Hogyan irányítsuk főnökünket?

» Írta - - 2016. Júl 20 in Blog, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Hogyan irányítsuk főnökünket?

Hogyan irányítsuk főnökünket?

Ha vezetőnk azt hiszi, minden megoldható, függetlenül attól, hogy valóban végrehajtható feladatot ad-e, igyekezzünk nekiállni a dolognak, hogy lássa, nem csak akadékoskodni akarunk munka helyett. Ne keltsük azt a benyomást, hogy negatív emberek vagyunk. Menet közben változhat az ő elképzelése is, és mi is találhatunk olyan megoldást, amiben előre nem bíztunk…

Ha vezetőnknek nem erőssége az időgazdálkodás, ezért mindig az utolsó pillanatban szól, igyekezzünk kiegészíteni őt a gyengeségeiben és értékeljük erősségeit. Értsük meg, ő is csak fél az előre nem látható nehézségektől.

Ha főnökünknek nem erőssége a higgadtság, legyünk mi azok és mutassuk meg, bízhat szervezettségünkben. Megtanulhatunk ügyesen bánni kéréseivel és kérdezzük meg, melyik feladatot halasszuk későbbre, hogy a most kiadottal foglalkozhassunk. Készíthetünk egy táblázatot is, ami tartalmazza időnk nagy részét kitöltő rutinfeladatainkat, és kérdezzük meg, melyiket adhatjuk át másnak, hogy a mostani, sürgős feladatra koncentrálhassunk. Sokszor azért is “pánikol” túl hamar egy vezető, mert valami más, esetleg munkahelyen kívüli ok terheli túl. Ha olyan a viszony, esetleg megpróbálhatunk segíteni azzal is, hogy meghallgatjuk őt…

Ha főnökünktől nem kapunk egyértelmű visszajelzéseket, mondjuk el neki, mi hogyan látjuk munkánkat és kérdezzük meg, egyetért-e. Mondja el, mi tetszett a legutóbbi projektünkben. Írjuk össze céljainkat, feladatainkat, és kérjünk időpontot annak megbeszélésére, mi ment jól, mi hiányzott. A “túl jó” főnök körül előbb-utóbb megszaporodnak a késések, elmaradnak az eredmények, ne akarjunk vesztes csapatban lenni. Segítsünk főnökünknek belenőni a maga feladatába, ezzel segítünk magunknak is.

Ha vezetőnk azt gondolja, hogy mindig igaza van, mások véleményére nem hallgat, ne essünk a ló másik oldalára, amire ilyenkor hajlamosak vagyunk: ne gondoljuk, hogy soha sincs igaza… Igyekezzünk elfogadni a logikáját, a megoldását, és ha van nekünk is megoldásunk, tegyük elé alternatívaként azt is. Ezzel megmutatjuk (elsősorban magunknak), hogy mi is meg tudnánk oldani a problémát, de ne ragaszkodjunk végletekig saját ötletünkhöz, legyünk simulékonyak. Tegyük magunkévá a “hatékonyaknak kell lennünk, nem igazunk kell legyen” elvet. Persze lehet, hogy dühösek és kritikusak leszünk vele szemben, de értsük meg, nem tudjuk őt megváltoztatni. Ezért vigyázzunk, hogy ne szálljunk direktben szembe vele, mert azzal biztosan gyengítenénk magunkat. Ne vitatkozzunk, ne kérdőjelezzük meg őt. Inkább azzal próbáljuk terelgetni, hogy elismerést adunk neki azért, amit valóban jól csinál. Hagyjuk őt felelősséget vállalni megoldásaiért, várhatóan minket csak akkor vádol inkompetenciával, ha nem az ő utasítása szerint tettük a dolgunkat. Bízzunk a sikerében és hogy ezzel bennünket is sikeressé tesz. Ha nem megy, jobb, ha elkezdünk másik munkahelyet keresgélni…

Ha főnökünk kreatív, de rossz kivitelező, a megvalósításban már nem erős, dicsérjük meg az ötleteiért, hiszen ebben valóban jó! És keressük meg a helyünket mellette, mint jó kivitelezők. Nagy szüksége van ránk, mert belül nyilván ő is ismeri a gyengeségeit, tudja, hogy nem jó a részletekben és a dolgok végig vitelében. Ne bíráljuk a háta mögött, mert az úgyis visszajut hozzá. Valószínűleg meg fogja hálálni ha kiegészítjük a képességeiben, így lesz kerek a csapat. Főnökünk sikere a mi sikerünk is!

Sikeres karrierépítést kívánok!

Tomori Nóra, karrier-coach

Hozzászólás