Karrier

Gyógyító, építő tudatosság…

»Írta - - 2017. dec 01 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Gyógyító, építő tudatosság…

Sokszor emlegetjük, hogy többet kéne a “jelenben” lennünk a múlton rágódás, a jövőn aggódás helyett, és hogy pozitívabb gondolatokra kéne sarkallni magunkat. Na de hogyan?Gyakorlat: Próbáljuk ki azt, hogy amikor tudatosul bennünk, hogy rágódunk valami sokszor végiggondolt nehézségen, akkor a figyelmünket egyszerűen koncentráljuk valami nagyon egyszerű dologra és tartsuk ott. Engedjük tovább a más irányú gondolatokat. Ez lehet akár a légzésünk, a testünk bármelyik pontja, vagy bármilyen tárgy vagy természeti dolog a környezetünkben. Próbáljuk ki azt is, hogy egyetlen egyszerű tevékenységre koncentrálunk, például egy-egy falat étel ízlelésére, ha épp ebédelünk.“Ha azt reméljük, hogy fejlődhetünk és tarthatunk valahová, akkor először tudnunk kell azt, hogy hol vagyunk. Ha nem tudjuk, hogy pontosan honnan indulunk, akkor talán észre sem vesszük, ha körbe-körbe járunk.” - Jon Kabat-Zinn.Sikeres gyakorlást kívánok!Tomori Nóra, karrier tanácsadó, life coachLikeolj...

tovább

Hobbi a jobb munkahelyi teljesítményért

»Írta - - 2017. nov 20 in Blog, Boldogság, Karrier | 0 Hozzászólás

Hobbi a jobb munkahelyi teljesítményért

Magyarországon az emberek 38 százaléka dolgozik többet heti 40 óránál. Ez persze nem azt jelenti, hogy a teljes időt végig is dolgozzuk, de jelen vagyunk és ez mindenképpen kimerítő. Hogy elkerüljük a kiégést, sokat tehetünk magunkért a szabadidőnkben. Választhatunk például olyan hobbit, ami az íróasztaltól is távol tart és a munkavégző képességünkre is jó hatással van.OlvasásNapi 6-8 perc olvasással töltött idő csökkenti a stresszt és az Alzheimer kór valószínűségét. A stresszoldáson túlmenően az olvasással töltött percek a komplex problémák megoldásának képességét és az empátiás készséget is növelik, valamint kreatív inspirációt is nyerhetünk az olvasott dolgokból.Torna/sportNyilvánvaló, hogy a sport erősít és szépít. De legalább ugyanannyira erősítő hatása van az észbeli teljesítőképességre is. Koncentrálóképességünk, memóriánk, stressztűrő és feladatmegoldó képességünk is erősödik a mozgás által. Fussunk, ússzunk, teniszezzünk, vagy végezzünk bármilyen sportot, ami csak szimpatikus.Tanuljunk idegen nyelvetEgy Edinburgh-i egyetemi felmérés szerint a vizsgálatban részt vevő 33 idegen nyelvet tanuló diák (18 -78 év közötti életkorban) életkortól függetlenül mentális erősödésen ment keresztül a nyelvtanulás ideje alatt.KertészkedésSokan “nyugdíjas elfoglaltságnak” tartják. Ugyanakkor olyan készségeket fejleszt, amik a munkahelyen is fontosak: időbeosztás, türelem, folyamatszemlélet.CsapatsportA munkahelyen is elengedhetetlen etikus viselkedés , elkötelezettség, rugalmasság, alkalmazkodás és világos kommunikáció fejlesztője.Szeretettel,Tomori Nóra, karrier tanácsadó / életvezetési tanácsadóLikeolj...

tovább

Honnan tudjam, hogy nem nekem való a munkahelyem?

»Írta - - 2017. nov 08 in Blog, Karrier | 0 Hozzászólás

Honnan tudjam, hogy nem nekem való a munkahelyem?

Ha tisztában vagyunk az erősségeinkkel és pont ezekre nincs szükség a munkánkban, akkor nem lehetünk jó helyen.Ha minden, amihez hozzáfogunk teljesen ismeretlen és távol áll a tapasztalatainktól, akkor lehet, hogy számunkra teljesíthetetlent vállaltunk.Ha azon kapjuk magunkat, hogy huzamosabb ideje csak elbújni szeretnénk a feladatok elől mert a környezet, a munkatársak vagy bármi egyéb dolog olyan mértékben demotivál hogy csak láthatatlanná válni szeretnénk, akkor nagyon nehéz lesz megfordítani a bennünk kialakult folyamatot.Ha folyamatosan más véleményen vagyunk mint a többiek vagy mint a vállalat elvárása, akkor is jusson eszünkbe, hogy máshol kéne lennünk, mielőtt mások szemében “negatívvá” válunk.Ha mindig rosszul alszunk mert annyi a napi stressz, a teljesíthetetlen feladat, vagy határtalan a főnök kritikussága, az igenis jele annak, hogy tovább kéne lépnünk.Ha folyamatosan rossz hangulat, depresszív érzések uralnak bennünket, akkor inkább életrajzot írjunk, mint gyógyszerekhez folyamodjunk.Persze néha az is elég, ha esténként, hétvégenként bevállalható tanulást választunk, amiben sikerül elmélyülni, fejlődni, feltöltődni, sikerélményekhez jutni.De ha összességében nem érezzük jól magunkat és érzünk magunkban lendületet, erőt, akkor ne adjuk fel, keressünk másik munkát.Sikeres karrierépítést kívánok!Tomori Nóra, karrier tanácsadó, karrier coachLikeolj...

tovább

Túlélő ötletek szuperérzékenyeknek

»Írta - - 2017. okt 16 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Túlélő ötletek szuperérzékenyeknek

Dr. Elaine Aron 1991-ben kezdett tanulmányokba a szuperérzékenységet illetően. Felismerése szerint az emberek 15-20%-át érinti. A szuperérzékenyek nagyon aktív idegrendszerrel élnek, ezért társaiknál sokkal intenzívebben képesek feldolgozni az őket körülvevő fizikai és pszichológiai környezetet. A hangokat, fényeket, ízeket, színeket, árnyalatokat, apró eltéréseket, mások érzéseit, hangulatát, stb. Éppen ezért érzéketlenebb társaiknál jóval hamarabb el is telítődnek mindezektől, hamarabb bele is fáradnak az esetlegesen nagy zajba, zűrzavarba, rossz szagba. Mélyebben élnek át érzéseket és másokkal is könnyen együtt éreznek. Ugyanezért előbb át is látnak mások szándékain és kimondatlan gondolatain, mint a legtöbben. Ha ez a folyamat nem teljesen tudatos, akkor intuícióként élik meg mindezeket.A szuperérzékenyek gyorsan ráhangolódnak a művészi szépségre, a kifinomult zenére, finom ízekre. Zajos, zűrös nap után csöndes, magányos elvonulásra vágynak. Gazdag belső világuk van, sokszor intenzíven és érzésekkel telve álmodnak, kerülik a feszültséggel teli helyzeteket és rosszul viselik az élethelyzetek változásával járó stresszt. Összezavarja őket és nehezíti teljesítményüket mások rájuk koncentráló figyelme, gyűlölik az erőszkos, agresszív filmeket, tévéműsorokat. Mai, extraverziót előtérbe helyező világunkban önérvényesítést tekintve nehéz helyzetük van. Pedig lehetetlen lenne a világ fejődése érzékenységük, kifinomult megoldásaik nélkül. Többnyire kreatív, produktív, figyelmes, körültekintő, intellektuálisan magasan fejlett emberek.Aki a leírásban esetleg magára ismer, hasznosnak találhatja az alábbi ötleteket.-Aludjunk minél többet. Az erős idegrendszeri aktivitás hamar kifáradáshoz, nyomott hangulathoz, zavarodottság-érzéshez, koncentrációs nehézségekhez vezet. Az amúgy is csúcsra járatott szuperérzékeny idegek feszültségének legjobb csökkentője az alvás.-Egészséges ételeket együnk és figyeljünk rendszeres evésre a nap folyamán. Az éhség megterhelő az idegeknek. Nyomott hangulatot, feszültséget és koncentrációs problémákat eredményez.-Használjunk zajcsökkentő fülhallgatót. A szuperérzékenység egyik jellemzője a zajokra való érzékenység, különösen azokra, amiket nem tudunk kontrollálni. Igyekezzünk kiszűrni a zavaró zajokat, hogy személyes nyugalmat teremthessünk magunknak.-Tervezzünk be relaxációs, csöndes elvonulós, feszültség levezetős időt magunknak a személyes menetrendünkbe. Ha lehet, menjünk ki a természetbe.-Az otthonunkban legyen legalább egy olyan helység vagy sarok, ahol csönd van, ahova visszavonulhatunk, ahonnan kizárhatjuk a külvilágot.-Naponta többször legalább pár percre figyeljük lélegzetünket és vegyünk nagy, mély levegőket. A tudatos, intenzív légzés feszültséget old, ellát oxigénnel, intenzíven regenerál, gyógyít, erősít.-Kapcsoljuk ki a Híreket. Érzékeny idegrendszerünknek nincs szüksége bombázó feszültségözönre még a tévéből is.-A külső-belső zaj lecsillapítására találjunk ki örömteli mantrákat, pl. "egészséges és boldog vagyok". Próbáljunk ilyen mantrát ismételni, örömet okoz.-Alkossunk. Rajzoljunk, írjunk, fessünk, építsünk, akkor is, ha úgy éreznénk, nem vagyunk jók ezekben. Belső világunk kifejezésére bármilyen alkotómunka kiváló.-Mondjuk valami dicséretet másnak. A látható öröm amit a dicséret hallatán átélnek, nekünk is örömet okoz.-Agresszív, fölényes emberekkel kommunikáljunk távolságtartóan, határozottan. Se ne zárkózzunk el, se ne alázkodjunk meg, mert az csak olaj lenne a tűzre. Szálljunk ki egy vitává fajult helyzetből pédául így: „Most visszamegyek dolgozni.” (És menjünk is el.) Vagy: „Váltsunk témát.” (És tegyük is ezt.) Gyakoroljuk be a fordulatokat, ahogy megvédhetjük magunkat.-„Ahhoz, hogy meg tudjam a munkát csinálni, szükségem van erre és erre." Nagyon konkrétan mondjuk ki, hogy mire.-Engedjük meg magunknak a mély érzéseket. Az érzések átélése örömet okoz. De ne bízzunk abban, hogy érzéketlen embereket érzések útján meg tudunk győzni. -Adjunk magunknak elég időt és teret a dolgok véghezvitelére. A szuperérzékeny ember nem jól tűri a zsúfolt, feszített tempójú örökös hajrát. Próbáljunk olyan munkát, műszakot, munkahelyszínt választani, ami bioritmusunkkal összeegyeztethető, ezzel is lehetőséget adni idegrendszerünknek a regenerálódásra.Eredményként pedig várhatóan átlagon felül kreatív, problémamegoldó, produktív, előremozdító tagjává válunk munkahelyünknek, családunknak, társaságunknak.Szeretettel,Tomori Nóra, karriertanácsadó, életvezetési tanácsadóLikeolj...

tovább

Távmunka – Hogyan győzzük meg főnökünket: “ha lehet, otthonról dolgoznék…”

»Írta - - 2017. okt 07 in Blog, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Távmunka – Hogyan győzzük meg főnökünket: “ha lehet, otthonról dolgoznék…”

Rengetegen vágynak a távmunka nyújtotta rugalmasságra, szabadságra. Időt nyerünk azzal, hogy nem kell utazni, sminkelni/borotválkozni, öltözni, jobban beoszthatjuk erőnket, időnket, könnyebben koncentrálhatunk az otthoni csöndben. Hátrányként is elkönyvelhetünk pár dolgot, például, hogy nehezebb jó kapcsolatot ápolni a kollégákkal, nehezebb benne maradni a “fontos dolgokban”, nehezebb a főnök bizalmát is fenntartani. A legtöbben mégis sokat megadnának azért, hogy legalább részidőben távmunkát végezhessenek és egyre több munkáltató veszi számításba ezt az eszközt a kiváló munkatársak megtartásáért. Ahhoz, hogy otthonról dolgozhassunk először is meg kell győzni főnökünket, hogy nyitottá váljon. Megosztom egy ügyfelem ötletét. Ami neki sikerült, hátha másnak is beválik.Megkérdezte főnökét, mik a legfontosabb mérőszámok, határidők, sarokpontok a várható feladatokban. Majd összeszedte minden bátorságát és megfogalmazott egy “ajánlatot”. “Ha engedsz engem otthonról dolgozni, túlteljesítem az összes pontot. Kérek szépen három hónapot. Ha nem teljesítem az ígéretet, visszajövök az irodába”. Elég meggyőzően hangozhatott, mert néhány héttel később már berendezte otthoni munkaasztalát.Ha mi is megpróbáljuk és mégis elutasítást kapunk, és tényleg meg vagyunk győződve arról, hogy valóban beváltanánk a teljesítményünkhöz fűzött reményt és a távmunka intézményét nekünk találták ki, akkor is tiszta szívvel nézhetünk előre. Munkáltatónk él a múltban, nem mi kívánunk életszerűtlent. Felszívhatjuk magunkat és elkezdhetünk keresgélni egy olyan főnököt, aki nyitott a kérésünkre.Sikeres tárgyalást kívánok!Tomori Nóra, karrier tanácsadó, életvezetési tanácsadóLikeolj...

tovább

“Csalódásokozás” helyett magabiztosság

»Írta - - 2017. okt 02 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia, Karrier | 0 Hozzászólás

“Csalódásokozás” helyett magabiztosság

Nemrég eljött hozzám egy fiatalember, aki röviden így fogalmazott: “csalódásokozó vagyok”. Úgy érezte, nem tudja beváltani a mások hozzá fűzött reményeit. Szeretetteli családban nőtt fel, szülei figyeltek rá és támogatták. Gimnáziumba, egyetemre járt, jó állása, jövedelme, barátnője lett. Szép arcú, gonddal öltözik, sportos, tanulmányaiban, munkájában és társas kapcsolataiban eredményes. Látszólag mindene megvan, ami a sikeres és kiegyensúlyozott élethez kell. Mégis sikertelennek és boldogtalannak érzi magát.Elmondta, hogy gyerekkorában bármilyen jó jegyet is vitt haza, bármit megcsinált, az sose volt “elég jó” otthon. Ritkán kapott elismerést a családjában, a szülei azt az elvet vallották, hogy a gyerek a dicséretektől csak elbízná magát, vagy elkényelmesedne. Így kisfiúként is és fiatal srácként is azt tanulta meg, hogy ő semmit sem tud, tesz vagy gondol “eléggé jól”. Ha kialált valamit, eltervezett valamit, nem engedték a saját elképzeléseit megvalósítani, a saját útját próbálgatni, mert “ő nem tudhatta elég jól”. Kérdésemre, hogy mit tettek vagy mondtak volna a szülei, ha egyszer az elvárásokkal ellentétben cselekedett volna, rövid hallgatás után annyit mondott, “csalódást okoztam volna”.Hát ez a probléma. Bármilyen hihetetlen, nemcsak fizikai bántalmazással vagy nem törődéssel árthatunk gyermekeiknek, hanem azzal is, ha “csalódunk bennük”. Ha a szülő saját igényeinek, elképzeléseinek kielégítése fontosabb, mint a gyerek igényeire való odafigyelés.Sok szülőnek határozott elképzelése van, kivé, mivé váljék a gyereke, és pontosan milyen úton jusson el oda. (A szülők ezt a legjobb szándékkal teszik, céljuk, hogy a gyerek sikeres és boldog legyen.)Ha a gyerek a szülők számára nem megszokott elképzeléssel áll elő, sokszor egyszerűbb a “csalódnék benned, ha így tennél” kifejezéssel levenni a napirendről, mint támogatni az idegennek tűnő ötletet, szándékot. A gyerek viszont sajnos azt tanulja meg, hogy vele valami baj van, az ő problémamegoldásai nem jók, a saját elképzelései rosszak. Elbizonytalanodik és képtelen felépíteni az önmaga erejében való hitet, esetleg egész életében bizonytalan, önállótlan és önbizalomhiányos marad.A magára ismerő fiatalnak azt javaslom, próbálja elképzelni azt a jövőt, amiben élni szeretne a lehető legrészletesebben (először akár realitásoktól függetlenül, hiszen már az elképzelés is örömet okoz): mit tenne, hogy élne, milyen hétköznapokra, kapcsolatokra, feladatokra, támogatásra vágyik. Mit tenne, hogy csinálná legszívesebben és legjobban, hogyan tenné kölcsönössé feladataiban, kapcsolataiban a támogatást, odafigyelést, képzelje el megváltozott önmagát és kapcsolatait minél részletesebben és minél gyakorlatiasabban. Képzelje el magát erősnek, bátornak, határozottnak, hitelesnek, magabiztos döntéshozónak. És képzelje el, hogy döntései beigazolódnak, képzelje el, hogy büszke magára.Ha elkezdünk valóban másképp tekinteni önmagunkra, azzal indíthatjuk el magunkat a változás útján.Szeretettel,Tomori Nóra, karrier tanácsadó, life coachLikeolj...

tovább

Így indulj sikeresen pályakezdőként

»Írta - - 2017. Sze 21 in Blog, Karrier | 0 Hozzászólás

Így indulj sikeresen pályakezdőként

Fontos hogy a pályakezdő fiatalként már az egyetem/főiskola évei alatt gondoljunk a jövőbeli álláskeresésre és tudatosan tegyünk lépéseket akár már évekre előre.Induljunk ki abból, mit várnak a munkaadók. Tény, hogy ritkán keresnek teljesen kezdőt, sokkal szívesebben vesznek fel kezdő munkakörbe is olyan jelöltet, aki már valahogy “megtanult dolgozni”. Nem azt várják, hogy a fiatal a szakma összes részletét vagy az adott iparág összes folyamatát ismerje, hanem azt, hogy zökkenőmentesen beilleszthető legyen a munkavilág kultúrájába. Tudjon megfelelően kommunikálni a kollégákkal, a vezetőkkel, tudjon együttműködni a környezetében lévőkkel, tisztában legyen a munka világának napi alaphelyzeteivel, a jelenlét, a megjelenés, a viselkedés alapelvárásaival. Értse, miről szól a munkahelyi felelősségvállalás, mit jelentenek a határidők, mekkora fontossága van az időben és pontosan elvégzett feladatnak, mit jelent egy vállalás megbízható teljesítése kifogások nélkül.A fentiekkel kapcsolatos tapasztalatok/készségek meglétét a diák nagyon sokféle módon bizonyíthatja. Diákévei alatt keressen nyári munka, diákmunka lehetőségeket, akkor is dolgozzon valamit, ha nem pont a szakmájába illő lehetőségeket talál. A lényeg, hogy legyen már tapasztalata valamilyen munkában, mire az első “igazi” állását elkezdi keresni.Nyilván az is hasznos, ha valamilyen diákszervezetben vagy önkéntes szervezetben szerepet vállalunk, a munkaadók számára ennek az az üzenete, hogy az illető ügyesebb, talpraesettebb, szorgalmasabb a többségnél, hajlandó és képes a minimálisan elvártnál jóval többet is teljesíteni.Azt tapasztalom, hogy egyre több munkaadó nézi meg a tanulmányi eredményeket is azt feltételezve, hogy aki szorgalmasabb volt a vizsgák kapcsán az szorgalmasabb lesz a munkában is. Persze az életben nincs lineáris kapcsolat az iskolai eredményesség és a munka világában való eredményesség között (sőt…) de a munkaadóknak ki kell indulni valamiből és hát ezért sokszor az osztályzatokhoz folyamodnak.Az egyetem alatti hallgatói szakmai gyakorlat alkalmával igyekezzünk “jól” választani, olyat keressünk, ami fejleszti az életrajzunkat.A multicégek előszeretettel keresik a “nemzetközi tapasztalatot” kezdő munkatársaik körében, olyan csapat felállítása végett, akik értik a multikulturális közeget. Ezért nem árt az egyetemi évek alatt kiharcolni valamilyen külföldi ösztöndíj, csereprogram, nyári kurzus, diákprogram, nyári munka stb. lehetőségét. Sokat dob a munkahelyi esélyeken ha életrajzunk tartalmazza a "nemzetközi tapasztalat" kulcsszót.Sok hirdetést meg kell pályázni és nem szabad elkeseredni a visszautasításoktól, minden diák átesik ezeken. Legyünk viszont elég bátrak ahhoz, hogy később telefonon vagy emailben érdeklődjünk a visszautasítás okáról, csak nyerhetünk vele, a munkaadóknak/közvetítőknek még szimpatikus is az érdeklődő, bátor jelentkező. Lehet, hogy pont ennek nyomán később megkeresnek bennünket másik lehetőséggel.Egyetemistaként már az első évben bátran készítsük el Linkedin profilunkat és aktívan gyűjtögessünk ismerősöket. Azt is nézzük meg időnként, hogy a mi egyetemünk/főiskolánk diákjai milyen jellemző utat járnak be, nekik mi vált lehetségessé, mi jött be. Gyűjtsünk ötleteket a mi céljainkat, tervezett utunkat illetően.Facebook ismerőseinkre és instagram posztjainkra is figyeljünk oda, keltsük komoly fiatalember / fiatal lány benyomását. Megnézik.Ismeretségi kört mozgósítsuk e? Hát persze még mindig (és várhatóan a jövőben is) “urambátyám” országban élünk és az állások 30-40 százaléka ismerősök, ajánlások útján töltődik be, különösen a hazai KKV szektorban. Ennek sokszor az az oka, hogy sokan még mindig jobban bíznak egy megbízhatónak ítélt ismerősük ajánlásában, sokszor pedig az, hogy a hirdetés/közvetítés pénzbe kerül, amire sok cégnél nagyon alacsony, vagy egyáltalán nincs költségvetés.- Hol tehetünk szert hasznos szakmai kapcsolatokra? Legyünk jóban a felsőbb évfolyamok hallgatói közül minél több diákkal. Nem lehet tudni, valamelyiküket nem fogják-e megkérdezni leendő munkahelyén, “tud-e valaki hozzá hasonlóan rátermett fiatalt” egy munkakör betöltésére. Legyünk jóban az oktatókkal, néha rajtuk keresztül is terjednek álláslehetőségek. Menjünk el a szakmába vágó ingyenes konferenciákra és ismerkedjünk minél több résztvevővel. Társasági helyzetekben, bulikon, fesztiválokon, nyaralásokon is tudatosan gyűjtsük az ismeretségeket. Amikor az álláskeresésnél tartunk, minél szélesebb körben mondjuk is el és kérjünk segítséget, csak nyerhetünk ezel is.Ha állásinterjúra kerül a sor mik a legfontosabb tudnivalók? Itt jegyezném meg azt ami az egész témakör szerintem legfontosabb üzenete, hogy diákként, pályakezdőként azt kell megérteni, hogy az első munkahelynek hosszú távra kiható és kritikus fontossága van. Azért is, mert mind a cég jellege (multi vs. hazai vs. állami vs. családi cég) mind a választott iparág/üzletág, mind pedig a választott szakterület szempontjából az első munkahely elindítja a fiatalt egy irányban, amiből aztán később persze át lehet térni másik irányokba de már nehezebb, több szerencse és nagyobb rátermettség kell hozzá a későbbiekben, mint ha mindjárt az elején okosan döntünk. Inkább tartson pár hónappal tovább a munkakeresés és inkább legyen kisebb a fizetés, de megéri szakmai szempontból jól indítani a kezdést. Rengeteg olyan ügyfelem van, akiket pár év munkatapasztalat után életrajzuk alapján a későbbi munkaadók behatárolnak egy területre és esélyt sem adnak nekik arra, hogy másik területen, másik szférában, másik üzletágban bizonyítsanak. Épp ezért az egyik üzenetem a diákoknak az, hogy ne kövessék el azt a hibát, hogy az első munkahelyet a “hol kínálnak nagyobb fizetést” alapján válasszák ki. A pályakezdés fázisában minden későbbi időszaknál fontosabb a hosszú távú elképzelések mentén való választás.A személyes interjún...

tovább

Hogy keltsük “pozitív” ember benyomását a munkahelyen?

»Írta - - 2017. Sze 18 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Hogy keltsük “pozitív” ember benyomását a munkahelyen?

Amikor új munkahelyre érkezünk, könnyű lelkesen és elkötelezetten viselkedni. Később viszont, amikor már kicsit el is fáradtunk, meg is változtak a körülmények, könnyen észre vehetik rajtunk a “negatívságot”, sokszor jobban is, mint gondolnánk. Ezzel viszont kezdetét veszi az ördögi kör, hiszen a negatív munkatársakat messziről elkerülik a kinevezések és a fizetésemelések. Hogy őrizzük meg a pozitív képet?Gondoljunk valakire, aki szerintünk “jól csinálja” a dolgokat. Anélkül, hogy teljesen le akarnánk másolni a viselkedését, gondoljuk át, mit integrálhatnánk a tulajdonságai közül a mi egyéniségünkbe.Mosollyal üdvözöljünk mindenkit, akkor is ha rossz kedvünk van. A mosolynak hatalma van.Szakítsunk időt arra, hogy mindenkivel beszélgessünk egy kicsit és érdeklődjünk az illető személye, örömei, nehézségei iránt is. Aki érdeklődést kap tőlünk, az pozitívabban lát bennünket, ez biztos.Minden helyzetben és mindenkivel igyekezzünk kedvesnek maradni, akkor is, ha szakmai vitában állunk, akkor is, ha nagy a rangbéli különbség. A kedvesség automatikusan a szorgalmas és jó munkaerő benyomását kelti.Igyekezzünk segíteni másoknak, ha látjuk, hogy túlterheltek. De legalábbis legyünk elérhetőek a munkatársaink számára.Ne hagyjunk fel azzal az erőfeszítéssel, hogy lehetőségünk szerint maximálisan teljesítsünk. Ez valamilyen formában meg fog térülni, biztosak lehetünk benne.Még egy apróság: érkezzünk időben. Mindenki előbb látja demotiváltságunkat mint gondolnánk, ha nem így teszünk…Örömteli mindennapokat kívánok!Tomori Nóra, karriertancsadó, életvezetési tanácsadó Likeolj...

tovább

Honnan tudjuk, hogy érdemes saját vállalkozásba fognunk?

»Írta - - 2017. Sze 08 in Blog, Boldogság, Karrier | 0 Hozzászólás

Honnan tudjuk, hogy érdemes saját vállalkozásba fognunk?

Egy vállalkozás elindítása és felépítése hatalmas feladat, rengeteg munka. De talán megéri a befektetés, felépíthetjük álmunkat.Honnan tudjuk, készen állunk?Rendkívül erős vágyat és elszántságot érzünk, hogy meg akarjuk csinálni saját vállalkozásunkat.Folyamatosan azon gondolkozunk, mit tehetnénk és hogyan, ennek elérésére.Független gondolkodásúak és nagyon jó problémamegoldók vagyunk.Szervezettek vagyunk és egyszerre sok párhuzamos feladaton tudunk dolgozni. Később nyilván lesz olyan jogász, könyvelő, dokumentum kezelő és más szakértő akinek a munkájára támaszkodhatunk, de az elején alapvetően magunknak kell mindent megcsinálnunk, nehézségeinket átlátnunk, a pénzügyeinket számon tartanunk.Erős vágyat érzünk, hogy segítsünk másoknak. Bármilyen profilt is válasszunk a vállalkozásunknak, a sikerhez szükség van arra, hogy mások számára akarjunk és legyünk képesek értéket teremteni termékünkkel vagy szolgáltatásunkkal, hogy valamilyen igényre vagy problémára tudjunk megoldást kínálni.Meg vagyunk győződve arról, hogy még ha sok a miénkhez hasonló vállalkozás van is a piacon, mi valamiben jobbat tudunk majd nyújtani.Elegünk van az alkalmazotti létből, ki szeretnénk törni (de nem elengedni a munkát).Nevet akarunk szerezni magunknak, ismertekké szeretnénk válni.Nagy énhajtóerő lakik bennünk, nincs szükségünk főnökre ahhoz, hogy minden nap keményen dolgozzunk.Képesek vagyunk kockázatokat vállalni egyedül.Jól viseljük, sőt talán szeretjük a bizonytalanságot.Mindig keressük a javítani, fejleszteni valót, függetlenül attól, hogy mit csinálunk, hol vagyunk.Van bennünk kreativitás. Vannak ötleteink és ki merjük próbálni őket.Nem bánjuk, ha “be kell piszkítani a kezünket” olyan munkákkal is, amelyekre alkalmazottként lenne segéderő, és amiket nem szeretünk.Nem szégyenkezünk a kudarcaink miatt. Vállalkozásunk garantáltan elszenved pár kudarcot mire pályára állhat.Jól megtaláljuk a hangot az emberekkel, megtanultunk jól kommunikálni, képesek vagyunk kölcsönösen egymást segítő emberek körében sikeresen mozogni.Ha volt már vállalkozás a családban, az sokat segít a félelmek csökkentésében.Sikeres döntéshozást kívánok!Tomori Nóra, karrier tanácsadó, életvezetési tanácsadó, life coachLikeolj...

tovább

Mikor kezdjünk gyanakodni, hogy ki fognak minket rúgni?

»Írta - - 2017. aug 20 in Blog, Érzelmi intelligencia, Karrier | 0 Hozzászólás

Mikor kezdjünk gyanakodni, hogy ki fognak minket rúgni?

