Posts Tagged "család"

Hogy éljünk együtt egy szuperérzékeny társsal?

»Írta - - 2017. nov 13 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Hogy éljünk együtt egy szuperérzékeny társsal?

A társadalom 15-20 százaléka tartozik az átlagosnál jóval érzékenyebbek és kifinomultabban érzékelők csoportjába. Ők azok, akik sokkal intenzívebben érzékelik a körülöttük lévő környezetet, ideértve az emberek hangulatát is, mint a többiek. Őket nevezzük “szuperérzékenyeknek”. Ha ilyen társat választottunk és mi magunk nem ilyenek vagyunk, attól még élhetünk vele együtt boldogan. Könnyedén odafigyelhetünk a számára fontos dolgokra és megadhatjuk neki azt, ami neki fontos.- A szuperérzékenyek sokkal mélyebben képesek átélni az érzelmeket a többieknél, és mások érzéseit is sokkal előbb megérzik, átérzik. Hamarabb eltelítődnek jó és rossz érzésekkel és intenzívebben reagálnak, például könnyebben sírnak. Ne okoljuk őket ezért.- Mások hangvételének, hangsúlyának, vagy az írásos üzenetek apró jeleinek a metakommunikációs jelentését hamar megértik és szinte olvasnak mások ki nem mondott gondolataiban. Megérzik a változásokat és megérzik az őszintétlenséget is. Ez utóbbira rosszabbul reagálnak mint az őszinte elutasításra vagy bírálatra.- Számukra másoknál nagyobb stressz forrása egy-egy döntés meghozása. Sokszor halogatják, “még jobban körüljárják” a megfontolandókat, még ha apró kérdésekről van is szó, mert riasztja őket az esetleges rossz választás súlya.- Kiváló, figyelmes és megértő meghallgatói a bennünket foglalkoztató nehézségeknek, mindig van pár szabad percük, hogy kiönthessük nekik ami nyomaszt, kapcsolódni tudnak hozzánk és segítenek, hogy jobban érezzük magunkat. Ez kiváló tanárrá, orvossá, emberközeli vezetővé és megértő társsá teszi őket. Értékeljük bennük ezt a tulajdonságot és igyekezzük viszonozni, amikor neki van ránk szüksége.- Másoknál rosszabbul viselik a kritikát és hamar megbántódnak. Legyünk tekintettel az érzéseikre és figyeljünk oda mit, hogyan kommunikálunk feléjük.- Nagyon zavarják őket a hangos zajok, legyünk erre tekintettel.- A megfigyelőképességük és mások iránti érzékenységük folytán kiválóan tudják melyik pillanatban, milyen hangvétellel és milyen érvekkel mondják el javaslataikat, hogy a legkedvezőbb hatást érjék el. Így gyorsan el tudják fogadtatni magukat és elveiket másokkal miközben odafigyelnek a másikéra is. Épp ezért nagyon jó csapatjátékosok és jó stratégiai partnerek. Működjünk együtt velük.- Nem érdeklik őket az erőszakos filmek, ne akarjunk ilyet nézni ha velük vagyunk.- Fontos számukra, hogy a másokkal való beszélgetésnek legyenek mélységei, a felszínes csevegés éppúgy mint a felszínes kapcsolatok hamar unalmassá, üressé válnak számukra.- Nehezen tűrik az erős fizikai fájdalmakat, sokaknál alacsonyabb a fájdalomküszöbük. Értsük meg őket, igyekezzünk megkönnyíteni helyzetüket.- Nagyon intuitívak. Hamar reagálnak a rájuk irányuló érzéseinkre és gyorsan úgy is fognak viselkedni velünk, ahogy mi velük. Ha tehát jó hangulatú közös időt szeretnénk, akkor fektessünk energiát saját pozitív kisugárzásunkba.- Mélyen szeretnek. Mindent és mindenkit komolyan vesznek. Csak az motiváló számukra, ami egyben érzésekkel is eltölti őket. Fontos értékük a bizalom. Mi is adjuk meg és igyekezzünk megtartani az övét.- Nehezen viselik a konfliktust. Nem tudják “lerázni” magukról a feszültségeket. Ezért nagy nehézséget jelent számukra az önérvényesítés konfliktusos, feszültségekkel teli helyzetekben. Ez azonban nem jelenti azt, hogy erőszakoskodással sokra jutunk velük, mert együttműködésüket csak pozitív hangulat és kölcsönös előnyök mentén érhetjük el.- Nem szeretik a túlzsúfolt menetrendet, a túl intenzív időtöltést. Ez a társra nézve annyit jelent, meg kell értenie, a “kevesebb több”. A puszta együttlét értéke sokszor nagyobb, mint a zsúfolt programoké.Szeretettel,Tomori Nóra, coach, karrier és életvezetési tanácsadóLikeolj...

