Posts Tagged "Párkapcsolat"

Hogy éljünk együtt egy szuperérzékeny társsal?

»Írta - - 2017. nov 13 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Hogy éljünk együtt egy szuperérzékeny társsal?

A társadalom 15-20 százaléka tartozik az átlagosnál jóval érzékenyebbek és kifinomultabban érzékelők csoportjába. Ők azok, akik sokkal intenzívebben érzékelik a körülöttük lévő környezetet, ideértve az emberek hangulatát is, mint a többiek. Őket nevezzük “szuperérzékenyeknek”. Ha ilyen társat választottunk és mi magunk nem ilyenek vagyunk, attól még élhetünk vele együtt boldogan. Könnyedén odafigyelhetünk a számára fontos dolgokra és megadhatjuk neki azt, ami neki fontos.- A szuperérzékenyek sokkal mélyebben képesek átélni az érzelmeket a többieknél, és mások érzéseit is sokkal előbb megérzik, átérzik. Hamarabb eltelítődnek jó és rossz érzésekkel és intenzívebben reagálnak, például könnyebben sírnak. Ne okoljuk őket ezért.- Mások hangvételének, hangsúlyának, vagy az írásos üzenetek apró jeleinek a metakommunikációs jelentését hamar megértik és szinte olvasnak mások ki nem mondott gondolataiban. Megérzik a változásokat és megérzik az őszintétlenséget is. Ez utóbbira rosszabbul reagálnak mint az őszinte elutasításra vagy bírálatra.- Számukra másoknál nagyobb stressz forrása egy-egy döntés meghozása. Sokszor halogatják, “még jobban körüljárják” a megfontolandókat, még ha apró kérdésekről van is szó, mert riasztja őket az esetleges rossz választás súlya.- Kiváló, figyelmes és megértő meghallgatói a bennünket foglalkoztató nehézségeknek, mindig van pár szabad percük, hogy kiönthessük nekik ami nyomaszt, kapcsolódni tudnak hozzánk és segítenek, hogy jobban érezzük magunkat. Ez kiváló tanárrá, orvossá, emberközeli vezetővé és megértő társsá teszi őket. Értékeljük bennük ezt a tulajdonságot és igyekezzük viszonozni, amikor neki van ránk szüksége.- Másoknál rosszabbul viselik a kritikát és hamar megbántódnak. Legyünk tekintettel az érzéseikre és figyeljünk oda mit, hogyan kommunikálunk feléjük.- Nagyon zavarják őket a hangos zajok, legyünk erre tekintettel.- A megfigyelőképességük és mások iránti érzékenységük folytán kiválóan tudják melyik pillanatban, milyen hangvétellel és milyen érvekkel mondják el javaslataikat, hogy a legkedvezőbb hatást érjék el. Így gyorsan el tudják fogadtatni magukat és elveiket másokkal miközben odafigyelnek a másikéra is. Épp ezért nagyon jó csapatjátékosok és jó stratégiai partnerek. Működjünk együtt velük.- Nem érdeklik őket az erőszakos filmek, ne akarjunk ilyet nézni ha velük vagyunk.- Fontos számukra, hogy a másokkal való beszélgetésnek legyenek mélységei, a felszínes csevegés éppúgy mint a felszínes kapcsolatok hamar unalmassá, üressé válnak számukra.- Nehezen tűrik az erős fizikai fájdalmakat, sokaknál alacsonyabb a fájdalomküszöbük. Értsük meg őket, igyekezzünk megkönnyíteni helyzetüket.- Nagyon intuitívak. Hamar reagálnak a rájuk irányuló érzéseinkre és gyorsan úgy is fognak viselkedni velünk, ahogy mi velük. Ha tehát jó hangulatú közös időt szeretnénk, akkor fektessünk energiát saját pozitív kisugárzásunkba.- Mélyen szeretnek. Mindent és mindenkit komolyan vesznek. Csak az motiváló számukra, ami egyben érzésekkel is eltölti őket. Fontos értékük a bizalom. Mi is adjuk meg és igyekezzünk megtartani az övét.- Nehezen viselik a konfliktust. Nem tudják “lerázni” magukról a feszültségeket. Ezért nagy nehézséget jelent számukra az önérvényesítés konfliktusos, feszültségekkel teli helyzetekben. Ez azonban nem jelenti azt, hogy erőszakoskodással sokra jutunk velük, mert együttműködésüket csak pozitív hangulat és kölcsönös előnyök mentén érhetjük el.- Nem szeretik a túlzsúfolt menetrendet, a túl intenzív időtöltést. Ez a társra nézve annyit jelent, meg kell értenie, a “kevesebb több”. A puszta együttlét értéke sokszor nagyobb, mint a zsúfolt programoké.Szeretettel,Tomori Nóra, coach, karrier és életvezetési tanácsadóLikeolj...

tovább

Narcisztikus ember a főnökünk vagy a párunk. Hogyan tovább?

