Hogy érjem el, hogy kedveljen a főnököm?

» Írta - - 2016. Júl 18 in Blog, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Hogy érjem el, hogy kedveljen a főnököm?

Az állásinterjún legyünk nagyon érdeklődőek, nyitottak, lelkesek. Inkább 10 perccel előbb érkezzünk, mint 1 perccel később. Inkább enyhén túlöltözzünk, mint alul. Ne szidjuk korábbi főnökünket, mert leendő vezetőnk azt feltételezi, hogy róla is úgy beszélünk majd, ahogy az elődjéről. Legyünk felkészültek a cégből és ne csörrenjen meg a mobilunk. Nézzünk minél többet leendő vezetőnk szemébe, az bizalmat szül. Mosolyogjunk, tekintsünk rá úgy, mint a legszimpatikusabb emberre, akit valaha láttunk (segít, ha igyekszünk ezt is gondolni).

Ha már fölvettek, próbáljunk csöndben figyelni, minden információt beszívni, a sorok közöttieket különösen. Ne akarjuk túl gyorsan felhívni magunkra a figyelmet, nem tudhatjuk a dolgok hátterét, nem tudjuk, merre vannak a “darázsfészkek”, amikre nem szeretnénk rálépni. Ne halljuk meg a szkeptikusok elégedetlenkedését és ne adjunk tovább pletykát sem. Ha panaszkodnak körülöttünk, menjünk odébb, mielőtt magukkal ragadnának. Pozitív emberek társaságát keressük. Vegyünk részt a csapatmunkában, segítsünk másoknak, ahol tudunk. Főnökünk értékelni fogja, hogy többféle feladatra is használhatónak bizonyulunk. Figyeljük meg főnökünk munka-, vezetői és személyes stílusát, és alkalmazkodjunk. Azt is figyeljük meg, kik munkáját értékeli és miért. Tanuljunk belőle. Tartsunk rendet magunk körül, jó benyomást kelt a rendezettség. A rendezett emberek véleményére is jobban adnak. Adjunk öltözködésünkre, az igényes megjelenés a szakértelem üzenetét hordozza.

A megbeszéléseken legyünk pozitívak, alapvetően értsünk egyet főnökünkkel. Ne szálljunk vele vitába, segítsünk megőrizni személyes büszkeségét. Ha eltérő a véleményünk, azt óvatosan adagoljuk és ha lehet, négyszemközt. Ha erre nincs mód, akkor is azt hangsúlyozzuk előbb, amiben egyetértés van. Mindig igyekezzünk nyugodtak maradni és kerüljünk minden megnyilvánulást, amit személyes támadásnak érezhet. Ha véleményünket kéri, legyen valami a tarsolyunkban, olyasmi, ami nem áll szöges ellentétben az elképzeléseivel. Főnökünkre tekintsünk úgy, mint egy “nehéz ügyfélre”. Könnyítsük meg helyzetét, támogassuk eredményességét.

Amikor stresszhelyzet alakul ki, jusson eszünkbe, hogy “kommunikálni nem lehet eleget”. Ha hibáztunk, legyünk bátrak, vállaljuk fel! Megéri, mert utána tiszta lappal, másokkal együttműködve igyekezhetünk kijuttatni magunkat/a csapatot a nehéz helyzetből. Nyugtassuk meg magunkat, “csak az nem hibázik, aki nem dolgozik”. El kell kerülnünk a konfliktus/káosz további elmélyítését, helyette a megoldáskeresés legyen a közös téma. Igyekezzünk a problémamegoldás résztvevőjeként tekinteni magunkra, nem pedig áldozatként.

Sikeres karrierépítést kívánok!

Tomori Nóra, karrier-tanácsadó

Hozzászólás