A közelgő felmondásnak elég egyértelmű jelei vannak, de akiket érint nem mindig veszik észre ezeket az üzeneteket, vagy elhessegetik őket. Agyunk a nyugalmunk védelmében automatikusan tagadja a fájdalmas tapasztalatok megélését. Pedig ha már vezetőink nagyjából meghozták a döntést vagy legalábbis fontolgatják, hogy valakinek “nincs jövője” a cégnél, akkor azt – hacsak nincs hirtelen vezetőváltás – rendszerint végig is viszik. Ilyenkor a legtöbb emberben felébred a küzdés és bizonyítás vágya, meg szeretné mutatni, hogy talán félreismerték, de ő valójában nagyon is jó munkaerő. Ez hasznos dolog, de ezt a küzdési vágyat sokkal hasznosabb ilyenkor már egy új munkahely megtalálására irányítani.Milyen jelekre legyünk figyelmesek? Az emberek sok mindenben különböznek egymástól, de abban sok hasonlóság van, ahogy ösztönösen viselkednek bizonyos helyzetekben. Amikor már nem számolnak valakivel egy cégnél, nagyon jellegzetes viselkedésminták alakulnak ki.- Az esetek nagy részében a vezető és sokszor a munkatársak is valahogy furcsán tartózkodóakká, távolságtartóakká válnak. Azt a benyomást keltik, mintha valahogy nem is látnák az embert. A főnök visszafogott, nem bonyolódik beszélgetésbe, nincs mondanivalója, talán még a szemkontaktust is kerüli, a munkatársak közül néhány mintha ugyanígy viselkedne.- A főnök egyre több dolgot írásban kér, közöl. Mailt ír olyan helyzetekben amikor korábban szóban kérdezett. Költségek, véleménykülönbségek, feladatstátuszok mind írásban kerülnek számonkérésre. Mintha dokumentálásra lenne szükség…- Valahogy nem jut annyi feladat, mint korábban. Mindenki más rohan, el van havazva, a kiszemelt áldozat pedig furcsán kényelmesen el tudja végezni azt a keveset, amit kértek tőle.- Az is előfordul, hogy valamilyen indokkal hirtelen be kell avatni a feladatok részleteibe egy olyan munkatársat, aki korábban nem ezzel foglalkozott. Mintha átadatnák velünk a feladatainkat.- Megcsinálhatatlan/elvégezhetetlen/kudarcra ítélt feladatot kapunk. Mindenki más számára is elvégezhetetlen lenne, nemcsak nekünk. Előfordulhat, hogy mégis sikerrel végrehajtjuk, és ekkor megütközve azt tapasztaljuk, hogy eredményünket sikertelennek ítélik, aszerint is kommunikálják, aszerint is dokumentálják, hiszen már előre eldöntötték, hogy így lesz. Ez a terv nagyon gyakran előforduló eleme.- Akkor is kezdjünk gyanakodni, ha az előzőekből semmit sem tapasztalunk, de valamiért az a képünk alakult ki magunkról, hogy pótolhatatlanok vagyunk. A cégek rosszul reagálnak a “pótolhatatlanság” üzenetére a munkatársak részéről. A vállalati szervezetben is működik az egyensúlyra való törekvés, ez az ember természet része.Fájdalmas tapasztalat ha elküldenek valakit, és ezen belül különösen fáj, hogy az ember utólag felismeri, hogy “talán már mindenki tudta mi fog történni, csak én nem…” Ezért jó, ha tudatosan figyeljük a jeleket és ha lehet, mi cselekszünk előbb.Sikeres karrier építést kívánok!Tomori Nóra, karrier tanácsadó, karrier coachLikeolj...

tovább

Mit feleljünk a “Mi a jelenlegi fizetése?” kérdésre?

»Írta - - 2017. aug 15 in Blog, Karrier | 0 Hozzászólás

Mit feleljünk a “Mi a jelenlegi fizetése?” kérdésre?

Mindenki tart ettől a kérdéstől. Finomítottabb változata a “Mi a jövedelemigénye?” Természetes, hogy bizonytalanságot érzünk amikor be kéne lőni a “nem túl magas - nem túl alacsony” fizetést és nem ismerjük a piaci helyzetet. Bármennyi is legyen a jelen fizetésünk, mindenképp tájékozódjunk a tendenciákról, az adott iparágban/szektorban/pozícióban szokásos fizetésekről mielőtt elmegyünk az interjúra. Bőven van erre lehetőség az interneten. (pl. fizetesek.hu)Jóllehet az online felületeken átlagjövedelmeket találunk, lehet tudni, hogy a nagyobb – főleg a nemzetközi - vállalatok tudatos jövedelempolitikát követnek, a piac előre meghatározott szegmensére pozícionálva magukat. Jelentkezőként az interneten elérhető információk alapján mindenesetre nyerhetünk egy jó alapképet a lehetőségeinkről. Nézzünk utána a piaci helyzetnek és így magabiztosan és informáltan számolhatunk be jelen és elvárt jövedelmünkről potenciális főnökeinknek.Sose mondjunk fizetési sávot, legyünk specifikusak. “Ennyi alapfizetést, ennyi bónuszt”, vagy “összességében ennyi összjövedelmet kérek”. Ne mondjunk fizetési sávot. Ha sávot mondunk azt az üzenetet küldi mintha bizonytalan emberek lennénk. Ha kimondtuk az igényünket, említsük meg, hogy nagy tudású, megbízható munkaerőt kapnak ha bennünket felvesznek. Sikeres karrierépítést kívánok!Tomori Nóra, karrier tanácsadó, life coachLikeolj...

tovább

Mit nem tesznek a magabiztos emberek?

»Írta - - 2017. Júl 13 in Blog, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Mit nem tesznek a magabiztos emberek?

Dr. Travis Bradberry Érzelmi intelligencia 2.0 című könyvében ír a magabiztos emberek meggyőződéseiről és munkamódszeréről.Háttér: Teljesítményünk nagymértékben múlik azon, milyen az önbizalmunk, mennyire hiszünk magunkban.Egy kutatásban nőket és férfiakat kértek, töltsenek ki matematikai és téri tájékozódási teszteket.- Amikor a résztvevőket a teszt kitöltése előtt megkérték jelöljék meg a nemüket, a nők rosszabbul teljesítettek, mint akkor, amikor nem kellett előre megadni a kitöltő nemét.- Mindkét nem képviselői jobban teljesítettek, amikor a teszt kitöltése előtt azt mondták nekik, hogy az ő nemük szokott ebben a feladatban jobb eredményeket elérni.Aki tehát hisz magában, az jobban teljesít. Ez csak akkor igaz, ha őszintén hiszünk magunkban, nem arra az esetre igaz, ha csak próbálunk magabiztosabbnak mutatkozni. Vannak dolgok, amiket a magukban valóban bízó emberek ösztönösen nem tesznek.Nem keresnek mentségeket. Mivel belülről motiváltak és kontrolláltak, a tetteik eredményeit is belső okokban keresik. Hisznek abban, hogy amit eldöntöttek hogy tenni akarnak, eredményre vezet. Belülről irányítják magukat és belülről vezérelten ítélik meg eredményeiket. Ezért nem halljuk őket pl. arra hivatkozni, hogy “nagy volt a forgalom”, “hülye volt a főnök”. A siker, a bukás okait magukban keresik.Nem hagyják félbe, amit elkezdtek. Nem hagynak fel a dolgokkal egykönnyen, csak azért mert először nem megy. A felmerülő nehézségeket le akarják győzni és nem áthághatatlan akadályokat látnak bennük. Ez persze nem azt jelenti, hogy ugyanazzal ugyanúgy próbálkoznak újra és újra. Keresnek új utakat a megoldásra.Nem várnak mások jóváhagyására. Nem várnak arra, hogy mások egyetértsenek azzal, amit tenni készülnek, esetleg megmondják, mit és hogyan kéne csinálniuk. Ha látják, mi a teendő, lépnek anélkül, hogy másokra várnának.Nem keresik a figyelmet. Önmagukat nyújtják anélkül, hogy saját fontosságukat próbálnák hangsúlyozni. Másokhoz pozitív a hozzáállásuk, ha valamilyen eredményükért elismerést kapnak, gyorsan azokra irányítják a figyelmet, akik hozzájárultak ehhez az eredményhez. Nincs szükségük elismerésözönre, mert belülről jön az önbizalmuk.Nincs szükségük arra, hogy örökösen dicsérjék őket. Mivel egészséges az önbecsülésük, nincs szükségük folytonos külső megerősítésekre. Sem a kívülről érkező dicséretek, sem a mindenképp úgyis felbukkanó kritika nem játszik meghatározó szerepet maguk megítélésében. Tudják, hogy a másoktól érkező folyamatos dicséretek igénye valójában nem az egészséges emberek szükséglete, hanem a nárcizmus velejárója.Nem halogatnak. Úgy érzik, hogy a tettek közelebb viszik őket a céljaikhoz és ezért inkább megteszik a kitűzött lépéseket, saját maguk érdekében. Nem várnak a tökéletes pillanatra, úgy érzik, amit ma megcsinálnak az megvan.Nem ítélkeznek mások fölött. Nem érzik úgy, hogy attól lesznek ők kiválóbbak, hogy másokat kritizálnak. Mindenkiben igyekeznek megtalálni a pozitívat. Nem másokhoz való hasonlítgatásban mérik saját értéküket.Nem kerülik a konfliktust. Tisztán látják, hogy a konfliktus a dolgok természetes része és igyekeznek a vitás helyzeteket a helyükön kezelni, megoldást keresni.Nem hagyják, hogy az erőforrások hiánya ellehetetlenítse őket. Az esetleges titulus, a beosztottak, a pénz hiánya miatt nem adják fel terveiket, kialélják a hogyan továbbot annyi erőforrással, ami rendelkezésükre áll.Nem válnak túl magabiztossá. Ösztönösen érzik, hogy a túlzott magabiztosság a célok elérése ellen hat. A magabiztosság kényelemhez, a kényelem önelégültséghez vezethet, az önelégültség a fékezi a fejlődést. A kényelmi zónából való folytonos kilépés viszont előre visz.Őszinte magabiztosságot kivánok!Tomori Nóra, karrier coach, életvezetési tanácsadóLikeolj...

tovább

Munkába menekülés

»Írta - - 2017. jún 23 in Blog, Boldogság, Karrier | 0 Hozzászólás

Munkába menekülés

A legfőbb ok az alacsony önértékelés. Az értéktelenség érzését leküzdendő igyekszik a munkában bizonyítani. Ezért a figyelme és energiája nagy részét a munkájára fordítja.Az előbbivel összefüggő ok lehet a kiválóság, különlegesség iránti vágy. Ha elérek valamit, leszek “Valaki”, akkor mások kiválónak, különlegesnek látnak majd és én fürödhetek az elismerésben, azaz értékesnek érezhetem magam.Látszólag további ok de valójában ugyanonnan jön: a szeretethiány. A gyerekkorból hozott szeretethiány, a túl kevés szülői figyelem, vagy feltételes, teljesítményhez kötött figyelem és szeretet okán úgy érzi, a látványos teljesítmények alapján lehet csak szerethető.Ok lehet a menekülés otthoni konfliktusok vagy magány (esetleg párkapcsolaton belüli magány) elől, illetve önmagunk elől.Ha egyensúlyba hozzuk magunkat önmagunk, a magánéleti kapcsolódásaink és a munkánkkal való viszonyunk hármasában, akkor élhetünk meg hosszabb távon kiegyensúlyozottságot.Az egyensúly hiánya öngerjesztő folyamattá válhat, mert a munkaközpontúság miatt egyre jobban kiürülhet az élet többi része. Egyre nagyobbá válhat az űr a magánéletben, egyre mélyülhet beszűkültség, és a külvilágban való örömhiány ráadásul a munkában is negatívan visszaüt feszültségek, értékvesztettség, kiégés formájában.Csak akkor lehet kijönni belőle, ha magunk felismerjük a bennünket sújtó folyamatot és keresünk lehetőségeket a kiszakadásra.A gyógymód pedig önértékelésünk fejlesztése. Azaz önmagunk szeretetének, elfogadásának, önmagunkban való bizalomnak a felépítése. Annak, hogy képes legyek önmagamat értékesnek látni. Hogy képes legyek magamat alkalmasnak látni. Hogy képes legyek magamat szerethetőnek érezni. Ha ezeket a képességeket kifejlesztem magamban, könnyebben képes leszek másokban is felfedezni és becsülni ugyanezeket az értékeket. Ha ezt sikerül megvalósítanom, akkor kiegyensúlyozottabbá, nyitottabbá, sikeresebbé válhatok kapcsolataimban és az élet különböző szféráiban. Jó önértékelést kívánok!Tomori Nóra, karriertanácsadó, coachLikeolj...

tovább

Személyes marketing és az internet

»Írta - - 2017. ápr 03 in Blog, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Személyes marketing és az internet

Egyre több HR-es keres jelölteket a közösségi média oldalain és minden HR-es böngészi, ellenőrzi a jelöltek közösségi megjelenését. Tegyünk jó benyomást a közösségi oldalakon és hívjuk is fel szakmai hozzáértésünkre a böngészők figyelmét. Linkedin- Részletes információkat adjunk meg magunkról, vigyázzunk az önéletrajzunkkal való összhangra.- Kövessük az olyan cégeket, ahol szívesen dolgoznánk, mert posztolhatnak álláshirdetéseket.- A ”jobs” fület használjuk és pályázzunk bátran állásokat.- Minél több ismerőst gyűjtsünk, kommunikáljunk velük. Facebook- Óvatos profilt készítsünk és óvatosak legyünk a posztokkal.- Likeoljuk a cégeket, ahol dolgozni szeretnénk.- Csatlakozzunk szakmai csoportokhoz, sok cég keres munkaerőt ilyen csoportokban.- Facebookon kommunikáljunk a szakmai eredményeinkről, tegyünk fel képeket is, ha látványos a munkánk.- Nyilvánosra is állíthatjuk a posztjainkat, így többen látják majd üzeneteinket, szakmai reklámjainkat.- Ha van saját weboldalunk vagy blogunk, linkeljük be. Instagram- Kövessük a számunkra érdekes cégeket, embereket, márkákat.- Tegyünk fel képeket a munkánkról, különösen, ha kreatív, tervező, látványos, vagy sporttal, mozgással kapcsolatos területen dolgozunk.- Ha van saját weboldalunk vagy blogunk, linkeljük be ide is.- A profil felső részére tegyünk egy frappáns egymondatos üzenetet, ami minket reklámoz.- Tervezhetünk saját és kifejező logót vagy monogramot, tegyük rá képeinkre. Így a nevünket is továbbküldi mindenki, aki megosztja posztolt képeinket. Twitter- Egészítsük ki internetes személyes marketing kampányunkat twitter regisztrációval.- Jelöljünk be itt is cégeket, várhatóan egyre több internetes álláshirdetés lesz a twitteren is.- Készítsünk jól csengő, tömör üzenetet magunkról a legfelső részen.- Legyünk itt is aktívak, posztoljunk. Nem baj, ha ugyanazokról az eseményekről posztolunk, mint amikről a többi oldalainkon. Visume- Készítsünk videós önéletrajzot. Nagyon kitűnhetünk vele a tömegből.- Kitehetjük a videós CV-t a linkedin profilunkra és elküldhetjük álláshirdetésekre emailen a hagyományos életrajzot kiegészítve.- Gyakoroljunk tükör előtt. Legyünk nagyon tömörek, rövidek, frappánsak. A legfontosabb üzenetet mondjuk el magunkról. Ki vagyok, mik az erősségeim, mi különböztet meg a sokaságtól.- Semleges hátteret válasszunk, semlegesen öltözzünk. Nézzünk a kamerába és beszéljünk energikusan, határozottan. Ne felejtsünk mosolyogni a végén. Saját weboldal- Ha van energiánk, szerkeszthetünk egy saját weboldalt, ami rólunk szól, a szakmai hátterünkről, a munkáinkról, amire büszkék vagyunk, stb. Egy saját weboldal mindig személyes erőt, komolyságot és felelősségvállalást sugároz.Sikeres személyes marketinget kivánok!Tomori Nóra, karrier tanácsadó, életvezetési tanácsadó, life coachLikeolj...

tovább

Előrejutás nemcsak szakmai úton

»Írta - - 2017. Már 31 in Blog, Boldogság, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Előrejutás nemcsak szakmai úton

Sokat halljuk, mondjuk, hogy az előrejutáshoz milyen módszerek a legcélravezetőbbek. Igen, valóban célravezető dolog, ha minden nap a legjobb teljesítményt nyújtjuk, ha többet nyújtunk a várakozásoknál, ha mindig ismerjük a legújabb informatikai/technikai megoldásokat, jól kommunikálunk, stb.De vannak olyan dolgok is, amik távol vannak a szűk munkahelyi kategóriákon, mégis úgy erősítik a lelket, árnyalják a bölcsességet, növelik az erőt, ami előbb-utóbb kiemel bennünket a láthatatlanságból.- Az egyik ilyen, ha olyan könyvet olvasunk, olyan filmet nézünk szándékosan, ami nehéz, sőt számunkra megdöbbentő időkről, kultúrákról, eseményekről szól, amit puszta szórakozásból nem lenne kedvünk választani, viszont segít megérteni a miénktől nagyon távoli helyzetű embereket, a miénktől nagyon különböző  nehézségeket. Éljük bele magunkat minden egyes szereplő helyzetébe, döntési lehetőségeibe. Sokkal árnyaltabbá válhat a gondolkodásunk, a véleményformálásunk munkahelyi szituációkat illetően is.- Egy másik dolog, a köszönetmondás a munkahelyen és azon kívül. Ha figyelmet fordítunk arra, hogy a felületesen talán természetesnek tűnő dolgokat, figyelmességeket észrevegyük, és megköszönjük, örömet szerezhetünk másoknak, ami nemcsak kapcsolatainkat építi, de mi is jobban érezzük magunkat tőle.- A harmadik dolog, hogy adjunk. Könnyebbé válhat az életünk, ha magunkévá tesszük a “ha teszek a közösségbe akkor kaphatok is a közösségtől” elvet. Persze a szórakozási, tévézési időnk sokszor fontosabbnak tűnik és rövid távon talán jobban is szolgál minket, ugyanakkor nagyon megtérül önmagunk erősítése és építése szempontjából, ha szabadidőnkben tudunk adni, segíteni közvetlen viszonzás és fizetség nélkül is. Ha elvisszük valaki más kutyáját sétálni mert annak nincs ideje, ha meghallgatunk egy unalomig panaszkodó ismerőst, ha felolvasunk egy betegnek, ha részt veszünk/feladatot vállalunk egy önkéntes csoportban, ezek mind-mind erősítenek bennünket, tartást adnak nekünk, erősítik a kisugárzásunkat.Amikor vezetőink azon tanakodnak, hogy a jelentkezők közül, kit nevezzenek ki egy posztra, akarva, akaratlanul számításba jön egy olyan faktor, amit talán személyes erőnek, tartásnak, ha kell karizmának nevezhetünk.Sikeres karrierépítést kívánok!Tomori Nóra karrier tanácsadó Likeolj...

tovább

Hogyan legyek nőként sikeres vezető?

»Írta - - 2017. Már 30 in Blog, Karrier | 0 Hozzászólás

Hogyan legyek nőként sikeres vezető?

Egész életemben küzdelmesnek éreztem a vezetői pozíciók nőként való betöltését, megélését. Hosszan lehetne írni az otthoni dolgokkal, gyerekekkel, háztartással, szépség megőrzésével kapcsolatos nehézségekről is, de itt most inkább a munkahelyi elfogadtatásról való gondolataimat szeretném megosztani. Bár egyre több a sikeres női vezető, mégis mintha a mai napig élne egyfajta előítéletesség a nők alkalmasságával kapcsolatban. Ezt nemcsak munkavállalóként, hanem HR szakmabeliként is láttam, érzékeltem a mindennapokban. Mindig nehezebb volt egy nő előléptetésének/kinevezésének elérése ha volt férfi is a jelöltek között. Sokszor láttam gyengébb képességű férfi jelölt kinevezését a női jelölttel szemben, “mert ő biztos jobban fogja csinálni”.Rengetegszer fogalmazódott meg bennem az is, hogy valahogy a női vezetőket nemcsak a férfi de a női munkatársak is nehezebben fogadják el főnöknek. A jó hír az, hogy ha az emberek már látják és elfogadják egy vezető hitelességét, akkor már nem számít annyira, hogy férfi, vagy nő az illető. Női vezetőként észrevettem, hogy van pár dolog, ami határozottan segít a túlélésben.- Vegyük körül magunkat támogató szakemberekkel. Itt nem csak cégen belülre gondolok, hanem azon kívül a szakmában is. Járjunk el szakmai rendezvényekre, legyünk jóban hozzánk hasonló vezetőkkel, igyekezzünk kiépíteni magunk körül egy egymást kölcsönösen respektáló és támogató csoportot.- Sose kérdőjelezzük meg magunkat. Nézzünk a tükörbe, mondjuk magunknak: “rátermett vagyok”.-Sose magyarázkodjak és ne kérjek elnézést örökké, mert ezek a gyengeség benyomását keltik. Csak akkor tegyek ilyet, ha tényleg okom van rá. Sajnos szokás így kezdeni mondatokat “bocsánat, egy kérdés…”, “elnézést, csak azt szeretném tudni…” “Bocsánat, az úgy volt, hogy …” Ne tegyük, mert nem azt a benyomást keltjük, amit szeretnénk.- Ha a mi szakterületünk témájában zajlik a megbeszélés, határozottan vigyük a prímet, legyünk a téma gazdái akkor is, ha mások szeretnének túldominálni bennünket.- Igyekezzünk más női vezető kollégák teljesítményét nyilvánosan elismerni ha tehetjük, várhatóan ők is ezt teszik majd velünk, talán pont akkor, amikor a legnagyobb szükségünk lesz rá.- Tanuljuk meg prezentálni magunkat. Legalább annyit számít, mint maga a jól végzett munka. Senki sem siet észrevenni, hogy szakmailag milyen jól végezzük a dolgunkat, ha elfelejtjük ezt újra és újra környezetünk tudtára adni.- Delegáljunk sokat, hogy legyen időnk átlátni a nagy képet még akkor is, ha úgy érezzük “egyszerűbb megcsinálnom mint elmagyaráznom”. Hagyjuk, hogy megcsinálják a beosztottaink a feladatokat és fogadjuk el, hogy valószínűleg hibáznak is. Ismerjük el az erőfeszítéseiket és tegyünk a tréningelésükért, előrejutásukért.Sikeres női vezetői karriert kívánok!Tomori Nóra, karrier tanácsadóLikeolj...

tovább

Haragszunk? Dühösek vagyunk? Tudjuk, valójában miért?

»Írta - - 2017. feb 13 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Haragszunk? Dühösek vagyunk? Tudjuk, valójában miért?

Sokan küzdenek azzal, hogy dühükön, haragjukon nehéz úrrá lenniük, úgy érzik, ez megnehezíti boldogulásukat, munkahelyi és magánéleti kapcsolataikat.Haragunk kezelésének legfontosabb lépése, hogy megértsük az okát.Sokféle ok állhat dühünk mögött, ezek némelyike nyilvánvaló, és vannak olyan dolgok, amik csak mélyebb átgondolás után válnak érthetővé.- Haragot vált ki például, ha bántanak bennünket, ha fájdalmat okoznak nekünk, ha igazságtalanok velünk. Ilyenkor azért érzünk “tehetetlen dühöt”, mert képtelennek érezzük magunkat a visszavágásra, ezért csökkentértékűnek érezzük magunkat.- Megharagszunk arra az emberre, aki kért tőlünk valamit ami szerintünk is fontos lett volna, de nem csináltuk meg. Akkor is megharagszunk a másikra, amikor teljesítjük a kérését, mert nem tudtunk NEM-et mondani. Ilyenkor is valójában magunkra vagyunk dühösek, amit agyunk önvédelemből a másik emberre irányít.- Dühösek vagyunk arra, aki valamiben jobb nálunk. Ilyenkor is önkéntelenül azért a másikra haragszunk, mert az kevésbé fájdalmas, mint magunkra haragudni. Mert nem becsüljük eléggé magunkat ahhoz, hogy rájöjjünk, más dolgokban pedig mi vagyunk jobbak.- Dühösek vagyunk arra is, aki felé szeretnénk kimutatni a szeretetünket, de valamiért nem vagyunk rá képesek.- Különösen erős harag tud elfogni bennünket az iránt az ember iránt, akit megbántottunk, aki ellen valami rosszat tettünk. A bennünk élő lelkiismeret furdalás annyira elviselhetetlen, hogy agyunk az ebből fakadó fájdalmat harag formájában kifelé vezeti.- Paradox módon haragszunk arra is, akitől annyi jót és szeretetet kapunk, hogy úgy érezzük, ezt már nem tudjuk viszonozni. Saját alkalmatlanság-érzésünket vetítjük a másikra.- Haragot érzünk akkor is, amikor agyunk valamilyen veszély elhárítása érdekében mozgósít és tettre késztet bennünket. Megijedünk a várható fájdalomtól, veszteségtől és haragunk segít cselekedni, hogy megvédjük magunkat.- Sokszor előfordul, hogy olyan elvetendőnek tartott tulajdonságokért haragszunk a másik emberre, ami valójában bennünk is megvan. Pont azért vesszük észre ezt a másikban, mert mi is érintettek vagyunk.- Dühösek vagyunk arra a beosztottunkra, aki rosszul teljesít, mert attól tartunk, miatta bajba kerülhetünk mi is, hiszen nem vagyunk képesek eredményt kicsikarni.Amikor másra haragszunk magunk helyett, akkor agyunk attól óv meg bennünket, hogy szembesülnünk kelljen azzal a fájdalommal, amit saját tökéletlenségünk miatt éreznénk.Még egy gondolat: a harag legmélyebb oka a félelem. Félelem a fájdalomtól, veszteségtől, értéktelenségtől.Ha jobban szeretnénk érteni másokat és magunkat, és jobban szeretnénk kezelni kapcsolatainkat, eredményesebbek és sikeresebbek szeretnénk lenni, akkor valahányszor dühösek leszünk, mindig tegyünk fel kérdéseket magunknak:- Mi jut eszünkbe az adott helyzetről? Milyen előzmények lehetnek?- Kire haragszunk valójában?- Mit követtünk el valaki mással szemben?- Mivel kéne magunkban szembenézni?Eresszük ki bátran haragunkat (egyedül), mondjuk ki, értsük meg! Ezután másképp fogunk tekinteni a helyzetre és megoldást is találhatunk.Sikeres fejlődést kívánok!Tomori NóraLikeolj...

tovább

Türelemre buzdító gondolatok a munkahelyen

»Írta - - 2017. jan 27 in Blog, Boldogság, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Türelemre buzdító gondolatok a munkahelyen

Sokszor szeretek végigrohanni feladatokon, letudni őket minél előbb, “kipipálni őket a listámon”. Ennek okait lehetne elemezni, de most inkább a következményekről szeretnék írni. Egyrészről nagyon is jó dolog a gyors végrehajtás, iskolákban és munkahelyeken szeretik is tanáraink, főnökeink. Ugyanakkor észre kell venni, hogy ha mindig mindennel azonnal foglalkozunk és azonnal a végére akarunk érni, azzal nemcsak magunknak, hanem másoknak is árthatunk. Hogyan?- Pluszmunkát okozunk környezetünknek.Ha minden emailre azonnal válaszolunk függetlenül a sürgősségének mértékétől, azzal egyrészről további kimerítő, esetleg szükségtelen email sorozatot generálunk. És valószínű az is, hogy első lendületben született válaszunk információtartalmában és átgondoltságában is felületesebb, mintha összeszedjük szerteágazóbb információinkat. Ráadásul menetközben esetleg mások is foglalkoznak az adott témával és inputot adnak, értelmetlenné téve, hogy fél információkkal dolgozunk. Ha több a türelmünk, kevesebb pluszmunkát fogunk okozni mindenkinek, beleértve magunkat is.- Mások nyakára járónak látnak minket.Ha nincs türelmünk átgondoltan dolgozni és másoknak sem adunk időt átgondolt reakciókra, környezetünk elviselhetetlennek fogja érezni rámenősségünket és ez nem tesz jót az együttműködésnek, a bizalomnak sem. Ha bizalmat adunk másoknak türelmünkkel, akkor mi is valószínűleg bizalmat kapunk vissza.- Kisebb a stressz, ha hátralépünk.A dolgok átlátását is sokszor az segíti, ha “alszunk egyet a döntésre”. Mondják, hogy a gyors döntés jobb a “nem döntésnél”, de nem jobb az átgondolt döntésnél. Vegyünk hát egy mély levegőt és lépjünk egy lépést hátra, mielőtt döntést hozunk, mielőtt reagálunk.Türelmes mindennapokat kívánok!Tomori Nóra, karrier tanácsadóLikeolj...

tovább

Mit válasszak, kudarcot, vagy sikert?

»Írta - - 2017. jan 24 in Blog, Boldogság, Karrier | 0 Hozzászólás

Mit válasszak, kudarcot, vagy sikert?