»Írta - - 2017. Sze 03 in Blog, Boldogság, Család, Érzelmi intelligencia, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Narcisztikus ember a főnökünk vagy a párunk. Hogyan tovább?

Mindenkiben van egy kis narcisztikusság, hiszen az irányításhoz, a szerepléshez, az eredményességhez, a projektjeink keresztülviteléhez, vagy akár a másoknak való tetszeni akaráshoz szükség van erre. De az, ha a partnerünk mélyen narcisztikus, sokszor csak akkor válik nyilvánvalóvá, amikor már szoros kapcsolatban élünk vele.Persze nem csak a párkapcsolatot, hanem a munkatársi kapcsolatot, a főnök-beosztott viszonyt, a szülő-gyerek kapcsolatot is megterhelően átitatja a narcisztikus fél viselkedése.Ha valaki narcisztikus, az még nem jelenti azt, hogy ne lenne szerethető. Sokszor nagyon is karizmatikus, vicces, eredményes, sikeres emberekről van szó. Munkahelyen sokszor előremozdítják a csapat sikerességét ami minden munkatárs jóllétét szolgálja. Társaságban gyakran kedélyesen, nagyvonalúan, gálánsan viselkednek, az emberek szeretnek a társaságukban lenni és nagyon vonzó barátnak, társjelöltnek tűnnek. Később jönnek a gubancok.Vajon akkor is ugyanolyan jó partnerek, amikor előkerülnek a mélyebb véleménykülönbségek? Vagy amikor mi is szeretnénk egy kis figyelmet kapni? Amikor a másik is kinyilvánítja a vágyait vagy a céljait és az nem azonos az övével? Akkor vajon nem dühödnek fel, vagy fordítanak sértődötten hátat?Vajon nem úgy gondolja, hogy ha nem megy az együttműködés, az csak a másik hibája lehet? Ha olyan narcisztikussal van dolgunk aki mindig sérülékeny, örökös áldozat, akkor jusson eszünkbe, hogy belső bizonytalanságból fakad ez a viselkedés és igyekezzünk pozitív megerősítésekkel segíteni neki és ezzel magunknak.Ha olyan nárcisztikus partnerünk, kollégánk van, aki örömét leli abban, ha a másikat szenvedni látja, értsük meg, hogy ha kimutatjuk, milyen rosszul esett a viselkedése, az csak olaj a tűzre. Ha viszont nem látja rajtunk az elérni kívánt hatást, talán ritkábban érez majd késztetést, hogy bántson bennünket.Ne hagyjuk, hogy eltérítsen bennünket a céljaink irányából. Adjunk neki figyelmet, csodálatot, megértést, de aztán menjünk tovább a magunk útján, tegyük a nekünk fontos dolgokat, mert meg kell értenünk, hogy számára a végtelen figyelem, csodálat, megértés is kevés, ő mindenképpen elégedetlen marad.Őrizzük meg humorérzékünket. A grandiózus nárcisztikusok sokszor fölényes, egocentrikus megnyilvánulásokkal igyekeznek emelni saját értékességtudatukat és elnyomni a miénket. Erre reagálhatunk azzal is, hogy ignoráljuk a megnyilvánulást, de időnként érdemes jót nevetni rajta, viccesnek tekinteni, a másik fél tudat alatt érteni fogja “eddig és nem tovább” üzenetünket. Sikeres kommunikációt kívánok!Tomori Nóra, életvezetési tanácsadó, karrier tanácsadóLikeolj...

