Kommunikáció

Túlélő ötletek szuperérzékenyeknek

»Írta - - 2017. okt 16 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Túlélő ötletek szuperérzékenyeknek

Dr. Elaine Aron 1991-ben kezdett tanulmányokba a szuperérzékenységet illetően. Felismerése szerint az emberek 15-20%-át érinti. A szuperérzékenyek nagyon aktív idegrendszerrel élnek, ezért társaiknál sokkal intenzívebben képesek feldolgozni az őket körülvevő fizikai és pszichológiai környezetet. A hangokat, fényeket, ízeket, színeket, árnyalatokat, apró eltéréseket, mások érzéseit, hangulatát, stb. Éppen ezért érzéketlenebb társaiknál jóval hamarabb el is telítődnek mindezektől, hamarabb bele is fáradnak az esetlegesen nagy zajba, zűrzavarba, rossz szagba. Mélyebben élnek át érzéseket és másokkal is könnyen együtt éreznek. Ugyanezért előbb át is látnak mások szándékain és kimondatlan gondolatain, mint a legtöbben. Ha ez a folyamat nem teljesen tudatos, akkor intuícióként élik meg mindezeket.A szuperérzékenyek gyorsan ráhangolódnak a művészi szépségre, a kifinomult zenére, finom ízekre. Zajos, zűrös nap után csöndes, magányos elvonulásra vágynak. Gazdag belső világuk van, sokszor intenzíven és érzésekkel telve álmodnak, kerülik a feszültséggel teli helyzeteket és rosszul viselik az élethelyzetek változásával járó stresszt. Összezavarja őket és nehezíti teljesítményüket mások rájuk koncentráló figyelme, gyűlölik az erőszkos, agresszív filmeket, tévéműsorokat. Mai, extraverziót előtérbe helyező világunkban önérvényesítést tekintve nehéz helyzetük van. Pedig lehetetlen lenne a világ fejődése érzékenységük, kifinomult megoldásaik nélkül. Többnyire kreatív, produktív, figyelmes, körültekintő, intellektuálisan magasan fejlett emberek.Aki a leírásban esetleg magára ismer, hasznosnak találhatja az alábbi ötleteket.-Aludjunk minél többet. Az erős idegrendszeri aktivitás hamar kifáradáshoz, nyomott hangulathoz, zavarodottság-érzéshez, koncentrációs nehézségekhez vezet. Az amúgy is csúcsra járatott szuperérzékeny idegek feszültségének legjobb csökkentője az alvás.-Egészséges ételeket együnk és figyeljünk rendszeres evésre a nap folyamán. Az éhség megterhelő az idegeknek. Nyomott hangulatot, feszültséget és koncentrációs problémákat eredményez.-Használjunk zajcsökkentő fülhallgatót. A szuperérzékenység egyik jellemzője a zajokra való érzékenység, különösen azokra, amiket nem tudunk kontrollálni. Igyekezzünk kiszűrni a zavaró zajokat, hogy személyes nyugalmat teremthessünk magunknak.-Tervezzünk be relaxációs, csöndes elvonulós, feszültség levezetős időt magunknak a személyes menetrendünkbe. Ha lehet, menjünk ki a természetbe.-Az otthonunkban legyen legalább egy olyan helység vagy sarok, ahol csönd van, ahova visszavonulhatunk, ahonnan kizárhatjuk a külvilágot.-Naponta többször legalább pár percre figyeljük lélegzetünket és vegyünk nagy, mély levegőket. A tudatos, intenzív légzés feszültséget old, ellát oxigénnel, intenzíven regenerál, gyógyít, erősít.-Kapcsoljuk ki a Híreket. Érzékeny idegrendszerünknek nincs szüksége bombázó feszültségözönre még a tévéből is.-A külső-belső zaj lecsillapítására találjunk ki örömteli mantrákat, pl. "egészséges és boldog vagyok". Próbáljunk ilyen mantrát ismételni, örömet okoz.-Alkossunk. Rajzoljunk, írjunk, fessünk, építsünk, akkor is, ha úgy éreznénk, nem vagyunk jók ezekben. Belső világunk kifejezésére bármilyen alkotómunka kiváló.-Mondjuk valami dicséretet másnak. A látható öröm amit a dicséret hallatán átélnek, nekünk is örömet okoz.-Agresszív, fölényes emberekkel kommunikáljunk távolságtartóan, határozottan. Se ne zárkózzunk el, se ne alázkodjunk meg, mert az csak olaj lenne a tűzre. Szálljunk ki egy vitává fajult helyzetből pédául így: „Most visszamegyek dolgozni.” (És menjünk is el.) Vagy: „Váltsunk témát.” (És tegyük is ezt.) Gyakoroljuk be a fordulatokat, ahogy megvédhetjük magunkat.-„Ahhoz, hogy meg tudjam a munkát csinálni, szükségem van erre és erre." Nagyon konkrétan mondjuk ki, hogy mire.-Engedjük meg magunknak a mély érzéseket. Az érzések átélése örömet okoz. De ne bízzunk abban, hogy érzéketlen embereket érzések útján meg tudunk győzni. -Adjunk magunknak elég időt és teret a dolgok véghezvitelére. A szuperérzékeny ember nem jól tűri a zsúfolt, feszített tempójú örökös hajrát. Próbáljunk olyan munkát, műszakot, munkahelyszínt választani, ami bioritmusunkkal összeegyeztethető, ezzel is lehetőséget adni idegrendszerünknek a regenerálódásra.Eredményként pedig várhatóan átlagon felül kreatív, problémamegoldó, produktív, előremozdító tagjává válunk munkahelyünknek, családunknak, társaságunknak.Szeretettel,Tomori Nóra, karriertanácsadó, életvezetési tanácsadóLikeolj...

tovább

Távmunka – Hogyan győzzük meg főnökünket: “ha lehet, otthonról dolgoznék…”

»Írta - - 2017. okt 07 in Blog, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Távmunka – Hogyan győzzük meg főnökünket: “ha lehet, otthonról dolgoznék…”

Rengetegen vágynak a távmunka nyújtotta rugalmasságra, szabadságra. Időt nyerünk azzal, hogy nem kell utazni, sminkelni/borotválkozni, öltözni, jobban beoszthatjuk erőnket, időnket, könnyebben koncentrálhatunk az otthoni csöndben. Hátrányként is elkönyvelhetünk pár dolgot, például, hogy nehezebb jó kapcsolatot ápolni a kollégákkal, nehezebb benne maradni a “fontos dolgokban”, nehezebb a főnök bizalmát is fenntartani. A legtöbben mégis sokat megadnának azért, hogy legalább részidőben távmunkát végezhessenek és egyre több munkáltató veszi számításba ezt az eszközt a kiváló munkatársak megtartásáért. Ahhoz, hogy otthonról dolgozhassunk először is meg kell győzni főnökünket, hogy nyitottá váljon. Megosztom egy ügyfelem ötletét. Ami neki sikerült, hátha másnak is beválik.Megkérdezte főnökét, mik a legfontosabb mérőszámok, határidők, sarokpontok a várható feladatokban. Majd összeszedte minden bátorságát és megfogalmazott egy “ajánlatot”. “Ha engedsz engem otthonról dolgozni, túlteljesítem az összes pontot. Kérek szépen három hónapot. Ha nem teljesítem az ígéretet, visszajövök az irodába”. Elég meggyőzően hangozhatott, mert néhány héttel később már berendezte otthoni munkaasztalát.Ha mi is megpróbáljuk és mégis elutasítást kapunk, és tényleg meg vagyunk győződve arról, hogy valóban beváltanánk a teljesítményünkhöz fűzött reményt és a távmunka intézményét nekünk találták ki, akkor is tiszta szívvel nézhetünk előre. Munkáltatónk él a múltban, nem mi kívánunk életszerűtlent. Felszívhatjuk magunkat és elkezdhetünk keresgélni egy olyan főnököt, aki nyitott a kérésünkre.Sikeres tárgyalást kívánok!Tomori Nóra, karrier tanácsadó, életvezetési tanácsadóLikeolj...

tovább

Hogy keltsük “pozitív” ember benyomását a munkahelyen?

»Írta - - 2017. Sze 18 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Hogy keltsük “pozitív” ember benyomását a munkahelyen?

Amikor új munkahelyre érkezünk, könnyű lelkesen és elkötelezetten viselkedni. Később viszont, amikor már kicsit el is fáradtunk, meg is változtak a körülmények, könnyen észre vehetik rajtunk a “negatívságot”, sokszor jobban is, mint gondolnánk. Ezzel viszont kezdetét veszi az ördögi kör, hiszen a negatív munkatársakat messziről elkerülik a kinevezések és a fizetésemelések. Hogy őrizzük meg a pozitív képet?Gondoljunk valakire, aki szerintünk “jól csinálja” a dolgokat. Anélkül, hogy teljesen le akarnánk másolni a viselkedését, gondoljuk át, mit integrálhatnánk a tulajdonságai közül a mi egyéniségünkbe.Mosollyal üdvözöljünk mindenkit, akkor is ha rossz kedvünk van. A mosolynak hatalma van.Szakítsunk időt arra, hogy mindenkivel beszélgessünk egy kicsit és érdeklődjünk az illető személye, örömei, nehézségei iránt is. Aki érdeklődést kap tőlünk, az pozitívabban lát bennünket, ez biztos.Minden helyzetben és mindenkivel igyekezzünk kedvesnek maradni, akkor is, ha szakmai vitában állunk, akkor is, ha nagy a rangbéli különbség. A kedvesség automatikusan a szorgalmas és jó munkaerő benyomását kelti.Igyekezzünk segíteni másoknak, ha látjuk, hogy túlterheltek. De legalábbis legyünk elérhetőek a munkatársaink számára.Ne hagyjunk fel azzal az erőfeszítéssel, hogy lehetőségünk szerint maximálisan teljesítsünk. Ez valamilyen formában meg fog térülni, biztosak lehetünk benne.Még egy apróság: érkezzünk időben. Mindenki előbb látja demotiváltságunkat mint gondolnánk, ha nem így teszünk…Örömteli mindennapokat kívánok!Tomori Nóra, karriertancsadó, életvezetési tanácsadó Likeolj...

tovább

Narcisztikus ember a főnökünk vagy a párunk. Hogyan tovább?

»Írta - - 2017. Sze 03 in Blog, Boldogság, Család, Érzelmi intelligencia, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Narcisztikus ember a főnökünk vagy a párunk. Hogyan tovább?

Mindenkiben van egy kis narcisztikusság, hiszen az irányításhoz, a szerepléshez, az eredményességhez, a projektjeink keresztülviteléhez, vagy akár a másoknak való tetszeni akaráshoz szükség van erre. De az, ha a partnerünk mélyen narcisztikus, sokszor csak akkor válik nyilvánvalóvá, amikor már szoros kapcsolatban élünk vele.Persze nem csak a párkapcsolatot, hanem a munkatársi kapcsolatot, a főnök-beosztott viszonyt, a szülő-gyerek kapcsolatot is megterhelően átitatja a narcisztikus fél viselkedése.Ha valaki narcisztikus, az még nem jelenti azt, hogy ne lenne szerethető. Sokszor nagyon is karizmatikus, vicces, eredményes, sikeres emberekről van szó. Munkahelyen sokszor előremozdítják a csapat sikerességét ami minden munkatárs jóllétét szolgálja. Társaságban gyakran kedélyesen, nagyvonalúan, gálánsan viselkednek, az emberek szeretnek a társaságukban lenni és nagyon vonzó barátnak, társjelöltnek tűnnek. Később jönnek a gubancok.Vajon akkor is ugyanolyan jó partnerek, amikor előkerülnek a mélyebb véleménykülönbségek? Vagy amikor mi is szeretnénk egy kis figyelmet kapni? Amikor a másik is kinyilvánítja a vágyait vagy a céljait és az nem azonos az övével? Akkor vajon nem dühödnek fel, vagy fordítanak sértődötten hátat?Vajon nem úgy gondolja, hogy ha nem megy az együttműködés, az csak a másik hibája lehet? Ha olyan narcisztikussal van dolgunk aki mindig sérülékeny, örökös áldozat, akkor jusson eszünkbe, hogy belső bizonytalanságból fakad ez a viselkedés és igyekezzünk pozitív megerősítésekkel segíteni neki és ezzel magunknak.Ha olyan nárcisztikus partnerünk, kollégánk van, aki örömét leli abban, ha a másikat szenvedni látja, értsük meg, hogy ha kimutatjuk, milyen rosszul esett a viselkedése, az csak olaj a tűzre. Ha viszont nem látja rajtunk az elérni kívánt hatást, talán ritkábban érez majd késztetést, hogy bántson bennünket.Ne hagyjuk, hogy eltérítsen bennünket a céljaink irányából. Adjunk neki figyelmet, csodálatot, megértést, de aztán menjünk tovább a magunk útján, tegyük a nekünk fontos dolgokat, mert meg kell értenünk, hogy számára a végtelen figyelem, csodálat, megértés is kevés, ő mindenképpen elégedetlen marad.Őrizzük meg humorérzékünket. A grandiózus nárcisztikusok sokszor fölényes, egocentrikus megnyilvánulásokkal igyekeznek emelni saját értékességtudatukat és elnyomni a miénket. Erre reagálhatunk azzal is, hogy ignoráljuk a megnyilvánulást, de időnként érdemes jót nevetni rajta, viccesnek tekinteni, a másik fél tudat alatt érteni fogja “eddig és nem tovább” üzenetünket. Sikeres kommunikációt kívánok!Tomori Nóra, életvezetési tanácsadó, karrier tanácsadóLikeolj...

tovább

Mit nem tesznek a magabiztos emberek?

»Írta - - 2017. Júl 13 in Blog, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Mit nem tesznek a magabiztos emberek?

Dr. Travis Bradberry Érzelmi intelligencia 2.0 című könyvében ír a magabiztos emberek meggyőződéseiről és munkamódszeréről.Háttér: Teljesítményünk nagymértékben múlik azon, milyen az önbizalmunk, mennyire hiszünk magunkban.Egy kutatásban nőket és férfiakat kértek, töltsenek ki matematikai és téri tájékozódási teszteket.- Amikor a résztvevőket a teszt kitöltése előtt megkérték jelöljék meg a nemüket, a nők rosszabbul teljesítettek, mint akkor, amikor nem kellett előre megadni a kitöltő nemét.- Mindkét nem képviselői jobban teljesítettek, amikor a teszt kitöltése előtt azt mondták nekik, hogy az ő nemük szokott ebben a feladatban jobb eredményeket elérni.Aki tehát hisz magában, az jobban teljesít. Ez csak akkor igaz, ha őszintén hiszünk magunkban, nem arra az esetre igaz, ha csak próbálunk magabiztosabbnak mutatkozni. Vannak dolgok, amiket a magukban valóban bízó emberek ösztönösen nem tesznek.Nem keresnek mentségeket. Mivel belülről motiváltak és kontrolláltak, a tetteik eredményeit is belső okokban keresik. Hisznek abban, hogy amit eldöntöttek hogy tenni akarnak, eredményre vezet. Belülről irányítják magukat és belülről vezérelten ítélik meg eredményeiket. Ezért nem halljuk őket pl. arra hivatkozni, hogy “nagy volt a forgalom”, “hülye volt a főnök”. A siker, a bukás okait magukban keresik.Nem hagyják félbe, amit elkezdtek. Nem hagynak fel a dolgokkal egykönnyen, csak azért mert először nem megy. A felmerülő nehézségeket le akarják győzni és nem áthághatatlan akadályokat látnak bennük. Ez persze nem azt jelenti, hogy ugyanazzal ugyanúgy próbálkoznak újra és újra. Keresnek új utakat a megoldásra.Nem várnak mások jóváhagyására. Nem várnak arra, hogy mások egyetértsenek azzal, amit tenni készülnek, esetleg megmondják, mit és hogyan kéne csinálniuk. Ha látják, mi a teendő, lépnek anélkül, hogy másokra várnának.Nem keresik a figyelmet. Önmagukat nyújtják anélkül, hogy saját fontosságukat próbálnák hangsúlyozni. Másokhoz pozitív a hozzáállásuk, ha valamilyen eredményükért elismerést kapnak, gyorsan azokra irányítják a figyelmet, akik hozzájárultak ehhez az eredményhez. Nincs szükségük elismerésözönre, mert belülről jön az önbizalmuk.Nincs szükségük arra, hogy örökösen dicsérjék őket. Mivel egészséges az önbecsülésük, nincs szükségük folytonos külső megerősítésekre. Sem a kívülről érkező dicséretek, sem a mindenképp úgyis felbukkanó kritika nem játszik meghatározó szerepet maguk megítélésében. Tudják, hogy a másoktól érkező folyamatos dicséretek igénye valójában nem az egészséges emberek szükséglete, hanem a nárcizmus velejárója.Nem halogatnak. Úgy érzik, hogy a tettek közelebb viszik őket a céljaikhoz és ezért inkább megteszik a kitűzött lépéseket, saját maguk érdekében. Nem várnak a tökéletes pillanatra, úgy érzik, amit ma megcsinálnak az megvan.Nem ítélkeznek mások fölött. Nem érzik úgy, hogy attól lesznek ők kiválóbbak, hogy másokat kritizálnak. Mindenkiben igyekeznek megtalálni a pozitívat. Nem másokhoz való hasonlítgatásban mérik saját értéküket.Nem kerülik a konfliktust. Tisztán látják, hogy a konfliktus a dolgok természetes része és igyekeznek a vitás helyzeteket a helyükön kezelni, megoldást keresni.Nem hagyják, hogy az erőforrások hiánya ellehetetlenítse őket. Az esetleges titulus, a beosztottak, a pénz hiánya miatt nem adják fel terveiket, kialélják a hogyan továbbot annyi erőforrással, ami rendelkezésükre áll.Nem válnak túl magabiztossá. Ösztönösen érzik, hogy a túlzott magabiztosság a célok elérése ellen hat. A magabiztosság kényelemhez, a kényelem önelégültséghez vezethet, az önelégültség a fékezi a fejlődést. A kényelmi zónából való folytonos kilépés viszont előre visz.Őszinte magabiztosságot kivánok!Tomori Nóra, karrier coach, életvezetési tanácsadóLikeolj...

tovább

Személyes marketing és az internet

»Írta - - 2017. ápr 03 in Blog, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Személyes marketing és az internet

Egyre több HR-es keres jelölteket a közösségi média oldalain és minden HR-es böngészi, ellenőrzi a jelöltek közösségi megjelenését. Tegyünk jó benyomást a közösségi oldalakon és hívjuk is fel szakmai hozzáértésünkre a böngészők figyelmét. Linkedin- Részletes információkat adjunk meg magunkról, vigyázzunk az önéletrajzunkkal való összhangra.- Kövessük az olyan cégeket, ahol szívesen dolgoznánk, mert posztolhatnak álláshirdetéseket.- A ”jobs” fület használjuk és pályázzunk bátran állásokat.- Minél több ismerőst gyűjtsünk, kommunikáljunk velük. Facebook- Óvatos profilt készítsünk és óvatosak legyünk a posztokkal.- Likeoljuk a cégeket, ahol dolgozni szeretnénk.- Csatlakozzunk szakmai csoportokhoz, sok cég keres munkaerőt ilyen csoportokban.- Facebookon kommunikáljunk a szakmai eredményeinkről, tegyünk fel képeket is, ha látványos a munkánk.- Nyilvánosra is állíthatjuk a posztjainkat, így többen látják majd üzeneteinket, szakmai reklámjainkat.- Ha van saját weboldalunk vagy blogunk, linkeljük be. Instagram- Kövessük a számunkra érdekes cégeket, embereket, márkákat.- Tegyünk fel képeket a munkánkról, különösen, ha kreatív, tervező, látványos, vagy sporttal, mozgással kapcsolatos területen dolgozunk.- Ha van saját weboldalunk vagy blogunk, linkeljük be ide is.- A profil felső részére tegyünk egy frappáns egymondatos üzenetet, ami minket reklámoz.- Tervezhetünk saját és kifejező logót vagy monogramot, tegyük rá képeinkre. Így a nevünket is továbbküldi mindenki, aki megosztja posztolt képeinket. Twitter- Egészítsük ki internetes személyes marketing kampányunkat twitter regisztrációval.- Jelöljünk be itt is cégeket, várhatóan egyre több internetes álláshirdetés lesz a twitteren is.- Készítsünk jól csengő, tömör üzenetet magunkról a legfelső részen.- Legyünk itt is aktívak, posztoljunk. Nem baj, ha ugyanazokról az eseményekről posztolunk, mint amikről a többi oldalainkon. Visume- Készítsünk videós önéletrajzot. Nagyon kitűnhetünk vele a tömegből.- Kitehetjük a videós CV-t a linkedin profilunkra és elküldhetjük álláshirdetésekre emailen a hagyományos életrajzot kiegészítve.- Gyakoroljunk tükör előtt. Legyünk nagyon tömörek, rövidek, frappánsak. A legfontosabb üzenetet mondjuk el magunkról. Ki vagyok, mik az erősségeim, mi különböztet meg a sokaságtól.- Semleges hátteret válasszunk, semlegesen öltözzünk. Nézzünk a kamerába és beszéljünk energikusan, határozottan. Ne felejtsünk mosolyogni a végén. Saját weboldal- Ha van energiánk, szerkeszthetünk egy saját weboldalt, ami rólunk szól, a szakmai hátterünkről, a munkáinkról, amire büszkék vagyunk, stb. Egy saját weboldal mindig személyes erőt, komolyságot és felelősségvállalást sugároz.Sikeres személyes marketinget kivánok!Tomori Nóra, karrier tanácsadó, életvezetési tanácsadó, life coachLikeolj...

tovább

Előrejutás nemcsak szakmai úton

»Írta - - 2017. Már 31 in Blog, Boldogság, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Előrejutás nemcsak szakmai úton

Sokat halljuk, mondjuk, hogy az előrejutáshoz milyen módszerek a legcélravezetőbbek. Igen, valóban célravezető dolog, ha minden nap a legjobb teljesítményt nyújtjuk, ha többet nyújtunk a várakozásoknál, ha mindig ismerjük a legújabb informatikai/technikai megoldásokat, jól kommunikálunk, stb.De vannak olyan dolgok is, amik távol vannak a szűk munkahelyi kategóriákon, mégis úgy erősítik a lelket, árnyalják a bölcsességet, növelik az erőt, ami előbb-utóbb kiemel bennünket a láthatatlanságból.- Az egyik ilyen, ha olyan könyvet olvasunk, olyan filmet nézünk szándékosan, ami nehéz, sőt számunkra megdöbbentő időkről, kultúrákról, eseményekről szól, amit puszta szórakozásból nem lenne kedvünk választani, viszont segít megérteni a miénktől nagyon távoli helyzetű embereket, a miénktől nagyon különböző  nehézségeket. Éljük bele magunkat minden egyes szereplő helyzetébe, döntési lehetőségeibe. Sokkal árnyaltabbá válhat a gondolkodásunk, a véleményformálásunk munkahelyi szituációkat illetően is.- Egy másik dolog, a köszönetmondás a munkahelyen és azon kívül. Ha figyelmet fordítunk arra, hogy a felületesen talán természetesnek tűnő dolgokat, figyelmességeket észrevegyük, és megköszönjük, örömet szerezhetünk másoknak, ami nemcsak kapcsolatainkat építi, de mi is jobban érezzük magunkat tőle.- A harmadik dolog, hogy adjunk. Könnyebbé válhat az életünk, ha magunkévá tesszük a “ha teszek a közösségbe akkor kaphatok is a közösségtől” elvet. Persze a szórakozási, tévézési időnk sokszor fontosabbnak tűnik és rövid távon talán jobban is szolgál minket, ugyanakkor nagyon megtérül önmagunk erősítése és építése szempontjából, ha szabadidőnkben tudunk adni, segíteni közvetlen viszonzás és fizetség nélkül is. Ha elvisszük valaki más kutyáját sétálni mert annak nincs ideje, ha meghallgatunk egy unalomig panaszkodó ismerőst, ha felolvasunk egy betegnek, ha részt veszünk/feladatot vállalunk egy önkéntes csoportban, ezek mind-mind erősítenek bennünket, tartást adnak nekünk, erősítik a kisugárzásunkat.Amikor vezetőink azon tanakodnak, hogy a jelentkezők közül, kit nevezzenek ki egy posztra, akarva, akaratlanul számításba jön egy olyan faktor, amit talán személyes erőnek, tartásnak, ha kell karizmának nevezhetünk.Sikeres karrierépítést kívánok!Tomori Nóra karrier tanácsadó Likeolj...

tovább

Haragszunk? Dühösek vagyunk? Tudjuk, valójában miért?

