valamikor jó volt együtt. Mit tehetünk azért, hogy újra jó legyen?- Előfordulhat, hogy hibázunk. Megbeszéljük és továbbmegyünk. Az örök bűntudatkeltés és bűntudat nem támogatja a kapcsolatokat.- Hosszú időbe telik bizalmat építeni és pillanatok alatt lehet lerombolni. Őszinte és megbízható vagyok a kapcsolatomban.- Minden nap kimutatom a partneremnek a szeretetemet.- Én vagyok a legjobb barátja. Ő a legjobb barátom. Jó párkapcsolatot kívánok! Tomori Nóra, életvezetési tanácsadó, karriertanácsadóLikeolj...

tovább

“OK vagyok, OK vagy” – de hogy jussunk ide?

»Írta - - 2013. jan 11 in Blog, Boldogság, Család, Érzelmi intelligencia, Karrier | 0 Hozzászólás

“OK vagyok, OK vagy” – de hogy jussunk ide?

Ahhoz, hogy sikeresek lehessünk a munkánkban, magánéletünkben, és gyerekeink nevelésében, először is nekünk magunknak kell “ rendben lennünk”.Ha nem érezzük magunkat elég magabiztosnak, önbizalom telinek, elégedettnek, akkor tehetünk magunkért olyan dolgokat, amelyekkel hozzásegíthetjük magunkat ennek eléréséhez.A repülőgépeken , a biztonsági előírások szerint is először magunkra kell föltennünk az oxigénpalackot, és csak azután segíthetünk azoknak, akik ebben segítségre szorulnak, gyerekek, stb. Hogyan tehetjük fel a képzeletbeli “oxigénpalackot” magunkra a mindennapokban, hogy elég jól legyünk ahhoz, hogy munkánkban, emberi kapcsolatainkban és gyermekeink nevelésében sikeresek legyünk?Néhány lehetőséget szedtem össze, amik garantáltan segítenek.1. Írjunk le 100 dolgot, amit szeretünk, nagyra becsülünk magunkban!2. Írjunk le 100 dolgot, amiben jók vagyunk!3. Írjunk le 100 olyan jó dolgot, ami velünk történt az elmúlt hónapban! Kutatások igazolják, hogy, ha minden nap összeírjuk, milyen jó dolgok történnek velünk, három hét alatt érzékelhetően boldogabbnak érezzük magunkat.4. Menjünk körbe minden nap az otthonunkban, és vegyük számba, mi mindenünk van, aminek örülünk, mi minden működik jól.5. Szedjünk össze legalább 10 olyan dolgot, amit sikeresen megcsináltunk, és írjuk le, hogy ezekben sikeresek voltunk!6. A sikeres és jó dolgokat kössük is össze a lehetséges okokkal, azaz mi mit tettünk, mi hogyan értük el, hogy az adott dolog jól sikerüljön. Semmi sem a véletlen szerencse műve, vegyük észre, hogy mi is ott voltunk! Írjuk le: “Ez a jó dolog azért történt velem, mert…” Ezzel segítünk agyunknak abban, hogy összekösse a jó dolgokat a bekövetkezésükért való saját felelősségünkkel.7. Fogadjunk el minden bókot, dicséretet! Higgyük el, hogy igazak! Legyünk büszkék magunkra! Köszönjük meg, és kimondatlanul tegyük hozzá: igen, ez így van!8. Ha túl nagy feladtok állnak előttünk, koncentráljunk az apró lépésekre!9. Koncentráljuk a tettekre! Jusson eszünkbe, hogy a tettek hangosabban beszélnek a szavaknál!10. Keressük a dolgok optimista megközelítését! Ez segíteni fog megtalálni a jót magunkban és másokban is!11. Mindig a jót keressük embertársainkban! És tudatosítsuk magunkban ezeket!12. Magunk felé mindig legyünk elnézők és megbocsátók! Bocsássunk meg magunknak minden hibáért, amit elkövettünk! Így segítsünk magunknak kijönni bűntudatunkból! Ne büntessük magunkat bűntudattal! Megbocsátással a múltat nem változtathatjuk meg, de a jövőt igen! Szeretettel,Tomori Nóra   Likeolj...

