Erőszakmentes kommunikáció Marshall Rosenberg nyomán

Az erőszakmentes kommunikáció atyja Marshall Rosenberg 1995-ben hunyt el. Az egész világon megismerték nevét és munkásságát, mert azt tanította, hogy a saját és a másik ember érzéseinek felismerése és tiszteletben tartása mentén sokkal tisztábban, sikeresebben és eredményesebben kommunikálhatunk embertársainkkal és érhetjük el a céljainkat.

Az elmélet szerint az emberek közötti konfliktusok oka alapvetően az, hogy kölcsönösen félrekommunikálnak a szükségleteiket illetően.

Nézzünk egy példát, hogyan fejleszthetjük képességeinket Rosenberg nyomán. Valamiért azt hinnénk, hogy ha félelmet, szégyent, bűntudatot stb. keltünk a másikban, azaz vádaskodunk, szidalmazunk, kritizálunk, azzal elérhetjük a célunkat. Pedig ez pont fordítva van. A vádaskodó, kritizáló megnyilvánulások pont az ellenkezőjét érik el, együttműködés helyett a „kard ki kard” állapotát idézik elő. A támadás támadást szül, a kritika kritikát szül. Sokkal többre jutunk, ha megértjük, hogy alapvetően minden emberi lénynek ugyanazok a szükségletei. Minden ember számára fontos, hogy megértsék, hogy elfogadják, befogadják, szeressék. És az emberek alapvetően szeretnek „adni”.  Mert ha „adunk”, azaz jót teszünk valakivel, az oxitocint, boldogsághormont szabadít fel. Az adakozásért cserében kapott hála pedig erősíti az összetartozás érzést, erősíti a közösséget.

Ha ezeket összeadjuk, megérthetjük, hogy céljaink elérése, a másik ember megértő hozzáállásának és együttműködésének serkentésével érhető el, és vádaskodás, szidalmazás helyett inkább magunkról beszéljünk, a saját érzéseinkről. Ha meg tudjuk fogalmazni és ki merjük mondani érzéseinket, hiányainkat, szükségleteinket, az a másik emberben együttműködési, kapcsolódási vágyat, közösség-érzetet ébreszt. Persze ehhez az is kell, hogy képesek legyünk egyáltalán tisztán érzékelni a valós érzéseinket. Ez egyáltalán nem könnyű és már önmagában gyakorlást igényel. Ha érzéseink feltárását megtettük, azzal esélyt adtunk a másiknak arra, hogy megértsen bennünket és akarjon segíteni nekünk. Ha idáig eljutottunk, akkor megfogalmazhatjuk kérésünket a másik felé.  Ez az egész talán egyszerűen hangzik így leírva, de rengeteg önuralmat, türelmet és gyakorlást igényel, ez biztos. De érdemes elindulni az úton.

Az erőszakmentes kommunikáció lépései tehát:

1. Figyeljem meg a helyzetet, amiben vagyok. Fogalmazzak meg tényeket.
2. Állapítsam meg, hogy érzem magam, fogalmazzam meg érzéseimet. Mondjam is ki hangosan az érzéseimet a másik felé. Csak magamról, a saját érzéseimről beszéljek.
3. Milyen kielégítetlen szükségleteim, igényeim vannak? Fogalmazzam meg és mondjam ki hangosan a szükségleteimet.
4. Fogalmazzak meg egy kérést a másikhoz.
5. Milyen érzései lehetnek a másiknak?
6. Milyen kielégítetlen szükségletei ehetnek?
7. Vajon az ő kérése mi lenne?

Sikeres kommunikációt kívánok!

Tomori Nóra, karrier tanácsadó, életvezetési tanácsadó, coach