»Írta - - 2017. feb 13 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Haragszunk? Dühösek vagyunk? Tudjuk, valójában miért?

Sokan küzdenek azzal, hogy dühükön, haragjukon nehéz úrrá lenniük, úgy érzik, ez megnehezíti boldogulásukat, munkahelyi és magánéleti kapcsolataikat.Haragunk kezelésének legfontosabb lépése, hogy megértsük az okát.Sokféle ok állhat dühünk mögött, ezek némelyike nyilvánvaló, és vannak olyan dolgok, amik csak mélyebb átgondolás után válnak érthetővé.- Haragot vált ki például, ha bántanak bennünket, ha fájdalmat okoznak nekünk, ha igazságtalanok velünk. Ilyenkor azért érzünk “tehetetlen dühöt”, mert képtelennek érezzük magunkat a visszavágásra, ezért csökkentértékűnek érezzük magunkat.- Megharagszunk arra az emberre, aki kért tőlünk valamit ami szerintünk is fontos lett volna, de nem csináltuk meg. Akkor is megharagszunk a másikra, amikor teljesítjük a kérését, mert nem tudtunk NEM-et mondani. Ilyenkor is valójában magunkra vagyunk dühösek, amit agyunk önvédelemből a másik emberre irányít.- Dühösek vagyunk arra, aki valamiben jobb nálunk. Ilyenkor is önkéntelenül azért a másikra haragszunk, mert az kevésbé fájdalmas, mint magunkra haragudni. Mert nem becsüljük eléggé magunkat ahhoz, hogy rájöjjünk, más dolgokban pedig mi vagyunk jobbak.- Dühösek vagyunk arra is, aki felé szeretnénk kimutatni a szeretetünket, de valamiért nem vagyunk rá képesek.- Különösen erős harag tud elfogni bennünket az iránt az ember iránt, akit megbántottunk, aki ellen valami rosszat tettünk. A bennünk élő lelkiismeret furdalás annyira elviselhetetlen, hogy agyunk az ebből fakadó fájdalmat harag formájában kifelé vezeti.- Paradox módon haragszunk arra is, akitől annyi jót és szeretetet kapunk, hogy úgy érezzük, ezt már nem tudjuk viszonozni. Saját alkalmatlanság-érzésünket vetítjük a másikra.- Haragot érzünk akkor is, amikor agyunk valamilyen veszély elhárítása érdekében mozgósít és tettre késztet bennünket. Megijedünk a várható fájdalomtól, veszteségtől és haragunk segít cselekedni, hogy megvédjük magunkat.- Sokszor előfordul, hogy olyan elvetendőnek tartott tulajdonságokért haragszunk a másik emberre, ami valójában bennünk is megvan. Pont azért vesszük észre ezt a másikban, mert mi is érintettek vagyunk.- Dühösek vagyunk arra a beosztottunkra, aki rosszul teljesít, mert attól tartunk, miatta bajba kerülhetünk mi is, hiszen nem vagyunk képesek eredményt kicsikarni.Amikor másra haragszunk magunk helyett, akkor agyunk attól óv meg bennünket, hogy szembesülnünk kelljen azzal a fájdalommal, amit saját tökéletlenségünk miatt éreznénk.Még egy gondolat: a harag legmélyebb oka a félelem. Félelem a fájdalomtól, veszteségtől, értéktelenségtől.Ha jobban szeretnénk érteni másokat és magunkat, és jobban szeretnénk kezelni kapcsolatainkat, eredményesebbek és sikeresebbek szeretnénk lenni, akkor valahányszor dühösek leszünk, mindig tegyünk fel kérdéseket magunknak:- Mi jut eszünkbe az adott helyzetről? Milyen előzmények lehetnek?- Kire haragszunk valójában?- Mit követtünk el valaki mással szemben?- Mivel kéne magunkban szembenézni?Eresszük ki bátran haragunkat (egyedül), mondjuk ki, értsük meg! Ezután másképp fogunk tekinteni a helyzetre és megoldást is találhatunk.Sikeres fejlődést kívánok!Tomori NóraLikeolj...

tovább

Türelemre buzdító gondolatok a munkahelyen

»Írta - - 2017. jan 27 in Blog, Boldogság, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Türelemre buzdító gondolatok a munkahelyen

Sokszor szeretek végigrohanni feladatokon, letudni őket minél előbb, “kipipálni őket a listámon”. Ennek okait lehetne elemezni, de most inkább a következményekről szeretnék írni. Egyrészről nagyon is jó dolog a gyors végrehajtás, iskolákban és munkahelyeken szeretik is tanáraink, főnökeink. Ugyanakkor észre kell venni, hogy ha mindig mindennel azonnal foglalkozunk és azonnal a végére akarunk érni, azzal nemcsak magunknak, hanem másoknak is árthatunk. Hogyan?- Pluszmunkát okozunk környezetünknek.Ha minden emailre azonnal válaszolunk függetlenül a sürgősségének mértékétől, azzal egyrészről további kimerítő, esetleg szükségtelen email sorozatot generálunk. És valószínű az is, hogy első lendületben született válaszunk információtartalmában és átgondoltságában is felületesebb, mintha összeszedjük szerteágazóbb információinkat. Ráadásul menetközben esetleg mások is foglalkoznak az adott témával és inputot adnak, értelmetlenné téve, hogy fél információkkal dolgozunk. Ha több a türelmünk, kevesebb pluszmunkát fogunk okozni mindenkinek, beleértve magunkat is.- Mások nyakára járónak látnak minket.Ha nincs türelmünk átgondoltan dolgozni és másoknak sem adunk időt átgondolt reakciókra, környezetünk elviselhetetlennek fogja érezni rámenősségünket és ez nem tesz jót az együttműködésnek, a bizalomnak sem. Ha bizalmat adunk másoknak türelmünkkel, akkor mi is valószínűleg bizalmat kapunk vissza.- Kisebb a stressz, ha hátralépünk.A dolgok átlátását is sokszor az segíti, ha “alszunk egyet a döntésre”. Mondják, hogy a gyors döntés jobb a “nem döntésnél”, de nem jobb az átgondolt döntésnél. Vegyünk hát egy mély levegőt és lépjünk egy lépést hátra, mielőtt döntést hozunk, mielőtt reagálunk.Türelmes mindennapokat kívánok!Tomori Nóra, karrier tanácsadóLikeolj...

tovább

Elfeledett régi kollégák

»Írta - - 2016. aug 22 in Blog, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Elfeledett régi kollégák

Sok ügyfelem meséli, hogy ó hát a régmúlt munkahelyek régi kollégáival ő már nem tartja a kapcsolatot és nem is hiszi, hogy feleleveníthetné őket. Pedig én nagyon is arra szoktam ösztökélni ügyfeleimet, hogy bátran keressék fel a régi-régi munkatársakat akár mailben, ha szeretnének kérni, kérdezni valamit, ha szükségük van valamire.A tény, hogy évek óta nem beszéltünk valakivel, arra sarkall legtöbbünket, hogy már ne is keressük soha többet. Azt hisszük, csak velünk történik meg, hogy nem tudunk kapcsolatban maradni, nem tudtuk betartani telefonálási stb. ígéretünket, pedig ha meggondoljuk, ez teljesen általános. Az élet szalad, újabb feladatok jönnek, a régi kapcsolatokra egyre kevesebb idő jut. Attól, mert valakivel, akivel korábban jóban voltunk megszakadt a kapcsolat, még nem égett fel a híd! Valószínűleg nagyon is örülni fog, ha küldünk neki egy mailt, vagy telefonálunk.Merjünk kérni, kérdezni, ha szükségét érezzük, akkor is, ha régóta nem beszéltünk. A másik valószínűleg nagyon is örül majd annak, ha híreket kap rólunk/tőlünk és szívesen segít majd nekünk. Fontos viszont, hogy ne köntörfalazzunk túl sokat, fejezzük ki sajnálatunkat, hogy nem tudtunk hírt adni magunkról eddig és térjünk a tárgyra. Minél természetesebben viselkedünk, annál jobban fogja ő is érezni magát. Az emberek sokkal szívesebben segítenek és adnak tanácsot, segítő információt, mint gondolnánk, és mint amennyire kérni merünk másoktól bármit. Régi kollégáink pedig valószínűleg örömmel hallanak rólunk és együtt érzőek lesznek velünk.Azzal a bátorító gondolattal is erősíthetjük magunkat, hogy nincs mit vesztenünk, a legrosszabb ami történhet, hogy az illető nem válaszol mailünkre, vagy telefonunkra. Lehet, hogy egyszerűen el van havazva, vagy a mailünk bekerült egy kupac reklám közé és észrevétlen maradt. Ha valamikor jóban voltunk, akkor valószínűleg nem haragból marad el a válasz.Arra is gondolhatunk még, hogy valószínűleg nemcsak mi érzünk bűntudat-félét, amiért régóta nem jelentkeztünk, hanem a másik fél is ugyanígy érez. Ha ez így van, akkor csak még valószínűbb, hogy örülni fog megkeresésünknek. Készüljünk, lehet, hogy jó beszélgetéseknek nézünk elébe és boldogan teljesítik kívánságainkat, kéréseinket is…Sikeres karrier és kapcsolatépítést kívánok!Tomori Nóra, karrier tanácsadó  Likeolj...

tovább

Hogyan irányítsuk főnökünket?

»Írta - - 2016. Júl 20 in Blog, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Hogyan irányítsuk főnökünket?

Hogyan irányítsuk főnökünket? Ha vezetőnk azt hiszi, minden megoldható, függetlenül attól, hogy valóban végrehajtható feladatot ad-e, igyekezzünk nekiállni a dolognak, hogy lássa, nem csak akadékoskodni akarunk munka helyett. Ne keltsük azt a benyomást, hogy negatív emberek vagyunk. Menet közben változhat az ő elképzelése is, és mi is találhatunk olyan megoldást, amiben előre nem bíztunk…Ha vezetőnknek nem erőssége az időgazdálkodás, ezért mindig az utolsó pillanatban szól, igyekezzünk kiegészíteni őt a gyengeségeiben és értékeljük erősségeit. Értsük meg, ő is csak fél az előre nem látható nehézségektől.Ha főnökünknek nem erőssége a higgadtság, legyünk mi azok és mutassuk meg, bízhat szervezettségünkben. Megtanulhatunk ügyesen bánni kéréseivel és kérdezzük meg, melyik feladatot halasszuk későbbre, hogy a most kiadottal foglalkozhassunk. Készíthetünk egy táblázatot is, ami tartalmazza időnk nagy részét kitöltő rutinfeladatainkat, és kérdezzük meg, melyiket adhatjuk át másnak, hogy a mostani, sürgős feladatra koncentrálhassunk. Sokszor azért is “pánikol” túl hamar egy vezető, mert valami más, esetleg munkahelyen kívüli ok terheli túl. Ha olyan a viszony, esetleg megpróbálhatunk segíteni azzal is, hogy meghallgatjuk őt…Ha főnökünktől nem kapunk egyértelmű visszajelzéseket, mondjuk el neki, mi hogyan látjuk munkánkat és kérdezzük meg, egyetért-e. Mondja el, mi tetszett a legutóbbi projektünkben. Írjuk össze céljainkat, feladatainkat, és kérjünk időpontot annak megbeszélésére, mi ment jól, mi hiányzott. A “túl jó” főnök körül előbb-utóbb megszaporodnak a késések, elmaradnak az eredmények, ne akarjunk vesztes csapatban lenni. Segítsünk főnökünknek belenőni a maga feladatába, ezzel segítünk magunknak is.Ha vezetőnk azt gondolja, hogy mindig igaza van, mások véleményére nem hallgat, ne essünk a ló másik oldalára, amire ilyenkor hajlamosak vagyunk: ne gondoljuk, hogy soha sincs igaza… Igyekezzünk elfogadni a logikáját, a megoldását, és ha van nekünk is megoldásunk, tegyük elé alternatívaként azt is. Ezzel megmutatjuk (elsősorban magunknak), hogy mi is meg tudnánk oldani a problémát, de ne ragaszkodjunk végletekig saját ötletünkhöz, legyünk simulékonyak. Tegyük magunkévá a “hatékonyaknak kell lennünk, nem igazunk kell legyen” elvet. Persze lehet, hogy dühösek és kritikusak leszünk vele szemben, de értsük meg, nem tudjuk őt megváltoztatni. Ezért vigyázzunk, hogy ne szálljunk direktben szembe vele, mert azzal biztosan gyengítenénk magunkat. Ne vitatkozzunk, ne kérdőjelezzük meg őt. Inkább azzal próbáljuk terelgetni, hogy elismerést adunk neki azért, amit valóban jól csinál. Hagyjuk őt felelősséget vállalni megoldásaiért, várhatóan minket csak akkor vádol inkompetenciával, ha nem az ő utasítása szerint tettük a dolgunkat. Bízzunk a sikerében és hogy ezzel bennünket is sikeressé tesz. Ha nem megy, jobb, ha elkezdünk másik munkahelyet keresgélni…Ha főnökünk kreatív, de rossz kivitelező, a megvalósításban már nem erős, dicsérjük meg az ötleteiért, hiszen ebben valóban jó! És keressük meg a helyünket mellette, mint jó kivitelezők. Nagy szüksége van ránk, mert belül nyilván ő is ismeri a gyengeségeit, tudja, hogy nem jó a részletekben és a dolgok végig vitelében. Ne bíráljuk a háta mögött, mert az úgyis visszajut hozzá. Valószínűleg meg fogja hálálni ha kiegészítjük a képességeiben, így lesz kerek a csapat. Főnökünk sikere a mi sikerünk is!Sikeres karrierépítést kívánok!Tomori Nóra, karrier-coachLikeolj...

tovább

Hogy érjem el, hogy kedveljen a főnököm?

»Írta - - 2016. Júl 18 in Blog, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Hogy érjem el, hogy kedveljen a főnököm?

Az állásinterjún legyünk nagyon érdeklődőek, nyitottak, lelkesek. Inkább 10 perccel előbb érkezzünk, mint 1 perccel később. Inkább enyhén túlöltözzünk, mint alul. Ne szidjuk korábbi főnökünket, mert leendő vezetőnk azt feltételezi, hogy róla is úgy beszélünk majd, ahogy az elődjéről. Legyünk felkészültek a cégből és ne csörrenjen meg a mobilunk. Nézzünk minél többet leendő vezetőnk szemébe, az bizalmat szül. Mosolyogjunk, tekintsünk rá úgy, mint a legszimpatikusabb emberre, akit valaha láttunk (segít, ha igyekszünk ezt is gondolni).Ha már fölvettek, próbáljunk csöndben figyelni, minden információt beszívni, a sorok közöttieket különösen. Ne akarjuk túl gyorsan felhívni magunkra a figyelmet, nem tudhatjuk a dolgok hátterét, nem tudjuk, merre vannak a “darázsfészkek”, amikre nem szeretnénk rálépni. Ne halljuk meg a szkeptikusok elégedetlenkedését és ne adjunk tovább pletykát sem. Ha panaszkodnak körülöttünk, menjünk odébb, mielőtt magukkal ragadnának. Pozitív emberek társaságát keressük. Vegyünk részt a csapatmunkában, segítsünk másoknak, ahol tudunk. Főnökünk értékelni fogja, hogy többféle feladatra is használhatónak bizonyulunk. Figyeljük meg főnökünk munka-, vezetői és személyes stílusát, és alkalmazkodjunk. Azt is figyeljük meg, kik munkáját értékeli és miért. Tanuljunk belőle. Tartsunk rendet magunk körül, jó benyomást kelt a rendezettség. A rendezett emberek véleményére is jobban adnak. Adjunk öltözködésünkre, az igényes megjelenés a szakértelem üzenetét hordozza.A megbeszéléseken legyünk pozitívak, alapvetően értsünk egyet főnökünkkel. Ne szálljunk vele vitába, segítsünk megőrizni személyes büszkeségét. Ha eltérő a véleményünk, azt óvatosan adagoljuk és ha lehet, négyszemközt. Ha erre nincs mód, akkor is azt hangsúlyozzuk előbb, amiben egyetértés van. Mindig igyekezzünk nyugodtak maradni és kerüljünk minden megnyilvánulást, amit személyes támadásnak érezhet. Ha véleményünket kéri, legyen valami a tarsolyunkban, olyasmi, ami nem áll szöges ellentétben az elképzeléseivel. Főnökünkre tekintsünk úgy, mint egy “nehéz ügyfélre”. Könnyítsük meg helyzetét, támogassuk eredményességét.Amikor stresszhelyzet alakul ki, jusson eszünkbe, hogy “kommunikálni nem lehet eleget”. Ha hibáztunk, legyünk bátrak, vállaljuk fel! Megéri, mert utána tiszta lappal, másokkal együttműködve igyekezhetünk kijuttatni magunkat/a csapatot a nehéz helyzetből. Nyugtassuk meg magunkat, “csak az nem hibázik, aki nem dolgozik”. El kell kerülnünk a konfliktus/káosz további elmélyítését, helyette a megoldáskeresés legyen a közös téma. Igyekezzünk a problémamegoldás résztvevőjeként tekinteni magunkra, nem pedig áldozatként.Sikeres karrierépítést kívánok!Tomori Nóra, karrier-tanácsadóLikeolj...

tovább

Hogyan ne engedjük kihasználni magunkat a munkahelyen, ha szinglik vagyunk?

»Írta - - 2016. jún 01 in Blog, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Hogyan ne engedjük kihasználni magunkat a munkahelyen, ha szinglik vagyunk?