tovább

Jó kérdések párkapcsolatunk elmélyítésére

»Írta - - 2012. dec 11 in Blog, Boldogság, Család, Érzelmi intelligencia, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Jó kérdések párkapcsolatunk elmélyítésére

Azoknak a pároknak, akik között erős kötelékek vannak, megmarad kíváncsiságuk a másik belső élete, érzései és félelmei iránt hosszú távon is.A kapcsolat mélységének ápolására legjobb, ha belső világunkról beszélgetünk társunkkal. Hogyan nyithatjuk meg társunkat, hogyan érjük el, hogy megossza velünk rejtett világát?Példának itt áll néhány kérdés.Milyen volt a napod?Nagyon egyszerű kérdés, ami abban segít, hogy a napi alapvetések kérdésében fenntarthassuk a kapcsolatot.Mire van szükséged tőlem?Ezzel magunknak segítünk abban, hogy valóban azt nyújthassuk társunknak, amire szüksége van.Mire vágysz ma még? Holnap? Ebben a hónapban?Ez a kérdés megmutatja társunknak, hogy figyelünk, rá, és segít abban is, hogy inkább pozitív dolgokra koncentráljunk mindketten…Mik azok a dolgok, amiket legjobban értékelsz bennem?Milyen dolgokat teszek, amiből leginkább tudod, hogy szeretlek?Ha szereplő lennél egy könyvben, melyik karaktert választanád?Ha visszamehetnél a tinédzserkorodba, mi jutna eszedbe?Milyen lenne a tökéletes Te-napod? Mi lenne az a nap, amikor tökéletesen jól érzed magad?  Program-, vagy ajándékötlet forrása is lehet egy ilyen kérdés…Ha egy nap a helyedben lennék, hogy érezném magam? Mit tapasztalnék?Mihez kezdenél, ha nem számítana a pénz?Mi a legnagyobb félelmed?Mi volt a legjobb dolog, ami valaha történt veled?Sikeres párkapcsolatot kívánok!Tomori NóraLikeolj...

tovább

OK és EQ otthon és a munkahelyen

»Írta - - 2012. nov 08 in Blog, Család, Érzelmi intelligencia, Karrier | 0 Hozzászólás

OK és EQ otthon és a munkahelyen

 Thomas A. Harris klasszikusnak számító OK vagyok, OK vagy címmel írt könyve nagyon megragadta a figyelmemet. Rendkívüli egyszerűséggel használható eszközt ad kezünkbe érzelmi intelligenciánk fejlesztésére és igazi kölcsönös kapcsolatok kialakításának képességére magán- és munkaéletünkben.Ennek 4 szintje: 1.     Tudatosítsuk magunkban érzéseinket.2.     Irányítsuk érzéseinket.3.     Tudatosítsuk magunkban mások érzéseit.4.     Segítsünk másokat érzéseik irányításában.Ahhoz, hogy jó kapcsolatokat alakíthassunk ki, azt kell tudnunk elérni, hogy ne pusztán érzelmi alapon hozzunk döntéseket, ne dühünkben reagáljunk, és ne is félelmünkben, hanem mindig gondolkodjunk, saját és a másik helyzetéről összegyűjtött racionális információink alapján, tudatosan hozzuk meg döntéseinket. Négyféle alapállásból tekinthetünk a világra:1. Én OK vagyok  - te OK vagy2. Én OK vagyok, - te nem vagy OK3. Én nem vagyok OK - te OK vagy4. Én nem vagyok OK - te nem vagy OK1. Én OK vagyok- te OK vagy Akik képesek ilyen alapállásban élni, szerencsések, kiegyensúlyozottak, és magabiztossággal alakítják kapcsolataikat a munkahelyükön, barátságaikban, és otthon. Képesek egyenrangú kapcsolatok kialakítására. Elmondhatják magukról, hogy elégedettek, békében élnek magukkal. Gyermekeiknek is esélyük van boldogan és kiegyensúlyozottan cseperedni.2. Én OK vagyok - te nem vagy OKŐk azok az emberek, akik jellemzően másokat vádolnak mindenért, ami nehézséget okoz, vagy nem sikerül. Ők azok, akik a maguk problémáiért másokat tesznek felelőssé. Nehezükre esik felelősséget vállalni saját döntéseikért, nehézségeikért, érzéseikért. Kapcsolataikban ők játsszák a “vádaskodó” szerepet. 3. Én nem vagyok OK- te OK vagy Ők jellemzően alacsony önértékelésű emberek, akik hajlamosak örökösen bűntudatban élni. Bármi nem sikerül, magukban keresik a hibát. Kerülik a kihívásokat, mert minden nehézség csak bűntudatukat erősíti tovább. 4. Én nem vagyok OK – Te nem vagy OK.A létező legrosszabb perspektíva. Ők sem magukat, sem másokat nem tudnak értékelni. Munkahelyen hajlamosak a destruktív viselkedésre, cinizmusra. Nem vállalják a felelősséget saját életükért. Hajlanak a depresszív gondolatokra és szerencsétlenségükért az egész világot teszik felelőssé. Családban hajlamosak átadni gyermekeiknek is az alacsony önértékelés tudatát. Szerencsére gondolataink irányításával képesek vagyunk változtatni helyzetünkön. Legközelebb megnézzük, hogyan terelhetjük magunkat  az “én OK vagyok – te OK vagy” helyzetbe.  Szeretettel,Tomori NóraLikeolj...

