Posts Tagged "személyes márka"

Hogyan irányítsuk főnökünket?

»Írta - - 2016. Júl 20 in Blog, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Hogyan irányítsuk főnökünket?

Hogyan irányítsuk főnökünket? Ha vezetőnk azt hiszi, minden megoldható, függetlenül attól, hogy valóban végrehajtható feladatot ad-e, igyekezzünk nekiállni a dolognak, hogy lássa, nem csak akadékoskodni akarunk munka helyett. Ne keltsük azt a benyomást, hogy negatív emberek vagyunk. Menet közben változhat az ő elképzelése is, és mi is találhatunk olyan megoldást, amiben előre nem bíztunk…Ha vezetőnknek nem erőssége az időgazdálkodás, ezért mindig az utolsó pillanatban szól, igyekezzünk kiegészíteni őt a gyengeségeiben és értékeljük erősségeit. Értsük meg, ő is csak fél az előre nem látható nehézségektől.Ha főnökünknek nem erőssége a higgadtság, legyünk mi azok és mutassuk meg, bízhat szervezettségünkben. Megtanulhatunk ügyesen bánni kéréseivel és kérdezzük meg, melyik feladatot halasszuk későbbre, hogy a most kiadottal foglalkozhassunk. Készíthetünk egy táblázatot is, ami tartalmazza időnk nagy részét kitöltő rutinfeladatainkat, és kérdezzük meg, melyiket adhatjuk át másnak, hogy a mostani, sürgős feladatra koncentrálhassunk. Sokszor azért is “pánikol” túl hamar egy vezető, mert valami más, esetleg munkahelyen kívüli ok terheli túl. Ha olyan a viszony, esetleg megpróbálhatunk segíteni azzal is, hogy meghallgatjuk őt…Ha főnökünktől nem kapunk egyértelmű visszajelzéseket, mondjuk el neki, mi hogyan látjuk munkánkat és kérdezzük meg, egyetért-e. Mondja el, mi tetszett a legutóbbi projektünkben. Írjuk össze céljainkat, feladatainkat, és kérjünk időpontot annak megbeszélésére, mi ment jól, mi hiányzott. A “túl jó” főnök körül előbb-utóbb megszaporodnak a késések, elmaradnak az eredmények, ne akarjunk vesztes csapatban lenni. Segítsünk főnökünknek belenőni a maga feladatába, ezzel segítünk magunknak is.Ha vezetőnk azt gondolja, hogy mindig igaza van, mások véleményére nem hallgat, ne essünk a ló másik oldalára, amire ilyenkor hajlamosak vagyunk: ne gondoljuk, hogy soha sincs igaza… Igyekezzünk elfogadni a logikáját, a megoldását, és ha van nekünk is megoldásunk, tegyük elé alternatívaként azt is. Ezzel megmutatjuk (elsősorban magunknak), hogy mi is meg tudnánk oldani a problémát, de ne ragaszkodjunk végletekig saját ötletünkhöz, legyünk simulékonyak. Tegyük magunkévá a “hatékonyaknak kell lennünk, nem igazunk kell legyen” elvet. Persze lehet, hogy dühösek és kritikusak leszünk vele szemben, de értsük meg, nem tudjuk őt megváltoztatni. Ezért vigyázzunk, hogy ne szálljunk direktben szembe vele, mert azzal biztosan gyengítenénk magunkat. Ne vitatkozzunk, ne kérdőjelezzük meg őt. Inkább azzal próbáljuk terelgetni, hogy elismerést adunk neki azért, amit valóban jól csinál. Hagyjuk őt felelősséget vállalni megoldásaiért, várhatóan minket csak akkor vádol inkompetenciával, ha nem az ő utasítása szerint tettük a dolgunkat. Bízzunk a sikerében és hogy ezzel bennünket is sikeressé tesz. Ha nem megy, jobb, ha elkezdünk másik munkahelyet keresgélni…Ha főnökünk kreatív, de rossz kivitelező, a megvalósításban már nem erős, dicsérjük meg az ötleteiért, hiszen ebben valóban jó! És keressük meg a helyünket mellette, mint jó kivitelezők. Nagy szüksége van ránk, mert belül nyilván ő is ismeri a gyengeségeit, tudja, hogy nem jó a részletekben és a dolgok végig vitelében. Ne bíráljuk a háta mögött, mert az úgyis visszajut hozzá. Valószínűleg meg fogja hálálni ha kiegészítjük a képességeiben, így lesz kerek a csapat. Főnökünk sikere a mi sikerünk is!Sikeres karrierépítést kívánok!Tomori Nóra, karrier-coachLikeolj...

