Érzelmi intelligencia

Túlélő ötletek szuperérzékenyeknek

»Írta - - 2017. okt 16 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Túlélő ötletek szuperérzékenyeknek

Dr. Elaine Aron 1991-ben kezdett tanulmányokba a szuperérzékenységet illetően. Felismerése szerint az emberek 15-20%-át érinti. A szuperérzékenyek nagyon aktív idegrendszerrel élnek, ezért társaiknál sokkal intenzívebben képesek feldolgozni az őket körülvevő fizikai és pszichológiai környezetet. A hangokat, fényeket, ízeket, színeket, árnyalatokat, apró eltéréseket, mások érzéseit, hangulatát, stb. Éppen ezért érzéketlenebb társaiknál jóval hamarabb el is telítődnek mindezektől, hamarabb bele is fáradnak az esetlegesen nagy zajba, zűrzavarba, rossz szagba. Mélyebben élnek át érzéseket és másokkal is könnyen együtt éreznek. Ugyanezért előbb át is látnak mások szándékain és kimondatlan gondolatain, mint a legtöbben. Ha ez a folyamat nem teljesen tudatos, akkor intuícióként élik meg mindezeket.A szuperérzékenyek gyorsan ráhangolódnak a művészi szépségre, a kifinomult zenére, finom ízekre. Zajos, zűrös nap után csöndes, magányos elvonulásra vágynak. Gazdag belső világuk van, sokszor intenzíven és érzésekkel telve álmodnak, kerülik a feszültséggel teli helyzeteket és rosszul viselik az élethelyzetek változásával járó stresszt. Összezavarja őket és nehezíti teljesítményüket mások rájuk koncentráló figyelme, gyűlölik az erőszkos, agresszív filmeket, tévéműsorokat. Mai, extraverziót előtérbe helyező világunkban önérvényesítést tekintve nehéz helyzetük van. Pedig lehetetlen lenne a világ fejődése érzékenységük, kifinomult megoldásaik nélkül. Többnyire kreatív, produktív, figyelmes, körültekintő, intellektuálisan magasan fejlett emberek.Aki a leírásban esetleg magára ismer, hasznosnak találhatja az alábbi ötleteket.-Aludjunk minél többet. Az erős idegrendszeri aktivitás hamar kifáradáshoz, nyomott hangulathoz, zavarodottság-érzéshez, koncentrációs nehézségekhez vezet. Az amúgy is csúcsra járatott szuperérzékeny idegek feszültségének legjobb csökkentője az alvás.-Egészséges ételeket együnk és figyeljünk rendszeres evésre a nap folyamán. Az éhség megterhelő az idegeknek. Nyomott hangulatot, feszültséget és koncentrációs problémákat eredményez.-Használjunk zajcsökkentő fülhallgatót. A szuperérzékenység egyik jellemzője a zajokra való érzékenység, különösen azokra, amiket nem tudunk kontrollálni. Igyekezzünk kiszűrni a zavaró zajokat, hogy személyes nyugalmat teremthessünk magunknak.-Tervezzünk be relaxációs, csöndes elvonulós, feszültség levezetős időt magunknak a személyes menetrendünkbe. Ha lehet, menjünk ki a természetbe.-Az otthonunkban legyen legalább egy olyan helység vagy sarok, ahol csönd van, ahova visszavonulhatunk, ahonnan kizárhatjuk a külvilágot.-Naponta többször legalább pár percre figyeljük lélegzetünket és vegyünk nagy, mély levegőket. A tudatos, intenzív légzés feszültséget old, ellát oxigénnel, intenzíven regenerál, gyógyít, erősít.-Kapcsoljuk ki a Híreket. Érzékeny idegrendszerünknek nincs szüksége bombázó feszültségözönre még a tévéből is.-A külső-belső zaj lecsillapítására találjunk ki örömteli mantrákat, pl. "egészséges és boldog vagyok". Próbáljunk ilyen mantrát ismételni, örömet okoz.-Alkossunk. Rajzoljunk, írjunk, fessünk, építsünk, akkor is, ha úgy éreznénk, nem vagyunk jók ezekben. Belső világunk kifejezésére bármilyen alkotómunka kiváló.-Mondjuk valami dicséretet másnak. A látható öröm amit a dicséret hallatán átélnek, nekünk is örömet okoz.-Agresszív, fölényes emberekkel kommunikáljunk távolságtartóan, határozottan. Se ne zárkózzunk el, se ne alázkodjunk meg, mert az csak olaj lenne a tűzre. Szálljunk ki egy vitává fajult helyzetből pédául így: „Most visszamegyek dolgozni.” (És menjünk is el.) Vagy: „Váltsunk témát.” (És tegyük is ezt.) Gyakoroljuk be a fordulatokat, ahogy megvédhetjük magunkat.-„Ahhoz, hogy meg tudjam a munkát csinálni, szükségem van erre és erre." Nagyon konkrétan mondjuk ki, hogy mire.-Engedjük meg magunknak a mély érzéseket. Az érzések átélése örömet okoz. De ne bízzunk abban, hogy érzéketlen embereket érzések útján meg tudunk győzni. -Adjunk magunknak elég időt és teret a dolgok véghezvitelére. A szuperérzékeny ember nem jól tűri a zsúfolt, feszített tempójú örökös hajrát. Próbáljunk olyan munkát, műszakot, munkahelyszínt választani, ami bioritmusunkkal összeegyeztethető, ezzel is lehetőséget adni idegrendszerünknek a regenerálódásra.Eredményként pedig várhatóan átlagon felül kreatív, problémamegoldó, produktív, előremozdító tagjává válunk munkahelyünknek, családunknak, társaságunknak.Szeretettel,Tomori Nóra, karriertanácsadó, életvezetési tanácsadóLikeolj...

tovább

Távmunka – Hogyan győzzük meg főnökünket: “ha lehet, otthonról dolgoznék…”

»Írta - - 2017. okt 07 in Blog, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Távmunka – Hogyan győzzük meg főnökünket: “ha lehet, otthonról dolgoznék…”

Rengetegen vágynak a távmunka nyújtotta rugalmasságra, szabadságra. Időt nyerünk azzal, hogy nem kell utazni, sminkelni/borotválkozni, öltözni, jobban beoszthatjuk erőnket, időnket, könnyebben koncentrálhatunk az otthoni csöndben. Hátrányként is elkönyvelhetünk pár dolgot, például, hogy nehezebb jó kapcsolatot ápolni a kollégákkal, nehezebb benne maradni a “fontos dolgokban”, nehezebb a főnök bizalmát is fenntartani. A legtöbben mégis sokat megadnának azért, hogy legalább részidőben távmunkát végezhessenek és egyre több munkáltató veszi számításba ezt az eszközt a kiváló munkatársak megtartásáért. Ahhoz, hogy otthonról dolgozhassunk először is meg kell győzni főnökünket, hogy nyitottá váljon. Megosztom egy ügyfelem ötletét. Ami neki sikerült, hátha másnak is beválik.Megkérdezte főnökét, mik a legfontosabb mérőszámok, határidők, sarokpontok a várható feladatokban. Majd összeszedte minden bátorságát és megfogalmazott egy “ajánlatot”. “Ha engedsz engem otthonról dolgozni, túlteljesítem az összes pontot. Kérek szépen három hónapot. Ha nem teljesítem az ígéretet, visszajövök az irodába”. Elég meggyőzően hangozhatott, mert néhány héttel később már berendezte otthoni munkaasztalát.Ha mi is megpróbáljuk és mégis elutasítást kapunk, és tényleg meg vagyunk győződve arról, hogy valóban beváltanánk a teljesítményünkhöz fűzött reményt és a távmunka intézményét nekünk találták ki, akkor is tiszta szívvel nézhetünk előre. Munkáltatónk él a múltban, nem mi kívánunk életszerűtlent. Felszívhatjuk magunkat és elkezdhetünk keresgélni egy olyan főnököt, aki nyitott a kérésünkre.Sikeres tárgyalást kívánok!Tomori Nóra, karrier tanácsadó, életvezetési tanácsadóLikeolj...

tovább

“Csalódásokozás” helyett magabiztosság

»Írta - - 2017. okt 02 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia, Karrier | 0 Hozzászólás

“Csalódásokozás” helyett magabiztosság

Nemrég eljött hozzám egy fiatalember, aki röviden így fogalmazott: “csalódásokozó vagyok”. Úgy érezte, nem tudja beváltani a mások hozzá fűzött reményeit. Szeretetteli családban nőtt fel, szülei figyeltek rá és támogatták. Gimnáziumba, egyetemre járt, jó állása, jövedelme, barátnője lett. Szép arcú, gonddal öltözik, sportos, tanulmányaiban, munkájában és társas kapcsolataiban eredményes. Látszólag mindene megvan, ami a sikeres és kiegyensúlyozott élethez kell. Mégis sikertelennek és boldogtalannak érzi magát.Elmondta, hogy gyerekkorában bármilyen jó jegyet is vitt haza, bármit megcsinált, az sose volt “elég jó” otthon. Ritkán kapott elismerést a családjában, a szülei azt az elvet vallották, hogy a gyerek a dicséretektől csak elbízná magát, vagy elkényelmesedne. Így kisfiúként is és fiatal srácként is azt tanulta meg, hogy ő semmit sem tud, tesz vagy gondol “eléggé jól”. Ha kialált valamit, eltervezett valamit, nem engedték a saját elképzeléseit megvalósítani, a saját útját próbálgatni, mert “ő nem tudhatta elég jól”. Kérdésemre, hogy mit tettek vagy mondtak volna a szülei, ha egyszer az elvárásokkal ellentétben cselekedett volna, rövid hallgatás után annyit mondott, “csalódást okoztam volna”.Hát ez a probléma. Bármilyen hihetetlen, nemcsak fizikai bántalmazással vagy nem törődéssel árthatunk gyermekeiknek, hanem azzal is, ha “csalódunk bennük”. Ha a szülő saját igényeinek, elképzeléseinek kielégítése fontosabb, mint a gyerek igényeire való odafigyelés.Sok szülőnek határozott elképzelése van, kivé, mivé váljék a gyereke, és pontosan milyen úton jusson el oda. (A szülők ezt a legjobb szándékkal teszik, céljuk, hogy a gyerek sikeres és boldog legyen.)Ha a gyerek a szülők számára nem megszokott elképzeléssel áll elő, sokszor egyszerűbb a “csalódnék benned, ha így tennél” kifejezéssel levenni a napirendről, mint támogatni az idegennek tűnő ötletet, szándékot. A gyerek viszont sajnos azt tanulja meg, hogy vele valami baj van, az ő problémamegoldásai nem jók, a saját elképzelései rosszak. Elbizonytalanodik és képtelen felépíteni az önmaga erejében való hitet, esetleg egész életében bizonytalan, önállótlan és önbizalomhiányos marad.A magára ismerő fiatalnak azt javaslom, próbálja elképzelni azt a jövőt, amiben élni szeretne a lehető legrészletesebben (először akár realitásoktól függetlenül, hiszen már az elképzelés is örömet okoz): mit tenne, hogy élne, milyen hétköznapokra, kapcsolatokra, feladatokra, támogatásra vágyik. Mit tenne, hogy csinálná legszívesebben és legjobban, hogyan tenné kölcsönössé feladataiban, kapcsolataiban a támogatást, odafigyelést, képzelje el megváltozott önmagát és kapcsolatait minél részletesebben és minél gyakorlatiasabban. Képzelje el magát erősnek, bátornak, határozottnak, hitelesnek, magabiztos döntéshozónak. És képzelje el, hogy döntései beigazolódnak, képzelje el, hogy büszke magára.Ha elkezdünk valóban másképp tekinteni önmagunkra, azzal indíthatjuk el magunkat a változás útján.Szeretettel,Tomori Nóra, karrier tanácsadó, life coachLikeolj...

tovább

Hogy keltsük “pozitív” ember benyomását a munkahelyen?

»Írta - - 2017. Sze 18 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Hogy keltsük “pozitív” ember benyomását a munkahelyen?

Amikor új munkahelyre érkezünk, könnyű lelkesen és elkötelezetten viselkedni. Később viszont, amikor már kicsit el is fáradtunk, meg is változtak a körülmények, könnyen észre vehetik rajtunk a “negatívságot”, sokszor jobban is, mint gondolnánk. Ezzel viszont kezdetét veszi az ördögi kör, hiszen a negatív munkatársakat messziről elkerülik a kinevezések és a fizetésemelések. Hogy őrizzük meg a pozitív képet?Gondoljunk valakire, aki szerintünk “jól csinálja” a dolgokat. Anélkül, hogy teljesen le akarnánk másolni a viselkedését, gondoljuk át, mit integrálhatnánk a tulajdonságai közül a mi egyéniségünkbe.Mosollyal üdvözöljünk mindenkit, akkor is ha rossz kedvünk van. A mosolynak hatalma van.Szakítsunk időt arra, hogy mindenkivel beszélgessünk egy kicsit és érdeklődjünk az illető személye, örömei, nehézségei iránt is. Aki érdeklődést kap tőlünk, az pozitívabban lát bennünket, ez biztos.Minden helyzetben és mindenkivel igyekezzünk kedvesnek maradni, akkor is, ha szakmai vitában állunk, akkor is, ha nagy a rangbéli különbség. A kedvesség automatikusan a szorgalmas és jó munkaerő benyomását kelti.Igyekezzünk segíteni másoknak, ha látjuk, hogy túlterheltek. De legalábbis legyünk elérhetőek a munkatársaink számára.Ne hagyjunk fel azzal az erőfeszítéssel, hogy lehetőségünk szerint maximálisan teljesítsünk. Ez valamilyen formában meg fog térülni, biztosak lehetünk benne.Még egy apróság: érkezzünk időben. Mindenki előbb látja demotiváltságunkat mint gondolnánk, ha nem így teszünk…Örömteli mindennapokat kívánok!Tomori Nóra, karriertancsadó, életvezetési tanácsadó Likeolj...

tovább

Narcisztikus ember a főnökünk vagy a párunk. Hogyan tovább?

»Írta - - 2017. Sze 03 in Blog, Boldogság, Család, Érzelmi intelligencia, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Narcisztikus ember a főnökünk vagy a párunk. Hogyan tovább?

Mindenkiben van egy kis narcisztikusság, hiszen az irányításhoz, a szerepléshez, az eredményességhez, a projektjeink keresztülviteléhez, vagy akár a másoknak való tetszeni akaráshoz szükség van erre. De az, ha a partnerünk mélyen narcisztikus, sokszor csak akkor válik nyilvánvalóvá, amikor már szoros kapcsolatban élünk vele.Persze nem csak a párkapcsolatot, hanem a munkatársi kapcsolatot, a főnök-beosztott viszonyt, a szülő-gyerek kapcsolatot is megterhelően átitatja a narcisztikus fél viselkedése.Ha valaki narcisztikus, az még nem jelenti azt, hogy ne lenne szerethető. Sokszor nagyon is karizmatikus, vicces, eredményes, sikeres emberekről van szó. Munkahelyen sokszor előremozdítják a csapat sikerességét ami minden munkatárs jóllétét szolgálja. Társaságban gyakran kedélyesen, nagyvonalúan, gálánsan viselkednek, az emberek szeretnek a társaságukban lenni és nagyon vonzó barátnak, társjelöltnek tűnnek. Később jönnek a gubancok.Vajon akkor is ugyanolyan jó partnerek, amikor előkerülnek a mélyebb véleménykülönbségek? Vagy amikor mi is szeretnénk egy kis figyelmet kapni? Amikor a másik is kinyilvánítja a vágyait vagy a céljait és az nem azonos az övével? Akkor vajon nem dühödnek fel, vagy fordítanak sértődötten hátat?Vajon nem úgy gondolja, hogy ha nem megy az együttműködés, az csak a másik hibája lehet? Ha olyan narcisztikussal van dolgunk aki mindig sérülékeny, örökös áldozat, akkor jusson eszünkbe, hogy belső bizonytalanságból fakad ez a viselkedés és igyekezzünk pozitív megerősítésekkel segíteni neki és ezzel magunknak.Ha olyan nárcisztikus partnerünk, kollégánk van, aki örömét leli abban, ha a másikat szenvedni látja, értsük meg, hogy ha kimutatjuk, milyen rosszul esett a viselkedése, az csak olaj a tűzre. Ha viszont nem látja rajtunk az elérni kívánt hatást, talán ritkábban érez majd késztetést, hogy bántson bennünket.Ne hagyjuk, hogy eltérítsen bennünket a céljaink irányából. Adjunk neki figyelmet, csodálatot, megértést, de aztán menjünk tovább a magunk útján, tegyük a nekünk fontos dolgokat, mert meg kell értenünk, hogy számára a végtelen figyelem, csodálat, megértés is kevés, ő mindenképpen elégedetlen marad.Őrizzük meg humorérzékünket. A grandiózus nárcisztikusok sokszor fölényes, egocentrikus megnyilvánulásokkal igyekeznek emelni saját értékességtudatukat és elnyomni a miénket. Erre reagálhatunk azzal is, hogy ignoráljuk a megnyilvánulást, de időnként érdemes jót nevetni rajta, viccesnek tekinteni, a másik fél tudat alatt érteni fogja “eddig és nem tovább” üzenetünket. Sikeres kommunikációt kívánok!Tomori Nóra, életvezetési tanácsadó, karrier tanácsadóLikeolj...

tovább

Mikor kezdjünk gyanakodni, hogy ki fognak minket rúgni?

»Írta - - 2017. aug 20 in Blog, Érzelmi intelligencia, Karrier | 0 Hozzászólás

Mikor kezdjünk gyanakodni, hogy ki fognak minket rúgni?

A közelgő felmondásnak elég egyértelmű jelei vannak, de akiket érint nem mindig veszik észre ezeket az üzeneteket, vagy elhessegetik őket. Agyunk a nyugalmunk védelmében automatikusan tagadja a fájdalmas tapasztalatok megélését. Pedig ha már vezetőink nagyjából meghozták a döntést vagy legalábbis fontolgatják, hogy valakinek “nincs jövője” a cégnél, akkor azt – hacsak nincs hirtelen vezetőváltás – rendszerint végig is viszik. Ilyenkor a legtöbb emberben felébred a küzdés és bizonyítás vágya, meg szeretné mutatni, hogy talán félreismerték, de ő valójában nagyon is jó munkaerő. Ez hasznos dolog, de ezt a küzdési vágyat sokkal hasznosabb ilyenkor már egy új munkahely megtalálására irányítani.Milyen jelekre legyünk figyelmesek? Az emberek sok mindenben különböznek egymástól, de abban sok hasonlóság van, ahogy ösztönösen viselkednek bizonyos helyzetekben. Amikor már nem számolnak valakivel egy cégnél, nagyon jellegzetes viselkedésminták alakulnak ki.- Az esetek nagy részében a vezető és sokszor a munkatársak is valahogy furcsán tartózkodóakká, távolságtartóakká válnak. Azt a benyomást keltik, mintha valahogy nem is látnák az embert. A főnök visszafogott, nem bonyolódik beszélgetésbe, nincs mondanivalója, talán még a szemkontaktust is kerüli, a munkatársak közül néhány mintha ugyanígy viselkedne.- A főnök egyre több dolgot írásban kér, közöl. Mailt ír olyan helyzetekben amikor korábban szóban kérdezett. Költségek, véleménykülönbségek, feladatstátuszok mind írásban kerülnek számonkérésre. Mintha dokumentálásra lenne szükség…- Valahogy nem jut annyi feladat, mint korábban. Mindenki más rohan, el van havazva, a kiszemelt áldozat pedig furcsán kényelmesen el tudja végezni azt a keveset, amit kértek tőle.- Az is előfordul, hogy valamilyen indokkal hirtelen be kell avatni a feladatok részleteibe egy olyan munkatársat, aki korábban nem ezzel foglalkozott. Mintha átadatnák velünk a feladatainkat.- Megcsinálhatatlan/elvégezhetetlen/kudarcra ítélt feladatot kapunk. Mindenki más számára is elvégezhetetlen lenne, nemcsak nekünk. Előfordulhat, hogy mégis sikerrel végrehajtjuk, és ekkor megütközve azt tapasztaljuk, hogy eredményünket sikertelennek ítélik, aszerint is kommunikálják, aszerint is dokumentálják, hiszen már előre eldöntötték, hogy így lesz. Ez a terv nagyon gyakran előforduló eleme.- Akkor is kezdjünk gyanakodni, ha az előzőekből semmit sem tapasztalunk, de valamiért az a képünk alakult ki magunkról, hogy pótolhatatlanok vagyunk. A cégek rosszul reagálnak a “pótolhatatlanság” üzenetére a munkatársak részéről. A vállalati szervezetben is működik az egyensúlyra való törekvés, ez az ember természet része.Fájdalmas tapasztalat ha elküldenek valakit, és ezen belül különösen fáj, hogy az ember utólag felismeri, hogy “talán már mindenki tudta mi fog történni, csak én nem…” Ezért jó, ha tudatosan figyeljük a jeleket és ha lehet, mi cselekszünk előbb.Sikeres karrier építést kívánok!Tomori Nóra, karrier tanácsadó, karrier coachLikeolj...

tovább

Mit nem tesznek a magabiztos emberek?

»Írta - - 2017. Júl 13 in Blog, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Mit nem tesznek a magabiztos emberek?

Dr. Travis Bradberry Érzelmi intelligencia 2.0 című könyvében ír a magabiztos emberek meggyőződéseiről és munkamódszeréről.Háttér: Teljesítményünk nagymértékben múlik azon, milyen az önbizalmunk, mennyire hiszünk magunkban.Egy kutatásban nőket és férfiakat kértek, töltsenek ki matematikai és téri tájékozódási teszteket.- Amikor a résztvevőket a teszt kitöltése előtt megkérték jelöljék meg a nemüket, a nők rosszabbul teljesítettek, mint akkor, amikor nem kellett előre megadni a kitöltő nemét.- Mindkét nem képviselői jobban teljesítettek, amikor a teszt kitöltése előtt azt mondták nekik, hogy az ő nemük szokott ebben a feladatban jobb eredményeket elérni.Aki tehát hisz magában, az jobban teljesít. Ez csak akkor igaz, ha őszintén hiszünk magunkban, nem arra az esetre igaz, ha csak próbálunk magabiztosabbnak mutatkozni. Vannak dolgok, amiket a magukban valóban bízó emberek ösztönösen nem tesznek.Nem keresnek mentségeket. Mivel belülről motiváltak és kontrolláltak, a tetteik eredményeit is belső okokban keresik. Hisznek abban, hogy amit eldöntöttek hogy tenni akarnak, eredményre vezet. Belülről irányítják magukat és belülről vezérelten ítélik meg eredményeiket. Ezért nem halljuk őket pl. arra hivatkozni, hogy “nagy volt a forgalom”, “hülye volt a főnök”. A siker, a bukás okait magukban keresik.Nem hagyják félbe, amit elkezdtek. Nem hagynak fel a dolgokkal egykönnyen, csak azért mert először nem megy. A felmerülő nehézségeket le akarják győzni és nem áthághatatlan akadályokat látnak bennük. Ez persze nem azt jelenti, hogy ugyanazzal ugyanúgy próbálkoznak újra és újra. Keresnek új utakat a megoldásra.Nem várnak mások jóváhagyására. Nem várnak arra, hogy mások egyetértsenek azzal, amit tenni készülnek, esetleg megmondják, mit és hogyan kéne csinálniuk. Ha látják, mi a teendő, lépnek anélkül, hogy másokra várnának.Nem keresik a figyelmet. Önmagukat nyújtják anélkül, hogy saját fontosságukat próbálnák hangsúlyozni. Másokhoz pozitív a hozzáállásuk, ha valamilyen eredményükért elismerést kapnak, gyorsan azokra irányítják a figyelmet, akik hozzájárultak ehhez az eredményhez. Nincs szükségük elismerésözönre, mert belülről jön az önbizalmuk.Nincs szükségük arra, hogy örökösen dicsérjék őket. Mivel egészséges az önbecsülésük, nincs szükségük folytonos külső megerősítésekre. Sem a kívülről érkező dicséretek, sem a mindenképp úgyis felbukkanó kritika nem játszik meghatározó szerepet maguk megítélésében. Tudják, hogy a másoktól érkező folyamatos dicséretek igénye valójában nem az egészséges emberek szükséglete, hanem a nárcizmus velejárója.Nem halogatnak. Úgy érzik, hogy a tettek közelebb viszik őket a céljaikhoz és ezért inkább megteszik a kitűzött lépéseket, saját maguk érdekében. Nem várnak a tökéletes pillanatra, úgy érzik, amit ma megcsinálnak az megvan.Nem ítélkeznek mások fölött. Nem érzik úgy, hogy attól lesznek ők kiválóbbak, hogy másokat kritizálnak. Mindenkiben igyekeznek megtalálni a pozitívat. Nem másokhoz való hasonlítgatásban mérik saját értéküket.Nem kerülik a konfliktust. Tisztán látják, hogy a konfliktus a dolgok természetes része és igyekeznek a vitás helyzeteket a helyükön kezelni, megoldást keresni.Nem hagyják, hogy az erőforrások hiánya ellehetetlenítse őket. Az esetleges titulus, a beosztottak, a pénz hiánya miatt nem adják fel terveiket, kialélják a hogyan továbbot annyi erőforrással, ami rendelkezésükre áll.Nem válnak túl magabiztossá. Ösztönösen érzik, hogy a túlzott magabiztosság a célok elérése ellen hat. A magabiztosság kényelemhez, a kényelem önelégültséghez vezethet, az önelégültség a fékezi a fejlődést. A kényelmi zónából való folytonos kilépés viszont előre visz.Őszinte magabiztosságot kivánok!Tomori Nóra, karrier coach, életvezetési tanácsadóLikeolj...

tovább

Legyek jó magamhoz!

