Empatikus kulcsmondatok a nárcisztikus főnök vagy társ kezelésére

Az empatikus és a nárcisztikus emberek különböző szűrőn át látják a valóságot.

Nem változtathatjuk meg a másik ember képét a világról. Nem változtathatjuk meg azt sem, hogy a nárcisztikus főnök vagy társ valószínűleg lekicsinyel bennünket és ezt tudtunkra is adja.

(Egyedül azon dolgozhatunk – és azon tényleg dolgozhatunk – hogy a magunk által magunkról alkotott képet a saját fejünkben megváltoztassuk, hogy mi magunk valóban elég jónak lássuk magunkat.) Az a kép amit a másik ember alkot rólunk az övé, fölösleges győzködnünk, védekeznünk, az ellenkezőjét bizonygatnunk.

Tehetünk egy hatalmas felfedezést: megérthetjük, hogy nem kell azonosulnunk a másik ember TÉVES rólunk alkotott képével. Jóllehet viszonyulhatunk elnézően a tévedéséhez.

A nárcisztikus ember fejében kialakuló képpel az a baj, hogy az mindig negatív, lenéző, leértékelő magas lóról szemlélő, ha a másik ember megítéléséről van szó. Ezt lehetetlen megváltoztatnunk. Sem győzködéssel, sem bizonyítással nem fogjuk elérni, hogy jobb véleményt alkosson rólunk. Sőt minél inkább érzi, hogy számára szeretnénk bizonyítani értékességünket, annál inkább tudja, hogy pont ezáltal nyer hatalmat felettünk és pont ebből táplálja az egóját. Minket pedig azáltal tart függésben, hogy felméri, általa szeretnénk elismerést, pozitív visszajelzést kapni, amit sose ad meg.

Ha megértettük a dinamikát és változtatni szeretnénk, vannak eszközök számunkra. Tudtára adhatjuk a nárcisztikusnak, hogy a leértékelő véleményét nem vesszük magunkra, hanem kisétálunk az utcájából. Eszköztelenül hagyjuk.

Felkészülhetünk olyan előre kigondolt kijelentésekkel, amik jó eséllyel kizökkentik a magas lovon ülő egyensúlyából.

Ha sikerül kizökkentenünk, akkor elveszíti irányunkban a képességét, hogy leértékeléssel érje el, hogy rosszul érezzük magunkat a bőrünkben. Képzeljük el, amikor nárcisztikus főnökünk vagy társunk valamilyen leminősítő kijelentést tesz rólunk és mondjuk ezt válaszoljuk:

“Sajnálom, hogy így érzed.”

Azt várta volna, védekezni fogunk, de nem. Nem próbálunk magyarázkodni, csak ezzel a pár szóval kifejezzük, hogy azt gondol amit akar. Nem veszünk részt a leminősítő dinamikában.

“El tudom fogadni a téves véleményedet.”

Arra próbált rávenni bennünket, hogy fogadjuk el az ő valóságát a sajátunk helyett, mi viszont kiszálltunk a játszmából és tudattuk, nincs hatalma fölöttünk. Ő bárhogy érezhet, szabadon eldöntheti, mi a véleménye. Mi pedig nem hagyjuk magunkat az ő minősítése alapján manipulálni.

“Nincs jogom eldönteni, hogy milyennek látsz engem /hogy mit gondolsz a helyzetről.”

Azaz, világossá teszem hogy nem megyek bele harcba. Nem hagyom magam vagy a nézőpontomat leértékelni. De persze ő azt érez amit jónak lát.

“Úgy érzem el kell fogadnom, hogy így érzel. Jogod van a saját valóságképedhez.”

Elfogadással nyugtáztuk a véleményét, de tudtára adjuk, hogy nincs hatalma fölöttünk.

Érdemes hozzátenni valami ilyesmit is:

“ A te dühöd nem az én felelősségem.”

A nárcisztikus ember nagyon gyakran olyan empatikus, társfüggő embereket vonz magához, aki kívülről várja az elismerést. A nárcisztikus ember a munka-, baráti vagy párkapcsolat elején tudatosan meg is adja az empatikus másik személy iránti elismerést azért, hogy magához vonzza őt. Amikor pedig már kialakult az érzelmi kötelék és ezáltal az empatikus másik ember érzelmi függőségbe került irányában, akkor végre szabadon kiélheti a hatalom és legyőzni akarás vágyát fölötte, hiszen ebből táplálkozik, ebből nyeri saját értékességtudatát.

A társfüggő aki áhítozik az elismerésre és csak a kívülről kapott pozitív visszajelzések alapján képes értékesnek érezni magát, kiváló alanyul szolgál a manipulációra. Kesztyűben tartott kézként küzd egy jó szóért. A narcisztikus-empatikus/társfüggő dinamikában mindkét fél ugyanarra az egy emberre koncentrál: a nárcisztikusra. Mindkét ember én-központja a nárcisztikusban van. A nárcisztikus fél abból meríti erejét és értékesség tudatát, hogy az empatikust leértékeli, fölébe helyezi magát. A nárcisztikus is és a társfüggő is a nárcisztikus miatt aggódik, a nárcisztikus javát igyekszik elősegíteni, rá fókuszál.

Az empatikusok és társfüggők folyton attól tartanak, nehogy a nárcisztikus haragra gerjedjen, vagy eltávolodjon. Ezt ő persze tudja, pont ezért folyamodik időről időre ahhoz az eszközhöz, hogy haragra gerjed. Vagy pont ezért időnként eltávolodik, mert tudja, hogy a másiknak nagy szüksége van a közeli kapcsolat érzékeléséhez és szenved, ha nem kapja meg.

Ha tehát tudatjuk vele, hogy a haragjával vagy az eltávolodásával nem gyakorolhat hatalmat fölöttünk, akkor kivettük a kezéből ezt a nárcisztikus eszközt.

Szeretettel,

Tomori Nóra karrier coach, karrier tanácsadó, életvezetési tanácsadó