Senki sem kerülheti el a kudarcokat. Néha nem jól megy egy állásinterjú, vagy nem jön össze a kapcsolatépítésnek szánt találkozó, esetleg felmondanak nekünk a munkahelyünkön. A különbség abban van ember és ember között, hogy ki mekkorára engedi nőni a kudarcérzés árnyékoló felhőjét.Itt jönnek a képbe a pozitív pszichológia elvei. Természetesen a kudarc átélését nem tudjuk elkerülni de fejleszthetjük a gondolkodási mintáinkat azzal, hogy tudatosan tekintünk magunkra és érzéseinkre. Elérhetjük, hogy a korábbinál gyorsabban átlendüljünk életünk nehéz pontjain. Egy Stanford Egyetemen végzett kutatás azt mutatta, hogy azok a diákok, akik gondolkodásában a “képességeim nem fognak javulni” vélemény áll, kevésbé fejlődőképesek azoknál, akik úgy gondolkoznak, hogy “egyre jobbak lesznek a képességeim”. Az egyetemi évek alatti teljesítmények változása pozitív korrelációt mutatott a diákok mentalitásával.Gyakorlati példát tekintve …Tegyük fel, hogy elszúrtunk egy állásinterjút…Mit gondolunk ezzel kapcsolatban? Mi a helyzethez fűződő gondolatmenetünk?a) Kényelmes, szokványos, pesszimista gondolkodás: hatalmas kudarc, sose lesz több ilyen lehetőségem, jobb, ha feladom…b) Optimistább hozzáállás: Így is sokat tanultam már az interjúból is. Legközelebb jobban fog menni. Valószínű, hogy ez nem is nekem való munka lett volna, inkább másfélét, hozzám illőbbet keresek. Tudom, hogy az az interjú menni fog.Az a lényeg, hogy mindegy, milyen konkrét érveket, magyarázatokat sorolunk fel egyik vagy másik oldalon, mivel győzzük meg magunkat pozitív vagy negatív hozzáállásunk jogosságáról. Csak az számít, hogy ha valóban elhisszük hogy menni fognak a dolgok, akkor menni is fognak!Talán élettapasztalatunkból is fel tudunk sorakoztatni olyan élményeket, amikor valami kapcsán valóban hittünk magunkban és be is igazolódott a siker. Hozzáállásunkon múlik, hogy merre tart a jövőnk.Gyakorlat:A pozitív jövőkép gyakorlására gondoljunk például arra, amikor utoljára vásároltunk magunknak valami szépet: egy szép tavaszi cipőt, egy új szemüvegkeretet, bármit. Miközben próbálgattunk és nézegettük magunkat a kiválasztott darabban, elképzeltük, ebben majd milyen szépek, sármosak, intelligens tekintetűek stb. leszünk. Hát ezt az élményt keressük meg és ültessük át más helyzetekbe is!Sikeres gyakorlást kívánok!Tomori NóraLikeolj...

tovább

Imposztor szindróma

»Írta - - 2016. dec 19 in Blog, Boldogság, Karrier | 0 Hozzászólás

Imposztor szindróma

1978-ban Paulin Clance és Suzanne Imes pszichológusok által elnevezett jelenségről van szó. Sokan magukra ismerhetnek a következő leírásban, róluk van szó. “Mások sokkal jobban megfelelnek az állásra, mint én. Engem csak félreértések alapján vehettek fel. Nem fog menni, ki fognak nevetni, el fognak küldeni. Ha behív a főnököm, az alkalmatlanságommal fog szembesíteni. Csak szánalomból vagy kedvességből dicsérhetnek meg, biztosan nem meggyőződésből. Mindenki az én hibáimra fog emlékezni. Tehetségtelen és buta vagyok, hamarosan csúnyán le fogok bukni.”Ugyanezt a jelenséget a sématerápia “alkalmatlanság sémának” nevezi, a lényeg ugyanaz. Az ember sok mélyen rögzült bevésődését gyerekkorából hozza. Sok embert olyan szülők neveltek, akik saját önmegvalósításuknak tekintették a gyerek teljesítményét és ezért elsősorban akkor mutattak gyermekük irányában elfogadást és szeretetet, ha a kicsi az elvárt, legjobb teljesítményt produkálta. Mivel ezt lehetetlen folyamatosan teljesíteni, ezek a gyerekek azt tanulták meg, hogy ők nem elég tehetségesek, nem elég ügyesek, és örökre kielégíthetetlen elfogadás-éhség alakul ki bennük. Később felnőttként is folyamatosan inkompetensnek érzik magukat, önbizalomhiánnyal küzdenek és túlzott mértékben függővé válnak a teljesítménnyel kapcsolatos visszajelzésektől. Sajnos ha megkapják az elismerést, akkor is csak nagyon rövid ideig lesznek elégedettek - ha egyáltalán – és gyorsan visszaesnek az önmarcangolásba. Nem hisznek magukban, a sikert szerencsének élik meg és folyamatosan félnek attól, hogy lelepleződik, valójában milyen tehetségtelenek is ők.Mit tegyek, ha magamra ismerek?- Írjam fel a sikereimet, minden apróságot is beleértve. Frissítsem a listát akár naponta.- Tudatosítsam magamban, hogy egy esetleges kudarcom csak számomra jelentős és hosszú időre emlékezetes dolog, senki más nem fog emlékezni rá, mert a többiek túlzottan el vannak foglalva saját kudarcaik miatt érzett szégyenükkel.- Gondoljak arra, hogy sohasem önmagukkal a tényekkel van a baj, hanem a tényekkel kapcsolatos önmarcangoló gondolatainkkal. A napi történésekhez keressek olyan gondolati logikát ami világossá teszi, hogy nincs is miért szégyenkeznem, nincs miért haragudjak magamra.- Ha mégis szégyenérzés, gyötör, beszélgessek erről olyanokkal, akik meghallgatnak. Már a dolgok kimondása is segít megszabadulni a rossz érzéstől, és valószínűleg azt fogom tapasztalni, hogy ahelyett,hogy kinevetnének, elfogadással fognak felém fordulni.- Vegyem számba a gyengeségeimet is, legyek magammal őszinte és találjam ki, hogyan egészíthetem ki képességeimet kölcsönösségen és egymást kiegészítő készségeken alapuló jó emberi/munkatársi kapcsolatok felépítésével.- Engedjek az önmagammal szembeni elvárásaimból: a kevesebb több.- Tudatosan kerüljem önmagam másokhoz való hasonlítgatását. Csak magamhoz mérjem magam.Sikeres önbizalom építést kívánok!Tomori NóraLikeolj...

tovább

Miből gondolhatjuk, hogy sikeres a karrierünk?

»Írta - - 2016. Sze 11 in Blog, Karrier | 0 Hozzászólás

Miből gondolhatjuk, hogy sikeres a karrierünk?

“Az vagy, amit ismételten teszel. A kiválóság nem tett hanem szokás.” (Arisztotelész)Mindannyiunk számára mást és mást jelent a siker. Van akinek a pénz, van akinek a hatalom, van akinek az elért szakmai eredmények. Van akinek szimplán a jó érzés, amit a mindennapokban esetleg átélhet. Bármi is mozgasson bennünket, mindig az a legfontosabb, hogy időről időre megálljunk és számba vegyük, mi mindent elértünk már és mi mindenért lehetünk büszkék magunkra. Azt látom ügyfeleim történetei kapcsán, hogy nagyon hajlamosak vagyunk lekicsinyelni a saját eredményeinket. Ha számot vetünk, talán rájövünk, sikeresebbek vagyunk annál, amit gondolunk magunkról.- Bármit tanulunk vagy bármiben elmélyedünk, tekintsünk el attól, mi áll még előttünk és mit ért már el X vagy Y, csak azt nézzük, hogy mi magunk milyen sokat tettünk már magunkért az adott dolgot illetően, milyen sokat dolgoztunk és fejlődtünk. Például gondoljuk át, mi mi mindent tanultunk meg, mi mindenre jöttünk rá az elmúlt öt évben. Mennyi mindent tapasztaltunk, láttunk. Atya ég! Rengeteget!- A másik fontos dolog, hogy muszáj észrevennünk, nem lehet mindent egyszerre elérni. Nem igazán látom azokat az embereket, akik egyszerre sokat is keresnek, a családjukra is sok idejük van és a hobbijuk, sportjuk eszközei sem porosodnak… Muszáj tehát szembe néznünk azzal, mi is fontos nekünk valójában, felállítani és be is tartani a prioritásainkat. Ha ezután következetesen kitartunk mellettük, akkor bátran élhetünk a “valamit valamiért” elve mentén.- Nem csak a nagy dolgok elérése visz bennünket előre. Néha persze kaphatunk valami nagyobb elismerést, megszerezhetünk egy jó állást, beköltözhetünk szép új, nagyobb otthonunkba, de a mindennapi boldogság az apró sikerek mentén alakul: elintéztünk egy nehéz telefonhívást, sikerült diplomatikusan lerendezni egy konfliktust vagy megválaszolni az összes napi emailt, túl vagyunk a gyerekünk szülinapi bulijának a szervezésén és még jól is sikerült, időben odaértünk a megbeszélésre, ahonnan nem akartunk késni, mert összekaptuk magunkat és korán elindultunk. Megfordítva is igaz mindez! Ha minden nap következetesen betartjuk azokat a szokásainkat, amik fegyelmezettségünk, kitartásunk, összeszedettségünk zálogai (pl. adott időben felkelni, az eltervezett napi dolgokat megcsinálni), akkor biztosak lehetünk abban, hogy eredményesek lesznek a nagyobb mérvű küzdelmeink is!- A kitartást nagyon fontosnak tartom. Sokak számára mintha leértékelődött volna a “fejezd be amit elkezdtél” gondolkodás. Helyette a  “próbálj ki valami mást” tűnik gyakorivá válni. Pedig a sikeres emberek beszámolói a legtöbb esetben arról szólnak, hogy következetesen kitartottak az elkezdett dolgok megvalósítása mellett.Kitartó sikerépítést kívánok!Tomori Nóra, karrier tanácsadó, életvezetési tanácsadó, life coachLikeolj...

tovább

Mit tegyünk, ha új, ígéretes munkahelyünk nem az, aminek tűnik: “az interjún még másról volt szó”?

»Írta - - 2016. aug 24 in Blog, Karrier | 0 Hozzászólás

Mit tegyünk, ha új, ígéretes munkahelyünk nem az, aminek tűnik: “az interjún még másról volt szó”?

Egyik ügyfelem nem sokkal diplomája megszerzése után egy jó nevű vállalatnál kapott izgalmas színes munkanapokkal kecsegtető állást értékesítés területén. Nagyon örült és lázasan várta, hogy elkezdhesse felelősségteljes munkáját. De meglepetések érték, mert mindjárt az első napon bevezették egy raktárhelységbe, kezébe adtak egy telefont és két listát, az egyiken értékesítési “meggyőző érvek” voltak, a másikon nevek és telefonszámok hosszú sora. Kiderült, az volt az egyetlen feladata, hogy hideghívásokat végezzen…Ha új munkahelyünkön merőben más helyzetbe csöppenünk mint amit előzőleg kommunikáltak felénk vagy amit vártunk tőle, mielőtt elkeserednénk, gondoljuk át a lehetőségeinket.- Először is, próbáljunk türelmesek maradni. Várjunk kicsit, hátha csak ideiglenesen kerültünk az adott feladatok közé, talán vezetőnk szabadságon van, vagy helyettesítenünk kell valakit első napokban. Új munkahelyen dolgozni mindenképp stresszes és sok feszültséget jelent, próbáljunk türelmesen várni.- Adjunk esélyt. Bármi új dologba kezdünk az életben, ritkán kapjuk pont azt, amire számítottunk. Az új állásokkal ugyanez a helyzet. Igyekezzünk megismerni új munkatársainkat, legyünk segítőkészek velük, hívjuk el őket egy kávéra, vállaljunk pluszfeladatokat, hogy főnökünkre jó benyomást tegyünk, igyekezzünk barátságossá alakítani íróasztalunkat, környezetünket. Ha hétről hétre kicsivel jobban érezzük magunkat, talán meg is nyugodhatunk. Ha ez nem jön el, akkor eldönthetjük, hogy az adott munka nem nekünk való.- Beszéljünk főnökünkkel. Magunkkal vihetjük az álláshirdetés szövegét, és készítsünk egy listát a feladatokról, amikkel valójában telik a napunk. Semmiképp se vádaskodjunk. Mondjuk, hogy jobban meg szeretnénk érteni a helyzetet, erről és erről volt szó az interjún, mi változott?- Készüljünk fel új állás keresésére. Ha épp új munkahelyen vagyunk, valószínűleg más párhuzamos kereséseink is realizálódhatnak, és mindenképp benne vagyunk az álláskeresés lendületében, használjuk ki. Ha esetleg elutasítottunk egy másik ajánlatot, bátran hívjuk fel a céget, kérdezzük meg, betöltetlen-e még a pozíció, vállaljuk fel, hogy megváltoztattuk a véleményünket és inkább hozzájuk csatlakoznánk, legyünk őszinték.- Ha további interjúkra megyünk, sokkal alaposabban igyekezzünk megtudni a munkakör részleteit, de kérhetünk akár írott munkaköri leírást is.- Lépjünk tovább. Semmi baj nincs azzal, ha pár hét után tovább állunk, ne legyen lelkiismeret furdalásunk. Legyünk persze kedvesek, ne égessünk fel magunk mögött semmilyen hidat.Sikeres munkakeresést kívánok!Tomori Nóra, karrier tanácsadó Likeolj...

tovább

Elfeledett régi kollégák

»Írta - - 2016. aug 22 in Blog, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Elfeledett régi kollégák

Sok ügyfelem meséli, hogy ó hát a régmúlt munkahelyek régi kollégáival ő már nem tartja a kapcsolatot és nem is hiszi, hogy feleleveníthetné őket. Pedig én nagyon is arra szoktam ösztökélni ügyfeleimet, hogy bátran keressék fel a régi-régi munkatársakat akár mailben, ha szeretnének kérni, kérdezni valamit, ha szükségük van valamire.A tény, hogy évek óta nem beszéltünk valakivel, arra sarkall legtöbbünket, hogy már ne is keressük soha többet. Azt hisszük, csak velünk történik meg, hogy nem tudunk kapcsolatban maradni, nem tudtuk betartani telefonálási stb. ígéretünket, pedig ha meggondoljuk, ez teljesen általános. Az élet szalad, újabb feladatok jönnek, a régi kapcsolatokra egyre kevesebb idő jut. Attól, mert valakivel, akivel korábban jóban voltunk megszakadt a kapcsolat, még nem égett fel a híd! Valószínűleg nagyon is örülni fog, ha küldünk neki egy mailt, vagy telefonálunk.Merjünk kérni, kérdezni, ha szükségét érezzük, akkor is, ha régóta nem beszéltünk. A másik valószínűleg nagyon is örül majd annak, ha híreket kap rólunk/tőlünk és szívesen segít majd nekünk. Fontos viszont, hogy ne köntörfalazzunk túl sokat, fejezzük ki sajnálatunkat, hogy nem tudtunk hírt adni magunkról eddig és térjünk a tárgyra. Minél természetesebben viselkedünk, annál jobban fogja ő is érezni magát. Az emberek sokkal szívesebben segítenek és adnak tanácsot, segítő információt, mint gondolnánk, és mint amennyire kérni merünk másoktól bármit. Régi kollégáink pedig valószínűleg örömmel hallanak rólunk és együtt érzőek lesznek velünk.Azzal a bátorító gondolattal is erősíthetjük magunkat, hogy nincs mit vesztenünk, a legrosszabb ami történhet, hogy az illető nem válaszol mailünkre, vagy telefonunkra. Lehet, hogy egyszerűen el van havazva, vagy a mailünk bekerült egy kupac reklám közé és észrevétlen maradt. Ha valamikor jóban voltunk, akkor valószínűleg nem haragból marad el a válasz.Arra is gondolhatunk még, hogy valószínűleg nemcsak mi érzünk bűntudat-félét, amiért régóta nem jelentkeztünk, hanem a másik fél is ugyanígy érez. Ha ez így van, akkor csak még valószínűbb, hogy örülni fog megkeresésünknek. Készüljünk, lehet, hogy jó beszélgetéseknek nézünk elébe és boldogan teljesítik kívánságainkat, kéréseinket is…Sikeres karrier és kapcsolatépítést kívánok!Tomori Nóra, karrier tanácsadó  Likeolj...

tovább

Pánik-megelőző to-do lista

»Írta - - 2016. aug 13 in Blog, Karrier | 0 Hozzászólás

Pánik-megelőző to-do lista

Akkor jutok valamire a to-do listámmal, ha kellően rövid ahhoz, hogy a végére is érjek. Ha túl hosszú, csak még jobban megijedek és még kevesebb dologra jut erőm.Néhány ötlet listánk megrövidítéséhez talán hasznos lehet.- Emeljük ki azokat a pontokat, amiktől rettegünk, vagy amit örökösen csak halogatunk, vagy amit szimplán nem csinálnánk meg ha rajtunk múlna, de mások elvárják tőlünk, ami viszont nem elég motiváló.- Nézzük meg, mit tudunk kitörölni vagy másoknak delegálni ezek közül. Ne adjuk át magunkat az önbecsapásnak, hogy majd valaha megtesszük azt, amit már időtlen idők óta csak tervezgetünk. Esetleg megfontolhatjuk, hogy feladatot cseréljünk olyanokkal, akiknek ezek jobban mennének és helyette bevállaljunk olyat, ami nekünk megy könnyebben.- A kiemelt tételek maradékát próbáljuk olyan környezetben, helyzetben megcsinálni, ami jobb érzést okoz, ahogy jobban rá tudjuk venni magunkat. Van ügyfelem, aki napozóágyon nézi át a költségvetését és bontja fel a számlaleveleit, másikuk egy pohár sör mellett véglegesíti a prezentációit, van aki hegyi bicajozás közben gondolja ki a legjobb megoldásokat másnapra.És mit tegyünk a muszáj dolgokkal, amikre sehogy sem érzünk motivációt? tudjuk, hogy a telefonos ügyfélszolgálatos munkahelyeken általában gyorsan cserélődik a munkaerő és nem túl jó a hangulat. Sokszor kell felháborodott vagy legalább is barátságtalan emberekkel beszélni. Az ilyen munkahelyekről készült tanulmányok megmutatják, hogy ha a munkatársakat személyesen összehozzák az ügyfelekkel valamilyen beszélgetős, közös időt töltős eseményre és esélyük van őket jobban megismerni, megnő a termelékenység pusztán azért, mert a munkatársak megértik, hogy ténylegesen értéket állítanak elő, ez jobban motiválja őket és persze a listájukon lévő dolgokat több kedvvel teszik. Mi is tehetünk magunk motiválásáért például azzal, ha igyekszünk keresni muszáj-tennivalóinkban valamilyen célt, valamilyen értelmet, ami nekünk vagy a hozzánk közelállóknak fontos.Hatékony napokat kívánok!Tomori Nóra, karrier tanácsadóLikeolj...

tovább

Hogyan irányítsuk főnökünket?

»Írta - - 2016. Júl 20 in Blog, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Hogyan irányítsuk főnökünket?

Hogyan irányítsuk főnökünket? Ha vezetőnk azt hiszi, minden megoldható, függetlenül attól, hogy valóban végrehajtható feladatot ad-e, igyekezzünk nekiállni a dolognak, hogy lássa, nem csak akadékoskodni akarunk munka helyett. Ne keltsük azt a benyomást, hogy negatív emberek vagyunk. Menet közben változhat az ő elképzelése is, és mi is találhatunk olyan megoldást, amiben előre nem bíztunk…Ha vezetőnknek nem erőssége az időgazdálkodás, ezért mindig az utolsó pillanatban szól, igyekezzünk kiegészíteni őt a gyengeségeiben és értékeljük erősségeit. Értsük meg, ő is csak fél az előre nem látható nehézségektől.Ha főnökünknek nem erőssége a higgadtság, legyünk mi azok és mutassuk meg, bízhat szervezettségünkben. Megtanulhatunk ügyesen bánni kéréseivel és kérdezzük meg, melyik feladatot halasszuk későbbre, hogy a most kiadottal foglalkozhassunk. Készíthetünk egy táblázatot is, ami tartalmazza időnk nagy részét kitöltő rutinfeladatainkat, és kérdezzük meg, melyiket adhatjuk át másnak, hogy a mostani, sürgős feladatra koncentrálhassunk. Sokszor azért is “pánikol” túl hamar egy vezető, mert valami más, esetleg munkahelyen kívüli ok terheli túl. Ha olyan a viszony, esetleg megpróbálhatunk segíteni azzal is, hogy meghallgatjuk őt…Ha főnökünktől nem kapunk egyértelmű visszajelzéseket, mondjuk el neki, mi hogyan látjuk munkánkat és kérdezzük meg, egyetért-e. Mondja el, mi tetszett a legutóbbi projektünkben. Írjuk össze céljainkat, feladatainkat, és kérjünk időpontot annak megbeszélésére, mi ment jól, mi hiányzott. A “túl jó” főnök körül előbb-utóbb megszaporodnak a késések, elmaradnak az eredmények, ne akarjunk vesztes csapatban lenni. Segítsünk főnökünknek belenőni a maga feladatába, ezzel segítünk magunknak is.Ha vezetőnk azt gondolja, hogy mindig igaza van, mások véleményére nem hallgat, ne essünk a ló másik oldalára, amire ilyenkor hajlamosak vagyunk: ne gondoljuk, hogy soha sincs igaza… Igyekezzünk elfogadni a logikáját, a megoldását, és ha van nekünk is megoldásunk, tegyük elé alternatívaként azt is. Ezzel megmutatjuk (elsősorban magunknak), hogy mi is meg tudnánk oldani a problémát, de ne ragaszkodjunk végletekig saját ötletünkhöz, legyünk simulékonyak. Tegyük magunkévá a “hatékonyaknak kell lennünk, nem igazunk kell legyen” elvet. Persze lehet, hogy dühösek és kritikusak leszünk vele szemben, de értsük meg, nem tudjuk őt megváltoztatni. Ezért vigyázzunk, hogy ne szálljunk direktben szembe vele, mert azzal biztosan gyengítenénk magunkat. Ne vitatkozzunk, ne kérdőjelezzük meg őt. Inkább azzal próbáljuk terelgetni, hogy elismerést adunk neki azért, amit valóban jól csinál. Hagyjuk őt felelősséget vállalni megoldásaiért, várhatóan minket csak akkor vádol inkompetenciával, ha nem az ő utasítása szerint tettük a dolgunkat. Bízzunk a sikerében és hogy ezzel bennünket is sikeressé tesz. Ha nem megy, jobb, ha elkezdünk másik munkahelyet keresgélni…Ha főnökünk kreatív, de rossz kivitelező, a megvalósításban már nem erős, dicsérjük meg az ötleteiért, hiszen ebben valóban jó! És keressük meg a helyünket mellette, mint jó kivitelezők. Nagy szüksége van ránk, mert belül nyilván ő is ismeri a gyengeségeit, tudja, hogy nem jó a részletekben és a dolgok végig vitelében. Ne bíráljuk a háta mögött, mert az úgyis visszajut hozzá. Valószínűleg meg fogja hálálni ha kiegészítjük a képességeiben, így lesz kerek a csapat. Főnökünk sikere a mi sikerünk is!Sikeres karrierépítést kívánok!Tomori Nóra, karrier-coachLikeolj...

tovább

Hogy érjem el, hogy kedveljen a főnököm?

»Írta - - 2016. Júl 18 in Blog, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Hogy érjem el, hogy kedveljen a főnököm?

Az állásinterjún legyünk nagyon érdeklődőek, nyitottak, lelkesek. Inkább 10 perccel előbb érkezzünk, mint 1 perccel később. Inkább enyhén túlöltözzünk, mint alul. Ne szidjuk korábbi főnökünket, mert leendő vezetőnk azt feltételezi, hogy róla is úgy beszélünk majd, ahogy az elődjéről. Legyünk felkészültek a cégből és ne csörrenjen meg a mobilunk. Nézzünk minél többet leendő vezetőnk szemébe, az bizalmat szül. Mosolyogjunk, tekintsünk rá úgy, mint a legszimpatikusabb emberre, akit valaha láttunk (segít, ha igyekszünk ezt is gondolni).Ha már fölvettek, próbáljunk csöndben figyelni, minden információt beszívni, a sorok közöttieket különösen. Ne akarjuk túl gyorsan felhívni magunkra a figyelmet, nem tudhatjuk a dolgok hátterét, nem tudjuk, merre vannak a “darázsfészkek”, amikre nem szeretnénk rálépni. Ne halljuk meg a szkeptikusok elégedetlenkedését és ne adjunk tovább pletykát sem. Ha panaszkodnak körülöttünk, menjünk odébb, mielőtt magukkal ragadnának. Pozitív emberek társaságát keressük. Vegyünk részt a csapatmunkában, segítsünk másoknak, ahol tudunk. Főnökünk értékelni fogja, hogy többféle feladatra is használhatónak bizonyulunk. Figyeljük meg főnökünk munka-, vezetői és személyes stílusát, és alkalmazkodjunk. Azt is figyeljük meg, kik munkáját értékeli és miért. Tanuljunk belőle. Tartsunk rendet magunk körül, jó benyomást kelt a rendezettség. A rendezett emberek véleményére is jobban adnak. Adjunk öltözködésünkre, az igényes megjelenés a szakértelem üzenetét hordozza.A megbeszéléseken legyünk pozitívak, alapvetően értsünk egyet főnökünkkel. Ne szálljunk vele vitába, segítsünk megőrizni személyes büszkeségét. Ha eltérő a véleményünk, azt óvatosan adagoljuk és ha lehet, négyszemközt. Ha erre nincs mód, akkor is azt hangsúlyozzuk előbb, amiben egyetértés van. Mindig igyekezzünk nyugodtak maradni és kerüljünk minden megnyilvánulást, amit személyes támadásnak érezhet. Ha véleményünket kéri, legyen valami a tarsolyunkban, olyasmi, ami nem áll szöges ellentétben az elképzeléseivel. Főnökünkre tekintsünk úgy, mint egy “nehéz ügyfélre”. Könnyítsük meg helyzetét, támogassuk eredményességét.Amikor stresszhelyzet alakul ki, jusson eszünkbe, hogy “kommunikálni nem lehet eleget”. Ha hibáztunk, legyünk bátrak, vállaljuk fel! Megéri, mert utána tiszta lappal, másokkal együttműködve igyekezhetünk kijuttatni magunkat/a csapatot a nehéz helyzetből. Nyugtassuk meg magunkat, “csak az nem hibázik, aki nem dolgozik”. El kell kerülnünk a konfliktus/káosz további elmélyítését, helyette a megoldáskeresés legyen a közös téma. Igyekezzünk a problémamegoldás résztvevőjeként tekinteni magunkra, nem pedig áldozatként.Sikeres karrierépítést kívánok!Tomori Nóra, karrier-tanácsadóLikeolj...

tovább

Hogyan ne engedjük kihasználni magunkat a munkahelyen, ha szinglik vagyunk?

»Írta - - 2016. jún 01 in Blog, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Hogyan ne engedjük kihasználni magunkat a munkahelyen, ha szinglik vagyunk?

A szingliket ha lehet, még jobban terhelik, mint a többieket. Az emberek úgy érzik, rengetegen állnak sorba a helyükre és bármikor behelyettesíthetők másokkal, ha nem elég “lelkesek”.Sok cég kifejezetten azért keresi a fiatal, család nélküli munkaerőt, mert ők bármikor - este, éjszaka, hétvégén - is hadrendbe állíthatók.A szinglik szinte kivétel nélkül úgy érzik, őket jobban leterhelik, kihasználják, mint a családosokat, és sokszor késő este és hétvégén is dolgozniuk kell.Gyakran kialakul az a benyomásom, hogy nem minden esetben a főnök, a munkaadó az, aki kifejezetten “diszkriminálja” a szinglit, hanem a “nem szingli” erősebb magánéleti prés alatt van és nagyobb elkeseredéssel, elszántsággal, ezért több bátorsággal teszi le a munkát és megy haza időben, vagy utasít vissza feladatokat, mert szorítják az otthoni elvégeznivaló feladatok, a vállalt felelősségek. Hiszen egy anyukának a végső választás a gyerek jólléte, a család összetartása, és úgy gondolkodik, hogy “még ha kirúgnak, akkor is most muszáj mennem.” És olyankor általában kiderül, hogy nem rúgják ki, hanem tudomásul veszik, hogy a munkán kívül is van élet. A szinglik ezzel szemben kevésbé vannak kitéve ilyen magánéleti présnek, ezért valahogy sokszor kevésbé tudnak ellenállni a túlmunkára irányuló kérésnek, a másnap reggeli határidőknek, hiszen nem annyira égető a hazarohanás kényszere. Szingliként hajlamosak vagyunk másképp gondolkodni: “úgysem akartam semmi különöset tenni ma este, hát maradhatok még…”Először is azt tanácsolom, legyünk őszinték magunkhoz! Ha azért vállalunk többet, mert ezáltal több esélyünk lehet az előrejutásra, a vezetői pozíciók megszerzésére, akkor a saját jövőnkbe való befektetésként könyvelhetjük el a sok esti, hétvégi munkát, a sok túlórát, a pluszterheket. Ha viszont arról van szó, hogy nehezen tudunk nem-et mondani, akkor rajtunk áll, hogy felvértezzük magunkat a határok meghúzására. Bátran döntsük el, hogy nekük is fontos a magánidőnk, a magánéletünk.Ennek egy lehetséges módja, ha telepakoljuk a magánidőnket olyan tennivalókkal, ahova nincs mese, “menni kell”. Például iratkozzunk be nyelvtanfolyamra, vagy más iskolába, egyetemre, ahova időben indulni kell, vegyünk színházjegyet, hívjunk vendégeket, stb. Persze ezek csak “eszközök”. A valódi kulcs BELÜL VAN! A lényeg, hogy alakítsuk ki magunkban azt a belső kényszert/késztetést/kellő elszántságot, hogy valóban megbecsüljük magunkat és a magánidőnket, és legyünk elég bátrak ezt megvédeni.Hogyan tudjuk mindezt elfogadtatni a főnökkel, a környezettel? Ez a kérdés már a kommunikációhoz vezet, mindent lehet jól, elfogadásra okot adóan kommunikálni, ennek kulcsa az, hogy kerüljük azt a látszatot, mintha arrogánsak, ellenségesek lennénk, vagy nem érdeklődnénk a feladatok sikeres teljesítése iránt.A kulcs tehát önmagunkban, belső elszántságunkban és a kommunikációban keresendő szerintem. Nehéz csata, amit valóban könnyebben vívnak meg azok, akiknek tényleg bezár az óvoda, elindul az utolsó vonat, stb.A munkahelyen mindenkit addig terhelnek, amíg lehetséges, és sokszor a szingliket jobban lehetséges. Az én tanácsom ezért talán az lenne, hogy mivel teljesen jogos a magánélet szentségének igénye, szívjuk fel magukat bátorsággal és álljunk ki magunkért, senki más nem tudja helyettük megtenni.Hogy azért csapatjátékosok maradhassunk, fontos, hogy megerősítsük kommunikációs készségeinket. Kevesen gondolnak például arra, hogy fölfelé is lehet jól kommunikálni és tárgyalni a feladatokról, az irreális mennyiségű munkát sokszor meg lehet beszélni, a jó főnökök-beosztott viszony aranyat ér.Tanácsok túlterhelt szingliknek:- Vegyük tudomásul, hogy elsősorban magunkkal kell megvívni azt a csatát, ami a szabadidőnk tiszteletben tartásáról szól. Rajtunk múlik, hogy valóban elég fontosak-e nekünk saját érdekeink.- Higgyünk magunkban, higgyük el, hogy értékes munkaerő vagyunk.- Legyen nekünk is olyan kőbe vésett dolgunk este, hétvégén, ami nem tűr kihagyást és ezt kommunikáljuk is.- Kommunikáljuk a nekünk fontos dolgokat (pl. a szabadidőnk szentségét) úgy, hogy ne bántsuk, ne támadjuk meg a többieket.- Ha ez megvan, akkor tanuljunk meg ügyesen “nem”-et mondani. Itt jön a kifinomult visszautasítás hatalma. Mindent lehet elfogadhatóan mondani.Pl.- “Főnök ezzel kezdek holnap reggel.”- Vagy vállaljunk részfeladatot: ”Főnök, ezt a részt meg tudom csinálni most, a többit majd azután, hogy…”- Esetleg mutassuk ki, milyen jó ötletnek tartjuk amit kér, de…: “Szeretném, de sajnos…”- Ha nagyon nyugodtak tudunk maradni, az is mondhatjuk: “Tele vagyok most feladatokkal, de persze holnap/jövő héten, stb. meg tudom majd csinálni…”- De már az is elég, ha nem azonnal mondunk igen-t, mert később még kitalálhatunk valamit, a kimondott igent viszont már nehéz megváltoztatni.Lehet, hogy csodálkozni fogunk, mennyire elfogadják tőlünk prioritásainkat, ha ügyesen kezeljük a kommunikációs helyzeteket.Sikeres kommunikálást kívánok!Tomori Nóra, karriertanácsadLikeolj...

tovább

A halogatás okairól és leküzdéséről

»Írta - - 2016. máj 26 in Blog, Boldogság, Karrier | 0 Hozzászólás

A halogatás okairól és leküzdéséről

Kivel ne fordult volna még elő, hogy valamilyen feladatot nagyon meg akarunk csinálni és mégis valahogy valami mást teszünk helyette. Sokszor tanulás, vagy esetleg valamilyen tanulmány megírása helyett (vagy közben) azon kapjuk magunkat, hogy lakást takarítunk, kertet rendezünk… Pedig persze fontosabb lenne az eredeti tervünk, csak valahogy elkanyarodtunk. A kérdés így kezdődik: megcsináljunk-e egy adott munkát, vagy dolgozzunk helyette bármi máson, esetleg ne tegyünk semmit… A dilemmát tudat alatt az fogja eldönteni, hogy melyik tevékenységet tekintjük relatíve értékesebbnek az adott pillanatban. Hogy melyiktől várunk nagyobb hasznot, örömet. Hogy melyik milyen nehéz számunkra. Minden szellemi munka megerőltető, ez önmagában is megmagyarázza, miért vagyunk hajlamosak például fizikai tevékenységre “cserélni”. A megerőltetőbb feladatok nagyobb valószínűséggel kerülnek a halogatás útjára. A kérdés nem az, hogy megvan-e a képességünk az adott munka gyors elvégzéséhez, hanem, hogy megvan-e a motivációnk, a belső késztetésünk. Ha jó vagyok valamiben, akár könyvírásban, elemzésben, akár egy gourmet vacsora elkészítésében, de a motivációm, az elszántságom hiányzik hozzá, ha nem érzem elég fontosnak az adott dolgot, akkor nagy valószínűséggel elodázás áldozatává válik. Hogyan növelhetem tudatosan egy-egy feladat fontosságát a magam szemében az adott pillanatban? Jó módszer lehet a halogatás leküzdésére, hogy az adott feladatot kössük össze az önmagunkról alkotott képpel.     Mindannyian igyekszünk jó képet felállítani magunkról - a saját szemünkben. Igyekezzünk ezért az éppen előttünk álló nehéz feladatra úgy tekinteni, mint valami olyan nagyon fontos dologra, ami belső értékeink alapján a legsürgetőbb számunkra, aminek elvégzése önértékünk szempontjából mindennél fontosabb.   Találjunk rá okot, hogy azt lássuk a legértékesebb dolognak, amivel az adott pillanatban foglalkozunk kell. Bontsuk kisebb részekre és azonnal ugorjunk az első lépésre.Sikeres azonnali kezdést kívánok!Tomori Nóra, karriertanácsadóLikeolj...

tovább

Legyünk óvatosabbak az interjún!