A szingliket ha lehet, még jobban terhelik, mint a többieket. Az emberek úgy érzik, rengetegen állnak sorba a helyükre és bármikor behelyettesíthetők másokkal, ha nem elég “lelkesek”.Sok cég kifejezetten azért keresi a fiatal, család nélküli munkaerőt, mert ők bármikor - este, éjszaka, hétvégén - is hadrendbe állíthatók.A szinglik szinte kivétel nélkül úgy érzik, őket jobban leterhelik, kihasználják, mint a családosokat, és sokszor késő este és hétvégén is dolgozniuk kell.Gyakran kialakul az a benyomásom, hogy nem minden esetben a főnök, a munkaadó az, aki kifejezetten “diszkriminálja” a szinglit, hanem a “nem szingli” erősebb magánéleti prés alatt van és nagyobb elkeseredéssel, elszántsággal, ezért több bátorsággal teszi le a munkát és megy haza időben, vagy utasít vissza feladatokat, mert szorítják az otthoni elvégeznivaló feladatok, a vállalt felelősségek. Hiszen egy anyukának a végső választás a gyerek jólléte, a család összetartása, és úgy gondolkodik, hogy “még ha kirúgnak, akkor is most muszáj mennem.” És olyankor általában kiderül, hogy nem rúgják ki, hanem tudomásul veszik, hogy a munkán kívül is van élet. A szinglik ezzel szemben kevésbé vannak kitéve ilyen magánéleti présnek, ezért valahogy sokszor kevésbé tudnak ellenállni a túlmunkára irányuló kérésnek, a másnap reggeli határidőknek, hiszen nem annyira égető a hazarohanás kényszere. Szingliként hajlamosak vagyunk másképp gondolkodni: “úgysem akartam semmi különöset tenni ma este, hát maradhatok még…”Először is azt tanácsolom, legyünk őszinték magunkhoz! Ha azért vállalunk többet, mert ezáltal több esélyünk lehet az előrejutásra, a vezetői pozíciók megszerzésére, akkor a saját jövőnkbe való befektetésként könyvelhetjük el a sok esti, hétvégi munkát, a sok túlórát, a pluszterheket. Ha viszont arról van szó, hogy nehezen tudunk nem-et mondani, akkor rajtunk áll, hogy felvértezzük magunkat a határok meghúzására. Bátran döntsük el, hogy nekük is fontos a magánidőnk, a magánéletünk.Ennek egy lehetséges módja, ha telepakoljuk a magánidőnket olyan tennivalókkal, ahova nincs mese, “menni kell”. Például iratkozzunk be nyelvtanfolyamra, vagy más iskolába, egyetemre, ahova időben indulni kell, vegyünk színházjegyet, hívjunk vendégeket, stb. Persze ezek csak “eszközök”. A valódi kulcs BELÜL VAN! A lényeg, hogy alakítsuk ki magunkban azt a belső kényszert/késztetést/kellő elszántságot, hogy valóban megbecsüljük magunkat és a magánidőnket, és legyünk elég bátrak ezt megvédeni.Hogyan tudjuk mindezt elfogadtatni a főnökkel, a környezettel? Ez a kérdés már a kommunikációhoz vezet, mindent lehet jól, elfogadásra okot adóan kommunikálni, ennek kulcsa az, hogy kerüljük azt a látszatot, mintha arrogánsak, ellenségesek lennénk, vagy nem érdeklődnénk a feladatok sikeres teljesítése iránt.A kulcs tehát önmagunkban, belső elszántságunkban és a kommunikációban keresendő szerintem. Nehéz csata, amit valóban könnyebben vívnak meg azok, akiknek tényleg bezár az óvoda, elindul az utolsó vonat, stb.A munkahelyen mindenkit addig terhelnek, amíg lehetséges, és sokszor a szingliket jobban lehetséges. Az én tanácsom ezért talán az lenne, hogy mivel teljesen jogos a magánélet szentségének igénye, szívjuk fel magukat bátorsággal és álljunk ki magunkért, senki más nem tudja helyettük megtenni.Hogy azért csapatjátékosok maradhassunk, fontos, hogy megerősítsük kommunikációs készségeinket. Kevesen gondolnak például arra, hogy fölfelé is lehet jól kommunikálni és tárgyalni a feladatokról, az irreális mennyiségű munkát sokszor meg lehet beszélni, a jó főnökök-beosztott viszony aranyat ér.Tanácsok túlterhelt szingliknek:- Vegyük tudomásul, hogy elsősorban magunkkal kell megvívni azt a csatát, ami a szabadidőnk tiszteletben tartásáról szól. Rajtunk múlik, hogy valóban elég fontosak-e nekünk saját érdekeink.- Higgyünk magunkban, higgyük el, hogy értékes munkaerő vagyunk.- Legyen nekünk is olyan kőbe vésett dolgunk este, hétvégén, ami nem tűr kihagyást és ezt kommunikáljuk is.- Kommunikáljuk a nekünk fontos dolgokat (pl. a szabadidőnk szentségét) úgy, hogy ne bántsuk, ne támadjuk meg a többieket.- Ha ez megvan, akkor tanuljunk meg ügyesen “nem”-et mondani. Itt jön a kifinomult visszautasítás hatalma. Mindent lehet elfogadhatóan mondani.Pl.- “Főnök ezzel kezdek holnap reggel.”- Vagy vállaljunk részfeladatot: ”Főnök, ezt a részt meg tudom csinálni most, a többit majd azután, hogy…”- Esetleg mutassuk ki, milyen jó ötletnek tartjuk amit kér, de…: “Szeretném, de sajnos…”- Ha nagyon nyugodtak tudunk maradni, az is mondhatjuk: “Tele vagyok most feladatokkal, de persze holnap/jövő héten, stb. meg tudom majd csinálni…”- De már az is elég, ha nem azonnal mondunk igen-t, mert később még kitalálhatunk valamit, a kimondott igent viszont már nehéz megváltoztatni.Lehet, hogy csodálkozni fogunk, mennyire elfogadják tőlünk prioritásainkat, ha ügyesen kezeljük a kommunikációs helyzeteket.Sikeres kommunikálást kívánok!Tomori Nóra, karriertanácsadLikeolj...

tovább

Hogyan néz egy narcisztikus a tükörbe?

»Írta - - 2016. ápr 20 in Blog, Család, Érzelmi intelligencia, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Hogyan néz egy narcisztikus a tükörbe?

A narcisztikusság egyik sajátossága, hogy az ember maximálisan pozitívan tekint magára. Nők esetében ez sokszor azt jelenti, hogy nagyon vonzónak érzi magát és igyekszik ennek megfelelően is viselkedni, megjelenni. Férfiak esetében sokszor mások teljesítménybeli felülmúlásában és környezetük kihasználásában jelenik meg a leglátványosabban. A narcisztikus ember mindenkinél sikeresebbnek igyekszik látszani. De miért? Azért, mert legbelül leküzdhetetlenül kicsinek, kevésnek, vagy szeretethiányosnak érzi magát, és ezt ösztönösen kompenzálandó hajtja az elismerések és sikerélmények vágya, hogy értékesebbnek érezhesse magát. Ez egy örök harc. A narcisztikusság természetesen nem “igen-nem” kérdés, hanem skálán mozog, épp úgy, mint ahogy a rövidlátás mértéke is igen különböző lehet. A narcisztikusoknak sikerül sikerélményeiket és jó tulajdonságaikat felnagyítaniuk, a kudarcokat siker emlékébe fordítaniuk és összességében jóval kedvezőbb képet kialakítaniuk magukról, mint amire bizonyíték van, és mint amilyennek a környezetük látja őket. Vonzóbbnak, intelligensebbnek, kreatívabbnak stb. érzik magukat, mint mások. Ha környezetük tagjaihoz mérik magukat, úgy érzik, jobbak, különlegesebbek. Nekik extra elbánás jár, tisztelet, csodálat. Fontos számukra a mások fölötti hatalom, nem törekszenek mély emberi kapcsolatokra, a lényeg, hogy keresztülvigyék akaratukat.Ha valaki magára ismert a leírásban, vagy úgy érzi, a környezetében valaki ilyen és szeretne törődni vele, segíteni neki, akkor tartsa észben: jót teszünk magunkkal és a környezetünk narcisztikusaival, ha néha megkocogtatjuk az irreális önképet. Hasznos és jó befektetés időnként a valósággal való szembesülés/szembesítés, legyen az önvizsgálat, vagy konfliktusvállalás. Így segíthetünk a narcisztikusoknak reálisabb, egészségesebb énkép kialakításában és ezáltal kiegyensúlyozottabb mindennapok megélésében.Sikeres konfliktusvállalást kívánok!Tomori NóraLikeolj...

tovább

Legyünk óvatosabbak az interjún!

»Írta - - 2016. ápr 15 in Blog, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Legyünk óvatosabbak az interjún!

 Megkérdeztem toborzó kollégáim személyes véleményét is, mik azok a hibák az interjún, amik miatt elbizonytalanodnak a jelölttel kapcsolatban. Azt hinnénk, hogy persze tudjuk és sohase tennénk ilyeneket. És mégis rendszeresen térnek vissza a klasszikus hibák, a legkvalifikáltabb jelentkezők is újra meg újra elkövetik… Vigyázzunk, mi ne tegyük!- “Bevallja az interjún, hogy nem is igazán érdekli az adott feladat…”- “Elkésik…”- “Nem odavalóan öltözik…”- “Nem néz utána a cégnek…”- “Megcsörren vagy vibrál a mobilja… még rosszabb… elő is veszi, elnézést kér, belenéz…”- “Rosszul fog kezet… erőtlenül, bizonytalanul…”- “Nem tart szemkontaktust…”- “Rövid válaszokat ad, hallgat…”- “Nem látszik túl lelkesnek…”- “Kritizálja korábbi főnökét, munkahelyét, a munkafolyamatokat…”- “Láthatóan ferdíti a tapasztalatait…” Tudom, az állásinterjú komoly stresszhelyzet, és a legnagyobb körültekintés mellett is becsúszhatnak gikszerek. Próbáljuk nagyon átgondolni előre a lehetséges helyzetet, nem baj, ha előtte izgulunk, sőt az izgalom segítheti is a koncentrálást. Mosolyogjunk, legyünk barátságosak, határozottak, pozitívak, tekintsünk úgy az interjúztatóra, mintha ő lenne a legszimpatikusabb ember, akivel valaha találkoztunk. Beszéljünk világosan, érkezzünk pontosan. Mi sem egyszerűbb?... Sikeres álláskeresést kívánok! Tomori Nóra, karriertanácsadóLikeolj...

tovább

Érdemes hálásnak lenni…

»Írta - - 2016. feb 15 in Blog, Boldogság, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Érdemes hálásnak lenni…

Mindig biztatom ügyfeleimet, írjanak listát dolgokról, melyek segítségével boldogabbak, sikeresebbek, tudatosabbak lehetnek. Sokan érezték már úgy, hogy érdemes a figyelmüket ilyen módon koncentrálni a sikerek irányába, és sikerült is megváltoztatniuk az életüket.Az egyik legfontosabb dolog, amire érdemes időt szakítanunk, a hála érzése. Sok ember nem mer hálásnak lenni, pláne nem meri kifejezni. Attól fél, gyengének mutatkozik. Pedig épp az ellenkezőjéről van szó. Bátor és erős dolog elismerni, és főleg kimondani hálánkat valamiért. És jó érzést is okoz. Jó érzést okoz, mert vagy pozitív dolgokért vagyunk hálásak, vagy olyan kudarcokért, pofonokért, melyeket később valami jó dologgá tudtunk fordítani. Ezért a hála és az, amiért hálásak vagyunk, felemel, örömet okoz. Sok sikeres emberek képes kimondani “annyira hálás vagyok azért, hogy…”, “annyira szerencsésnek érzem magam azért mert…”, “köszönöm azt, hogy…”Ez megfordítva is igaz. Ha merünk és akarunk hálásak lenni és ezt ki is tudjuk mondani, hozzájárulunk saját sikereinkhez, javíthatjuk önmagunkkal és másokkal való kapcsolatainkat, és sikerre vihetjük terveinket. A hála még a szeretet érzésénél is erősebb, összeköti az embereket. Ha valaki irányába kifejezzük hálánkat, még a szeretetünk kifejezésénél is erősebb kapcsolódást eredményez.Gyakorlat:Írjunk listát arról, mi mindenért lehetünk hálásak. Minden nap gondoljuk végig listánkat és mondjuk is ki hálánkat.Sikeres fejlődést kívánok!Tomori Nóra, karriertanácsadó, life coachLikeolj...

tovább

Barátba zárt ellenség

»Írta - - 2016. feb 12 in Blog, Boldogság, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Barátba zárt ellenség

Azt reméljük, hogy barátnak álcázott ellenségeinket magunk mögött hagytuk a középiskolában, de valójában ritkán van ez így. Ki ő? Néhány dolog biztosan segít felismerni. Ő az, aki pletykál rólunk. Ő az, akitől kétértelmű dicséreteket kapunk. Ő az, akinek megkeményedik az arckifejezése, ha jó dolog történik velünk. Ő az, aki rossz fényben tüntet fel minket főnökeink, barátaink előtt. Lehetőség adtán ügyesen hátba szúr. Ha kérdőre vonjuk, tagad és mi leszünk a rágalmazók, a hiszékenyek.Mi vezérli őket? Higgyük el, nem rossz szándék, csak a félelem. Ők is félnek. Talán pont tőlünk félnek. Próbálnak túlélni, érvényre jutni, elismeréseket kapni, boldogulni. Lehet, hogy tehetségtelenebbnek, védtelenebbnek, ki tudja minek érzik magukat mellettünk és mintha mi lennénk a ragadozók, ösztöneik vezérlése mellett zsákmányként viselkednek. Ösztönösen közel jönnek, hogy jobban megismerjék gyenge pontjainkat, hogy szemmel tarthassanak, hogy semlegesíthessék erőnket. Minket manipulálnak, hogy ők jobban legyenek.Mit tegyünk?Mindannyiunknak működnek a megérzései, bízzunk ezekben. Figyeljük meg, hogyan érezzük magunkat olyan emberek társaságában, akik mintha abból merítenének erőt, ha nekünk valami nem megy, nem sikerül. Akkor vannak körülöttünk, amikor rossz passzban vagyunk, elhúzódnak, ha sikerülnek a vállalásaink. Óvatosan rombolgatják hangulatunkat, örömünket.Megtehetjük, hogy messziről elkerüljük őket, ez egyszerű. Ha viszont nem félünk a konfliktustól, kizárólag tényekre alapozva elmondhatjuk, hogyan érezzük magunkat attól, ahogy viselkednek velünk. Például: “Rosszul esett, amikor mások előtt rajtam viccelődtél.” Vagy: “Rosszul esett, amikor kétértelmű dicséretet mondtál az olcsó sapkámról, úgy éreztem, mintha kigúnyoltak volna.” Mire számítsunk? Lehet, hogy mentségeket fog keresni, lehet, hogy mérges lesz ránk. Ha így van, felismerhetjük, hogy jobban járunk, ha erőnket más kapcsolatok ápolására koncentráljuk.De nem árt egy kis önvizsgálat sem. Mi teljesen mentesek vagyunk ettől a viselkedéstől? Bátran legyünk őszinték magunkkal és nézzünk szembe azzal, vajon bennünket milyen félelmek vezérelhetnek hasonló viselkedés irányába. Megéri. Ha sikerül megértenünk, hogy valójában nagyon is értékesek vagyunk, nem lesz szükségünk ilyen típusú versengésre. Gyakorlat:Minden nap gondoljuk végig, mi mindenben vagyunk sikeresek munkánkban, családtagként, barátként. Értékeljük magunkat ezekért a dolgokért, megérdemeljük!Sikeres fejlődést kívánok!Tomori Nóra, karriertanácsadó Likeolj...

tovább

Online kapcsolatépítés, linkedin alumni

»Írta - - 2016. feb 04 in Blog, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Online kapcsolatépítés, linkedin alumni

Azt vettem észre, hasznos dolog belenézni a linkedin oldalam “alumni” részébe. (www.linkedin.com/alumni)Gyorsan, könnyedén kikereshetjük és nyomon követhetjük régi évfolyamtársaink, egyetemi/főiskolai társaink szakmai pályafutását függetlenül attól, hogy linkedin ismerősök vagyunk-e. Merre élnek, mivel foglalkoznak. Azok az emberek, akik “ugyanabba a klubba tartozónak” érzik magukat, szívesen segítenek is egymásnak. Tehát ha munkát keresünk, érdemes alumni társainkhoz fordulnunk, várhatóan többen is lesznek, akik örömmel fognak nekünk segíteni álláskeresésben, céljaink elérésében. Ez jórészt független attól, hogy a másik ugyanabban az évben, vagy 10 évvel előbb, vagy később diplomázott.Ha abban a sokakat foglalkoztató dologban gondolkodunk, hogy merőben megváltoztassuk pályafutásunkat és valami másba fogjunk mint amit korábban csináltunk, remek információforrásul szolgálhat a linkedin alumni, ki dolgozik olyan területen, ami bennünket is érdekel. Bátran keressük fel ezeket az embereket és beszélgessünk velük tapasztalataikról, hallgassuk meg tanácsaikat. Ki tudja, akár épp tudnak egy betöltetlen állásról is, ami pont ránk vár…“Ismerőseink” számát is folyamatosan igyekezzünk bővíteni, ne csak akkor, amikor állást keresünk. Ha bármi történne, legyen széles kapcsolati körünk, ahova fordulhatunk.Sikeres kapcsolatépítést kívánok!Tomori Nóra, karriertanácsadóLikeolj...

tovább

Dicsérj, hogy dicsérjenek!

»Írta - - 2016. jan 09 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Dicsérj, hogy dicsérjenek!

Valamiért olyanná vált a társadalmunk, hogy elismerést adni éppúgy nehezünkre esik, mint elfogadni. Legtöbbünk nem szereti megdicsérni a másikat. Miért? Talán mert attól magát kisebbnek, kevesebbnek érzi. Talán mert nem akar “magas lovat” adni a másik alá, nehogy “elbízza magát”. Talán, mert ha a másikat nem dicsérjük meg, akkor hátha nem is jön rá, hogy jól teljesített. Talán tehát a versengés tart vissza mások elismerésétől. De ha minket megdicsérnek, akkor sem vagyunk könnyebb helyzetben. Kényelmetlenül érezzük magunkat és tanult minták alapján feszengve elhárítjuk az elismerést, “á csak véletlenül sikerült…” ismerős, ugye? Mindez persze önbecsapás és sajnos hatékony eszköz arra, hogy rosszabbul érezzük magunkat. Amit valójában nem értünk meg az egy nagyon egyszerű dolog. Ha mást megdicsérünk, azzal valójában olyan tulajdonságot, képességet, szépséget vetítünk a másikra, amit tudatosan vagy tudattalanul magunkban is látunk, ami minket is jellemez, ami bennünk is megvan. Tehát, ha képesek vagyunk a másik értékét elismerni, akkor azáltal magunkkal is jót teszünk, magunkat is megdicsérjük, magunkat is elismerjük. Magunkat is értékesebbnek fogjuk érezni. Próbáljuk ki! Iskolai foglalkozásokon hasznos dolog volna kötelező tananyaggá tenni az elismerés adásának és elfogadásának értékét és fejlesztését. GyakorlatMinden nap legalább 3 dicséretet, elismerést “osszunk szét” környezetünkben. Persze csak olyasmit dicsérjünk meg, amit valóban elismerésre okot adónak látunk. Figyeljük meg, mi történik az önbizalmunkkal és a környezetünkhöz fűződő kapcsolatunkkal!Sikeres fejlődést kívánok!Tomori Nóra, karriertanácsaó, life coachLikeolj...

tovább

A meghallgatás művészete 2.

»Írta - - 2015. dec 31 in Blog, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

A meghallgatás művészete 2.

Mások meghallgatásának és üzeneteik pontos megértésének képessége minden kapcsolatban és élethelyzetben fontos.   Korábban megbeszéltük, melyek azok a jellemző helyzetek, amikor fejünkben önkéntelenül kikapcsol a figyelem, és, hogy melyek a jellemző meghallgatási/figyelmi módok, amiket mindannyian alkalmazunk életünk különböző szituációiban.   Most olyan ötleteket adok, hogyan lehetünk embertársaink kedves, empatikus, kritikus, vagy megoldás-orientált meghallgatói. Hasznunkra válik, ha képesek vagyunk tudatosan eldönteni, milyen módon akarunk valaki mondandójára odafigyelni attól függően, mi a célunk a beszélgetés során.   Hogyan hallgassunk meg valakit kedvesen? - Ha a beszélőre figyelünk, igyekezzünk a jó dolgokra koncentrálni, és valós pozitív visszajelzésekkel támogatni őt! - Keressünk olyan pontokat, amiben egyet tudunk vele érteni, és mondjuk is ki! - Ha a beszélő panaszkodik egy harmadik félre, aki pl. bántotta őt, igyekezzünk pozitívan megerősíteni őt pl. azzal, hogy úgy véljük, az ember bizonyára nagyon fáradt volt!   Hogyan hallgassunk meg valakit empatikusan? -Tegyünk fel olyan kérdéseket, amelyek segítenek a beszélőnek abban, hogy jól/pontosan ki tudja fejezni magát! - Bólintsunk, hogy érzékelje figyelmünket! - Mozgásunkkal, testbeszédünkkel tükrözzük a beszélőt. Mi is vegyünk fel hasonló testtartást, mint ő! - Mondjuk vissza a hallottakat, de vigyázzunk, ne kihívóan, vagy kritikusan tegyük ezt! - Mondjunk olyan dolgokat, amelyekkel azt üzenjük, hogy figyelünk rá, pl. igen, értem, stb. - Őrizzük meg nyitottságunkat és próbáljuk meg nem kitalálni, hogy a másik vajon épp hogy érzi magát, mert ha tévedünk, az téves következtetések felé visz bennünket.   Hogyan hallgassunk meg valakit kritikusan? - Mindig legyünk óvatosak, mielőtt úgy döntünk, kritikus figyelemmel akarunk illetni valakit. Néha azt hisszük,  kritizálás céljaink felé vihet bennünket, de ez valójában ritkán van így. Társasági helyzetben inkább kerüljük, munkahelyen is legyünk nagyon körültekintőek! - Mindig kérdezzünk vissza, ahányszor csak szükséges, hogy teljesen biztosak lehessünk abban, valóban pontosan értjük a helyzetet. - Minden esetben kérjünk pontos magyarázatot és példákat, ha a gondolatmenetben logikátlanságot érzékelünk! - Mindig maradjunk nyugodtak, még akkor is, ha zavaros, vagy félreérthető magyarázatokat kapunk! Akkor se háborodjunk fel, ha nem értünk egyet! - Csak akkor mondjunk véleményt, ha a másik fél ezt külön kéri tőlünk! - Ha az a célunk, hogy változást/változtatást érjünk el, jusson eszünkbe, hogy az emberek úgy motiválhatóak erre, ha negatív véleményözön helyett inkább a jó, és a változás irányába vivő dolgokat megdicsérjük! - Ne feledjük: ahhoz, hogy valaki úgy érezze, körülbelül azonos arányban dicsérik és kritizálják, négyszer annyi dicséretet kell kapnia, mint amennyi kritikát!   Hogyan hallgassunk meg valakit megoldás-orientáltan? - Csak akkor mondjunk véleményt és osszuk meg gondolatainkat, ha erre külön kérnek minket! Az a legjobb, ha sikerül a beszélőt hozzásegítenünk ahhoz, hogy ő találja meg a megoldást. Ebben úgy segíthetünk neki, hogy irányított kérdéseket teszünk fel. Beszélgetőpartnerünk a saját maga által kigondolt megoldást sokkal inkább magáénak fogja érezni, mintha ez mástól jön. - Kérdezzük meg, hogy “Mire lenne szüksége ahhoz, hogy jobban érezze magát?” Ez a kérdés abban segít, hogy a beszélgetés témáját a problémákról a megoldások irányába tereljük. - Kérdezzük meg, hogy “Akkor most mit tervez tenni?” Ezzel a kérdéssel segíthetjük a beszélőt, hogy megossza velünk az elképzeléseit. Talán már rég kigondolta ő is ugyanazt a megoldást, ami a mi fejünkben is van. Ezzel segíthetünk neki megerősíteni magát a szándékában. - Ha mégis nekünk kell megoldást javasolni, akkor inkább úgy fejezzük ki magunkat, “Mi lenne, ha kipróbálná…” mint, hogy “Tegye azt, hogy…”! - Úgy is kifejezhetjük javaslatainkat, hogy kérdést formálunk belőlük, “Kipróbálta már azt, hogy…?” - Megosztatjuk valamilyen személyes tapasztalatunkat, vagy egy harmadik személy tapasztalatát olyan módon, hogy abba rejtjük el javaslatunkat. - Ne veszítsük el a türelmünket, ha visszautasítják javaslatunkat, ne kezdjünk győzködésbe!   Szeretettel,   Tomori Nóra     Likeolj...