tovább

Az empátia tudománya, mire tanítsuk gyermekeinket?

»Írta - - 2012. Sze 05 in Blog, Család, Érzelmi intelligencia, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Az empátia tudománya, mire tanítsuk gyermekeinket?

Az empátia tudománya, mire tanítsuk gyermekeinket?Fontos érzelmi képességünk az empátia. Minden szülő jól teszi, ha tanítani igyekszik gyermekének, hogyan legyen empatikus. Ez minden gyermek esetében fejleszthető, függetlenül attól, hogy veleszületett tulajdonságai szerint mennyire képes mások megértésére és mások helyzetének átélésére.  Gyermekeink jobb empátiás képességgel jobb kapcsolatok építésére lesznek képesek felnőtt korukban.Az empátia és az érzelmi intelligencia szorosan összefüggnek egymással, az empatikus emberek több önbizalomra is szert tesznek, és elég jól képesek érezni magukat ahhoz, hogy mások is jól érezzék magukat velük, mellettük.Néhány dolgot érdemes megjegyeznünk.Az empátia korai életkorban fejlődik ki, utánzás, azaz agyunkban végbemenő  tükrözési folyamat útján. Miközben figyelünk valakit, amint valamit csinál, képesek leszünk azt érezni mi is, amit ő érez. Erre példa, amikor valaki becsípi az ujját és felszisszenünk, vagy, ha nevetést hallunk és ránk ragad, anélkül, hogy pontosan tudnánk, min nevettek a többiek.Ha túlságosan túlárasztó, esetleg elborzasztó amit látunk, agyunk automatikusan abbahagyja a tükrözést, empátiánk kikapcsol, ezzel segít nekünk megbirkózni a látottak befogadásával. Ez történik rendszeresen súlyos sérülteket kezelő orvosokkal, ápolókkal. Ez tudatalatti folyamat. Gyermekeinknek azzal segíthetünk empátiás készségük fejlesztésében, hogy olyan dolgokat engedünk látni nekik (pl. tévében), amik befogadhatóak számukra és pozitívan befolyásolják érzelmeiket.Azzal is segíthetünk gyermekeinknek empátiás készségük fejlesztésében, ha javasoljuk nekik, hogy figyeljék meg, hogy valaki milyen módon beszél. Vannak tipikus megnyilvánulások, amelyek arról árulkodnak, hogy aki kimondta őket, mennyire empatikus ember, mennyire figyel a másikra.Azzal is segíthetünk gyermekeinknek, ha megkérjük őket, minden nap segítsenek valamiben valamelyik társuknak. A segítségnyújtás az egyik legkiválóbb empátiafejlesztő tevékenység, ami ugyanakkor más formában is megtérül. Meg is kérdezhetjük gyermekünket esténként, kinek segített aznap?Persze lehetetlen minden pillanatban empatikusnak lenni. Az empátia mértéke skálán mozog. Ha tanítani akarjuk gyermekeinknek, vagy a környezetünkben lévőknek, legjobb, ha lehetőségünk szerint igyekszünk példaképként viselkedni. Gyakoroljuk például a másik helyzetébe való beleérzés képességét, aminek útján logikusan kitaláljuk, hogy a másik szemszögéből hogyan látható egy történés. Például, ha a szomszédunk fáradt, és mi nem hagyjuk abba a hangos zenehallgatást, vajon, hogyan érezheti magát. Ezt megbeszélhetjük gyermekünkkel is.Alább két idézet az empátiáról, melyek kedvesek nekem.“ Az igazi barátsághoz az szükséges, hogy az egyik fél olyan támogatást nyújtson, amire a másiknak abban a pillanatban szüksége van.”Bereczkei Tamás “Amíg nem éled át, milyen a másiknak, addig nem tudsz szeretni. Amíg nem fáj neked a fájdalom, amit másnak okozol, nem tudsz szeretni…  Együtt érezni valakivel csak akkor lehet, ha az én idegeim is összerándulnak attól,amit benne én okozok.”Müller Péter Szeretettel,Tomori NóraLikeolj...