»Írta - - 2016. ápr 15 in Blog, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Legyünk óvatosabbak az interjún!

 Megkérdeztem toborzó kollégáim személyes véleményét is, mik azok a hibák az interjún, amik miatt elbizonytalanodnak a jelölttel kapcsolatban. Azt hinnénk, hogy persze tudjuk és sohase tennénk ilyeneket. És mégis rendszeresen térnek vissza a klasszikus hibák, a legkvalifikáltabb jelentkezők is újra meg újra elkövetik… Vigyázzunk, mi ne tegyük!- “Bevallja az interjún, hogy nem is igazán érdekli az adott feladat…”- “Elkésik…”- “Nem odavalóan öltözik…”- “Nem néz utána a cégnek…”- “Megcsörren vagy vibrál a mobilja… még rosszabb… elő is veszi, elnézést kér, belenéz…”- “Rosszul fog kezet… erőtlenül, bizonytalanul…”- “Nem tart szemkontaktust…”- “Rövid válaszokat ad, hallgat…”- “Nem látszik túl lelkesnek…”- “Kritizálja korábbi főnökét, munkahelyét, a munkafolyamatokat…”- “Láthatóan ferdíti a tapasztalatait…” Tudom, az állásinterjú komoly stresszhelyzet, és a legnagyobb körültekintés mellett is becsúszhatnak gikszerek. Próbáljuk nagyon átgondolni előre a lehetséges helyzetet, nem baj, ha előtte izgulunk, sőt az izgalom segítheti is a koncentrálást. Mosolyogjunk, legyünk barátságosak, határozottak, pozitívak, tekintsünk úgy az interjúztatóra, mintha ő lenne a legszimpatikusabb ember, akivel valaha találkoztunk. Beszéljünk világosan, érkezzünk pontosan. Mi sem egyszerűbb?... Sikeres álláskeresést kívánok! Tomori Nóra, karriertanácsadóLikeolj...

tovább

Halogatás, halogatás…

»Írta - - 2016. ápr 12 in Blog, Boldogság, Karrier | 0 Hozzászólás

Halogatás, halogatás…

Olyan sok ügyfelem panaszkodik krónikus halogatás problémájáról, hogy úgy érzem, többet érdemes foglalkozni vele.Az emberek 20%-a folyamatosan küzd nehezebb feladatai elodázásával. Késve indulnak megbeszéléseikre, határidő után készülnek el feladataikkal, mindennek majd “holnap” kezdenek neki. Mielőtt belevágnának a dolgokba, mindenesetre még egyszer átnézik mailjeiket, isznak még egy kávét…Sokan mondják, hogy nagyobb időnyomás alatt jobban teljesítenek, de ez valójában nem egyéb, mint az önigazolásra tett kísérlet.Jó hír, hogy ez is “tanult viselkedés”, és így megváltoztatható. Az is jó hír, hogy sokan nem is igazán halogatnak, hanem egyszerűen túl sok mindent tesznek a tennivalólistájukra egyszerre és nem bírnak vele. Nekik csak lassítaniuk kell.Könnyen megtudhatjuk, hogy valódi halogatók vagyunk-e, ha válaszolunk a kérdésekre:- Hajlamos vagyok-e túlbecsülni az időt, amit egy feladat megoldására szántam?- Hajlamos vagyok-e alábecsülni, mennyi időt vesz igénybe a munka?- Hajlamos vagyok-e túlbecsülni, mennyire motiváltan fogom érezni magam aznap amikorra a feladatot elhalasztom?- Azt gondolom-e, hogy csak akkor fogom tudni sikeresen megcsinálni az adott dolgot, amikor kedvet is érzek hozzá?- Azt gondolom-e, hogy ha akkor dolgozom egy feladaton, amikor nincs hozzá kedvem, akkor nem lesz jó az eredmény?Aki igenekkel válaszolt, valószínűleg hajlamos a feladatok elodázására. Ezzel sajnos csak magának árthat. A halogatás növeli a stresszt, ezzel romboljuk egészségünket, hamarabb kimerül a szervezetünk. Az el nem végzett feladatok súlya gyakran álmatlan éjszakákhoz és krónikus kifáradáshoz vezet.A halogatás oka a félelmeinkben keresendő, különösen a kudarctól való félelemben. Félelmeink leküzdése érdekében próbáljunk ki néhány dolgot.- Minden reggel írjunk tennivalólistát.- Vigyázzunk hogy ez reális legyen.- Gondoljunk arra, nem félünk semmitől.- Bontsuk feladatainkat minél kisebb és egyszerűbb részfeladatokra, amik önmagukban már nem is annyira félelmetesek.-Kezdjük a munkát egyszerűbb, könnyebben megcsinálható etapokkal, ami lendületet és önbizalmat ad.- Ígérjünk jutalmat magunknak a feladatok végére.- Töröljük ki a listánkból azokat a dolgokat, amiket (valljuk be) sosem tervezünk megcsinálni.-Becsüljük meg, mi mennyi időbe telik majd, és ezt az időt szorozzuk meg kettővel.Sikeres gyors munkakezdést kívánok!Tomori Nóra, karriertanácsadó  Likeolj...

tovább

Barátba zárt ellenség

»Írta - - 2016. feb 12 in Blog, Boldogság, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Barátba zárt ellenség

Azt reméljük, hogy barátnak álcázott ellenségeinket magunk mögött hagytuk a középiskolában, de valójában ritkán van ez így. Ki ő? Néhány dolog biztosan segít felismerni. Ő az, aki pletykál rólunk. Ő az, akitől kétértelmű dicséreteket kapunk. Ő az, akinek megkeményedik az arckifejezése, ha jó dolog történik velünk. Ő az, aki rossz fényben tüntet fel minket főnökeink, barátaink előtt. Lehetőség adtán ügyesen hátba szúr. Ha kérdőre vonjuk, tagad és mi leszünk a rágalmazók, a hiszékenyek.Mi vezérli őket? Higgyük el, nem rossz szándék, csak a félelem. Ők is félnek. Talán pont tőlünk félnek. Próbálnak túlélni, érvényre jutni, elismeréseket kapni, boldogulni. Lehet, hogy tehetségtelenebbnek, védtelenebbnek, ki tudja minek érzik magukat mellettünk és mintha mi lennénk a ragadozók, ösztöneik vezérlése mellett zsákmányként viselkednek. Ösztönösen közel jönnek, hogy jobban megismerjék gyenge pontjainkat, hogy szemmel tarthassanak, hogy semlegesíthessék erőnket. Minket manipulálnak, hogy ők jobban legyenek.Mit tegyünk?Mindannyiunknak működnek a megérzései, bízzunk ezekben. Figyeljük meg, hogyan érezzük magunkat olyan emberek társaságában, akik mintha abból merítenének erőt, ha nekünk valami nem megy, nem sikerül. Akkor vannak körülöttünk, amikor rossz passzban vagyunk, elhúzódnak, ha sikerülnek a vállalásaink. Óvatosan rombolgatják hangulatunkat, örömünket.Megtehetjük, hogy messziről elkerüljük őket, ez egyszerű. Ha viszont nem félünk a konfliktustól, kizárólag tényekre alapozva elmondhatjuk, hogyan érezzük magunkat attól, ahogy viselkednek velünk. Például: “Rosszul esett, amikor mások előtt rajtam viccelődtél.” Vagy: “Rosszul esett, amikor kétértelmű dicséretet mondtál az olcsó sapkámról, úgy éreztem, mintha kigúnyoltak volna.” Mire számítsunk? Lehet, hogy mentségeket fog keresni, lehet, hogy mérges lesz ránk. Ha így van, felismerhetjük, hogy jobban járunk, ha erőnket más kapcsolatok ápolására koncentráljuk.De nem árt egy kis önvizsgálat sem. Mi teljesen mentesek vagyunk ettől a viselkedéstől? Bátran legyünk őszinték magunkkal és nézzünk szembe azzal, vajon bennünket milyen félelmek vezérelhetnek hasonló viselkedés irányába. Megéri. Ha sikerül megértenünk, hogy valójában nagyon is értékesek vagyunk, nem lesz szükségünk ilyen típusú versengésre. Gyakorlat:Minden nap gondoljuk végig, mi mindenben vagyunk sikeresek munkánkban, családtagként, barátként. Értékeljük magunkat ezekért a dolgokért, megérdemeljük!Sikeres fejlődést kívánok!Tomori Nóra, karriertanácsadó Likeolj...

tovább

Online kapcsolatépítés, linkedin alumni

»Írta - - 2016. feb 04 in Blog, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Online kapcsolatépítés, linkedin alumni

Azt vettem észre, hasznos dolog belenézni a linkedin oldalam “alumni” részébe. (www.linkedin.com/alumni)Gyorsan, könnyedén kikereshetjük és nyomon követhetjük régi évfolyamtársaink, egyetemi/főiskolai társaink szakmai pályafutását függetlenül attól, hogy linkedin ismerősök vagyunk-e. Merre élnek, mivel foglalkoznak. Azok az emberek, akik “ugyanabba a klubba tartozónak” érzik magukat, szívesen segítenek is egymásnak. Tehát ha munkát keresünk, érdemes alumni társainkhoz fordulnunk, várhatóan többen is lesznek, akik örömmel fognak nekünk segíteni álláskeresésben, céljaink elérésében. Ez jórészt független attól, hogy a másik ugyanabban az évben, vagy 10 évvel előbb, vagy később diplomázott.Ha abban a sokakat foglalkoztató dologban gondolkodunk, hogy merőben megváltoztassuk pályafutásunkat és valami másba fogjunk mint amit korábban csináltunk, remek információforrásul szolgálhat a linkedin alumni, ki dolgozik olyan területen, ami bennünket is érdekel. Bátran keressük fel ezeket az embereket és beszélgessünk velük tapasztalataikról, hallgassuk meg tanácsaikat. Ki tudja, akár épp tudnak egy betöltetlen állásról is, ami pont ránk vár…“Ismerőseink” számát is folyamatosan igyekezzünk bővíteni, ne csak akkor, amikor állást keresünk. Ha bármi történne, legyen széles kapcsolati körünk, ahova fordulhatunk.Sikeres kapcsolatépítést kívánok!Tomori Nóra, karriertanácsadóLikeolj...

tovább

Mit kérdezzünk magunktól, mielőtt karrier-váltásra vállalkozunk?

»Írta - - 2016. jan 11 in Blog, Karrier | 0 Hozzászólás

Mit kérdezzünk magunktól, mielőtt karrier-váltásra vállalkozunk?

Néha mindenki változtatni akar. Az ok lehet stressz, kimerültség, vagy talán már meguntuk a rutint, szeretnénk máshoz fogni.Mielőtt bármilyen radikális lépést tennénk, tegyünk fel kérdéseket magunknak.- Szeretem még a munkámat? - Mennyire vannak összhangban az erősségeim és az érdeklődési területem a foglalkozásommal?Minden munkára igaz, hogy van olyan része, amit szívesen teszünk, van olyan része is, aminek legszívesebben hátat fordítanánk. Koncentráljunk munkánk elsőszámú céljára. Nagyobb valószínűséggel érezzük jól magunkat feladatainkban, ha összhangban vannak vele erősségeink és alapvető érdeklődésünk.- Van-e olyan másik foglalkozás vagy munkaterület, ahol jobban ki tudnánk használni erősségeinket és készségeinket? Lehet, hogy éveket töltöttünk el például értékesítési elemzéssel, de ez távolról sem jelenti, hogy ne tudnánk mást is jól csinálni. Gondolkodjunk, miben lehetnénk még jók!- Milyen hatással van ránk környezetünk?Sokszor kiégett, megkeseredett munkatársaink negatív hozzáállása húzza le hangulatunkat, nem pedig saját helyzetünk. Vegyük ezt észre, tartsuk távol magunkat a panaszkodóktól és koncentráljunk a magunk dolgára és jókedvére.Ha alapvetően a munkatársak negatívsága okoz gondot és nem a munkánk, akkor megpróbálhatunk átjelentkezni cégünkön belül másik területre is.- Van hova előrelépni jelenlegi cégünknél?Ha úgy érezzük, régóta ugyanazt csináljuk, unatkozunk és nyitottak lennénk több feladatot/felelősséget vállalni, beszéljünk erről vezetőinkkel, mert talán csak azért nem gondoltak kinevezésünkre, mert nem tudják, hogy érdekelne bennünket.Mielőtt tehát felmondanánk, gondoljuk át lehetőségeinket és körültekintő tervet igyekezzünk kialakítani.Sikeres karrierépítést kívánok!Tomori Nóra, karriertanácsadó, life coach Likeolj...

tovább

Dicsérj, hogy dicsérjenek!

»Írta - - 2016. jan 09 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Dicsérj, hogy dicsérjenek!

Valamiért olyanná vált a társadalmunk, hogy elismerést adni éppúgy nehezünkre esik, mint elfogadni. Legtöbbünk nem szereti megdicsérni a másikat. Miért? Talán mert attól magát kisebbnek, kevesebbnek érzi. Talán mert nem akar “magas lovat” adni a másik alá, nehogy “elbízza magát”. Talán, mert ha a másikat nem dicsérjük meg, akkor hátha nem is jön rá, hogy jól teljesített. Talán tehát a versengés tart vissza mások elismerésétől. De ha minket megdicsérnek, akkor sem vagyunk könnyebb helyzetben. Kényelmetlenül érezzük magunkat és tanult minták alapján feszengve elhárítjuk az elismerést, “á csak véletlenül sikerült…” ismerős, ugye? Mindez persze önbecsapás és sajnos hatékony eszköz arra, hogy rosszabbul érezzük magunkat. Amit valójában nem értünk meg az egy nagyon egyszerű dolog. Ha mást megdicsérünk, azzal valójában olyan tulajdonságot, képességet, szépséget vetítünk a másikra, amit tudatosan vagy tudattalanul magunkban is látunk, ami minket is jellemez, ami bennünk is megvan. Tehát, ha képesek vagyunk a másik értékét elismerni, akkor azáltal magunkkal is jót teszünk, magunkat is megdicsérjük, magunkat is elismerjük. Magunkat is értékesebbnek fogjuk érezni. Próbáljuk ki! Iskolai foglalkozásokon hasznos dolog volna kötelező tananyaggá tenni az elismerés adásának és elfogadásának értékét és fejlesztését. GyakorlatMinden nap legalább 3 dicséretet, elismerést “osszunk szét” környezetünkben. Persze csak olyasmit dicsérjünk meg, amit valóban elismerésre okot adónak látunk. Figyeljük meg, mi történik az önbizalmunkkal és a környezetünkhöz fűződő kapcsolatunkkal!Sikeres fejlődést kívánok!Tomori Nóra, karriertanácsaó, life coachLikeolj...

tovább

Minden nap tegyünk valami megerőltetőt magunkért

»Írta - - 2016. jan 07 in Blog, Boldogság, Karrier | 0 Hozzászólás

Minden nap tegyünk valami megerőltetőt magunkért

Sokan kérdezik tőlem, hogyan változzanak meg, mikor ők már csak olyanok amilyenek és az ember felnőtt korában már szerintük nem tud megváltozni.Bármi is legyen a célunk változásainkat illetően, azt az alapvető dolgot érdemes tudnunk, hogy változni, változtatni mindig sokkal egyszerűbb, ha apró, pici lépésenként tesszük.Van aki több, van, aki kevesebb akaraterővel született, de mindannyian képesek vagyunk úrrá lenni magunkon, rossz beidegződéseinken, ha “eléggé kicsi falatonként vesszük magukhoz”. Akaraterőnk olyan dolog, amit nyugodtan izmainkhoz is hasonlíthatunk. Minél többet visszük edzésre, annál erősebb lesz.Valahányszor elhatározzuk, hogy megteszünk valamit, és ha valóban be is fejezzük amibe belefogtunk, erősítjük akaratunkat. Ennek eredményeként pedig mind munkánkban, mind magánéletünkben eredményesebbé válunk. GyakorlatHatározzuk el, hogy minden nap valami olyat teszünk, ami eléggé megerőltető számunkra ahhoz, hogy kibillentsen bennünket a kényelemből, de elég könnyű ahhoz, hogy aztán valóban rá is tudjuk szánni magunkat. Ne felejtsük, hogy nem csak a túl könnyű, de a túl nehéz célok vállalása is könnyen demotiválóvá válik…Mivel mindannyian más-más munkát végzünk és más-más feladatok töltik ki a napjainkat, példának olyan általános dolgokat írok, amik mindenkire érvényesek lehetnek:Elhatározhatjuk, hogy-minden reggel úgy kelünk fel, hogy nem nyomjuk meg ébresztőóránkon a “szundi” gombot-nem hagyjuk ki az edzést, legfeljebb rövidebbre fogjuk-nem nyúlunk a süteményes tálhoz-nem panaszkodunk, nem szidunk másokat Sikeres akaraterő fejlesztést kívánok!Tomori Nóra, karriertanácsadó, életvezetési tanácsadóLikeolj...

tovább

A meghallgatás művészete 2.

»Írta - - 2015. dec 31 in Blog, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

A meghallgatás művészete 2.

Mások meghallgatásának és üzeneteik pontos megértésének képessége minden kapcsolatban és élethelyzetben fontos.   Korábban megbeszéltük, melyek azok a jellemző helyzetek, amikor fejünkben önkéntelenül kikapcsol a figyelem, és, hogy melyek a jellemző meghallgatási/figyelmi módok, amiket mindannyian alkalmazunk életünk különböző szituációiban.   Most olyan ötleteket adok, hogyan lehetünk embertársaink kedves, empatikus, kritikus, vagy megoldás-orientált meghallgatói. Hasznunkra válik, ha képesek vagyunk tudatosan eldönteni, milyen módon akarunk valaki mondandójára odafigyelni attól függően, mi a célunk a beszélgetés során.   Hogyan hallgassunk meg valakit kedvesen? - Ha a beszélőre figyelünk, igyekezzünk a jó dolgokra koncentrálni, és valós pozitív visszajelzésekkel támogatni őt! - Keressünk olyan pontokat, amiben egyet tudunk vele érteni, és mondjuk is ki! - Ha a beszélő panaszkodik egy harmadik félre, aki pl. bántotta őt, igyekezzünk pozitívan megerősíteni őt pl. azzal, hogy úgy véljük, az ember bizonyára nagyon fáradt volt!   Hogyan hallgassunk meg valakit empatikusan? -Tegyünk fel olyan kérdéseket, amelyek segítenek a beszélőnek abban, hogy jól/pontosan ki tudja fejezni magát! - Bólintsunk, hogy érzékelje figyelmünket! - Mozgásunkkal, testbeszédünkkel tükrözzük a beszélőt. Mi is vegyünk fel hasonló testtartást, mint ő! - Mondjuk vissza a hallottakat, de vigyázzunk, ne kihívóan, vagy kritikusan tegyük ezt! - Mondjunk olyan dolgokat, amelyekkel azt üzenjük, hogy figyelünk rá, pl. igen, értem, stb. - Őrizzük meg nyitottságunkat és próbáljuk meg nem kitalálni, hogy a másik vajon épp hogy érzi magát, mert ha tévedünk, az téves következtetések felé visz bennünket.   Hogyan hallgassunk meg valakit kritikusan? - Mindig legyünk óvatosak, mielőtt úgy döntünk, kritikus figyelemmel akarunk illetni valakit. Néha azt hisszük,  kritizálás céljaink felé vihet bennünket, de ez valójában ritkán van így. Társasági helyzetben inkább kerüljük, munkahelyen is legyünk nagyon körültekintőek! - Mindig kérdezzünk vissza, ahányszor csak szükséges, hogy teljesen biztosak lehessünk abban, valóban pontosan értjük a helyzetet. - Minden esetben kérjünk pontos magyarázatot és példákat, ha a gondolatmenetben logikátlanságot érzékelünk! - Mindig maradjunk nyugodtak, még akkor is, ha zavaros, vagy félreérthető magyarázatokat kapunk! Akkor se háborodjunk fel, ha nem értünk egyet! - Csak akkor mondjunk véleményt, ha a másik fél ezt külön kéri tőlünk! - Ha az a célunk, hogy változást/változtatást érjünk el, jusson eszünkbe, hogy az emberek úgy motiválhatóak erre, ha negatív véleményözön helyett inkább a jó, és a változás irányába vivő dolgokat megdicsérjük! - Ne feledjük: ahhoz, hogy valaki úgy érezze, körülbelül azonos arányban dicsérik és kritizálják, négyszer annyi dicséretet kell kapnia, mint amennyi kritikát!   Hogyan hallgassunk meg valakit megoldás-orientáltan? - Csak akkor mondjunk véleményt és osszuk meg gondolatainkat, ha erre külön kérnek minket! Az a legjobb, ha sikerül a beszélőt hozzásegítenünk ahhoz, hogy ő találja meg a megoldást. Ebben úgy segíthetünk neki, hogy irányított kérdéseket teszünk fel. Beszélgetőpartnerünk a saját maga által kigondolt megoldást sokkal inkább magáénak fogja érezni, mintha ez mástól jön. - Kérdezzük meg, hogy “Mire lenne szüksége ahhoz, hogy jobban érezze magát?” Ez a kérdés abban segít, hogy a beszélgetés témáját a problémákról a megoldások irányába tereljük. - Kérdezzük meg, hogy “Akkor most mit tervez tenni?” Ezzel a kérdéssel segíthetjük a beszélőt, hogy megossza velünk az elképzeléseit. Talán már rég kigondolta ő is ugyanazt a megoldást, ami a mi fejünkben is van. Ezzel segíthetünk neki megerősíteni magát a szándékában. - Ha mégis nekünk kell megoldást javasolni, akkor inkább úgy fejezzük ki magunkat, “Mi lenne, ha kipróbálná…” mint, hogy “Tegye azt, hogy…”! - Úgy is kifejezhetjük javaslatainkat, hogy kérdést formálunk belőlük, “Kipróbálta már azt, hogy…?” - Megosztatjuk valamilyen személyes tapasztalatunkat, vagy egy harmadik személy tapasztalatát olyan módon, hogy abba rejtjük el javaslatunkat. - Ne veszítsük el a türelmünket, ha visszautasítják javaslatunkat, ne kezdjünk győzködésbe!   Szeretettel,   Tomori Nóra     Likeolj...

tovább

A meghallgatás művészete 1

»Írta - - 2015. dec 22 in Blog, Család, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

A meghallgatás művészete 1

A meghallgatás művészete  Minden emberi viszonylatban, legyen az munka- vagy magánélet, fontos a jó meghallgatás képessége. Ha jó kolléga, főnök, szülő, barát, társ akar lenni az ember, kiváló befektetés a figyelmünk fejlesztése.Mindannyian tapasztaljuk, hogy meghallgatni másokat nem olyan egyszerű, mint hinnénk. Kutatók szerint például a férfiak és a nők különbözőképpen vélekednek a meghallgatásról: a figyelem látható, hallható jeleit különbözőképpen értelmezik. Ha valaki azt mondja: “igen”, “hmm” azt a férfiak hajlamosak az egyetértés jeleként értelmezni, a nők ezt  inkább csak a figyelem jeleként kezelik. Tehát, ha a nők nem hallanak ilyen jelzéseket, azt gondolják, nem figyelnek rájuk, a férfiak, ha hallanak, azt gondolják, egyetértenek velük.A figyelem fenntartásában a legnehezebb az, hogy, ha beszélnek hozzánk, azt ne a saját, beépített szűrőinken keresztül halljuk. Sőt, ez praktikusan lehetetlen. Nagyon régről, kicsi gyerek korunk óta kialakultak előfeltevéseink a világ működéséről, és valahányszor valakit meghallgatunk, bekapcsolnak azok a beépült szűrőink, amelyekkel agyunk szelektíven csak azokat az információkat választja ki, amelyek igazolják előfeltevéseinket. Sokszor figyelmünk teljesen ki is kapcsol, ha a hallott információ konfrontációban van értékeinkkel, vagy teherbírásunkkal.Vannak tipikus esetek, amikor különösen nehéz figyelmünket fenntartani.Nehéz meghallgatni a panaszkodókat. Csak korlátokon belül vagyunk képesek mások panaszát befogadni. Egy idő után agyunk annyira túltelítődik, hogy már nem vagyunk képesek több energiát a panaszkodóra fordítani.Nehéz arra semlegesen figyelni, aki csalódottságát fejezi ki velünk szemben. Ha valaki kritikus velünk, azonnal bekapcsolnak védelmi szűrőink, hogy kiiktassák a figyelmet és ezzel a fájdalmat, amit az odafigyelés okozna.Nehéz odafigyelni beszélgetőtársunkra, amikor az agyunk a saját bajunkkal, feladatunkkal van túlterhelve. Ilyenkor szűrőink azért nem engedik át az információt, mert “fontosabb” feladatokra irányítják gondolatainkat.Kutatók szerint beszélgetés közben a “csak” szó beindítja figyelmi szűrőinket. Mindannyian tudjuk, hogy a “csak” után az következik, hogy beszélgetőtársunk miért nem ért egyet velünk.Másik ilyen figyelmet gátló kifejezés az “ezt te nem érted”. Ezután, ha még jön folytatás, az biztos, hogy kritika, amit már agyunk nem akar befogadni.Ha azt halljuk “sose figyelsz rám”, garantáltan beindulnak figyelmet gátló mechanizmusaink.Ha beszélgetőtársunk annyira aktívan magyaráz, hogy mi nem is jutunk szóhoz, a passzivitás ellankasztja figyelmünket, bármennyire is igyekeznénk fenntartani.Ha egy olyan intenzív és érzékeny beszélgetésben vagyunk, amiben próbálnánk a szót kicsit semlegesebb tónus vagy téma irányába terelni, de ebben beszélgetőtársunk nem partner, szintén nehezünkre esik figyelmünket bezárkózás nélkül fenntartani.Ha erőszakos, követelőző, ítélkező módon beszélnek hozzánk, figyelmi szűrőink gyorsan beindulnak és elváltoztatják, vagy kikapcsolják a hallottakat.Mindez megfordítva is érvényes, ha mi beszélünk másokhoz a fenti sémák szerint, előre láthatjuk hogy milyen hatást teszünk azokra, akik próbálnának minket meghallgatni! Szeretettel,Tomori Nóra, életvezetési tanácsadó, karriertanácsadó Likeolj...

tovább

Ellenállással csak megerősítjük azt, aminek ellenállunk

»Írta - - 2015. dec 10 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia, Karrier | 0 Hozzászólás

Ellenállással csak megerősítjük azt, aminek ellenállunk

Ha valamilyen ötletnek nagyon ellenállunk, az ellenállás csak még jobban felerősíti azt.Ha egy mozgalmat betiltanak, annál szélesebbre nő.Ha egy új munkahelyi javaslatnak ellenállunk, kitalálói annál szívósabban akarják. Ha hagyjuk kibontakozni, elhalhat.Ha kényelmesen tekintünk a feladatainkra, ellustulhatunk. Ha viszont kényelmetlen helyzetben érezzük magunkat, az produktívvá tesz.Ha dühösek és ellenségesek vagyunk valakivel, az illető közelebb kerülhet hozzánk, mint gondolnánk.Ha elnyomjuk valamilyen vágyunkat, annál erősebbé válik.Ha különös elszántsággal akarunk fogyókúrázni, annál többet gondolunk ételre, és sajnos nemcsak gondolunk…Ha elvesszük a gyerektől a játékát, hangosan fog sírni érte, míg ha meghagyjuk neki, pár perc után már nem is érdekli.Ha bármilyen energiát hagyunk ellenállás nélkül kibontakozni, kifulladhat és elhalhat magától.Az ellentétek tehát sokszor felerősítik egymást, ha nem hangsúlyozzuk az ellentéteket, enyhülést várhatunk.Hogyan használhatjuk fel tudatosan mindezt a munkában és az életben?Úgy, ha ügyesen kezeljük a minket érő erőhatásokat.Gyakorlat:Ha szeretnénk, hogy valami kellemes dologban hosszabb távon képesek legyünk kiteljesedni, akkor ne engedjük teljes mértékben át magunkat ennek. Így hosszabb távon életben tarthatjuk a lelkesedésünket és az örömünket.Ha olyan ötletet vetnek fel környezetünkben, ami nekünk nem nagyon tetszik, hagyjuk élni az ötletet, ne tápláljuk sem bátorítással, sem ellenállással. Várhatóan erejét fogja veszíteni, méghozzá a tudatos kontrollunk által.Sikeres fejlődést kívánok!Tomori Nóra, karriertanácsadó, életvezetési tanácsadó / life coachLikeolj...

tovább

A nehézségek a leghétköznapibb embert is felkészítik a kiválóságra

»Írta - - 2015. nov 30 in Blog, Karrier | 0 Hozzászólás

A nehézségek a leghétköznapibb embert is felkészítik a kiválóságra

Ha nagyon jól akarjuk végezni munkánkat, akkor számtalan nehézséggel kell szembenéznünk. Amint egyet leküzdöttünk, már ott várakozik a következő. És így tovább.Bármihez nyúlunk, bármilyen feladatba fogunk, sokszor falak, hátráltatások, értelmetlennek tűnő szabályok, ellentétes állásponton lévő munkatársak vesznek körül bennünket. A kérdés, hogy mindezeket hogyan kezeljük, nem attól függ, hogy milyen végzettségünk vagy képességünk van, hanem sokkal inkább azon, hogy milyen erős a motivációnk és mennyire vagyunk rugalmasak, nyitottak.Jusson eszünkbe, hogy minden dolog nehéz, mielőtt később könnyűvé válhatna. A nehézségek tehát nem maradnak meg örökké, mindig csak átmenetileg terhelnek bennünket.Sose veszítsük el az elszántságunkat a küzdelemre! GyakorlatVan olyasmi a munkánkban, amit túlságosan megoldhatatlannak, vagy nehezen megtanulhatónak érzünk? Jusson eszünkbe, hogy kitartással és rugalmassággal előbb-utóbb ez is egyszerűvé válik majd… És közben megint teszünk egy lépést a kiválóság felé.Sikeres karrierépítést kívánok!Tomori Nóra, karrier tanácsadó, életvezetési tanácsadó/life coach   Likeolj...

tovább

Videó interjú? Tegyünk jó benyomást!