tovább

“Csalódásokozás” helyett magabiztosság

»Írta - - 2017. okt 02 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia, Karrier | 0 Hozzászólás

“Csalódásokozás” helyett magabiztosság

Nemrég eljött hozzám egy fiatalember, aki röviden így fogalmazott: “csalódásokozó vagyok”. Úgy érezte, nem tudja beváltani a mások hozzá fűzött reményeit. Szeretetteli családban nőtt fel, szülei figyeltek rá és támogatták. Gimnáziumba, egyetemre járt, jó állása, jövedelme, barátnője lett. Szép arcú, gonddal öltözik, sportos, tanulmányaiban, munkájában és társas kapcsolataiban eredményes. Látszólag mindene megvan, ami a sikeres és kiegyensúlyozott élethez kell. Mégis sikertelennek és boldogtalannak érzi magát.Elmondta, hogy gyerekkorában bármilyen jó jegyet is vitt haza, bármit megcsinált, az sose volt “elég jó” otthon. Ritkán kapott elismerést a családjában, a szülei azt az elvet vallották, hogy a gyerek a dicséretektől csak elbízná magát, vagy elkényelmesedne. Így kisfiúként is és fiatal srácként is azt tanulta meg, hogy ő semmit sem tud, tesz vagy gondol “eléggé jól”. Ha kialált valamit, eltervezett valamit, nem engedték a saját elképzeléseit megvalósítani, a saját útját próbálgatni, mert “ő nem tudhatta elég jól”. Kérdésemre, hogy mit tettek vagy mondtak volna a szülei, ha egyszer az elvárásokkal ellentétben cselekedett volna, rövid hallgatás után annyit mondott, “csalódást okoztam volna”.Hát ez a probléma. Bármilyen hihetetlen, nemcsak fizikai bántalmazással vagy nem törődéssel árthatunk gyermekeiknek, hanem azzal is, ha “csalódunk bennük”. Ha a szülő saját igényeinek, elképzeléseinek kielégítése fontosabb, mint a gyerek igényeire való odafigyelés.Sok szülőnek határozott elképzelése van, kivé, mivé váljék a gyereke, és pontosan milyen úton jusson el oda. (A szülők ezt a legjobb szándékkal teszik, céljuk, hogy a gyerek sikeres és boldog legyen.)Ha a gyerek a szülők számára nem megszokott elképzeléssel áll elő, sokszor egyszerűbb a “csalódnék benned, ha így tennél” kifejezéssel levenni a napirendről, mint támogatni az idegennek tűnő ötletet, szándékot. A gyerek viszont sajnos azt tanulja meg, hogy vele valami baj van, az ő problémamegoldásai nem jók, a saját elképzelései rosszak. Elbizonytalanodik és képtelen felépíteni az önmaga erejében való hitet, esetleg egész életében bizonytalan, önállótlan és önbizalomhiányos marad.A magára ismerő fiatalnak azt javaslom, próbálja elképzelni azt a jövőt, amiben élni szeretne a lehető legrészletesebben (először akár realitásoktól függetlenül, hiszen már az elképzelés is örömet okoz): mit tenne, hogy élne, milyen hétköznapokra, kapcsolatokra, feladatokra, támogatásra vágyik. Mit tenne, hogy csinálná legszívesebben és legjobban, hogyan tenné kölcsönössé feladataiban, kapcsolataiban a támogatást, odafigyelést, képzelje el megváltozott önmagát és kapcsolatait minél részletesebben és minél gyakorlatiasabban. Képzelje el magát erősnek, bátornak, határozottnak, hitelesnek, magabiztos döntéshozónak. És képzelje el, hogy döntései beigazolódnak, képzelje el, hogy büszke magára.Ha elkezdünk valóban másképp tekinteni önmagunkra, azzal indíthatjuk el magunkat a változás útján.Szeretettel,Tomori Nóra, karrier tanácsadó, life coachLikeolj...

tovább

“A vásárlás olcsóbb, mint a pszichológus”