tovább

Munkába menekülés

»Írta - - 2017. jún 23 in Blog, Boldogság, Karrier | 0 Hozzászólás

Munkába menekülés

A legfőbb ok az alacsony önértékelés. Az értéktelenség érzését leküzdendő igyekszik a munkában bizonyítani. Ezért a figyelme és energiája nagy részét a munkájára fordítja.Az előbbivel összefüggő ok lehet a kiválóság, különlegesség iránti vágy. Ha elérek valamit, leszek “Valaki”, akkor mások kiválónak, különlegesnek látnak majd és én fürödhetek az elismerésben, azaz értékesnek érezhetem magam.Látszólag további ok de valójában ugyanonnan jön: a szeretethiány. A gyerekkorból hozott szeretethiány, a túl kevés szülői figyelem, vagy feltételes, teljesítményhez kötött figyelem és szeretet okán úgy érzi, a látványos teljesítmények alapján lehet csak szerethető.Ok lehet a menekülés otthoni konfliktusok vagy magány (esetleg párkapcsolaton belüli magány) elől, illetve önmagunk elől.Ha egyensúlyba hozzuk magunkat önmagunk, a magánéleti kapcsolódásaink és a munkánkkal való viszonyunk hármasában, akkor élhetünk meg hosszabb távon kiegyensúlyozottságot.Az egyensúly hiánya öngerjesztő folyamattá válhat, mert a munkaközpontúság miatt egyre jobban kiürülhet az élet többi része. Egyre nagyobbá válhat az űr a magánéletben, egyre mélyülhet beszűkültség, és a külvilágban való örömhiány ráadásul a munkában is negatívan visszaüt feszültségek, értékvesztettség, kiégés formájában.Csak akkor lehet kijönni belőle, ha magunk felismerjük a bennünket sújtó folyamatot és keresünk lehetőségeket a kiszakadásra.A gyógymód pedig önértékelésünk fejlesztése. Azaz önmagunk szeretetének, elfogadásának, önmagunkban való bizalomnak a felépítése. Annak, hogy képes legyek önmagamat értékesnek látni. Hogy képes legyek magamat alkalmasnak látni. Hogy képes legyek magamat szerethetőnek érezni. Ha ezeket a képességeket kifejlesztem magamban, könnyebben képes leszek másokban is felfedezni és becsülni ugyanezeket az értékeket. Ha ezt sikerül megvalósítanom, akkor kiegyensúlyozottabbá, nyitottabbá, sikeresebbé válhatok kapcsolataimban és az élet különböző szféráiban. Jó önértékelést kívánok!Tomori Nóra, karriertanácsadó, coachLikeolj...

tovább

Haragszunk? Dühösek vagyunk? Tudjuk, valójában miért?

»Írta - - 2017. feb 13 in Blog, Boldogság, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Haragszunk? Dühösek vagyunk? Tudjuk, valójában miért?

Sokan küzdenek azzal, hogy dühükön, haragjukon nehéz úrrá lenniük, úgy érzik, ez megnehezíti boldogulásukat, munkahelyi és magánéleti kapcsolataikat.Haragunk kezelésének legfontosabb lépése, hogy megértsük az okát.Sokféle ok állhat dühünk mögött, ezek némelyike nyilvánvaló, és vannak olyan dolgok, amik csak mélyebb átgondolás után válnak érthetővé.- Haragot vált ki például, ha bántanak bennünket, ha fájdalmat okoznak nekünk, ha igazságtalanok velünk. Ilyenkor azért érzünk “tehetetlen dühöt”, mert képtelennek érezzük magunkat a visszavágásra, ezért csökkentértékűnek érezzük magunkat.- Megharagszunk arra az emberre, aki kért tőlünk valamit ami szerintünk is fontos lett volna, de nem csináltuk meg. Akkor is megharagszunk a másikra, amikor teljesítjük a kérését, mert nem tudtunk NEM-et mondani. Ilyenkor is valójában magunkra vagyunk dühösek, amit agyunk önvédelemből a másik emberre irányít.- Dühösek vagyunk arra, aki valamiben jobb nálunk. Ilyenkor is önkéntelenül azért a másikra haragszunk, mert az kevésbé fájdalmas, mint magunkra haragudni. Mert nem becsüljük eléggé magunkat ahhoz, hogy rájöjjünk, más dolgokban pedig mi vagyunk jobbak.- Dühösek vagyunk arra is, aki felé szeretnénk kimutatni a szeretetünket, de valamiért nem vagyunk rá képesek.- Különösen erős harag tud elfogni bennünket az iránt az ember iránt, akit megbántottunk, aki ellen valami rosszat tettünk. A bennünk élő lelkiismeret furdalás annyira elviselhetetlen, hogy agyunk az ebből fakadó fájdalmat harag formájában kifelé vezeti.- Paradox módon haragszunk arra is, akitől annyi jót és szeretetet kapunk, hogy úgy érezzük, ezt már nem tudjuk viszonozni. Saját alkalmatlanság-érzésünket vetítjük a másikra.- Haragot érzünk akkor is, amikor agyunk valamilyen veszély elhárítása érdekében mozgósít és tettre késztet bennünket. Megijedünk a várható fájdalomtól, veszteségtől és haragunk segít cselekedni, hogy megvédjük magunkat.- Sokszor előfordul, hogy olyan elvetendőnek tartott tulajdonságokért haragszunk a másik emberre, ami valójában bennünk is megvan. Pont azért vesszük észre ezt a másikban, mert mi is érintettek vagyunk.- Dühösek vagyunk arra a beosztottunkra, aki rosszul teljesít, mert attól tartunk, miatta bajba kerülhetünk mi is, hiszen nem vagyunk képesek eredményt kicsikarni.Amikor másra haragszunk magunk helyett, akkor agyunk attól óv meg bennünket, hogy szembesülnünk kelljen azzal a fájdalommal, amit saját tökéletlenségünk miatt éreznénk.Még egy gondolat: a harag legmélyebb oka a félelem. Félelem a fájdalomtól, veszteségtől, értéktelenségtől.Ha jobban szeretnénk érteni másokat és magunkat, és jobban szeretnénk kezelni kapcsolatainkat, eredményesebbek és sikeresebbek szeretnénk lenni, akkor valahányszor dühösek leszünk, mindig tegyünk fel kérdéseket magunknak:- Mi jut eszünkbe az adott helyzetről? Milyen előzmények lehetnek?- Kire haragszunk valójában?- Mit követtünk el valaki mással szemben?- Mivel kéne magunkban szembenézni?Eresszük ki bátran haragunkat (egyedül), mondjuk ki, értsük meg! Ezután másképp fogunk tekinteni a helyzetre és megoldást is találhatunk.Sikeres fejlődést kívánok!Tomori NóraLikeolj...