»Írta - - 2015. nov 28 in Blog, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Videó interjú? Tegyünk jó benyomást!

Egyre elterjedtebb, hogy kamera előtt kell interjún szerepelnünk, például, ha külföldön keresünk állást vagy, ha potenciális vezetőnk távolról tud velünk beszélni. Szeretnénk úgy fellépni a kamera előtt, hogy ajánlatot kaphassunk. Ehhez adok ötleteket.Megjelenésünk:- Viseljünk olyan ruhát, ami nem fénylik, nem mintás, nem csíkos/kockás stb. mert az elvonja rólunk a figyelmet.- Kerüljük a vöröset és más drámai színeket.- Kerüljük a fehéret is, mert túl fényes lehet a kamerában, viseljünk inkább lágy színeket, mint a világoskék.- A háttérfal színe is szempont, öltözzünk attól elütően, hogy szép legyen a kontraszt, az is jó benyomást kelt.- Mossunk arcot a videó interjú előtt és nem árt egy kis mattító alapozó (férfiaknak is), hogy ne csillogjon az arcunk.- Férfiak fontos, hogy frissen legyenek borotválva, mert az apró borosta kamerában a megbízhatatlanság benyomását keltheti.- Szemüvegesek legjobb, ha leveszik a szemüveget, hogy jól látszódjon a tekintetük, ne tükröződjön a lencse.Testbeszéd- Egyenesen üljünk egyenes támlájú széken. Így koncentráltnak, energikusnak, és kompetensnek fogunk látszani.- Kerüljük kezünkkel a széles mozdulatokat, és beszéljünk természetesen.- Gyakran mosolyogjunk.- Tartsunk szemkontaktust a kamerával. Tekintsünk rá úgy, mintha olyan emberre néznénk, akit kedvelünk.- Figyeljünk mozdulatainkra. Lábunk hintáztatását kezünk tördelését, hajunk érintését és más szembetűnő idegességi jeleket a kamera felnagyít.Sikeres videó interjút kívánok!Tomori Nóra, karrier tanácsadó, életvezetési tanácsadóLikeolj...

tovább

Öt ok, amiért az életrajzunkat elutasítják, vagy elfogadják…

»Írta - - 2015. nov 24 in Blog, Karrier | 0 Hozzászólás

Öt ok, amiért az életrajzunkat elutasítják, vagy elfogadják…

A többi közül kitűnő életrajzok íróit jobb eséllyel hívják be interjúra.Valószínű, hogy a toborzó munkatárs nem olvas végig minden önéletrajzot elejétől a végéig, mert nincs rá ideje.Ezért azt javaslom, a következő hibákat NE kövessük el. Idejét múlt célkitűzés megjelölésA vállalatok nem kíváncsiak arra, hogy mi pályázók mit szeretnénk kapni a cégtől. Csak az fontos nekik, hogy mit tudunk hozni, mit kaphatnak tőlünk! Információk sorrendjeHa már több, mint 2 év munkatapasztalatunk van, akkor a tanulmányok a CV végére kerüljenek, ne az elejére. Kivéve, ha úgy érezzük, tanulmányaink jobban eladhatnak bennünket, mint eddigi munkáink. Kiemelések, eltérő betűtípusokKiemeléseket csak minimálisan használjunk, betűtípusaink pedig legyenek egységesek és minél sztenderdebbek, mert az olvasónak nehéz lehet alkalmazkodni, és inkább félreteszi (különösen ne használjunk apró betűket és dőlt betűket) Személyes információk Hobbit, szabadidős tevékenységet csak akkor tegyünk a CV-be, ha úgy érezzük, nagyon releváns és az fog bennünket eladni a céghez. A CV olvasóját általában nem érdekli az ilyen típusú információ. Szakmai tapasztalatAz a célunk, hogy felkeltsük a toborzó munkatárs figyelmét, és meggyőzzük, be kell minket hívnia interjúra. Ennek nagyon jó módja például, ha megadunk adatokat eredményeinkről.Sikeres önéletrajzírást kívánok!Tomori Nóra, karrier tanácsadó, életvezetési tanácsadóLikeolj...

tovább

Hogy mutassuk meg, hogy megfelelünk a várható jövőbeli foglalkozások kihívásainak?

»Írta - - 2015. nov 19 in Blog, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Hogy mutassuk meg, hogy megfelelünk a várható jövőbeli foglalkozások kihívásainak?

A munkahelyek és a munkafolyamatok folyamatosan változnak. Emiatt korábban megtanult készségeink egy része elavulttá, szükségtelenné válik, újakra van szükségünk.Vannak azonban olyan készségek, amik soha nem válnak elavulttá és amiket a munkaadók kiemelten keresnek. Ez független attól, hogy attól, hogy tanár, mérnök, orvos vagy asszisztens a foglalkozásunk. Hozzáállás, együttműködési készségA legtöbb vezető úgy látja, hogy a munkahelyeken igényelt technikai ismereteket meg lehet tanítani, de a jó hozzáállást nem. Valaki úgy fogalmazott, hogy bárkinek megtanítja a java-t, de például a tiszteletadás hajlandóságát nem képes tanítani. Nevezhetjük kommunikációs készségnek, asszertivitásnak is. Az a képesség, hogy valaki anélkül tudjon részt venni egy szakmai vitában és anélkül tudja sikeresen képviselni az álláspontját, hogy támadóan, arrogánsan lépjen fel. Logikusság és informatikai ismeretekA képesség, hogy különféle szoftverekben gyorsan eligazodjunk és legalább olyan alapvető programozási képességünk legyen, hogy a szoftvereket az igényeinkhez tudjuk igazítani. Az is minden létező munkahelyi funkcióban hasznos, hogy eligazodjunk döntéshozási ábrákon, gyorsan kiismerjük magunkat táblázatokban. Nagy tömegű információban való kiigazodásSoha nem látott mennyiségű információ áll rendelkezésünkre mindenről. Vállalatokról, stratégiákról, elméletekről, termékekről. Kérdés, hogy mennyiben vagyunk képesek a rengeteg információ mélyére ásni, kielemezni és rájönni, milyen algoritmusok mentén alakítható mindez profittá.Ha munkakeresésben vagyunk, érdemes átgondolni, hogyan győzhetjük meg leendő munkaadónkat fenti képességeinkről.Sikeres álláskeresést kívánok!Tomori Nóra, karrier tanácsadó/karrier coach, életvezetési tanácsadó Likeolj...

tovább

Munkahelyet változtassunk, vagy foglalkozást?

»Írta - - 2015. nov 16 in Blog, Karrier | 0 Hozzászólás

Munkahelyet változtassunk, vagy foglalkozást?

Egy egyszerű munkahely-változtatás is kimerítő feladat, hát még ha foglalkozásunkat is “le szeretnénk cserélni”.Munkahelyet leginkább azért változtatunk, mert többet szeretnénk keresni, vagy mert más emberek között szeretnénk dolgozni, vagy talán mert kielégítőbb feladatra vágyunk.Honnan tudhatom viszont azt, ha tényleg érdemes a foglalkozásom helyett is másikat keresni?Vegyünk példaként egy könyvelőt, aki marketing elemző szeretne lenni. Honnan tudhatja, hogy valóban megalapozott a vágya?- Ha például nem tud “nem foglalkozni” az új érdeklődés tárgyával. AHa azon kapja magát, hogy rendszeresen marketing piaci tendenciákat figyel. Vagy például azt veszi észre, hogy valahogy mindig a marketing elemző álláskiírásokat tanulmányozza részleteiben.- Ha úgy érzi, hogy túl sok elviselhetetlenül érdektelen munkanap követi egymást pályafutásában. Ha semmi új és érdekes nem jön már szembe.- Ha túl sok túl érdekes munkalehetőséget fedez fel, aminek semmi köze a mostani munkájához. Amikor azon kapja magát, hogy rendszeresen álmodozik a konkrét másik foglalkozásról.Persze minden változtatás – és ez a jó irányúakra is igaz - rengeteg aggodalommal és kétséggel, sőt akár szomorúsággal tölt el bennünket. Akkor is lesznek bennünk félelmek, ha valóban elhatároztuk magunkat a változtatásra. Úgyhogy ne lepődjünk meg ha erős érzelmek és bizonytalanság kerítenek hatalmukba.Beszélgessünk megbízható barátunkkal, mentorral, vagy tanácsadóval, hogy tisztán láthassuk helyzetünket, bizonyságát vegyük annak, hogy valóban jó döntést hozunk.Sikeres változtatást kívánok!Tomori Nóra, karrier tanácsadó/karrier coach, életvezetési tanácsadóLikeolj...

tovább

Öt dolog, amivel NEM tartozunk cégünknek

»Írta - - 2015. nov 12 in Blog, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Öt dolog, amivel NEM tartozunk cégünknek

Előző bejegyzésemben összeszedtem, mivel tartozunk cégünknek, vannak dolgok viszont, amivel azonban nem tartozunk.A régi világban volt “munkaidő”. Az emberek reggel elmentek dolgozni, majd délután öt óra körül összepakoltak és hazamentek. Ha valami nagyon sürgős volt, fél hatig maradtak.Ennek vége. Eleve tovább dolgozunk, majd hazavisszük a maradékot.A fürdőkádban és a vacsoraasztalnál azon gondolkodunk, hogyan oldjunk meg egy nehéz ügyfél-problémát. A hétvégét azzal töltjük, hogy megpróbáljuk utolérni magunkat e-mailjeink megválaszolása terén.Vezetőink elvárják, hogy fontos családi kötelezettségeinket elnapoljuk az épp felmerülő feladat miatt.Rajtunk áll, hogy felállítjuk-e saját énvédő határainkat.Erre akkor leszünk képesek, ha el tudjuk dönteni, mi az, ami valóban az elkötelezettségünket mutatja, mi nem.EgészségünkA mai világban, ahol eltűnt a munkaidő, ahol mindig készenlétben kell állnunk, hajlamosak vagyunk testünket és magánéletünket elhanyagolni.Ne menjünk betegen dolgozni, maradjunk otthon pár napot, hogy rendbe jöjjünk, és újra formában lehessünk.Esti, hétvégi programjainkMondjuk meg vezetőinknek, hogy “nem tudunk” éjszakáig maradni, amikor olyan betervezett programjaink vannak, amik fontosak nekünk.Meg nem érdemelt hűségHa felhív egy fejvadász és nagyon jó lehetőségről beszél, jogunk van meghallgatni. Jogunk van a magunk és családunk érdekeit előbbre helyezni munkáltatónkénál.A lelkünkNem kell másféle embernek mutatnunk magunkat, mint akik valójában vagyunk. Ha éjjel arra ébredünk, hogy nem bírunk elviselni egy kollégát, munkafolyamatot, változást, döntést, akkor inkább menjünk! Egy életünk van, néha válaszúthoz érünk és muszáj választanunk. Ne vesztegessük az időnket olyanokra, akik nem értékelnek bennünket.Sikeres karrier utat kívánok!Tomori Nóra, karrier tanácsadó, életvezetési tanácsadóLikeolj...

tovább

Az empátia hatalma

»Írta - - 2015. okt 12 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Az empátia hatalma

“Biztosra veheted, hogy bárki akivel találkozol, kemény csatát vív. Légy kedves.”               Ian MaclarenEgyre többen beszélnek manapság az empátiáról és egyre többen állítják büszkén: empatikusnak érzik magukat. Belebújni valaki más cipőjébe, hát nem egyszerű, és minél inkább szemben érezzük magunkat vele, annál nehezebb. Pedig empátia nélkül nincs jó kommunikáció.Munkahelyi és magánéleti környezetünkben egyaránt szinte szünet nélkül szembesülünk olyan helyzetekkel, amikor úgy válhatunk elfogadottabbá, befolyásosabbá, jobb tárgyalópartnerré, vagy éppen szerethetőbbé, ha képesek vagyunk a másik ember szemszögéből is megvizsgálni a dolgokat.Gyakoroljuk minél többet, hogy többféle szempontból, több résztvevő perspektívájából is áttekintsünk egy-egy kérdést. Így nemcsak rugalmasabbá, nyitottabbá válhatunk, hanem jobb érvek is eszünkbe juthatnak, olyanok, amik a tárgyalópartnert várhatóan jobban meggyőzik.GyakorlatGondoljunk valakire, akivel nap, mint nap kapcsolatban állunk, vagy olyan valakire, akivel nehezen jövünk ki.Csukjuk be a szemünket. Képzeljük azt, hogy mi vagyunk az az ember. Beszéljünk, mozogjunk, gondolkodjunk úgy, mint ő.Képzeljük azt, hogy az ő érzéseit érezzük, és az ő elfogult gondolatai bennünk vannak.Gondoljuk azt, hogy bennünk vannak az ő emlékei, tapasztalatai, vágyai.Ezután gondoljunk arra, vajon milyen érvekkel győzhető meg egy adott probléma megtárgyalása során.Sikeres gyakorlást kívánok!Tomori Nóra, karrier tanácsadó, életvezetési tanácsadóLikeolj...

tovább

Öt dolog, amivel valóban tartozunk cégünknek

»Írta - - 2015. Sze 07 in Blog, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Öt dolog, amivel valóban tartozunk cégünknek

Öt dolog, amivel valóban tartozunk cégünknek A régi világban volt “munkaidő”. Az emberek reggel elmentek dolgozni, majd délután öt óra körül összepakoltak és hazamentek. Ha valami nagyon sürgős volt, fél hatig maradtak.Ennek vége. Az emberek tovább is dolgoznak, majd hazaviszik a maradékot.A fürdőkádban és a vacsoraasztalnál azon gondolkodunk, hogyan oldjunk meg egy nehéz ügyfél-problémát. A hétvégét azzal töltjük, hogy megpróbáljuk utolérni magunkat e-mailjeink megválaszolása terén.Vezetőink elvárják, hogy fontos családi kötelezettségeinket elnapoljuk az épp felmerülő feladat miatt.Rajtunk áll, hogy felállítjuk-e saját énvédő határainkat.Erre akkor leszünk képesek, ha el tudjuk dönteni, mi az, ami valóban az elkötelezettségünket mutatja, mi nem.Minden nap adjuk a legjobbatHa nem szeretjük munkánkat, keressünk másikat, de közben ne hanyagoljuk el meglévő feladatainkat, tartozunk ennyivel munkahelyünknek és magunknak.A munkavállaló dolga, hogy minden nap a legjobb formáját nyújtsa, a vezetőé pedig az, hogy jó okot adjon munkatársainak arra, hogy másnap is be akarjanak jönni.Kreatív megoldásokA munka lényege a problémamegoldás. Eközben naponta tanulunk valami újat. Még a legunalmasabb munkafajtába is belevethetjük magunkat teljes szívvel és kreativitással.Az igazságTartozunk annyival, hogy elmondjuk vezetőinknek az igazságot a munkahelyen történtekről. Ha elég bátrak vagyunk ahhoz, hogy fölfelé nyíltan kommunikáljunk, attól csak erősödünk.Tulajdonosi szemléletHa miénk lenne a cég, mi is azt szeretnénk, hogy az ügyfelek, az eszközök stb. gondosan legyenek kezelve. Tegyük ezt alkalmazottként is.Ne szidjuk cégünket.Lehet, hogy kiégtünk munkánkban, de ne szidjuk a céget! Az nem old meg semmit, inkább keressünk másik munkát, ami felüdíthet!A következő bejegyzésben összeszedem mivel NEM tartozunk cégünknek.Sikeres karriert kívánok!Tomori Nóra, karrier tanácsadó, életvezetési tanácsadóLikeolj...

tovább

Erős személyes márkák elkerülik a kiégést

»Írta - - 2015. aug 21 in Blog, Karrier | 0 Hozzászólás

Erős személyes márkák elkerülik a kiégést

A kiégés gyakorlatilag általános dolog! Egyre több munkát egyre kevesebb erőforrással kell elvégezni. Lehet, hogy mégis elkerülhetjük? Hogyan?1. Vezetői odafigyeléssel. Ha a vezető foglalkozik munkatársai jóllétével. Ha maga is példát mutat jó időbeosztással, szabadságok kivételével anélkül, hogy folyamatosan a távolból dolgozzon. Azzal, ha neki is van élete a munkán kívül. Határidő előtti utolsó pillanatban kiadott munkák elkerülésével.2. Prioritások fenntartásával. Mint tudjuk, az a fontos feladat, amit a fontos emberek annak tartanak. Azt tegyük meg azonnal. És ne felejtsük, magunk is fontos emberek vagyunk, nekünk pedig a család, barátok is fontosak. Foglalkozzunk velük is még ma!3. Húzzuk meg a határainkat! Határozzuk el, hogy időben hazamegyünk. Ha vezetőnk estefelé azonnali feladatot ad, mondjunk udvariasan nemet. “Sajnálom, ez ma már nem fog menni, ezzel kezdek holnap.”Sikeres munka-magánélet egyensúlyt kívánok!Tomori NóraLikeolj...

tovább

Figyeljünk személyes márkánkra a mindennapokban!

»Írta - - 2015. aug 19 in Blog, Karrier | 0 Hozzászólás

Figyeljünk személyes márkánkra a mindennapokban!

Nehéz mások fejében olvasni, nehéz tudni, mit gondolnak kollégáink valójában.Vannak mindenesetre olyan apróságok, amiket minden nap megtehetünk márkánk építéséért.1. Legyünk pontosak, vagy érjünk oda korábban! Ha 10 perccel korábban érkezünk, az emberek motiváltaknak, lelkeseknek, tenni akaróknak fognak látni bennünket. Ha 10 percet késünk, hanyagnak tűnhetünk.2. Kerüljük a cég, főnök, szervezők, ügyfelek kritizálását! Inkább adakozzunk elismerésekkel, valahányszor csak okot látunk rá. Ez tesz vonzóvá bennünket.3. Tartsuk be a határidőket! Ne kérjünk halasztást, ne kelljen magyarázkodnunk.4. Találjuk meg a módját, hogy az elvárásoknál kicsit jobban teljesítünk! Sose csak a minimumot nyújtsuk!5. Tartsuk be a szabályokat! Ne mindig pont mi legyünk azok, akik valahogy nem tartják be a szabályokat. Ha nem értünk egyet valamelyikkel, inkább igyekezzünk megvitatni és megváltoztatni, mint egyszerűen mellőzni. Talán vagánynak tűnnek a szabályokra fittyet hányók, de sokan nem önszántukból távoznak…Sikeres márkaépítést kívánok! Tomori NóraLikeolj...

tovább

Hogy építsük újra személyes márkánkat, ha hibáztunk?

»Írta - - 2015. aug 17 in Blog, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Hogy építsük újra személyes márkánkat, ha hibáztunk?

Mindenki elkövet hibákat. Legjobb felvállalni és gyorsan továbblépni.Hogyan?1. A rossz hírek az idő múlásával rosszabbakká válnak. Ismerjük el azonnal, ha hibáztunk. Keressük meg, akit érint. Igyekezzünk kijavítani.2. Ápoljuk a kapcsolatot. Kérjünk elnézést, a hibák nyílt felvállalása és a bocsánatkérés sokszor még javít is kapcsolatunkon adott kollégánkkal.3. Értsük meg, miért szúrtuk el, tanuljunk belőle. A legtöbb ember a hibáiból többet tanul, mint a sikereiből. Az is jusson eszünkbe, mennyi találmány született hibákból…4. A legfontosabb: bocsássunk meg magunknak!Sikeres márkaépítést kívánok!Tomori Nóra, karrier tanácsadó, életvezetési tanácsadó    Likeolj...

tovább

Belső beszédünk szerepe sikerünkben

»Írta - - 2015. aug 11 in Blog, Boldogság, Karrier | 0 Hozzászólás

Belső beszédünk szerepe sikerünkben

Robert Kiosaki befektető, üzletember, “milliárdosok tanárának” nevezik.Tanácsa: “Ne hagyd, hogy a vesztes nyerjen!”Mindannyian mantrázzuk magunknak meggyőződéseinket, és gondolatainknak teremtő ereje van. Ha negatív gondolatokat dédelgetünk magunkban (pl. ez úgysem fog menni), tudattalanul is szabotáljuk saját sikerünket. Jellemzően sokkal több negatív gondolatot fogalmaznak meg maguknak az emberek, mint pozitívat, ezzel magukat húzzák a sikertelenség irányába. Kiosaki tanítása szerint a pozitív gondolatok mantrázása már önmagában megnöveli sikerességünket. Mondjuk azt, “ha másoknak úgysem fog menni, akkor annál inkább menni fog nekem…”Reggelente gondoljunk ilyeneket:Örülök annak, hogy…Azt szeretném, hogy megtörténjen velem ez…Ezt szeretném az életben…Ennyit akarok keresni…Ezek a jó dolgok történtek velem…Ezeket az elismeréseket akarom begyűjteni…Erről akarok ismert lenni…Hiszek magamban… Ha tudatosan törekszünk arra, hogy jó dolgokra koncentráljunk, jobban is fogjuk érezni magunkat és sikeresebbek is leszünk. Sok sikerességet kívánok, Tomori NóraLikeolj...

tovább

Hogyan maradjak sikeres a munkámban?

»Írta - - 2015. aug 03 in Blog, Karrier | 0 Hozzászólás

Hogyan maradjak sikeres a munkámban?

  Ha elég szerencsések vagyunk ahhoz, hogy sikeresnek érezzük magunkat a munkánkban, nyilván pontosan tudjuk, mennyi nehézséget kellett leküzdenünk, hogy idáig jussunk. Ezt valószínűleg nem akarjuk újra átélni. Ehhez viszont “fenntartási költséget” kell fizetnünk. Az egyik legfontosabb kérdés, hogyan tudjuk fenntartani az összhangot a sikeresség és aközött, hogy azt csináljuk, amit szeretünk, és amiben jók vagyunk. Mi is folyamatosan változunk és a feladataink is várhatóan változnak majd. Méghozzá többnyire olyan irányban, amire pont nem számítottunk. Még, ha nem is változtatunk radikális módon, új módszerek, eszközök jönnek, és egy-egy új feladat másfajta gondolkodást igényel. Egy idő után pedig úgy érezzük, már nem annyira kielégítő, nem annyira hozzánk való, amit csinálunk. Mit tehetünk? Időről időre megvizsgálhatjuk, hol tartunk, mielőtt túlságosan eltávolodnánk attól, ahol lenni szeretnénk. Néhány ötlet: Kapcsolat - Nagyon határozottan döntsük el, milyen kritériumok számítnak nekünk, és csak olyan szempontokat vegyünk figyelembe, amik NEKÜNK SZEMÉLYESEN fontosak! Nem számít mit gondolnak, vagy szerintünk mit gondolnának mások! - Tegyünk a naptárunkba konkrét napokat, hogy pl. félévente számot vetünk azzal, azt csináljuk-e amit szeretnénk, illeszkedik-e munkánk ahhoz, amiben jók vagyunk, úgy érezzük-e, jó irányban haladunk. - Határozzuk el, mit kell tennünk azért, hogy a saját utunkon járhassunk. Apró lépésekre gondoljunk, ne drámai változtatásokra. Példaként egy kérdéslista, amit időnként elővehetünk: - Mit tartok fontosnak az életben? Mik a legfontosabb értékek a számomra? Változtak-e ezek? A karrierem hogyan támogatja az életcéljaimat? - Értékeljem a karrier-célomat és azt, hogy mit teszek érte. Változtassak-e valamit? - Milyen erősségeimre, készségeimre akarok építkezni és valójában mennyire használom ki ezeket? - Mi lenne az a három szó, amiben összefoglalhatnám, hogy pl. ebben az évben mit szeretnék elérni? Hogyan támogatja ezt a munkám? Kell-e valamit változtatnom? - Vannak-e olyan hiányosságaim, amiket a céljaim érdekében fejleszthetnék? Hogyan? Mit fogok konkrétan tenni? Bármilyen szempont szerint értékelhetjük az életutunkat és sokféle úton járhatunk, mindössze azt az egy vezérelvet kövessük, hogy csak a saját szempontjainkat tekintsük szem előtt, ne foglalkozzunk azzal, hogy mások mit szólnak, mit gondolnak…! Sikeres önmegvalósítást kívánok! Tomori Nóra Likeolj...

tovább

Milyen munkában lehetnék a boldog?

»Írta - - 2015. aug 01 in Blog, Karrier | 0 Hozzászólás

Milyen munkában lehetnék a boldog?