tovább

Hogy érjem el, hogy kedveljen a főnököm?

»Írta - - 2016. Júl 18 in Blog, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Hogy érjem el, hogy kedveljen a főnököm?

Az állásinterjún legyünk nagyon érdeklődőek, nyitottak, lelkesek. Inkább 10 perccel előbb érkezzünk, mint 1 perccel később. Inkább enyhén túlöltözzünk, mint alul. Ne szidjuk korábbi főnökünket, mert leendő vezetőnk azt feltételezi, hogy róla is úgy beszélünk majd, ahogy az elődjéről. Legyünk felkészültek a cégből és ne csörrenjen meg a mobilunk. Nézzünk minél többet leendő vezetőnk szemébe, az bizalmat szül. Mosolyogjunk, tekintsünk rá úgy, mint a legszimpatikusabb emberre, akit valaha láttunk (segít, ha igyekszünk ezt is gondolni).Ha már fölvettek, próbáljunk csöndben figyelni, minden információt beszívni, a sorok közöttieket különösen. Ne akarjuk túl gyorsan felhívni magunkra a figyelmet, nem tudhatjuk a dolgok hátterét, nem tudjuk, merre vannak a “darázsfészkek”, amikre nem szeretnénk rálépni. Ne halljuk meg a szkeptikusok elégedetlenkedését és ne adjunk tovább pletykát sem. Ha panaszkodnak körülöttünk, menjünk odébb, mielőtt magukkal ragadnának. Pozitív emberek társaságát keressük. Vegyünk részt a csapatmunkában, segítsünk másoknak, ahol tudunk. Főnökünk értékelni fogja, hogy többféle feladatra is használhatónak bizonyulunk. Figyeljük meg főnökünk munka-, vezetői és személyes stílusát, és alkalmazkodjunk. Azt is figyeljük meg, kik munkáját értékeli és miért. Tanuljunk belőle. Tartsunk rendet magunk körül, jó benyomást kelt a rendezettség. A rendezett emberek véleményére is jobban adnak. Adjunk öltözködésünkre, az igényes megjelenés a szakértelem üzenetét hordozza.A megbeszéléseken legyünk pozitívak, alapvetően értsünk egyet főnökünkkel. Ne szálljunk vele vitába, segítsünk megőrizni személyes büszkeségét. Ha eltérő a véleményünk, azt óvatosan adagoljuk és ha lehet, négyszemközt. Ha erre nincs mód, akkor is azt hangsúlyozzuk előbb, amiben egyetértés van. Mindig igyekezzünk nyugodtak maradni és kerüljünk minden megnyilvánulást, amit személyes támadásnak érezhet. Ha véleményünket kéri, legyen valami a tarsolyunkban, olyasmi, ami nem áll szöges ellentétben az elképzeléseivel. Főnökünkre tekintsünk úgy, mint egy “nehéz ügyfélre”. Könnyítsük meg helyzetét, támogassuk eredményességét.Amikor stresszhelyzet alakul ki, jusson eszünkbe, hogy “kommunikálni nem lehet eleget”. Ha hibáztunk, legyünk bátrak, vállaljuk fel! Megéri, mert utána tiszta lappal, másokkal együttműködve igyekezhetünk kijuttatni magunkat/a csapatot a nehéz helyzetből. Nyugtassuk meg magunkat, “csak az nem hibázik, aki nem dolgozik”. El kell kerülnünk a konfliktus/káosz további elmélyítését, helyette a megoldáskeresés legyen a közös téma. Igyekezzünk a problémamegoldás résztvevőjeként tekinteni magunkra, nem pedig áldozatként.Sikeres karrierépítést kívánok!Tomori Nóra, karrier-tanácsadóLikeolj...