»Írta - - 2015. dec 18 in Blog, Boldogság, Család, Érzelmi intelligencia | 0 Hozzászólás

“A vásárlás olcsóbb, mint a pszichológus”

Egy jól ütemezett túra a bevásárlóközpontba gyógyszerek és gyógykezelések komoly versenytársa, ezt bármikor megtapasztalhatjuk. Tanulmányok sora is mutatja, hogy a vásárolgatók 50-60 százaléka azért vesz magának valamit, hogy örömet éljen át. Néhanapján egy-egy új darab megszerzése a gardróbba vagy egy szép tárgy a polcra hasonló élményt nyújthat, mint mondjuk egy-egy pohár bor. Néha.De a vásárolgatás valóban helyettesítheti-e a barátságot, vagy a kapcsolatokat? Az elszigeteltség érzése félelmet és aggodalmakat kelthet. Azonnali örömszerzésként pedig talán bemegyünk egy vonzó boltba és körülnézünk… Ez viszont az anyagiakon túl azért is veszélyes, mert bármennyire is örülünk az új szerzeménynek a vásárlás pillanatában, később valószínűleg érdektelenné válik számunkra az adott darab. Egy szép karóra vagy cipő nem alkalmas arra, hogy “tartalmas kapcsolatot” kínáljon viselője számára.Árnyaltabban megnézve a vásárolgatóknak nem mindig egyforma a motivációjuk.Az emberek egy része a puszta jókedve fokozásáért szeret venni időnként valamit, szereti szép és neki tetsző dolgokkal körülvenni magát, szereti azt a “jólét-érzést”, amit a vásárlás élvezete okoz, ők a kedélyjavító vásárolók, a klasszikus boltkórosok.Mások azt az igényüket elégítik ki a vásárlással, hogy lépést tartsanak a többiekkel, folyamatosan hasonlítgatják magukat másokhoz, számukra a vásárlás az örökös versenyfutás része, ők a versengés kényszeréből vásárolók.Olyanok is vannak, akik valamilyen belső érzelmi deficit kompenzálására járják a boltokat, tárgyakkal próbálják kitölteni a belső űrt. Ilyen például az őszülő halántékú negyvenes, aki vesz egy Porschét, mert azt reméli, attól újra fiatal lesz. Az életközépi válságban szenvedők tipikusan értékességük bizonyításáért vásárolnak.A második két csoport motivációja sokkal veszélyesebb és önbecsapóbb az elsőnél és messze több problémához vezet. Itt látszólag arról van szó, hogy az anyagi javak birtoklásának kényszere a sikeresség és értékesség bizonyítására szolgál és ezáltal hivatott boldogságérzetet kelteni. Csakhogy valójában fordított hatás alakul ki, mert mindez épp a magányt és a boldogtalanságot mélyíti el. Kialakul az ördögi kör.Van jó hír is: akik ténylegesen pusztán jókedvükért, pillanatnyi szomorúságuk elűzéséért lepik meg magukat dolgokkal, valóban jót tesznek magukkal, jobbat, mintha gyógyszereket szednének, vagy drága kezelésekre járnának. Hasonlóan, mint egy-egy pohár bor elkortyolása, egy masszázs igénybevétele, a bolti örömök is jót tehetnek, ha nem viszik túlzásba őket. Persze ez csak akkor igaz, ha nem azért vesszük meg az új cipőt vagy autót, hogy barátaink, kollégáink ezért csodáljanak, vagy irigyeljenek bennünket, és nem is azért, mert azt gondoljuk, ettől értékesebbek vagy fiatalabbak leszünk. Legjobb, ha megpróbálunk őszintén beszélgetni magunkkal. Ezzel önismeretünket is elmélyítjük és kényszereink alól is felszabadulhatunk.Gyakorlat:Minden alkalommal, mielőtt vásárlásra csábulnánk, kérdezzük meg magunktól: Miért van nekem pont erre pont most szükségem? Legyünk őszinték magunkhoz, megéri!Sikeres fejlődést kívánok!Tomori Nóra, karriertanácsadó, életvezetési tanácsadó, life coachLikeolj...

tovább

Mooji a párkapcsolatokról

»Írta - - 2015. nov 18 in Blog, Boldogság, Család | Mooji a párkapcsolatokról bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Mooji a párkapcsolatokról