Ez a kérdés szinte mindenkit foglalkoztat. Olyan munkában lehetünk boldogok, amiben a természet-adta erősségeinket és tehetségünket kamatoztathatjuk. Családi és iskolai beidegződések nyomán a legtöbb ember arra törekszik, hogy azokat a készségeit fejlessze, amiben hiányosságokat érez. A vállalati szervezetekben is sokszor a gyengeségek fejlesztésére törekednek. Ha valakinek kommunikációs problémái vannak, elküldik egy 6 órás tréningre. Ettől pedig nem biztos, hogy jobban fog kommunikálni. Szerencsésebb, hatásosabb és nem utolsó sorban motiválóbb dolog, ha arra fókuszálunk amiben jók vagyunk és azt tovább erősítjük. KapcsolatUgyanez érvényes munkatársaink képzésére is. Ne felejtsük, hogy ha valamivel elkezdünk foglalkozni, az felerősödik. Ha a problémával foglalkozunk, a probléma erősödik fel. Legalábbis azáltal, hogy fókuszálunk rá. Ha a tehetségünkre koncentrálunk, a tehetségünk erősödik fel. Mindig a pozitív energiák építenek belső motivációt, elkötelezettséget és jó csapatot is. Minél inkább a problémás területek fejlesztésén görcsölünk, annál kevesebb energiánk marad erősségeink megélésére. Figyeljük meg, mik a természetes erősségeink. Ezekre koncentrálva és ezeket fejlesztve teremthetjük meg a belülről motiváltság, és a sikeresség érzését. Ha bizonytalanok lennénk afelől, hogy miben rejlik természetes tehetségünk, gondoljunk vissza, milyen környezetben, elfoglaltságban, játékban, időtöltésben éreztük jól magunkat már gyerekkorunkban is és azóta is, milyen tantárgyakat szerettünk az iskolában, mit szerettünk csinálni a szünetekben, miben szerettünk elmerülni, milyen tudomány, művészet, alkotás, mozgásforma állt közel hozzánk, milyen szerepet vállaltunk fel szívesen a családunkban, a barátaink között, az osztályban, az iskolai táborokban, hogyan oldottunk meg nehéz problémákat, milyen eszközök váltak be, stb. Mindezek segíthetnek abban, hogy rájöjjünk, mik a természetes vonzódásaink, milyen lehet az egyéniségünkhöz és képességeinkhez legjobban illeszkedő tevékenység és környezet. Amit újra és újra megtapasztalok ügyfeleim esetében, hogy saját maguk elől is rejtett képességekre derül fény egy alapos vizsgálódás nyomán. Sikeres karrier építést kívánok! Tomori Nóra Likeolj...

tovább

Új munkahely, új beilleszkedés…2

»Írta - - 2015. Júl 20 in Blog, Karrier | 0 Hozzászólás

Új munkahely, új beilleszkedés…2

Mindannyian kategorizálunk, címkézünk, minősítünk és az első benyomásaink alapján hosszútávra szóló véleményt alkotunk. Hát igen, így vannak ezzel mások is velünk kapcsolatban. Vigyázzunk tehát nagyon azokkal a bizonyos első benyomásokkal, amiket új munkahelyünkön teszünk. Szerencsére a legtöbb pozícióban nem hivatalosan, sőt kimondatlanul is megadatik az a kezdeti időszak, amikor még nem várják tőlünk, hogy mindent tökéletesen előremozdítsunk. De az biztos, hogy figyelnek bennünket. Ezért igyekezzünk tudatosan jó üzeneteket küldeni magunkról. Ebben a bejegyzésemben további gondolatokat írok, mire érdemes az első hetekben figyelnünk. Vállalati kultúrába ássuk bele magunkat. Derítsünk ki mindent, amit csak lehet a sorok között olvasható dolgokról. A szokásokról, kapcsolódásokról, derítsük ki, kik a véleményformálók, mit hogyan szokás csinálni, mit szeretnek, mit nem szeretnek, szokás-e kimenni ebédidőben, milyen stílusban kommunikálnak, hogyan hívnak össze, tartanak értekezleteket, kik az elfogadottak, kiinek mekkora súlya, szava van a szervezetben. Kerüljük a belső politikát, maradjunk ki a pletykákból. Később valószínűleg elkerülhetetlen lesz a “részvétel”, mert emberek vagyunk, de amíg tökéletesen ki nem ismertük magunkat a szervezetben és meg nem találtuk a helyünket, addig csak árthatunk magunknak vele. Vegyünk részt az informális együttlétekben. Vegyünk részt a céges sportolási lehetőségeken, a csapat sörözésén, igyekezzünk jó kapcsolatokat kialakítani, akivel csak lehet. Minimalizáljuk a magánbeszélgetéseket, magánügyeink intézését. Áldozzuk ezt a pár hetet a tanulásra, a fókuszált munkára. Ne keltsük azt a benyomást, hogy csak részben vagyunk “jelen”. Többet hallgassunk, mint amennyit beszélünk. Nagyon fontos, és sokaknak nehéz. Nem kelt jó benyomást, ha valaki “máris okoskodik”. Pláne, ha azt a benyomást is kelti, mintha mindig a középpontban akarna állni. Már a legelején kezdjük el feljegyezni a sikeres munkáinkat. Jól fog jönni később, ha ki kell állnunk magunkért, ha teljesítményünket értékelik, ha fizetésemelést kérünk, és nem utolsó sorban, ha majd egyszer új állás után nézünk. Mutassuk ki, mennyire értékeljük mások segítőkészségét. Köszönjünk meg minden segítséget,értékeljük mások erőfeszítését, hogy velünk foglalkoznak. Találjunk mentort. Keressünk valakit, aki feltehetőleg hosszabb távon is segíthet nekünk előrejutni a szervezetben. Vigyünk valamit, amivel megkínálhatjuk munkatársainkat. Apró keksz, csoki, gyümölcs, valami, ami látszólag véletlenül épp nálunk van, segítségünkre van abban, hogy másokat megkínálva, közelebbi kapcsolatokat építhessünk ki. Legyünk jóban a számítás technikussal. Valószínű, hogy sok technikai problémánk lesz az elején, fontos, hogy szívesen segítsen nekünk. Használjuk ki a kiskonyhát, a kávézás perceit. Szépen sorban hívjuk el munkatársainkat kávéra, a kiskonyha a legjobb hely a beszélgetésre, ismerkedésre. Sose szidjuk az előző munkahelyet, az előző főnököt. Önkéntelenül azt gondolnák rólunk, itt is túl kritikusak leszünk. Sikeres beilleszkedést kívánok! Tomori Nóra Likeolj...

tovább

Új munkahely, új beilleszkedés…1

»Írta - - 2015. Júl 17 in Blog, Karrier | 0 Hozzászólás

Új munkahely, új beilleszkedés…1

Mindannyian kategorizálunk, címkézünk, minősítünk és az első benyomásaink alapján hosszútávra szóló véleményt alkotunk. Hát igen, így vannak ezzel mások is velünk kapcsolatban. Vigyázzunk tehát nagyon azokkal a bizonyos első benyomásokkal, amiket új munkahelyünkön teszünk. Szerencsére a legtöbb pozícióban nem hivatalosan, sőt kimondatlanul is megadatik az a kezdeti időszak, amikor még nem várják tőlünk, hogy mindent tökéletesen előremozdítsunk. De az biztos, hogy figyelnek bennünket. Ezért igyekezzünk tudatosan jó üzeneteket küldeni magunkról.   Sose késsünk az első napokban, hetekben. Ha mindjárt az elején késnénk, nemcsak pontosságunkat, de megbízhatóságunkat is megkérdőjelezik és a vélemény talán örökre be is ég vezetőink, kollégáink gondolkodásába. Hiszen mások mindig annyira fognak minket komolyan venni, amennyire mi komolyan vesszük szerintük magunkat. Legyünk nagyon nyitottak és lelkesek. Igyekezzünk minden munkán kívüli problémát otthon hagyni, mosolyogni, nyugodtnak látszani, és ne mondjunk nem-et semmire. Vigyázzunk az öltözködéssel. Megoszlanak a vélemények arról, hogyan érdemes megjelennünk az első napokban. Az elején még nem ismernek bennünket, csak a felszínt látják, véleményüket tehát például tudatos öltözködésünkkel formálhatjuk. A csapathoz tartozás, a közösségbe illeszkedés szempontjából mindig az a hasznos, ha a lehető legsemlegesebben, a többiekhez hasonló stílusban öltözünk, érdemes minden feltűnést elkerülni. Másrészről azonban, minél üzletiesebben jelenünk meg, annál komolyabban vesznek bennünket, annál nagyobb szakmai és emberi tekintélyt vívhatunk ki magunknak. Az elegáns megjelenés üzenete a megbízhatóság, a komolyság. Az érzékeny egyensúlyt belülről, egyéniségünkből kiindulva érdemes megtalálni. Gyorsan tanuljuk meg a neveket. Az emberek úgy érzik, fontosak, értékesek, jó érzést okoz számukra, ha a nevükön szólítják őket. Szimpatikusnak tartják azt az embert, megadja ezt nekik. Ha tudjuk, hogy nem csalhatatlan a névmemóriánk, készítsünk térképet íróasztalokkal, helyekkel, nevekkel. Ne féljünk kérdezni és segítséget kérni. Felejtsük el, hogy már az első nap valamit bizonyítanunk kéne, hasznosabb a nyitottság, elfogadás, befogadás, figyelem. Ráadásul az emberek többsége szeret segíteni és szimpatikusnak tartja, ha valaki segítséget kér, elfogad. Kérdezzünk, figyeljünk és ne féljünk visszakérdezni, ha az információ zavaros. Az általános félelmekkel ellentétben, nagyon is jó benyomást keltünk, ha mindig értelmezzük, tisztázzuk a nekünk elmondottakat. Bátran jegyzeteljünk. Annyi információ ér utol az első napokban, hogy biztosan nem tudunk mindent megjegyezni. Jegyzeteink sokat segítenek nekünk később. És menjünk el minden orientációs előadásra, sokat segít az eligazodásban. Legyünk kezdeményezőek. Az első nap talán kevés munkát bíznak ránk. Ne üljünk unatkozva, inkább kérdezzünk meg másokat, miben segíthetünk. Biztosan lesznek olyanok, akikre jó benyomást teszünk azzal, hogy leveszünk valamit a vállukról. Vagy legalább megpróbáljuk. Mindent igyekezzünk kideríteni az új munkahelyünkről. Olvassunk el mindent, ami fellelhető, olvassuk el a céges jelentéseket, tanuljuk meg a termékeket, vevőket, eljárásokat, tanuljunk az emberekről, piacokról. Következő bejegyzésemben további gondolatokat írok. Sikeres beilleszkedést kívánok! Tomori Nóra     Likeolj...

tovább

Sikeres interjú, de hogyan?

»Írta - - 2015. Júl 17 in Blog, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Sikeres interjú, de hogyan?

Egy állást csak egy ember tud elnyerni, hiába vannak sokan, akik minden szempontból megütik a mércét.Ezért nem érdemes pont ugyanazt a benyomást tennünk, amit mindenki más…Mindannyian hallottuk már a kérdést: “Miért pont Önt válasszuk ki a pozícióra?”A tipikus válasz így hangzik: “Mert megvan a képzettségem, a tapasztalatom, keményen tudok hajtani, és mindig eredményesen dolgozom.”Pedig azt szeretnénk elérni, hogy ne vesszünk el az álláskeresők tengerében, akiket a vezetők elkeseredetten próbálnak egymástól megkülönböztetni…Sok éven át voltam HR vezető, és bevallom, előfordult, hogy annyi jelentkezővel találkoztam egy állás betöltése kapcsán, hogy esélyem sem volt mindenkire emlékezni… Ez persze bűntudattal töltött el, de attól még így volt. Jelentkezőként minél inkább követjük a szokásos “forgatókönyvet”, annál inkább bekerülhetünk az arctalan tömegbe…- Először is, nagyon készüljünk fel a cégből, de ne előre gyártott kijelentéseket/megállapításokat tegyünk, hanem ahhoz igazodjunk, ami szervesen illeszkedik az interjúhoz.-Másodszor, ne menjünk el interjúra kérdés-ötletek nélkül, de vigyázzunk, nem az előre kitalált kérdések a legjobbak, hanem azok, amelyek szervesen következnek az adott beszélgetésből. Pl. “Tehát ,ha jól értem, olyan szakembert keresnek, aki az értékesítés és a termelés-ütemezés közötti jobb kapcsolatot teremtené meg. Ezek szerint néha eltérések vannak a prioritások értelmezésében. Lehet, hogy vannak olyan vevői megrendelésekkel kapcsolatos szempontok, amiket a jelenlegi folyamatok nem vesznek figyelembe? Például a sürgősség tekintetében, vagy futó megrendelések ütemezésének változtatásaival kapcsolatban?”- Harmadszor, ne keressünk elkeseredetten visszajelzéseket és non-verbális üzeneteket beszélgetőpartnerünk arcán, mert azzal elbizonytalanítjuk és bezárjuk magunkat. Ne az legyen a célunk, hogy az interjúztatónak bármi áron megfeleljünk, attól gyengébbnek látszunk. Belülről legyünk meggyőződve arról, hogy valóban pont mi vagyunk a legjobb választás.Sikeres álláskeresést kívánok!Tomori NóraLikeolj...

tovább

Öt dolog, amivel elszúrhatjuk munkahelyi sikerünket

»Írta - - 2015. Júl 10 in Blog, Karrier | 0 Hozzászólás

Öt dolog, amivel elszúrhatjuk munkahelyi sikerünket

 A vállalati alkalmazottak közül sokan gondolkodnak azon, miért is ne kezdhetnének saját vállalkozásba, hiszen maguk uraiként dolgozhatnának…Csakhogy legtöbbször ezek a gondolatok örökre csak álmok maradnak, viszont úgy rátelepszenek a dolgozó ember gondolataira, hogy lerontják munkahelyi lelkesedését és teljesítményét. Hogyan?1. Kezdünk mindent kritizálni, mintha mi jobban tudnánk…Álmainkban elvágyódunk, magánvállalkozást tervezgetünk, és egyre kritikusabbakká, destruktívabbakká válhatunk. Sajnos, a legbiztosabb rossz hatás az, hogy “negatív” embereknek fognak látni minket, jó hírünk esik áldozatul. Ezzel elvágjuk előrejutásunk útját is, mert a legtöbb vezető kerüli a “negatív” emberek előléptetését.2. Kritikusságunk miatt elromlanak kapcsolataink kollégáinkkal, a többi területek dolgozóival, főnökünkkel, a HR-rel, stb.Ez tudatalattink műve, ami azért láttatja velünk a többieket negatívan, mert vágyainkat tükrözi, és azok megvalósítására motivál.3. Elhatározzuk, hogy csak azt tesszük meg, amit kérnek tőlünk, se többet, se kevesebbet.A legtöbb munkahelyen erős verseny van a munkatársak között, harcolnak az előrejutásért a fizetésemelésért, az elismerésekért, stb. Ha nem próbálunk többet nyújtani az elvártnál, nagyon hamar a sor végén találjuk magunkat, és ekkor beindul a negatív spirál, elkezdünk kevesebbet tenni a vártnál, hiszen nem értékelnek bennünket…4. Másokat is próbálunk meggyőzni negatív nézeteinkről.Másoknak is negatívan beszélünk a cégnél történő dolgokról, negatívan nyilatkozunk mindenről. Azt gondoljuk, ők is hasonlóképpen vélekednek majd. Ehelyett viszont arra a meggyőződésre jutnak, hogy megkeseredett, hitel és bizalomvesztett emberek vagyunk, akikre már nem kell /nem lehet számítani.5. A rossz még rosszabbá válikÉvek telnek el negatív spirálban, és a végén már nem marad más választásunk, mint távozni a cégtől, és akár nyitva is lenne az út a magánvállalkozás felé. Ekkor már azonban a távozás nem teljesen önkéntes, és nem a “meg tudom csinálni”, hanem az “azért sem vagyok képtelen rá” hozzáállást tükrözi.Cikkem üzenete, hogy, ha megfordul a fejünkben a magánvállalkozás ötlete, akkor ne töltsünk éveket annak dédelgetésével, hanem döntsünk. Vagy vegyük fel az alkalmazotti mentalitást és teljes gőzzel arra koncentráljunk, vagy tegyük magunkévá a vállalkozói mentalitást és vágjunk bele.A lényeg, hogy ne valami más után sóvárogjunk, hanem ott és abban legyünk lelkesek, amit választunk.Sikeres választást kívánok!Tomori NóraLikeolj...

tovább

ELKERÜLÉS – ROSSZ STRATÉGIA

»Írta - - 2015. jún 30 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

ELKERÜLÉS – ROSSZ STRATÉGIA

Az elkerülő magatartás, mint probléma-megoldási stratégia gyakran gyerekkorban alakul ki azért, hogy kisgyerekként képesek legyünk súlyos, vagy fájdalmas tapasztalatok elviselésére.Hatásos “fájdalomcsillapító”, ugyanakkor kétélű fegyver. Anélkül, hogy tudatában lennénk, az életünk nehéz helyzeteiben alapstratégiánkká válhat.Ha hajlamosak vagyunk a nehéz döntések halogatására, az több súlyos problémát okoz.1. Ha egy probléma megoldatlan marad, hatalmasra növekedhet, és összetörhet bennünket. Ha az autónkat kint hagyjuk az utcán és nem törődünk vele, előbb-utóbb tönkre megy. Lemerül az akkumulátor, elrozsdásodnak az alkatrészek, leeresztenek a gumik, széthordják az alkatrészeket. Ha üzleti problémáinkat nem kezeljük, hamar kikerülünk a piacról. Ha párkapcsolati problémáinkat nem beszéljük meg partnerünkkel, előbb-utóbb széthullik kapcsolatunk. Ha egy kisebb betegségünkkel nem törődünk, előbb-utóbb súlyosan megbetegedhetünk.2. Ha passzívak vagyunk azok irányában, akik problémáinkat okozzák, nem állítunk fel határokat, azzal zöld utat adunk problémaokozóinknak, hogy még bátrabban folytassák. Ha a munkában nem tudunk nemet mondani és határt húzni, kiégünk. Ha a kemény lépéseket mindig halogatjuk, hitelünket veszítjük, kollégáink nem fognak felnézni ránk.3. Az elkerülés mellékhatásai az életünk más területeire is kiterjednek.Ha életünk valamelyik területén (pl. egészségünk) hagyunk elhatalmasodni egy problémát, előbb-utóbb munkánk és párkapcsolatunk is megsínyli. Életünk egyik fontos területén kialakult nehézségeink megzavarják életünk összes többi területét is, tönkremehet a vállalkozásunk, megbetegedhetünk, széteshet a családunk.4. Hosszú távon az elkerülő stratégia kudarcérzést és reményvesztettséget eredményezhet. Az az érzésünk támad, hogy bármihez kezdünk, nem sikerül. Bármilyen keményen hajtunk, eredménytelenek maradunk. Tönkremegy az önbizalmunk.Néha nem vagyunk tudatában, mi is az alapvető megoldatlan problémánk, van azonban, amikor pontosan tudjuk mégsem vagyunk elég bátrak ahhoz, hogy kézbe vegyük. Miért?Azért, mert a tudatalattink elsődleges célja, hogy biztonságban tartson minket. Arra van programozva, hogy távol tartson minket a fájdalomtól és az örömök felé vigyen bennünket. Annak is ellene dolgozik, hogy nehéz helyzetekben a nehézségek árán való megküzdést válasszuk. Ezért úgy könnyebb a megküzdést, a szembenézést választani, ha örömöket is kapcsolunk hozzá.Ha minél többször, apró célok eléréséért is megjutalmazzuk, dicsérjük, értékeljük magunkat, találunk rá okot, hogy szeressük és büszkék legyünk magunkra, és mindig megbocsátóak legyünk magunkkal szemben. Hiszen nincsenek kudarcok sem, csak tapasztalatok vannak. Ha tehát pozitívan állunk saját magunkhoz, azzal a nehéz helyzetekkel való megküzdési képességünk is erősödni fog.Sikeres megküzdést kívánok!Tomori NóraLikeolj...

tovább

Karrier/munka – kérdések és válaszok

»Írta - - 2015. jún 23 in Blog, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Karrier/munka – kérdések és válaszok

Az alábbi kérdéseket a közelmúltban tették fel nekem, úgy gondoltam, megosztom őket.Kérdés: Nemsokára kezdek egy banki elemző pozícióban. Hogyan építsek kapcsolatokat a cégen belül?Válasz: Azt javaslom, ezt bőven az első munkanap előtt érdemes elkezdeni. Keressünk munkatársakkal kapcsolatot a LinkedInen, hívjuk meg őket ismerősnek, hívjuk el őket kávézni, beszélgetni, hogy minél több informális ismeretet szerezzünk a kialakult kultúráról, szokásokról, és minél több munkatársról tudjuk, hogy ki kicsoda.Kérdés: Ha új munkahely után nézek, szóljak-e a vezetőmnek erről?Válasz: Ne tegyünk ilyet, inkább kérjük meg a cégeket, ahova interjúra megyünk, hogy fogadjanak bennünket ebédidőben, vagy munka után. Meg fognak érteni bennünket.Kérdés: Ha szeretnék kérdezni valamit egy megbeszélésen, de érzem, hogy a főnököm mérges lesz rám, mit tegyek?Válasz: Mindenképp érdemes kérdezni, fontos, hogy mindent pontosan megértsünk. Esetleg a megbeszélés után kereshetünk egy megfelelő percet, amikor négyszemközt elnézést kérhetünk az esetleges kellemetlenségért. Igyekezzünk főnökeinkkel mindig egyenesen és négyszemközt tisztázni minden félreértést, konfliktust.Kérdés: A megbeszéléseinken a csoportvezető főleg “a saját hangját szereti hallani”. Nehéz mellette szóhoz jutni, véleményt mondani. Mit tegyek?Válasz: Vannak technikák, amelyek segítenek ilyen esetben. Fordulhatunk például az egész csoporthoz, valahogy így: “Mit gondoltok arról, ha ezt és ezt tennénk?” vagy: Van ötletetek arról hogy…?” De sose vágjunk a vezetőnk szavába, várjuk ki egy kis szünetet és használjuk ki.Sikeres karrierépítést kívánok!Tomori Nóra Likeolj...

tovább

Állásinterjú-tippek introvertáltaknak

»Írta - - 2015. jún 20 in Blog, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Állásinterjú-tippek introvertáltaknak

Az extrovertált emberek előnyben vannak az állásinterjún. Könnyebben fejezik ki magukat szóban, meggyőzőbb, élénkebb, önbizalom-telibb benyomást keltenek. Ezzel szemben az introvertáltak csöndesebbek, tartózkodóbbak, kevésbé tudnak értékesítő módon beszélni magukról. És sajnos tudjuk, első benyomást csak egyszer tehetünk, ebben az extrovertáltak állnak nyerésre. Ha introvertáltak vagyunk, valóban akadályokat kell leküzdenünk, ebben segíthet néhány ötlet. Információgyűjtés Az introvertáltak többnyire jók a részletekben való elmerülésben és szeretnek tanulni. Használjuk ezt ki, tanuljunk a cégről, a piacról, és ezek jövőbeli lehetőségeiről. Így mi bizonyulhatunk a legfelkészültebb jelöltnek. Figyeljünk Az introvertált emberek közül sokan jó megfigyelők és kommunikációs helyzetekben is jól észreveszik partnerük reakcióit, jelzéseit. Figyeljük tehát, hogyan hatnak az információk, amiket megosztunk. Ha úgy látjuk, csökken az érdeklődés, zárjuk le mondandónkat és menjünk tovább másik témára. Nagyon figyeljünk, interjúkon sokszor derülnek ki olyan a feladathoz szükséges tulajdonságok, amik nem szerepeltek a hirdetésben, ha erre ráérzünk, meg is győzhetjük partnerünket, hogy mi vagyunk a legjobb jelöltek. Kommunikáljunk Az introvertált egyéniség nem feltétlenül azonos a félénkkel. Az introvertáltak általában jobban szeretnek egyszerre egy-egy emberrel beszélgetni, vagy kisebb társaságban. De ettől még nagyon is szerethetnek kommunikálni valamilyen cél érdekében. Így tehát az állásinterjú nagyon is megfelel az introvertált emberek számára megfelelő kommunikációs formának. Az is gyakori, hogy az introvertáltaknak jók az írásbeli kommunikációs készségeik. E-mailben, kísérőlevélben, köszönőlevélben, és más írásos formában megmutathatjuk kiváló képességeinket. Vegyük észre mik az erősségeink, és keressünk alkalmat, hogy kihasználhassuk őket. Sikeres állás-interjúzás kívánok! Tomori Nóra Likeolj...

tovább

5 kommunikációs trükk, ami sikeressé tesz

»Írta - - 2015. jún 01 in Blog, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

5 kommunikációs trükk, ami sikeressé tesz

Folyamatosan “útkereszteződéseknél” járunk. Problémákkal szembesülünk. Ha nem találunk időben megoldást, nem érjük el céljainkat. Nem tudjuk pontosan, hogyan oldjuk meg gondjainkat, de azt tudjuk, hogy könnyebb lenne, ha nem lennének olyan emberek körülöttünk, akikkel nehéz szót érteni, akikről tudjuk, hogy “úgysem tudjuk” őket meggyőzni.Amikor megszülettünk, semmit nem tudtunk a világról, majd gyorsan tanultunk, főleg azoktól, akik bennünket körülvettek, és azokból a tapasztalatokból, amiken keresztül mentünk. Ezek nyomán kialakítottuk nézőpontunkat, gondolkodási sémáinkat. Majd később találkozunk olyan emberekkel, akik merőben más tapasztalatok alapján nagyon eltérő meggyőződéseket képviselnek, és úgy tűnik, mintha szakadék lenne közöttünk… Hogyan tudjuk együttműködésre ösztönözni őket? 1. Igyekezzünk közös alapot teremteni“Különbözően látunk dolgokat. Ez jó. Tudod, amikor újszülöttek voltunk, semmiről sem volt még véleményünk. Szüleink és mások megmondták, mi jó, mi rossz. Majd ahogy felnőttünk, még mindig hatással vannak ránk korai meggyőződéseink.” Ezzel máris közös pontot tudtunk találni, valamit, amiben hasonlóak vagyunk. A hasonlóságok megélése mindig összehozza a beszélgető feleket.2. Ne érvekre, hanem történetekre igyekezzünk koncentrálni“Kíváncsi lennék – ha megosztod velem – hogyan alakult ki a véleményed erről a dologról, érdekel a történeted…” Miközben beszél, igyekezzünk elképzelni, milyen lehet az ő bőrében lenni… Ha meghallgattuk a másikat és elmondjuk a mi történetünket, igyekezzünk tényszerűek maradni. Valószínű, hogy beszélgetőtársunk nyitottan hallgat majd minket.3. Tegyük lehetővé beszélgetőtársunk számára, hogy biztonságosan változtathasson nézőpontján“Voltál már olyan helyzetben, hogy már nem is voltál annyira biztos a nézőpontodban, de továbbra is tartottad hozzá magad, nehogy alulmaradj a vitában? Én sokszor, de ezt most jó lenne elkerülni. Ezért, ha úgy érzem, megváltozik a véleményem, visszavonom az állításomat, tedd ugyanezt te is.” Erre nem mond nemet senki.4. Ismerjük el a másik ember tapasztalatát A másik ember tapasztalatát semmi értelme megkérdőjelezni, sőt ismerjük el, jelezzük, hogy megértjük. Csak a kialakult következtetést érdemes más nézőpontba helyezve láttatni, ezt is csak nagyon finoman.“Megértelek. Van egy szomszédom, akinek ugyanez a tapasztalata. De ő azt a következtetést vonta le, hogy …” „Vajon mi lehet a helyzet valójában?” Séma: “Két lehetőség van, X és Y. Tudhatjuk, melyik igaz, ha egyáltalán bármelyik?” Ez a séma segíti az indulatok elszabadulása nélküli együttes problémamegoldást.5. Tartsuk szem előtt célunkat“Mit is akarunk elérni?” Hidat szeretnék építeni a véleményeink között. Nekem is késznek kell lennem változtatni a nézeteimen, és tanulni valami újat a másiktól. Cél, hogy mindketten legalább is úgy álljunk fel, hogy készek legyünk folytatni az egyeztetést. Olyan emberek, akik képesek a másikat megérteni és együttműködésre ösztönözni, könnyebben viszik sikerre céljaikat.Sikeres egyeztetést kívánok,Tomori NóraLikeolj...

tovább

Hogy találjunk állást 50 felett?

»Írta - - 2015. máj 30 in Blog, Karrier | 0 Hozzászólás

Hogy találjunk állást 50 felett?

Ápoljuk baráti kapcsolatainkat. Valódi barátságokat igyekezzünk kialakítani, nem pusztán “kapcsolatokat”. Érdeklődjünk barátaink iránt, emlékezzünk rá, mit mondtak, meséltek nekünk, hallgassuk meg őket, segítsünk nekik, ha tudunk, keressünk lehetőséget, hogy kapcsolatban maradhassunk velük. Legyünk velük olyanok, amilyen barátokat mi szeretnénk magunknak. Hívjuk el őket, hogy csatlakozzanak hozzánk valamiben, áldozzunk időt az emberekre. Életrajzunkat tartsuk frissítve, a régi dolgokat rövidítsük le, alkalmazzuk az épp divatos kulcsszavakat. Töröljünk ki minden olyan munkafeladatot, ami régimódinak mutathat bennünket. Építsünk fel nagyon egyszerű magyarázatot, miért keresünk munkát, esetleg miért vagyunk állás nélkül, olyat, ami nem üt vissza ránk negatívan. Küldjünk célorientált életrajzokat álláshirdetésekre. Akkor is menjünk társaságba, ha állás nélkül vagyunk, sőt annál inkább, vigyázzunk, mit mondunk magunkról, ne panaszkodjunk és arra is ügyeljünk, hogy egy-két pohár ital hatására ne mondjunk mást, mint amit terveztünk. Legyen a tarsolyban olyan témánk, amit gyorsan felvethetünk, ha el akarjuk terelni a figyelmet magunkról. Ezután személyes ismerőseinknek is elküldhetjük életrajzainkat azzal, hogy azonnal, vagy 1-2 hónapon belül elérhetőek leszünk munkára. Fejlesszük Linkedin profilunkat és ügyeljünk, hogy összecsengjen az életrajzunkkal, és más interneten rólunk elérhető információval. Vigyázzunk a külsőnkre, szépségünkre, testsúlyunkra, sportosságunkra, fiatalosságunkra, legyünk energikusak, és ezt mutassuk is a külvilág felé. Cseréljük ruhatárunkat modern, fiatalos darabokra. Igyekezzünk minél kevesebbet költeni a bevételeinkhez képest, meg fog nyugtatni, ha ezzel is építjük anyagi biztonságunkat. Keressünk civil szervezetet, amiben tagok, esetleg vezetők lehetünk. Ez nemcsak életrajzunknak, hanem baráti kapcsolatainknak és önértékelésünknek is jót tesz. Bármi is legyen az, amiben jártasak vagyunk, gondoljuk át, tudnánk-e ezt tanítani fiataloknak, akár melléktevékenységként. Esetleg régóta gyakorolt hobbinkat vagy személyes érdeklődési körünkbe eső jártasságunkat is taníthatjuk. (Például történészként, történelemtanárként akár tarthatunk idegenvezetést…) Tegyünk róla, hogy jól érezzék magukat mások a társaságunkban. Igyekezzünk mások hasznára lenni. És igyekezzünk jókedvűnek lenni, legyen humorunk, másképp öregszenek a jó kedélyűek, barátságosabbak lesznek még a ráncaik is, az emberek pedig valahogy jobban vonzódnak hozzájuk.Arra is figyeljünk, hogy ahelyett, hogy magunkról beszélnénk, másokat kérdezzünk, hogy vannak, örömmel mesélnek majd, és jó emlékkel távoznak tőlünk. Sajnos valóban léteznek előítéletek és sztereotípiák az életkorral kapcsolatban a világban és a munkaadók gondolkodásában. Ha ezt érzékeljük az interjún, lépjünk tovább… Mindenesetre, ha nem mi kaptuk meg a pályázott állást, próbáljuk kideríteni, miért. Az örökzöld tanács: tanuljunk mindig valamit. Bármit. Fiatalon is tart bennünket, gyarapít is, kapcsolatokat is építhetünk általa, életrajzunknak is jót tehet, ha beleillik. Fogadjuk el a visszajelzéseket, igyekezzünk megfogadni a tanácsokat, ne vitatkozzunk ezekről. Tegyük félre a büszkeségünket ha nem mi kapjuk mag a kinevezést vagy a pályázott állást, néha jobb megtalálni a szerethetőt abban, amit a minket körülvevő realitások jelentenek.Sikeres karrierépítést kívánok!Tomori Nóra, karriertanácsadóLikeolj...

tovább

Miért leszek jó vezető, ha introvertált vagyok?

»Írta - - 2015. máj 02 in Blog, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Miért leszek jó vezető, ha introvertált vagyok?

Azt gondoljuk, hogy főleg az extrovertált, beszédes, társaságkedvelő emberek lehetnek jó vezetők. A tapasztalat mégis azt mutatja, ez nem így van. Miért? - Az introvertált emberek jobban figyelnek, jobban meghallgatnak érveket. Jobban kikérik és integrálják mások véleményét. - Alaposabban felkészülnek, több időt töltenek a célok, módszerek átgondolásával. - Mélyebbre hatolnak a problémamegoldás során. Mélyreható elemzésekre, pontos kérdésekre van igényük. - Van igényük “egyedül maradni”, és még alaposabban átgondolni az elképzeléseket. - Meg tudják őrizni hidegvérüket. Képesek nyugodtan, megnyugtatóan, lassan beszélni másokhoz felfokozott hangulatú szituációkban is. Képesek “befolyásolni”, nyílt utasítás helyett. - Nem válnak önelégültté, nem kényelmesíti el őket sikerük. Hajtja őket örök elégedetlenségük. - Szívesen írnak, közelebb áll hozzájuk az írásos kommunikáció, mint a szóbeli. Ez hasznos az üzenetek pontos eljuttatásában, az online kommunikáció világában pedig különösen jól megtérül. Sikeres vezetést kívánok! Tomori Nóra   Likeolj...

tovább

Sikeres? Független vagy csapatjátékos? Mit mondjunk az interjún?

»Írta - - 2015. Már 04 in Blog, Karrier | 0 Hozzászólás

Sikeres? Független vagy csapatjátékos? Mit mondjunk az interjún?