tovább

A meghallgatás művészete 1

»Írta - - 2015. dec 22 in Blog, Család, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

A meghallgatás művészete 1

A meghallgatás művészete  Minden emberi viszonylatban, legyen az munka- vagy magánélet, fontos a jó meghallgatás képessége. Ha jó kolléga, főnök, szülő, barát, társ akar lenni az ember, kiváló befektetés a figyelmünk fejlesztése.Mindannyian tapasztaljuk, hogy meghallgatni másokat nem olyan egyszerű, mint hinnénk. Kutatók szerint például a férfiak és a nők különbözőképpen vélekednek a meghallgatásról: a figyelem látható, hallható jeleit különbözőképpen értelmezik. Ha valaki azt mondja: “igen”, “hmm” azt a férfiak hajlamosak az egyetértés jeleként értelmezni, a nők ezt  inkább csak a figyelem jeleként kezelik. Tehát, ha a nők nem hallanak ilyen jelzéseket, azt gondolják, nem figyelnek rájuk, a férfiak, ha hallanak, azt gondolják, egyetértenek velük.A figyelem fenntartásában a legnehezebb az, hogy, ha beszélnek hozzánk, azt ne a saját, beépített szűrőinken keresztül halljuk. Sőt, ez praktikusan lehetetlen. Nagyon régről, kicsi gyerek korunk óta kialakultak előfeltevéseink a világ működéséről, és valahányszor valakit meghallgatunk, bekapcsolnak azok a beépült szűrőink, amelyekkel agyunk szelektíven csak azokat az információkat választja ki, amelyek igazolják előfeltevéseinket. Sokszor figyelmünk teljesen ki is kapcsol, ha a hallott információ konfrontációban van értékeinkkel, vagy teherbírásunkkal.Vannak tipikus esetek, amikor különösen nehéz figyelmünket fenntartani.Nehéz meghallgatni a panaszkodókat. Csak korlátokon belül vagyunk képesek mások panaszát befogadni. Egy idő után agyunk annyira túltelítődik, hogy már nem vagyunk képesek több energiát a panaszkodóra fordítani.Nehéz arra semlegesen figyelni, aki csalódottságát fejezi ki velünk szemben. Ha valaki kritikus velünk, azonnal bekapcsolnak védelmi szűrőink, hogy kiiktassák a figyelmet és ezzel a fájdalmat, amit az odafigyelés okozna.Nehéz odafigyelni beszélgetőtársunkra, amikor az agyunk a saját bajunkkal, feladatunkkal van túlterhelve. Ilyenkor szűrőink azért nem engedik át az információt, mert “fontosabb” feladatokra irányítják gondolatainkat.Kutatók szerint beszélgetés közben a “csak” szó beindítja figyelmi szűrőinket. Mindannyian tudjuk, hogy a “csak” után az következik, hogy beszélgetőtársunk miért nem ért egyet velünk.Másik ilyen figyelmet gátló kifejezés az “ezt te nem érted”. Ezután, ha még jön folytatás, az biztos, hogy kritika, amit már agyunk nem akar befogadni.Ha azt halljuk “sose figyelsz rám”, garantáltan beindulnak figyelmet gátló mechanizmusaink.Ha beszélgetőtársunk annyira aktívan magyaráz, hogy mi nem is jutunk szóhoz, a passzivitás ellankasztja figyelmünket, bármennyire is igyekeznénk fenntartani.Ha egy olyan intenzív és érzékeny beszélgetésben vagyunk, amiben próbálnánk a szót kicsit semlegesebb tónus vagy téma irányába terelni, de ebben beszélgetőtársunk nem partner, szintén nehezünkre esik figyelmünket bezárkózás nélkül fenntartani.Ha erőszakos, követelőző, ítélkező módon beszélnek hozzánk, figyelmi szűrőink gyorsan beindulnak és elváltoztatják, vagy kikapcsolják a hallottakat.Mindez megfordítva is érvényes, ha mi beszélünk másokhoz a fenti sémák szerint, előre láthatjuk hogy milyen hatást teszünk azokra, akik próbálnának minket meghallgatni! Szeretettel,Tomori Nóra, életvezetési tanácsadó, karriertanácsadó Likeolj...

tovább

Videó interjú? Tegyünk jó benyomást!

»Írta - - 2015. nov 28 in Blog, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Videó interjú? Tegyünk jó benyomást!

Egyre elterjedtebb, hogy kamera előtt kell interjún szerepelnünk, például, ha külföldön keresünk állást vagy, ha potenciális vezetőnk távolról tud velünk beszélni. Szeretnénk úgy fellépni a kamera előtt, hogy ajánlatot kaphassunk. Ehhez adok ötleteket.Megjelenésünk:- Viseljünk olyan ruhát, ami nem fénylik, nem mintás, nem csíkos/kockás stb. mert az elvonja rólunk a figyelmet.- Kerüljük a vöröset és más drámai színeket.- Kerüljük a fehéret is, mert túl fényes lehet a kamerában, viseljünk inkább lágy színeket, mint a világoskék.- A háttérfal színe is szempont, öltözzünk attól elütően, hogy szép legyen a kontraszt, az is jó benyomást kelt.- Mossunk arcot a videó interjú előtt és nem árt egy kis mattító alapozó (férfiaknak is), hogy ne csillogjon az arcunk.- Férfiak fontos, hogy frissen legyenek borotválva, mert az apró borosta kamerában a megbízhatatlanság benyomását keltheti.- Szemüvegesek legjobb, ha leveszik a szemüveget, hogy jól látszódjon a tekintetük, ne tükröződjön a lencse.Testbeszéd- Egyenesen üljünk egyenes támlájú széken. Így koncentráltnak, energikusnak, és kompetensnek fogunk látszani.- Kerüljük kezünkkel a széles mozdulatokat, és beszéljünk természetesen.- Gyakran mosolyogjunk.- Tartsunk szemkontaktust a kamerával. Tekintsünk rá úgy, mintha olyan emberre néznénk, akit kedvelünk.- Figyeljünk mozdulatainkra. Lábunk hintáztatását kezünk tördelését, hajunk érintését és más szembetűnő idegességi jeleket a kamera felnagyít.Sikeres videó interjút kívánok!Tomori Nóra, karrier tanácsadó, életvezetési tanácsadóLikeolj...

tovább

Hogy mutassuk meg, hogy megfelelünk a várható jövőbeli foglalkozások kihívásainak?

»Írta - - 2015. nov 19 in Blog, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Hogy mutassuk meg, hogy megfelelünk a várható jövőbeli foglalkozások kihívásainak?

A munkahelyek és a munkafolyamatok folyamatosan változnak. Emiatt korábban megtanult készségeink egy része elavulttá, szükségtelenné válik, újakra van szükségünk.Vannak azonban olyan készségek, amik soha nem válnak elavulttá és amiket a munkaadók kiemelten keresnek. Ez független attól, hogy attól, hogy tanár, mérnök, orvos vagy asszisztens a foglalkozásunk. Hozzáállás, együttműködési készségA legtöbb vezető úgy látja, hogy a munkahelyeken igényelt technikai ismereteket meg lehet tanítani, de a jó hozzáállást nem. Valaki úgy fogalmazott, hogy bárkinek megtanítja a java-t, de például a tiszteletadás hajlandóságát nem képes tanítani. Nevezhetjük kommunikációs készségnek, asszertivitásnak is. Az a képesség, hogy valaki anélkül tudjon részt venni egy szakmai vitában és anélkül tudja sikeresen képviselni az álláspontját, hogy támadóan, arrogánsan lépjen fel. Logikusság és informatikai ismeretekA képesség, hogy különféle szoftverekben gyorsan eligazodjunk és legalább olyan alapvető programozási képességünk legyen, hogy a szoftvereket az igényeinkhez tudjuk igazítani. Az is minden létező munkahelyi funkcióban hasznos, hogy eligazodjunk döntéshozási ábrákon, gyorsan kiismerjük magunkat táblázatokban. Nagy tömegű információban való kiigazodásSoha nem látott mennyiségű információ áll rendelkezésünkre mindenről. Vállalatokról, stratégiákról, elméletekről, termékekről. Kérdés, hogy mennyiben vagyunk képesek a rengeteg információ mélyére ásni, kielemezni és rájönni, milyen algoritmusok mentén alakítható mindez profittá.Ha munkakeresésben vagyunk, érdemes átgondolni, hogyan győzhetjük meg leendő munkaadónkat fenti képességeinkről.Sikeres álláskeresést kívánok!Tomori Nóra, karrier tanácsadó/karrier coach, életvezetési tanácsadó Likeolj...

tovább

Erőszakmentes kommunikáció Marshall Rosenberg nyomán

»Írta - - 2015. nov 17 in Blog, Érzelmi intelligencia, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Erőszakmentes kommunikáció Marshall Rosenberg nyomán

Nemrég hunyt el Marschell B. Rosenberg, az erőszakmentes kommunikáció az atyja. Az egész világon rengeteg követője lett, mert azt ismerte fel, hogy a saját és a másik ember érzéseinek felismerése és tiszteletbentartása mentén sokkal tisztábban, sikeresebben és eredményesebben kommunikálhatunk és érhetjük el a céljainkat – kölcsönösen.Nézzünk egy példát, hogyan fejlezthetjük képességeinket Rosemberg nyomán.Figyeljem meg a helyzetet, amiben vagyok. Fogalmazzak meg tényeket.Állapítsam meg, hogy érzem magam, fogalmazzam meg érzéseimet.Milyen kielégítetlen szükségleteim, igényeim vannak?Fogalmazzak meg egy kérést a másikhoz.Milyen érzései lehetnek a másiknak?Milyen kielégítetlen szükségletei ehetnek?Vajon az ő kérése mi lenne?Sikeres fejlődést kívánok!Tomori Nóra, karrier tanácsadó, életvezetési tanácsadóLikeolj...

tovább

Öt dolog, amivel NEM tartozunk cégünknek

»Írta - - 2015. nov 12 in Blog, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Öt dolog, amivel NEM tartozunk cégünknek

Előző bejegyzésemben összeszedtem, mivel tartozunk cégünknek, vannak dolgok viszont, amivel azonban nem tartozunk.A régi világban volt “munkaidő”. Az emberek reggel elmentek dolgozni, majd délután öt óra körül összepakoltak és hazamentek. Ha valami nagyon sürgős volt, fél hatig maradtak.Ennek vége. Eleve tovább dolgozunk, majd hazavisszük a maradékot.A fürdőkádban és a vacsoraasztalnál azon gondolkodunk, hogyan oldjunk meg egy nehéz ügyfél-problémát. A hétvégét azzal töltjük, hogy megpróbáljuk utolérni magunkat e-mailjeink megválaszolása terén.Vezetőink elvárják, hogy fontos családi kötelezettségeinket elnapoljuk az épp felmerülő feladat miatt.Rajtunk áll, hogy felállítjuk-e saját énvédő határainkat.Erre akkor leszünk képesek, ha el tudjuk dönteni, mi az, ami valóban az elkötelezettségünket mutatja, mi nem.EgészségünkA mai világban, ahol eltűnt a munkaidő, ahol mindig készenlétben kell állnunk, hajlamosak vagyunk testünket és magánéletünket elhanyagolni.Ne menjünk betegen dolgozni, maradjunk otthon pár napot, hogy rendbe jöjjünk, és újra formában lehessünk.Esti, hétvégi programjainkMondjuk meg vezetőinknek, hogy “nem tudunk” éjszakáig maradni, amikor olyan betervezett programjaink vannak, amik fontosak nekünk.Meg nem érdemelt hűségHa felhív egy fejvadász és nagyon jó lehetőségről beszél, jogunk van meghallgatni. Jogunk van a magunk és családunk érdekeit előbbre helyezni munkáltatónkénál.A lelkünkNem kell másféle embernek mutatnunk magunkat, mint akik valójában vagyunk. Ha éjjel arra ébredünk, hogy nem bírunk elviselni egy kollégát, munkafolyamatot, változást, döntést, akkor inkább menjünk! Egy életünk van, néha válaszúthoz érünk és muszáj választanunk. Ne vesztegessük az időnket olyanokra, akik nem értékelnek bennünket.Sikeres karrier utat kívánok!Tomori Nóra, karrier tanácsadó, életvezetési tanácsadóLikeolj...

tovább

Az empátia hatalma

»Írta - - 2015. okt 12 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Az empátia hatalma

“Biztosra veheted, hogy bárki akivel találkozol, kemény csatát vív. Légy kedves.”               Ian MaclarenEgyre többen beszélnek manapság az empátiáról és egyre többen állítják büszkén: empatikusnak érzik magukat. Belebújni valaki más cipőjébe, hát nem egyszerű, és minél inkább szemben érezzük magunkat vele, annál nehezebb. Pedig empátia nélkül nincs jó kommunikáció.Munkahelyi és magánéleti környezetünkben egyaránt szinte szünet nélkül szembesülünk olyan helyzetekkel, amikor úgy válhatunk elfogadottabbá, befolyásosabbá, jobb tárgyalópartnerré, vagy éppen szerethetőbbé, ha képesek vagyunk a másik ember szemszögéből is megvizsgálni a dolgokat.Gyakoroljuk minél többet, hogy többféle szempontból, több résztvevő perspektívájából is áttekintsünk egy-egy kérdést. Így nemcsak rugalmasabbá, nyitottabbá válhatunk, hanem jobb érvek is eszünkbe juthatnak, olyanok, amik a tárgyalópartnert várhatóan jobban meggyőzik.GyakorlatGondoljunk valakire, akivel nap, mint nap kapcsolatban állunk, vagy olyan valakire, akivel nehezen jövünk ki.Csukjuk be a szemünket. Képzeljük azt, hogy mi vagyunk az az ember. Beszéljünk, mozogjunk, gondolkodjunk úgy, mint ő.Képzeljük azt, hogy az ő érzéseit érezzük, és az ő elfogult gondolatai bennünk vannak.Gondoljuk azt, hogy bennünk vannak az ő emlékei, tapasztalatai, vágyai.Ezután gondoljunk arra, vajon milyen érvekkel győzhető meg egy adott probléma megtárgyalása során.Sikeres gyakorlást kívánok!Tomori Nóra, karrier tanácsadó, életvezetési tanácsadóLikeolj...

tovább

Öt dolog, amivel valóban tartozunk cégünknek

»Írta - - 2015. Sze 07 in Blog, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Öt dolog, amivel valóban tartozunk cégünknek

Öt dolog, amivel valóban tartozunk cégünknek A régi világban volt “munkaidő”. Az emberek reggel elmentek dolgozni, majd délután öt óra körül összepakoltak és hazamentek. Ha valami nagyon sürgős volt, fél hatig maradtak.Ennek vége. Az emberek tovább is dolgoznak, majd hazaviszik a maradékot.A fürdőkádban és a vacsoraasztalnál azon gondolkodunk, hogyan oldjunk meg egy nehéz ügyfél-problémát. A hétvégét azzal töltjük, hogy megpróbáljuk utolérni magunkat e-mailjeink megválaszolása terén.Vezetőink elvárják, hogy fontos családi kötelezettségeinket elnapoljuk az épp felmerülő feladat miatt.Rajtunk áll, hogy felállítjuk-e saját énvédő határainkat.Erre akkor leszünk képesek, ha el tudjuk dönteni, mi az, ami valóban az elkötelezettségünket mutatja, mi nem.Minden nap adjuk a legjobbatHa nem szeretjük munkánkat, keressünk másikat, de közben ne hanyagoljuk el meglévő feladatainkat, tartozunk ennyivel munkahelyünknek és magunknak.A munkavállaló dolga, hogy minden nap a legjobb formáját nyújtsa, a vezetőé pedig az, hogy jó okot adjon munkatársainak arra, hogy másnap is be akarjanak jönni.Kreatív megoldásokA munka lényege a problémamegoldás. Eközben naponta tanulunk valami újat. Még a legunalmasabb munkafajtába is belevethetjük magunkat teljes szívvel és kreativitással.Az igazságTartozunk annyival, hogy elmondjuk vezetőinknek az igazságot a munkahelyen történtekről. Ha elég bátrak vagyunk ahhoz, hogy fölfelé nyíltan kommunikáljunk, attól csak erősödünk.Tulajdonosi szemléletHa miénk lenne a cég, mi is azt szeretnénk, hogy az ügyfelek, az eszközök stb. gondosan legyenek kezelve. Tegyük ezt alkalmazottként is.Ne szidjuk cégünket.Lehet, hogy kiégtünk munkánkban, de ne szidjuk a céget! Az nem old meg semmit, inkább keressünk másik munkát, ami felüdíthet!A következő bejegyzésben összeszedem mivel NEM tartozunk cégünknek.Sikeres karriert kívánok!Tomori Nóra, karrier tanácsadó, életvezetési tanácsadóLikeolj...

tovább

Hogy építsük újra személyes márkánkat, ha hibáztunk?

»Írta - - 2015. aug 17 in Blog, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Hogy építsük újra személyes márkánkat, ha hibáztunk?

Mindenki elkövet hibákat. Legjobb felvállalni és gyorsan továbblépni.Hogyan?1. A rossz hírek az idő múlásával rosszabbakká válnak. Ismerjük el azonnal, ha hibáztunk. Keressük meg, akit érint. Igyekezzünk kijavítani.2. Ápoljuk a kapcsolatot. Kérjünk elnézést, a hibák nyílt felvállalása és a bocsánatkérés sokszor még javít is kapcsolatunkon adott kollégánkkal.3. Értsük meg, miért szúrtuk el, tanuljunk belőle. A legtöbb ember a hibáiból többet tanul, mint a sikereiből. Az is jusson eszünkbe, mennyi találmány született hibákból…4. A legfontosabb: bocsássunk meg magunknak!Sikeres márkaépítést kívánok!Tomori Nóra, karrier tanácsadó, életvezetési tanácsadó    Likeolj...

tovább

Empátiával forduljunk társunk felé

»Írta - - 2015. aug 15 in Blog, Boldogság, Család, Érzelmi intelligencia, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Empátiával forduljunk társunk felé

Az empátia, azaz a beleérzőképesség és megértés hasznos kapcsolatainkban. Gyógyít.Hogyan erősítsük?1. Képzeljük magunkat a másik ember helyébe. Hogy érezheti magát egy helyzetben?2. Ha van róla gyerekkori fényképünk, nézzük meg, képeljük el őt, mint egy sérülékeny gyermeket.3. Igyekezzünk pártfogóan, gondoskodóan, fordulni társunk felé, ezzel növelhetjük szeretetünket és együttérzésünket.4. Tegyük félre múltbéli sérelmeinket vele kapcsolatban. Csak figyeljünk rá és próbáljuk megérteni álláspontját.5. Ha társunk beszél hozzánk, gondoljunk arra, milyen érzéseket éltünk át, amikor hasonlóakat tapasztaltunk, mint amiről ő beszél.6. Lépjünk túl saját korábbi sérelmeinken. Ha nem tesszük, olyanok leszünk, mint egy nagy, élő seb! Képtelenek leszünk megérteni a másik ember érzéseit, mert folyton csak a magunk bajával leszünk elfoglalva. Sikeres kapcsolatokat kívánok! Tomori NóraLikeolj...

tovább

Egészségünk mentális építése

»Írta - - 2015. Júl 30 in Blog, Boldogság, Család, Érzelmi intelligencia, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Egészségünk mentális építése

Ha sokszor elmondunk magunknak valamit, az nemcsak meggyőződésünkké válik, hanem agyunk és testünk is “magáévá teszi”. Kutatások szerint, ha egy kijelentést naponta kétszer elmondunk magunknak, agyunk 21 nap alatt magába vési a gondolatot. Ezért egészségünkre is vigyázhatunk úgy, hogy “bebeszéljük” magunknak, egészségesek, fittek vagyunk. Ha vannak gyerekeink, nekik is megtaníthatjuk az ilyen gondolatok hasznosságát. Összeszedtem pár példát, de természetesen legjobb, ha mindenki maga állítja össze a számára leghasznosabb kijelentéseket, melyek “mantrázása” csak hasznos lehet… - A testem úgy, ahogy van, tökéletes. - Szeretem a testemet. - A testem olyan eszköz, aminek segítségével a világot látom és ezért minden nap gondját viselem. - A testem a meggyőződéseim szerint épül fel. Ezért folyamatosan azon vagyok, hogy egészséges, gyógyító meggyőződéseim legyenek. - A testem tökéletes és gyönyörű. Szeretettel elfogadom. - A testem nagyon fontos nekem. - Jó ételekkel, italokkal, jó alvással, jó baráti kapcsolatokkal és jó gondolatokkal táplálom a testemet. - A testem minden sejtje tökéletes, tudja a célját, és meg tudja magát gyógyítani. - Ha fájdalmat érzek, az annak a jele, hogy a testem gyógyítja magát. Segítek neki azzal, hogy pihenést és jó tápanyagokat nyújtok neki. - Szeretek törődni magammal, jó érzést okoz. - Megengedem magamnak, hogy jól érezzem magam, boldog legyek, és örömöket éljek át. - Az orvosaim a tanácsadóim, viszont a testemmel kapcsolatban a döntéshozó én vagyok. - Ha a testemnek támogatásra van szüksége, sok vizet iszom, sokat pihenek és meditálok. - A gyógyszeres doboz legfőbb tartalma a tiszta víz, alvás és meditáció. - Én vagyok felelős az egészségemért és a jóllétemért. - Ha egészséges vagyok, akkor boldog és sikeres is vagyok. - Egészségesnek születtem és mélyen belül mindig egészséges is vagyok. A testem szüntelenül küzd az egészségem megtartásáért, visszaszerzéséért. Jó egészséget kívánok! Tomori Nóra     Likeolj...

tovább

Sikeres interjú, de hogyan?

