Posts Tagged "személyes boldogság"

Túlélő ötletek szuperérzékenyeknek

»Írta - - 2017. okt 16 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Túlélő ötletek szuperérzékenyeknek

Dr. Elaine Aron 1991-ben kezdett tanulmányokba a szuperérzékenységet illetően. Felismerése szerint az emberek 15-20%-át érinti. A szuperérzékenyek nagyon aktív idegrendszerrel élnek, ezért társaiknál sokkal intenzívebben képesek feldolgozni az őket körülvevő fizikai és pszichológiai környezetet. A hangokat, fényeket, ízeket, színeket, árnyalatokat, apró eltéréseket, mások érzéseit, hangulatát, stb. Éppen ezért érzéketlenebb társaiknál jóval hamarabb el is telítődnek mindezektől, hamarabb bele is fáradnak az esetlegesen nagy zajba, zűrzavarba, rossz szagba. Mélyebben élnek át érzéseket és másokkal is könnyen együtt éreznek. Ugyanezért előbb át is látnak mások szándékain és kimondatlan gondolatain, mint a legtöbben. Ha ez a folyamat nem teljesen tudatos, akkor intuícióként élik meg mindezeket.A szuperérzékenyek gyorsan ráhangolódnak a művészi szépségre, a kifinomult zenére, finom ízekre. Zajos, zűrös nap után csöndes, magányos elvonulásra vágynak. Gazdag belső világuk van, sokszor intenzíven és érzésekkel telve álmodnak, kerülik a feszültséggel teli helyzeteket és rosszul viselik az élethelyzetek változásával járó stresszt. Összezavarja őket és nehezíti teljesítményüket mások rájuk koncentráló figyelme, gyűlölik az erőszkos, agresszív filmeket, tévéműsorokat. Mai, extraverziót előtérbe helyező világunkban önérvényesítést tekintve nehéz helyzetük van. Pedig lehetetlen lenne a világ fejődése érzékenységük, kifinomult megoldásaik nélkül. Többnyire kreatív, produktív, figyelmes, körültekintő, intellektuálisan magasan fejlett emberek.Aki a leírásban esetleg magára ismer, hasznosnak találhatja az alábbi ötleteket.-Aludjunk minél többet. Az erős idegrendszeri aktivitás hamar kifáradáshoz, nyomott hangulathoz, zavarodottság-érzéshez, koncentrációs nehézségekhez vezet. Az amúgy is csúcsra járatott szuperérzékeny idegek feszültségének legjobb csökkentője az alvás.-Egészséges ételeket együnk és figyeljünk rendszeres evésre a nap folyamán. Az éhség megterhelő az idegeknek. Nyomott hangulatot, feszültséget és koncentrációs problémákat eredményez.-Használjunk zajcsökkentő fülhallgatót. A szuperérzékenység egyik jellemzője a zajokra való érzékenység, különösen azokra, amiket nem tudunk kontrollálni. Igyekezzünk kiszűrni a zavaró zajokat, hogy személyes nyugalmat teremthessünk magunknak.-Tervezzünk be relaxációs, csöndes elvonulós, feszültség levezetős időt magunknak a személyes menetrendünkbe. Ha lehet, menjünk ki a természetbe.-Az otthonunkban legyen legalább egy olyan helység vagy sarok, ahol csönd van, ahova visszavonulhatunk, ahonnan kizárhatjuk a külvilágot.-Naponta többször legalább pár percre figyeljük lélegzetünket és vegyünk nagy, mély levegőket. A tudatos, intenzív légzés feszültséget old, ellát oxigénnel, intenzíven regenerál, gyógyít, erősít.-Kapcsoljuk ki a Híreket. Érzékeny idegrendszerünknek nincs szüksége bombázó feszültségözönre még a tévéből is.-A külső-belső zaj lecsillapítására találjunk ki örömteli mantrákat, pl. "egészséges és boldog vagyok". Próbáljunk ilyen mantrát ismételni, örömet okoz.-Alkossunk. Rajzoljunk, írjunk, fessünk, építsünk, akkor is, ha úgy éreznénk, nem vagyunk jók ezekben. Belső világunk kifejezésére bármilyen alkotómunka kiváló.-Mondjuk valami dicséretet másnak. A látható öröm amit a dicséret hallatán átélnek, nekünk is örömet okoz.-Agresszív, fölényes emberekkel kommunikáljunk távolságtartóan, határozottan. Se ne zárkózzunk el, se ne alázkodjunk meg, mert az csak olaj lenne a tűzre. Szálljunk ki egy vitává fajult helyzetből pédául így: „Most visszamegyek dolgozni.” (És menjünk is el.) Vagy: „Váltsunk témát.” (És tegyük is ezt.) Gyakoroljuk be a fordulatokat, ahogy megvédhetjük magunkat.-„Ahhoz, hogy meg tudjam a munkát csinálni, szükségem van erre és erre." Nagyon konkrétan mondjuk ki, hogy mire.-Engedjük meg magunknak a mély érzéseket. Az érzések átélése örömet okoz. De ne bízzunk abban, hogy érzéketlen embereket érzések útján meg tudunk győzni. -Adjunk magunknak elég időt és teret a dolgok véghezvitelére. A szuperérzékeny ember nem jól tűri a zsúfolt, feszített tempójú örökös hajrát. Próbáljunk olyan munkát, műszakot, munkahelyszínt választani, ami bioritmusunkkal összeegyeztethető, ezzel is lehetőséget adni idegrendszerünknek a regenerálódásra.Eredményként pedig várhatóan átlagon felül kreatív, problémamegoldó, produktív, előremozdító tagjává válunk munkahelyünknek, családunknak, társaságunknak.Szeretettel,Tomori Nóra, karriertanácsadó, életvezetési tanácsadóLikeolj...