A független embereket joggal látjuk egyedien gondolkodóknak, hiteleseknek, ötleteseknek. Elfogadják és bátorítják a sokszínűséget, önállóan döntenek, és ők azok, akik új megoldásokkal segítik elő a világ fejlődését. Kreatív, önállóan gondolkozó, bátran kiálló emberek nélkül megrekedne a gazdaság fejlődése. Ugyanakkor a függetlenség tulajdonsága igen komolyan akadályozhatja az embert a munkahelyi és a magánéleti kapcsolatokban, boldogulásban. Saját dolgát teszi nehezebbé az, aki mindig magára hagyatkozik és elutasítja mások segítségét, együttműködését. Lehetetlenné teszi a kollektív intelligencia működését, a közösség tudásának erejét , és nem is biztos hogy jó irányba megy. Tipikus interjúkérdés fiatalok, pályakezdők felé, hogy egyedül, vagy csapatban szereti jobban végezni iskolai/munkahelyi feladatait. Hogyan lehet jól válaszolni? Nézzünk példákat! 1. Csapatban is jól tudok teljesíteni, de egyedül is megállom a helyem. A legtöbb projekt esetében nagyon előnyös, ha különböző gondolkodású emberek működnek együtt a közös cél megvalósításán. Csak nagyon kevés, talán 1-2 olyan feladatot csináltam, amit úgy terveztek, hogy egyénileg kell megoldani. 2. Csapatjátékos vagyok. Tudom, hogy az együttműködés, nyitottság és a koncentráció képessége nagyon fontosak a csapatmunkában. Jobban is tudok teljesíteni, és motiváltabb vagyok, ha csapatban dolgozom. 3. Leginkább egyedül, vagy egy társsal, két fős csapatban tudok teljesíteni. Ha három, vagy még több embernek kell együtt dolgozni, akkor elveszhet a fókusz. Szeretem, ha kontrollálni tudom a munkát, amit rám bíztak, és kis csoportban tudok teljes felelősséget vállalni a rám bízott projekt eredményéért.    Likeolj...

tovább

A 10 legfontosabb készség 2025-ben

»Írta - - 2015. Már 01 in Blog, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

A 10 legfontosabb készség 2025-ben

A digitalizáció okozza a legnagyobb változást a gazdaságban az ipari forradalom óta. Mint minden változás, ez is új fajta készségek fejlesztését kívánja meg az emberektől. Saját felelősségünk, hogy fejlesszük magunkat. Sokak szerint a globális fejlődés részévé vált, hogy 5 évenként meg kell újulnunk. Az új generációk már rendelkezni fognak egy sor olyan készséggel, amivel nekünk sem árt lépést tartani.   “A tanulás drága. De ha elhanyagoljuk, az legalább annyira drága.” Claus Moser   - Az emberek hosszabb életet élnek. Egyre nő a hatvan éven felüliek aránya. - A technika fejlődése kiterjeszti szellemi képességeinket. De ez egyben azt is jelenti, hogy az automatizáció megszünteti az egyszerű, ismétlődő feladatokból álló munkafajtákat. - A számítástechnikai eszközök fejlődése a világot programozható rendszerré alakítja. Korábban elérhetetlen adat- és információmennyiség alapján soha nem látott módon és mélységben szemlélhetjük a világot. - A média eszközeinek fejlődésével a szöveges üzenetek helyett a vizuális kommunikáció határtalan lehetőségei nyílnak meg. - A szervezetek a mainál is összetettebbekké válnak. - Még tovább nő a globális összefonódás, az összes kontinens számottevő részhez jut a technikai fejlesztés, a politikai hatalom, a tudásfelhalmozás és alkalmazás területén. Elmosódnak a klasszikus nagyhatalmak határai.   Néhány dolog ahhoz, hogy helyt állhassunk holnap is:   Képesség a dolgok mélyebb jelentésének megértésére A hozzánk eljuttatott információ mélyebb értelmét és jelentőségét fel kell tudnunk fogni. Fejlett szociális intelligencia Másokhoz való kapcsolódásunk során képesnek kell lennünk arra, hogy a rengeteg információ közepette kiszűrjük és megértsük azok mélyebb jelentését, érzékeljük az emberek reakcióit, és mi is a kívánt reakciót váltsuk ki másokból. Alkalmazkodó, fejlődőképes gondolkodás A szabályokból egyenesen következőn túlmenő megoldások megtalálásának képessége. Kultúrákat összekötő készségek Különböző kultúrákat magában foglaló helyzetekben helytállni. Számítástechnikai gondolkodás Hatalmas adatmennyiségek befogadásának és értelmezésének képessége, és ezek felhasználása gondolkodásunkban. Fejlett média használatának képessége Meggyőző kommunikáció képessége a modern média eszközein keresztül. Transzdiszciplinaritás Különböző tudományágak egymáshoz kapcsolódásának megértése A gondolkodás tervezése Képesség arra, hogy a tervezett output elérése érdekében tervezzük meg a feladatokat és a munkafolyamatokat. Kognitív terhelés tervezése Képesség a célokhoz fontos információk kiválasztására és a megismerési képességeink fejlesztésére. Virtuális együttműködés Virtuális csapatokban való hatékony működés képessége. Sikeres képességfejlesztést kívánok! Tomori Nóra Likeolj...

tovább

Tervezzük karrierünket 4 lépésben!

»Írta - - 2015. feb 23 in Blog, Karrier | 0 Hozzászólás

Tervezzük karrierünket 4 lépésben!

Karrierünk tudatos tervezése folyamatos feladatunk. Így irányt adhatunk magunknak tanulásunkban és fejlődésünkben.   Különbözően gondolkodunk persze attól függően, hogy - még tanulmányainkat folytatjuk, - tanulmányaink befejezésénél tartunk, - felnőttként szeretnénk új készségeket szerezni, vagy - munkahely, illetve pályaváltoztatáson  gondolkodunk.   Alaposan gondoljuk át, - mi is érdekel bennünket igazán, - milyen értékeket tartunk fontosaknak, - milyen körülmények között tudunk hatékonyan működni, - milyen életkörülmények befolyásolnak bennünket, - hol szeretnénk látni magunkat pár év múlva, - rendszeresen vizsgáljuk felül munka és tanulmányi elképzeléseinket életünk és a munka világának változásai függvényében.   Négy lépésben gondolkodjunk: 1. Ismerjük meg magunkat! 2. Derítsük fel lehetőségeket! 3. Hozzunk döntést! 4. Lépjünk!   1. Ismerjük meg magunkat! Hot tartok most? Hova szeretnék eljutni? Mit várok a munkámtól/karrieremtől? Mivel szeretnék valójában foglalkozni? Mik az erősségeim? Mik azok a dolgok, amik nagyon fontosak nekem? 2. Derítsük fel lehetőségeket! Milyen foglalkozások érdekelnek, és mennyiben illeszkednek ezekhez a készségeim/képességeim/tapasztalataim? Mik a hiányosságaim? Hogyan küzdhetem le hiányosságaimat? 3. Hozzunk döntést! Milyen munkalehetőségeket látok? Mennyit tanulhatok az adott munka végzése során? Mennyire illeszkednek ezek az értékeimhez és adottságaimhoz? Mennyire illeszkednek személyes, magánéleti helyzetemhez? Mik az egyes lehetőségek előnyei/hátrányai? 4. Lépjünk! Mit tehetek azért, hogy elérjem a céljaimat? Honnan szerezhetek segítséget? Milyen támogatókat találhatok?   Ha mindez sikerült, kezdhetjük is következő karriercéljaink megtervezését! Jó munkát ! Tomori NóraLikeolj...

tovább

Tippek interjúra való felkészüléshez – Hogyan jussunk be egy vezetési tanácsadó céghez? – Esettanulmányinterjúk, AC-k

»Írta - - 2015. feb 17 in Blog, Karrier | 2 hozzászólás

Tippek interjúra való felkészüléshez  – Hogyan jussunk be egy vezetési tanácsadó céghez? – Esettanulmányinterjúk, AC-k

Köztudomású, hogy azzal növelhetjük legjobban esélyeinket egy interjún, ha alaposan felkészülünk rá. Amint megkaptuk az AC vagy interjú időpontunkat, legjobb, ha azonnal menetrendet készítünk, hogyan fogunk felkészülni. Akár Excel táblázatba is foglalhatjuk teendőinket. Ha biztosra akarunk menni, nyugodtan beterveztetünk akár napi 2 óra felkészülési időt.1. Sok információt elolvashatunk a nagy tanácsadó cégek honlapjain arról, hogyan zajlanak az ilyen interjúk, milyen típusú esettanulmányokat alkalmaznak, stb. Minél többet olvassunk el ezek közül.2. Keressünk a You Tube-on esettanulmány-interjúkat tartalmazó videókat.Az ilyen esettanulmányok tipikusan olyan területeket ölelnek fel, mint egy vállalat hatékonyságának növelése, vállalategyesülések és felvásárlások, új régiók irányába való, vagy globális terjeszkedés, vállalati restruktúrálás.3. Győződjünk meg arról, hogy részletesen tudunk beszélni ezekről a témákról, és különböző irányokból is el tudjuk magyarázni a kritikus pontokat.4. Érdemes SWOT analízist készíteni és prezentálni. Így rendszerezetten tudjuk képviselni álláspontunkat. Az interjúztató vezetők számára mindig szimpatikus, ha egy jelölt technikai, elemzői tudását is képes bizonyítani.5. Válaszunkat körültekintően építsük fel. Érdemes a szóban forgó iparágról szóló áttekintéssel kezdeni, majd kitérni az adott cégre, helyzetére, termékeire. Csak ezután kezdjük az adott eset részleteibe beleásni magunkat. Érdemes legalább három olyan tényszerű javaslatot tenni, melyek az esetből kinyerhető  információkon alapulnak. Ha rendelkezésre állnak grafikonok, ezek mindegyikére igyekezzünk utalni. Persze azt se feledjük, hogy némely grafikon fölöslegesen szerepel, olyan információt tartalmaz, amely nem releváns a kérdéshez, és csak azt hivatott tesztelni, hogy ezt észrevesszük-e. Ha észrevettük, tegyük is szóvá!6. Biztosak lehetünk abban, hogy kérdezőink le akarják mérni logikus gondolkodásunkat és innovatív megoldások megtalálására való képességünket is. Legjobb, ha alaposan utána olvasunk a világ gazdasági, politikai és technológiai fejleményeinek. Ha jobban akarunk szerepelni versenytársainknál, akkor különösen figyelünk a feltörekvő piacok eseményeire, mint például Kína, Oroszország, Brazília, India. Az esettanulmányok jelentős részében előfordulnak ilyen térségekben felvetődő kérdések.7. Ami még nagyon sokat segít, ha valakivel interjú-szerepjátékot tudunk játszani: családtag, barát, vagy coach lehet a segítségünkre.8. A legeslegfontosabb: higgyünk magunkban! Ha elég jók voltunk ahhoz, hogy az interjúig eljussunk, akkor elég jók leszünk arra is, hogy továbbjussunk! Képzeljük is el magunkat, amint már megszereztük az állást! Ezzel segíthetünk magabiztosságunkat növelni.Sok szerencsét!Tomori Nóra Likeolj...

tovább

Milyen formátumban mentsem el önéletrajzomat?

»Írta - - 2015. jan 10 in Blog, Karrier | 0 Hozzászólás

Milyen formátumban mentsem el önéletrajzomat?

Az utóbbi években nagyon megváltoztak a munkakeresés módszerei. Ritka, hogy valaki kinyomtatott életrajzot küld vagy ad át jelentkezéskor. Életrajzunkat rendszerint emailben küldjük. Arra viszont ritkán gondolunk, hogy a számítógépes alkalmazások sokasága között könnyen előfordulhat, hogy szépen megszerkesztett életrajzunk nem úgy néz ki megnyitáskor, ahogy mi láttuk a mi gépünkön… Még képzett informatikusok pályázatakor is előfordul, hogy a gépek kompatibilitásának hiánya miatt szétcsúsznak sorok, eltűnik a fénykép… A Word használata általánosan elterjedt, jó ötlet Word-ben menteni, de vigyázzunk, hogy ne a .docx hanem a .doc kiterjesztést válasszuk, mert az előbbi nem minden számítógépen nyitható meg. Szerencsésebb viszont, ha PDF file-ként mentjük és küldjük életrajzunkat. Csak így lehetünk biztosak abban, hogy küldött dokumentumunk megnyitója pontosan ugyanazt a képet látja, mint amit szeretnénk, hogy lásson. És nem történhet véletlen változtatás sem a dokumentumban, miközben a vállalat részlegei között utazik. Ha informatikailag nagyon talpraesetteknek szeretnénk látszani, feltehetjük életrajzunkat az internetre is, ahol bárki bármikor megnézheti, nevünk alapján megtalálhatja. Online életrajzunkat kiegészíthetjük LinkedIn-en feltölthető profilunk részletes kitöltésével is, így fejvadászok, munkaközvetítők és cégek nagyobb eséllyel ránk találhatnak. Ha email küldéskor teszünk egy linket online életrajzunkhoz és LinkedIn profilunkhoz, könnyen azt a következtetést vonhatják le, hogy modern gondolkozásúak és technikailag jól felkészültek vagyunk. Sikeres álláskeresést kívánok! Tomori Nóra Likeolj...

tovább

Szaktudás és személyes márka

»Írta - - 2014. dec 07 in Blog, Karrier | 0 Hozzászólás

Szaktudás és személyes márka

Malcom Gladwell kanadai író szerint akkor válhat valaki bármely terület kiemelkedő szaktekintélyévé, ha minimum 10000 órát tölt el ennek tanulásával, gyakorlásával. Mi köze ennek a személyes márkához? Az, hogy először kiváló szakemberré kell válnunk, és csak utána várhatjuk személyes márkánktól, hogy továbbemeljen bennünket. Nagyon elkötelezettnek kell lenni ahhoz, hogy a legjobbak között lehessünk. Ha már jók vagyunk a szakmánkban, hozzáfoghatunk személyes márkánk csiszolásához. Márkánk egyfajta ígéret vevőink vagy kollégáink felé, ezt az ígéretet mindig tartsuk be! Mindig azt kapják tőlünk, amit márkánkkal ígértünk? Jusson eszünkbe minden telefonnál, megbeszélésnél, mailnél, hogy márkánk értékén dolgozunk. Személyes márkánk ügyfelei pedig jól akarják érezni magukat, miközben velünk dolgoznak. Gondoljunk arra, milyen érzést keltünk azokban az emberekben, akik körülöttünk vannak! Mennyire engedjük jövőbeli ügyfeleinknek, vevőinknek, kollégáinknak, hogy ismerjenek, elismerjenek, bizalmukkal felruházzanak minket? Jó stratégia, hogy kevesebbet ígérjünk, többet teljesítsünk, így építhetjük legerősebbre személyes kapcsolatainkat. Erős személyes márkát kívánok! Tomori Nóra   Likeolj...

tovább

Gyakorlatsor érzelmi tudatosságunk fejlesztésére

»Írta - - 2014. Sze 24 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Gyakorlatsor érzelmi tudatosságunk fejlesztésére

Érzelmi intelligenciánk abban segít, hogy megértsük, kifejezzük, megjósoljuk és befolyásoljuk magunk és mások viselkedését. Vezetői képességeink, csapatjátékos képességeink, döntéshozási képességünk, munkahelyi stressz tűrő képességünk mind egyenes összefüggésben állnak érzelmi intelligenciánkkal. Tudatosítsuk érzelmeinket! 1. Mit érzek most? 2. Milyen érzelmek kísérték végig a napomat? 3. Hogyan és minek a hatására változtak az érzelmeim a nap során? 4. Ugyanazok az érzelmek kísértek otthon, a munkámban, autóvezetés közben, buszra várva, a megbeszélésen, stb.? 5. Ha nem, akkor mi hatására változtak? 6. Képes vagyok kontrollálni érzelmi változásaimat? 7. Jegyezzem fel az összes érzelmet, amit a nap során éreztem. Tegyem ezt két héten át, és figyeljem meg a mintázatot. Jegyezzem fel azt is, minek a hatására változtak érzelmeim. 8. Keressem meg, mik a leggyakrabban visszatérő érzelmeim, és mi váltja ki őket. Én kontrollálom ezeket, vagy kiszolgáltatom magam környezetemnek? 9. Melyik érzelmeim miatt tettem olyasmit, amit különben nem tettem volna? 10. Származott valakinek előnye az érzelmeimből? Észrevehetjük, hogy sokszor másoknak adjuk át a kormányt érzelmeink, és így tetteink irányításában. És ráadásul sokszor olyanoknak, akik nem is fontosak számunkra. Amikor például főnökeink, a buszsofőr, a másik autó sofőrje, az ügyfél, egy családtag, stb. kihoz a sodrunkból, és idegesek, feszültek, leszünk, esetleg olyasmire ragadtatjuk magunkat, amit nem volt célunk tenni… Ha már képesek vagyunk tudatosítani érzelmeink változásainak okait, akkor már képesek leszünk kezelni is érzelmeinket, és ezzel befolyásolni másokét is. 1. Lépjek hátra gondolatban, és tudatosítsam, mi okozta érzelemváltozásomat az adott helyzetben. 2. Tudatosan mondjam ki, mit történt, hogyan hatott rám az esemény. 3. Jusson eszembe, hogy nem maguk a történések, hanem az azokhoz fűződő gondolataim okozzák érzelemváltozásaimat. 4. Ezért irányítsam gondolataimat. Gondoljak jó dolgokra. Gondolhatok megértéssel az eseményre, ami történt, a környezetemre, vagy fordíthatom gondolataimat olyan irányba, ami nekem örömet okoz. 5. Ha sikerül magamat jó érzésekkel feltölteni, akkor nyugodtan, hatékonyan és másokra is jó hatással lévő módon tudom a döntéseimet és a napomat irányítani. Sok jó gondolatot kívánok! Tomori Nóra     Likeolj...

tovább

Tippek a hatékony munkahelyi kommunikációra

»Írta - - 2014. jún 25 in Blog, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Tippek a hatékony munkahelyi kommunikációra

Elsősorban pályakezdők figyelmébe ajánlom ezt a cikket.A hatékony írásbeli és szóbeli kommunikáció nagymértékben növeli esélyeinket arra, hogy észrevegyenek, elismerjenek, előléptessenek bennünket.- Világos, tömör, célratörő maileket írjunk. A lényegi üzenettel kezdjük, egyszerű nyelvezetet használjunk, tördeljük bekezdésekbe mondandónkat és a lényeget a bekezdések elejére vegyük. Sose tegyünk fontos csatolmányt egy másik csatolmányon belülre! Így több esélyünk lesz, hogy időhiánnyal küzdő munkatársainkhoz valóban eljut üzeneteink lényege. Mindig nézzük át a helyesírást, az elírásokkal tarkított mailek igénytelen munka benyomását keltik.- Beszélgetések során igyekezzünk szakértőnek mutatkozni az adott témában. Így hitelesebbnek látnak bennünket és könnyebb támogató kapcsolatokat kialakítani. Hozhatunk példákat korábbi tapasztalatunkból vagy a tanulmányainkból.- Többet hallgassunk és figyeljünk, mint amennyit beszélünk. Adjunk lehetőséget beszélgetőpartnereinknek véleményük kifejezésére, bevonódásra, ahelyett, hogy mindig csak a magunk üzenetét közvetítenénk. És mindig keressünk közös pontokat, egyetértértési lehetőségeket. Lehet, hogy alapvetően különböző az álláspontunk, de biztosan találunk olyan tényezőt is, amiben osztani tudjuk a másik véleményét. A közös pontok megtalálása nagyon erős eszköz a jó kommunikáció és a sikeres kapcsolatok kialakítása terén.- Sose kritizáljunk vagy ítélkezzünk azonnal. Igyekezzünk nyitottnak maradni, minél jobban megérteni az adott helyzetet és a körülményeket.- Ha valamit nem értünk, mindig kérdezzünk, ne próbáljunk úgy tenni, mintha minden világos lenne, kérdezni nem szégyen, hanem az alapos megértés igényének a jele! Sőt több annál, empatikusnak látnak minket, ha kifejezzük értő figyelmünket. “Tehát azt javaslod, hogy…” Akkor jól értettem, hogy…”- Figyeljük és vegyük észre hallgatóságunk non-verbális reakcióit és reagáljunk rá. Igyekezzünk alkalmazkodni beszélgetőtársunk stílusához is, ezzel szimpátiát kelthetünk. Igyekezzünk szükségleteiket, igényeiket, céljaikat megérteni, és beszélgetést a célokra koncentrálni.Sikeres kommunikációt kívánok,Tomori Nóra Likeolj...

tovább

Gondolatok az interjún elkövetett hibákról

»Írta - - 2014. Már 05 in Blog, Karrier | 0 Hozzászólás

Gondolatok az interjún elkövetett hibákról

Az interjúztató vezetők fele azt vallja, hogy az első 5 percben már tudja, hogy a jelölt megfelel-e, vagy nem. 87%-uk pedig az első 15 percben dönt erről. Jelöltként tehát jó ha tudjuk, gyakorlatilag az első benyomás számít! A munkáltatók szerint a legjellemzőbb baklövések, amiket a jelöltek elkövetnek, az alábbiak. - érdektelenség jelét mutatja - nem megfelelően van felöltözve - arrogáns megnyilvánulást tesz - negatív észrevétel a jelenlegi/múltbeli munkahellyel, főnökkel kapcsolatban - fölveszi a mobilját interjú közben - nem informált a cégről, munkáról - kijelentéseit nem tudja példákkal alátámasztani - nincsenek jó kérdései - túl sok személyes információt fed fel - személyes kérdést tesz fel az interjúztatójának A jelöltek testbeszéde is nagyon “beszédes”, és hibák tengerét képes elkövetni. - szemkontaktustól való menekülés - félelem tükröződése egy-egy kijelentésnél, ami a hazugság jele lehet - arrogáns metakommunikáció - testbeszéd ellentétben a kijelentésekkel - mosoly, kapcsolat hiánya Hibák az interjúztató oldalon is akadnak, jelöltként segíthet nekünk, ha ezt is tudjuk. - túl sokat beszél - nem készül fel a jelöltből, vagy a pozícióból - impulzív ötletek alapján kérdez, nincs előre kialakított kérdéslistája - jogilag aggályos kérdéseket tesz fel - nem egyenes, nem reális képet fest a pozícióról - túlzottan a munkakör “eladására” koncentrál, ahelyett, hogy a jelöltet próbálná megismerni - személyes preferenciáinak enged - udvariatlan - nem kelti fel a jelölt érdeklődését a pozíció iránt - olyan benyomást kelt, mintha a jelölt nem lenne fontos a cégnek, elszalasztva ezzel a legjobbakat - túl gyorsan ugrik következtetésekre Jelöltként persze csak nagyon finoman terelgethetjük interjúztatónkat, de ha ügyesek vagyunk, megtehetjük, semmiképp se “vegyük észre” a hibákat, amiket elkövet, ne reagáljunk agresszíven, segítsünk neki jó jelöltnek látni minket, működjünk együtt, az sokat segít. Sikeres interjút kívánok! Tomori Nóra Likeolj...

tovább

SZEMÉLYES MÁRKA LÉPÉSRŐL LÉPÉSRE

»Írta - - 2013. dec 23 in Blog, Karrier | 0 Hozzászólás

SZEMÉLYES MÁRKA LÉPÉSRŐL LÉPÉSRE

Mára egyre többen tudják, látják, hogy “személyes márkánk” kialakítása és folyamatos formálása hosszú távon képes egyengetni utunkat a munkaerőpiacon és az üzleti életben. Különösen fontos, hogy sikeres kép fűződjön nevünkhöz a világ egyre gyorsuló változásai között.Jó hírünk növelésére kiváló fórum az internet. Leendő munkaadóink, még mielőtt behívnának interjúra, tuti, hogy megnéznek bennünket a facebookon, Linkedinen, és minden más oldalon, ahol jelen vagyunk. Nyilván ugyanezt teszik jelenlegi munkaadóink is…  És persze ezt teszi mindenki, akivel bármilyen okból kapcsolatba kerülünk… Látva üzeneteinket, bejegyzéseinket, felrakott információinkat, akaratlanul is határozott kép alakul ki rólunk.Ez óriási lehetőséget jelent számunkra abban, hogy tudatosan alakítsuk azt a képet, amit mások nyerhetnek rólunk!Hasznos, ha “kitaláljuk magunkat”, és eldöntjük, hogy mi legyen az egyszerű, közérthető, frappáns dolog, ami valóban jellemez bennünket, és amiért mások “akarhatnak bennünket”. Na de hogyan? Határozzuk meg magunkat pár szempont alapján.- legjellemzőbb érzelmi vonásunk- legjellemzőbb szakmai területünk- legjellemzőbb funkcionális területünkÉrzelmi jellemzőnk megfogalmazásához írhatunk például egy listát a bennünket jellemző dolgokról, érzelmeinkről, temperamentumunkról, munkastílusunkról, stb. Segíthetünk magunknak azzal, ha felteszünk néhány kérdést, pl.- Milyen érzéseket keltek az emberekben?- Milyen előnyöket származnak abból a munkatársaim számára, ha velem dolgoznak?- Általában milyen szavakat használnak mások, ha jellemeznek engem?Legjellemzőbb szakmai területünk megfogalmazásához is feltehetünk magunknak kérdéseket, pl.- Milyen iparágban/területen vagyok (vagy akarok) elsősorban otthon lenni?- Milyen szavakkal jellemezhetem a munkastílusomat?- Ki a célközönségem?Funkcionális területünk megfogalmazásához gondijuk át, mit csinálunk, illetve szeretnénk csinálni?-Milyen szolgáltatást nyújtok mások számára?-Mit csinálok, ami megkülönböztet másoktól?Ezek alapján tegyünk össze magunkról egy könnyen megjegyezhető üzenetet, például: “megbízható pénzügyi tervező”, vagy kreatív szakmai kapcsolatépítő”, “másokat magával ragadni képes vezető”, stb.Ha ezzel megvagyunk, akkor már csak magunkévá kell tenni és következetesen kommunikálni… Sikeres márkaépítést kívánok,Tomori Nóra Likeolj...

tovább

Hogyan NE legyünk elégedetlenek a munkánkban?

»Írta - - 2013. nov 12 in Blog, Boldogság, Karrier | 0 Hozzászólás

Hogyan NE legyünk elégedetlenek a munkánkban?

A közelmúltban történt, hogy egy sikeres bankszakemberrel beszélgettem. Megbecsült vezető magas jövedelemmel, munkatársai és a szakma elismeri kiváló képességeit és tudását. Ő mégis boldogtalannak érzi magát a munkájában. Nem szereti amit csinál, úgy érzi  csapdába került. Sajnos nagyon is sokan tárnak fel hasonló érzéseket, hasonló helyzeteket. És gyakran épp olyan emberek, akik sikeresek, és a külső megítélő szemében tökéletesen megelégedettnek és boldognak kellene lenniük, hiszen magas a jövedelmük, a státuszuk, kiváló a szakmai hírnevük, tökéletes az életrajzuk. Sokunknál fordul elő, hogy tanulmányaink, pályafutásunk és a ranglétrán való haladás kiválasztása során nem azt a kérdést tesszük fel magunknak, hogy mi is illik leginkább az egyéniségünkhöz, milyen tevékenységben, milyen hétköznapokban érezzük jól magunkat és mire vagyunk képesek, hanem azt, hogy milyen terület és milyen titulus jelentheti a legjobb presztízst, ami a külvilág számára a sikeresség záloga, és mivel lehet a legjobban keresni. Magas rangú pozícióban dolgozni szárnyaló fizetéssel jó dolog, de érdemes azt is mérlegelnünk, mennyi elégedettséget és örömet nyerünk munkánkból. Ezért fontos, hogy ne kívülről befelé, hanem csakis önmagunkból kiindulva értékeljük a karrierlehetőségeket. Milyen foglalatosságban érzem jól magam? Hogyan szeretem az időmet beosztani? Hogyan kommunikálok? Hogyan szeretek együttműködni? Milyen szerepet töltök be automatikusan a baráti körben, a családban? Milyennek látom magam a környezetem visszajelzései alapján? Milyen érzést okoznak a különböző tevékenységek, amiket végzek? Mennyire élvezetesek a mindennapjaim? Miért? Mi jelent sikerélményt számomra? Mikor érzem úgy, hogy értéket tudok teremteni, hogy hozzájárulok valami fontos dologhoz? Milyen fajta feladatot érzek közel az egyéniségemhez? Milyen fizikai és emberi környezetben érzem magam legjobban? Ha arra jutunk, hogy nem vagyunk boldogok a munkánkban, akkor muszáj nagyon reálisan gondolkoznunk. Ha példádul magasan fizetett banki vezetőként más terület iránt érdeklődünk, szembe kell néznünk azzal, hogy csak komoly anyagi áldozat árán változtathatunk foglalkozást. Azt tudom tanácsolni, hogy bármilyen feladatra is szánjuk el magunkat, igyekezzünk a lehető legalaposabban informálódni, körüljárni, a lehető legtöbbet megtudni jó előre arról, hogy pontosan milyen hétköznapokra számíthatunk, ez mennyire illeszkedik hozzánk, és igyekezzünk függetleníteni véleményünket a környezet által az egyes foglalkozásokra és feladatokra ráragasztott címkéktől, mert csak a saját utunk visz bennünket a hosszú távú elégedettség irányába. Sikeres karrierutat kívánok! Tomori Nóra Likeolj...

tovább

Hogyan fejlesszük érzelmi intelligenciánkat?

»Írta - - 2013. jún 06 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Hogyan fejlesszük érzelmi intelligenciánkat?