»Írta - - 2015. Júl 17 in Blog, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Sikeres interjú, de hogyan?

Egy állást csak egy ember tud elnyerni, hiába vannak sokan, akik minden szempontból megütik a mércét.Ezért nem érdemes pont ugyanazt a benyomást tennünk, amit mindenki más…Mindannyian hallottuk már a kérdést: “Miért pont Önt válasszuk ki a pozícióra?”A tipikus válasz így hangzik: “Mert megvan a képzettségem, a tapasztalatom, keményen tudok hajtani, és mindig eredményesen dolgozom.”Pedig azt szeretnénk elérni, hogy ne vesszünk el az álláskeresők tengerében, akiket a vezetők elkeseredetten próbálnak egymástól megkülönböztetni…Sok éven át voltam HR vezető, és bevallom, előfordult, hogy annyi jelentkezővel találkoztam egy állás betöltése kapcsán, hogy esélyem sem volt mindenkire emlékezni… Ez persze bűntudattal töltött el, de attól még így volt. Jelentkezőként minél inkább követjük a szokásos “forgatókönyvet”, annál inkább bekerülhetünk az arctalan tömegbe…- Először is, nagyon készüljünk fel a cégből, de ne előre gyártott kijelentéseket/megállapításokat tegyünk, hanem ahhoz igazodjunk, ami szervesen illeszkedik az interjúhoz.-Másodszor, ne menjünk el interjúra kérdés-ötletek nélkül, de vigyázzunk, nem az előre kitalált kérdések a legjobbak, hanem azok, amelyek szervesen következnek az adott beszélgetésből. Pl. “Tehát ,ha jól értem, olyan szakembert keresnek, aki az értékesítés és a termelés-ütemezés közötti jobb kapcsolatot teremtené meg. Ezek szerint néha eltérések vannak a prioritások értelmezésében. Lehet, hogy vannak olyan vevői megrendelésekkel kapcsolatos szempontok, amiket a jelenlegi folyamatok nem vesznek figyelembe? Például a sürgősség tekintetében, vagy futó megrendelések ütemezésének változtatásaival kapcsolatban?”- Harmadszor, ne keressünk elkeseredetten visszajelzéseket és non-verbális üzeneteket beszélgetőpartnerünk arcán, mert azzal elbizonytalanítjuk és bezárjuk magunkat. Ne az legyen a célunk, hogy az interjúztatónak bármi áron megfeleljünk, attól gyengébbnek látszunk. Belülről legyünk meggyőződve arról, hogy valóban pont mi vagyunk a legjobb választás.Sikeres álláskeresést kívánok!Tomori NóraLikeolj...

tovább

Öt dolog, amit leggyakrabban megbánunk életünk végén

»Írta - - 2015. Júl 05 in Blog, Boldogság, Család, Érzelmi intelligencia, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Öt dolog, amit leggyakrabban megbánunk életünk végén

Bronnie Ware Életkönyv című könyvében idős emberek ápolása során szerzett tapasztalatait szedte össze. Mindannyiukkal sokat beszélgetett az életüktől, és arról, mi az, amit visszatekintve már bánnak, amit másképp csinálnának. Az elmesélt élettörténetek nagyon különbözőek, viszont azok a dolgok, amiket az emberek jellemzően bánnak haláluk előtt, meglepően hasonlóak minden ember esetén.1. Bárcsak önmagamhoz hűen éltem volna, ahelyett, hogy mindig másoknak akarjak megfelelni!Lehet, hogy azért szereztünk meg egy bizonyos diplomát, mert szüleink azt szerették volna. Lehet, hogy azért vállaltunk el egy bizonyos munkát, mert a családunknak akarunk megfelelni. És így tovább. Sokat foglalkozunk azzal, mit gondolnak rólunk mások. De vajon hogyan élnénk, mivel foglalkoznánk, ha a magunk szempontjai szerint rendeznénk be az életünket, és nem érdekelne, mit szólnak a többek? Lehet, hogy boldogabbak lennénk?2. Bárcsak ne dolgoztam volna annyit!Különösen a férfiak számolnak be arról, hogy heti 50-60-70 órát dogoztak évtizedeken át, mert úgy érezték, elvárják tőlük, vagy mert meg akarták kapni az előléptetést, a fizetésemelést, stb. És közben elment mellettük az élet, úgy, hogy nem vették ki a részüket az élet élvezetéből, a lazításból, az örömökből, a családi együttlétekből. Végül úgy érzik, nem érte meg… Talán boldogabbak lehetnek azok az emberek, akik tudatosan döntenek arról, hogy határokat szabnak mindenben és tudnak "nem"-et mondani a mókuskerék pörgetése közben...3. Bárcsak lett volna bátorságom kifejezni az érzéseimet!Sokszor inkább elharapjuk a nyelvünket, csakhogy fenntartsuk a békét, és sokszor eltitkoljuk érzéseinket, nehogy kiszolgáltatottnak kelljen éreznünk magunkat… Pedig valójában érzéseink irányítanak mindannyiunkat, és ha képesek vagyunk azokat nem bántóan kifejezésre juttatni, sokkal több megértésre és együttműködésre számíthatunk másoktól…4. Bárcsak fenntartottam volna a kapcsolatot a barátaimmal!Legtöbbünk a baráti, rokoni, emberi kapcsolatait áldozza be a munka, karrier, számíttógépes játékok, vagy a rohanó élet oltárán. Pedig életünk tartalmi részét emberi kapcsolataink képezik, és boldogságunk forrása is emberi kapcsolatainkban rejlik. Valójában nem is olyan nehéz tudatni szeretteinkkel, barátainkkal, hogy gondolunk rájuk, legalább egy-egy üzenettel, stb. Mindenki nyer vele…5. Bárcsak megengedtem volna magamnak, hogy boldogabb legyek…A boldogság nem az anyagiakon múlik, nem is azon, hogy kivel élünk együtt, hanem saját magunkkal való kapcsolatunkon. Csakis a mi saját választásunk, hogy boldogok vagyunk, vagy szerencsétlenek. Rajtunk múlik, hogyan tekintünk az élet hozta örömökre, vagy csapásokra, tragédiákat, vagy izgalmas tanulási lehetőségeket látunk az eseményekben. Mindig van választási lehetőségünk, és választásaink rajtunk múlnak…Likeolj...

tovább

ELKERÜLÉS – ROSSZ STRATÉGIA

»Írta - - 2015. jún 30 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

ELKERÜLÉS – ROSSZ STRATÉGIA

Az elkerülő magatartás, mint probléma-megoldási stratégia gyakran gyerekkorban alakul ki azért, hogy kisgyerekként képesek legyünk súlyos, vagy fájdalmas tapasztalatok elviselésére.Hatásos “fájdalomcsillapító”, ugyanakkor kétélű fegyver. Anélkül, hogy tudatában lennénk, az életünk nehéz helyzeteiben alapstratégiánkká válhat.Ha hajlamosak vagyunk a nehéz döntések halogatására, az több súlyos problémát okoz.1. Ha egy probléma megoldatlan marad, hatalmasra növekedhet, és összetörhet bennünket. Ha az autónkat kint hagyjuk az utcán és nem törődünk vele, előbb-utóbb tönkre megy. Lemerül az akkumulátor, elrozsdásodnak az alkatrészek, leeresztenek a gumik, széthordják az alkatrészeket. Ha üzleti problémáinkat nem kezeljük, hamar kikerülünk a piacról. Ha párkapcsolati problémáinkat nem beszéljük meg partnerünkkel, előbb-utóbb széthullik kapcsolatunk. Ha egy kisebb betegségünkkel nem törődünk, előbb-utóbb súlyosan megbetegedhetünk.2. Ha passzívak vagyunk azok irányában, akik problémáinkat okozzák, nem állítunk fel határokat, azzal zöld utat adunk problémaokozóinknak, hogy még bátrabban folytassák. Ha a munkában nem tudunk nemet mondani és határt húzni, kiégünk. Ha a kemény lépéseket mindig halogatjuk, hitelünket veszítjük, kollégáink nem fognak felnézni ránk.3. Az elkerülés mellékhatásai az életünk más területeire is kiterjednek.Ha életünk valamelyik területén (pl. egészségünk) hagyunk elhatalmasodni egy problémát, előbb-utóbb munkánk és párkapcsolatunk is megsínyli. Életünk egyik fontos területén kialakult nehézségeink megzavarják életünk összes többi területét is, tönkremehet a vállalkozásunk, megbetegedhetünk, széteshet a családunk.4. Hosszú távon az elkerülő stratégia kudarcérzést és reményvesztettséget eredményezhet. Az az érzésünk támad, hogy bármihez kezdünk, nem sikerül. Bármilyen keményen hajtunk, eredménytelenek maradunk. Tönkremegy az önbizalmunk.Néha nem vagyunk tudatában, mi is az alapvető megoldatlan problémánk, van azonban, amikor pontosan tudjuk mégsem vagyunk elég bátrak ahhoz, hogy kézbe vegyük. Miért?Azért, mert a tudatalattink elsődleges célja, hogy biztonságban tartson minket. Arra van programozva, hogy távol tartson minket a fájdalomtól és az örömök felé vigyen bennünket. Annak is ellene dolgozik, hogy nehéz helyzetekben a nehézségek árán való megküzdést válasszuk. Ezért úgy könnyebb a megküzdést, a szembenézést választani, ha örömöket is kapcsolunk hozzá.Ha minél többször, apró célok eléréséért is megjutalmazzuk, dicsérjük, értékeljük magunkat, találunk rá okot, hogy szeressük és büszkék legyünk magunkra, és mindig megbocsátóak legyünk magunkkal szemben. Hiszen nincsenek kudarcok sem, csak tapasztalatok vannak. Ha tehát pozitívan állunk saját magunkhoz, azzal a nehéz helyzetekkel való megküzdési képességünk is erősödni fog.Sikeres megküzdést kívánok!Tomori NóraLikeolj...

tovább

Karrier/munka – kérdések és válaszok

»Írta - - 2015. jún 23 in Blog, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Karrier/munka – kérdések és válaszok

Az alábbi kérdéseket a közelmúltban tették fel nekem, úgy gondoltam, megosztom őket.Kérdés: Nemsokára kezdek egy banki elemző pozícióban. Hogyan építsek kapcsolatokat a cégen belül?Válasz: Azt javaslom, ezt bőven az első munkanap előtt érdemes elkezdeni. Keressünk munkatársakkal kapcsolatot a LinkedInen, hívjuk meg őket ismerősnek, hívjuk el őket kávézni, beszélgetni, hogy minél több informális ismeretet szerezzünk a kialakult kultúráról, szokásokról, és minél több munkatársról tudjuk, hogy ki kicsoda.Kérdés: Ha új munkahely után nézek, szóljak-e a vezetőmnek erről?Válasz: Ne tegyünk ilyet, inkább kérjük meg a cégeket, ahova interjúra megyünk, hogy fogadjanak bennünket ebédidőben, vagy munka után. Meg fognak érteni bennünket.Kérdés: Ha szeretnék kérdezni valamit egy megbeszélésen, de érzem, hogy a főnököm mérges lesz rám, mit tegyek?Válasz: Mindenképp érdemes kérdezni, fontos, hogy mindent pontosan megértsünk. Esetleg a megbeszélés után kereshetünk egy megfelelő percet, amikor négyszemközt elnézést kérhetünk az esetleges kellemetlenségért. Igyekezzünk főnökeinkkel mindig egyenesen és négyszemközt tisztázni minden félreértést, konfliktust.Kérdés: A megbeszéléseinken a csoportvezető főleg “a saját hangját szereti hallani”. Nehéz mellette szóhoz jutni, véleményt mondani. Mit tegyek?Válasz: Vannak technikák, amelyek segítenek ilyen esetben. Fordulhatunk például az egész csoporthoz, valahogy így: “Mit gondoltok arról, ha ezt és ezt tennénk?” vagy: Van ötletetek arról hogy…?” De sose vágjunk a vezetőnk szavába, várjuk ki egy kis szünetet és használjuk ki.Sikeres karrierépítést kívánok!Tomori Nóra Likeolj...

tovább

Állásinterjú-tippek introvertáltaknak

»Írta - - 2015. jún 20 in Blog, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Állásinterjú-tippek introvertáltaknak

Az extrovertált emberek előnyben vannak az állásinterjún. Könnyebben fejezik ki magukat szóban, meggyőzőbb, élénkebb, önbizalom-telibb benyomást keltenek. Ezzel szemben az introvertáltak csöndesebbek, tartózkodóbbak, kevésbé tudnak értékesítő módon beszélni magukról. És sajnos tudjuk, első benyomást csak egyszer tehetünk, ebben az extrovertáltak állnak nyerésre. Ha introvertáltak vagyunk, valóban akadályokat kell leküzdenünk, ebben segíthet néhány ötlet. Információgyűjtés Az introvertáltak többnyire jók a részletekben való elmerülésben és szeretnek tanulni. Használjuk ezt ki, tanuljunk a cégről, a piacról, és ezek jövőbeli lehetőségeiről. Így mi bizonyulhatunk a legfelkészültebb jelöltnek. Figyeljünk Az introvertált emberek közül sokan jó megfigyelők és kommunikációs helyzetekben is jól észreveszik partnerük reakcióit, jelzéseit. Figyeljük tehát, hogyan hatnak az információk, amiket megosztunk. Ha úgy látjuk, csökken az érdeklődés, zárjuk le mondandónkat és menjünk tovább másik témára. Nagyon figyeljünk, interjúkon sokszor derülnek ki olyan a feladathoz szükséges tulajdonságok, amik nem szerepeltek a hirdetésben, ha erre ráérzünk, meg is győzhetjük partnerünket, hogy mi vagyunk a legjobb jelöltek. Kommunikáljunk Az introvertált egyéniség nem feltétlenül azonos a félénkkel. Az introvertáltak általában jobban szeretnek egyszerre egy-egy emberrel beszélgetni, vagy kisebb társaságban. De ettől még nagyon is szerethetnek kommunikálni valamilyen cél érdekében. Így tehát az állásinterjú nagyon is megfelel az introvertált emberek számára megfelelő kommunikációs formának. Az is gyakori, hogy az introvertáltaknak jók az írásbeli kommunikációs készségeik. E-mailben, kísérőlevélben, köszönőlevélben, és más írásos formában megmutathatjuk kiváló képességeinket. Vegyük észre mik az erősségeink, és keressünk alkalmat, hogy kihasználhassuk őket. Sikeres állás-interjúzás kívánok! Tomori Nóra Likeolj...

tovább

Hogyan legyünk úrrá dühünkön?

»Írta - - 2015. jún 14 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Hogyan legyünk úrrá dühünkön?

Sokan küzdenek azzal, hogy haragjukon nehéz úrrá lenniük, úgy érzik, ez megnehezíti boldogulásukat, munkahelyi és magánéleti kapcsolataikat.Haragunk kezelésének legfontosabb lépése, hogy megértsük az okát. Na jó, de hogyan tovább? Mit tehetünk a gyakorlatban dühünk megfékezésére?Sokszor kerültünk bajba, mert haragtól vezérelve mondtunk vagy tettünk olyasmit, amit „nem kellett volna”.Nagyon nehéz a hirtelen felhalmozódott düh kezelése, de észrevehetünk mintázatokat abban, hogy milyen szituációkban, milyen időszakokban vagyunk hajlamosak haragra gerjedni. Sokan akkor veszítik el a kontrollt, ha már amúgy is fáradtak, kimerültek. Mindannyiunk számára vannak olyan események, megnyilvánulások, gesztusok, viselkedésformák, amik már előre sejthetően dühöt váltanak ki belőlünk.Könnyű azt mondani, hogy a harag legjobb ellenszere a „megelőzés”. Bizonyos esetekben valóban ki tudjuk kerülni. Ha lehet, igyekezzünk elkerülni azokat az embereket, helyeket, helyzeteket, aki és ami nagy valószínűséggel haragot vált ki belőlünk. Ha elkerülhetetlen a haragot kiváltó helyzet, előzőleg felkészített tervet is elővehetünk, begyakorolt „mantrát” mondhatunk magunknak: „most tudom, hogy dühös vagyok, most nem formálok véleményt. És most azonnal nem teszek semmit”. Ha már feldühödtünk, azt nem érdemes elnyomni, mert csak bajt okozunk magunknak. Hogyan legyünk úrrá magunkon? Próbáljuk ki, mi működik nekünk az alábbiak közül.- Ha fáradtak vagyunk, tartsunk pihenőt, pár percre meneküljünk ki egy adott szituációból, álljunk fel, mozogjunk, mossunk kezet.- Tornázzunk, ússzunk, fussunk, vagy sétáljunk minél gyakrabban! Ezek a mozgások a jóérzésért felelős hormonok termelődését is fokozzák, és a mozgás következtében fokozódó anyagcserénk is jobbítja közérzetünket.- Aki képes rá, megpróbálhatja a szüleink, nagyszüleink által is sokat emlegetett „számolj tízig, mielőtt megszólalsz” receptet, bár ez csak annak szokott menni, akinek amúgy is erős önfegyelme van.- Sokkal jobban segít, ha kieresztjük a gőzt! Keressünk egy helyet, ahol magunk vagyunk, kiabáljunk, püföljünk egy zsákot kifáradásig…- Vegyünk nagy és mély lélegzetet, minél lassabban.- Ha felfedeztük, hogy haragunk valójában félelmeink, beteljesületlen vágyaink vagy alacsony önértékelésünk kifejeződése, akkor tudhatjuk, hogy valójában a mélyebb problémáink kezelésével kell foglalkoznunk.Sikeres önmérsékletet kívánok!Tomori Nóra, karrier tanácsadó, life coachLikeolj...

tovább

5 kommunikációs trükk, ami sikeressé tesz

»Írta - - 2015. jún 01 in Blog, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

5 kommunikációs trükk, ami sikeressé tesz

Folyamatosan “útkereszteződéseknél” járunk. Problémákkal szembesülünk. Ha nem találunk időben megoldást, nem érjük el céljainkat. Nem tudjuk pontosan, hogyan oldjuk meg gondjainkat, de azt tudjuk, hogy könnyebb lenne, ha nem lennének olyan emberek körülöttünk, akikkel nehéz szót érteni, akikről tudjuk, hogy “úgysem tudjuk” őket meggyőzni.Amikor megszülettünk, semmit nem tudtunk a világról, majd gyorsan tanultunk, főleg azoktól, akik bennünket körülvettek, és azokból a tapasztalatokból, amiken keresztül mentünk. Ezek nyomán kialakítottuk nézőpontunkat, gondolkodási sémáinkat. Majd később találkozunk olyan emberekkel, akik merőben más tapasztalatok alapján nagyon eltérő meggyőződéseket képviselnek, és úgy tűnik, mintha szakadék lenne közöttünk… Hogyan tudjuk együttműködésre ösztönözni őket? 1. Igyekezzünk közös alapot teremteni“Különbözően látunk dolgokat. Ez jó. Tudod, amikor újszülöttek voltunk, semmiről sem volt még véleményünk. Szüleink és mások megmondták, mi jó, mi rossz. Majd ahogy felnőttünk, még mindig hatással vannak ránk korai meggyőződéseink.” Ezzel máris közös pontot tudtunk találni, valamit, amiben hasonlóak vagyunk. A hasonlóságok megélése mindig összehozza a beszélgető feleket.2. Ne érvekre, hanem történetekre igyekezzünk koncentrálni“Kíváncsi lennék – ha megosztod velem – hogyan alakult ki a véleményed erről a dologról, érdekel a történeted…” Miközben beszél, igyekezzünk elképzelni, milyen lehet az ő bőrében lenni… Ha meghallgattuk a másikat és elmondjuk a mi történetünket, igyekezzünk tényszerűek maradni. Valószínű, hogy beszélgetőtársunk nyitottan hallgat majd minket.3. Tegyük lehetővé beszélgetőtársunk számára, hogy biztonságosan változtathasson nézőpontján“Voltál már olyan helyzetben, hogy már nem is voltál annyira biztos a nézőpontodban, de továbbra is tartottad hozzá magad, nehogy alulmaradj a vitában? Én sokszor, de ezt most jó lenne elkerülni. Ezért, ha úgy érzem, megváltozik a véleményem, visszavonom az állításomat, tedd ugyanezt te is.” Erre nem mond nemet senki.4. Ismerjük el a másik ember tapasztalatát A másik ember tapasztalatát semmi értelme megkérdőjelezni, sőt ismerjük el, jelezzük, hogy megértjük. Csak a kialakult következtetést érdemes más nézőpontba helyezve láttatni, ezt is csak nagyon finoman.“Megértelek. Van egy szomszédom, akinek ugyanez a tapasztalata. De ő azt a következtetést vonta le, hogy …” „Vajon mi lehet a helyzet valójában?” Séma: “Két lehetőség van, X és Y. Tudhatjuk, melyik igaz, ha egyáltalán bármelyik?” Ez a séma segíti az indulatok elszabadulása nélküli együttes problémamegoldást.5. Tartsuk szem előtt célunkat“Mit is akarunk elérni?” Hidat szeretnék építeni a véleményeink között. Nekem is késznek kell lennem változtatni a nézeteimen, és tanulni valami újat a másiktól. Cél, hogy mindketten legalább is úgy álljunk fel, hogy készek legyünk folytatni az egyeztetést. Olyan emberek, akik képesek a másikat megérteni és együttműködésre ösztönözni, könnyebben viszik sikerre céljaikat.Sikeres egyeztetést kívánok,Tomori NóraLikeolj...

tovább

Miért leszek jó vezető, ha introvertált vagyok?

»Írta - - 2015. máj 02 in Blog, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Miért leszek jó vezető, ha introvertált vagyok?