tovább

Az élet könnyebb humorral

»Írta - - 2012. aug 01 in Blog, Boldogság, Család, Érzelmi intelligencia, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Az élet könnyebb humorral

„Ha elcsúszol egy banánhéjon, az emberek nevetnek rajtad. De ha elmeséled az embereknek, hogy elcsúsztál egy banánhéjon, a nevetés a tiéd.” - Nora Ephron Vannak emberek, akik többet képesek nevetni, mint mások. Humorérzékük valóban boldogabbá is teszi őket szomorkodó társaiknál. Régen bizonyítást nyert már, hogy a nevetés megnyugtatja a kardiovaszkuláris rendszert, csökkenti a depresszív tüneteket, javítja a kapcsolatokat és valóban optimistábbá tesz. Így hatalmas erőforrást jelent ahhoz, hogy jó életünk lehessen. Kutatások mutatják, hogy a humor a hatékony vezetésnek is kiváló eszköze, nemcsak azért, mert kiváló stressz oldó, hanem azért is, mert a munkahelyi morált is jótékonyan befolyásolja. A gyereknevelés is simább menet, ha anyu, apu nevetni, nevettetni tud. A házasságok is tartósabbak, ha a partnerek között működik a humor. Tanulmányok szerint a gyász kiheverése is könnyebb, ha van bennünk humorérzék. Bár a főemlősök is képesek társaikkal játszani, a humor a tudatosság és a beszédkészség kialakulásával fejlődött ki az emberben. A tudatosság tett képessé bennünket arra, hogy emlékezzünk a múltra és fontolgassuk a jövőt. A jövő persze tele van félnivalóval, humorával viszont félelmei csillapításában segített magán a gondolkodó ember. A humor a törzsek között és azokon belül is közelebb hozta egymáshoz az embereket. Nem ide tartozik persze a gúny, a mások kárára nevetés öröme, ami maró fájdalmat okoz és csak az emberek eltávolodását szolgálja. Az élet tele van lehetőségekkel, hogy nevethessünk, ragadjunk meg minden alkalmat, hogy jó kedvünk legyen. Jó humorérzéket kívánok! Tomori Nóra Likeolj...

tovább

Ötletek az empátia fejlesztésére

»Írta - - 2012. Júl 27 in Blog, Család, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Ötletek az empátia fejlesztésére