tovább

“Csalódásokozás” helyett magabiztosság

»Írta - - 2017. okt 02 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia, Karrier | 0 Hozzászólás

“Csalódásokozás” helyett magabiztosság

Nemrég eljött hozzám egy fiatalember, aki röviden így fogalmazott: “csalódásokozó vagyok”. Úgy érezte, nem tudja beváltani a mások hozzá fűzött reményeit. Szeretetteli családban nőtt fel, szülei figyeltek rá és támogatták. Gimnáziumba, egyetemre járt, jó állása, jövedelme, barátnője lett. Szép arcú, gonddal öltözik, sportos, tanulmányaiban, munkájában és társas kapcsolataiban eredményes. Látszólag mindene megvan, ami a sikeres és kiegyensúlyozott élethez kell. Mégis sikertelennek és boldogtalannak érzi magát.Elmondta, hogy gyerekkorában bármilyen jó jegyet is vitt haza, bármit megcsinált, az sose volt “elég jó” otthon. Ritkán kapott elismerést a családjában, a szülei azt az elvet vallották, hogy a gyerek a dicséretektől csak elbízná magát, vagy elkényelmesedne. Így kisfiúként is és fiatal srácként is azt tanulta meg, hogy ő semmit sem tud, tesz vagy gondol “eléggé jól”. Ha kialált valamit, eltervezett valamit, nem engedték a saját elképzeléseit megvalósítani, a saját útját próbálgatni, mert “ő nem tudhatta elég jól”. Kérdésemre, hogy mit tettek vagy mondtak volna a szülei, ha egyszer az elvárásokkal ellentétben cselekedett volna, rövid hallgatás után annyit mondott, “csalódást okoztam volna”.Hát ez a probléma. Bármilyen hihetetlen, nemcsak fizikai bántalmazással vagy nem törődéssel árthatunk gyermekeiknek, hanem azzal is, ha “csalódunk bennük”. Ha a szülő saját igényeinek, elképzeléseinek kielégítése fontosabb, mint a gyerek igényeire való odafigyelés.Sok szülőnek határozott elképzelése van, kivé, mivé váljék a gyereke, és pontosan milyen úton jusson el oda. (A szülők ezt a legjobb szándékkal teszik, céljuk, hogy a gyerek sikeres és boldog legyen.)Ha a gyerek a szülők számára nem megszokott elképzeléssel áll elő, sokszor egyszerűbb a “csalódnék benned, ha így tennél” kifejezéssel levenni a napirendről, mint támogatni az idegennek tűnő ötletet, szándékot. A gyerek viszont sajnos azt tanulja meg, hogy vele valami baj van, az ő problémamegoldásai nem jók, a saját elképzelései rosszak. Elbizonytalanodik és képtelen felépíteni az önmaga erejében való hitet, esetleg egész életében bizonytalan, önállótlan és önbizalomhiányos marad.A magára ismerő fiatalnak azt javaslom, próbálja elképzelni azt a jövőt, amiben élni szeretne a lehető legrészletesebben (először akár realitásoktól függetlenül, hiszen már az elképzelés is örömet okoz): mit tenne, hogy élne, milyen hétköznapokra, kapcsolatokra, feladatokra, támogatásra vágyik. Mit tenne, hogy csinálná legszívesebben és legjobban, hogyan tenné kölcsönössé feladataiban, kapcsolataiban a támogatást, odafigyelést, képzelje el megváltozott önmagát és kapcsolatait minél részletesebben és minél gyakorlatiasabban. Képzelje el magát erősnek, bátornak, határozottnak, hitelesnek, magabiztos döntéshozónak. És képzelje el, hogy döntései beigazolódnak, képzelje el, hogy büszke magára.Ha elkezdünk valóban másképp tekinteni önmagunkra, azzal indíthatjuk el magunkat a változás útján.Szeretettel,Tomori Nóra, karrier tanácsadó, life coachLikeolj...

