Merj hinni a sikerben!
Sokan ismerik azt a már-már tanmesének számító történetet, ahogyan az elefántkölyköket arra szoktatják, hogy ne kóboroljanak el éjszaka. Kikötik őket egy vékony kötéllel egy keskeny kis fához és mivel picik és gyengék még, nem tudják magukat kiszabadítani. Megtanulják, hogy nem megy, egy idő után nem is próbálják. Mire megnőnek és hatalmas erejük kiteljesedik, még mindig ugyanazzal a vékony kötéllel ugyanahhoz a vékony fához kötik ki őket. Mivel viszont azt tanulták kiskorukban, hogy úgysem tudnának kiszabadulni, nem kísérleteznek többet. Pedig könnyen kiránthatnák akár az egész fát is gyökerével együtt, de eszükbe sem jut ilyet tenni, úgy emlékeznek, hogy ez nekik úgysem menne.
Merj hinni a sikerben!
Mi emberek ugyanilyen hiedelmek sokaságát kondicionáltuk magunkba életünk során. Korábbi tapasztalataink beégése révén tévhitek, korlátok és börtönfalak sokaságát emeltük magunk köré.
Sokan egy életet leélnek anélkül, hogy megpróbáljanak az elméjük emelte korlátokból kiszabadulni. Mi történne, ha eldöntenénk, mi megtesszük? Hogyan foghatunk hozzá?
– Először is merjük elhinni, hogy vannak olyan dolgok, amikben jók, tehetségesek vagyunk. Fedezzük fel és fejlesszük ezeket az adottságainkat.
– Sose hasonlítsuk magunkat másokhoz. Csak magunkhoz mérjük a fejlődésünket. Higgyünk magunkban és biztosak lehetünk benne, hogy majd egyszer mások is hinni fognak bennünk.
– Minden nap tegyük meg, amit lehet – magunkért. Dolgozzunk, tanuljunk, éljünk, tapasztaljunk, hogy fejlődhessünk. Legyünk tudatosak, ünnepeljük meg a fejlődésünket, kudarcainkat is éljük meg és tekintsük őket “tapasztalásoknak”. Olyan célokat válasszunk, amiket meg is tudunk valósítani, és amikkel mindig kissé tágíthatjuk a komfortzónánkat.
– Ne engedjük meg magunknak az “áldozat vagyok” érzést. Engedélyezhetünk magunknak időnként egy kis önsajnálatot, mert fontos, hogy megéljük az érzéseinket, de aztán menjünk tovább.
– Merjünk kérni. A Jó Istentől, az Univerzumtól, a Sorstól, a Szerencsétől, az embertársainktól. És bátran próbálkozzunk újra és újra a dolgokkal, amik fontosak nekünk, mielőtt bármit is feladnánk. Akár ezerszer. Ne érdekeljen, mások mit szólnak hozzá, vagy mit gondolnak rólunk. Van, akinek az is segít, ha nem osztja meg egy-egy nagyobb tervét másokkal, mert azzal szétzilálná az elszántságát. Próbáljuk ki, hogy mi is magunkban tartsuk tervünket.
– Keressünk magunknak támogatókat. Semmi sem valósítható meg egyedül. Biztos lesz olyan időszak, hogy segítségre szorulunk. Olyan emberekkel vegyük körbe magunkat, akik becsülnek és értékelnek bennünket, akik tükrében értékesnek érezhetjük magunkat.
– Beszélgessünk, olvassunk, lássunk, igyekezzünk mások tapasztalatait is beépíteni az életünkbe. És gondoljunk arra, minden helyzetnek lesz megoldása.
Sikeres “nekem úgyis sikerül” gondolkodást kívánok!
Tomori Nóra