Azt gondoljuk, hogy főleg az extrovertált, beszédes, társaságkedvelő emberek lehetnek jó vezetők. A tapasztalat mégis azt mutatja, ez nem így van. Miért? - Az introvertált emberek jobban figyelnek, jobban meghallgatnak érveket. Jobban kikérik és integrálják mások véleményét. - Alaposabban felkészülnek, több időt töltenek a célok, módszerek átgondolásával. - Mélyebbre hatolnak a problémamegoldás során. Mélyreható elemzésekre, pontos kérdésekre van igényük. - Van igényük “egyedül maradni”, és még alaposabban átgondolni az elképzeléseket. - Meg tudják őrizni hidegvérüket. Képesek nyugodtan, megnyugtatóan, lassan beszélni másokhoz felfokozott hangulatú szituációkban is. Képesek “befolyásolni”, nyílt utasítás helyett. - Nem válnak önelégültté, nem kényelmesíti el őket sikerük. Hajtja őket örök elégedetlenségük. - Szívesen írnak, közelebb áll hozzájuk az írásos kommunikáció, mint a szóbeli. Ez hasznos az üzenetek pontos eljuttatásában, az online kommunikáció világában pedig különösen jól megtérül. Sikeres vezetést kívánok! Tomori Nóra   Likeolj...

tovább

A 10 legfontosabb készség 2025-ben

»Írta - - 2015. Már 01 in Blog, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

A 10 legfontosabb készség 2025-ben

A digitalizáció okozza a legnagyobb változást a gazdaságban az ipari forradalom óta. Mint minden változás, ez is új fajta készségek fejlesztését kívánja meg az emberektől. Saját felelősségünk, hogy fejlesszük magunkat. Sokak szerint a globális fejlődés részévé vált, hogy 5 évenként meg kell újulnunk. Az új generációk már rendelkezni fognak egy sor olyan készséggel, amivel nekünk sem árt lépést tartani.   “A tanulás drága. De ha elhanyagoljuk, az legalább annyira drága.” Claus Moser   - Az emberek hosszabb életet élnek. Egyre nő a hatvan éven felüliek aránya. - A technika fejlődése kiterjeszti szellemi képességeinket. De ez egyben azt is jelenti, hogy az automatizáció megszünteti az egyszerű, ismétlődő feladatokból álló munkafajtákat. - A számítástechnikai eszközök fejlődése a világot programozható rendszerré alakítja. Korábban elérhetetlen adat- és információmennyiség alapján soha nem látott módon és mélységben szemlélhetjük a világot. - A média eszközeinek fejlődésével a szöveges üzenetek helyett a vizuális kommunikáció határtalan lehetőségei nyílnak meg. - A szervezetek a mainál is összetettebbekké válnak. - Még tovább nő a globális összefonódás, az összes kontinens számottevő részhez jut a technikai fejlesztés, a politikai hatalom, a tudásfelhalmozás és alkalmazás területén. Elmosódnak a klasszikus nagyhatalmak határai.   Néhány dolog ahhoz, hogy helyt állhassunk holnap is:   Képesség a dolgok mélyebb jelentésének megértésére A hozzánk eljuttatott információ mélyebb értelmét és jelentőségét fel kell tudnunk fogni. Fejlett szociális intelligencia Másokhoz való kapcsolódásunk során képesnek kell lennünk arra, hogy a rengeteg információ közepette kiszűrjük és megértsük azok mélyebb jelentését, érzékeljük az emberek reakcióit, és mi is a kívánt reakciót váltsuk ki másokból. Alkalmazkodó, fejlődőképes gondolkodás A szabályokból egyenesen következőn túlmenő megoldások megtalálásának képessége. Kultúrákat összekötő készségek Különböző kultúrákat magában foglaló helyzetekben helytállni. Számítástechnikai gondolkodás Hatalmas adatmennyiségek befogadásának és értelmezésének képessége, és ezek felhasználása gondolkodásunkban. Fejlett média használatának képessége Meggyőző kommunikáció képessége a modern média eszközein keresztül. Transzdiszciplinaritás Különböző tudományágak egymáshoz kapcsolódásának megértése A gondolkodás tervezése Képesség arra, hogy a tervezett output elérése érdekében tervezzük meg a feladatokat és a munkafolyamatokat. Kognitív terhelés tervezése Képesség a célokhoz fontos információk kiválasztására és a megismerési képességeink fejlesztésére. Virtuális együttműködés Virtuális csapatokban való hatékony működés képessége. Sikeres képességfejlesztést kívánok! Tomori Nóra Likeolj...

tovább

Gyakorlatsor érzelmi tudatosságunk fejlesztésére

»Írta - - 2014. Sze 24 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Gyakorlatsor érzelmi tudatosságunk fejlesztésére

Érzelmi intelligenciánk abban segít, hogy megértsük, kifejezzük, megjósoljuk és befolyásoljuk magunk és mások viselkedését. Vezetői képességeink, csapatjátékos képességeink, döntéshozási képességünk, munkahelyi stressz tűrő képességünk mind egyenes összefüggésben állnak érzelmi intelligenciánkkal. Tudatosítsuk érzelmeinket! 1. Mit érzek most? 2. Milyen érzelmek kísérték végig a napomat? 3. Hogyan és minek a hatására változtak az érzelmeim a nap során? 4. Ugyanazok az érzelmek kísértek otthon, a munkámban, autóvezetés közben, buszra várva, a megbeszélésen, stb.? 5. Ha nem, akkor mi hatására változtak? 6. Képes vagyok kontrollálni érzelmi változásaimat? 7. Jegyezzem fel az összes érzelmet, amit a nap során éreztem. Tegyem ezt két héten át, és figyeljem meg a mintázatot. Jegyezzem fel azt is, minek a hatására változtak érzelmeim. 8. Keressem meg, mik a leggyakrabban visszatérő érzelmeim, és mi váltja ki őket. Én kontrollálom ezeket, vagy kiszolgáltatom magam környezetemnek? 9. Melyik érzelmeim miatt tettem olyasmit, amit különben nem tettem volna? 10. Származott valakinek előnye az érzelmeimből? Észrevehetjük, hogy sokszor másoknak adjuk át a kormányt érzelmeink, és így tetteink irányításában. És ráadásul sokszor olyanoknak, akik nem is fontosak számunkra. Amikor például főnökeink, a buszsofőr, a másik autó sofőrje, az ügyfél, egy családtag, stb. kihoz a sodrunkból, és idegesek, feszültek, leszünk, esetleg olyasmire ragadtatjuk magunkat, amit nem volt célunk tenni… Ha már képesek vagyunk tudatosítani érzelmeink változásainak okait, akkor már képesek leszünk kezelni is érzelmeinket, és ezzel befolyásolni másokét is. 1. Lépjek hátra gondolatban, és tudatosítsam, mi okozta érzelemváltozásomat az adott helyzetben. 2. Tudatosan mondjam ki, mit történt, hogyan hatott rám az esemény. 3. Jusson eszembe, hogy nem maguk a történések, hanem az azokhoz fűződő gondolataim okozzák érzelemváltozásaimat. 4. Ezért irányítsam gondolataimat. Gondoljak jó dolgokra. Gondolhatok megértéssel az eseményre, ami történt, a környezetemre, vagy fordíthatom gondolataimat olyan irányba, ami nekem örömet okoz. 5. Ha sikerül magamat jó érzésekkel feltölteni, akkor nyugodtan, hatékonyan és másokra is jó hatással lévő módon tudom a döntéseimet és a napomat irányítani. Sok jó gondolatot kívánok! Tomori Nóra     Likeolj...

tovább

Tippek a hatékony munkahelyi kommunikációra

»Írta - - 2014. jún 25 in Blog, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Tippek a hatékony munkahelyi kommunikációra

Elsősorban pályakezdők figyelmébe ajánlom ezt a cikket.A hatékony írásbeli és szóbeli kommunikáció nagymértékben növeli esélyeinket arra, hogy észrevegyenek, elismerjenek, előléptessenek bennünket.- Világos, tömör, célratörő maileket írjunk. A lényegi üzenettel kezdjük, egyszerű nyelvezetet használjunk, tördeljük bekezdésekbe mondandónkat és a lényeget a bekezdések elejére vegyük. Sose tegyünk fontos csatolmányt egy másik csatolmányon belülre! Így több esélyünk lesz, hogy időhiánnyal küzdő munkatársainkhoz valóban eljut üzeneteink lényege. Mindig nézzük át a helyesírást, az elírásokkal tarkított mailek igénytelen munka benyomását keltik.- Beszélgetések során igyekezzünk szakértőnek mutatkozni az adott témában. Így hitelesebbnek látnak bennünket és könnyebb támogató kapcsolatokat kialakítani. Hozhatunk példákat korábbi tapasztalatunkból vagy a tanulmányainkból.- Többet hallgassunk és figyeljünk, mint amennyit beszélünk. Adjunk lehetőséget beszélgetőpartnereinknek véleményük kifejezésére, bevonódásra, ahelyett, hogy mindig csak a magunk üzenetét közvetítenénk. És mindig keressünk közös pontokat, egyetértértési lehetőségeket. Lehet, hogy alapvetően különböző az álláspontunk, de biztosan találunk olyan tényezőt is, amiben osztani tudjuk a másik véleményét. A közös pontok megtalálása nagyon erős eszköz a jó kommunikáció és a sikeres kapcsolatok kialakítása terén.- Sose kritizáljunk vagy ítélkezzünk azonnal. Igyekezzünk nyitottnak maradni, minél jobban megérteni az adott helyzetet és a körülményeket.- Ha valamit nem értünk, mindig kérdezzünk, ne próbáljunk úgy tenni, mintha minden világos lenne, kérdezni nem szégyen, hanem az alapos megértés igényének a jele! Sőt több annál, empatikusnak látnak minket, ha kifejezzük értő figyelmünket. “Tehát azt javaslod, hogy…” Akkor jól értettem, hogy…”- Figyeljük és vegyük észre hallgatóságunk non-verbális reakcióit és reagáljunk rá. Igyekezzünk alkalmazkodni beszélgetőtársunk stílusához is, ezzel szimpátiát kelthetünk. Igyekezzünk szükségleteiket, igényeiket, céljaikat megérteni, és beszélgetést a célokra koncentrálni.Sikeres kommunikációt kívánok,Tomori Nóra Likeolj...

tovább

Gyakorlatok a boldogság fejlesztésére 2.

»Írta - - 2014. máj 23 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Gyakorlatok a boldogság fejlesztésére 2.

Korábbi írásom folytatásaként adok még egyszerű ötleteket boldogságunk kézbevételére. - Mindig legyen célunk, amit magunk előtt láthatunk Ha vannak céljaink, az motivációt, izgalmat, kihívást jelent, célunk teljesülését pedig mindannyian örömmel éljük át. Fontos viszont, hogy nagyon is reális, elérhető dolgokat tűzzünk magunk elé. Kísérlet: - Gondoljunk valamilyen elérendő dologra és most azonnal tegyünk valamit azért, hogy megvalósulhasson. Írjunk meg egy mailt, hívjunk fel valakit, töltsünk ki egy regisztrációs nyomtatványt, vagy szervezzünk meg egy találkozót. - Osszuk meg másokkal álmainkat. Mondjuk el három embernek, mit szeretnénk elérni és hallgassuk meg őket is, hogy ők mit szeretnének. - Igyekezzünk rugalmasan alkalmazkodni a nehézségekhez Mindannyiunkat érik traumák és veszteségek időről időre. Ez elkerülhetetlen. De hogy hogyan reagálunk veszteségeinkre, azt meg tudjuk választani. Kísérlet: - Merjünk még ma segítséget kérni valakitől. Egy baráttól, egy kollégától, egy szomszédtól, egy szakértőtől. Meg fogunk lepődni, hogy az emberek milyen segítőkészek, és hogy milyen sokat jelent nekünk, ha elfogadjuk mások segítő kezét. - Ha nehéz időket élünk át, kényeztessük magunkat azzal, hogy olyat teszünk, amit valóban nagyon élvezünk. Így javíthatunk hangulatunkon és sikerülhet új megvilágításból néznünk nehézségeinkre. - Igyekezzünk a dolgok jó oldalát megkeresni Ha pozitív érzelmeket élünk át, mint pl. öröm, hála, elégedettség, büszkeség, abból nemcsak abban a percben profitálunk, hanem a jó érzés hatása kiterjed a teljesítményünkre, felfogó és tanulási képességünkre, alkalmazkodóképességünkre, stb. Ezért nagyon érdemes a jó dolgokra összpontosítani. Kísérlet: - Tegyünk vagy nézzünk vicces dolgokat, játsszunk, idézzünk fel gyerekcsínyeket egy régi baráttal. - Mosolyogjunk. Mondjunk valami jót, valami dicsérőt, valahányszor belépünk egy szobába, vagy találkozunk valakivel. Figyeljük meg a reakciót. - Béküljünk meg magunkkal Nem vagyunk tökéletesek. És ez baj? Fogadjuk el a tökéletlenségeinket, legyünk büszkék magunkra úgy, ahogy vagyunk. És másokat is ugyanúgy, olyanoknak fogadjunk el, amilyenek. Kísérlet: - Kérjünk meg valakit, akiben megbízunk, hogy mondja el, szerinte miben vagyunk jók. Lehet, hogy csodálkozni fogunk, mennyivel több jó dolgot lát bennünk, mint mi magunkban. Jegyezzük meg, amit mond és igyekezzünk kihasználni erősségeinket. - Magunkhoz is legyünk ugyanolyan kedvesek, mint másokhoz. Hibáinkat tekintsük lehetőségeknek, amiből tanulhatunk. Sikeres boldogulást kívánok! Tomori Nóra Likeolj...

tovább

Gyakorlatok a boldogság fejlesztésére 1.

»Írta - - 2014. ápr 19 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Gyakorlatok a boldogság fejlesztésére 1.

Vegyük kézbe boldogságunkat néhány nagyon egyszerűen betartható szabály mentén. Sokunk számára a boldogtalanság egyik forrása, hogy a médiában nekünk címzett hirdetések szerint attól leszünk boldogok, ha ezt is, azt is megvesszük, erre is, arra is befizetünk, ebből is, abból is a nagyobbat, drágábbat választjuk. Ezt persze senki nem győzi, mert nincs megállás, és ráadásul a pénzköltés nem hoz tartós boldogságot. Az embereket évszázadok óta foglalkoztatja, mi hoz boldogságot, keresték filozófiákban, tudományokban, vallásban, ősi bölcsességekben. A mai világ kutatási eredményei azt mutatják hogy a boldogságérzetünk választás eredménye. Tény, hogy az egéniségünk örökletes tulajdonságait nem tudjuk megváltoztatni, és életünk körülményeit sem tudjuk teljes mértékben befolyásolni. De mindezekkel együtt nagyon is erős befolyással lehetünk arra, hogy mennyire érezzük boldognak magunkat. Vannak olyan nagyon egyszerű és hétköznapi dolgok, amik bizonyítottan a boldogságérzet katalizátoraiként működnek, próbáljuk ezeket életünk részévé tenni. Tegyünk valamit másokért Azzal, ha másoknak segítünk, magunk is jobban érezzük magunkat. Egészségünk is javulhat, társas kapcsolataink is javulhatnak és örömérzetünk is fokozódik. Kísérlet: - Tegyünk három kedves dolgot másoknak még ma. - Ajánljuk fel segítségünket valakinek. - Dicsérjünk meg valakit valamilyen eredményéért vagy tulajdonságáért. - Fel is hívhatunk valakit, akiről tudjuk, hogy nehézségei vannak. Sokszor az is elég, ha meghallgatjuk őt, megmutatva ezzel, hogy odafigyelünk rá. - Vagy egyszerűen csak mosolyogjunk rá valakire. Építsük társas kapcsolatainkat. Kapcsolataink minősége a legfontosabb boldogságforrás. Azok, akiknek jó kapcsolatai vannak másokkal, bizonyítottan egészségesebb és hosszabb életet a bezárkózó, ellenségeskedő embereknél. Jó családi, baráti kapcsolataink és párkapcsolatunk az értelmes élet, a fontosságtudat, és a valahova tartozás kellemes érzését kelti bennünk. Azt se adjuk fel soha, hogy újabb és újabb kapcsolatokra tegyünk szert, törekedjünk kiteljesedni a minél nyitottabb társas életben. Kisérlet: - Szakítsunk több időt azokra az emberekre, akik fontosak nekünk. Beszélgessünk velük minél többet. Játsszunk a gyerekekkel, hívjuk fel testvéreinket, barátainkat, régi munkatársainkat. - Még ma alakítsunk ki három új kapcsolatot. Beszélgessünk valakivel akár a boltban, integessünk egy szomszédnak, tanuljuk meg egy új ismerős nevét.   Törődjünk a testünkkel   A testünk és a szellemünk szoros kapcsolatban állnak egymással. A mozgás, a sport jó érzést okoz. Még súlyos depresszióból is felépülhet valaki sporttal, mozgással, testével való törődéssel. Nem kell mindjárt maratont futni. Tehetünk egyszerűen egy pár lépést a szabadban, engedélyezhetünk magunknak több időt az alvásra, elmehetünk egy masszázsra.   Kísérlet:   - Még ma legyünk aktívabbak, hacsak egy kicsit is. Szálljunk le egy megállóval előbb a buszról. Válasszuk a lépcsőt a lift helyett. Menjünk és sétáljunk egyet este. - Igyunk több vizet, együnk energiát adó, vitamingazdag ételeket is (persze csakis, ami ízlik). Tapasztaljuk ki, nekünk mi segít a rengeteg lehetőség közül, tegyük azt.   Vegyük észre magunk körül a világot.   A világ körülöttünk sokkal színesebb, mint amit a megszokott hétköznapokban energiánk van észrevenni. Érdemes minél többször megállni és észrevenni, tudatosítani olyan dolgokat, amiket eddig nem láttunk meg. Ezzel mélyülnek érzelmeink, és jobban tudunk a “jelenben” élni, ahelyett, hogy a múlton rágódnánk, vagy a jövő miatt aggódnánk.   Kisérlet:   - Adjunk magunknak napi 5 percet, hogy álljunk meg és semi mást ne tegyünk, mint lélegezzünk és éljünk a pillanatban. - Még ma vegyünk észre magunk körül három jó dolgot, aminek örülni lehet. Apróságokat. -Még ma vegyünk észre három szép dolgot magunk körül, amire rá lehet csodálkozni. Akár egy szép kutyát. Egy szép falevelet. Egy kávé jó illatát. Valaki örömteli nevetését.     Igyekezzünk mindig tanulni valmi újat. A tanulás segít nakünk abban, hogy életben tartsuk kiváncsiságunkat és lekössük mentális energiáinkat. Rugalmasságunk és magabiztosságunk is növekszik, ha azt érezzük, hogy fejlődésben vagyunk. Nem kimerítő tanfolyamok vagy diplomák halmozása a cél, hanem a magunk tempója, érdeklődése, lehetősége szerint bármilyen új dolog kipróbálása is akár. Például új sportok, hobbik, időtöltések, új játék megtanulása, új ujság olvasása…   Kísérlet:   -Még ma tegyünk meg valami olyat, amit még nem csináltunk korábban. Közlekedjünk új úton, válasszunk új fogást az étlapon, válasszunk másik fajta mosóport… - Tanuljunk valami új dolgot még ma, ha csak apróságot is. Például egy olyan funkciót a telefonunkon, amit még nem használtunk. Használjunk egy új kifejezést valaminek a leírására. Próbáljunk ki vacsorára egy új receptet. Sikeres tanulást kívánok! Tomori Nóra Likeolj...

tovább

NEVELJÜNK GYERMEKEINKBE SIKERESSÉGTUDATOT!

»Írta - - 2014. feb 01 in Blog, Család, Érzelmi intelligencia, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

NEVELJÜNK GYERMEKEINKBE SIKERESSÉGTUDATOT!

