Hogyan változtassak magamon?

Alapvetően a tanult mintáink szerint élünk. Valamikor korábban kialakítottuk azokat a prekoncepciókat, amik minden véleményalkotásunk és döntésünk alapját szolgálják. Ez soha nem fog megváltozni anélkül, hogy eldöntenénk: tudatosan megfigyeljük magunkat és ezeket a mintáinkat, mérlegre tesszük őket, hogy vajon valóban jó iránytűvel szolgálnak-e, és ha nem, akkor tudatosan változtatunk magunkon.

A keleti Zen buddhizmus, és a nyugati kognitív pszichoterápiai irányzatok mind-mind ugyanarra igyekeznek tanítani bennünket: vegyük észre, milyen szűrőkön keresztül értelmezzük az élet jelenségeit, történéseit, milyen szűrőkön keresztül engedjük a véleményünket formálódni, mi alapján döntünk és cselekszünk. Vegyük észre, ha a rögzült szűrőink már nem létjogosultak és változtassuk meg őket.

Gyakorlat:

„Marsról jöttem.”

1. Válassz ki egy tárgyat, bármit a környezetedben. Nézd meg hosszan. Próbáld anélkül szemlélni, hogy „megcimkéznéd”. Anélkül, hogy véleményt alkotnál róla, vagy olyan jellemzést adnál, amiben bármilyen értékesség-ítélet, hasznosság-ítélet, minőségre, szépségre vonatkozó ítélet áll. Mert pont ezek a minőségre, hasznosságra, értékességre, szépségre vonatkozó minősítések foglalják magukban a „szűrőinket” amiken keresztül a világot látjuk. Úgy nézegessük, mintha a Marsról jöttünk volna, és semmi tapasztalatunk nem lenne a földi létről. Csak a puszta kíváncsiság legyen az iránytű. Tegyük ezt minél gyakrabban.
2. Ha tárgyakkal már jól megy, tegyük ezt emberek és események kapcsán is.
3. Tegyük ezt a saját szavaink, tetteink, gondolataink kapcsán is.

A Zen buddhizmus a puszta szemlélődést Shoshin-nak, azaz „kezdők gondolkodásának” nevezi. Előítéletek, kategóriák, ítéletalkotás nélkül befogadni a dolgokat. Puszta kíváncsisággal tekinteni rájuk. A nyugati Gestalt pszichoterápia átkeretezésnek, nézőpontváltásnak nevezi, amikor a lehető legtöbb, különböző nézőpontból tekintünk ugyanarra a dologra.

Engedjük magunkat változni

Félreértések tisztázása:

Nem arról van szó, hogy le kéne mondani a gondolkozásról, vagy az intelligenciánk használatáról. Hanem arról, hogy megtanuljuk megfigyelni a saját gondolatainkat, tetteinket külső megfigyelőként. Nagyon hasznos technika, ami az agyunk „újrahuzalozásában” segít és bizonyítottan használ a depresszió gyógyításában éppúgy, mint a bátor és független életvitel felépítésében.

Mit érhetünk el ezáltal?

• Automatikus reakciók, választások, döntések helyett tudatos döntések,
• Berögzült gondolkodási sémák helyett a valós helyzethez igazodó döntés képessége,
• Az élet szépségeit adottnak elfogadás helyett az élet szépségeinek értékelése,
• Előítéletek helyett nyitott, befogadó élet, ami teret enged a változásoknak és a fejlődésnek,
• Érzelmek általi irányítottság helyett hátralépés és az érzések megfigyelése,
• Önmagunk bekorlátozása helyett kíváncsiság és előrelépés választása.

Szeretettel,

Tomori Nóra, életvezetési tanácsadó, karrier tanácsadó, coach