tovább

Hogyan ne engedjük kihasználni magunkat a munkahelyen, ha szinglik vagyunk?

»Írta - - 2016. jún 01 in Blog, Érzelmi intelligencia, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Hogyan ne engedjük kihasználni magunkat a munkahelyen, ha szinglik vagyunk?

A szingliket ha lehet, még jobban terhelik, mint a többieket. Az emberek úgy érzik, rengetegen állnak sorba a helyükre és bármikor behelyettesíthetők másokkal, ha nem elég “lelkesek”.Sok cég kifejezetten azért keresi a fiatal, család nélküli munkaerőt, mert ők bármikor - este, éjszaka, hétvégén - is hadrendbe állíthatók.A szinglik szinte kivétel nélkül úgy érzik, őket jobban leterhelik, kihasználják, mint a családosokat, és sokszor késő este és hétvégén is dolgozniuk kell.Gyakran kialakul az a benyomásom, hogy nem minden esetben a főnök, a munkaadó az, aki kifejezetten “diszkriminálja” a szinglit, hanem a “nem szingli” erősebb magánéleti prés alatt van és nagyobb elkeseredéssel, elszántsággal, ezért több bátorsággal teszi le a munkát és megy haza időben, vagy utasít vissza feladatokat, mert szorítják az otthoni elvégeznivaló feladatok, a vállalt felelősségek. Hiszen egy anyukának a végső választás a gyerek jólléte, a család összetartása, és úgy gondolkodik, hogy “még ha kirúgnak, akkor is most muszáj mennem.” És olyankor általában kiderül, hogy nem rúgják ki, hanem tudomásul veszik, hogy a munkán kívül is van élet. A szinglik ezzel szemben kevésbé vannak kitéve ilyen magánéleti présnek, ezért valahogy sokszor kevésbé tudnak ellenállni a túlmunkára irányuló kérésnek, a másnap reggeli határidőknek, hiszen nem annyira égető a hazarohanás kényszere. Szingliként hajlamosak vagyunk másképp gondolkodni: “úgysem akartam semmi különöset tenni ma este, hát maradhatok még…”Először is azt tanácsolom, legyünk őszinték magunkhoz! Ha azért vállalunk többet, mert ezáltal több esélyünk lehet az előrejutásra, a vezetői pozíciók megszerzésére, akkor a saját jövőnkbe való befektetésként könyvelhetjük el a sok esti, hétvégi munkát, a sok túlórát, a pluszterheket. Ha viszont arról van szó, hogy nehezen tudunk nem-et mondani, akkor rajtunk áll, hogy felvértezzük magunkat a határok meghúzására. Bátran döntsük el, hogy nekük is fontos a magánidőnk, a magánéletünk.Ennek egy lehetséges módja, ha telepakoljuk a magánidőnket olyan tennivalókkal, ahova nincs mese, “menni kell”. Például iratkozzunk be nyelvtanfolyamra, vagy más iskolába, egyetemre, ahova időben indulni kell, vegyünk színházjegyet, hívjunk vendégeket, stb. Persze ezek csak “eszközök”. A valódi kulcs BELÜL VAN! A lényeg, hogy alakítsuk ki magunkban azt a belső