Jó dolog nyerni, nagyon rossz veszíteni.  A baj az, hogy azok a szülők, akik hajlamosak “vesztesnek” érezni magukat (és ezért másokat okolni), sajnos “vesztes” gyerekeket nevelnek, akaratlanul is. Mivel senki sem lehet örökké a győztes oldalon, leghasznosabb az időnként elkerülhetetlen kudarc érzését élhetőbbé, elfogadhatóbbá tenni, méghozzá nagyon tudatosan.Már az is valamit segít, ha olyan szavakat használunk a kudarc helyett, mint például “ tapasztalat”, “tanulási lehetőség”, “tanulság”, “fejlődés”, “bölcsebbé válás”, stb. Különösen segíthet ez, ha gyerekekről van szó. Mert megváltoztathatja a helyzetről kialakított képet, tompíthatja a szomorúság mértékét.Vannak olyan érzéseink, amik kezelésére nagyon kevés eszközünk van. Tipikusan ilyenek a csalódottság, tehetetlenség, alkalmatlanság, kirekesztettség, félelem.Ha veszítünk, fájdalmat élünk meg. De mindannyian különböző intenzitással! Ez pedig attól függ, hogyan vélekedünk a versenyről, a nyerés-vesztés lehetőségeiben rejlő fejlődési lehetőségekről, milyen mértékben vetjük alá magunkat szüleink vagy más hatalomban lévő emberek akaratának, stb. Vannak, akik gyorsabban tovább tudnak lépni és akár nagymértékű fejlődésre képesek kudarcaik hatására, vannak, akik hosszan belemerülnek a fájdalomba.Gyermekeinknek nagyon sokat segíthetünk, hogy vereségeiket a javukra fordíthassák. A helyzet jobb megértésére mégis előbb nézzünk tipikus példákat arra, ami a gyerek “vesztes vagyok” tudatát erősíti:- “Az élet mindig nyertesekből és vesztesekből áll”. Az ilyen vélekedés rendszerint olyan családban lévő gyermekben alakul ki, ahol a szülők hajlamosak fekete-fehérnek látni a világot.- “Nekem ez úgysem fog menni”. Ezt az az ember gondolja így, akit gyerekkorában nem bátorítottak eléggé, akinek nem támogatták az ötletei megvalósítását, akit nem dicsértek meg az apró sikerekért. Azok a gyerekek is alkalmatlannak fogják érezni magukat, akiket ignorálnak.- “Fontos, hogy mások mit gondolnak rólam”. Ez azokban a gyerekekben alakul ki, akiknek a szülei számára nagyon fontos a státusz, a társadalmi rang. A szülők maguk is mindig másoknak akarnak megfelelni.- “Gyűlölöm a versengést”. Ez akkor alakul ki a gyerekben, ha túlságosan sok olyan versengésnek van kitéve, ahol rendszeresen alul marad.- “Minden versenyben csak egy győztes van”. Ezt az a gyerek gondolja így, akinek a családján belül is verseny határozza meg az abban elfoglalt helyet.- “Száz százalékot kell teljesítenem”. A perfekcionista szülők gyerekei fognak így érezni.- “Szerencse kérdése”. Az a szülő, aki az életet hibáztatja a maga kudarcaiért, olyan gyermeket fog nevelni, ki a szerencsének tudja be saját sikereit vagy kudarcait.- “Ha nem sikerül, akkor szégyellni fogom magam”. Ez a gondolat azokban a gyerekekben fejlődik ki, akiknek valamilyen okból titkolni kell képességeiket, vagy azok hiányát.-“Mások nem tudják, milyen is vagyok valójában”. Azok a gyerekek vélekednek így, akik valamilyen okból másképp kell viselkedjenek házon kívül, mint otthon.-“Túl nehéz”. Az a gyerek érzi ezt, akinek a szülei tökéletességre törekednek, ítélkezőek, vagy túlzottan kritikusak.-“Nem akarok sikeres lenni mert valójában előnyeim származnak abból, ha vesztesnek érzem magam”. Ez egy különösen tudatalatti meggyőződés. Azoknak a szülőknek a gyerekeiben alakul ki, akik nagyon hajlamosak a gyengék és az “áldozatok” gyámolítására. Hogyan tehetjük gyermekeinket mentessé a fenti meggyőződésektől?- Kis sikereket is nagyon ünnepeljünk meg!- Hagyjuk gyermekeiknek, hogy kifejezzék alkalmankénti csalódottságukat! Mondjuk nekik például, hogy igen, rossz dolog történt veled most, velem is történt már ilyen. Ezzel megadjuk neki azt a lehetőséget, hogy kudarcérzését elfogadhatónak élje meg.- Tanítsuk őt arra, hogy nem léteznek vesztesek. Csak olyan emberek léteznek, akik nem tanultak a tapasztalataikból!- Bátorítsuk őket arra, hogy csapatsportot űzzenek! A csapatban sportolók megtanulják megélni azt, hogy a nyerés és vesztés másokkal közös élmény lehet.- Bátorítsuk őket arra is, hogy csapatversenyben mindig köszönjék meg a játékot a másik félnek, függetlenül attól, hogy nyertek, vagy veszítettek.a-ha kudarcot élnek meg valamiben, az egyáltalán nem azt jelenti, hogy ők nem sikeresek. A “sikeres vagyok” tudat, az általános identitástudat része, míg a kudarc csak egy élmény. Más szóval, minden sikeres játékosnak vannak sikertelen játszmái.- Játsszunk velük olyan játékot, ahol mi vagyunk a vesztesek! Mutassuk meg ebben, hogy hogyan kell jól kezelni a vereséget.- Buzdítsuk őket arra, hogy humorral fogják fel a kudarcot!- Saját kudarcélményeinket osszuk meg gyermekeinkkel! Ez segít nekik megérteni, hogy a kudarc természetes dolog.- Ha túl szigorúak saját magukhoz, bíztassuk őket, hogy legközelebb jobban fog menni.Jó gyermeknevelést kívánok!Tomori NóraLikeolj...

tovább

ISMERD MEG PARTNEREDET – GYERMEKNEVELÉS

»Írta - - 2014. jan 27 in Blog, Család, Érzelmi intelligencia, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

ISMERD MEG PARTNEREDET – GYERMEKNEVELÉS

Mielőtt komolyan összekötnénk életünket partnerünkkel, sok minden mellett arról is érdemes minél teljesebb képet szereznünk, hogy társunk hogyan vélekedik gyermekvállalás, gyermeknevelés kérdésében. Minél többet megtudunk egymásról, annál sikeresebb lehet együttélésünk. Sokszor esünk abba a hibába, hogy társunkkal kapcsolatban előfeltételezésekbe bocsátkozunk. Főleg a kapcsolat elején azt feltételezzük, hogy biztos ő is pont úgy képzel és képvisel dolgokat, ahogyan mi. Pedig lehet, hogy az ő általa megélt élettapasztalatok, a családból hozott bevésődések meglepően különböző véleményre, értékekre és tervekre sarkallták őt. Ezért a legalapvetőbb kérdésekben sem célszerű feltételezéseinkre hagyatkozni. A legnyilvánvalóbbnak tűnő dolgokban sem biztos, hogy hasonló értékek mentén mozgunk. Akarjunk megtudni mindent, a legalapvetőbb dolgoktól kezdve, a legmélyebb kérdésekig.1. Szeretnél gyerekeket?2. Lehet gyereked?3. Szerinted mi lehet a legidősebb életkor arra, hogy valakinek még gyereke legyen?4. Hány gyereket szeretnél?5. Mi az ideális korkülönbség a szülők és a gyerekek között?6. Hogy éreznéd magad, ha nem lehetne gyereked?7. Fiút vagy lányt szeretnél?8. Ki felelős a születésszabályozásért?9. Egy kapcsolat milyen szakaszában célszerű közös gyereket vállalni?10. Mit tennél nem kívánt terhesség esetén?11. Mi a véleményed a sterilizálásról?12. Gondolkodnál örökbefogadáson, ha nem lehetne gyereked?13. Mit gondolsz az abortuszról?14. Mennyire tartod fontosnak, hogy a gyerekeid teljes családban nőjenek fel?15. Mennyire fontos, hogy a tágabb családod közelében nőjenek fel a gyerekeid?16. Mennyire fontos szerinted az, hogy az anyák szoptassák gyermekeiket? Mennyi ideig?17. Mi a jobb, ha bármikor etetik a babát, ha éhes, vagy jobb valamilyen időbeosztást követni?18. Mennyi ideig kell vajon egy gyerekkel valamelyik szülőnek otthon maradni?19. Ki maradjon otthon a gyerekkel? Csak az anyja, vagy felváltva?20. Hol aludjon a baba? Külön szobában? Szülőkkel? Mennyi ideig?21. Hogyan vélekedsz fegyelmezés kérdésében?22. Mi volt a szüleid véleménye a fegyelmezésről? Milyen szülői elveket vallottak?23. Mennyire voltak szigorúk a szüleid? Melyikük volt szigorúbb?24. Mi a véleményed egy gyerek elfenekeléséről?25. Mikor kell szerinted figyelembe venni egy gyerek véleményét?26. Mit tennél, ha nem szeretnéd a gyereked barátait?27. Hogyan szeretnéd a gyerekeiddel közös időt eltölteni?28. Különbözően kell nevelni a fiút és a lányt?29. Mi a véleményed a házi feladatok, a tanulás, a tanulmányok fontosságáról?30. Mi a véleményed az iskolai fegyelmezésről?31. Mi a véleményed a különböző fajta iskolákról és az iskolai nevelésről?32. Mi a véleményed arról, hogy sok szülő a gyerekein igyekszik kiélni saját be nem teljesített ambícióit?33. Mi a véleményed a gyerekek motiválásának módszereiről?34. Inkább a szigorúság, vagy inkább az engedékenység a célravezető a gyereknevelésben?35. Büntetnél, vagy dicsérnél?36. Mit szólsz a számítógépes játékok és chatprogramok terjedéséhez?37. Mi a véleményed elkésés vagy pontosság kérdésében?38. A gyerekek milyen idős korukban kezdjenek el besegíteni  a háztartásban?39. Zsebpénz kérdésében hogyan vélekedsz? Mikortól? Mennyit?40. Mit gondolsz arról, ha a gyerekek pénzt keresnek nyári szünetben?41. Mi a véleményed a házasságon kívüli gyerekszülésről és nevelésről?42. Hogyan választanál nevet a gyerekednek?43. Mit tennél, ha megtudnád, hogy a gyereked drogozik?44. Hogy éreznéd magad, ha a gyereked külföldre menne tanulni?45. Kik segítsenek be a gyereknevelésbe?46. Mennyire kell a nagyszülőket bevonni a gyerekek nevelésébe?47. Mit gondolsz arról, ha valaki a gyerekei mellett az otthonától távol dolgozik?48. Mit szeretnéd, hogy a gyerekeid csináljanak az iskolán kívül? Sport, művészetek, hobbik, játékok, cserkészet, stb.…?49. Mi a véleményed a túlórákról, hétvégi munkákról gyerekek mellett?50. Az idősebb gyerekek átengedjék játékaikat a kisebbeknek, amikor már nagyobbak?51. Mi a véleményed a szülői bántalmazásról?52. Téged bántalmaztak a szüleid?53. Mit teszel, ha visszabeszél neked egy gyerek?54. Ha több gyereked lenne, különbséget tennél közöttük? Hogyan? Miért?55. Milyen az “álomgyerek”?56. Milyen személyiségjegyeknél örülnél a gyermekedben?57. Mik a partnered olyan személyiségjegyei, amiket nem szeretnéd, hogy a gyereked örököljön?58. Mit tennél, ha a gyereked olyan emberrel szeretne összeházasodni, akit nem kedvelsz, vagy nem tudsz elfogadni?59. Mit tennél, ha felnőtt gyereked válna és vissza akarna költözni hozzád?60. Mi kellene ahhoz, hogy kirúgd otthonról a gyerekedet?Ezek a kérdések persze csak gondolatébresztést szolgálnak, a megismerés tárháza persze kimeríthetetlen… Mindenesetre fontos, hogy megértsük egymást, és alaktani tudjuk kapcsolatainkat a kölcsönös elfogadás mentén.Jó beszélgetést kívánok!Tomori Nóra Likeolj...

tovább

Hogyan (ne) romboljuk gyermekeink önbecsülését?

»Írta - - 2013. okt 17 in Blog, Család, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Hogyan (ne) romboljuk gyermekeink önbecsülését?

Ahhoz, hogy sikeresek lehessünk, nagyon fontos, hogy elegendő önbecsüléssel rendelkezzünk. Sajnos van néhány biztos módszer arra, hogyan szülőként rombolhatjuk szavainkkal gyermekeink önbecsülését. - Nincs igazad! - Csalódtam benned! - Szégyenkezem miattad! - Neked ez úgysem fog sikerülni! Bár gyermekeink nem minden szülői kritikát visznek magukkal a felnőttkorba, a fentiek biztosan bevésődnek. Általában azt tesszük a legjobban, ha kerüljük az alábbiakhoz hasonló negatív kijelentéseket, helyettük pozitív, bátorító dolgokat fogalmazunk meg. - Nem tudod megcsinálni! - Nem jó ötlet! - Lehetetlen! - Mekkora butaságot mondtál! - Erre nincs időd! - Hogy menjek most a többi anyuka közé, hogy ezt tetted? - Én rengeteget dolgozom, tőled meg ez a hála! - Annyira ügyetlen vagy! - Nem bízom benned! - Nincs időm rád! - Önző vagy! - Nincs esélyed! - A többiek jobbak nálad! - Nem vagy felkészülve! - Túl nagy falat neked! - Túl magasra teszed a lécet! - Ez a te korodban nem OK! - Túl veszélyes! - Túl elfoglalt vagyok, nem érek rá! - Miért nem vagy olyan, mint…? - Nem vagy egyéniség! Bezzeg…! - Nem érdemled meg! Remélem, senki sem ismer magára a lista alapján… De akkor sem késő, ha mégis… Sikeres szülői szerepvállalást kívánok! Tomori NóraLikeolj...

tovább

Javulnak kapcsolataink, ha pozitívan tekintünk rájuk

»Írta - - 2013. Sze 16 in Blog, Boldogság, Család, Érzelmi intelligencia, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Javulnak kapcsolataink, ha pozitívan tekintünk rájuk

Boldogságunkra és sikerességünkre nagyon erős hatással van kapcsolataink minősége. Erre pedig az van erős hatással, hogy hogyan tekintünk rájuk, pozitívan, vagy kritikusan. Már-már közhely, hogy a jó kapcsolatban élő emberek boldogabbak és egészségesebbek. Emberi kapcsolataink fejlesztését nem tanítják az iskolában, és legtöbb esetben a családban sem. Tudattalanul és önkéntelenül másoljuk őket. Másoljuk szüleinket, később testvéreinket, esetleg barátainkat. Másoljuk a jót, másoljuk a rosszat. Gyermekként semmilyen lehetőségünk nincs arra, hogy bölcs távolságtartással megszűrjük, mi jó, mi nem az. Legtöbbünk csak felnőttként tapasztalja, hogy más családokban másképp alakulnak a kapcsolatok, mint a sajátunkban.Nemrég hozzám fordult egy 37 éves nő, akinek sok szerelmi kapcsolata volt, de egyik sem vált tartóssá. Megvizsgáltuk, milyen meggyőződéseket hordoz magában, és rájöttünk, mi a probléma forrása. Apukája elhagyta a családjukat amikor ő 10 éves volt, hogy egy másik nővel éljen. Ekkor az vált a meggyőződésévé, hogy “minden férfi szemét” (bocsánat, idézet). Következésképp nem tudott megbízni egyetlen férfiben sem. Ezzel a meggyőződéssel pedig nagyon nehéz tartós kapcsolatokat kialakítani, pláne hosszú távra elköteleződni. Ebből az esetből sokféle következtetést lehet levonni, de itt most azt szeretném kiemelni, hogy minden olyan kapcsolat, amelyet sikerül megőrizni, egy valóságos kis civilizáció megőrzését jelenti. Jó irányba vezeti a következő generációt. Ahhoz járul hozzá, hogy gyermekeink között többen legyenek olyanok, akik pozitív meggyőződéseket hordoznak a szerelmi kapcsolatokról.Összeszedtem egy listát arról, hogy hogyan tekinthetünk társkapcsolatunkra pozitívan.- Szerethető vagyok és nem kell a szeretetet szavakkal vagy tettekkel “kiérdemelnem”.- Minden kapcsolatomból csak tanulhatok. Minden ember okkal keveredik az életembe, és megtanulom a leckét, amit megtanít nekem.- Minden kapcsolatom úgy működik, mint egy tükör. Azt tükrözi vissza, hogy én hogyan szeretem önmagamat. Hálás vagyok minden visszatükrözésért.- Társammal kiegészítjük egymást, egy csapatot alkotunk. Tisztelem és elfogadom őt.- Nem akarom őt megváltoztatni.- Minél többet teszek be a kapcsolatba, annál többet kapok vissza.- A kapcsolatunk nem arról szól, hogy ugyanazt kell szeretni, ugyanazt kell csinálni, ugyanazokat a barátságokat kell ápolni, ugyanazokat a hobbikat kell űzni.- Szeretem magamat és nem engedem magamat eltűnni a társam árnyékában.- Elkötelezett vagyok a kapcsolatért.- Megünneplek minden kis sikert, amit együtt elérünk és nem tekintek semmit természetesnek.- Időt és energiát teszek a kapcsolatomba, és bár fontosnak tartom a munkát, sosem engedem, hogy fontosabbá váljon, mint a kapcsolatom.- Ha nehézségek jönnek, megküzdünk velük, ahelyett, hogy továbbállnánk. Megállunk, és arra emlékeztetjük magunkat, hogy valamikor jó volt együtt. Mit tehetünk azért, hogy újra jó legyen?- Előfordulhat, hogy hibázunk. Megbeszéljük és továbbmegyünk. Az örök bűntudatkeltés és bűntudat nem támogatja a kapcsolatokat.- Hosszú időbe telik bizalmat építeni és pillanatok alatt lehet lerombolni. Őszinte és megbízható vagyok a kapcsolatomban.- Minden nap kimutatom a partneremnek a szeretetemet.- Én vagyok a legjobb barátja. Ő a legjobb barátom. Jó párkapcsolatot kívánok! Tomori Nóra, életvezetési tanácsadó, karriertanácsadóLikeolj...

tovább

Hogyan fejlesszük érzelmi intelligenciánkat?

»Írta - - 2013. jún 06 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Hogyan fejlesszük érzelmi intelligenciánkat?

Érzelmi intelligenciánk annak kifejezője, mennyire vagyunk képesek megérteni és kezelni érzéseinket, és mennyire értjük meg, hogyan hatnak tetteink másokra. Daniel Goleman az érzelmi intelligencia elemeit öt pontba szedte össze. (Ön)tudatosság – saját érzelmeink megértése. Önkontroll – érzelmeink kontrollálása. Motiváció – a magas EQ-val rendelkező emberek rendszerint motiváltak, szeretik a kihívásokat. Empátia – a többi ember érzéseinek megértése, helyzetükbe való beleélés képessége. Szociális készségek – együttműködés, mások segítése, jó kapcsolatok fenntartása.   Fejlesszük érzelmi intelligenciánkat! Figyeljük meg, hogyan kommunikálunk másokkal. Figyeljük meg, hogyan gondolkodunk. Előfordul, hogy azelőtt jutunk következtetésre, hogy minden tényt megvizsgálnánk? Előfordul, hogy ítélkezünk? Hogy kategóriákban gondolkodunk? Legyünk magunkkal őszinték. Igyekezzünk nyitottan és elfogadóan meghallgatni mások véleményét, igényeit! Ne gondolkodjunk ítélkezően! Maradjunk a lehető legnyitottabbak a miénktől eltérő gondolkodásra! Vizsgáljuk meg magunkat munka közben. Másoktól várjuk az elismerést eredményeinkért? Vagy belülről várjuk és adjuk meg magunknak a dicséretet? Magunktól várjunk értékelést a teljesítményünkért! Magunkat dicsérjük meg, valahányszor csak lehet! Függetlenítsük magunkat mások véleményétől, ítéleteitől, szándékaitól! Még egy fontos dolog: a szándékaink alapján ítéljük meg magunkat! Csináljunk önértékelést! Mik a gyengeségeink? Képesek vagyunk elfogadni magunkat a tökéletlenségeinkkel együtt és szeretettel dolgozni a fejlesztendő területeinken? Kezdjük el! Figyeljük meg magunkat stresszhelyzetben! Könnyen kibillenünk az egyensúlyunkból? Hajlamosak vagyunk másokat vádolni a történtekért? Igyekezzünk kontroll alatt tartani érzelmi reakcióinkat és megőrizni nyugalmunkat! Idézzünk fel eseteket, amikor ez sikerült, próbáljuk megismételni! Vállaljunk felelősséget viselkedésünkért! Ha megbántjuk valaki érzéseit, legyünk bátrak és kérjünk bocsánatot! Ez sokkal jobb a kapcsolatnak, mintha úgy, tennénk, mintha nem történt volna semmi, vagy ha kerülnénk az illetőt! Mielőtt cselekszünk, vizsgáljuk meg, az hogyan érint majd másokat. Képzeljük magunkat az érintett emberek helyébe! Ha muszáj megtennünk valamit ami másoknak nehézséget okoz, gondoljuk át, hogyan segíthetünk nekik a helyzetük megkönnyítésében! Sikeres érzelmi intelligencia fejlesztést kívánok! Tomori Nóra Likeolj...

tovább

Ismerjük meg jobban társunkat! – 2. család, barátok

»Írta - - 2013. máj 01 in Blog, Boldogság, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Ismerjük meg jobban társunkat! – 2. család, barátok

Mielőtt közös életet tervezünk társunkkal, igyekezzünk nagyon jól megismerni őt, próbáljunk minél többet megtudni egymásról. Korábban írtam a párkapcsolat és a mindennapi élet kérdéseiről, most a család és a barátok témájáról lesz szó. Család - Élnek a szüleid? - Együtt vannak? Ha nem, miért? Mikor váltak el? - Ki áll hozzád közelebb, anyukád, vagy apukád? Miért? - Vannak testvéreid? Ők milyen élethelyzetben vannak? - Melyik testvéred áll hozzád legközelebb? Miért? - És legtávolabb? Miért? - Milyen gyakran beszélsz/találkozol szüleiddel, testvéreiddel? - Úgy érzed elég időt töltesz a családoddal? És mennyire örömteli a közösen töltött idő? - Előfordult valaha, hogy úgy érezted, eltávolodtál a családodtól? Miért történt? - Kialakult valamilyen feszültség családtagjaid között? Miért? - Gyermekkorodban szüleid hogyan kezelték egymás közötti konfliktusaikat? - Mit szeretsz legjobban a szüleidben? - Miben vagy büszke rájuk? - Van valami, amiért haragszol a szüleidre? Mi? - Történt bármi olyan a gyermekkorodban, ami akadályozhatja azt, hogy felnőttként jó párkapcsolatban élhess? - Családtagjaid hogyan fogadták korábbi párkapcsolataidat? - Mennyire fontos neked, hogy partnereddel közeli viszonyt ápoljatok egymás családjával? - Él valamilyen neheztelés családtagjaid között egymás iránt? Vagy irántad? - Benned kialakult neheztelés családtagjaid iránt? - Mennyire befolyásolják szüleid a döntéseidet? - Előfordult valaha, hogy egy kapcsolatod a családod miatt bomlott fel?   Barátok - Mennyi barátod van? - Mennyire mélyek a barátságaid? - Mit jelent számodra, ha valaki jó barátod? - Honnan tudod, ha valaki valóban jó barát? - Van “legjobb” barátod? - Kevés, vagy sok barátod van? - Mitől éreznéd úgy, hogy csalódtál egy barátban? - Milyen gyakran találkozol a barátaiddal? Hogy tartod velük a kapcsolatot? - Mit csináltok együtt? - Ha egy barátodnak szüksége van rád, bármikor rendelkezésre állsz? - Barátaid mindig elérhetőek számodra, ha neked van szükséged rájuk? - Ugyanolyan fontosak a barátaid, mint a társad? - Mennyire fontos neked, hogy partnered elfogadja barátaidat, és viszont? - Barátaid hogy fogadták korábbi társaidat? És viszont? - El tudod képzelni, hogy társaddal közös barátokat is szerezzetek? Ezek a kérdések jó gondolatébresztők lehetnek társunk jobb megismerésére.   Jó kérdezősködést kívánok! Szeretettel, Tomori Nóra  Likeolj...

tovább

Ismerd meg partneredet! Kérdezz sokat!

»Írta - - 2013. ápr 26 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Ismerd meg partneredet! Kérdezz sokat!