Mooji világ egyik leghatásosabb jelenkori spirituális gondolkodója, megvilágosodott guruja.Egy interjúban a párkapcsolatokról nyilatkozott.Miért mennek szét a párkapcsolatok manapság?Egyrészt azért, mert nem a valóságot keressük, hanem azt, amiről azt gondoljuk, hogy "a dolgoknak úgy kéne lenni". Nem a valódi önmagunkat keressük, hanem azt, amilyennek "lennünk kéne", amilyennek társunknak "lennie kéne", amilyennek a kapcsolatunknak "lennie kéne". Így aztán legtöbbünknek fogalma sincs arról, mi is a valóság...Ugyanígy vagyunk a vágyainkkal és a céljainkkal is, nem tudjuk mire is van valójában szükségünk, és legegyszerűbb, ha magunkévá tesszük mi is a társadalmilag szokásos célokat, okos férj, szép feleség, sok pénz, nagy ház, szép autó, x gyerek... Amikor ezek a kvázi célok megvalósultak, kész vagyunk, kiürülünk, elfáradunk, múzeumi tárgyakká válunk, halottá...Mindez miért? Mert fogalmunk sincs a valódi önmagunkról, a valóban belülről jövő céljainkról, arról, hogy nem csak a világ változik, hanem mi is, és akarjuk, vagy nem, mindig fejlődünk, és a fejlődésünk, ha nem vigyázunk, csak egyre távolabb visz környezetünktől. Csak éppen az egész folyamatot nem értjük és ezért önmagunk áldozatává válunk. A kapcsolat pedig szétmegy.Az az ember képes hosszú távon boldogságban tartani párkapcsolatát, aki mindig tudatosan a létezés igazságát, a létezés értelmét keresi, és akinek társa is hasonló utakon jár.Sikeres és tudatos fejlődést kívánok!Tomori Nóra, életvezetési tanácsadó, karrier tanácsadóLikeolj...

tovább

Boldog “bebeszélések”

»Írta - - 2015. aug 31 in Blog, Boldogság, Család, Érzelmi intelligencia | 0 Hozzászólás

Boldog “bebeszélések”

Ahogy korábban is írtam, a jó dolgok “bebeszélése” jó hatással van az egészségünkre és arra, ahogyan érezzük magunkat. Ha valakivel leülünk tíz percet beszélgetni, meg tudjuk állapítani, hogy az illető mennyire boldog, egészséges és sikeres. Hogyan? Abból, amilyen szavakkal illeti magát, amiket ismétel magával és az őt körülvevő környezettel kapcsolatban. Hiszen amit gyakran ismétlünk, azt az agy egy idő után el is hiszi, ahhoz alkalmazkodik.A legtöbb ember rengeteget küzd azzal, hogy megváltoztassa maga körül a világot, pedig sokkal egyszerűbb “szemüveget” cserélni, másik szemüvegen át másképp látunk.Persze, hogy nem lehet mindent pusztán a látásmódunkkal jobbnak látni, de mindenképp érvényesül az, hogy ha jó szándékot, és jót feltételezünk, az hólabdaként egyre több jó dolgot eredményez. Ez igaz a rossz dolgok feltételezésének öngerjesztő útjára is.Nézzünk egy példát. Tegyük fel, hogy ha lázasak vagyunk, azt gondolhatjuk, hogy ez valami súlyos betegség jele, amit minden erőnkkel meg kell állítanunk. Így aztán valahányszor belázasodunk, pánikolni kezdünk, gyógyszereket szedünk, túladagoljuk a vitaminokat.Ha viszont a lázra úgy tekintünk, mint a barátunkra, aki azt üzeni, hogy a testünk tökéletesen működik és most épp azon dolgozik, hogy gyógyítsa magát, akkor talán a láz jelére testünknek pihenést nyújtunk, relaxálunk, sok vizet iszunk, kevesebb stressznek tesszük ki, hogy megkönnyítsük öngyógyító munkáját.Az első nézőpont bizalmatlan testünkkel szemben és szemben áll vele, a második bízik benne, elfogadja és támogatja. Rengeteget segít, ha pozitívan, elfogadóan, szeretettel tekintünk testünkre, és ha támogatjuk önmagát gyógyító és építő munkáját.Ha vannak gyermekeink, mondjuk el nekik is ezeket a gondolatokat! Sok pozitív gondolatot kívánok!Tomori Nóra, életvezetési tanácsadó, karrier tanácsadó Likeolj...

tovább