»Írta - - 2017. máj 21 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia | 0 Hozzászólás

Legyek jó magamhoz!

Sokszor beszélgetünk ügyfeleimmel arról, hogy ahhoz, hogy másokhoz jók lehessünk, mindenek előtt saját magunkhoz kell jónak lennünk. Csak abból adhatunk másnak, ami nekünk is van, amit magunkban is táplálunk. A külvilággal való kapcsolatunkra általánosan is igaz, hogy akkor vagyunk képesek pozitívan viszonyulni másokhoz, ha magunkkal kapcsolatban jó érzések töltenek el bennünket.Tudhatjuk, hogy jók vagyunk magunkhoz, ha amit teszünk magunkért, az jó érzéssel tölt el. A legjobb amit tehetünk, ha szeretjük, elfogadjuk magunkat. Bármilyen meglepő, az önmagunkkal kapcsolatos gondolatainkkal is jót teszünk, illetve árthatunk magunknak.Érzelmi intelligenciánk egyik mérőpontja és egyben fejlesztési lehetősége, hogy milyen mértékben tudunk úrrá lenni gondolataink irányán.- Kísérletezzünk minél többet azzal, hogy szép jövőképet festünk magunk elé és gyakran elővesszük ezt a “festményt”, hogy elmerüljünk benne.- Tegyük mindennapossá, hogy listát írjunk arról, amit magunkkal kapcsolatban méltányolunk.- Írjunk listát arról is, mi-minden tesz bennünket boldoggá, örömtelivé.- Jusson eszünkbe, hogy amit mások gondolnak rólunk, ahhoz nekünk semmi közünk, nekünk teljesen mindegy, mit gondolnak. Az csak róluk szól, az csak nekik legyen fontos. Sose büntessem magam azzal, amit más gondol.- Ne próbáljunk mások “örömére tenni” úgy, hogy közben a magunk igényeit háttérbe szorítjuk. Előbb-utóbb egyre csak nőni fognak velünk szemben az elvárások, ezeket egyre kevésbé tudjuk majd rossz érzések nélkül kielégíteni és a feszültség neheztelést, haragot szül majd. Ezzel magunknak is és másoknak is ártani fogunk.- Tegyünk magunkért akár apró dolgokat! Engedélyezzünk magunknak egy rövidke szabadidőt, adjunk arcunknak egy kis ápolást, mosolyogjunk a tükörbe, vegyünk mély lélegzetet, fogadjunk el társunktól egy hátmasszázst…- Azzal is jót teszünk magunkkal, ha merünk kérni valamit másoktól, például segítséget, és ha kiállunk magunkért és kimondjuk, mire van szükségünk, mit várunk a másiktól.- Azzal is magunkat támogatjuk, ha megengedjük magunknak, hogy olyan társaságot válasszunk magunknak, olyan emberekkel töltsük időnket, akik jók hozzánk.- Próbáljuk elengedni görcsös igyekezetünket a tökéletességre és az elismerés-hajszolásra. Ha valami nem teljesen úgy történt ahogy szerettük volna, akkor dühösség nélkül próbáljuk újra másképp. Ha pedig célunk nem volt reális, eresszük el, keressünk kivitelezhetőbbet.- Legyenek inspiráló elképzeléseink a jövőnkkel kapcsolatban és időről időre tegyünk értük egy valamit.- Adjuk hozzá további ötleteket ehhez a listához, amiktől jobban érezzük magunkat.Jó érzéseket kívánok!Tomori Nóra, karrier és életvezetési tanácsadóLikeolj...

tovább

Haragszunk? Dühösek vagyunk? Tudjuk, valójában miért?

»Írta - - 2017. feb 13 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Haragszunk? Dühösek vagyunk? Tudjuk, valójában miért?

Sokan küzdenek azzal, hogy dühükön, haragjukon nehéz úrrá lenniük, úgy érzik, ez megnehezíti boldogulásukat, munkahelyi és magánéleti kapcsolataikat.Haragunk kezelésének legfontosabb lépése, hogy megértsük az okát.Sokféle ok állhat dühünk mögött, ezek némelyike nyilvánvaló, és vannak olyan dolgok, amik csak mélyebb átgondolás után válnak érthetővé.- Haragot vált ki például, ha bántanak bennünket, ha fájdalmat okoznak nekünk, ha igazságtalanok velünk. Ilyenkor azért érzünk “tehetetlen dühöt”, mert képtelennek érezzük magunkat a visszavágásra, ezért csökkentértékűnek érezzük magunkat.- Megharagszunk arra az emberre, aki kért tőlünk valamit ami szerintünk is fontos lett volna, de nem csináltuk meg. Akkor is megharagszunk a másikra, amikor teljesítjük a kérését, mert nem tudtunk NEM-et mondani. Ilyenkor is valójában magunkra vagyunk dühösek, amit agyunk önvédelemből a másik emberre irányít.- Dühösek vagyunk arra, aki valamiben jobb nálunk. Ilyenkor is önkéntelenül azért a másikra haragszunk, mert az kevésbé fájdalmas, mint magunkra haragudni. Mert nem becsüljük eléggé magunkat ahhoz, hogy rájöjjünk, más dolgokban pedig mi vagyunk jobbak.- Dühösek vagyunk arra is, aki felé szeretnénk kimutatni a szeretetünket, de valamiért nem vagyunk rá képesek.- Különösen erős harag tud elfogni bennünket az iránt az ember iránt, akit megbántottunk, aki ellen valami rosszat tettünk. A bennünk élő lelkiismeret furdalás annyira elviselhetetlen, hogy agyunk az ebből fakadó fájdalmat harag formájában kifelé vezeti.- Paradox módon haragszunk arra is, akitől annyi jót és szeretetet kapunk, hogy úgy érezzük, ezt már nem tudjuk viszonozni. Saját alkalmatlanság-érzésünket vetítjük a másikra.- Haragot érzünk akkor is, amikor agyunk valamilyen veszély elhárítása érdekében mozgósít és tettre késztet bennünket. Megijedünk a várható fájdalomtól, veszteségtől és haragunk segít cselekedni, hogy megvédjük magunkat.- Sokszor előfordul, hogy olyan elvetendőnek tartott tulajdonságokért haragszunk a másik emberre, ami valójában bennünk is megvan. Pont azért vesszük észre ezt a másikban, mert mi is érintettek vagyunk.- Dühösek vagyunk arra a beosztottunkra, aki rosszul teljesít, mert attól tartunk, miatta bajba kerülhetünk mi is, hiszen nem vagyunk képesek eredményt kicsikarni.Amikor másra haragszunk magunk helyett, akkor agyunk attól óv meg bennünket, hogy szembesülnünk kelljen azzal a fájdalommal, amit saját tökéletlenségünk miatt éreznénk.Még egy gondolat: a harag legmélyebb oka a félelem. Félelem a fájdalomtól, veszteségtől, értéktelenségtől.Ha jobban szeretnénk érteni másokat és magunkat, és jobban szeretnénk kezelni kapcsolatainkat, eredményesebbek és sikeresebbek szeretnénk lenni, akkor valahányszor dühösek leszünk, mindig tegyünk fel kérdéseket magunknak:- Mi jut eszünkbe az adott helyzetről? Milyen előzmények lehetnek?- Kire haragszunk valójában?- Mit követtünk el valaki mással szemben?- Mivel kéne magunkban szembenézni?Eresszük ki bátran haragunkat (egyedül), mondjuk ki, értsük meg! Ezután másképp fogunk tekinteni a helyzetre és megoldást is találhatunk.Sikeres fejlődést kívánok!Tomori NóraLikeolj...

tovább

Érzelmi intelligenciánkat meglepő módon is fejleszthetjük

»Írta - - 2016. nov 28 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia | 0 Hozzászólás

Érzelmi intelligenciánkat meglepő módon is fejleszthetjük

Minden tudásunkat és képességünket fejleszthetjük, így érzelmi intelligenciánkat is.- Nézzünk filmeket. Érezzünk együtt a karakterekkel és éljük bele magunkat a történetbe is.- Olvassunk regényeket és éljük bele magunkat minden szereplő sorsába.- Hallgassunk zenét. Ha megtehetjük, tanuljunk is zenélni. Aki hosszabb időn át tanult hangszeren játszani, empatikusabbá válik és az érzelmek megértésében, felismerésében, kifejezésében is “képzettebb” lesz.- Sportoljunk, tornázzunk. Kimutathatóan van korreláció az atlétikusság és az érzelmi intelligencia szintje között.- Játsszunk babákkal és más játékfigurákkal. Ha gyerekeink vannak, könnyű erre lehetőséget találni.- Írjunk. Írjuk ki magunkból örömeinket, bánatainkat. Nem kell mások számára írni, elég ha magunknak írunk, a bennünk kavargó gondolatok, érzések leírása kiválóan szolgálja érzelmi egészségünk fejlesztését.- Utazzunk és utazásaink során teremtsünk kapcsolatot a helyiekkel. Merüljünk el az ottani élet örömeinek, nehézségeinek, lehetőségeinek tanulmányozásában.- Aludjunk sokat. Ha eleget alszunk, sokkal könnyebben tudjuk kontroll alatt tartani érzelmeinket és sokkal kevésbé reagálunk dolgokra úgy, hogy azt később meg kéne bánnunk.Sikeres építkezést kívánok!Tomori Nóra, karrier tanácsadóLikeolj...

tovább

Pohár legyek, vagy tó?

»Írta - - 2016. nov 15 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia | 0 Hozzászólás

Pohár legyek, vagy tó?

Mindannyian tapasztaljuk hogy fájdalmaink oka néha fizikai, néha érzelmi.Gyakorlatilag minden esetben, ha valami nem úgy történik, ahogy elképzeljük és ahogy szeretnénk, fájdalmat érzünk. A mentális fájdalmat ráadásul nehezebb elviselni a fizikainál. Ügyfeleimnek sem ígérhetem soha, hogy létezne módszer az érzelmi fájdalmaktól való megszabadulásra, de azt igenis elérhetjük, hogy ha mérlegre tesszük fájdalmainkat és örömeinket, az utóbbi súlya nyerni tud.Sokszor hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy ha örömet érzünk, annak üzenete, hogy “jó az irány”, a fájdalom üzenete: “válts irányt”. Legyünk képesek tehát nem büntetésként, hanem irányjelzésként felfogni fájdalmainkat. A Dalai Láma megfogalmazásában “a tragédia az erő forrásaként tekintendő”.Tehát rosszul tesszük, ha fájdalmainkat megpróbáljuk elfedni, semmisnek tekinteni, azzal csak konzerváljuk és elmélyítjük. Mit tegyünk inkább?- Tudjuk, hogy mindenkinél máshol van a fájdalomküszöb. De tudjuk-e azt is, hogy fájdalomküszöbünk változtatható gondolataink által? Felejtsük el a lehúzó, önmarcangoló kérdéseket, gondolatokat (pl. miért történt ez velem?..., nem bírom ki…) és helyettesítsük őket erősítő gondolatokkal (pl. túl leszek rajta… , elbírok vele…).Vegyünk egy példát. Gyerekünk hazahozza bizonyítványát, ami tele van hármasokkal, kettesekkel. Vegyük észre, hogy nem a gyerekünk és nem a bizonyítvány ténye okozza fájdalmunkat, hanem a saját elvárásaink, saját gondolataink. Ha elvárásainkat, gondolatainkat megváltoztatjuk, ha például más, nagyobb perspektívába tesszük a helyzeteket, eltörpül a fájdalom.Nézzünk egy rövid történetet: Egy öreg mester, aki belefáradt tanítványa örökös méltatlankodásába, arra kéri őt, hozzon egy marok sót. Amikor a tanítvány elhozza, arra kéri, tegye egy pohár vízbe és igyon belőle.Milyen íze van? – kérdezi a mester.Borzalmas – feleli a tanítvány.Ezután megkéri hogy hozzon egy másik marok sót és ezzel elsétálnak egy közeli tóhoz. A mester arra kéri a tanítványt, szórja bele a sót a tóba és igyon a tó vizéből.Milyen íze van? - kérdezi őt.Friss és jó - feleli a tanítvány.Érzed a sót? – kérdi a mester.Nem – feleli a fiú.A mester ekkor megfogja a tanítvány kezét és halkan, kedvesen azt mondja neki.“Hát ne legyél pohár hanem legyél tó!”Gyakorlat:Ha fájdalmat érzünk, igyekezzünk azt a lehető legszélesebb perspektívába helyezni és így keressünk magunk számára önmegerősítő gondolatokat.Sikeres építkezést kívánok!Tomori NóraLikeolj...

tovább

Érzelmi intelligencia kérdések

»Írta - - 2016. okt 11 in Blog, Érzelmi intelligencia | 0 Hozzászólás

Érzelmi intelligencia kérdések

Rengeteget beszélnek az érzelmi intelligenciáról. Van aki azért, mert jónak érzi magát e tekintetben, van aki azért mert nem. Senki sem tudja az érzelmeit tökéletesen kontrollálni, és hiába próbálnánk, úgysem sikerülhet. Azt el tudjuk viszont érni hogy megértsük saját érzelmeinket és ezek üzenetét. Ezen keresztül megérthetjük mások érzelmeit is. Mindez segíthet bennünket abban, hogy jó döntéseket hozzunk a mindennapi és a nagyobb kérdésekben és sikeresebbek lehessünk. Ha nem azon erőlködünk, hogy kontroll alatt tartsuk az érzelmeinket, elrejtsük akár magunk elől is, hanem arra koncentrálunk, hogy minél többször megálljunk és megértsük az érzést, ami épp bennünk van, mi lehet a mélyebb oka, mit érthetünk meg ezen keresztül, akkor felhasználhatjuk érzelmeinket önmagunk építésére. De legalább is attól esetenként megmenekülhetünk, hogy irracionálisan viselkedjünk miközben magunk sem értjük, miért tesszük ezt. Ha hajlamosak vagyunk könnyezni egy romantikus regény vagy film kapcsán, akkor valószínű, hogy empatikusak vagyunk. Ez azt jelenti, képesek vagyunk megérteni mások érzéseit. Ez jó dolog. De az érzelmi intelligencia túlmegy az empátiás készség meglétén. Arról is szól, hogy az érzelmek megértésének alapján hogyan vagyunk képesek érzelmeinket (és másokét) úgy irányítani, hogy személyes céljainkat szolgálják. Tehát érzelmi intelligenciánk fejlesztéséül pár ötlet:Ne próbáljuk elrejteni érzéseinket, főleg nem magunk előtt. Gyakran álljunk meg, figyeljük az érzéseket, amik bennünk vannak. Mondjuk is ki hangosan. Igyekezzünk pontosan megérteni és megfogalmazni, mit érzünk és milyen mélyebb oka lehet. Le is írhatjuk, hogy még jobban tudatosítsuk.Más emberek aktuális napi vagy élethelyzete tekintetében is próbáljuk megfogalmazni, vajon hogy érezheti magát és miért. Tegyük ezt rendszeresen, nem az a lényeg, hogy mindig helyes eredményre jussunk, hanem maga az odafigyelés.Ne az érzéseinket próbáljuk kontrollálni, hanem az ezekkel kapcsolatos reakcióinkat, gondolatainkat. Így az ezekből következő megnyilvánulásainkat is jobban kontroll alatt tarthatjuk. Ritkábban kerülünk pl. az „utolsó csepp volt a pohárban, azért reagáltam túl” helyzetekbe.Ha már úgy érezzük, többé-kevésbé értjük érzelmeinket és képesek vagyunk másokét is felismerni, akkor törekedhetünk arra, hogy érzéseinket (és másokét) tudatos hozzáállásunkkal felhasználhassuk céljaink elérésére. Sikeres érzelmi intelligencia fejlesztést kívánok!Tomori Nóra, karrier tanácsadóLikeolj...

tovább

Hogyan ne engedjük kihasználni magunkat a munkahelyen, ha szinglik vagyunk?

»Írta - - 2016. jún 01 in Blog, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Hogyan ne engedjük kihasználni magunkat a munkahelyen, ha szinglik vagyunk?

A szingliket ha lehet, még jobban terhelik, mint a többieket. Az emberek úgy érzik, rengetegen állnak sorba a helyükre és bármikor behelyettesíthetők másokkal, ha nem elég “lelkesek”.Sok cég kifejezetten azért keresi a fiatal, család nélküli munkaerőt, mert ők bármikor - este, éjszaka, hétvégén - is hadrendbe állíthatók.A szinglik szinte kivétel nélkül úgy érzik, őket jobban leterhelik, kihasználják, mint a családosokat, és sokszor késő este és hétvégén is dolgozniuk kell.Gyakran kialakul az a benyomásom, hogy nem minden esetben a főnök, a munkaadó az, aki kifejezetten “diszkriminálja” a szinglit, hanem a “nem szingli” erősebb magánéleti prés alatt van és nagyobb elkeseredéssel, elszántsággal, ezért több bátorsággal teszi le a munkát és megy haza időben, vagy utasít vissza feladatokat, mert szorítják az otthoni elvégeznivaló feladatok, a vállalt felelősségek. Hiszen egy anyukának a végső választás a gyerek jólléte, a család összetartása, és úgy gondolkodik, hogy “még ha kirúgnak, akkor is most muszáj mennem.” És olyankor általában kiderül, hogy nem rúgják ki, hanem tudomásul veszik, hogy a munkán kívül is van élet. A szinglik ezzel szemben kevésbé vannak kitéve ilyen magánéleti présnek, ezért valahogy sokszor kevésbé tudnak ellenállni a túlmunkára irányuló kérésnek, a másnap reggeli határidőknek, hiszen nem annyira égető a hazarohanás kényszere. Szingliként hajlamosak vagyunk másképp gondolkodni: “úgysem akartam semmi különöset tenni ma este, hát maradhatok még…”Először is azt tanácsolom, legyünk őszinték magunkhoz! Ha azért vállalunk többet, mert ezáltal több esélyünk lehet az előrejutásra, a vezetői pozíciók megszerzésére, akkor a saját jövőnkbe való befektetésként könyvelhetjük el a sok esti, hétvégi munkát, a sok túlórát, a pluszterheket. Ha viszont arról van szó, hogy nehezen tudunk nem-et mondani, akkor rajtunk áll, hogy felvértezzük magunkat a határok meghúzására. Bátran döntsük el, hogy nekük is fontos a magánidőnk, a magánéletünk.Ennek egy lehetséges módja, ha telepakoljuk a magánidőnket olyan tennivalókkal, ahova nincs mese, “menni kell”. Például iratkozzunk be nyelvtanfolyamra, vagy más iskolába, egyetemre, ahova időben indulni kell, vegyünk színházjegyet, hívjunk vendégeket, stb. Persze ezek csak “eszközök”. A valódi kulcs BELÜL VAN! A lényeg, hogy alakítsuk ki magunkban azt a belső kényszert/késztetést/kellő elszántságot, hogy valóban megbecsüljük magunkat és a magánidőnket, és legyünk elég bátrak ezt megvédeni.Hogyan tudjuk mindezt elfogadtatni a főnökkel, a környezettel? Ez a kérdés már a kommunikációhoz vezet, mindent lehet jól, elfogadásra okot adóan kommunikálni, ennek kulcsa az, hogy kerüljük azt a látszatot, mintha arrogánsak, ellenségesek lennénk, vagy nem érdeklődnénk a feladatok sikeres teljesítése iránt.A kulcs tehát önmagunkban, belső elszántságunkban és a kommunikációban keresendő szerintem. Nehéz csata, amit valóban könnyebben vívnak meg azok, akiknek tényleg bezár az óvoda, elindul az utolsó vonat, stb.A munkahelyen mindenkit addig terhelnek, amíg lehetséges, és sokszor a szingliket jobban lehetséges. Az én tanácsom ezért talán az lenne, hogy mivel teljesen jogos a magánélet szentségének igénye, szívjuk fel magukat bátorsággal és álljunk ki magunkért, senki más nem tudja helyettük megtenni.Hogy azért csapatjátékosok maradhassunk, fontos, hogy megerősítsük kommunikációs készségeinket. Kevesen gondolnak például arra, hogy fölfelé is lehet jól kommunikálni és tárgyalni a feladatokról, az irreális mennyiségű munkát sokszor meg lehet beszélni, a jó főnökök-beosztott viszony aranyat ér.Tanácsok túlterhelt szingliknek:- Vegyük tudomásul, hogy elsősorban magunkkal kell megvívni azt a csatát, ami a szabadidőnk tiszteletben tartásáról szól. Rajtunk múlik, hogy valóban elég fontosak-e nekünk saját érdekeink.- Higgyünk magunkban, higgyük el, hogy értékes munkaerő vagyunk.- Legyen nekünk is olyan kőbe vésett dolgunk este, hétvégén, ami nem tűr kihagyást és ezt kommunikáljuk is.- Kommunikáljuk a nekünk fontos dolgokat (pl. a szabadidőnk szentségét) úgy, hogy ne bántsuk, ne támadjuk meg a többieket.- Ha ez megvan, akkor tanuljunk meg ügyesen “nem”-et mondani. Itt jön a kifinomult visszautasítás hatalma. Mindent lehet elfogadhatóan mondani.Pl.- “Főnök ezzel kezdek holnap reggel.”- Vagy vállaljunk részfeladatot: ”Főnök, ezt a részt meg tudom csinálni most, a többit majd azután, hogy…”- Esetleg mutassuk ki, milyen jó ötletnek tartjuk amit kér, de…: “Szeretném, de sajnos…”- Ha nagyon nyugodtak tudunk maradni, az is mondhatjuk: “Tele vagyok most feladatokkal, de persze holnap/jövő héten, stb. meg tudom majd csinálni…”- De már az is elég, ha nem azonnal mondunk igen-t, mert később még kitalálhatunk valamit, a kimondott igent viszont már nehéz megváltoztatni.Lehet, hogy csodálkozni fogunk, mennyire elfogadják tőlünk prioritásainkat, ha ügyesen kezeljük a kommunikációs helyzeteket.Sikeres kommunikálást kívánok!Tomori Nóra, karriertanácsadLikeolj...

tovább

Hogyan néz egy narcisztikus a tükörbe?