tovább

Így indulj sikeresen pályakezdőként

»Írta - - 2017. Sze 21 in Blog, Karrier | 0 Hozzászólás

Így indulj sikeresen pályakezdőként

Fontos hogy a pályakezdő fiatalként már az egyetem/főiskola évei alatt gondoljunk a jövőbeli álláskeresésre és tudatosan tegyünk lépéseket akár már évekre előre.Induljunk ki abból, mit várnak a munkaadók. Tény, hogy ritkán keresnek teljesen kezdőt, sokkal szívesebben vesznek fel kezdő munkakörbe is olyan jelöltet, aki már valahogy “megtanult dolgozni”. Nem azt várják, hogy a fiatal a szakma összes részletét vagy az adott iparág összes folyamatát ismerje, hanem azt, hogy zökkenőmentesen beilleszthető legyen a munkavilág kultúrájába. Tudjon megfelelően kommunikálni a kollégákkal, a vezetőkkel, tudjon együttműködni a környezetében lévőkkel, tisztában legyen a munka világának napi alaphelyzeteivel, a jelenlét, a megjelenés, a viselkedés alapelvárásaival. Értse, miről szól a munkahelyi felelősségvállalás, mit jelentenek a határidők, mekkora fontossága van az időben és pontosan elvégzett feladatnak, mit jelent egy vállalás megbízható teljesítése kifogások nélkül.A fentiekkel kapcsolatos tapasztalatok/készségek meglétét a diák nagyon sokféle módon bizonyíthatja. Diákévei alatt keressen nyári munka, diákmunka lehetőségeket, akkor is dolgozzon valamit, ha nem pont a szakmájába illő lehetőségeket talál. A lényeg, hogy legyen már tapasztalata valamilyen munkában, mire az első “igazi” állását elkezdi keresni.Nyilván az is hasznos, ha valamilyen diákszervezetben vagy önkéntes szervezetben szerepet vállalunk, a munkaadók számára ennek az az üzenete, hogy az illető ügyesebb, talpraesettebb, szorgalmasabb a többségnél, hajlandó és képes a minimálisan elvártnál jóval többet is teljesíteni.Azt tapasztalom, hogy egyre több munkaadó nézi meg a tanulmányi eredményeket is azt feltételezve, hogy aki szorgalmasabb volt a vizsgák kapcsán az szorgalmasabb lesz a munkában is. Persze az életben nincs lineáris kapcsolat az iskolai eredményesség és a munka világában való eredményesség között (sőt…) de a munkaadóknak ki kell indulni valamiből és hát ezért sokszor az osztályzatokhoz folyamodnak.Az egyetem alatti hallgatói szakmai gyakorlat alkalmával igyekezzünk “jól” választani, olyat keressünk, ami fejleszti az életrajzunkat.A multicégek előszeretettel keresik a “nemzetközi tapasztalatot” kezdő munkatársaik körében, olyan csapat felállítása végett, akik értik a multikulturális közeget. Ezért nem árt az egyetemi évek alatt kiharcolni valamilyen külföldi ösztöndíj, csereprogram, nyári kurzus, diákprogram, nyári munka stb. lehetőségét. Sokat dob a munkahelyi esélyeken ha életrajzunk tartalmazza a "nemzetközi tapasztalat" kulcsszót.Sok hirdetést meg kell pályázni és nem szabad elkeseredni a visszautasításoktól, minden diák átesik ezeken. Legyünk viszont elég bátrak ahhoz, hogy később telefonon vagy emailben érdeklődjünk a visszautasítás okáról, csak nyerhetünk vele, a munkaadóknak/közvetítőknek még szimpatikus is az érdeklődő, bátor jelentkező. Lehet, hogy pont ennek nyomán később megkeresnek bennünket másik lehetőséggel.Egyetemistaként