Hogyan legyünk óvatosabbak az állásinterjún!
Megkérdeztem volt HR-es kollégáimat is hogy ne csak a magam nevében beszéljek, mik azok a hibák az interjún, amik miatt elbizonytalanodnak az interjúra érkező jelöltekkel kapcsolatban.
Azt hinnénk, hogy persze tudjuk és sohase tennénk ilyeneket. És mégis rendszeresen térnek vissza a klasszikus hibák, a legkvalifikáltabb jelentkezők is újra meg újra elkövetik… Vigyázzunk, mi ne tegyük!
- “Bevallja az interjún, hogy nem is igazán érdekli az adott feladat…” "Vagy ha nem szavakkal, hát a metakommunikáció útján azt a benyomást kelti, hogy csak kell valami pénzkereset meg legyen valami a CV-ben de a feladat valójában hidegen hagyja."
- “Elkésik…”
- “Nem odavalóan öltözik…”
- “Nem néz utána a cégnek…”
- “Megcsörren vagy vibrál a mobilja… még rosszabb… elő is veszi, elnézést kér, belenéz…”
- “Rosszul fog kezet… erőtlenül, bizonytalanul…”
- “Nem tart szemkontaktust…”
- “Rövid válaszokat ad, hallgat…” "Vagy csak beszél-beszél és nem lehet kihámozni a lényeget..."
- “Nem látszik túl lelkesnek…”
- “Kritizálja korábbi főnökét, munkahelyét, a munkafolyamatokat…”
- “Láthatóan ferdíti a tapasztalatait…”
- "Zavarba jön attól a kérdéstől, hogy eljött-e az utolsó cégétől, vagy ott van még..."
Tudom, az állásinterjú komoly stresszhelyzet, és a legnagyobb körültekintés mellett is becsúszhatnak gikszerek. Próbáljuk nagyon átgondolni előre a lehetséges helyzetet, nem baj, ha előtte izgulunk, sőt az izgalom segítheti is a koncentrálást. Mosolyogjunk, legyünk barátságosak, határozottak, pozitívak, tekintsünk úgy az interjúztatóra, mintha ő lenne a legszimpatikusabb ember, akivel valaha találkoztunk. Beszéljünk világosan, érkezzünk pontosan. Mi sem egyszerűbb?...
Sikeres álláskeresést, állásinterjút kívánok!
Tomori Nóra, karriertanácsadó, coach, életvezetési tanácsadó