»Írta - - 2016. ápr 20 in Blog, Család, Érzelmi intelligencia, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Hogyan néz egy narcisztikus a tükörbe?

A narcisztikusság egyik sajátossága, hogy az ember maximálisan pozitívan tekint magára. Nők esetében ez sokszor azt jelenti, hogy nagyon vonzónak érzi magát és igyekszik ennek megfelelően is viselkedni, megjelenni. Férfiak esetében sokszor mások teljesítménybeli felülmúlásában és környezetük kihasználásában jelenik meg a leglátványosabban. A narcisztikus ember mindenkinél sikeresebbnek igyekszik látszani. De miért? Azért, mert legbelül leküzdhetetlenül kicsinek, kevésnek, vagy szeretethiányosnak érzi magát, és ezt ösztönösen kompenzálandó hajtja az elismerések és sikerélmények vágya, hogy értékesebbnek érezhesse magát. Ez egy örök harc. A narcisztikusság természetesen nem “igen-nem” kérdés, hanem skálán mozog, épp úgy, mint ahogy a rövidlátás mértéke is igen különböző lehet. A narcisztikusoknak sikerül sikerélményeiket és jó tulajdonságaikat felnagyítaniuk, a kudarcokat siker emlékébe fordítaniuk és összességében jóval kedvezőbb képet kialakítaniuk magukról, mint amire bizonyíték van, és mint amilyennek a környezetük látja őket. Vonzóbbnak, intelligensebbnek, kreatívabbnak stb. érzik magukat, mint mások. Ha környezetük tagjaihoz mérik magukat, úgy érzik, jobbak, különlegesebbek. Nekik extra elbánás jár, tisztelet, csodálat. Fontos számukra a mások fölötti hatalom, nem törekszenek mély emberi kapcsolatokra, a lényeg, hogy keresztülvigyék akaratukat.Ha valaki magára ismert a leírásban, vagy úgy érzi, a környezetében valaki ilyen és szeretne törődni vele, segíteni neki, akkor tartsa észben: jót teszünk magunkkal és a környezetünk narcisztikusaival, ha néha megkocogtatjuk az irreális önképet. Hasznos és jó befektetés időnként a valósággal való szembesülés/szembesítés, legyen az önvizsgálat, vagy konfliktusvállalás. Így segíthetünk a narcisztikusoknak reálisabb, egészségesebb énkép kialakításában és ezáltal kiegyensúlyozottabb mindennapok megélésében.Sikeres konfliktusvállalást kívánok!Tomori NóraLikeolj...

tovább

Meghatározza a jövőnket, hogy mire irányítjuk a figyelmünket

»Írta - - 2016. Már 02 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia | 0 Hozzászólás

Meghatározza a jövőnket, hogy mire irányítjuk a figyelmünket

Minden múltbéli gondolatunk, érzésünk, emlékünk hatással van arra, hogy automatikusan mire összpontosítjuk figyelmünket. Amire odafigyelünk, az felnagyítottá válik. Amire nem figyelünk, eltörpül.Egyszerű példán érzékeltetve: ha arra gondolunk, hogy piros sportautót szeretnénk venni, úgy tűnik, mintha hirtelen csupa piros sportautó jönne szembe az utakon. Pusztán azért, mert felfigyelünk rájuk.Ez persze igaz megfordítva is. Ha tudatosan irányítjuk figyelmünket számunkra hasznos, kellemes, örömöt okozó, vagy motiváló dolgok irányába, akkor ez a jövőkép válik erőteljessé agyunk számára. Valahányszor figyelmünket ráirányítjuk egy gondolatra, bevésődéseket generálunk agyunkban. Ezzel megerősítjük az adott dolog jövőbeli bekövetkezésének valószínűségét is.Sokszor esünk abba a hibába, hogy alábecsüljük gondolataink erejét. Passzívan állunk figyelmünk irányához, meg sem próbáljuk irányítani.Ha sikerülne gondolatainkat tudatosan elvonni a destruktív, negatív, veszélyekkel járó dolgokról, akkor sok megoldhatatlannak látszó probléma egyszerűen eltűnne az életünkből. Ehhez persze aktívan és tudatosan kéne gondolatainkat a jó dolgokra koncentrálni.Az, hogy milyen gondolataink vannak, mire koncentrálunk, milyen dolgok töltik ki figyelmünket, erősen befolyásolják azt is, hogyan érezzük magunkat, hogyan rendezzük be mindennapjainkat, hogyan viselkedünk és végső soron azt is, milyen életet élünk.Gyakorlat:Kérdezzük meg legalább naponta egyszer magunktól: “Most épp mire is figyelek?” Tudatosítsuk magunkban, hogy mire figyelünk. Ha már ezzel megvagyunk, akkor egyszerűbben léphetünk következő feladatunk irányába, hogy ilyenkor valóban fordítsuk is figyelmünket a minket romboló dolgok helyett a bennünket erősítő gondolatok irányába.Sikeres fejlődést kívánok!Tomori Nóra, karriertanácsadó és life coachLikeolj...

tovább

Dicsérj, hogy dicsérjenek!

»Írta - - 2016. jan 09 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Dicsérj, hogy dicsérjenek!

Valamiért olyanná vált a társadalmunk, hogy elismerést adni éppúgy nehezünkre esik, mint elfogadni. Legtöbbünk nem szereti megdicsérni a másikat. Miért? Talán mert attól magát kisebbnek, kevesebbnek érzi. Talán mert nem akar “magas lovat” adni a másik alá, nehogy “elbízza magát”. Talán, mert ha a másikat nem dicsérjük meg, akkor hátha nem is jön rá, hogy jól teljesített. Talán tehát a versengés tart vissza mások elismerésétől. De ha minket megdicsérnek, akkor sem vagyunk könnyebb helyzetben. Kényelmetlenül érezzük magunkat és tanult minták alapján feszengve elhárítjuk az elismerést, “á csak véletlenül sikerült…” ismerős, ugye? Mindez persze önbecsapás és sajnos hatékony eszköz arra, hogy rosszabbul érezzük magunkat. Amit valójában nem értünk meg az egy nagyon egyszerű dolog. Ha mást megdicsérünk, azzal valójában olyan tulajdonságot, képességet, szépséget vetítünk a másikra, amit tudatosan vagy tudattalanul magunkban is látunk, ami minket is jellemez, ami bennünk is megvan. Tehát, ha képesek vagyunk a másik értékét elismerni, akkor azáltal magunkkal is jót teszünk, magunkat is megdicsérjük, magunkat is elismerjük. Magunkat is értékesebbnek fogjuk érezni. Próbáljuk ki! Iskolai foglalkozásokon hasznos dolog volna kötelező tananyaggá tenni az elismerés adásának és elfogadásának értékét és fejlesztését. GyakorlatMinden nap legalább 3 dicséretet, elismerést “osszunk szét” környezetünkben. Persze csak olyasmit dicsérjünk meg, amit valóban elismerésre okot adónak látunk. Figyeljük meg, mi történik az önbizalmunkkal és a környezetünkhöz fűződő kapcsolatunkkal!Sikeres fejlődést kívánok!Tomori Nóra, karriertanácsaó, life coachLikeolj...

tovább

A meghallgatás művészete 2.

»Írta - - 2015. dec 31 in Blog, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

A meghallgatás művészete 2.

Mások meghallgatásának és üzeneteik pontos megértésének képessége minden kapcsolatban és élethelyzetben fontos.   Korábban megbeszéltük, melyek azok a jellemző helyzetek, amikor fejünkben önkéntelenül kikapcsol a figyelem, és, hogy melyek a jellemző meghallgatási/figyelmi módok, amiket mindannyian alkalmazunk életünk különböző szituációiban.   Most olyan ötleteket adok, hogyan lehetünk embertársaink kedves, empatikus, kritikus, vagy megoldás-orientált meghallgatói. Hasznunkra válik, ha képesek vagyunk tudatosan eldönteni, milyen módon akarunk valaki mondandójára odafigyelni attól függően, mi a célunk a beszélgetés során.   Hogyan hallgassunk meg valakit kedvesen? - Ha a beszélőre figyelünk, igyekezzünk a jó dolgokra koncentrálni, és valós pozitív visszajelzésekkel támogatni őt! - Keressünk olyan pontokat, amiben egyet tudunk vele érteni, és mondjuk is ki! - Ha a beszélő panaszkodik egy harmadik félre, aki pl. bántotta őt, igyekezzünk pozitívan megerősíteni őt pl. azzal, hogy úgy véljük, az ember bizonyára nagyon fáradt volt!   Hogyan hallgassunk meg valakit empatikusan? -Tegyünk fel olyan kérdéseket, amelyek segítenek a beszélőnek abban, hogy jól/pontosan ki tudja fejezni magát! - Bólintsunk, hogy érzékelje figyelmünket! - Mozgásunkkal, testbeszédünkkel tükrözzük a beszélőt. Mi is vegyünk fel hasonló testtartást, mint ő! - Mondjuk vissza a hallottakat, de vigyázzunk, ne kihívóan, vagy kritikusan tegyük ezt! - Mondjunk olyan dolgokat, amelyekkel azt üzenjük, hogy figyelünk rá, pl. igen, értem, stb. - Őrizzük meg nyitottságunkat és próbáljuk meg nem kitalálni, hogy a másik vajon épp hogy érzi magát, mert ha tévedünk, az téves következtetések felé visz bennünket.   Hogyan hallgassunk meg valakit kritikusan? - Mindig legyünk óvatosak, mielőtt úgy döntünk, kritikus figyelemmel akarunk illetni valakit. Néha azt hisszük,  kritizálás céljaink felé vihet bennünket, de ez valójában ritkán van így. Társasági helyzetben inkább kerüljük, munkahelyen is legyünk nagyon körültekintőek! - Mindig kérdezzünk vissza, ahányszor csak szükséges, hogy teljesen biztosak lehessünk abban, valóban pontosan értjük a helyzetet. - Minden esetben kérjünk pontos magyarázatot és példákat, ha a gondolatmenetben logikátlanságot érzékelünk! - Mindig maradjunk nyugodtak, még akkor is, ha zavaros, vagy félreérthető magyarázatokat kapunk! Akkor se háborodjunk fel, ha nem értünk egyet! - Csak akkor mondjunk véleményt, ha a másik fél ezt külön kéri tőlünk! - Ha az a célunk, hogy változást/változtatást érjünk el, jusson eszünkbe, hogy az emberek úgy motiválhatóak erre, ha negatív véleményözön helyett inkább a jó, és a változás irányába vivő dolgokat megdicsérjük! - Ne feledjük: ahhoz, hogy valaki úgy érezze, körülbelül azonos arányban dicsérik és kritizálják, négyszer annyi dicséretet kell kapnia, mint amennyi kritikát!   Hogyan hallgassunk meg valakit megoldás-orientáltan? - Csak akkor mondjunk véleményt és osszuk meg gondolatainkat, ha erre külön kérnek minket! Az a legjobb, ha sikerül a beszélőt hozzásegítenünk ahhoz, hogy ő találja meg a megoldást. Ebben úgy segíthetünk neki, hogy irányított kérdéseket teszünk fel. Beszélgetőpartnerünk a saját maga által kigondolt megoldást sokkal inkább magáénak fogja érezni, mintha ez mástól jön. - Kérdezzük meg, hogy “Mire lenne szüksége ahhoz, hogy jobban érezze magát?” Ez a kérdés abban segít, hogy a beszélgetés témáját a problémákról a megoldások irányába tereljük. - Kérdezzük meg, hogy “Akkor most mit tervez tenni?” Ezzel a kérdéssel segíthetjük a beszélőt, hogy megossza velünk az elképzeléseit. Talán már rég kigondolta ő is ugyanazt a megoldást, ami a mi fejünkben is van. Ezzel segíthetünk neki megerősíteni magát a szándékában. - Ha mégis nekünk kell megoldást javasolni, akkor inkább úgy fejezzük ki magunkat, “Mi lenne, ha kipróbálná…” mint, hogy “Tegye azt, hogy…”! - Úgy is kifejezhetjük javaslatainkat, hogy kérdést formálunk belőlük, “Kipróbálta már azt, hogy…?” - Megosztatjuk valamilyen személyes tapasztalatunkat, vagy egy harmadik személy tapasztalatát olyan módon, hogy abba rejtjük el javaslatunkat. - Ne veszítsük el a türelmünket, ha visszautasítják javaslatunkat, ne kezdjünk győzködésbe!   Szeretettel,   Tomori Nóra     Likeolj...

tovább

A meghallgatás művészete 1

»Írta - - 2015. dec 22 in Blog, Család, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

A meghallgatás művészete 1

A meghallgatás művészete  Minden emberi viszonylatban, legyen az munka- vagy magánélet, fontos a jó meghallgatás képessége. Ha jó kolléga, főnök, szülő, barát, társ akar lenni az ember, kiváló befektetés a figyelmünk fejlesztése.Mindannyian tapasztaljuk, hogy meghallgatni másokat nem olyan egyszerű, mint hinnénk. Kutatók szerint például a férfiak és a nők különbözőképpen vélekednek a meghallgatásról: a figyelem látható, hallható jeleit különbözőképpen értelmezik. Ha valaki azt mondja: “igen”, “hmm” azt a férfiak hajlamosak az egyetértés jeleként értelmezni, a nők ezt  inkább csak a figyelem jeleként kezelik. Tehát, ha a nők nem hallanak ilyen jelzéseket, azt gondolják, nem figyelnek rájuk, a férfiak, ha hallanak, azt gondolják, egyetértenek velük.A figyelem fenntartásában a legnehezebb az, hogy, ha beszélnek hozzánk, azt ne a saját, beépített szűrőinken keresztül halljuk. Sőt, ez praktikusan lehetetlen. Nagyon régről, kicsi gyerek korunk óta kialakultak előfeltevéseink a világ működéséről, és valahányszor valakit meghallgatunk, bekapcsolnak azok a beépült szűrőink, amelyekkel agyunk szelektíven csak azokat az információkat választja ki, amelyek igazolják előfeltevéseinket. Sokszor figyelmünk teljesen ki is kapcsol, ha a hallott információ konfrontációban van értékeinkkel, vagy teherbírásunkkal.Vannak tipikus esetek, amikor különösen nehéz figyelmünket fenntartani.Nehéz meghallgatni a panaszkodókat. Csak korlátokon belül vagyunk képesek mások panaszát befogadni. Egy idő után agyunk annyira túltelítődik, hogy már nem vagyunk képesek több energiát a panaszkodóra fordítani.Nehéz arra semlegesen figyelni, aki csalódottságát fejezi ki velünk szemben. Ha valaki kritikus velünk, azonnal bekapcsolnak védelmi szűrőink, hogy kiiktassák a figyelmet és ezzel a fájdalmat, amit az odafigyelés okozna.Nehéz odafigyelni beszélgetőtársunkra, amikor az agyunk a saját bajunkkal, feladatunkkal van túlterhelve. Ilyenkor szűrőink azért nem engedik át az információt, mert “fontosabb” feladatokra irányítják gondolatainkat.Kutatók szerint beszélgetés közben a “csak” szó beindítja figyelmi szűrőinket. Mindannyian tudjuk, hogy a “csak” után az következik, hogy beszélgetőtársunk miért nem ért egyet velünk.Másik ilyen figyelmet gátló kifejezés az “ezt te nem érted”. Ezután, ha még jön folytatás, az biztos, hogy kritika, amit már agyunk nem akar befogadni.Ha azt halljuk “sose figyelsz rám”, garantáltan beindulnak figyelmet gátló mechanizmusaink.Ha beszélgetőtársunk annyira aktívan magyaráz, hogy mi nem is jutunk szóhoz, a passzivitás ellankasztja figyelmünket, bármennyire is igyekeznénk fenntartani.Ha egy olyan intenzív és érzékeny beszélgetésben vagyunk, amiben próbálnánk a szót kicsit semlegesebb tónus vagy téma irányába terelni, de ebben beszélgetőtársunk nem partner, szintén nehezünkre esik figyelmünket bezárkózás nélkül fenntartani.Ha erőszakos, követelőző, ítélkező módon beszélnek hozzánk, figyelmi szűrőink gyorsan beindulnak és elváltoztatják, vagy kikapcsolják a hallottakat.Mindez megfordítva is érvényes, ha mi beszélünk másokhoz a fenti sémák szerint, előre láthatjuk hogy milyen hatást teszünk azokra, akik próbálnának minket meghallgatni! Szeretettel,Tomori Nóra, életvezetési tanácsadó, karriertanácsadó Likeolj...

tovább

“A vásárlás olcsóbb, mint a pszichológus”

»Írta - - 2015. dec 18 in Blog, Boldogság, Család, Érzelmi intelligencia | 0 Hozzászólás

“A vásárlás olcsóbb, mint a pszichológus”

Egy jól ütemezett túra a bevásárlóközpontba gyógyszerek és gyógykezelések komoly versenytársa, ezt bármikor megtapasztalhatjuk. Tanulmányok sora is mutatja, hogy a vásárolgatók 50-60 százaléka azért vesz magának valamit, hogy örömet éljen át. Néhanapján egy-egy új darab megszerzése a gardróbba vagy egy szép tárgy a polcra hasonló élményt nyújthat, mint mondjuk egy-egy pohár bor. Néha.De a vásárolgatás valóban helyettesítheti-e a barátságot, vagy a kapcsolatokat? Az elszigeteltség érzése félelmet és aggodalmakat kelthet. Azonnali örömszerzésként pedig talán bemegyünk egy vonzó boltba és körülnézünk… Ez viszont az anyagiakon túl azért is veszélyes, mert bármennyire is örülünk az új szerzeménynek a vásárlás pillanatában, később valószínűleg érdektelenné válik számunkra az adott darab. Egy szép karóra vagy cipő nem alkalmas arra, hogy “tartalmas kapcsolatot” kínáljon viselője számára.Árnyaltabban megnézve a vásárolgatóknak nem mindig egyforma a motivációjuk.Az emberek egy része a puszta jókedve fokozásáért szeret venni időnként valamit, szereti szép és neki tetsző dolgokkal körülvenni magát, szereti azt a “jólét-érzést”, amit a vásárlás élvezete okoz, ők a kedélyjavító vásárolók, a klasszikus boltkórosok.Mások azt az igényüket elégítik ki a vásárlással, hogy lépést tartsanak a többiekkel, folyamatosan hasonlítgatják magukat másokhoz, számukra a vásárlás az örökös versenyfutás része, ők a versengés kényszeréből vásárolók.Olyanok is vannak, akik valamilyen belső érzelmi deficit kompenzálására járják a boltokat, tárgyakkal próbálják kitölteni a belső űrt. Ilyen például az őszülő halántékú negyvenes, aki vesz egy Porschét, mert azt reméli, attól újra fiatal lesz. Az életközépi válságban szenvedők tipikusan értékességük bizonyításáért vásárolnak.A második két csoport motivációja sokkal veszélyesebb és önbecsapóbb az elsőnél és messze több problémához vezet. Itt látszólag arról van szó, hogy az anyagi javak birtoklásának kényszere a sikeresség és értékesség bizonyítására szolgál és ezáltal hivatott boldogságérzetet kelteni. Csakhogy valójában fordított hatás alakul ki, mert mindez épp a magányt és a boldogtalanságot mélyíti el. Kialakul az ördögi kör.Van jó hír is: akik ténylegesen pusztán jókedvükért, pillanatnyi szomorúságuk elűzéséért lepik meg magukat dolgokkal, valóban jót tesznek magukkal, jobbat, mintha gyógyszereket szednének, vagy drága kezelésekre járnának. Hasonlóan, mint egy-egy pohár bor elkortyolása, egy masszázs igénybevétele, a bolti örömök is jót tehetnek, ha nem viszik túlzásba őket. Persze ez csak akkor igaz, ha nem azért vesszük meg az új cipőt vagy autót, hogy barátaink, kollégáink ezért csodáljanak, vagy irigyeljenek bennünket, és nem is azért, mert azt gondoljuk, ettől értékesebbek vagy fiatalabbak leszünk. Legjobb, ha megpróbálunk őszintén beszélgetni magunkkal. Ezzel önismeretünket is elmélyítjük és kényszereink alól is felszabadulhatunk.Gyakorlat:Minden alkalommal, mielőtt vásárlásra csábulnánk, kérdezzük meg magunktól: Miért van nekem pont erre pont most szükségem? Legyünk őszinték magunkhoz, megéri!Sikeres fejlődést kívánok!Tomori Nóra, karriertanácsadó, életvezetési tanácsadó, life coachLikeolj...

tovább

A boldogság félelmet kelt?

»Írta - - 2015. dec 15 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia | 0 Hozzászólás

A boldogság félelmet kelt?