kényszert/késztetést/kellő elszántságot, hogy valóban megbecsüljük magunkat és a magánidőnket, és legyünk elég bátrak ezt megvédeni.Hogyan tudjuk mindezt elfogadtatni a főnökkel, a környezettel? Ez a kérdés már a kommunikációhoz vezet, mindent lehet jól, elfogadásra okot adóan kommunikálni, ennek kulcsa az, hogy kerüljük azt a látszatot, mintha arrogánsak, ellenségesek lennénk, vagy nem érdeklődnénk a feladatok sikeres teljesítése iránt.A kulcs tehát önmagunkban, belső elszántságunkban és a kommunikációban keresendő szerintem. Nehéz csata, amit valóban könnyebben vívnak meg azok, akiknek tényleg bezár az óvoda, elindul az utolsó vonat, stb.A munkahelyen mindenkit addig terhelnek, amíg lehetséges, és sokszor a szingliket jobban lehetséges. Az én tanácsom ezért talán az lenne, hogy mivel teljesen jogos a magánélet szentségének igénye, szívjuk fel magukat bátorsággal és álljunk ki magunkért, senki más nem tudja helyettük megtenni.Hogy azért csapatjátékosok maradhassunk, fontos, hogy megerősítsük kommunikációs készségeinket. Kevesen gondolnak például arra, hogy fölfelé is lehet jól kommunikálni és tárgyalni a feladatokról, az irreális mennyiségű munkát sokszor meg lehet beszélni, a jó főnökök-beosztott viszony aranyat ér.Tanácsok túlterhelt szingliknek:- Vegyük tudomásul, hogy elsősorban magunkkal kell megvívni azt a csatát, ami a szabadidőnk tiszteletben tartásáról szól. Rajtunk múlik, hogy valóban elég fontosak-e nekünk saját érdekeink.- Higgyünk magunkban, higgyük el, hogy értékes munkaerő vagyunk.- Legyen nekünk is olyan kőbe vésett dolgunk este, hétvégén, ami nem tűr kihagyást és ezt kommunikáljuk is.- Kommunikáljuk a nekünk fontos dolgokat (pl. a szabadidőnk szentségét) úgy, hogy ne bántsuk, ne támadjuk meg a többieket.- Ha ez megvan, akkor tanuljunk meg ügyesen “nem”-et mondani. Itt jön a kifinomult visszautasítás hatalma. Mindent lehet elfogadhatóan mondani.Pl.- “Főnök ezzel kezdek holnap reggel.”- Vagy vállaljunk részfeladatot: ”Főnök, ezt a részt meg tudom csinálni most, a többit majd azután, hogy…”- Esetleg mutassuk ki, milyen jó ötletnek tartjuk amit kér, de…: “Szeretném, de sajnos…”- Ha nagyon nyugodtak tudunk maradni, az is mondhatjuk: “Tele vagyok most feladatokkal, de persze holnap/jövő héten, stb. meg tudom majd csinálni…”- De már az is elég, ha nem azonnal mondunk igen-t, mert később még kitalálhatunk valamit, a kimondott igent viszont már nehéz megváltoztatni.Lehet, hogy csodálkozni fogunk, mennyire elfogadják tőlünk prioritásainkat, ha ügyesen kezeljük a kommunikációs helyzeteket.Sikeres kommunikálást kívánok!Tomori Nóra, karriertanácsadLikeolj...