Ha kapcsolatunk komolyra fordul valakivel, esetleg összeköltözést, esküvőt, közös gyermeket tervezünk, győződjünk meg arról, hogy valóban elég jól ismerjük-e őt. Így későbbi konfliktusaink veszélyét csökkentethetjük közös utunkon. Ha beszélgetünk társunkkal, pár dolgot tartsunk szem előtt. - Nem kihallgatásról van szó, hanem a beszélgetés lehetőségéről, kölcsönösen. - Sose ítélkezzünk! Örüljünk minden új dolognak, amit megtudunk egymásról! - Bármit is mond el magáról partnerünk, hagyjuk leülepedni magunkban! - Találjunk olyan alkalmat/helyet/időt, amikor teljes nyugalomban beszélgethetünk. Tapasztaltuk már, hogy feszültségek, konfliktusok mentén folytatott beszélgetéseink nem valós véleményeket tükröznek. Párkapcsolat - Hány korábbi kapcsolatod volt? - Mennyi ideig tartottak? - Mi történt, miért értek véget? - Ki vetett véget, és hogy élted meg? - Hogy érezted magad utána? - Mennyi idő elteltével kerültél újra szerelmi kapcsolatba valakivel? - Ki volt az első szerelmed? - Együtt laktál már korábban valakivel? Mennyi ideig? Milyen volt? - Milyen jó dolgokat tapasztaltál a korábbi kapcsolataidban? - Milyen tulajdonságaidat nem szerették korábbi társaid? - Korábbi szerelmednek milyen tulajdonságait nem szeretted? - Hajlamos vagy összehasonlítgatni társaidat/kapcsolataidat? - Megcsaltad valaha a társadat? - Kapcsolatban állsz még valamelyik korábbi partnereddel? Miért? Mi módon? - Ha kapcsolatban élsz, fontosnak tartod, hogy mindent együtt csináljatok? - Lemondasz a személyes barátaidról? Elvárod ugyanezt tőle is? - Mennyi ideig érdemes együtt járni, mielőtt egy pár összeköltözésen, házasságon, gyermekeken gondolkozik? - Mit szeretsz jobban, elmenni valahová együtt, vagy egy csöndes estét otthon? Mindennapi élet - Szeretsz hétvégén sokáig aludni, vagy inkább korán kelsz, hogy sok mindenre jusson időd? - Reggel, vagy este vagy élénkebb? - Hogy viszonyulsz azokhoz, akik gyakran elkésnek egy megbeszélésről, vagy randiról? - Hogyan szeretsz kikapcsolódni? - Mi a kedvenc színed, évszakod, illatod? - Mennyit alszol éjszakánként? Miért? - Kivasalod a ruhád, amikor mosás után megszárad, vagy csak mielőtt fölveszed? - Szeretsz ölelkezni, csókolózni, összebújni? - Ha társaddal veszekedtek, inkább támadsz, vagy visszavonulsz? - Mi az, ami nagyon felbosszant? - Milyen embereket nem bírsz elviselni? - Mi az, ami igazán boldoggá tesz? - Mit teszel, amikor boldog vagy? - Szeretsz otthon pizsiben maradni, vagy inkább felöltözöl, akkor is, ha nem jön senki? - Hogy ünnepled meg az elért eredményeket? - Hogy reagálsz a csalódásokra? - Mi a legnagyobb félelmed? - Hogy reagálsz, amikor valami szörnyű dolog történik veled? - Hogyan vitatkozol? - Mi az, ami biztonságot jelent neked? - Mit tartasz a legfőbb erősségednek? - És gyengeségednek? - Mik azok a dolgok, amik jelenlegi életed és az álmaid élete között állnak? - Mi a legmerészebb vágyad? - Mitől sírod el magad? - Mi az, ami örömödben könnyekre fakaszt? - Mit tartasz viccesnek? - Mitől érzed magad bizonytalanságban? - Kik azok az emberek az életedben, akik legjobban elősegítették a fejlődésedet? - Hogy viszonyulsz a nehéz időszakokhoz, mit teszel olyankor? - Könnyű embernek ismered magad? És mások milyennek ismernek? - Szeretsz másokat meghallgatni? - ... és bármi, amire csak kiváncsiak lehetünk... Sikeres megismerést és sikeres kapcsolatot kívánok! Szeretettel, Tomori Nóra Likeolj...

tovább

Ne mondd a főnöknek…

»Írta - - 2013. feb 15 in Blog, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Ne mondd a főnöknek…

Vannak nyilvánvaló mondatok, amiket nem érdemes főnökünknek mondani, mint pl. “hatalmas hibát követtem el”, “elvesztettem az ügyfelet”, stb. Összeszedtem pár olyan dolgot, amivel talán kevésbé nyilvánvalóan, mégis magunkra haragítjuk vezetőinket. Ezt nem lehet megcsinálni. Ez a vezetőket leginkább felbosszantó mondat, ami csak munkahelyen elhangozhat. Túl könnyű választás a feladat hárítására. Mindent meg lehet oldani valahogy, vagy legalább kutatásokat, vizsgálódásokat, opcionális megoldásokat ki lehet találni a kivitelezésre. Láttad, hogy XY hogyan viselkedett? Annyira nehéz vele együtt dolgozni! Főnökünk biztosan nem kíváncsi arra, ha nem szeretünk valakit. Csak tényekről, elvégzett munkákról, sikerekről, teendőkről szeretne hallani. Nem zavartalak volna, ha a dolog magától megoldódott volna… Biztos nem fog örülni, hogy nem előre figyelmeztettük a lehetséges veszélyekre. Esélyt sem adtunk neki, hogy megelőzzön valami bajt, mert elhallgattuk előle a problémákat. Ha nem teszed ezt, felmondok. Az ultimátumok agresszív közlések, amik a másik félből agressziót váltanak ki. És mindenki helyettesíthető… Persze, ha menni akarunk, menjünk, de ne fenyegetőzzünk ezzel. Tudod, az Y generáció így teszi, az én korosztályom úgy gondolja… Tudja ő is, ha fiatalabbak vagyunk nála, de talán nem szeretné, hogy erre emlékeztessük is… Inkább fogalmazzuk mondandónkat úgy, hogy mi jó a cégnek. Biztos, hogy ezt akarod tenni? Ettől biztos azt fogja hinni, ki akarjuk oktatni valamiben, amit maga is tud. Jobb, ha óvatosan felhívjuk a figyelmét még egy szempontra valamivel kapcsolatban, ami még eddig nem került szóba. Fizetésemelést szeretnék. Ezt mindenki szeretné. Ha úgy érezzük megérdemeljük, akkor szedjük össze, milyen értékeket, kompetenciákat adunk a vállalat számára, milyen érdemeink alapján érezzük úgy, hogy jobban megfizethetnének bennünket. Azt kell elérnünk, hogy a főnökünkben felébredjen a vágy, hogy fizetésemelést eszközöljön ki nekünk. Sikeres munkahelyi kommunikációt kívánok! Tomori Nóra Likeolj...

tovább

Jó kérdések párkapcsolatunk elmélyítésére

»Írta - - 2012. dec 11 in Blog, Boldogság, Család, Érzelmi intelligencia, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Jó kérdések párkapcsolatunk elmélyítésére

Azoknak a pároknak, akik között erős kötelékek vannak, megmarad kíváncsiságuk a másik belső élete, érzései és félelmei iránt hosszú távon is.A kapcsolat mélységének ápolására legjobb, ha belső világunkról beszélgetünk társunkkal. Hogyan nyithatjuk meg társunkat, hogyan érjük el, hogy megossza velünk rejtett világát?Példának itt áll néhány kérdés.Milyen volt a napod?Nagyon egyszerű kérdés, ami abban segít, hogy a napi alapvetések kérdésében fenntarthassuk a kapcsolatot.Mire van szükséged tőlem?Ezzel magunknak segítünk abban, hogy valóban azt nyújthassuk társunknak, amire szüksége van.Mire vágysz ma még? Holnap? Ebben a hónapban?Ez a kérdés megmutatja társunknak, hogy figyelünk, rá, és segít abban is, hogy inkább pozitív dolgokra koncentráljunk mindketten…Mik azok a dolgok, amiket legjobban értékelsz bennem?Milyen dolgokat teszek, amiből leginkább tudod, hogy szeretlek?Ha szereplő lennél egy könyvben, melyik karaktert választanád?Ha visszamehetnél a tinédzserkorodba, mi jutna eszedbe?Milyen lenne a tökéletes Te-napod? Mi lenne az a nap, amikor tökéletesen jól érzed magad?  Program-, vagy ajándékötlet forrása is lehet egy ilyen kérdés…Ha egy nap a helyedben lennék, hogy érezném magam? Mit tapasztalnék?Mihez kezdenél, ha nem számítana a pénz?Mi a legnagyobb félelmed?Mi volt a legjobb dolog, ami valaha történt veled?Sikeres párkapcsolatot kívánok!Tomori NóraLikeolj...

tovább

Az empátia tudománya, mire tanítsuk gyermekeinket?

»Írta - - 2012. Sze 05 in Blog, Család, Érzelmi intelligencia, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Az empátia tudománya, mire tanítsuk gyermekeinket?

Az empátia tudománya, mire tanítsuk gyermekeinket?Fontos érzelmi képességünk az empátia. Minden szülő jól teszi, ha tanítani igyekszik gyermekének, hogyan legyen empatikus. Ez minden gyermek esetében fejleszthető, függetlenül attól, hogy veleszületett tulajdonságai szerint mennyire képes mások megértésére és mások helyzetének átélésére.  Gyermekeink jobb empátiás képességgel jobb kapcsolatok építésére lesznek képesek felnőtt korukban.Az empátia és az érzelmi intelligencia szorosan összefüggnek egymással, az empatikus emberek több önbizalomra is szert tesznek, és elég jól képesek érezni magukat ahhoz, hogy mások is jól érezzék magukat velük, mellettük.Néhány dolgot érdemes megjegyeznünk.Az empátia korai életkorban fejlődik ki, utánzás, azaz agyunkban végbemenő  tükrözési folyamat útján. Miközben figyelünk valakit, amint valamit csinál, képesek leszünk azt érezni mi is, amit ő érez. Erre példa, amikor valaki becsípi az ujját és felszisszenünk, vagy, ha nevetést hallunk és ránk ragad, anélkül, hogy pontosan tudnánk, min nevettek a többiek.Ha túlságosan túlárasztó, esetleg elborzasztó amit látunk, agyunk automatikusan abbahagyja a tükrözést, empátiánk kikapcsol, ezzel segít nekünk megbirkózni a látottak befogadásával. Ez történik rendszeresen súlyos sérülteket kezelő orvosokkal, ápolókkal. Ez tudatalatti folyamat. Gyermekeinknek azzal segíthetünk empátiás készségük fejlesztésében, hogy olyan dolgokat engedünk látni nekik (pl. tévében), amik befogadhatóak számukra és pozitívan befolyásolják érzelmeiket.Azzal is segíthetünk gyermekeinknek empátiás készségük fejlesztésében, ha javasoljuk nekik, hogy figyeljék meg, hogy valaki milyen módon beszél. Vannak tipikus megnyilvánulások, amelyek arról árulkodnak, hogy aki kimondta őket, mennyire empatikus ember, mennyire figyel a másikra.Azzal is segíthetünk gyermekeinknek, ha megkérjük őket, minden nap segítsenek valamiben valamelyik társuknak. A segítségnyújtás az egyik legkiválóbb empátiafejlesztő tevékenység, ami ugyanakkor más formában is megtérül. Meg is kérdezhetjük gyermekünket esténként, kinek segített aznap?Persze lehetetlen minden pillanatban empatikusnak lenni. Az empátia mértéke skálán mozog. Ha tanítani akarjuk gyermekeinknek, vagy a környezetünkben lévőknek, legjobb, ha lehetőségünk szerint igyekszünk példaképként viselkedni. Gyakoroljuk például a másik helyzetébe való beleérzés képességét, aminek útján logikusan kitaláljuk, hogy a másik szemszögéből hogyan látható egy történés. Például, ha a szomszédunk fáradt, és mi nem hagyjuk abba a hangos zenehallgatást, vajon, hogyan érezheti magát. Ezt megbeszélhetjük gyermekünkkel is.Alább két idézet az empátiáról, melyek kedvesek nekem.“ Az igazi barátsághoz az szükséges, hogy az egyik fél olyan támogatást nyújtson, amire a másiknak abban a pillanatban szüksége van.”Bereczkei Tamás “Amíg nem éled át, milyen a másiknak, addig nem tudsz szeretni. Amíg nem fáj neked a fájdalom, amit másnak okozol, nem tudsz szeretni…  Együtt érezni valakivel csak akkor lehet, ha az én idegeim is összerándulnak attól,amit benne én okozok.”Müller Péter Szeretettel,Tomori NóraLikeolj...

tovább

Az élet könnyebb humorral

»Írta - - 2012. aug 01 in Blog, Boldogság, Család, Érzelmi intelligencia, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Az élet könnyebb humorral

„Ha elcsúszol egy banánhéjon, az emberek nevetnek rajtad. De ha elmeséled az embereknek, hogy elcsúsztál egy banánhéjon, a nevetés a tiéd.” - Nora Ephron Vannak emberek, akik többet képesek nevetni, mint mások. Humorérzékük valóban boldogabbá is teszi őket szomorkodó társaiknál. Régen bizonyítást nyert már, hogy a nevetés megnyugtatja a kardiovaszkuláris rendszert, csökkenti a depresszív tüneteket, javítja a kapcsolatokat és valóban optimistábbá tesz. Így hatalmas erőforrást jelent ahhoz, hogy jó életünk lehessen. Kutatások mutatják, hogy a humor a hatékony vezetésnek is kiváló eszköze, nemcsak azért, mert kiváló stressz oldó, hanem azért is, mert a munkahelyi morált is jótékonyan befolyásolja. A gyereknevelés is simább menet, ha anyu, apu nevetni, nevettetni tud. A házasságok is tartósabbak, ha a partnerek között működik a humor. Tanulmányok szerint a gyász kiheverése is könnyebb, ha van bennünk humorérzék. Bár a főemlősök is képesek társaikkal játszani, a humor a tudatosság és a beszédkészség kialakulásával fejlődött ki az emberben. A tudatosság tett képessé bennünket arra, hogy emlékezzünk a múltra és fontolgassuk a jövőt. A jövő persze tele van félnivalóval, humorával viszont félelmei csillapításában segített magán a gondolkodó ember. A humor a törzsek között és azokon belül is közelebb hozta egymáshoz az embereket. Nem ide tartozik persze a gúny, a mások kárára nevetés öröme, ami maró fájdalmat okoz és csak az emberek eltávolodását szolgálja. Az élet tele van lehetőségekkel, hogy nevethessünk, ragadjunk meg minden alkalmat, hogy jó kedvünk legyen. Jó humorérzéket kívánok! Tomori Nóra Likeolj...

tovább

Ötletek az empátia fejlesztésére

»Írta - - 2012. Júl 27 in Blog, Család, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Ötletek az empátia fejlesztésére

Ötletek az empátia fejlesztésére  Mi is az empátia?Az empátia az a képesség, amellyel át tudjuk érezni egy másik ember helyzetét, érzelmeit, képesek vagyunk beleélni magunkat az ő helyzetébe és az ő szemével nézni a világot. Beleéljük magunkat embertársunk helyzetébe és így fel tudjuk fogni az ő érzéseit. Van, akinek ez könnyebb, van, akinek nehezebb, bizonyos mértékig mindenkiben megvan, és fejleszthető ez a képesség. Empátiás képességünk azon is múlik, mi magunk milyen pillanatnyi hangulatban vagyunk, mennyire vagyunk frissek, nyitottak, stb. Ha minden ember nagyon empatikus lenne, akkor a világ nagyon humánus módon működne. Több empátiával a családok is boldogabbak lennének, kevesebb lenne a válás, kevesebb gond lenne a gyerekekkel is. Adok néhány tanácsot az empátia fejlesztésére.  - Agyunk működése során pszihichikusan tükrözi a valóságot. Így, amikor látunk valakit, miközben valamit csinál, az az érzés tölt el bennünket is, amit az ember érez, aki cselekszik. Amikor a gyerekek a szüleiket figyelik, ugyanazokat az érzéseket élik át, amit a szüleik tapasztalnak. Ha tehát gyermekünket empátiára akarjuk tanítani, legyünk magunk is empatikusak! A gyermek agya tükrözni fogja érzéseinket és empátiát fog fejleszteni. - Társadalmunkban él egy kép, miszerint a nők empatikusabbak a férfiaknál. Ez nincs így. - Sohase ítélkezzünk senkiről anélkül, hogy pontosan ismernénk a helyzetét. Mielőtt bárkit megítélnénk, éljük bele magunkat a helyzetébe és kérdezzük meg magunktól, mi hogy éreznénk magunkat és mit tennénk a helyében? Próbáljuk utánozni mimikáját, testbeszédét is, hogy jobban megértük őt. És figyeljük meg, mit érzünk.  - Igyekezzünk megfigyelni az embereket. Ezt szinte automatikusan tesszük éttermekben, buszon, utcán, bevásárlóközpontokban. Próbáljunk történetet kitalálni az emberekről, akiket látunk. Kik lehetnek? Milyen kapcsolatban lehetnek egymással? Milyen tevékenységben érzik jól magukat? Mik lehetnek a félelmeik? Nem kell, hogy eltaláljuk a valóságot maga a gyakorlat mindenképp segít abban, hogy jobban tudjunk “olvasni” az emberekből, és jobban megértsük őket.  - Mindannyian hajlamosak vagyunk azt gondolni vitás helyzetekben, hogy igazunk van, és a mi véleményünk az egyetlen helyes gondolatmenet, a “végső igazság”. Ez az emberek természetes elfogultsága önmaguk irányában, ami abból származik, hogy önkéntelenül magunkat védelmezzük, önigazolást keresünk, ezzel önkéntelenül is önbecsülésünket és magabiztosságunkat igyekszünk erősíteni. A bennünk élő, kiskorunk óta felépített hiedelemrendszert erősítjük újra és újra. Amit már eddig is igazunk véltünk, azt újra megerősítjük, minden mást akaratlanul is elutasítunk. Előzetesen meglévő előfeltételezéseinket erősítgetjük minden egyes véleményalkotást során. Ha azonban tudatosan odafigyelünk arra, hogy ne feltétlenül a mi “logikánkat tartsuk az egyetlen helyes” útnak és kilépünk a megszokott gondolkodási sémáinkból, rá fogunk találni más lehetséges megközelítési módokra. Könnyen be fogjuk látni, hogy minden problémára sokféle jó megoldás adható.  - Olvassunk minél több regényt. Kimutatták, hogy azok a felnőttek, akik rendszeresen regényeket olvasnak, jobb empátiás készségekkel rendelkeznek, mint a nem olvasók. A regények segítenek beleélni magunkat mások helyzetébe és megérteni érzéseiket.  - Ha kedvünk van hozzá, írhatunk magunk is történeteket valakiről. Ahhoz, hogy írni tudjunk egy emberről, empátiára van szükségünk. Empátia szükséges egy karakter megalkotásához, és gondolatvilágának megjelenítéséhez.  - Legyünk kedvesek! A kedvesség önmagában is fokozza az empátiás készséget. Ugyanis akihez kedvesek vagyunk, azzal önkéntelenül is jobban együtt érzünk és érzéseink pozitívabbakká válnak felé. A kedvesség egyúttal abban is segít, hogy magunkat jobban érezzük és jobban szeressük. Empatikus szeretettel,Tomori Nóra  Likeolj...

tovább

A meghallgatás művészete 3.

»Írta - - 2012. Már 14 in Blog, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

A meghallgatás művészete 3.

A meghallgatás művészete 3: amire figyelni érdemesKorábbi írásaimban írtam, már arról, milyen körülmények hátráltathatják figyelmünket, hogyan legyünk embertársaink figyelmes meghallgatói, milyen stratégiák közül választhatunk tudatosan, ha valakit meg szeretnénk hallgatni,  melyik módszert hogyan lehet jól alkalmazni.Nézzük meg, melyik figyelemfajtát milyen szituációban érdemes előnyben részesíteni?Mikor érdemes kedvesen meghallgatni valakit?- Ha az illető mérges, vagy rossz hangulatban van, vagy stresszes.- Ha kedvében akarsz járni, mert pl. a szeretteid, régi jó barátaid közül való, vagy, ha szeretnél kapni tőle valamit.Azonban sose felejtsük: ha mindig mindennel egyetértünk, az emberek előbb-utóbb elveszíthetik az érdeklődésüket, tiszteletüket és kíváncsiságukat irányunkban…Mikor érdemes empatikusan meghallgatni társainkat?- Ha beszélgetőtársunk szomorú, el van keseredve.- Ha ki szeretné engedni a gőzt.- Ha nehezen találja a szavakat, hogy kifejezze magát.- Ha úgy érzi, senki sem érti meg.- Ha úgy érzi, rosszul vélekednek róla és ez bántja. Jó ha tudjuk, hogy az empatikus meghallgatás nem jó módszer változások generálására. Mikor érdemes kritikusan figyelni valaki mondandójára?- Ha például az a munkánk, hogy hibát találjunk.- Ha eladni akarnak nekünk valamit, és szeretnénk tudni, mit is vennénk.- Ha tanácsot adnak nekünk pl. orvossal, vagy tanácsadóval tárgyalunk.Ne feledjük, ha kritikusan állunk valaki mondanivalójához, agresszívnek és figyelmetlennek tarthatnak minket. Kölcsönös kapcsolatokban kimerítő dolog örökké kritikus emberekkel tárgyalni. Ha szeretnénk, hogy mások valóban együtt akarjanak velünk működni, akkor csak ritkán engedélyezzük magunknak a kritika hangját. Mikor legyünk megoldás-orientált beszélgetőpartnerek? - Ha beszélgetőtársunk a tanácsunkat kéri valamiben.- Ha úgy érzi, nem lát megoldást egy problémára.- Ha a beszélgetőpartner túlságosan negatív.- Ha az a munkánk, hogy mi mondjunk megoldást/tanácsot.- Ha beszélgetőtársunk teljesen céljainkkal szemben helyezkedik.- Ha változásokat szeretnénk generálni.Megoldás-orientált partnerként mindig figyeljünk a másik fél érzéseire. Sose akarjunk túl hamar konklúzióra jutni, minél többször és minél körültekintőbben járjuk körül a problémát. Kérdezzünk minél többet. Emiatt persze beszélgetőtársunk határozatlannak, bizonytalannak tarthat bennünket, de viselkedésünk okát később elmagyarázhatjuk neki.Sikeres beszélgetéseket kívánok!Tomori Nóra       Likeolj...

tovább