már az első évben bátran készítsük el Linkedin profilunkat és aktívan gyűjtögessünk ismerősöket. Azt is nézzük meg időnként, hogy a mi egyetemünk/főiskolánk diákjai milyen jellemző utat járnak be, nekik mi vált lehetségessé, mi jött be. Gyűjtsünk ötleteket a mi céljainkat, tervezett utunkat illetően.Facebook ismerőseinkre és instagram posztjainkra is figyeljünk oda, keltsük komoly fiatalember / fiatal lány benyomását. Megnézik.Ismeretségi kört mozgósítsuk e? Hát persze még mindig (és várhatóan a jövőben is) “urambátyám” országban élünk és az állások 30-40 százaléka ismerősök, ajánlások útján töltődik be, különösen a hazai KKV szektorban. Ennek sokszor az az oka, hogy sokan még mindig jobban bíznak egy megbízhatónak ítélt ismerősük ajánlásában, sokszor pedig az, hogy a hirdetés/közvetítés pénzbe kerül, amire sok cégnél nagyon alacsony, vagy egyáltalán nincs költségvetés.- Hol tehetünk szert hasznos szakmai kapcsolatokra? Legyünk jóban a felsőbb évfolyamok hallgatói közül minél több diákkal. Nem lehet tudni, valamelyiküket nem fogják-e megkérdezni leendő munkahelyén, “tud-e valaki hozzá hasonlóan rátermett fiatalt” egy munkakör betöltésére. Legyünk jóban az oktatókkal, néha rajtuk keresztül is terjednek álláslehetőségek. Menjünk el a szakmába vágó ingyenes konferenciákra és ismerkedjünk minél több résztvevővel. Társasági helyzetekben, bulikon, fesztiválokon, nyaralásokon is tudatosan gyűjtsük az ismeretségeket. Amikor az álláskeresésnél tartunk, minél szélesebb körben mondjuk is el és kérjünk segítséget, csak nyerhetünk ezel is.Ha állásinterjúra kerül a sor mik a legfontosabb tudnivalók? Itt jegyezném meg azt ami az egész témakör szerintem legfontosabb üzenete, hogy diákként, pályakezdőként azt kell megérteni, hogy az első munkahelynek hosszú távra kiható és kritikus fontossága van. Azért is, mert mind a cég jellege (multi vs. hazai vs. állami vs. családi cég) mind a választott iparág/üzletág, mind pedig a választott szakterület szempontjából az első munkahely elindítja a fiatalt egy irányban, amiből aztán később persze át lehet térni másik irányokba de már nehezebb, több szerencse és nagyobb rátermettség kell hozzá a későbbiekben, mint ha mindjárt az elején okosan döntünk. Inkább tartson pár hónappal tovább a munkakeresés és inkább legyen kisebb a fizetés, de megéri szakmai szempontból jól indítani a kezdést. Rengeteg olyan ügyfelem van, akiket pár év munkatapasztalat után életrajzuk alapján a későbbi munkaadók behatárolnak egy területre és esélyt sem adnak nekik arra, hogy másik területen, másik szférában, másik üzletágban bizonyítsanak. Épp ezért az egyik üzenetem a diákoknak az, hogy ne kövessék el azt a hibát, hogy az első munkahelyet a “hol kínálnak nagyobb fizetést” alapján válasszák ki. A pályakezdés fázisában minden későbbi időszaknál fontosabb a hosszú távú elképzelések mentén való választás.A személyes interjún...

tovább

Hogy keltsük “pozitív” ember benyomását a munkahelyen?

»Írta - - 2017. Sze 18 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Hogy keltsük “pozitív” ember benyomását a munkahelyen?