Bert Hellinger nevét a családállítás atyjaként ismerjük. Ő foglalta rendszerbe azokat a láthatatlan, mégis erősen működő energiákat, melyek egy család tagjai között hatással vannak, függetlenül attól, hogy a családtagok közül mindenki él-e még. Az embereket összekapcsoló energiák között többek között a boldogságot is kutatta. Azt tartja, hogy a boldogságtól valamiért ösztönösen, akaratlanul menekülünk. Ennek egyik oka, hogy akaratlanul is veszélyesnek érezzük. És ugyanígy veszélyesnek érezzük egy-egy probléma megoldását is. Mert mindkettő magányossá tesz. Ezzel szemben a problémáink és a boldogtalanságunk közepette együtt vagyunk másokkal. Ha probléma és a boldogtalanság mentén élünk, akkor hűségesnek és ártatlannak érezzük magunkat, a problémamegoldás és a boldogság viszont az árulás és a bűnösség érzését generálja. A nehézség tehát az, hogy csak akkor oldhatjuk meg problémáinkat és válhatunk boldoggá, ha vállaljuk az ehhez fűződő “vétkesség” érzését. Ez nyilván nem valós vétek, de annak éljük meg. Épp ezért olyan nehéz a problémából kimászni és megoldásra jutni. Épp ezért sokan félnek a boldogságtól. Honnan tudhatjuk, hogy vajon mi is félünk-e boldognak lenni? Tegyünk fel magunknak kérdéseket:- Úgy érzem, hogy nem érdemlem meg, hogy boldog legyek?- Ha boldog vagyok, lelkiismeret furdalásom támad emiatt?- Ha boldog vagyok, úgy érzem, hamarosan valami rossz fog történni?Hogyan segíthetünk magunkon, ha a válasz igen volt bármelyik kérdésre?- Apró dolgok, történések, sikerek mentén engedélyezzünk magunknak elégedettségérzést.- Apró nehézségeket oldjunk meg és érezzük át az ezzel járó megkönnyebbülést.Sikeres fejlődést kívánok!Tomori Nóra, karrier tanácsadó, életvezetési tanácsadó Likeolj...

tovább

Öt kérdés a szabadság felé

»Írta - - 2015. dec 12 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia | 0 Hozzászólás

Öt kérdés a szabadság felé

Éreztük-e már, hogy miután sok-sok éven át olyan sokat gyúrtunk arra, hogy másmilyenek legyünk, mint ami belülről, a belső valónkból következne, valahogy végtelenül belefáradtunk ebbe a szerepbe?Kisgyerekként, mivel még nem voltak saját, kialakult meggyőződéseink az életről, mások meggyőződéseit tettük magunkévá. Később ezt tovább “gazdagítottuk” a médiából, iskolatársaktól, munkatársaktól, barátoktól, politikusoktól, vallásokból stb. származó elvártnak hitt nézetekkel. A sok külső tanács és példa hatalmas kakofóniaként diktálta nekünk, mi életünk navigálásának “egyetlen helyes” útja.“Így kell kinézned”“Így kell viselkedned”“Így kell érezned”“Erre kell törekedned”“Ettől leszel boldog”“Ilyen autót kell vezetned”“Ilyen munkát kell végezned”“Ilyen emberekkel kell barátkoznod”“Így kell tiszteletet kiérdemelned”De miért is? Mi is mindebből az, amit valóban én szeretnék és mi az, amit csak azért teszek, gondolok, mert azt hiszem, hogy elvárják tőlem?Miért ne válhatnánk saját életünk irányítójává, hogy szabadon írhassuk, átírhassuk történetünket?Kérdezzük meg magunktól:Mi az, ami igazán fontos nekem?Milyen meggyőződések mentén építettem fel az életemet?A meggyőződéseim valóban támogatnak engem és azt, ami nekem fontos?Ha nem, akkor miért ragaszkodok hozzájuk?Ha nem érdekelne mit szólnak mások, hogyan változtatnám meg őket?És miért is ne tehetném? Miért is ne élhetnék a valóban saját belsőmből fakadó elvek és vágyak mentén?Hasznos felismeréseket kívánok,Tomori Nóra, életvezetési tanácsadó, karrier tanácsadóLikeolj...

tovább

Ellenállással csak megerősítjük azt, aminek ellenállunk

»Írta - - 2015. dec 10 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia, Karrier | 0 Hozzászólás

Ellenállással csak megerősítjük azt, aminek ellenállunk

Ha valamilyen ötletnek nagyon ellenállunk, az ellenállás csak még jobban felerősíti azt.Ha egy mozgalmat betiltanak, annál szélesebbre nő.Ha egy új munkahelyi javaslatnak ellenállunk, kitalálói annál szívósabban akarják. Ha hagyjuk kibontakozni, elhalhat.Ha kényelmesen tekintünk a feladatainkra, ellustulhatunk. Ha viszont kényelmetlen helyzetben érezzük magunkat, az produktívvá tesz.Ha dühösek és ellenségesek vagyunk valakivel, az illető közelebb kerülhet hozzánk, mint gondolnánk.Ha elnyomjuk valamilyen vágyunkat, annál erősebbé válik.Ha különös elszántsággal akarunk fogyókúrázni, annál többet gondolunk ételre, és sajnos nemcsak gondolunk…Ha elvesszük a gyerektől a játékát, hangosan fog sírni érte, míg ha meghagyjuk neki, pár perc után már nem is érdekli.Ha bármilyen energiát hagyunk ellenállás nélkül kibontakozni, kifulladhat és elhalhat magától.Az ellentétek tehát sokszor felerősítik egymást, ha nem hangsúlyozzuk az ellentéteket, enyhülést várhatunk.Hogyan használhatjuk fel tudatosan mindezt a munkában és az életben?Úgy, ha ügyesen kezeljük a minket érő erőhatásokat.Gyakorlat:Ha szeretnénk, hogy valami kellemes dologban hosszabb távon képesek legyünk kiteljesedni, akkor ne engedjük teljes mértékben át magunkat ennek. Így hosszabb távon életben tarthatjuk a lelkesedésünket és az örömünket.Ha olyan ötletet vetnek fel környezetünkben, ami nekünk nem nagyon tetszik, hagyjuk élni az ötletet, ne tápláljuk sem bátorítással, sem ellenállással. Várhatóan erejét fogja veszíteni, méghozzá a tudatos kontrollunk által.Sikeres fejlődést kívánok!Tomori Nóra, karriertanácsadó, életvezetési tanácsadó / life coachLikeolj...

tovább

Erőszakmentes kommunikáció Marshall Rosenberg nyomán

»Írta - - 2015. nov 17 in Blog, Érzelmi intelligencia, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Erőszakmentes kommunikáció Marshall Rosenberg nyomán

Nemrég hunyt el Marschell B. Rosenberg, az erőszakmentes kommunikáció az atyja. Az egész világon rengeteg követője lett, mert azt ismerte fel, hogy a saját és a másik ember érzéseinek felismerése és tiszteletbentartása mentén sokkal tisztábban, sikeresebben és eredményesebben kommunikálhatunk és érhetjük el a céljainkat – kölcsönösen.Nézzünk egy példát, hogyan fejlezthetjük képességeinket Rosemberg nyomán.Figyeljem meg a helyzetet, amiben vagyok. Fogalmazzak meg tényeket.Állapítsam meg, hogy érzem magam, fogalmazzam meg érzéseimet.Milyen kielégítetlen szükségleteim, igényeim vannak?Fogalmazzak meg egy kérést a másikhoz.Milyen érzései lehetnek a másiknak?Milyen kielégítetlen szükségletei ehetnek?Vajon az ő kérése mi lenne?Sikeres fejlődést kívánok!Tomori Nóra, karrier tanácsadó, életvezetési tanácsadóLikeolj...

tovább

Az empátia hatalma

»Írta - - 2015. okt 12 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Az empátia hatalma

“Biztosra veheted, hogy bárki akivel találkozol, kemény csatát vív. Légy kedves.”               Ian MaclarenEgyre többen beszélnek manapság az empátiáról és egyre többen állítják büszkén: empatikusnak érzik magukat. Belebújni valaki más cipőjébe, hát nem egyszerű, és minél inkább szemben érezzük magunkat vele, annál nehezebb. Pedig empátia nélkül nincs jó kommunikáció.Munkahelyi és magánéleti környezetünkben egyaránt szinte szünet nélkül szembesülünk olyan helyzetekkel, amikor úgy válhatunk elfogadottabbá, befolyásosabbá, jobb tárgyalópartnerré, vagy éppen szerethetőbbé, ha képesek vagyunk a másik ember szemszögéből is megvizsgálni a dolgokat.Gyakoroljuk minél többet, hogy többféle szempontból, több résztvevő perspektívájából is áttekintsünk egy-egy kérdést. Így nemcsak rugalmasabbá, nyitottabbá válhatunk, hanem jobb érvek is eszünkbe juthatnak, olyanok, amik a tárgyalópartnert várhatóan jobban meggyőzik.GyakorlatGondoljunk valakire, akivel nap, mint nap kapcsolatban állunk, vagy olyan valakire, akivel nehezen jövünk ki.Csukjuk be a szemünket. Képzeljük azt, hogy mi vagyunk az az ember. Beszéljünk, mozogjunk, gondolkodjunk úgy, mint ő.Képzeljük azt, hogy az ő érzéseit érezzük, és az ő elfogult gondolatai bennünk vannak.Gondoljuk azt, hogy bennünk vannak az ő emlékei, tapasztalatai, vágyai.Ezután gondoljunk arra, vajon milyen érvekkel győzhető meg egy adott probléma megtárgyalása során.Sikeres gyakorlást kívánok!Tomori Nóra, karrier tanácsadó, életvezetési tanácsadóLikeolj...

tovább

Boldog “bebeszélések”

»Írta - - 2015. aug 31 in Blog, Boldogság, Család, Érzelmi intelligencia | 0 Hozzászólás

Boldog “bebeszélések”

Ahogy korábban is írtam, a jó dolgok “bebeszélése” jó hatással van az egészségünkre és arra, ahogyan érezzük magunkat. Ha valakivel leülünk tíz percet beszélgetni, meg tudjuk állapítani, hogy az illető mennyire boldog, egészséges és sikeres. Hogyan? Abból, amilyen szavakkal illeti magát, amiket ismétel magával és az őt körülvevő környezettel kapcsolatban. Hiszen amit gyakran ismétlünk, azt az agy egy idő után el is hiszi, ahhoz alkalmazkodik.A legtöbb ember rengeteget küzd azzal, hogy megváltoztassa maga körül a világot, pedig sokkal egyszerűbb “szemüveget” cserélni, másik szemüvegen át másképp látunk.Persze, hogy nem lehet mindent pusztán a látásmódunkkal jobbnak látni, de mindenképp érvényesül az, hogy ha jó szándékot, és jót feltételezünk, az hólabdaként egyre több jó dolgot eredményez. Ez igaz a rossz dolgok feltételezésének öngerjesztő útjára is.Nézzünk egy példát. Tegyük fel, hogy ha lázasak vagyunk, azt gondolhatjuk, hogy ez valami súlyos betegség jele, amit minden erőnkkel meg kell állítanunk. Így aztán valahányszor belázasodunk, pánikolni kezdünk, gyógyszereket szedünk, túladagoljuk a vitaminokat.Ha viszont a lázra úgy tekintünk, mint a barátunkra, aki azt üzeni, hogy a testünk tökéletesen működik és most épp azon dolgozik, hogy gyógyítsa magát, akkor talán a láz jelére testünknek pihenést nyújtunk, relaxálunk, sok vizet iszunk, kevesebb stressznek tesszük ki, hogy megkönnyítsük öngyógyító munkáját.Az első nézőpont bizalmatlan testünkkel szemben és szemben áll vele, a második bízik benne, elfogadja és támogatja. Rengeteget segít, ha pozitívan, elfogadóan, szeretettel tekintünk testünkre, és ha támogatjuk önmagát gyógyító és építő munkáját.Ha vannak gyermekeink, mondjuk el nekik is ezeket a gondolatokat! Sok pozitív gondolatot kívánok!Tomori Nóra, életvezetési tanácsadó, karrier tanácsadó Likeolj...

tovább

Empátiával forduljunk társunk felé

»Írta - - 2015. aug 15 in Blog, Boldogság, Család, Érzelmi intelligencia, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Empátiával forduljunk társunk felé

Az empátia, azaz a beleérzőképesség és megértés hasznos kapcsolatainkban. Gyógyít.Hogyan erősítsük?1. Képzeljük magunkat a másik ember helyébe. Hogy érezheti magát egy helyzetben?2. Ha van róla gyerekkori fényképünk, nézzük meg, képeljük el őt, mint egy sérülékeny gyermeket.3. Igyekezzünk pártfogóan, gondoskodóan, fordulni társunk felé, ezzel növelhetjük szeretetünket és együttérzésünket.4. Tegyük félre múltbéli sérelmeinket vele kapcsolatban. Csak figyeljünk rá és próbáljuk megérteni álláspontját.5. Ha társunk beszél hozzánk, gondoljunk arra, milyen érzéseket éltünk át, amikor hasonlóakat tapasztaltunk, mint amiről ő beszél.6. Lépjünk túl saját korábbi sérelmeinken. Ha nem tesszük, olyanok leszünk, mint egy nagy, élő seb! Képtelenek leszünk megérteni a másik ember érzéseit, mert folyton csak a magunk bajával leszünk elfoglalva. Sikeres kapcsolatokat kívánok! Tomori NóraLikeolj...

tovább

Minden nap tréningeljük boldogságunkat!

»Írta - - 2015. aug 13 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia | 0 Hozzászólás

Minden nap tréningeljük boldogságunkat!

Martin E. P. Seligman a “pozitív pszichológia” egyik megteremtője és elismert kutatója, a Pennsylvaniai Egyetem professzora. Tanítása szerint a boldogság alapvető forrásai:- pozitív érzelmek, elköteleződés, kiteljesítő feladat.Egy kutatócsoport arra vállalkozott, hogy két reprezentatív csoportban fél év alatt rendszeresen internetes kérdőíven mérte a tagok boldogságérzetét. Az egyik csoport tagjai azt a feladatot kapták, hogy minden este írják le, milyen három jó dolog történt velük aznap, és, ez melyik erősségüknek köszönhető. A kontrollcsoport tagjai nem kaptak ilyen feladatot. Fél év elteltével a jó tapasztalatokra koncentráló csoport tagjainak boldogságérzete megnőtt a kontrollcsoporthoz képest. Kérdés maradt még az, hogy ez a megnövekedett boldogságérzés mennyire tartós. Egy hónap után újra felvett kérdőívekből az derült ki, hogy a boldogságérzet a gyakorlat abbahagyásával csökkent. Tehát, sose hagyhatjuk abba önmagunk “tréningelését” abban, hogy erősségeinkre és örömeinkre koncentráljunk! Sikeres boldogságtréninget kívánok! Tomori Nóra Likeolj...

tovább

Hogyan szabaduljunk meg a “nekem úgysem sikerül” érzéstől?

»Írta - - 2015. aug 10 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia | 0 Hozzászólás

Hogyan szabaduljunk meg a “nekem úgysem sikerül” érzéstől?

Sokan ismerik azt a már-már tanmesének számító történetet, ahogyan az elefántkölyköket arra szoktatják, hogy ne kóboroljanak el éjszaka. Kikötik őket egy vékony kötéllel egy keskeny kis fához és mivel picik és gyengék még, nem tudják magukat kiszabadítani. Megtanulják, hogy nem megy, egy idő után nem is próbálják. Mire megnőnek és hatalmas erejük kiteljesedik, még mindig ugyanazzal a vékony kötéllel ugyanahhoz a vékony fához kötik ki őket. Mivel viszont azt tanulták kiskorukban, hogy úgysem tudnának kiszabadulni, nem kísérleteznek többet. Pedig könnyen kiránthatnák akár az egész fát is gyökerével együtt, de eszükbe sem jut ilyet tenni, úgy emlékeznek, hogy ez nekik úgysem menne. Mi emberek ugyanilyen hiedelmek sokaságát kondicionáltuk magunkba életünk során. Korábbi tapasztalataink beégése révén tévhitek, korlátok és börtönfalak sokaságát emeltük magunk köré. Sokan egy életet leélnek anélkül, hogy megpróbáljanak az elméjük emelte korlátokból kiszabadulni. Mi történne, ha eldöntenénk, mi megtesszük? Hogyan foghatunk hozzá? - Először is merjük elhinni, hogy vannak olyan dolgok, amikben jók, tehetségesek vagyunk. Fedezzük fel és fejlesszük ezeket az adottságainkat. - Sose hasonlítsuk magunkat másokhoz. Csak magunkhoz mérjük a fejlődésünket. Higgyünk magunkban és biztosak lehetünk benne, hogy majd egyszer mások is hinni fognak bennünk. - Minden nap tegyük meg, amit lehet – magunkért. Dolgozzunk, tanuljunk, éljünk, tapasztaljunk, hogy fejlődhessünk. Legyünk tudatosak, ünnepeljük meg a fejlődésünket, kudarcainkat is éljük meg és tekintsük őket “tapasztalásoknak”. Olyan célokat válasszunk, amiket meg is tudunk valósítani, és amikkel mindig kissé tágíthatjuk a komfortzónánkat. - Ne engedjük meg magunknak az “áldozat vagyok” érzést. Engedélyezhetünk magunknak időnként egy kis önsajnálatot, mert fontos, hogy megéljük az érzéseinket, de aztán menjünk tovább. Kapcsolat - Merjünk kérni. A Jó Istentől, az Univerzumtól, a Sorstól, a Szerencsétől, az embertársainktól. És bátran próbálkozzunk újra és újra a dolgokkal, amik fontosak nekünk, mielőtt bármit is feladnánk. Akár ezerszer. Ne érdekeljen, mások mit szólnak hozzá, vagy mit gondolnak rólunk. Van, akinek az is segít, ha nem osztja meg egy-egy nagyobb tervét másokkal, mert azzal szétzilálná az elszántságát. Próbáljuk ki, hogy mi is magunkban tartsuk tervünket. - Keressünk magunknak támogatókat. Semmi sem valósítható meg egyedül. Biztos lesz olyan időszak, hogy segítségre szorulunk. Olyan emberekkel vegyük körbe magunkat, akik becsülnek és értékelnek bennünket, akik tükrében értékesnek érezhetjük magunkat. - Beszélgessünk, olvassunk, lássunk, igyekezzünk mások tapasztalatait is beépíteni az életünkbe. És gondoljunk arra, minden helyzetnek lesz megoldása. Sikeres “nekem úgyis sikerül” gondolkodást kívánok! Tomori Nóra Likeolj...

tovább

Egészségünk mentális építése

»Írta - - 2015. Júl 30 in Blog, Boldogság, Család, Érzelmi intelligencia, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Egészségünk mentális építése

Ha sokszor elmondunk magunknak valamit, az nemcsak meggyőződésünkké válik, hanem agyunk és testünk is “magáévá teszi”. Kutatások szerint, ha egy kijelentést naponta kétszer elmondunk magunknak, agyunk 21 nap alatt magába vési a gondolatot. Ezért egészségünkre is vigyázhatunk úgy, hogy “bebeszéljük” magunknak, egészségesek, fittek vagyunk. Ha vannak gyerekeink, nekik is megtaníthatjuk az ilyen gondolatok hasznosságát. Összeszedtem pár példát, de természetesen legjobb, ha mindenki maga állítja össze a számára leghasznosabb kijelentéseket, melyek “mantrázása” csak hasznos lehet… - A testem úgy, ahogy van, tökéletes. - Szeretem a testemet. - A testem olyan eszköz, aminek segítségével a világot látom és ezért minden nap gondját viselem. - A testem a meggyőződéseim szerint épül fel. Ezért folyamatosan azon vagyok, hogy egészséges, gyógyító meggyőződéseim legyenek. - A testem tökéletes és gyönyörű. Szeretettel elfogadom. - A testem nagyon fontos nekem. - Jó ételekkel, italokkal, jó alvással, jó baráti kapcsolatokkal és jó gondolatokkal táplálom a testemet. - A testem minden sejtje tökéletes, tudja a célját, és meg tudja magát gyógyítani. - Ha fájdalmat érzek, az annak a jele, hogy a testem gyógyítja magát. Segítek neki azzal, hogy pihenést és jó tápanyagokat nyújtok neki. - Szeretek törődni magammal, jó érzést okoz. - Megengedem magamnak, hogy jól érezzem magam, boldog legyek, és örömöket éljek át. - Az orvosaim a tanácsadóim, viszont a testemmel kapcsolatban a döntéshozó én vagyok. - Ha a testemnek támogatásra van szüksége, sok vizet iszom, sokat pihenek és meditálok. - A gyógyszeres doboz legfőbb tartalma a tiszta víz, alvás és meditáció. - Én vagyok felelős az egészségemért és a jóllétemért. - Ha egészséges vagyok, akkor boldog és sikeres is vagyok. - Egészségesnek születtem és mélyen belül mindig egészséges is vagyok. A testem szüntelenül küzd az egészségem megtartásáért, visszaszerzéséért. Jó egészséget kívánok! Tomori Nóra     Likeolj...

tovább

Az elfogadásról

»Írta - - 2015. Júl 21 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia | 0 Hozzászólás

Az elfogadásról

„A következő nap azt mondta a Mester: - Haj, könnyebb utazni, mint megállni. A tanítványok persze tudni akarták, hogy miért. - Azért, mert amíg utazol valamilyen cél felé, addig álmodozhatsz róla. Amikor megérkezel, a valósággal nézel szembe. - De hogyan változhatunk meg, ha nincsenek céljaink és álmaink? - kérdezték az elámult tanítványok. - Az igazi változás nem akarásból születik. Fogadjátok el a valóságot, és a változás magától fog beállni.” Miért annyira nehéz elfogadnunk, hogy az életet nem irányíthatjuk teljesen? Az ismeretlentől való félelem áthatja mindennapjainkat, tehetetlennek érezzük magunkat a veszteségekkel szemben? Az a dolgunk, hogy megbirkózzunk? Ha úgysem menekülhetünk, megpróbálhatnánk legalább jobban értékelni azt ami megadatik? Amíg célod van, addig jó úton jársz… szoktuk mondani. Persze, fontos, hogy legyenek céljaink. De a céljaink és az azokhoz fűződő álmaink néha nem húzhatók rá a valóságra. A természet és a világ törvényeire úgysem lehetünk hatással. Ez pedig fordítva is igaz, utolérnek bennünket a változások kíméletlenül. Hiába próbálunk erőszakot tenni a dolgokon. A változásokat pedig többnyire veszteségként éljük meg. Ez a nagy hiba. Sokszor hangoztatjuk, hogy “semmi sem állandó”, de valahogy szeretnénk azt hinni, ez mindig csak másokra vonatkozik… pedig talán mi is elfogadhatnánk, hogy a régi dolgoknak menni kell… A természet változásai sosem ok nélküliek és mindig megújulás felé vezetnek. A társadalom a természetből fejlődött, bármi érjen utol bennünket, annak is van célja. Ha megpróbáljuk ezt elfogadni, a fejlődés és az öröm lehetőségét kutathatjuk fel. Veszteségeink miatti rágódás helyett megpróbálhatnánk rájönni, mennyi lehetőséget rejteget számunkra a megváltozott helyzet, rengeteg új tapasztalat és megismerés okozhat örömöt nekünk. Az elfogadás voltaképpen megnyugtat. Ne töltsünk több időt a múltban, mert nem jön vissza, és biztos, hogy valami jó jöhet helyette. És itt jön a mi felelősségünk magunkkal szemben. Játsszunk el a gondolattal, ha fejest ugrunk a jövőbe, talán sokkal jobban fogjuk szeretni, mint a tegnapot. Rajtunk múlik! Örömteli mindennapokat kívánok! Tomori Nóra Az idézet Anthony de Mello jezsuita szerzetestől való.       Likeolj...

tovább

Öt dolog, amit leggyakrabban megbánunk életünk végén

»Írta - - 2015. Júl 05 in Blog, Boldogság, Család, Érzelmi intelligencia, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Öt dolog, amit leggyakrabban megbánunk életünk végén

Bronnie Ware Életkönyv című könyvében idős emberek ápolása során szerzett tapasztalatait szedte össze. Mindannyiukkal sokat beszélgetett az életüktől, és arról, mi az, amit visszatekintve már bánnak, amit másképp csinálnának. Az elmesélt élettörténetek nagyon különbözőek, viszont azok a dolgok, amiket az emberek jellemzően bánnak haláluk előtt, meglepően hasonlóak minden ember esetén.1. Bárcsak önmagamhoz hűen éltem volna, ahelyett, hogy mindig másoknak akarjak megfelelni!Lehet, hogy azért szereztünk meg egy bizonyos diplomát, mert szüleink azt szerették volna. Lehet, hogy azért vállaltunk el egy bizonyos munkát, mert a családunknak akarunk megfelelni. És így tovább. Sokat foglalkozunk azzal, mit gondolnak rólunk mások. De vajon hogyan élnénk, mivel foglalkoznánk, ha a magunk szempontjai szerint rendeznénk be az életünket, és nem érdekelne, mit szólnak a többek? Lehet, hogy boldogabbak lennénk?2. Bárcsak ne dolgoztam volna annyit!Különösen a férfiak számolnak be arról, hogy heti 50-60-70 órát dogoztak évtizedeken át, mert úgy érezték, elvárják tőlük, vagy mert meg akarták kapni az előléptetést, a fizetésemelést, stb. És közben elment mellettük az élet, úgy, hogy nem vették ki a részüket az élet élvezetéből, a lazításból, az örömökből, a családi együttlétekből. Végül úgy érzik, nem érte meg… Talán boldogabbak lehetnek azok az emberek, akik tudatosan döntenek arról, hogy határokat szabnak mindenben és tudnak "nem"-et mondani a mókuskerék pörgetése közben...3. Bárcsak lett volna bátorságom kifejezni az érzéseimet!Sokszor inkább elharapjuk a nyelvünket, csakhogy fenntartsuk a békét, és sokszor eltitkoljuk érzéseinket, nehogy kiszolgáltatottnak kelljen éreznünk magunkat… Pedig valójában érzéseink irányítanak mindannyiunkat, és ha képesek vagyunk azokat nem bántóan kifejezésre juttatni, sokkal több megértésre és együttműködésre számíthatunk másoktól…4. Bárcsak fenntartottam volna a kapcsolatot a barátaimmal!Legtöbbünk a baráti, rokoni, emberi kapcsolatait áldozza be a munka, karrier, számíttógépes játékok, vagy a rohanó élet oltárán. Pedig életünk tartalmi részét emberi kapcsolataink képezik, és boldogságunk forrása is emberi kapcsolatainkban rejlik. Valójában nem is olyan nehéz tudatni szeretteinkkel, barátainkkal, hogy gondolunk rájuk, legalább egy-egy üzenettel, stb. Mindenki nyer vele…5. Bárcsak megengedtem volna magamnak, hogy boldogabb legyek…A boldogság nem az anyagiakon múlik, nem is azon, hogy kivel élünk együtt, hanem saját magunkkal való kapcsolatunkon. Csakis a mi saját választásunk, hogy boldogok vagyunk, vagy szerencsétlenek. Rajtunk múlik, hogyan tekintünk az élet hozta örömökre, vagy csapásokra, tragédiákat, vagy izgalmas tanulási lehetőségeket látunk az eseményekben. Mindig van választási lehetőségünk, és választásaink rajtunk múlnak…Likeolj...