tovább

A halogatás okairól és leküzdéséről

»Írta - - 2016. máj 26 in Blog, Boldogság, Karrier | 0 Hozzászólás

A halogatás okairól és leküzdéséről

Kivel ne fordult volna még elő, hogy valamilyen feladatot nagyon meg akarunk csinálni és mégis valahogy valami mást teszünk helyette. Sokszor tanulás, vagy esetleg valamilyen tanulmány megírása helyett (vagy közben) azon kapjuk magunkat, hogy lakást takarítunk, kertet rendezünk… Pedig persze fontosabb lenne az eredeti tervünk, csak valahogy elkanyarodtunk. A kérdés így kezdődik: megcsináljunk-e egy adott munkát, vagy dolgozzunk helyette bármi máson, esetleg ne tegyünk semmit… A dilemmát tudat alatt az fogja eldönteni, hogy melyik tevékenységet tekintjük relatíve értékesebbnek az adott pillanatban. Hogy melyiktől várunk nagyobb hasznot, örömet. Hogy melyik milyen nehéz számunkra. Minden szellemi munka megerőltető, ez önmagában is megmagyarázza, miért vagyunk hajlamosak például fizikai tevékenységre “cserélni”. A megerőltetőbb feladatok nagyobb valószínűséggel kerülnek a halogatás útjára. A kérdés nem az, hogy megvan-e a képességünk az adott munka gyors elvégzéséhez, hanem, hogy megvan-e a motivációnk, a belső késztetésünk. Ha jó vagyok valamiben, akár könyvírásban, elemzésben, akár egy gourmet vacsora elkészítésében, de a motivációm, az elszántságom hiányzik hozzá, ha nem érzem elég fontosnak az adott dolgot, akkor nagy valószínűséggel elodázás áldozatává válik. Hogyan növelhetem tudatosan egy-egy feladat fontosságát a magam szemében az adott pillanatban? Jó módszer lehet a halogatás leküzdésére, hogy az adott feladatot kössük össze az önmagunkról alkotott képpel.     Mindannyian igyekszünk jó képet felállítani magunkról - a saját szemünkben. Igyekezzünk ezért az éppen előttünk álló nehéz feladatra úgy tekinteni, mint valami olyan nagyon fontos dologra, ami belső értékeink alapján a legsürgetőbb számunkra, aminek elvégzése önértékünk szempontjából mindennél fontosabb.   Találjunk rá okot, hogy azt lássuk a legértékesebb dolognak, amivel az adott pillanatban foglalkozunk kell. Bontsuk kisebb részekre és azonnal ugorjunk az első lépésre.Sikeres azonnali kezdést kívánok!Tomori Nóra, karriertanácsadóLikeolj...

tovább

Legyünk óvatosabbak az interjún!

»Írta - - 2016. ápr 15 in Blog, Karrier, Kommunikáció | 0 Hozzászólás

Legyünk óvatosabbak az interjún!

 Megkérdeztem toborzó kollégáim személyes véleményét is, mik azok a hibák az interjún, amik miatt elbizonytalanodnak a jelölttel kapcsolatban. Azt hinnénk, hogy persze tudjuk és sohase tennénk ilyeneket. És mégis rendszeresen térnek vissza a klasszikus hibák, a legkvalifikáltabb jelentkezők is újra meg újra elkövetik… Vigyázzunk, mi ne tegyük!- “Bevallja az interjún, hogy nem is igazán érdekli az adott feladat…”- “Elkésik…”- “Nem odavalóan öltözik…”- “Nem néz utána a cégnek…”- “Megcsörren vagy vibrál a mobilja… még rosszabb… elő is veszi, elnézést kér, belenéz…”- “Rosszul fog kezet… erőtlenül, bizonytalanul…”- “Nem tart szemkontaktust…”- “Rövid válaszokat ad, hallgat…”- “Nem látszik túl lelkesnek…”- “Kritizálja korábbi főnökét, munkahelyét, a munkafolyamatokat…”- “Láthatóan ferdíti a tapasztalatait…” Tudom, az állásinterjú komoly stresszhelyzet, és a legnagyobb körültekintés mellett is becsúszhatnak gikszerek. Próbáljuk nagyon átgondolni előre a lehetséges helyzetet, nem baj, ha előtte izgulunk, sőt az izgalom segítheti is a koncentrálást. Mosolyogjunk, legyünk barátságosak, határozottak, pozitívak, tekintsünk úgy az interjúztatóra, mintha ő lenne a legszimpatikusabb ember, akivel valaha találkoztunk. Beszéljünk világosan, érkezzünk pontosan. Mi sem egyszerűbb?... Sikeres álláskeresést kívánok! Tomori Nóra, karriertanácsadóLikeolj...

tovább