Ötletek az empátia fejlesztésére  Mi is az empátia?Az empátia az a képesség, amellyel át tudjuk érezni egy másik ember helyzetét, érzelmeit, képesek vagyunk beleélni magunkat az ő helyzetébe és az ő szemével nézni a világot. Beleéljük magunkat embertársunk helyzetébe és így fel tudjuk fogni az ő érzéseit. Van, akinek ez könnyebb, van, akinek nehezebb, bizonyos mértékig mindenkiben megvan, és fejleszthető ez a képesség. Empátiás képességünk azon is múlik, mi magunk milyen pillanatnyi hangulatban vagyunk, mennyire vagyunk frissek, nyitottak, stb. Ha minden ember nagyon empatikus lenne, akkor a világ nagyon humánus módon működne. Több empátiával a családok is boldogabbak lennének, kevesebb lenne a válás, kevesebb gond lenne a gyerekekkel is. Adok néhány tanácsot az empátia fejlesztésére.  - Agyunk működése során pszihichikusan tükrözi a valóságot. Így, amikor látunk valakit, miközben valamit csinál, az az érzés tölt el bennünket is, amit az ember érez, aki cselekszik. Amikor a gyerekek a szüleiket figyelik, ugyanazokat az érzéseket élik át, amit a szüleik tapasztalnak. Ha tehát gyermekünket empátiára akarjuk tanítani, legyünk magunk is empatikusak! A gyermek agya tükrözni fogja érzéseinket és empátiát fog fejleszteni. - Társadalmunkban él egy kép, miszerint a nők empatikusabbak a férfiaknál. Ez nincs így. - Sohase ítélkezzünk senkiről anélkül, hogy pontosan ismernénk a helyzetét. Mielőtt bárkit megítélnénk, éljük bele magunkat a helyzetébe és kérdezzük meg magunktól, mi hogy éreznénk magunkat és mit tennénk a helyében? Próbáljuk utánozni mimikáját, testbeszédét is, hogy jobban megértük őt. És figyeljük meg, mit érzünk.  - Igyekezzünk megfigyelni az embereket. Ezt szinte automatikusan tesszük éttermekben, buszon, utcán, bevásárlóközpontokban. Próbáljunk történetet kitalálni az emberekről, akiket látunk. Kik lehetnek? Milyen kapcsolatban lehetnek egymással? Milyen tevékenységben érzik jól magukat? Mik lehetnek a félelmeik? Nem kell, hogy eltaláljuk a valóságot maga a gyakorlat mindenképp segít abban, hogy jobban tudjunk “olvasni” az emberekből, és jobban megértsük őket.  - Mindannyian hajlamosak vagyunk azt gondolni vitás helyzetekben, hogy igazunk van, és a mi véleményünk az egyetlen helyes gondolatmenet, a “végső igazság”. Ez az emberek természetes elfogultsága önmaguk irányában, ami abból származik, hogy önkéntelenül magunkat védelmezzük, önigazolást keresünk, ezzel önkéntelenül is önbecsülésünket és magabiztosságunkat igyekszünk erősíteni. A bennünk élő, kiskorunk óta felépített hiedelemrendszert erősítjük újra és újra. Amit már eddig is igazunk véltünk, azt újra megerősítjük, minden mást akaratlanul is elutasítunk. Előzetesen meglévő előfeltételezéseinket erősítgetjük minden egyes véleményalkotást során. Ha azonban tudatosan odafigyelünk arra, hogy ne feltétlenül a mi “logikánkat tartsuk az egyetlen helyes” útnak és kilépünk a megszokott gondolkodási sémáinkból, rá fogunk találni más lehetséges megközelítési módokra. Könnyen be fogjuk látni, hogy minden problémára sokféle jó megoldás adható.  - Olvassunk minél több regényt. Kimutatták, hogy azok a felnőttek, akik rendszeresen regényeket olvasnak, jobb empátiás készségekkel rendelkeznek, mint a nem olvasók. A regények segítenek beleélni magunkat mások helyzetébe és megérteni érzéseiket.  - Ha kedvünk van hozzá, írhatunk magunk is történeteket valakiről. Ahhoz, hogy írni tudjunk egy emberről, empátiára van szükségünk. Empátia szükséges egy karakter megalkotásához, és gondolatvilágának megjelenítéséhez.  - Legyünk kedvesek! A kedvesség önmagában is fokozza az empátiás készséget. Ugyanis akihez kedvesek vagyunk, azzal önkéntelenül is jobban együtt érzünk és érzéseink pozitívabbakká válnak felé. A kedvesség egyúttal abban is segít, hogy magunkat jobban érezzük és jobban szeressük. Empatikus szeretettel,Tomori Nóra  Likeolj...