tovább

ELKERÜLÉS – ROSSZ STRATÉGIA

»Írta - - 2015. jún 30 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

ELKERÜLÉS – ROSSZ STRATÉGIA

Az elkerülő magatartás, mint probléma-megoldási stratégia gyakran gyerekkorban alakul ki azért, hogy kisgyerekként képesek legyünk súlyos, vagy fájdalmas tapasztalatok elviselésére.Hatásos “fájdalomcsillapító”, ugyanakkor kétélű fegyver. Anélkül, hogy tudatában lennénk, az életünk nehéz helyzeteiben alapstratégiánkká válhat.Ha hajlamosak vagyunk a nehéz döntések halogatására, az több súlyos problémát okoz.1. Ha egy probléma megoldatlan marad, hatalmasra növekedhet, és összetörhet bennünket. Ha az autónkat kint hagyjuk az utcán és nem törődünk vele, előbb-utóbb tönkre megy. Lemerül az akkumulátor, elrozsdásodnak az alkatrészek, leeresztenek a gumik, széthordják az alkatrészeket. Ha üzleti problémáinkat nem kezeljük, hamar kikerülünk a piacról. Ha párkapcsolati problémáinkat nem beszéljük meg partnerünkkel, előbb-utóbb széthullik kapcsolatunk. Ha egy kisebb betegségünkkel nem törődünk, előbb-utóbb súlyosan megbetegedhetünk.2. Ha passzívak vagyunk azok irányában, akik problémáinkat okozzák, nem állítunk fel határokat, azzal zöld utat adunk problémaokozóinknak, hogy még bátrabban folytassák. Ha a munkában nem tudunk nemet mondani és határt húzni, kiégünk. Ha a kemény lépéseket mindig halogatjuk, hitelünket veszítjük, kollégáink nem fognak felnézni ránk.3. Az elkerülés mellékhatásai az életünk más területeire is kiterjednek.Ha életünk valamelyik területén (pl. egészségünk) hagyunk elhatalmasodni egy problémát, előbb-utóbb munkánk és párkapcsolatunk is megsínyli. Életünk egyik fontos területén kialakult nehézségeink megzavarják életünk összes többi területét is, tönkremehet a vállalkozásunk, megbetegedhetünk, széteshet a családunk.4. Hosszú távon az elkerülő stratégia kudarcérzést és reményvesztettséget eredményezhet. Az az érzésünk támad, hogy bármihez kezdünk, nem sikerül. Bármilyen keményen hajtunk, eredménytelenek maradunk. Tönkremegy az önbizalmunk.Néha nem vagyunk tudatában, mi is az alapvető megoldatlan problémánk, van azonban, amikor pontosan tudjuk mégsem vagyunk elég bátrak ahhoz, hogy kézbe vegyük. Miért?Azért, mert a tudatalattink elsődleges célja, hogy biztonságban tartson minket. Arra van programozva, hogy távol tartson minket a fájdalomtól és az örömök felé vigyen bennünket. Annak is ellene dolgozik, hogy nehéz helyzetekben a nehézségek árán való megküzdést válasszuk. Ezért úgy könnyebb a megküzdést, a szembenézést választani, ha örömöket is kapcsolunk hozzá.Ha minél többször, apró célok eléréséért is megjutalmazzuk, dicsérjük, értékeljük magunkat, találunk rá okot, hogy szeressük és büszkék legyünk magunkra, és mindig megbocsátóak legyünk magunkkal szemben. Hiszen nincsenek kudarcok sem, csak tapasztalatok vannak. Ha tehát pozitívan állunk saját magunkhoz, azzal a nehéz helyzetekkel való megküzdési képességünk is erősödni fog.Sikeres megküzdést kívánok!Tomori NóraLikeolj...

tovább

Hogyan legyünk úrrá dühünkön?

»Írta - - 2015. jún 14 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Hogyan legyünk úrrá dühünkön?

Sokan küzdenek azzal, hogy haragjukon nehéz úrrá lenniük, úgy érzik, ez megnehezíti boldogulásukat, munkahelyi és magánéleti kapcsolataikat.Haragunk kezelésének legfontosabb lépése, hogy megértsük az okát. Na jó, de hogyan tovább? Mit tehetünk a gyakorlatban dühünk megfékezésére?Sokszor kerültünk bajba, mert haragtól vezérelve mondtunk vagy tettünk olyasmit, amit „nem kellett volna”.Nagyon nehéz a hirtelen felhalmozódott düh kezelése, de észrevehetünk mintázatokat abban, hogy milyen szituációkban, milyen időszakokban vagyunk hajlamosak haragra gerjedni. Sokan akkor veszítik el a kontrollt, ha már amúgy is fáradtak, kimerültek. Mindannyiunk számára vannak olyan események, megnyilvánulások, gesztusok, viselkedésformák, amik már előre sejthetően dühöt váltanak ki belőlünk.Könnyű azt mondani, hogy a harag legjobb ellenszere a „megelőzés”. Bizonyos esetekben valóban ki tudjuk kerülni. Ha lehet, igyekezzünk elkerülni azokat az embereket, helyeket, helyzeteket, aki és ami nagy valószínűséggel haragot vált ki belőlünk. Ha elkerülhetetlen a haragot kiváltó helyzet, előzőleg felkészített tervet is elővehetünk, begyakorolt „mantrát” mondhatunk magunknak: „most tudom, hogy dühös vagyok, most nem formálok véleményt. És most azonnal nem teszek semmit”. Ha már feldühödtünk, azt nem érdemes elnyomni, mert csak bajt okozunk magunknak. Hogyan legyünk úrrá magunkon? Próbáljuk ki, mi működik nekünk az alábbiak közül.- Ha fáradtak vagyunk, tartsunk pihenőt, pár percre meneküljünk ki egy adott szituációból, álljunk fel, mozogjunk, mossunk kezet.- Tornázzunk, ússzunk, fussunk, vagy sétáljunk minél gyakrabban! Ezek a mozgások a jóérzésért felelős hormonok termelődését is fokozzák, és a mozgás következtében fokozódó anyagcserénk is jobbítja közérzetünket.- Aki képes rá, megpróbálhatja a szüleink, nagyszüleink által is sokat emlegetett „számolj tízig, mielőtt megszólalsz” receptet, bár ez csak annak szokott menni, akinek amúgy is erős önfegyelme van.- Sokkal jobban segít, ha kieresztjük a gőzt! Keressünk egy helyet, ahol magunk vagyunk, kiabáljunk, püföljünk egy zsákot kifáradásig…- Vegyünk nagy és mély lélegzetet, minél lassabban.- Ha felfedeztük, hogy haragunk valójában félelmeink, beteljesületlen vágyaink vagy alacsony önértékelésünk kifejeződése, akkor tudhatjuk, hogy valójában a mélyebb problémáink kezelésével kell foglalkoznunk.Sikeres önmérsékletet kívánok!Tomori Nóra, karrier tanácsadó, life coachLikeolj...

tovább

5 kommunikációs trükk, ami sikeressé tesz

»Írta - - 2015. jún 01 in Blog, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

5 kommunikációs trükk, ami sikeressé tesz

Folyamatosan “útkereszteződéseknél” járunk. Problémákkal szembesülünk. Ha nem találunk időben megoldást, nem érjük el céljainkat. Nem tudjuk pontosan, hogyan oldjuk meg gondjainkat, de azt tudjuk, hogy könnyebb lenne, ha nem lennének olyan emberek körülöttünk, akikkel nehéz szót érteni, akikről tudjuk, hogy “úgysem tudjuk” őket meggyőzni.Amikor megszülettünk, semmit nem tudtunk a világról, majd gyorsan tanultunk, főleg azoktól, akik bennünket körülvettek, és azokból a tapasztalatokból, amiken keresztül mentünk. Ezek nyomán kialakítottuk nézőpontunkat, gondolkodási sémáinkat. Majd később találkozunk olyan emberekkel, akik merőben más tapasztalatok alapján nagyon eltérő meggyőződéseket képviselnek, és úgy tűnik, mintha szakadék lenne közöttünk… Hogyan tudjuk együttműködésre ösztönözni őket? 1. Igyekezzünk közös alapot teremteni“Különbözően látunk dolgokat. Ez jó. Tudod, amikor újszülöttek voltunk, semmiről sem volt még véleményünk. Szüleink és mások megmondták, mi jó, mi rossz. Majd ahogy felnőttünk, még mindig hatással vannak ránk korai meggyőződéseink.” Ezzel máris közös pontot tudtunk találni, valamit, amiben hasonlóak vagyunk. A hasonlóságok megélése mindig összehozza a beszélgető feleket.2. Ne érvekre, hanem történetekre igyekezzünk koncentrálni“Kíváncsi lennék – ha megosztod velem – hogyan alakult ki a véleményed erről a dologról, érdekel a történeted…” Miközben beszél, igyekezzünk elképzelni, milyen lehet az ő bőrében lenni… Ha meghallgattuk a másikat és elmondjuk a mi történetünket, igyekezzünk tényszerűek maradni. Valószínű, hogy beszélgetőtársunk nyitottan hallgat majd minket.3. Tegyük lehetővé beszélgetőtársunk számára, hogy biztonságosan változtathasson nézőpontján“Voltál már olyan helyzetben, hogy már nem is voltál annyira biztos a nézőpontodban, de továbbra is tartottad hozzá magad, nehogy alulmaradj a vitában? Én sokszor, de ezt most jó lenne elkerülni. Ezért, ha úgy érzem, megváltozik a véleményem, visszavonom az állításomat, tedd ugyanezt te is.” Erre nem mond nemet senki.4. Ismerjük el a másik ember tapasztalatát A másik ember tapasztalatát semmi értelme megkérdőjelezni, sőt ismerjük el, jelezzük, hogy megértjük. Csak a kialakult következtetést érdemes más nézőpontba helyezve láttatni, ezt is csak nagyon finoman.“Megértelek. Van egy szomszédom, akinek ugyanez a tapasztalata. De ő azt a következtetést vonta le, hogy …” „Vajon mi lehet a helyzet valójában?” Séma: “Két lehetőség van, X és Y. Tudhatjuk, melyik igaz, ha egyáltalán bármelyik?” Ez a séma segíti az indulatok elszabadulása nélküli együttes problémamegoldást.5. Tartsuk szem előtt célunkat“Mit is akarunk elérni?” Hidat szeretnék építeni a véleményeink között. Nekem is késznek kell lennem változtatni a nézeteimen, és tanulni valami újat a másiktól. Cél, hogy mindketten legalább is úgy álljunk fel, hogy készek legyünk folytatni az egyeztetést. Olyan emberek, akik képesek a másikat megérteni és együttműködésre ösztönözni, könnyebben viszik sikerre céljaikat.Sikeres egyeztetést kívánok,Tomori NóraLikeolj...

tovább

Még az önértékelésről

»Írta - - 2015. ápr 26 in Blog, Boldogság, Család, Érzelmi intelligencia | 0 Hozzászólás

Még az önértékelésről

Virginia Satir A család együttélésének művészete c. könyve nyomán: Az önértékelés olyan képességünk, amelynek segítségével értékesnek tarthatjuk saját énünket, s méltósággal, szeretettel, bánunk önmagunkkal. A magas önértékelésű emberekből becsületesség, őszinteség, felelősség, együttérzés, szeretet, kompetencia árad. Ha magas az önértékelésünk, azt érezhetjük, hogy számítunk, hogy a világ jobbá válik általunk. Hiszünk saját alkalmasságunkban. Tudunk segítséget is kérni, ugyanakkor bízunk döntéseinkben, és abban, hogy végül is mi vagyunk saját magunk számára a legjobb erőforrás. Becsüljük saját értékeinket, de tiszteljük mások értékeit is. Bizalmat sugárzunk. Azt is tudjuk, hogy nem kell tettnek követnie minden érzésünket. Tudunk választani. Teljes mértékben elfogadjuk magunkat hibáinkkal, botlásainkkal együtt. Mert hibáink is természetes, emberi részeink. A magas önértékelésű emberek legtöbbször úgy érzik, jó dolgokkal vannak feltöltve. Ők is átélnek olyan időszakokat, amikor legszívesebben azonnal mindent feladnának, amikor elborítja őket a kimerültség, amikor az élet túl sok csalódást osztott ki, amikor hirtelen több problémával találják magukat szemben, mint amit kezelni tudnának. De érzik, ezek átmeneti krízisek, természetes részei az emberi életnek. A krízisek új lehetőségek születésének kezdetei is. Talán rosszul érzik magukat néha, de elmenekülniük nem kell. Mernek bízni abban, hogy sértetlenül kerülnek ki a válságból. Az alacsony önértékelésű emberek azt feltételezik, hogy a többi ember becsapja, lenézi, eltapossa őket. Ez egyenes út ahhoz, hogy áldozattá váljanak. Azzal, hogy a legrosszabbra számítanak, a legrosszabbat hívják ki, és azt meg is kapják. S hogy megvédjék magukat, a bizalmatlanság fala mögé rejtőznek, s a magány, elszigeteltség iszonyú érzésébe süllyednek. Nehezen tudnak tisztán látni, hallani és gondolkodni, ezért hajlamosak lenézni másokat. Akik így éreznek, hatalmas lelki falakat építenek, amik mögé elbújhatnak, s azzal védik magukat, hogy mindezt letagadják. Ennek a bizalmatlanságnak és izolációnak természetes következménye a félelem. A félelem beszorít és megvakít; megakadályozza, hogy újabb és újabb lehetőségeket keressünk a probléma megoldására. Sőt, még inkább olyan viselkedés felé fordít, mellyel saját kudarcunkat idézzük elő. Amikor az alacsony önértékelésű emberek kudarcot élnek át, gyakran önmagukat hibáztatják. „Semmire sem vagyok jó! Elrontok mindent!" Ha valaki gyakran így reagál a nehézségekre, egy idő után veszélyeztetetté válhat a drogokkal, alkohollal vagy más menekülési módokkal szemben. A rossz hangulat nem azonos az alacsony önértékeléssel. Az alacsony önértékeléssel alapvetően együtt jár, hogy megpróbálunk úgy viselkedni, mintha a nemkívánatos érzések nem léteznének. Magas önértékelésre van szükség ahhoz, hogy elfogadjuk lehangoltságunkat. A magas önértékelésű ember is érezheti magát rosszul. A különbség az, hogy ettől nem címkézi magát értéktelennek. Természetes, hogy időnként lehangoltak vagyunk. De nem mindegy, hogy elítéljük-e magunkat ezért, vagy úgy tekintjük ezeket a rossz időszakokat, mint emberi állapotokat, melyekkel valahogyan meg kell birkózni. Ha lehangolt vagy, és ezt nem ismered be, az a hazugság egy formája - hazudsz magadnak és másoknak. Ha nem tartod értékesnek, fontosnak az érzéseidet, magadat értékeled le, s így tovább mélyíted az alacsony önértékelésedet. Legtöbbször hozzáállásunk határozza meg azt, hogy mi történik velünk. A hozzáállás pedig megváltoztatható. Az értékesség érzése olyan atmoszférában tud igazán virágozni, ahol tiszteletben tartják az egyéni különbségeket, nyíltan kimutatják a szeretetet, a hibákat arra használják, hogy tanuljanak belőlük, a kommunikáció nyílt, a szabályok rugalmasak, a felelősségről mintát nyújtanak (betartják az ígéretet) és becsületesek. Szerencsére az önértékelés növelhető, kortól, körülményektől függetlenül. Mivel az alacsony önértékelés tanult dolog, le is lehet szokni róla, és valami új tanulható meg helyette. Erre az újratanulásra születésünktől halálunkig megvan a lehetőségünk, így soha nem késő. Életünk bármely pontján elkezdhetjük a magasabb önértékelés meg­tanulását. Mindig van rá remény, hogy életünk megváltozzon, mert mindig képesek vagyunk új dolgokat tanulni. Egész életünkben fejlődhetünk, változhatunk. Idősebb korunkban kicsit nehezebben, és néha ez lassabban is megy. Minden azon múlik, mennyire vagyunk állhatatosak abban, hogy a saját utunkat járjuk. Annak a tudása, hogy a változás lehetséges, valamint a változás iránti elköteleződés már hatalmas előrelépést jelent. Lehet, hogy néhányan lassan tanulunk, de mindannyian taníthatók vagyunk. Értékeljük magunkat! Tomori Nóra Likeolj...

tovább

A meditációról

»Írta - - 2015. Már 21 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia | 0 Hozzászólás

A meditációról

Sokan számolnak be arról az engem felkeresők közül, hogy lelki egyensúlyuk fenntartása érdekében kipróbálták már a meditációt. Meditáció segítségével kétségtelenül segíthetjük egészségünk és nyugalmunk fenntartását, szellemi képességeik jobbítását, fejleszthetjük érzelmi intelligenciánkat. A hagyományos keleti vallásokban a meditáció a lelkiség és vallási szertartások része volt. A meditáció tanára egyben filozófiai, vallási, erkölcsi oktató szerepét is betöltötte. A mai felgyorsult nyugati világban azonban önálló belső egyensúlyteremtő gyakorlattá vált sokak szemében.A kérdés, ami gyakran felvetődik, járjunk-e tanárhoz, válasszunk-e csoportot, vagy egyszerűen meditáljunk otthon szabadidőnkben, egyedül.A meditációs technikák tulajdonképpen kiválóan megtanulhatók könyvekből, videókból, internetre felrakott leírásokból.Kérdés, milyen célból meditálunk. Ha azért, hogy testünk-lelkünk egészségesebb legyen, javuljon a teljesítményünk a sportokban, tanulásban, munkában, akkor tulajdonképpen nincs is szükség tanárra, csoportra, bátran gyakorolhatunk magunkban, saját időbeosztásunk, ritmusunk szerint. Ha célunk egy kicsit mélyebbre vezérel bennünket önmagunk megismerésének, megértésének útján, tudatosságunk fejlesztésének irányában, szívünk gyógyítása mentén, akkor érdemes egy gondolkodásra ösztönző filozófiában jártas vezetőt, csoportot választani és végigmenni a lelki úton.Hogyan válasszunk?- Tudjuk meg, gyakorolja e napi szinten a meditációt legalább 2-3 éve?- Mi motiválja arra, hogy meditációt oktasson?- Megvannak-e benne azok a személyes tulajdonságok – kedvesség, türelem, alázat, nyitottság, érettség, bölcsesség stb., amik hitelessé tehetik?- Hol tanult meditálni? Ugye ő nem könyvekből szerezte a tudást…? Sokan tudják, hogy a keresztény ima gyökerei is a (Zen) meditációból származnak. Teljesen mindegy hogy keleti vagy nyugati filozófiákon nevelkedtünk, az elmélyülés, elcsöndesedés, figyelmünk egy dologra való koncentrálása és elménk fejlesztése csak fejlődésünk forrásává válhat.Sikeres önfejlesztést kívánok!Tomori Nóra, karrier és életvezetési tanácsadóLikeolj...

tovább

Hogyan szeressem magamat?

»Írta - - 2014. nov 03 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia | 0 Hozzászólás

Hogyan szeressem magamat?

1. Teljesíthető elvárásokat állítsak magam elé!- Ne akarjak tökéletes lenni!- Hagyjam abba a másokkal való összehasonlítgatást!2. Negatív érzések elengedése- Engedjem el a múlt történéseit, hibáit! Csak a mára és a jövőre koncentráljak! Nem érdemes rágódni a múlton!- Bocsássak meg magamnak minden hibámért!- Csak pozitív szavakkal jellemezzem magam!3. Törődjek magammal!- Ápoljam és dédelgessem magam! (mozgás, sport, masszázs, meditáció, zene, olvasás, stb.…)- Bájnak jól magammal! (Dicsérjem meg magam, ahányszor csak lehet! Legyek magammal elfogadó, elnéző, és beszéljek magamhoz kedvesen!)5. Építsem szeretet magam felé!- Higgyek magamban! Erőfeszítéseim mindig eredményre vezetnek!- Csak pozitívan nyilatkozzak magamról!- Rendszeresen soroljam fel, mi mindent szeretek magamban!6. Fejlesszem magam!- Tanuljam meg elfogadni mások szeretetét! Fogadjam el és higgyem el a bókokat, a dicséreteket, amiket kapok, ne szabadkozzak!- Tanuljak meg nemet mondani! Kedvesen…- Legyek kitartó abban, hogy magamat elfogadjam, dicsérjem, értékeljem, szeressem!- Tanuljak meg jó gondolatokat ápolni! Vegyem észre, hogy a pozitív   gondolatok jó érzéssel töltenek el! Lubickoljak ebben a jó érzésben, és teremtsek még több jó gondolatot!7. Saját magam szeretete másokon keresztül- Kezeljek másokat pozitívan, feltételezzem a jó szándékot! Gondoljak arra, hogy a másik ember is csak boldogulni szeretne… Ha jót gondolok másokról, jobban is fogom érezni magam, és ők is jobban fognak viszonyulni hozzám… a “mosoly mosolyt szül…”.Sikeres építkezést kívánok!Tomori NóraLikeolj...

tovább

Gyakorlatsor érzelmi tudatosságunk fejlesztésére

»Írta - - 2014. Sze 24 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Gyakorlatsor érzelmi tudatosságunk fejlesztésére

Érzelmi intelligenciánk abban segít, hogy megértsük, kifejezzük, megjósoljuk és befolyásoljuk magunk és mások viselkedését. Vezetői képességeink, csapatjátékos képességeink, döntéshozási képességünk, munkahelyi stressz tűrő képességünk mind egyenes összefüggésben állnak érzelmi intelligenciánkkal. Tudatosítsuk érzelmeinket! 1. Mit érzek most? 2. Milyen érzelmek kísérték végig a napomat? 3. Hogyan és minek a hatására változtak az érzelmeim a nap során? 4. Ugyanazok az érzelmek kísértek otthon, a munkámban, autóvezetés közben, buszra várva, a megbeszélésen, stb.? 5. Ha nem, akkor mi hatására változtak? 6. Képes vagyok kontrollálni érzelmi változásaimat? 7. Jegyezzem fel az összes érzelmet, amit a nap során éreztem. Tegyem ezt két héten át, és figyeljem meg a mintázatot. Jegyezzem fel azt is, minek a hatására változtak érzelmeim. 8. Keressem meg, mik a leggyakrabban visszatérő érzelmeim, és mi váltja ki őket. Én kontrollálom ezeket, vagy kiszolgáltatom magam környezetemnek? 9. Melyik érzelmeim miatt tettem olyasmit, amit különben nem tettem volna? 10. Származott valakinek előnye az érzelmeimből? Észrevehetjük, hogy sokszor másoknak adjuk át a kormányt érzelmeink, és így tetteink irányításában. És ráadásul sokszor olyanoknak, akik nem is fontosak számunkra. Amikor például főnökeink, a buszsofőr, a másik autó sofőrje, az ügyfél, egy családtag, stb. kihoz a sodrunkból, és idegesek, feszültek, leszünk, esetleg olyasmire ragadtatjuk magunkat, amit nem volt célunk tenni… Ha már képesek vagyunk tudatosítani érzelmeink változásainak okait, akkor már képesek leszünk kezelni is érzelmeinket, és ezzel befolyásolni másokét is. 1. Lépjek hátra gondolatban, és tudatosítsam, mi okozta érzelemváltozásomat az adott helyzetben. 2. Tudatosan mondjam ki, mit történt, hogyan hatott rám az esemény. 3. Jusson eszembe, hogy nem maguk a történések, hanem az azokhoz fűződő gondolataim okozzák érzelemváltozásaimat. 4. Ezért irányítsam gondolataimat. Gondoljak jó dolgokra. Gondolhatok megértéssel az eseményre, ami történt, a környezetemre, vagy fordíthatom gondolataimat olyan irányba, ami nekem örömet okoz. 5. Ha sikerül magamat jó érzésekkel feltölteni, akkor nyugodtan, hatékonyan és másokra is jó hatással lévő módon tudom a döntéseimet és a napomat irányítani. Sok jó gondolatot kívánok! Tomori Nóra     Likeolj...

tovább

Tippek a hatékony munkahelyi kommunikációra

»Írta - - 2014. jún 25 in Blog, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Tippek a hatékony munkahelyi kommunikációra

Elsősorban pályakezdők figyelmébe ajánlom ezt a cikket.A hatékony írásbeli és szóbeli kommunikáció nagymértékben növeli esélyeinket arra, hogy észrevegyenek, elismerjenek, előléptessenek bennünket.- Világos, tömör, célratörő maileket írjunk. A lényegi üzenettel kezdjük, egyszerű nyelvezetet használjunk, tördeljük bekezdésekbe mondandónkat és a lényeget a bekezdések elejére vegyük. Sose tegyünk fontos csatolmányt egy másik csatolmányon belülre! Így több esélyünk lesz, hogy időhiánnyal küzdő munkatársainkhoz valóban eljut üzeneteink lényege. Mindig nézzük át a helyesírást, az elírásokkal tarkított mailek igénytelen munka benyomását keltik.- Beszélgetések során igyekezzünk szakértőnek mutatkozni az adott témában. Így hitelesebbnek látnak bennünket és könnyebb támogató kapcsolatokat kialakítani. Hozhatunk példákat korábbi tapasztalatunkból vagy a tanulmányainkból.- Többet hallgassunk és figyeljünk, mint amennyit beszélünk. Adjunk lehetőséget beszélgetőpartnereinknek véleményük kifejezésére, bevonódásra, ahelyett, hogy mindig csak a magunk üzenetét közvetítenénk. És mindig keressünk közös pontokat, egyetértértési lehetőségeket. Lehet, hogy alapvetően különböző az álláspontunk, de biztosan találunk olyan tényezőt is, amiben osztani tudjuk a másik véleményét. A közös pontok megtalálása nagyon erős eszköz a jó kommunikáció és a sikeres kapcsolatok kialakítása terén.- Sose kritizáljunk vagy ítélkezzünk azonnal. Igyekezzünk nyitottnak maradni, minél jobban megérteni az adott helyzetet és a körülményeket.- Ha valamit nem értünk, mindig kérdezzünk, ne próbáljunk úgy tenni, mintha minden világos lenne, kérdezni nem szégyen, hanem az alapos megértés igényének a jele! Sőt több annál, empatikusnak látnak minket, ha kifejezzük értő figyelmünket. “Tehát azt javaslod, hogy…” Akkor jól értettem, hogy…”- Figyeljük és vegyük észre hallgatóságunk non-verbális reakcióit és reagáljunk rá. Igyekezzünk alkalmazkodni beszélgetőtársunk stílusához is, ezzel szimpátiát kelthetünk. Igyekezzünk szükségleteiket, igényeiket, céljaikat megérteni, és beszélgetést a célokra koncentrálni.Sikeres kommunikációt kívánok,Tomori Nóra Likeolj...

tovább

Gyakorlatok a boldogság fejlesztésére 2.