tovább

Pénz boldogít?

»Írta - - 2016. Júl 04 in Blog, Boldogság | 0 Hozzászólás

Pénz boldogít?

Időről időre jelentésekről olvashatunk a világ lakóinak boldogságáról.A legutóbbi ENSZ felmérés szerint az észak-európai országokban él a legtöbb elégedett ember. Gyerekkorunk óta ismerjük a mondást, miszerint a “pénz nem boldogít”, a legelégedettebb emberek mégis magas GDP-vel rendelkező országokban élnek. Mit tegyünk, ha boldogok szeretnénk lenni, de hát nem pont Észak-Európában születtünk?A pénz nem önmagában boldogít. A családban és párkapcsolatban élők, valamint a szélesebb baráti körrel rendelkezők általában egészségesebbek és magukat kiegyensúlyozottabbnak érzők, mint az egyedülállók. A megbocsátásra képesek és a “pozitív” gondolkodók boldogabbak az elégedetlenséget keresőknél. A kielégítő minőségű munka is boldogít, ilyen az, amibe bele tudunk feledkezni. A naiv emberek boldogabbak a kétségek között élőknél. A hála érzetére képes emberek boldogabbak a közönyöseknél. Fizikai helyzetünk is hat érzéseinkre, a fizikailag jó érzettel rendelkezők boldogabbak a hiányérzettel rendelkezőknél. Tehát, ha boldogok akarunk lenni:- Fogadjunk el minden meghívást társasági, baráti, családi eseményekre, összejövetelekre és építgessük kapcsolatainkat. Kezdeményezzünk társasági találkozókat és igyekezzünk minél több “ódivatú” személyes találkozást szervezni az online beszélgetések mellett.- Találjunk olyan dolgokat, élményeket, momentumokat munkánkban, amik jól mennek nekünk, amiket élvezni tudunk, aktívan vezessünk listát apró munkahelyi sikerélményeinkről, biztos, hogy van ilyen!- Hogyan gondolkodjunk pozitívan? Először is, ne legyünk hajlandóak magunkat másokhoz hasonlítani! Ne hasonlítsuk a mi elég szép házunkat a szomszéd csodálatos házához és a magunk olimpiai bronzérmét a nyertes aranyérméhez!Másodszor, a dolgok jobbik vetületét tegyük magunkévá. Ha párunk sokat dolgozik, fogadjuk el, hogy sok a határidős munkája és szorgalmas, és ne azon szomorkodjunk, hogy nem tölt elég időt velünk.- Keressünk okot arra, hogy valamiért hálásak lehessünk és ezt írjuk is le, mondjuk is ki hangosan!- Aludjunk, pihenjünk eleget, ne kínozzuk magunkat lehetetlen éheztető diétákkal és mozogjunk sokat jó érzést adó módon, nem olimpiára készülve…- Próbáljuk ki az ajándékozás és a segítségnyújtás élményét, lehet, hogy csodálkozni fogunk, milyen élményeket élhetünk át.- Engedjük meg magunknak az olyan pillanatnyi örömöket is, mint pl. a tévézés, hiszen ez is kapocs a világhoz, élményt és tudást ajándékoz nekünk, csak ne vigyük túlzásba…Boldog napokat kívánok!Tomori Nóra, karrier és life coachLikeolj...

tovább