tovább

A boldogságról

»Írta - - 2012. jan 01 in Blog, Boldogság, Család, Érzelmi intelligencia | 0 Hozzászólás

A boldogságról

 A boldogságról Egy közelmúltban készült felmérés szerint boldogságot tekintve mi magyarok “hátul kullogunk”. A világ legboldogabb országai Dánia, Norvégia, Svédország.Magyarország a felmérésben szereplő 156 ország közül a 110. helyet kapta, Mongólia és Vietnam után.  Ez a kutatás objektív változókat vett figyelembe, mint pl. várható élettartam, munkanélküliség, szociális ellátórendszerek hatékonysága. Mégis tudjuk itt a sírva vigadó nemzet hazájában, hogy hajlamosak vagyunk az elkeseredésre, és a dolgok pesszimista szemlélésére. “Ha boldogságod valaki más tetteitől függ akkor nagy bajban vagy.”Richard Bach A boldogság megélésére egy másik felmérés szerint nemek és társadalmi kapcsolataink szerint is különböző mértékben vagyunk képesek. Több esélye van a boldogság megélésére a nőknek, min a férfiaknak, mert a nők boldogságának fő forrásai elsősorban  kapcsolataikból, gyermekeikből, barátságaikból, társukból származnak, míg a férfiak elsőszámú boldogságforrásként a státusszimbólumokat és a magas jövedelmeket jelölték meg.A társas kapcsolatok hatása a boldogságra mégis minden ember számára jelentős. Az alacsonyabb GDP-vel rendelkező, közösségi, emberi, családi kapcsolatokat méltányoló országokban az emberek nagyobb boldogság megélésére képesek. A családi és társas kapcsolatokat ápoló emberek több örömet képesek átélni, mint az elszigetelődötten élők. Boldogságunk persze 50%-ban genetikailag is meghatározott, a többi felett azonban akaratunkkal is rendelkezhetünk. Gondolataink irányításának képessége sokat számít. Rajtunk múlik tehát, hogy mennyire vagyunk boldogok! Mit tehetünk azért, hogy több boldogságot érezzünk a hétköznapokban? Ne rágódjunk azon, ami még nem jött el! Azaz, ne foglalkozzunk azzal, ami nincs, éljünk a jelenben! Örüljünk a megélhető jó perceknek, keressünk bármit, aminek örülni lehet! Biztos, hogy bármelyik pillanatban fel tudunk sorolni legalább öt olyan dolgot, ami jó, lehet ez bármilyen apróság, apró szépség! Ha ezt minden nap legalább egy alkalommal megtesszük, észrevesszük, hogy egyre több dolognak tudunk örülni és egyre jobban érezzük magunkat!Mosolyogjunk sokat, mutassunk jókedvet, ezzel magunkat is jókedvre derítjük! A mosoly mosolyt szül, keressük jókedvű emberek társaságát, és azt látjuk majd, hogy a mi társaságunkban is örömüket lelik mások! Rendszeresen csináljunk olyan dolgokat, amit szeretünk, kényeztessük magunkat!Még egy fontos dolog: ne környezetünktől várjuk az örömet adó dolgok kezdeményezését, vagy a pozitív visszajelzéseket, dicsérjük meg önmagunkat, amilyen gyakran csak lehet, bármilyen apró dolog is adjon erre okot! És szeressük magunkat!Sok örömöt kívánok!Tomori Nóra, életvezetési tanácsadó, karriertanácsadó    Likeolj...

tovább