Amikor új munkahelyre érkezünk, könnyű lelkesen és elkötelezetten viselkedni. Később viszont, amikor már kicsit el is fáradtunk, meg is változtak a körülmények, könnyen észre vehetik rajtunk a “negatívságot”, sokszor jobban is, mint gondolnánk. Ezzel viszont kezdetét veszi az ördögi kör, hiszen a negatív munkatársakat messziről elkerülik a kinevezések és a fizetésemelések. Hogy őrizzük meg a pozitív képet?Gondoljunk valakire, aki szerintünk “jól csinálja” a dolgokat. Anélkül, hogy teljesen le akarnánk másolni a viselkedését, gondoljuk át, mit integrálhatnánk a tulajdonságai közül a mi egyéniségünkbe.Mosollyal üdvözöljünk mindenkit, akkor is ha rossz kedvünk van. A mosolynak hatalma van.Szakítsunk időt arra, hogy mindenkivel beszélgessünk egy kicsit és érdeklődjünk az illető személye, örömei, nehézségei iránt is. Aki érdeklődést kap tőlünk, az pozitívabban lát bennünket, ez biztos.Minden helyzetben és mindenkivel igyekezzünk kedvesnek maradni, akkor is, ha szakmai vitában állunk, akkor is, ha nagy a rangbéli különbség. A kedvesség automatikusan a szorgalmas és jó munkaerő benyomását kelti.Igyekezzünk segíteni másoknak, ha látjuk, hogy túlterheltek. De legalábbis legyünk elérhetőek a munkatársaink számára.Ne hagyjunk fel azzal az erőfeszítéssel, hogy lehetőségünk szerint maximálisan teljesítsünk. Ez valamilyen formában meg fog térülni, biztosak lehetünk benne.Még egy apróság: érkezzünk időben. Mindenki előbb látja demotiváltságunkat mint gondolnánk, ha nem így teszünk…Örömteli mindennapokat kívánok!Tomori Nóra, karriertancsadó, életvezetési tanácsadó Likeolj...

tovább

Honnan tudjuk, hogy érdemes saját vállalkozásba fognunk?

»Írta - - 2017. Sze 08 in Blog, Boldogság, Karrier | 0 Hozzászólás

Honnan tudjuk, hogy érdemes saját vállalkozásba fognunk?

Egy vállalkozás elindítása és felépítése hatalmas feladat, rengeteg munka. De talán megéri a befektetés, felépíthetjük álmunkat.Honnan tudjuk, készen állunk?Rendkívül erős vágyat és elszántságot érzünk, hogy meg akarjuk csinálni saját vállalkozásunkat.Folyamatosan azon gondolkozunk, mit tehetnénk és hogyan, ennek elérésére.Független gondolkodásúak és nagyon jó problémamegoldók vagyunk.Szervezettek vagyunk és egyszerre sok párhuzamos feladaton tudunk dolgozni. Később nyilván lesz olyan jogász, könyvelő, dokumentum kezelő és más szakértő akinek a munkájára támaszkodhatunk, de az elején alapvetően magunknak kell mindent megcsinálnunk, nehézségeinket átlátnunk, a pénzügyeinket számon tartanunk.Erős vágyat érzünk, hogy segítsünk másoknak. Bármilyen profilt is válasszunk a vállalkozásunknak, a sikerhez szükség van arra, hogy mások számára akarjunk és legyünk képesek értéket teremteni termékünkkel vagy szolgáltatásunkkal, hogy valamilyen igényre vagy problémára tudjunk megoldást kínálni.Meg vagyunk győződve arról, hogy még ha sok a miénkhez hasonló vállalkozás van is a piacon, mi valamiben jobbat tudunk majd nyújtani.Elegünk van az alkalmazotti létből, ki szeretnénk törni (de nem elengedni a munkát).Nevet akarunk szerezni magunknak, ismertekké szeretnénk válni.Nagy énhajtóerő lakik bennünk, nincs szükségünk főnökre ahhoz, hogy minden nap keményen dolgozzunk.Képesek vagyunk kockázatokat vállalni egyedül.Jól viseljük, sőt talán szeretjük a bizonytalanságot.Mindig keressük a javítani, fejleszteni valót, függetlenül attól, hogy mit csinálunk, hol vagyunk.Van bennünk kreativitás. Vannak ötleteink és ki merjük próbálni őket.Nem bánjuk, ha “be kell piszkítani a kezünket” olyan munkákkal is, amelyekre alkalmazottként lenne segéderő, és amiket nem szeretünk.Nem szégyenkezünk a kudarcaink miatt. Vállalkozásunk garantáltan elszenved pár kudarcot mire pályára állhat.Jól megtaláljuk a hangot az emberekkel, megtanultunk jól kommunikálni, képesek vagyunk kölcsönösen egymást segítő emberek körében sikeresen mozogni.Ha volt már vállalkozás a családban, az sokat segít a félelmek csökkentésében.Sikeres döntéshozást kívánok!Tomori Nóra, karrier tanácsadó, életvezetési tanácsadó, life coachLikeolj...

tovább