Azok vagyunk amit hiszünk magunkról: a fejlődésben való hit ereje

A fejlődésben való hit ereje hatalmas. Hogyan kövesse a kudarcot siker?

Irányított gondolkodás

Teljes kultúrák, iskolák, szervezetek, de a mi egyéni szempontunkból persze az a fontos, hogy az egyes emberek sikeressége megváltozhat, ha a gondolkodásunkat sikerül átírnunk. Ha sikerül elhinnünk, hogy igenis életünk utolsó napjáig fejlődhetünk és fejlődünk is!

Önkép és önmagunkban való hit

Mindannyiunknak van valamilyen képe arról, hogy mire vagyunk elég jók, mire nem. Milyen képességeink, készségeink vannak és persze milyen rengeteg hiányosságunk. Ezek a képzetek pedig mélységes mélyen belénk épültek. Ez azonban nem jelenti, hogy az önmagunkról alkotott ismereteink valóban fedik a valóságot.

Így aztán amikor valami nem sikerül, azonnal levonjuk a – gyakran téves – következtetést: nyilván hiányoznak a képességeim, a tehetségem, az intelligenciám, kár is többet próbálkoznom.

Tudnunk kell még, hogy a mélyen beégett alaphiedelmeink leginkább akkor törnek fel a mély tudatalattinkból amikor fáradtak, elkeseredettek, elesettek, sérülékenyek vagyunk, amikor megkritizálnak vagy akadályoznak bennünket, amikor a komfortzónánkon kívül kerülünk, amikor elbukunk, vagy amikor valaki más sikerét látjuk, olyanét akivel szemben akaratlanul összehasonlításokat teszünk és persze vele szemben kicsinek és kevésnek érezzük magunkat. Ezekben a helyzetekben az a közös, hogy ilyenkor a legkevésbé sem tudunk tudatosan hatni feltörő érzéseinkre. Túl sokszor, szinte minden nap szembejönnek velünk ezek a helyzetek. Tényleg nem tehetünk semmit az önsorsrontó gondolataink ellen? És a félelmeink ellen? Dehogynem. Itt egy lehetőség.

 

Gyakorlat:

1. Először is, figyeljük meg teljes tudatossággal a lehúzó, kritikus belső hangokat!
2. Figyeljük meg és tudatosítsuk, hogy pontosan milyen helyzetek váltják ki!
3. Adjunk nevet a hangnak. Nevezzük Karcsinak vagy Demónának vagy másnak.
4. Beszéljünk hozzá! Például mondhatjuk, “hát már megint itt vagy Karcsi/Demóna”!
5. Hát te vagy Karcsi aki azt mondod már megint, hogy ne lépjek ki a komorzónámból, mert úgyse… úgyis…?
6. Beszéljünk neki a terveinkről! Például mondjuk el neki, hogy “De igen, én most márpedig kilépek a komfortzónámból. Valóban jobb nálunk most az a másik ember, de nézzük meg, mit tanulhatunk tőle!” És ezzel a gondolkodással megtanulhatunk rendszeresen kilépni a komfortzónánkból és tanulni valami újat és ezzel mindig kicsit bátrabbakká és tehetségesebbekké válunk. És egyre inkább azzá az emberré válhatunk aki lenni szeretnénk.
7. Mondjuk el Karcsinak, Demónának, hogy márpedig vele ellentétben mi nem szégyelljük a hibáinkat és elszántak vagyunk.
8. Ugyanezt tehetjük a mindig visszatérő FÉLELMEKKEL. Nevén nevezhetjük és beszélhetünk hozzá, valahogy így: “Már megint itt vagy? Vedd tudomásul, hiába jöttél, én vagyok az erősebb!”

Ha minden nap összegyűjtjük a bátorságunkat és az elszántságunkat akkor jó eséllyel sikeresek leszünk hosszú távon!

Szeretettel,

Tomori Nóra, karrier tanácsadó, karrier coach, életvezetési tanácsadó

 

Forrás: Carol S. Dweck, szociálpszichológus, Stanford University: Growth Mindset, link: http://ebsp.s3.amazonaws.com/pdf/mindsett.pdf