»Írta - - 2014. máj 23 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Gyakorlatok a boldogság fejlesztésére 2.

Korábbi írásom folytatásaként adok még egyszerű ötleteket boldogságunk kézbevételére. - Mindig legyen célunk, amit magunk előtt láthatunk Ha vannak céljaink, az motivációt, izgalmat, kihívást jelent, célunk teljesülését pedig mindannyian örömmel éljük át. Fontos viszont, hogy nagyon is reális, elérhető dolgokat tűzzünk magunk elé. Kísérlet: - Gondoljunk valamilyen elérendő dologra és most azonnal tegyünk valamit azért, hogy megvalósulhasson. Írjunk meg egy mailt, hívjunk fel valakit, töltsünk ki egy regisztrációs nyomtatványt, vagy szervezzünk meg egy találkozót. - Osszuk meg másokkal álmainkat. Mondjuk el három embernek, mit szeretnénk elérni és hallgassuk meg őket is, hogy ők mit szeretnének. - Igyekezzünk rugalmasan alkalmazkodni a nehézségekhez Mindannyiunkat érik traumák és veszteségek időről időre. Ez elkerülhetetlen. De hogy hogyan reagálunk veszteségeinkre, azt meg tudjuk választani. Kísérlet: - Merjünk még ma segítséget kérni valakitől. Egy baráttól, egy kollégától, egy szomszédtól, egy szakértőtől. Meg fogunk lepődni, hogy az emberek milyen segítőkészek, és hogy milyen sokat jelent nekünk, ha elfogadjuk mások segítő kezét. - Ha nehéz időket élünk át, kényeztessük magunkat azzal, hogy olyat teszünk, amit valóban nagyon élvezünk. Így javíthatunk hangulatunkon és sikerülhet új megvilágításból néznünk nehézségeinkre. - Igyekezzünk a dolgok jó oldalát megkeresni Ha pozitív érzelmeket élünk át, mint pl. öröm, hála, elégedettség, büszkeség, abból nemcsak abban a percben profitálunk, hanem a jó érzés hatása kiterjed a teljesítményünkre, felfogó és tanulási képességünkre, alkalmazkodóképességünkre, stb. Ezért nagyon érdemes a jó dolgokra összpontosítani. Kísérlet: - Tegyünk vagy nézzünk vicces dolgokat, játsszunk, idézzünk fel gyerekcsínyeket egy régi baráttal. - Mosolyogjunk. Mondjunk valami jót, valami dicsérőt, valahányszor belépünk egy szobába, vagy találkozunk valakivel. Figyeljük meg a reakciót. - Béküljünk meg magunkkal Nem vagyunk tökéletesek. És ez baj? Fogadjuk el a tökéletlenségeinket, legyünk büszkék magunkra úgy, ahogy vagyunk. És másokat is ugyanúgy, olyanoknak fogadjunk el, amilyenek. Kísérlet: - Kérjünk meg valakit, akiben megbízunk, hogy mondja el, szerinte miben vagyunk jók. Lehet, hogy csodálkozni fogunk, mennyivel több jó dolgot lát bennünk, mint mi magunkban. Jegyezzük meg, amit mond és igyekezzünk kihasználni erősségeinket. - Magunkhoz is legyünk ugyanolyan kedvesek, mint másokhoz. Hibáinkat tekintsük lehetőségeknek, amiből tanulhatunk. Sikeres boldogulást kívánok! Tomori Nóra Likeolj...

tovább

Gyakorlatok a boldogság fejlesztésére 1.

»Írta - - 2014. ápr 19 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Gyakorlatok a boldogság fejlesztésére 1.

Vegyük kézbe boldogságunkat néhány nagyon egyszerűen betartható szabály mentén. Sokunk számára a boldogtalanság egyik forrása, hogy a médiában nekünk címzett hirdetések szerint attól leszünk boldogok, ha ezt is, azt is megvesszük, erre is, arra is befizetünk, ebből is, abból is a nagyobbat, drágábbat választjuk. Ezt persze senki nem győzi, mert nincs megállás, és ráadásul a pénzköltés nem hoz tartós boldogságot. Az embereket évszázadok óta foglalkoztatja, mi hoz boldogságot, keresték filozófiákban, tudományokban, vallásban, ősi bölcsességekben. A mai világ kutatási eredményei azt mutatják hogy a boldogságérzetünk választás eredménye. Tény, hogy az egéniségünk örökletes tulajdonságait nem tudjuk megváltoztatni, és életünk körülményeit sem tudjuk teljes mértékben befolyásolni. De mindezekkel együtt nagyon is erős befolyással lehetünk arra, hogy mennyire érezzük boldognak magunkat. Vannak olyan nagyon egyszerű és hétköznapi dolgok, amik bizonyítottan a boldogságérzet katalizátoraiként működnek, próbáljuk ezeket életünk részévé tenni. Tegyünk valamit másokért Azzal, ha másoknak segítünk, magunk is jobban érezzük magunkat. Egészségünk is javulhat, társas kapcsolataink is javulhatnak és örömérzetünk is fokozódik. Kísérlet: - Tegyünk három kedves dolgot másoknak még ma. - Ajánljuk fel segítségünket valakinek. - Dicsérjünk meg valakit valamilyen eredményéért vagy tulajdonságáért. - Fel is hívhatunk valakit, akiről tudjuk, hogy nehézségei vannak. Sokszor az is elég, ha meghallgatjuk őt, megmutatva ezzel, hogy odafigyelünk rá. - Vagy egyszerűen csak mosolyogjunk rá valakire. Építsük társas kapcsolatainkat. Kapcsolataink minősége a legfontosabb boldogságforrás. Azok, akiknek jó kapcsolatai vannak másokkal, bizonyítottan egészségesebb és hosszabb életet a bezárkózó, ellenségeskedő embereknél. Jó családi, baráti kapcsolataink és párkapcsolatunk az értelmes élet, a fontosságtudat, és a valahova tartozás kellemes érzését kelti bennünk. Azt se adjuk fel soha, hogy újabb és újabb kapcsolatokra tegyünk szert, törekedjünk kiteljesedni a minél nyitottabb társas életben. Kisérlet: - Szakítsunk több időt azokra az emberekre, akik fontosak nekünk. Beszélgessünk velük minél többet. Játsszunk a gyerekekkel, hívjuk fel testvéreinket, barátainkat, régi munkatársainkat. - Még ma alakítsunk ki három új kapcsolatot. Beszélgessünk valakivel akár a boltban, integessünk egy szomszédnak, tanuljuk meg egy új ismerős nevét.   Törődjünk a testünkkel   A testünk és a szellemünk szoros kapcsolatban állnak egymással. A mozgás, a sport jó érzést okoz. Még súlyos depresszióból is felépülhet valaki sporttal, mozgással, testével való törődéssel. Nem kell mindjárt maratont futni. Tehetünk egyszerűen egy pár lépést a szabadban, engedélyezhetünk magunknak több időt az alvásra, elmehetünk egy masszázsra.   Kísérlet:   - Még ma legyünk aktívabbak, hacsak egy kicsit is. Szálljunk le egy megállóval előbb a buszról. Válasszuk a lépcsőt a lift helyett. Menjünk és sétáljunk egyet este. - Igyunk több vizet, együnk energiát adó, vitamingazdag ételeket is (persze csakis, ami ízlik). Tapasztaljuk ki, nekünk mi segít a rengeteg lehetőség közül, tegyük azt.   Vegyük észre magunk körül a világot.   A világ körülöttünk sokkal színesebb, mint amit a megszokott hétköznapokban energiánk van észrevenni. Érdemes minél többször megállni és észrevenni, tudatosítani olyan dolgokat, amiket eddig nem láttunk meg. Ezzel mélyülnek érzelmeink, és jobban tudunk a “jelenben” élni, ahelyett, hogy a múlton rágódnánk, vagy a jövő miatt aggódnánk.   Kisérlet:   - Adjunk magunknak napi 5 percet, hogy álljunk meg és semi mást ne tegyünk, mint lélegezzünk és éljünk a pillanatban. - Még ma vegyünk észre magunk körül három jó dolgot, aminek örülni lehet. Apróságokat. -Még ma vegyünk észre három szép dolgot magunk körül, amire rá lehet csodálkozni. Akár egy szép kutyát. Egy szép falevelet. Egy kávé jó illatát. Valaki örömteli nevetését.     Igyekezzünk mindig tanulni valmi újat. A tanulás segít nakünk abban, hogy életben tartsuk kiváncsiságunkat és lekössük mentális energiáinkat. Rugalmasságunk és magabiztosságunk is növekszik, ha azt érezzük, hogy fejlődésben vagyunk. Nem kimerítő tanfolyamok vagy diplomák halmozása a cél, hanem a magunk tempója, érdeklődése, lehetősége szerint bármilyen új dolog kipróbálása is akár. Például új sportok, hobbik, időtöltések, új játék megtanulása, új ujság olvasása…   Kísérlet:   -Még ma tegyünk meg valami olyat, amit még nem csináltunk korábban. Közlekedjünk új úton, válasszunk új fogást az étlapon, válasszunk másik fajta mosóport… - Tanuljunk valami új dolgot még ma, ha csak apróságot is. Például egy olyan funkciót a telefonunkon, amit még nem használtunk. Használjunk egy új kifejezést valaminek a leírására. Próbáljunk ki vacsorára egy új receptet. Sikeres tanulást kívánok! Tomori Nóra Likeolj...

tovább

NEVELJÜNK GYERMEKEINKBE SIKERESSÉGTUDATOT!

»Írta - - 2014. feb 01 in Blog, Család, Érzelmi intelligencia, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

NEVELJÜNK GYERMEKEINKBE SIKERESSÉGTUDATOT!

Jó dolog nyerni, nagyon rossz veszíteni.  A baj az, hogy azok a szülők, akik hajlamosak “vesztesnek” érezni magukat (és ezért másokat okolni), sajnos “vesztes” gyerekeket nevelnek, akaratlanul is. Mivel senki sem lehet örökké a győztes oldalon, leghasznosabb az időnként elkerülhetetlen kudarc érzését élhetőbbé, elfogadhatóbbá tenni, méghozzá nagyon tudatosan.Már az is valamit segít, ha olyan szavakat használunk a kudarc helyett, mint például “ tapasztalat”, “tanulási lehetőség”, “tanulság”, “fejlődés”, “bölcsebbé válás”, stb. Különösen segíthet ez, ha gyerekekről van szó. Mert megváltoztathatja a helyzetről kialakított képet, tompíthatja a szomorúság mértékét.Vannak olyan érzéseink, amik kezelésére nagyon kevés eszközünk van. Tipikusan ilyenek a csalódottság, tehetetlenség, alkalmatlanság, kirekesztettség, félelem.Ha veszítünk, fájdalmat élünk meg. De mindannyian különböző intenzitással! Ez pedig attól függ, hogyan vélekedünk a versenyről, a nyerés-vesztés lehetőségeiben rejlő fejlődési lehetőségekről, milyen mértékben vetjük alá magunkat szüleink vagy más hatalomban lévő emberek akaratának, stb. Vannak, akik gyorsabban tovább tudnak lépni és akár nagymértékű fejlődésre képesek kudarcaik hatására, vannak, akik hosszan belemerülnek a fájdalomba.Gyermekeinknek nagyon sokat segíthetünk, hogy vereségeiket a javukra fordíthassák. A helyzet jobb megértésére mégis előbb nézzünk tipikus példákat arra, ami a gyerek “vesztes vagyok” tudatát erősíti:- “Az élet mindig nyertesekből és vesztesekből áll”. Az ilyen vélekedés rendszerint olyan családban lévő gyermekben alakul ki, ahol a szülők hajlamosak fekete-fehérnek látni a világot.- “Nekem ez úgysem fog menni”. Ezt az az ember gondolja így, akit gyerekkorában nem bátorítottak eléggé, akinek nem támogatták az ötletei megvalósítását, akit nem dicsértek meg az apró sikerekért. Azok a gyerekek is alkalmatlannak fogják érezni magukat, akiket ignorálnak.- “Fontos, hogy mások mit gondolnak rólam”. Ez azokban a gyerekekben alakul ki, akiknek a szülei számára nagyon fontos a státusz, a társadalmi rang. A szülők maguk is mindig másoknak akarnak megfelelni.- “Gyűlölöm a versengést”. Ez akkor alakul ki a gyerekben, ha túlságosan sok olyan versengésnek van kitéve, ahol rendszeresen alul marad.- “Minden versenyben csak egy győztes van”. Ezt az a gyerek gondolja így, akinek a családján belül is verseny határozza meg az abban elfoglalt helyet.- “Száz százalékot kell teljesítenem”. A perfekcionista szülők gyerekei fognak így érezni.- “Szerencse kérdése”. Az a szülő, aki az életet hibáztatja a maga kudarcaiért, olyan gyermeket fog nevelni, ki a szerencsének tudja be saját sikereit vagy kudarcait.- “Ha nem sikerül, akkor szégyellni fogom magam”. Ez a gondolat azokban a gyerekekben fejlődik ki, akiknek valamilyen okból titkolni kell képességeiket, vagy azok hiányát.-“Mások nem tudják, milyen is vagyok valójában”. Azok a gyerekek vélekednek így, akik valamilyen okból másképp kell viselkedjenek házon kívül, mint otthon.-“Túl nehéz”. Az a gyerek érzi ezt, akinek a szülei tökéletességre törekednek, ítélkezőek, vagy túlzottan kritikusak.-“Nem akarok sikeres lenni mert valójában előnyeim származnak abból, ha vesztesnek érzem magam”. Ez egy különösen tudatalatti meggyőződés. Azoknak a szülőknek a gyerekeiben alakul ki, akik nagyon hajlamosak a gyengék és az “áldozatok” gyámolítására. Hogyan tehetjük gyermekeinket mentessé a fenti meggyőződésektől?- Kis sikereket is nagyon ünnepeljünk meg!- Hagyjuk gyermekeiknek, hogy kifejezzék alkalmankénti csalódottságukat! Mondjuk nekik például, hogy igen, rossz dolog történt veled most, velem is történt már ilyen. Ezzel megadjuk neki azt a lehetőséget, hogy kudarcérzését elfogadhatónak élje meg.- Tanítsuk őt arra, hogy nem léteznek vesztesek. Csak olyan emberek léteznek, akik nem tanultak a tapasztalataikból!- Bátorítsuk őket arra, hogy csapatsportot űzzenek! A csapatban sportolók megtanulják megélni azt, hogy a nyerés és vesztés másokkal közös élmény lehet.- Bátorítsuk őket arra is, hogy csapatversenyben mindig köszönjék meg a játékot a másik félnek, függetlenül attól, hogy nyertek, vagy veszítettek.a-ha kudarcot élnek meg valamiben, az egyáltalán nem azt jelenti, hogy ők nem sikeresek. A “sikeres vagyok” tudat, az általános identitástudat része, míg a kudarc csak egy élmény. Más szóval, minden sikeres játékosnak vannak sikertelen játszmái.- Játsszunk velük olyan játékot, ahol mi vagyunk a vesztesek! Mutassuk meg ebben, hogy hogyan kell jól kezelni a vereséget.- Buzdítsuk őket arra, hogy humorral fogják fel a kudarcot!- Saját kudarcélményeinket osszuk meg gyermekeinkkel! Ez segít nekik megérteni, hogy a kudarc természetes dolog.- Ha túl szigorúak saját magukhoz, bíztassuk őket, hogy legközelebb jobban fog menni.Jó gyermeknevelést kívánok!Tomori NóraLikeolj...

tovább

ISMERD MEG PARTNEREDET – GYERMEKNEVELÉS

»Írta - - 2014. jan 27 in Blog, Család, Érzelmi intelligencia, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

ISMERD MEG PARTNEREDET – GYERMEKNEVELÉS

Mielőtt komolyan összekötnénk életünket partnerünkkel, sok minden mellett arról is érdemes minél teljesebb képet szereznünk, hogy társunk hogyan vélekedik gyermekvállalás, gyermeknevelés kérdésében. Minél többet megtudunk egymásról, annál sikeresebb lehet együttélésünk. Sokszor esünk abba a hibába, hogy társunkkal kapcsolatban előfeltételezésekbe bocsátkozunk. Főleg a kapcsolat elején azt feltételezzük, hogy biztos ő is pont úgy képzel és képvisel dolgokat, ahogyan mi. Pedig lehet, hogy az ő általa megélt élettapasztalatok, a családból hozott bevésődések meglepően különböző véleményre, értékekre és tervekre sarkallták őt. Ezért a legalapvetőbb kérdésekben sem célszerű feltételezéseinkre hagyatkozni. A legnyilvánvalóbbnak tűnő dolgokban sem biztos, hogy hasonló értékek mentén mozgunk. Akarjunk megtudni mindent, a legalapvetőbb dolgoktól kezdve, a legmélyebb kérdésekig.1. Szeretnél gyerekeket?2. Lehet gyereked?3. Szerinted mi lehet a legidősebb életkor arra, hogy valakinek még gyereke legyen?4. Hány gyereket szeretnél?5. Mi az ideális korkülönbség a szülők és a gyerekek között?6. Hogy éreznéd magad, ha nem lehetne gyereked?7. Fiút vagy lányt szeretnél?8. Ki felelős a születésszabályozásért?9. Egy kapcsolat milyen szakaszában célszerű közös gyereket vállalni?10. Mit tennél nem kívánt terhesség esetén?11. Mi a véleményed a sterilizálásról?12. Gondolkodnál örökbefogadáson, ha nem lehetne gyereked?13. Mit gondolsz az abortuszról?14. Mennyire tartod fontosnak, hogy a gyerekeid teljes családban nőjenek fel?15. Mennyire fontos, hogy a tágabb családod közelében nőjenek fel a gyerekeid?16. Mennyire fontos szerinted az, hogy az anyák szoptassák gyermekeiket? Mennyi ideig?17. Mi a jobb, ha bármikor etetik a babát, ha éhes, vagy jobb valamilyen időbeosztást követni?18. Mennyi ideig kell vajon egy gyerekkel valamelyik szülőnek otthon maradni?19. Ki maradjon otthon a gyerekkel? Csak az anyja, vagy felváltva?20. Hol aludjon a baba? Külön szobában? Szülőkkel? Mennyi ideig?21. Hogyan vélekedsz fegyelmezés kérdésében?22. Mi volt a szüleid véleménye a fegyelmezésről? Milyen szülői elveket vallottak?23. Mennyire voltak szigorúk a szüleid? Melyikük volt szigorúbb?24. Mi a véleményed egy gyerek elfenekeléséről?25. Mikor kell szerinted figyelembe venni egy gyerek véleményét?26. Mit tennél, ha nem szeretnéd a gyereked barátait?27. Hogyan szeretnéd a gyerekeiddel közös időt eltölteni?28. Különbözően kell nevelni a fiút és a lányt?29. Mi a véleményed a házi feladatok, a tanulás, a tanulmányok fontosságáról?30. Mi a véleményed az iskolai fegyelmezésről?31. Mi a véleményed a különböző fajta iskolákról és az iskolai nevelésről?32. Mi a véleményed arról, hogy sok szülő a gyerekein igyekszik kiélni saját be nem teljesített ambícióit?33. Mi a véleményed a gyerekek motiválásának módszereiről?34. Inkább a szigorúság, vagy inkább az engedékenység a célravezető a gyereknevelésben?35. Büntetnél, vagy dicsérnél?36. Mit szólsz a számítógépes játékok és chatprogramok terjedéséhez?37. Mi a véleményed elkésés vagy pontosság kérdésében?38. A gyerekek milyen idős korukban kezdjenek el besegíteni  a háztartásban?39. Zsebpénz kérdésében hogyan vélekedsz? Mikortól? Mennyit?40. Mit gondolsz arról, ha a gyerekek pénzt keresnek nyári szünetben?41. Mi a véleményed a házasságon kívüli gyerekszülésről és nevelésről?42. Hogyan választanál nevet a gyerekednek?43. Mit tennél, ha megtudnád, hogy a gyereked drogozik?44. Hogy éreznéd magad, ha a gyereked külföldre menne tanulni?45. Kik segítsenek be a gyereknevelésbe?46. Mennyire kell a nagyszülőket bevonni a gyerekek nevelésébe?47. Mit gondolsz arról, ha valaki a gyerekei mellett az otthonától távol dolgozik?48. Mit szeretnéd, hogy a gyerekeid csináljanak az iskolán kívül? Sport, művészetek, hobbik, játékok, cserkészet, stb.…?49. Mi a véleményed a túlórákról, hétvégi munkákról gyerekek mellett?50. Az idősebb gyerekek átengedjék játékaikat a kisebbeknek, amikor már nagyobbak?51. Mi a véleményed a szülői bántalmazásról?52. Téged bántalmaztak a szüleid?53. Mit teszel, ha visszabeszél neked egy gyerek?54. Ha több gyereked lenne, különbséget tennél közöttük? Hogyan? Miért?55. Milyen az “álomgyerek”?56. Milyen személyiségjegyeknél örülnél a gyermekedben?57. Mik a partnered olyan személyiségjegyei, amiket nem szeretnéd, hogy a gyereked örököljön?58. Mit tennél, ha a gyereked olyan emberrel szeretne összeházasodni, akit nem kedvelsz, vagy nem tudsz elfogadni?59. Mit tennél, ha felnőtt gyereked válna és vissza akarna költözni hozzád?60. Mi kellene ahhoz, hogy kirúgd otthonról a gyerekedet?Ezek a kérdések persze csak gondolatébresztést szolgálnak, a megismerés tárháza persze kimeríthetetlen… Mindenesetre fontos, hogy megértsük egymást, és alaktani tudjuk kapcsolatainkat a kölcsönös elfogadás mentén.Jó beszélgetést kívánok!Tomori Nóra Likeolj...