Érzelmi intelligenciánk annak kifejezője, mennyire vagyunk képesek megérteni és kezelni érzéseinket, és mennyire értjük meg, hogyan hatnak tetteink másokra. Daniel Goleman az érzelmi intelligencia elemeit öt pontba szedte össze. (Ön)tudatosság – saját érzelmeink megértése. Önkontroll – érzelmeink kontrollálása. Motiváció – a magas EQ-val rendelkező emberek rendszerint motiváltak, szeretik a kihívásokat. Empátia – a többi ember érzéseinek megértése, helyzetükbe való beleélés képessége. Szociális készségek – együttműködés, mások segítése, jó kapcsolatok fenntartása.   Fejlesszük érzelmi intelligenciánkat! Figyeljük meg, hogyan kommunikálunk másokkal. Figyeljük meg, hogyan gondolkodunk. Előfordul, hogy azelőtt jutunk következtetésre, hogy minden tényt megvizsgálnánk? Előfordul, hogy ítélkezünk? Hogy kategóriákban gondolkodunk? Legyünk magunkkal őszinték. Igyekezzünk nyitottan és elfogadóan meghallgatni mások véleményét, igényeit! Ne gondolkodjunk ítélkezően! Maradjunk a lehető legnyitottabbak a miénktől eltérő gondolkodásra! Vizsgáljuk meg magunkat munka közben. Másoktól várjuk az elismerést eredményeinkért? Vagy belülről várjuk és adjuk meg magunknak a dicséretet? Magunktól várjunk értékelést a teljesítményünkért! Magunkat dicsérjük meg, valahányszor csak lehet! Függetlenítsük magunkat mások véleményétől, ítéleteitől, szándékaitól! Még egy fontos dolog: a szándékaink alapján ítéljük meg magunkat! Csináljunk önértékelést! Mik a gyengeségeink? Képesek vagyunk elfogadni magunkat a tökéletlenségeinkkel együtt és szeretettel dolgozni a fejlesztendő területeinken? Kezdjük el! Figyeljük meg magunkat stresszhelyzetben! Könnyen kibillenünk az egyensúlyunkból? Hajlamosak vagyunk másokat vádolni a történtekért? Igyekezzünk kontroll alatt tartani érzelmi reakcióinkat és megőrizni nyugalmunkat! Idézzünk fel eseteket, amikor ez sikerült, próbáljuk megismételni! Vállaljunk felelősséget viselkedésünkért! Ha megbántjuk valaki érzéseit, legyünk bátrak és kérjünk bocsánatot! Ez sokkal jobb a kapcsolatnak, mintha úgy, tennénk, mintha nem történt volna semmi, vagy ha kerülnénk az illetőt! Mielőtt cselekszünk, vizsgáljuk meg, az hogyan érint majd másokat. Képzeljük magunkat az érintett emberek helyébe! Ha muszáj megtennünk valamit ami másoknak nehézséget okoz, gondoljuk át, hogyan segíthetünk nekik a helyzetük megkönnyítésében! Sikeres érzelmi intelligencia fejlesztést kívánok! Tomori Nóra Likeolj...

tovább

Interjú előtt – vezetői tanácsadó cégekhez 2.

»Írta - - 2013. Már 20 in Blog, Karrier | 0 Hozzászólás

Interjú előtt  – vezetői tanácsadó cégekhez 2.

Amikor felkészülünk az állásinterjúra, jusson eszünkbe, interjúztatóink nem gyengeségeinket, hanem erősségeinket keresik. Néhány dologra szeretném felhívni a figyelmet.1. Ha nem tetszenének a cég vezetőinek eddig elért eredményeink, nem hívtak volna be interjúra bennünket.2. Az interjú során arra lesznek elsősorban kíváncsiak, hogy eredményeinket hogyan értük el, milyen erősségek mentén.3. Mivel a vezetői tanácsadó vállalatok szervezeteiben mindig projekt alapon és csoportokban dolgoznak a munkatársak, az egyik legfontosabb dolog, hogy meg szeretnének győződni arról, valóban csapatjátékosok vagyunk.4. Az esettanulmányinterjúk általában olyan témákat foglalnak magukban, amelyekben vélhetően nem vagyunk otthon a mindennapjainkban. Azt kell tudnunk megmutatni, hogy logikus gondolkodásra vagyunk képesek és álláspontunkat meg tudjuk védeni.5. Nincsenek jó vagy rossz válaszok, bármilyen válasz jó, ha azt alá tudjuk támasztani a rendelkezésre álló információk alapján. Azt kell megmutatnunk, hogy kreatívan is tudunk gondolkodni.6. Előfordulhatnak olyan probléma-megoldó képességet mérő kérdések, amelyek nem is üzleti témájúak, hanem bármi egyéb, akár tudományos, például földrajzi, éghajlati alapúak. Ne ijedjünk meg, gondolkodjunk hangosan, tegyünk fel értelmező kérdéseket.7. Előfordulhatnak írásbeli tesztek, ezekre tárgyszerűen nem lehet készülnünk, tegyük magunkat nyitottá, gondolkodjunk nyugodtan és képzeljük el jó előre, hogy igen, menni fog…Sok sikert!Tomori NóraLikeolj...

tovább

Ne mondd a főnöknek…

»Írta - - 2013. feb 15 in Blog, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Ne mondd a főnöknek…

Vannak nyilvánvaló mondatok, amiket nem érdemes főnökünknek mondani, mint pl. “hatalmas hibát követtem el”, “elvesztettem az ügyfelet”, stb. Összeszedtem pár olyan dolgot, amivel talán kevésbé nyilvánvalóan, mégis magunkra haragítjuk vezetőinket. Ezt nem lehet megcsinálni. Ez a vezetőket leginkább felbosszantó mondat, ami csak munkahelyen elhangozhat. Túl könnyű választás a feladat hárítására. Mindent meg lehet oldani valahogy, vagy legalább kutatásokat, vizsgálódásokat, opcionális megoldásokat ki lehet találni a kivitelezésre. Láttad, hogy XY hogyan viselkedett? Annyira nehéz vele együtt dolgozni! Főnökünk biztosan nem kíváncsi arra, ha nem szeretünk valakit. Csak tényekről, elvégzett munkákról, sikerekről, teendőkről szeretne hallani. Nem zavartalak volna, ha a dolog magától megoldódott volna… Biztos nem fog örülni, hogy nem előre figyelmeztettük a lehetséges veszélyekre. Esélyt sem adtunk neki, hogy megelőzzön valami bajt, mert elhallgattuk előle a problémákat. Ha nem teszed ezt, felmondok. Az ultimátumok agresszív közlések, amik a másik félből agressziót váltanak ki. És mindenki helyettesíthető… Persze, ha menni akarunk, menjünk, de ne fenyegetőzzünk ezzel. Tudod, az Y generáció így teszi, az én korosztályom úgy gondolja… Tudja ő is, ha fiatalabbak vagyunk nála, de talán nem szeretné, hogy erre emlékeztessük is… Inkább fogalmazzuk mondandónkat úgy, hogy mi jó a cégnek. Biztos, hogy ezt akarod tenni? Ettől biztos azt fogja hinni, ki akarjuk oktatni valamiben, amit maga is tud. Jobb, ha óvatosan felhívjuk a figyelmét még egy szempontra valamivel kapcsolatban, ami még eddig nem került szóba. Fizetésemelést szeretnék. Ezt mindenki szeretné. Ha úgy érezzük megérdemeljük, akkor szedjük össze, milyen értékeket, kompetenciákat adunk a vállalat számára, milyen érdemeink alapján érezzük úgy, hogy jobban megfizethetnének bennünket. Azt kell elérnünk, hogy a főnökünkben felébredjen a vágy, hogy fizetésemelést eszközöljön ki nekünk. Sikeres munkahelyi kommunikációt kívánok! Tomori Nóra Likeolj...

tovább

“OK vagyok, OK vagy” – de hogy jussunk ide?

»Írta - - 2013. jan 11 in Blog, Boldogság, Család, Érzelmi intelligencia, Karrier | 0 Hozzászólás

“OK vagyok, OK vagy” – de hogy jussunk ide?

Ahhoz, hogy sikeresek lehessünk a munkánkban, magánéletünkben, és gyerekeink nevelésében, először is nekünk magunknak kell “ rendben lennünk”.Ha nem érezzük magunkat elég magabiztosnak, önbizalom telinek, elégedettnek, akkor tehetünk magunkért olyan dolgokat, amelyekkel hozzásegíthetjük magunkat ennek eléréséhez.A repülőgépeken , a biztonsági előírások szerint is először magunkra kell föltennünk az oxigénpalackot, és csak azután segíthetünk azoknak, akik ebben segítségre szorulnak, gyerekek, stb. Hogyan tehetjük fel a képzeletbeli “oxigénpalackot” magunkra a mindennapokban, hogy elég jól legyünk ahhoz, hogy munkánkban, emberi kapcsolatainkban és gyermekeink nevelésében sikeresek legyünk?Néhány lehetőséget szedtem össze, amik garantáltan segítenek.1. Írjunk le 100 dolgot, amit szeretünk, nagyra becsülünk magunkban!2. Írjunk le 100 dolgot, amiben jók vagyunk!3. Írjunk le 100 olyan jó dolgot, ami velünk történt az elmúlt hónapban! Kutatások igazolják, hogy, ha minden nap összeírjuk, milyen jó dolgok történnek velünk, három hét alatt érzékelhetően boldogabbnak érezzük magunkat.4. Menjünk körbe minden nap az otthonunkban, és vegyük számba, mi mindenünk van, aminek örülünk, mi minden működik jól.5. Szedjünk össze legalább 10 olyan dolgot, amit sikeresen megcsináltunk, és írjuk le, hogy ezekben sikeresek voltunk!6. A sikeres és jó dolgokat kössük is össze a lehetséges okokkal, azaz mi mit tettünk, mi hogyan értük el, hogy az adott dolog jól sikerüljön. Semmi sem a véletlen szerencse műve, vegyük észre, hogy mi is ott voltunk! Írjuk le: “Ez a jó dolog azért történt velem, mert…” Ezzel segítünk agyunknak abban, hogy összekösse a jó dolgokat a bekövetkezésükért való saját felelősségünkkel.7. Fogadjunk el minden bókot, dicséretet! Higgyük el, hogy igazak! Legyünk büszkék magunkra! Köszönjük meg, és kimondatlanul tegyük hozzá: igen, ez így van!8. Ha túl nagy feladtok állnak előttünk, koncentráljunk az apró lépésekre!9. Koncentráljuk a tettekre! Jusson eszünkbe, hogy a tettek hangosabban beszélnek a szavaknál!10. Keressük a dolgok optimista megközelítését! Ez segíteni fog megtalálni a jót magunkban és másokban is!11. Mindig a jót keressük embertársainkban! És tudatosítsuk magunkban ezeket!12. Magunk felé mindig legyünk elnézők és megbocsátók! Bocsássunk meg magunknak minden hibáért, amit elkövettünk! Így segítsünk magunknak kijönni bűntudatunkból! Ne büntessük magunkat bűntudattal! Megbocsátással a múltat nem változtathatjuk meg, de a jövőt igen! Szeretettel,Tomori Nóra   Likeolj...

tovább

OK és EQ otthon és a munkahelyen

»Írta - - 2012. nov 08 in Blog, Család, Érzelmi intelligencia, Karrier | 0 Hozzászólás

OK és EQ otthon és a munkahelyen

 Thomas A. Harris klasszikusnak számító OK vagyok, OK vagy címmel írt könyve nagyon megragadta a figyelmemet. Rendkívüli egyszerűséggel használható eszközt ad kezünkbe érzelmi intelligenciánk fejlesztésére és igazi kölcsönös kapcsolatok kialakításának képességére magán- és munkaéletünkben.Ennek 4 szintje: 1.     Tudatosítsuk magunkban érzéseinket.2.     Irányítsuk érzéseinket.3.     Tudatosítsuk magunkban mások érzéseit.4.     Segítsünk másokat érzéseik irányításában.Ahhoz, hogy jó kapcsolatokat alakíthassunk ki, azt kell tudnunk elérni, hogy ne pusztán érzelmi alapon hozzunk döntéseket, ne dühünkben reagáljunk, és ne is félelmünkben, hanem mindig gondolkodjunk, saját és a másik helyzetéről összegyűjtött racionális információink alapján, tudatosan hozzuk meg döntéseinket. Négyféle alapállásból tekinthetünk a világra:1. Én OK vagyok  - te OK vagy2. Én OK vagyok, - te nem vagy OK3. Én nem vagyok OK - te OK vagy4. Én nem vagyok OK - te nem vagy OK1. Én OK vagyok- te OK vagy Akik képesek ilyen alapállásban élni, szerencsések, kiegyensúlyozottak, és magabiztossággal alakítják kapcsolataikat a munkahelyükön, barátságaikban, és otthon. Képesek egyenrangú kapcsolatok kialakítására. Elmondhatják magukról, hogy elégedettek, békében élnek magukkal. Gyermekeiknek is esélyük van boldogan és kiegyensúlyozottan cseperedni.2. Én OK vagyok - te nem vagy OKŐk azok az emberek, akik jellemzően másokat vádolnak mindenért, ami nehézséget okoz, vagy nem sikerül. Ők azok, akik a maguk problémáiért másokat tesznek felelőssé. Nehezükre esik felelősséget vállalni saját döntéseikért, nehézségeikért, érzéseikért. Kapcsolataikban ők játsszák a “vádaskodó” szerepet. 3. Én nem vagyok OK- te OK vagy Ők jellemzően alacsony önértékelésű emberek, akik hajlamosak örökösen bűntudatban élni. Bármi nem sikerül, magukban keresik a hibát. Kerülik a kihívásokat, mert minden nehézség csak bűntudatukat erősíti tovább. 4. Én nem vagyok OK – Te nem vagy OK.A létező legrosszabb perspektíva. Ők sem magukat, sem másokat nem tudnak értékelni. Munkahelyen hajlamosak a destruktív viselkedésre, cinizmusra. Nem vállalják a felelősséget saját életükért. Hajlanak a depresszív gondolatokra és szerencsétlenségükért az egész világot teszik felelőssé. Családban hajlamosak átadni gyermekeiknek is az alacsony önértékelés tudatát. Szerencsére gondolataink irányításával képesek vagyunk változtatni helyzetünkön. Legközelebb megnézzük, hogyan terelhetjük magunkat  az “én OK vagyok – te OK vagy” helyzetbe.  Szeretettel,Tomori NóraLikeolj...

tovább

Ötletek az empátia fejlesztésére

»Írta - - 2012. Júl 27 in Blog, Család, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Ötletek az empátia fejlesztésére

Ötletek az empátia fejlesztésére  Mi is az empátia?Az empátia az a képesség, amellyel át tudjuk érezni egy másik ember helyzetét, érzelmeit, képesek vagyunk beleélni magunkat az ő helyzetébe és az ő szemével nézni a világot. Beleéljük magunkat embertársunk helyzetébe és így fel tudjuk fogni az ő érzéseit. Van, akinek ez könnyebb, van, akinek nehezebb, bizonyos mértékig mindenkiben megvan, és fejleszthető ez a képesség. Empátiás képességünk azon is múlik, mi magunk milyen pillanatnyi hangulatban vagyunk, mennyire vagyunk frissek, nyitottak, stb. Ha minden ember nagyon empatikus lenne, akkor a világ nagyon humánus módon működne. Több empátiával a családok is boldogabbak lennének, kevesebb lenne a válás, kevesebb gond lenne a gyerekekkel is. Adok néhány tanácsot az empátia fejlesztésére.  - Agyunk működése során pszihichikusan tükrözi a valóságot. Így, amikor látunk valakit, miközben valamit csinál, az az érzés tölt el bennünket is, amit az ember érez, aki cselekszik. Amikor a gyerekek a szüleiket figyelik, ugyanazokat az érzéseket élik át, amit a szüleik tapasztalnak. Ha tehát gyermekünket empátiára akarjuk tanítani, legyünk magunk is empatikusak! A gyermek agya tükrözni fogja érzéseinket és empátiát fog fejleszteni. - Társadalmunkban él egy kép, miszerint a nők empatikusabbak a férfiaknál. Ez nincs így. - Sohase ítélkezzünk senkiről anélkül, hogy pontosan ismernénk a helyzetét. Mielőtt bárkit megítélnénk, éljük bele magunkat a helyzetébe és kérdezzük meg magunktól, mi hogy éreznénk magunkat és mit tennénk a helyében? Próbáljuk utánozni mimikáját, testbeszédét is, hogy jobban megértük őt. És figyeljük meg, mit érzünk.  - Igyekezzünk megfigyelni az embereket. Ezt szinte automatikusan tesszük éttermekben, buszon, utcán, bevásárlóközpontokban. Próbáljunk történetet kitalálni az emberekről, akiket látunk. Kik lehetnek? Milyen kapcsolatban lehetnek egymással? Milyen tevékenységben érzik jól magukat? Mik lehetnek a félelmeik? Nem kell, hogy eltaláljuk a valóságot maga a gyakorlat mindenképp segít abban, hogy jobban tudjunk “olvasni” az emberekből, és jobban megértsük őket.  - Mindannyian hajlamosak vagyunk azt gondolni vitás helyzetekben, hogy igazunk van, és a mi véleményünk az egyetlen helyes gondolatmenet, a “végső igazság”. Ez az emberek természetes elfogultsága önmaguk irányában, ami abból származik, hogy önkéntelenül magunkat védelmezzük, önigazolást keresünk, ezzel önkéntelenül is önbecsülésünket és magabiztosságunkat igyekszünk erősíteni. A bennünk élő, kiskorunk óta felépített hiedelemrendszert erősítjük újra és újra. Amit már eddig is igazunk véltünk, azt újra megerősítjük, minden mást akaratlanul is elutasítunk. Előzetesen meglévő előfeltételezéseinket erősítgetjük minden egyes véleményalkotást során. Ha azonban tudatosan odafigyelünk arra, hogy ne feltétlenül a mi “logikánkat tartsuk az egyetlen helyes” útnak és kilépünk a megszokott gondolkodási sémáinkból, rá fogunk találni más lehetséges megközelítési módokra. Könnyen be fogjuk látni, hogy minden problémára sokféle jó megoldás adható.  - Olvassunk minél több regényt. Kimutatták, hogy azok a felnőttek, akik rendszeresen regényeket olvasnak, jobb empátiás készségekkel rendelkeznek, mint a nem olvasók. A regények segítenek beleélni magunkat mások helyzetébe és megérteni érzéseiket.  - Ha kedvünk van hozzá, írhatunk magunk is történeteket valakiről. Ahhoz, hogy írni tudjunk egy emberről, empátiára van szükségünk. Empátia szükséges egy karakter megalkotásához, és gondolatvilágának megjelenítéséhez.  - Legyünk kedvesek! A kedvesség önmagában is fokozza az empátiás készséget. Ugyanis akihez kedvesek vagyunk, azzal önkéntelenül is jobban együtt érzünk és érzéseink pozitívabbakká válnak felé. A kedvesség egyúttal abban is segít, hogy magunkat jobban érezzük és jobban szeressük. Empatikus szeretettel,Tomori Nóra  Likeolj...

tovább

Boldogság előtt

»Írta - - 2012. máj 15 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia, Karrier | 0 Hozzászólás

Boldogság előtt

Shawn Achor a pozitív pszichológia egyik alapítója, a Harward Egyetem tanára és kutatója, könyvek és tanulmányok írója. Központi témája a boldogság és a munkahelyi eredményesség kapcsolata.Közelmúltban megjelent Boldogság előtt c. könyvében vizsgálati eredményeit összegzi arról, hogyan fejlesszük elménket tudatosan “boldoggá”, hogy boldogságunk sikeressé tehessen minket.Jó időkben könnyű boldognak lenni, nehéz időkben művészet. Tanácsa szerint, miután eldöntöttük céljainkat, tudatosan ki kell szűrnünk azokat a “háttérzajokat” elménkből, melyek negatívak, elbizonytalanítóak, félelemkeltőek. Pl. “úgysem találok munkát”, “soha nem fogok kijönni az adósságból”. Amikor ilyen gondolataink jönnének elő, gyorsan tereljük gondolatainkat korábbi sikereinkre, éljük át őket gondolatban újra és újra, erősítsük magunkat abban, hogy mennyi nehézség ellenére mennyi mindent meg tudtunk csinálni sikeresen.A boldogság nem arról szól, hogy minden csodás, hanem arról, hogy lehet és tudunk is változni. Másképp fogalmazva “kiteljesedésünkért folytatott küzdelmünk élvezete”. Nehéz gazdasági helyzetben minden apró mentális győzelem közelebb visz bennünket a jó irányú változásokhoz.Achor szerint a pozitív beállítottság 23%-kal több energiát, 31%-kal nagyobb eredményességet, 37%-kal jobb értékesítési eredményt, és 40%-kal jobb előléptetési esélyt eredményez.Mi van, ha valami váratlan esemény okán mélyen elkeseredünk? Ilyen állapotokon tudatosan lehet segíteni, sokféle módon, akár például egy olyan pozitív hangvételű email megírásával valakinek, ami ránk is visszahat, vagy például meditálással.Három alapszabály a boldogságérzet elérésére:Naponta 2 percet töltsünk azzal, hogy gondoljuk végig, milyen 3 új dologért lehetünk hálásak. Meditáljunk pár percet csöndben lélegzetünk figyelésével. Írjunk valakinek egy 2 perces pozitív hangvételű emailt.Használjunk “gyorsítót”. Ahogy a maratonfutók felgyorsítanak a cél közelében, elménk is felgyorsít, ha közel érzi a sikert. Ha napi teendőink listáját elkészítjük, tegyünk bele pár olyat is, amit már sikerrel megcsináltunk. Ha valamilyen jó szokást akarunk kialakítani, ne a nulláról induljunk. Induljunk ki például abból, hogy már eddig is jó párszor sikerült pl. ellenállni a napi édességnek, vagy beiktatni valamilyen testmozgást.Ne várjunk passzívan a boldogságra. Tudatosan tegyünk minden nap valamit a boldogságérzetünk fokozásáért. Találjunk értelmet a munkánkban. Teremtsünk (jó) kapcsolatot az emberekkel magunk körül. Tekintsük a napi stresszt erőnket fokozó eszköznek. Ha a munkánkban boldogabbak leszünk, az sikereket fog eredményezni.Boldogságot és sikereket kívánok!Tomori NóraLikeolj...

tovább

Hogyan építsük személyes márkánkat?

»Írta - - 2012. ápr 06 in Blog, Karrier | 0 Hozzászólás

Hogyan építsük személyes márkánkat?

Személyes márkánk tulajdonképpen a jó hírünk, reputációnk. Ahogy mások látnak. Ez már valamilyennek kialakult, ha már egy ideje láthatóak vagyunk mások számára. Ha gyúrni szeretnénk rajta, jusson eszünkbe pár dolog.Tekintsük személyes márkánkat beruházásként. Míg projektjeink befejeződnek, személyes márkánk akár életünk után is tovább él.Állítsunk fel célt, hogy milyennek akarjuk láttatni magunkat. Tegyük fel a kérdést: milyennek akarunk látszani és hogy lehetünk láthatólag olyanok?Személyes márkánk három fő területe:Legyen frappáns jellemzőnk, amit mások velünk azonosíthatnak.Szakértelem. Minden jó márka mögött szakértelem húzódik. Mutassuk meg, hogy amit csinálunk, abban valóban jók vagyunk.Stílus. Nemcsak az számít, hogy mit kommunikálunk magunkról, hanem az is, hogyan. Általában lelkesnek mutatkozom? Vagy megfontoltnak? Esetleg nyersnek? Miben lehetek egyedi? Hogyan tűnhetek ki a tömegből? Fontos, hogy ne próbáljunk másokat utánozni, vagy másmilyennek mutatkozni, mint amilyenek vagyunk. Legjobb, ha erősségeink tudatosítása mellett felvállaljuk saját egyéniségünket. Járjunk minél színesebb társaságba, vegyünk részt minél színesebb tevékenységfajtákban és olvassunk minél többféle írótól. Így formálhatjuk leginkább önmagunkká magunkat.   Ha kedvünk van, írjunk blogot vagy weboldalt, ami rólunk szól. Ami önkifejezésünkké válhat. Mások ezáltal közelebb érezhetnek bennünket magukhoz.Sose essünk túlzásokba önmagunk reklámozásával. Ha nem bizonyulunk hitelesnek, jó hírünk nem tartható fenn sokáig.Igyekezzünk széles körben jelen lenni. Minél több felől hallanak rólunk, annál kíváncsibbak lesznek ránk.Rendszeresen adjunk új elemeket márkánkhoz. Döntsük el, mit képviselünk, de ehhez, időnként tegyünk hozzá további elemeket, hogy ne váljunk egyhangúvá.Mindig tanuljunk új dolgokat, szélesítsük tudásunkat, különösen, ha szakértelmünk az online világhoz kapcsolódik.Nem kell mindig egyetértenünk azokkal, akiket tisztelünk és csodálunk. Ha azt tennénk, az ő márkájukat építenénk a sajátunk helyett.Beszélgessünk sokat másokkal. Az emberekre pozitívabb és mélyebb benyomást tesznek azok, akik beszélgetnek velük.Gyakran tudatosítsuk magunkban erősségeinket, írjuk is le.Szeretettel,Tomori Nóra  Likeolj...

tovább

A meghallgatás művészete 3.

»Írta - - 2012. Már 14 in Blog, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

A meghallgatás művészete 3.

A meghallgatás művészete 3: amire figyelni érdemesKorábbi írásaimban írtam, már arról, milyen körülmények hátráltathatják figyelmünket, hogyan legyünk embertársaink figyelmes meghallgatói, milyen stratégiák közül választhatunk tudatosan, ha valakit meg szeretnénk hallgatni,  melyik módszert hogyan lehet jól alkalmazni.Nézzük meg, melyik figyelemfajtát milyen szituációban érdemes előnyben részesíteni?Mikor érdemes kedvesen meghallgatni valakit?- Ha az illető mérges, vagy rossz hangulatban van, vagy stresszes.- Ha kedvében akarsz járni, mert pl. a szeretteid, régi jó barátaid közül való, vagy, ha szeretnél kapni tőle valamit.Azonban sose felejtsük: ha mindig mindennel egyetértünk, az emberek előbb-utóbb elveszíthetik az érdeklődésüket, tiszteletüket és kíváncsiságukat irányunkban…Mikor érdemes empatikusan meghallgatni társainkat?- Ha beszélgetőtársunk szomorú, el van keseredve.- Ha ki szeretné engedni a gőzt.- Ha nehezen találja a szavakat, hogy kifejezze magát.- Ha úgy érzi, senki sem érti meg.- Ha úgy érzi, rosszul vélekednek róla és ez bántja. Jó ha tudjuk, hogy az empatikus meghallgatás nem jó módszer változások generálására. Mikor érdemes kritikusan figyelni valaki mondandójára?- Ha például az a munkánk, hogy hibát találjunk.- Ha eladni akarnak nekünk valamit, és szeretnénk tudni, mit is vennénk.- Ha tanácsot adnak nekünk pl. orvossal, vagy tanácsadóval tárgyalunk.Ne feledjük, ha kritikusan állunk valaki mondanivalójához, agresszívnek és figyelmetlennek tarthatnak minket. Kölcsönös kapcsolatokban kimerítő dolog örökké kritikus emberekkel tárgyalni. Ha szeretnénk, hogy mások valóban együtt akarjanak velünk működni, akkor csak ritkán engedélyezzük magunknak a kritika hangját. Mikor legyünk megoldás-orientált beszélgetőpartnerek? - Ha beszélgetőtársunk a tanácsunkat kéri valamiben.- Ha úgy érzi, nem lát megoldást egy problémára.- Ha a beszélgetőpartner túlságosan negatív.- Ha az a munkánk, hogy mi mondjunk megoldást/tanácsot.- Ha beszélgetőtársunk teljesen céljainkkal szemben helyezkedik.- Ha változásokat szeretnénk generálni.Megoldás-orientált partnerként mindig figyeljünk a másik fél érzéseire. Sose akarjunk túl hamar konklúzióra jutni, minél többször és minél körültekintőbben járjuk körül a problémát. Kérdezzünk minél többet. Emiatt persze beszélgetőtársunk határozatlannak, bizonytalannak tarthat bennünket, de viselkedésünk okát később elmagyarázhatjuk neki.Sikeres beszélgetéseket kívánok!Tomori Nóra       Likeolj...

tovább

Mit érdemes tudni az életről?

»Írta - - 2012. feb 10 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia, Karrier | 0 Hozzászólás

Mit érdemes tudni az életről?

James Altucher író és vállalkozó 80 kiemelkedően sikeres embert kérdezett arról, mi az, amit az életről “tudni érdemes”. Az élet évtizedekben mérhető.Túl sok ember egyszerre vágyik boldogságra, szeretetre, pénzre, kapcsolatokra, és mindent azonnal akarunk, sőt már tegnapra. Belül ürességet érzünk, és azt hisszük, csak akkor lehetünk boldogok, ha még ezt meg ezt megkaphatjuk… Pedig a jó élet olyan, mint az örömtűz lángja: lassan égve, melegen dédelgeti a szívet, így nem fogja megégetni. Azon mérhető az élet, hogy ma mit tettél. A siker talán évtizedek múlva jön, de feltétele, hogy most tegyünk érte. Nyújtsuk mindig a legjobbat, amit csak tudunk! Épp most is! Amit most és minden nap teszek az egészségemért, a kapcsolataimért, a fejlődésemért, azt kapom majd vissza később az élettől. A fókusz nem fontos, de az elszántság igen.Nagyon kevés ember van ma már, akinek egész életében egy foglalkozása van. És semelyik foglalkozás útja sem egyenes. A fókusz olyan, mintha azt mondanánk: “egész életemben csak egyféle dologról akarok tanulni”. Az elszántság az a képesség, hogy, ha reggel fölkelek, keresztültörök mindenen, ami miatt legszívesebben visszamenekülnék aludni. Adni anélkül, hogy azon gondolkoznánk, mit fogunk kapni.Minden megkérdezett olyan problémák megoldásán dolgozott, ami nem csak az ő egyéni célját, hanem sok emberét támogatja. Nem az a kérdés, hogy hogyan, vagy mennyit ad valaki a köznek, hanem az, hogy mindannyian adni akartak, és végül ők is kaptak vissza valamit. Fontosabb dolog a nehéz problémák megoldása, mint a kudarcok leküzdése. A külvilág a belsőnket tükrözi vissza számunkra. Ahogy belülről látjuk a magunk világát, azt hozzuk létre magunk körül a külvilágban is. Thomas Edison nem kudarcként, hanem kísérletként élte meg, hogy 999-szer nem sikerült villanykörtét létrehoznia. Hozzáállása segítette ahhoz, hogy az ezredik kísérlet sikeres lehetett. A siker és a szeretet művészete az élethez való kapcsolódásról szól. Legszemélyesebb belsőnk, bármi, amit megtanultunk, amit szeretünk, amiről olvasunk, mind, mind kapcsolódási pontok. Add tovább mindezt. Így életet adhatsz személyes “hagyatékodnak”, mely utánad is folytatódni fog. Nem üzletszerűség, hanem személyesség.Senki sem a nagy ötletektől lett sikeres. Hanem attól, hogy jó kapcsolatokat épített barátok, kollégák személyében, akik mind a saját személyes céljaikért küzdöttek, bíztak egymásban, és segítettek egymásnak. Ez hosszú távú folyamat. Ha adni tudunk, az tágítja a lehetőségeinket, hiszen nem tudhatjuk, mi történik majd évek múlva. Csak a te saját utad a jó út neked. Ne engedd, hogy mások döntsenek helyetted, hogy mások mondják meg, mi jó neked. A személyes szabadságod belülről indul.Sikert és boldogságot kívánok!Tomori Nóra, életvezetési tanácsadó, karriertanácsadó Likeolj...

tovább