tovább

Javulnak kapcsolataink, ha pozitívan tekintünk rájuk

»Írta - - 2013. Sze 16 in Blog, Boldogság, Család, Érzelmi intelligencia, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Javulnak kapcsolataink, ha pozitívan tekintünk rájuk

Boldogságunkra és sikerességünkre nagyon erős hatással van kapcsolataink minősége. Erre pedig az van erős hatással, hogy hogyan tekintünk rájuk, pozitívan, vagy kritikusan. Már-már közhely, hogy a jó kapcsolatban élő emberek boldogabbak és egészségesebbek. Emberi kapcsolataink fejlesztését nem tanítják az iskolában, és legtöbb esetben a családban sem. Tudattalanul és önkéntelenül másoljuk őket. Másoljuk szüleinket, később testvéreinket, esetleg barátainkat. Másoljuk a jót, másoljuk a rosszat. Gyermekként semmilyen lehetőségünk nincs arra, hogy bölcs távolságtartással megszűrjük, mi jó, mi nem az. Legtöbbünk csak felnőttként tapasztalja, hogy más családokban másképp alakulnak a kapcsolatok, mint a sajátunkban.Nemrég hozzám fordult egy 37 éves nő, akinek sok szerelmi kapcsolata volt, de egyik sem vált tartóssá. Megvizsgáltuk, milyen meggyőződéseket hordoz magában, és rájöttünk, mi a probléma forrása. Apukája elhagyta a családjukat amikor ő 10 éves volt, hogy egy másik nővel éljen. Ekkor az vált a meggyőződésévé, hogy “minden férfi szemét” (bocsánat, idézet). Következésképp nem tudott megbízni egyetlen férfiben sem. Ezzel a meggyőződéssel pedig nagyon nehéz tartós kapcsolatokat kialakítani, pláne hosszú távra elköteleződni. Ebből az esetből sokféle következtetést lehet levonni, de itt most azt szeretném kiemelni, hogy minden olyan kapcsolat, amelyet sikerül megőrizni, egy valóságos kis civilizáció megőrzését jelenti. Jó irányba vezeti a következő generációt. Ahhoz járul hozzá, hogy gyermekeink között többen legyenek olyanok, akik pozitív meggyőződéseket hordoznak a szerelmi kapcsolatokról.Összeszedtem egy listát arról, hogy hogyan tekinthetünk társkapcsolatunkra pozitívan.- Szerethető vagyok és nem kell a szeretetet szavakkal vagy tettekkel “kiérdemelnem”.- Minden kapcsolatomból csak tanulhatok. Minden ember okkal keveredik az életembe, és megtanulom a leckét, amit megtanít nekem.- Minden kapcsolatom úgy működik, mint egy tükör. Azt tükrözi vissza, hogy én hogyan szeretem önmagamat. Hálás vagyok minden visszatükrözésért.- Társammal kiegészítjük egymást, egy csapatot alkotunk. Tisztelem és elfogadom őt.- Nem akarom őt megváltoztatni.- Minél többet teszek be a kapcsolatba, annál többet kapok vissza.- A kapcsolatunk nem arról szól, hogy ugyanazt kell szeretni, ugyanazt kell csinálni, ugyanazokat a barátságokat kell ápolni, ugyanazokat a hobbikat kell űzni.- Szeretem magamat és nem engedem magamat eltűnni a társam árnyékában.- Elkötelezett vagyok a kapcsolatért.- Megünneplek minden kis sikert, amit együtt elérünk és nem tekintek semmit természetesnek.- Időt és energiát teszek a kapcsolatomba, és bár fontosnak tartom a munkát, sosem engedem, hogy fontosabbá váljon, mint a kapcsolatom.- Ha nehézségek jönnek, megküzdünk velük, ahelyett, hogy továbbállnánk. Megállunk, és arra emlékeztetjük magunkat, hogy valamikor jó volt együtt. Mit tehetünk azért, hogy újra jó legyen?- Előfordulhat, hogy hibázunk. Megbeszéljük és továbbmegyünk. Az örök bűntudatkeltés és bűntudat nem támogatja a kapcsolatokat.- Hosszú időbe telik bizalmat építeni és pillanatok alatt lehet lerombolni. Őszinte és megbízható vagyok a kapcsolatomban.- Minden nap kimutatom a partneremnek a szeretetemet.- Én vagyok a legjobb barátja. Ő a legjobb barátom. Jó párkapcsolatot kívánok! Tomori Nóra, életvezetési tanácsadó, karriertanácsadóLikeolj...

tovább

Hogyan fejlesszük érzelmi intelligenciánkat?

»Írta - - 2013. jún 06 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Hogyan fejlesszük érzelmi intelligenciánkat?

Érzelmi intelligenciánk annak kifejezője, mennyire vagyunk képesek megérteni és kezelni érzéseinket, és mennyire értjük meg, hogyan hatnak tetteink másokra. Daniel Goleman az érzelmi intelligencia elemeit öt pontba szedte össze. (Ön)tudatosság – saját érzelmeink megértése. Önkontroll – érzelmeink kontrollálása. Motiváció – a magas EQ-val rendelkező emberek rendszerint motiváltak, szeretik a kihívásokat. Empátia – a többi ember érzéseinek megértése, helyzetükbe való beleélés képessége. Szociális készségek – együttműködés, mások segítése, jó kapcsolatok fenntartása.   Fejlesszük érzelmi intelligenciánkat! Figyeljük meg, hogyan kommunikálunk másokkal. Figyeljük meg, hogyan gondolkodunk. Előfordul, hogy azelőtt jutunk következtetésre, hogy minden tényt megvizsgálnánk? Előfordul, hogy ítélkezünk? Hogy kategóriákban gondolkodunk? Legyünk magunkkal őszinték. Igyekezzünk nyitottan és elfogadóan meghallgatni mások véleményét, igényeit! Ne gondolkodjunk ítélkezően! Maradjunk a lehető legnyitottabbak a miénktől eltérő gondolkodásra! Vizsgáljuk meg magunkat munka közben. Másoktól várjuk az elismerést eredményeinkért? Vagy belülről várjuk és adjuk meg magunknak a dicséretet? Magunktól várjunk értékelést a teljesítményünkért! Magunkat dicsérjük meg, valahányszor csak lehet! Függetlenítsük magunkat mások véleményétől, ítéleteitől, szándékaitól! Még egy fontos dolog: a szándékaink alapján ítéljük meg magunkat! Csináljunk önértékelést! Mik a gyengeségeink? Képesek vagyunk elfogadni magunkat a tökéletlenségeinkkel együtt és szeretettel dolgozni a fejlesztendő területeinken? Kezdjük el! Figyeljük meg magunkat stresszhelyzetben! Könnyen kibillenünk az egyensúlyunkból? Hajlamosak vagyunk másokat vádolni a történtekért? Igyekezzünk kontroll alatt tartani érzelmi reakcióinkat és megőrizni nyugalmunkat! Idézzünk fel eseteket, amikor ez sikerült, próbáljuk megismételni! Vállaljunk felelősséget viselkedésünkért! Ha megbántjuk valaki érzéseit, legyünk bátrak és kérjünk bocsánatot! Ez sokkal jobb a kapcsolatnak, mintha úgy, tennénk, mintha nem történt volna semmi, vagy ha kerülnénk az illetőt! Mielőtt cselekszünk, vizsgáljuk meg, az hogyan érint majd másokat. Képzeljük magunkat az érintett emberek helyébe! Ha muszáj megtennünk valamit ami másoknak nehézséget okoz, gondoljuk át, hogyan segíthetünk nekik a helyzetük megkönnyítésében! Sikeres érzelmi intelligencia fejlesztést kívánok! Tomori Nóra Likeolj...

tovább

Ismerd meg partneredet! Kérdezz sokat!

»Írta - - 2013. ápr 26 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Ismerd meg partneredet! Kérdezz sokat!

Ha kapcsolatunk komolyra fordul valakivel, esetleg összeköltözést, esküvőt, közös gyermeket tervezünk, győződjünk meg arról, hogy valóban elég jól ismerjük-e őt. Így későbbi konfliktusaink veszélyét csökkentethetjük közös utunkon. Ha beszélgetünk társunkkal, pár dolgot tartsunk szem előtt. - Nem kihallgatásról van szó, hanem a beszélgetés lehetőségéről, kölcsönösen. - Sose ítélkezzünk! Örüljünk minden új dolognak, amit megtudunk egymásról! - Bármit is mond el magáról partnerünk, hagyjuk leülepedni magunkban! - Találjunk olyan alkalmat/helyet/időt, amikor teljes nyugalomban beszélgethetünk. Tapasztaltuk már, hogy feszültségek, konfliktusok mentén folytatott beszélgetéseink nem valós véleményeket tükröznek. Párkapcsolat - Hány korábbi kapcsolatod volt? - Mennyi ideig tartottak? - Mi történt, miért értek véget? - Ki vetett véget, és hogy élted meg? - Hogy érezted magad utána? - Mennyi idő elteltével kerültél újra szerelmi kapcsolatba valakivel? - Ki volt az első szerelmed? - Együtt laktál már korábban valakivel? Mennyi ideig? Milyen volt? - Milyen jó dolgokat tapasztaltál a korábbi kapcsolataidban? - Milyen tulajdonságaidat nem szerették korábbi társaid? - Korábbi szerelmednek milyen tulajdonságait nem szeretted? - Hajlamos vagy összehasonlítgatni társaidat/kapcsolataidat? - Megcsaltad valaha a társadat? - Kapcsolatban állsz még valamelyik korábbi partnereddel? Miért? Mi módon? - Ha kapcsolatban élsz, fontosnak tartod, hogy mindent együtt csináljatok? - Lemondasz a személyes barátaidról? Elvárod ugyanezt tőle is? - Mennyi ideig érdemes együtt járni, mielőtt egy pár összeköltözésen, házasságon, gyermekeken gondolkozik? - Mit szeretsz jobban, elmenni valahová együtt, vagy egy csöndes estét otthon? Mindennapi élet - Szeretsz hétvégén sokáig aludni, vagy inkább korán kelsz, hogy sok mindenre jusson időd? - Reggel, vagy este vagy élénkebb? - Hogy viszonyulsz azokhoz, akik gyakran elkésnek egy megbeszélésről, vagy randiról? - Hogyan szeretsz kikapcsolódni? - Mi a kedvenc színed, évszakod, illatod? - Mennyit alszol éjszakánként? Miért? - Kivasalod a ruhád, amikor mosás után megszárad, vagy csak mielőtt fölveszed? - Szeretsz ölelkezni, csókolózni, összebújni? - Ha társaddal veszekedtek, inkább támadsz, vagy visszavonulsz? - Mi az, ami nagyon felbosszant? - Milyen embereket nem bírsz elviselni? - Mi az, ami igazán boldoggá tesz? - Mit teszel, amikor boldog vagy? - Szeretsz otthon pizsiben maradni, vagy inkább felöltözöl, akkor is, ha nem jön senki? - Hogy ünnepled meg az elért eredményeket? - Hogy reagálsz a csalódásokra? - Mi a legnagyobb félelmed? - Hogy reagálsz, amikor valami szörnyű dolog történik veled? - Hogyan vitatkozol? - Mi az, ami biztonságot jelent neked? - Mit tartasz a legfőbb erősségednek? - És gyengeségednek? - Mik azok a dolgok, amik jelenlegi életed és az álmaid élete között állnak? - Mi a legmerészebb vágyad? - Mitől sírod el magad? - Mi az, ami örömödben könnyekre fakaszt? - Mit tartasz viccesnek? - Mitől érzed magad bizonytalanságban? - Kik azok az emberek az életedben, akik legjobban elősegítették a fejlődésedet? - Hogy viszonyulsz a nehéz időszakokhoz, mit teszel olyankor? - Könnyű embernek ismered magad? És mások milyennek ismernek? - Szeretsz másokat meghallgatni? - ... és bármi, amire csak kiváncsiak lehetünk... Sikeres megismerést és sikeres kapcsolatot kívánok! Szeretettel, Tomori Nóra Likeolj...

tovább

Ne mondd a főnöknek…

»Írta - - 2013. feb 15 in Blog, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Ne mondd a főnöknek…

Vannak nyilvánvaló mondatok, amiket nem érdemes főnökünknek mondani, mint pl. “hatalmas hibát követtem el”, “elvesztettem az ügyfelet”, stb. Összeszedtem pár olyan dolgot, amivel talán kevésbé nyilvánvalóan, mégis magunkra haragítjuk vezetőinket. Ezt nem lehet megcsinálni. Ez a vezetőket leginkább felbosszantó mondat, ami csak munkahelyen elhangozhat. Túl könnyű választás a feladat hárítására. Mindent meg lehet oldani valahogy, vagy legalább kutatásokat, vizsgálódásokat, opcionális megoldásokat ki lehet találni a kivitelezésre. Láttad, hogy XY hogyan viselkedett? Annyira nehéz vele együtt dolgozni! Főnökünk biztosan nem kíváncsi arra, ha nem szeretünk valakit. Csak tényekről, elvégzett munkákról, sikerekről, teendőkről szeretne hallani. Nem zavartalak volna, ha a dolog magától megoldódott volna… Biztos nem fog örülni, hogy nem előre figyelmeztettük a lehetséges veszélyekre. Esélyt sem adtunk neki, hogy megelőzzön valami bajt, mert elhallgattuk előle a problémákat. Ha nem teszed ezt, felmondok. Az ultimátumok agresszív közlések, amik a másik félből agressziót váltanak ki. És mindenki helyettesíthető… Persze, ha menni akarunk, menjünk, de ne fenyegetőzzünk ezzel. Tudod, az Y generáció így teszi, az én korosztályom úgy gondolja… Tudja ő is, ha fiatalabbak vagyunk nála, de talán nem szeretné, hogy erre emlékeztessük is… Inkább fogalmazzuk mondandónkat úgy, hogy mi jó a cégnek. Biztos, hogy ezt akarod tenni? Ettől biztos azt fogja hinni, ki akarjuk oktatni valamiben, amit maga is tud. Jobb, ha óvatosan felhívjuk a figyelmét még egy szempontra valamivel kapcsolatban, ami még eddig nem került szóba. Fizetésemelést szeretnék. Ezt mindenki szeretné. Ha úgy érezzük megérdemeljük, akkor szedjük össze, milyen értékeket, kompetenciákat adunk a vállalat számára, milyen érdemeink alapján érezzük úgy, hogy jobban megfizethetnének bennünket. Azt kell elérnünk, hogy a főnökünkben felébredjen a vágy, hogy fizetésemelést eszközöljön ki nekünk. Sikeres munkahelyi kommunikációt kívánok! Tomori Nóra Likeolj...

tovább

“OK vagyok, OK vagy” – de hogy jussunk ide?

»Írta - - 2013. jan 11 in Blog, Boldogság, Család, Érzelmi intelligencia, Karrier | 0 Hozzászólás

“OK vagyok, OK vagy” – de hogy jussunk ide?

Ahhoz, hogy sikeresek lehessünk a munkánkban, magánéletünkben, és gyerekeink nevelésében, először is nekünk magunknak kell “ rendben lennünk”.Ha nem érezzük magunkat elég magabiztosnak, önbizalom telinek, elégedettnek, akkor tehetünk magunkért olyan dolgokat, amelyekkel hozzásegíthetjük magunkat ennek eléréséhez.A repülőgépeken , a biztonsági előírások szerint is először magunkra kell föltennünk az oxigénpalackot, és csak azután segíthetünk azoknak, akik ebben segítségre szorulnak, gyerekek, stb. Hogyan tehetjük fel a képzeletbeli “oxigénpalackot” magunkra a mindennapokban, hogy elég jól legyünk ahhoz, hogy munkánkban, emberi kapcsolatainkban és gyermekeink nevelésében sikeresek legyünk?Néhány lehetőséget szedtem össze, amik garantáltan segítenek.1. Írjunk le 100 dolgot, amit szeretünk, nagyra becsülünk magunkban!2. Írjunk le 100 dolgot, amiben jók vagyunk!3. Írjunk le 100 olyan jó dolgot, ami velünk történt az elmúlt hónapban! Kutatások igazolják, hogy, ha minden nap összeírjuk, milyen jó dolgok történnek velünk, három hét alatt érzékelhetően boldogabbnak érezzük magunkat.4. Menjünk körbe minden nap az otthonunkban, és vegyük számba, mi mindenünk van, aminek örülünk, mi minden működik jól.5. Szedjünk össze legalább 10 olyan dolgot, amit sikeresen megcsináltunk, és írjuk le, hogy ezekben sikeresek voltunk!6. A sikeres és jó dolgokat kössük is össze a lehetséges okokkal, azaz mi mit tettünk, mi hogyan értük el, hogy az adott dolog jól sikerüljön. Semmi sem a véletlen szerencse műve, vegyük észre, hogy mi is ott voltunk! Írjuk le: “Ez a jó dolog azért történt velem, mert…” Ezzel segítünk agyunknak abban, hogy összekösse a jó dolgokat a bekövetkezésükért való saját felelősségünkkel.7. Fogadjunk el minden bókot, dicséretet! Higgyük el, hogy igazak! Legyünk büszkék magunkra! Köszönjük meg, és kimondatlanul tegyük hozzá: igen, ez így van!8. Ha túl nagy feladtok állnak előttünk, koncentráljunk az apró lépésekre!9. Koncentráljuk a tettekre! Jusson eszünkbe, hogy a tettek hangosabban beszélnek a szavaknál!10. Keressük a dolgok optimista megközelítését! Ez segíteni fog megtalálni a jót magunkban és másokban is!11. Mindig a jót keressük embertársainkban! És tudatosítsuk magunkban ezeket!12. Magunk felé mindig legyünk elnézők és megbocsátók! Bocsássunk meg magunknak minden hibáért, amit elkövettünk! Így segítsünk magunknak kijönni bűntudatunkból! Ne büntessük magunkat bűntudattal! Megbocsátással a múltat nem változtathatjuk meg, de a jövőt igen! Szeretettel,Tomori Nóra   Likeolj...

tovább

Jó kérdések párkapcsolatunk elmélyítésére

»Írta - - 2012. dec 11 in Blog, Boldogság, Család, Érzelmi intelligencia, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Jó kérdések párkapcsolatunk elmélyítésére

Azoknak a pároknak, akik között erős kötelékek vannak, megmarad kíváncsiságuk a másik belső élete, érzései és félelmei iránt hosszú távon is.A kapcsolat mélységének ápolására legjobb, ha belső világunkról beszélgetünk társunkkal. Hogyan nyithatjuk meg társunkat, hogyan érjük el, hogy megossza velünk rejtett világát?Példának itt áll néhány kérdés.Milyen volt a napod?Nagyon egyszerű kérdés, ami abban segít, hogy a napi alapvetések kérdésében fenntarthassuk a kapcsolatot.Mire van szükséged tőlem?Ezzel magunknak segítünk abban, hogy valóban azt nyújthassuk társunknak, amire szüksége van.Mire vágysz ma még? Holnap? Ebben a hónapban?Ez a kérdés megmutatja társunknak, hogy figyelünk, rá, és segít abban is, hogy inkább pozitív dolgokra koncentráljunk mindketten…Mik azok a dolgok, amiket legjobban értékelsz bennem?Milyen dolgokat teszek, amiből leginkább tudod, hogy szeretlek?Ha szereplő lennél egy könyvben, melyik karaktert választanád?Ha visszamehetnél a tinédzserkorodba, mi jutna eszedbe?Milyen lenne a tökéletes Te-napod? Mi lenne az a nap, amikor tökéletesen jól érzed magad?  Program-, vagy ajándékötlet forrása is lehet egy ilyen kérdés…Ha egy nap a helyedben lennék, hogy érezném magam? Mit tapasztalnék?Mihez kezdenél, ha nem számítana a pénz?Mi a legnagyobb félelmed?Mi volt a legjobb dolog, ami valaha történt veled?Sikeres párkapcsolatot kívánok!Tomori NóraLikeolj...

tovább

OK és EQ otthon és a munkahelyen

»Írta - - 2012. nov 08 in Blog, Család, Érzelmi intelligencia, Karrier | 0 Hozzászólás

OK és EQ otthon és a munkahelyen

 Thomas A. Harris klasszikusnak számító OK vagyok, OK vagy címmel írt könyve nagyon megragadta a figyelmemet. Rendkívüli egyszerűséggel használható eszközt ad kezünkbe érzelmi intelligenciánk fejlesztésére és igazi kölcsönös kapcsolatok kialakításának képességére magán- és munkaéletünkben.Ennek 4 szintje: 1.     Tudatosítsuk magunkban érzéseinket.2.     Irányítsuk érzéseinket.3.     Tudatosítsuk magunkban mások érzéseit.4.     Segítsünk másokat érzéseik irányításában.Ahhoz, hogy jó kapcsolatokat alakíthassunk ki, azt kell tudnunk elérni, hogy ne pusztán érzelmi alapon hozzunk döntéseket, ne dühünkben reagáljunk, és ne is félelmünkben, hanem mindig gondolkodjunk, saját és a másik helyzetéről összegyűjtött racionális információink alapján, tudatosan hozzuk meg döntéseinket. Négyféle alapállásból tekinthetünk a világra:1. Én OK vagyok  - te OK vagy2. Én OK vagyok, - te nem vagy OK3. Én nem vagyok OK - te OK vagy4. Én nem vagyok OK - te nem vagy OK1. Én OK vagyok- te OK vagy Akik képesek ilyen alapállásban élni, szerencsések, kiegyensúlyozottak, és magabiztossággal alakítják kapcsolataikat a munkahelyükön, barátságaikban, és otthon. Képesek egyenrangú kapcsolatok kialakítására. Elmondhatják magukról, hogy elégedettek, békében élnek magukkal. Gyermekeiknek is esélyük van boldogan és kiegyensúlyozottan cseperedni.2. Én OK vagyok - te nem vagy OKŐk azok az emberek, akik jellemzően másokat vádolnak mindenért, ami nehézséget okoz, vagy nem sikerül. Ők azok, akik a maguk problémáiért másokat tesznek felelőssé. Nehezükre esik felelősséget vállalni saját döntéseikért, nehézségeikért, érzéseikért. Kapcsolataikban ők játsszák a “vádaskodó” szerepet. 3. Én nem vagyok OK- te OK vagy Ők jellemzően alacsony önértékelésű emberek, akik hajlamosak örökösen bűntudatban élni. Bármi nem sikerül, magukban keresik a hibát. Kerülik a kihívásokat, mert minden nehézség csak bűntudatukat erősíti tovább. 4. Én nem vagyok OK – Te nem vagy OK.A létező legrosszabb perspektíva. Ők sem magukat, sem másokat nem tudnak értékelni. Munkahelyen hajlamosak a destruktív viselkedésre, cinizmusra. Nem vállalják a felelősséget saját életükért. Hajlanak a depresszív gondolatokra és szerencsétlenségükért az egész világot teszik felelőssé. Családban hajlamosak átadni gyermekeiknek is az alacsony önértékelés tudatát. Szerencsére gondolataink irányításával képesek vagyunk változtatni helyzetünkön. Legközelebb megnézzük, hogyan terelhetjük magunkat  az “én OK vagyok – te OK vagy” helyzetbe.  Szeretettel,Tomori NóraLikeolj...

tovább

Tudatosság és bátorság

»Írta - - 2012. okt 08 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia | 0 Hozzászólás

Tudatosság és bátorság

“A tudatosság minden erények anyja. Az a természete, hogy befelé fordul, lát, visszatükröz és megért. A bátorság minden erények atyja. Természeténél fogva mer, tesz, áldozatot hoz és hódít.” Niraj Kumar. E két erény a személyes fejlődés alapja. Yin és yang.Tudatosságunk segít megérteni, mit miért teszünk. Megmutatja, miért gondoljuk azt, amit gondolunk, és miért érzünk úgy, ahogy érzünk. Ad nekünk egy leheletnyi szünetet a gondolkodásra, mielőtt valamire reagálnánk. Ha nem nézünk magunkba és nem értjük meg saját egyéniségünk mintázatait, akkor semmilyen változást sem várhatunk magunktól, ugyanazokat a hibákat fogjuk sorra megismételni.Ha egyszer igazán befelé tekintünk, észrevesszük, melyek azok a meggyőződéseink és érzelmi mintáink, amik nem támogatnak bennünket. Ekkor mit tehetünk? Persze, megváltozhatunk. Ehhez kell viszont a valódi bátorság.Nagy bátorságra van szükségünk, hiszen önmagunkkal kell szembemennünk. El kell ismernünk, hogy tévedtünk. Az is lehet, hogy azzal kell szembemennünk, amit mások gondoltak rólunk, vagy olyasmivel, amit valamilyen társadalmi elvárásnak gondolunk, sőt, talán az is. Sokszor egyszerűbb felhagyni a változás álmával, mint bátorságot meríteni önmagunk kiteljesítésére. Kísérlet: Gondolj arra, mi az, amit meg szeretnél változtatni magadban, vagy az életedben. Amihez nem érzel elég tudatosságot, vagy bátorságot.A tudatosság fejleszthető például azzal, ha időről időre őszinte önvizsgálatot tartasz, figyeled magad, meditálsz. A bátorság fejleszthető például azzal, ha becsukod a szemed, és elképzeled, milyen lesz az, amikor már meg merted tenni a változtatást. Sikeres változást, tudatos fejlődést kívánok! Tomori NóraLikeolj...

tovább

Az empátia tudománya, mire tanítsuk gyermekeinket?

»Írta - - 2012. Sze 05 in Blog, Család, Érzelmi intelligencia, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Az empátia tudománya, mire tanítsuk gyermekeinket?

Az empátia tudománya, mire tanítsuk gyermekeinket?Fontos érzelmi képességünk az empátia. Minden szülő jól teszi, ha tanítani igyekszik gyermekének, hogyan legyen empatikus. Ez minden gyermek esetében fejleszthető, függetlenül attól, hogy veleszületett tulajdonságai szerint mennyire képes mások megértésére és mások helyzetének átélésére.  Gyermekeink jobb empátiás képességgel jobb kapcsolatok építésére lesznek képesek felnőtt korukban.Az empátia és az érzelmi intelligencia szorosan összefüggnek egymással, az empatikus emberek több önbizalomra is szert tesznek, és elég jól képesek érezni magukat ahhoz, hogy mások is jól érezzék magukat velük, mellettük.Néhány dolgot érdemes megjegyeznünk.Az empátia korai életkorban fejlődik ki, utánzás, azaz agyunkban végbemenő  tükrözési folyamat útján. Miközben figyelünk valakit, amint valamit csinál, képesek leszünk azt érezni mi is, amit ő érez. Erre példa, amikor valaki becsípi az ujját és felszisszenünk, vagy, ha nevetést hallunk és ránk ragad, anélkül, hogy pontosan tudnánk, min nevettek a többiek.Ha túlságosan túlárasztó, esetleg elborzasztó amit látunk, agyunk automatikusan abbahagyja a tükrözést, empátiánk kikapcsol, ezzel segít nekünk megbirkózni a látottak befogadásával. Ez történik rendszeresen súlyos sérülteket kezelő orvosokkal, ápolókkal. Ez tudatalatti folyamat. Gyermekeinknek azzal segíthetünk empátiás készségük fejlesztésében, hogy olyan dolgokat engedünk látni nekik (pl. tévében), amik befogadhatóak számukra és pozitívan befolyásolják érzelmeiket.Azzal is segíthetünk gyermekeinknek empátiás készségük fejlesztésében, ha javasoljuk nekik, hogy figyeljék meg, hogy valaki milyen módon beszél. Vannak tipikus megnyilvánulások, amelyek arról árulkodnak, hogy aki kimondta őket, mennyire empatikus ember, mennyire figyel a másikra.Azzal is segíthetünk gyermekeinknek, ha megkérjük őket, minden nap segítsenek valamiben valamelyik társuknak. A segítségnyújtás az egyik legkiválóbb empátiafejlesztő tevékenység, ami ugyanakkor más formában is megtérül. Meg is kérdezhetjük gyermekünket esténként, kinek segített aznap?Persze lehetetlen minden pillanatban empatikusnak lenni. Az empátia mértéke skálán mozog. Ha tanítani akarjuk gyermekeinknek, vagy a környezetünkben lévőknek, legjobb, ha lehetőségünk szerint igyekszünk példaképként viselkedni. Gyakoroljuk például a másik helyzetébe való beleérzés képességét, aminek útján logikusan kitaláljuk, hogy a másik szemszögéből hogyan látható egy történés. Például, ha a szomszédunk fáradt, és mi nem hagyjuk abba a hangos zenehallgatást, vajon, hogyan érezheti magát. Ezt megbeszélhetjük gyermekünkkel is.Alább két idézet az empátiáról, melyek kedvesek nekem.“ Az igazi barátsághoz az szükséges, hogy az egyik fél olyan támogatást nyújtson, amire a másiknak abban a pillanatban szüksége van.”Bereczkei Tamás “Amíg nem éled át, milyen a másiknak, addig nem tudsz szeretni. Amíg nem fáj neked a fájdalom, amit másnak okozol, nem tudsz szeretni…  Együtt érezni valakivel csak akkor lehet, ha az én idegeim is összerándulnak attól,amit benne én okozok.”Müller Péter Szeretettel,Tomori NóraLikeolj...

tovább

Az élet könnyebb humorral

»Írta - - 2012. aug 01 in Blog, Boldogság, Család, Érzelmi intelligencia, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Az élet könnyebb humorral

„Ha elcsúszol egy banánhéjon, az emberek nevetnek rajtad. De ha elmeséled az embereknek, hogy elcsúsztál egy banánhéjon, a nevetés a tiéd.” - Nora Ephron Vannak emberek, akik többet képesek nevetni, mint mások. Humorérzékük valóban boldogabbá is teszi őket szomorkodó társaiknál. Régen bizonyítást nyert már, hogy a nevetés megnyugtatja a kardiovaszkuláris rendszert, csökkenti a depresszív tüneteket, javítja a kapcsolatokat és valóban optimistábbá tesz. Így hatalmas erőforrást jelent ahhoz, hogy jó életünk lehessen. Kutatások mutatják, hogy a humor a hatékony vezetésnek is kiváló eszköze, nemcsak azért, mert kiváló stressz oldó, hanem azért is, mert a munkahelyi morált is jótékonyan befolyásolja. A gyereknevelés is simább menet, ha anyu, apu nevetni, nevettetni tud. A házasságok is tartósabbak, ha a partnerek között működik a humor. Tanulmányok szerint a gyász kiheverése is könnyebb, ha van bennünk humorérzék. Bár a főemlősök is képesek társaikkal játszani, a humor a tudatosság és a beszédkészség kialakulásával fejlődött ki az emberben. A tudatosság tett képessé bennünket arra, hogy emlékezzünk a múltra és fontolgassuk a jövőt. A jövő persze tele van félnivalóval, humorával viszont félelmei csillapításában segített magán a gondolkodó ember. A humor a törzsek között és azokon belül is közelebb hozta egymáshoz az embereket. Nem ide tartozik persze a gúny, a mások kárára nevetés öröme, ami maró fájdalmat okoz és csak az emberek eltávolodását szolgálja. Az élet tele van lehetőségekkel, hogy nevethessünk, ragadjunk meg minden alkalmat, hogy jó kedvünk legyen. Jó humorérzéket kívánok! Tomori Nóra Likeolj...

tovább

Pozitív életszemlélet Martin Seligman nyomán

»Írta - - 2012. jún 21 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia | 0 Hozzászólás

Pozitív életszemlélet Martin Seligman nyomán

Martin Seligman a pozitív pszichológia atyja észrevette és vizsgálataival bebizonyította, hogy “tanult tehetetlenség” alakul ki emberben és állatban egyaránt, ha sok sikertelenséget tapasztal. Egy általa végzett kutyakísérletben az állatok áramütéseket kaptak, valahányszor ki szerettek volna menekülni ketrecükből. A fájdalmas tapasztalatok során előbb-utóbb beletörődtek sorsukba, elvesztették motiváltságukat, és akkor sem próbáltak menekülni, amikor megnyitották számukra az utat. Emberekre is jellemző, hogy kudarcok sorozatának hatására elvesztik elszántságukat, és ezzel esélyüket arra, hogy későbbi terveiket sikerüljön megvalósítani. Seligman ezt a jelenséget nevezte el tanult tehetetlenségnek. Nagyon sok ember megtapasztalja, hogy reményektől megfosztott pesszimista életszemlélet lesz rajta úrrá. Csak azt tudják kevesen, hogy ez egy tanult folyamat, amiből ugyanúgy ki is lehet jönni. Az optimista életszemlélet tanulható, ezáltal az életminőség javítható, az életöröm növelhető. Az ember a maga lehetőségei között a maximumot hozhatja ki az életéből, és saját lehetőségeihez mérten a legteljesebben bontakoztathatja ki tehetségét. A pesszimista gondolatokat persze jó, ha felismerjük, de ha a múltra megbocsátással tekintünk vissza, el is tudjuk engedni őket. Ezért múltbeli rossz tapasztalataink nem kell, hogy meghatározzák a jövőnket, mert lehetőségeink szerint képesek vagyunk jövőnket a múlt akadályozó tényezői nélkül alakítani. Elsősorban pedig a jó dolgokra kell koncentrálnunk, ezeket keresnünk a múltban is, és hálásan emlékezni rájuk, erőt meríteni belőlük. Optimista életszemléletet kívánok! Tomori Nóra Likeolj...

tovább

Boldogság előtt

»Írta - - 2012. máj 15 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia, Karrier | 0 Hozzászólás

Boldogság előtt

Shawn Achor a pozitív pszichológia egyik alapítója, a Harward Egyetem tanára és kutatója, könyvek és tanulmányok írója. Központi témája a boldogság és a munkahelyi eredményesség kapcsolata.Közelmúltban megjelent Boldogság előtt c. könyvében vizsgálati eredményeit összegzi arról, hogyan fejlesszük elménket tudatosan “boldoggá”, hogy boldogságunk sikeressé tehessen minket.Jó időkben könnyű boldognak lenni, nehéz időkben művészet. Tanácsa szerint, miután eldöntöttük céljainkat, tudatosan ki kell szűrnünk azokat a “háttérzajokat” elménkből, melyek negatívak, elbizonytalanítóak, félelemkeltőek. Pl. “úgysem találok munkát”, “soha nem fogok kijönni az adósságból”. Amikor ilyen gondolataink jönnének elő, gyorsan tereljük gondolatainkat korábbi sikereinkre, éljük át őket gondolatban újra és újra, erősítsük magunkat abban, hogy mennyi nehézség ellenére mennyi mindent meg tudtunk csinálni sikeresen.A boldogság nem arról szól, hogy minden csodás, hanem arról, hogy lehet és tudunk is változni. Másképp fogalmazva “kiteljesedésünkért folytatott küzdelmünk élvezete”. Nehéz gazdasági helyzetben minden apró mentális győzelem közelebb visz bennünket a jó irányú változásokhoz.Achor szerint a pozitív beállítottság 23%-kal több energiát, 31%-kal nagyobb eredményességet, 37%-kal jobb értékesítési eredményt, és 40%-kal jobb előléptetési esélyt eredményez.Mi van, ha valami váratlan esemény okán mélyen elkeseredünk? Ilyen állapotokon tudatosan lehet segíteni, sokféle módon, akár például egy olyan pozitív hangvételű email megírásával valakinek, ami ránk is visszahat, vagy például meditálással.Három alapszabály a boldogságérzet elérésére:Naponta 2 percet töltsünk azzal, hogy gondoljuk végig, milyen 3 új dologért lehetünk hálásak. Meditáljunk pár percet csöndben lélegzetünk figyelésével. Írjunk valakinek egy 2 perces pozitív hangvételű emailt.Használjunk “gyorsítót”. Ahogy a maratonfutók felgyorsítanak a cél közelében, elménk is felgyorsít, ha közel érzi a sikert. Ha napi teendőink listáját elkészítjük, tegyünk bele pár olyat is, amit már sikerrel megcsináltunk. Ha valamilyen jó szokást akarunk kialakítani, ne a nulláról induljunk. Induljunk ki például abból, hogy már eddig is jó párszor sikerült pl. ellenállni a napi édességnek, vagy beiktatni valamilyen testmozgást.Ne várjunk passzívan a boldogságra. Tudatosan tegyünk minden nap valamit a boldogságérzetünk fokozásáért. Találjunk értelmet a munkánkban. Teremtsünk (jó) kapcsolatot az emberekkel magunk körül. Tekintsük a napi stresszt erőnket fokozó eszköznek. Ha a munkánkban boldogabbak leszünk, az sikereket fog eredményezni.Boldogságot és sikereket kívánok!Tomori NóraLikeolj...

tovább

A meghallgatás művészete 3.

»Írta - - 2012. Már 14 in Blog, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

A meghallgatás művészete 3.

A meghallgatás művészete 3: amire figyelni érdemesKorábbi írásaimban írtam, már arról, milyen körülmények hátráltathatják figyelmünket, hogyan legyünk embertársaink figyelmes meghallgatói, milyen stratégiák közül választhatunk tudatosan, ha valakit meg szeretnénk hallgatni,  melyik módszert hogyan lehet jól alkalmazni.Nézzük meg, melyik figyelemfajtát milyen szituációban érdemes előnyben részesíteni?Mikor érdemes kedvesen meghallgatni valakit?- Ha az illető mérges, vagy rossz hangulatban van, vagy stresszes.- Ha kedvében akarsz járni, mert pl. a szeretteid, régi jó barátaid közül való, vagy, ha szeretnél kapni tőle valamit.Azonban sose felejtsük: ha mindig mindennel egyetértünk, az emberek előbb-utóbb elveszíthetik az érdeklődésüket, tiszteletüket és kíváncsiságukat irányunkban…Mikor érdemes empatikusan meghallgatni társainkat?- Ha beszélgetőtársunk szomorú, el van keseredve.- Ha ki szeretné engedni a gőzt.- Ha nehezen találja a szavakat, hogy kifejezze magát.- Ha úgy érzi, senki sem érti meg.- Ha úgy érzi, rosszul vélekednek róla és ez bántja. Jó ha tudjuk, hogy az empatikus meghallgatás nem jó módszer változások generálására. Mikor érdemes kritikusan figyelni valaki mondandójára?- Ha például az a munkánk, hogy hibát találjunk.- Ha eladni akarnak nekünk valamit, és szeretnénk tudni, mit is vennénk.- Ha tanácsot adnak nekünk pl. orvossal, vagy tanácsadóval tárgyalunk.Ne feledjük, ha kritikusan állunk valaki mondanivalójához, agresszívnek és figyelmetlennek tarthatnak minket. Kölcsönös kapcsolatokban kimerítő dolog örökké kritikus emberekkel tárgyalni. Ha szeretnénk, hogy mások valóban együtt akarjanak velünk működni, akkor csak ritkán engedélyezzük magunknak a kritika hangját. Mikor legyünk megoldás-orientált beszélgetőpartnerek? - Ha beszélgetőtársunk a tanácsunkat kéri valamiben.- Ha úgy érzi, nem lát megoldást egy problémára.- Ha a beszélgetőpartner túlságosan negatív.- Ha az a munkánk, hogy mi mondjunk megoldást/tanácsot.- Ha beszélgetőtársunk teljesen céljainkkal szemben helyezkedik.- Ha változásokat szeretnénk generálni.Megoldás-orientált partnerként mindig figyeljünk a másik fél érzéseire. Sose akarjunk túl hamar konklúzióra jutni, minél többször és minél körültekintőbben járjuk körül a problémát. Kérdezzünk minél többet. Emiatt persze beszélgetőtársunk határozatlannak, bizonytalannak tarthat bennünket, de viselkedésünk okát később elmagyarázhatjuk neki.Sikeres beszélgetéseket kívánok!Tomori Nóra       Likeolj...

tovább

Mit érdemes tudni az életről?

»Írta - - 2012. feb 10 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia, Karrier | 0 Hozzászólás

Mit érdemes tudni az életről?

James Altucher író és vállalkozó 80 kiemelkedően sikeres embert kérdezett arról, mi az, amit az életről “tudni érdemes”. Az élet évtizedekben mérhető.Túl sok ember egyszerre vágyik boldogságra, szeretetre, pénzre, kapcsolatokra, és mindent azonnal akarunk, sőt már tegnapra. Belül ürességet érzünk, és azt hisszük, csak akkor lehetünk boldogok, ha még ezt meg ezt megkaphatjuk… Pedig a jó élet olyan, mint az örömtűz lángja: lassan égve, melegen dédelgeti a szívet, így nem fogja megégetni. Azon mérhető az élet, hogy ma mit tettél. A siker talán évtizedek múlva jön, de feltétele, hogy most tegyünk érte. Nyújtsuk mindig a legjobbat, amit csak tudunk! Épp most is! Amit most és minden nap teszek az egészségemért, a kapcsolataimért, a fejlődésemért, azt kapom majd vissza később az élettől. A fókusz nem fontos, de az elszántság igen.Nagyon kevés ember van ma már, akinek egész életében egy foglalkozása van. És semelyik foglalkozás útja sem egyenes. A fókusz olyan, mintha azt mondanánk: “egész életemben csak egyféle dologról akarok tanulni”. Az elszántság az a képesség, hogy, ha reggel fölkelek, keresztültörök mindenen, ami miatt legszívesebben visszamenekülnék aludni. Adni anélkül, hogy azon gondolkoznánk, mit fogunk kapni.Minden megkérdezett olyan problémák megoldásán dolgozott, ami nem csak az ő egyéni célját, hanem sok emberét támogatja. Nem az a kérdés, hogy hogyan, vagy mennyit ad valaki a köznek, hanem az, hogy mindannyian adni akartak, és végül ők is kaptak vissza valamit. Fontosabb dolog a nehéz problémák megoldása, mint a kudarcok leküzdése. A külvilág a belsőnket tükrözi vissza számunkra. Ahogy belülről látjuk a magunk világát, azt hozzuk létre magunk körül a külvilágban is. Thomas Edison nem kudarcként, hanem kísérletként élte meg, hogy 999-szer nem sikerült villanykörtét létrehoznia. Hozzáállása segítette ahhoz, hogy az ezredik kísérlet sikeres lehetett. A siker és a szeretet művészete az élethez való kapcsolódásról szól. Legszemélyesebb belsőnk, bármi, amit megtanultunk, amit szeretünk, amiről olvasunk, mind, mind kapcsolódási pontok. Add tovább mindezt. Így életet adhatsz személyes “hagyatékodnak”, mely utánad is folytatódni fog. Nem üzletszerűség, hanem személyesség.Senki sem a nagy ötletektől lett sikeres. Hanem attól, hogy jó kapcsolatokat épített barátok, kollégák személyében, akik mind a saját személyes céljaikért küzdöttek, bíztak egymásban, és segítettek egymásnak. Ez hosszú távú folyamat. Ha adni tudunk, az tágítja a lehetőségeinket, hiszen nem tudhatjuk, mi történik majd évek múlva. Csak a te saját utad a jó út neked. Ne engedd, hogy mások döntsenek helyetted, hogy mások mondják meg, mi jó neked. A személyes szabadságod belülről indul.Sikert és boldogságot kívánok!Tomori Nóra, életvezetési tanácsadó, karriertanácsadó Likeolj...

tovább

A boldogságról

»Írta - - 2012. jan 01 in Blog, Boldogság, Család, Érzelmi intelligencia | 0 Hozzászólás

A boldogságról

 A boldogságról Egy közelmúltban készült felmérés szerint boldogságot tekintve mi magyarok “hátul kullogunk”. A világ legboldogabb országai Dánia, Norvégia, Svédország.Magyarország a felmérésben szereplő 156 ország közül a 110. helyet kapta, Mongólia és Vietnam után.  Ez a kutatás objektív változókat vett figyelembe, mint pl. várható élettartam, munkanélküliség, szociális ellátórendszerek hatékonysága. Mégis tudjuk itt a sírva vigadó nemzet hazájában, hogy hajlamosak vagyunk az elkeseredésre, és a dolgok pesszimista szemlélésére. “Ha boldogságod valaki más tetteitől függ akkor nagy bajban vagy.”Richard Bach A boldogság megélésére egy másik felmérés szerint nemek és társadalmi kapcsolataink szerint is különböző mértékben vagyunk képesek. Több esélye van a boldogság megélésére a nőknek, min a férfiaknak, mert a nők boldogságának fő forrásai elsősorban  kapcsolataikból, gyermekeikből, barátságaikból, társukból származnak, míg a férfiak elsőszámú boldogságforrásként a státusszimbólumokat és a magas jövedelmeket jelölték meg.A társas kapcsolatok hatása a boldogságra mégis minden ember számára jelentős. Az alacsonyabb GDP-vel rendelkező, közösségi, emberi, családi kapcsolatokat méltányoló országokban az emberek nagyobb boldogság megélésére képesek. A családi és társas kapcsolatokat ápoló emberek több örömet képesek átélni, mint az elszigetelődötten élők. Boldogságunk persze 50%-ban genetikailag is meghatározott, a többi felett azonban akaratunkkal is rendelkezhetünk. Gondolataink irányításának képessége sokat számít. Rajtunk múlik tehát, hogy mennyire vagyunk boldogok! Mit tehetünk azért, hogy több boldogságot érezzünk a hétköznapokban? Ne rágódjunk azon, ami még nem jött el! Azaz, ne foglalkozzunk azzal, ami nincs, éljünk a jelenben! Örüljünk a megélhető jó perceknek, keressünk bármit, aminek örülni lehet! Biztos, hogy bármelyik pillanatban fel tudunk sorolni legalább öt olyan dolgot, ami jó, lehet ez bármilyen apróság, apró szépség! Ha ezt minden nap legalább egy alkalommal megtesszük, észrevesszük, hogy egyre több dolognak tudunk örülni és egyre jobban érezzük magunkat!Mosolyogjunk sokat, mutassunk jókedvet, ezzel magunkat is jókedvre derítjük! A mosoly mosolyt szül, keressük jókedvű emberek társaságát, és azt látjuk majd, hogy a mi társaságunkban is örömüket lelik mások! Rendszeresen csináljunk olyan dolgokat, amit szeretünk, kényeztessük magunkat!Még egy fontos dolog: ne környezetünktől várjuk az örömet adó dolgok kezdeményezését, vagy a pozitív visszajelzéseket, dicsérjük meg önmagunkat, amilyen gyakran csak lehet, bármilyen apró dolog is adjon erre okot! És szeressük magunkat!Sok örömöt kívánok!Tomori Nóra, életvezetési tanácsadó, karriertanácsadó    Likeolj...

tovább