Imposztor szindróma és kezelése

Az imposztor szindróma Paulin Clance és Suzanne Imes pszichológusok által 1978-ban leírt jelenség. Sokan magukra ismerhetnek a következő leírásban, róluk van szó. “Mások sokkal jobban megfelelnek az állásra, mint én. Engem csak félreértések alapján vehettek fel. Nem fog menni, ki fognak nevetni, el fognak küldeni. Ha behív a főnököm, az alkalmatlanságommal fog szembesíteni. Csak szánalomból vagy kedvességből dicsérhetnek meg, biztosan nem meggyőződésből. Mindenki az én hibáimra fog emlékezni. Tehetségtelen és buta vagyok, hamarosan csúnyán le fogok bukni.”

Az imposztor szindróma gyerekkori bevésődésből ered

Ugyanezt a jelenséget a sématerápia “alkalmatlanság sémának” nevezi, a lényeg ugyanaz.  Sok embert olyan szülők neveltek, akik saját önmegvalósításuknak tekintették a gyerek teljesítményét és ezért elsősorban akkor mutattak gyermekük irányában elfogadást és szeretetet, ha a kicsi az elvárt, legjobb teljesítményt produkálta. Mivel ezt lehetetlen folyamatosan teljesíteni, ezek a gyerekek azt tanulták meg, hogy ők nem elég tehetségesek, nem elég ügyesek, és örökre kielégíthetetlen elfogadás-éhség alakul ki bennük. Később felnőttként is folyamatosan inkompetensnek érzik magukat, önbizalomhiánnyal küzdenek és túlzott mértékben függővé válnak a teljesítménnyel kapcsolatos visszajelzésektől. Sajnos ha megkapják az elismerést, akkor is csak nagyon rövid ideig lesznek elégedettek – ha egyáltalán – és gyorsan visszaesnek az önmarcangolásba. Nem hisznek magukban, a sikert szerencsének élik meg és folyamatosan félnek attól, hogy lelepleződik, valójában milyen tehetségtelenek is ők.

Imposztor szindrómában szenvedek, mit tehetek?

Gyakorlatok:

1. Írjam fel a sikereimet, minden apróságot is beleértve. Frissítsem a listát akár naponta.

2. Tudatosítsam magamban, hogy egy esetleges kudarcom csak számomra jelentős és hosszú időre emlékezetes dolog. Senki más nem fog emlékezni rá, mert a többiek túlzottan el vannak foglalva saját kudarcaik miatt érzett szégyenükkel.

3. Gondoljak arra, hogy sohasem a tényekkel van a baj, hanem az önmarcangoló gondolatainkkal. A napi történésekhez keressek olyan gondolati logikát ami világossá teszi, hogy nincs is miért szégyenkeznem, nincs miért haragudjak magamra.

4. Ha mégis szégyenérzés, gyötör, beszélgessek erről olyanokkal, akik meghallgatnak. Már a dolgok kimondása is segít megszabadulni a rossz érzéstől, és valószínűleg azt fogom tapasztalni, hogy ahelyett, hogy kinevetnének, elfogadással fognak felém fordulni.

5. Vegyem számba a gyengeségeimet is, legyek magammal őszinte és találjam ki, hogyan egészíthetem ki képességeimet kölcsönösségen és egymást kiegészítő készségeken alapuló jó emberi/munkatársi kapcsolatok felépítésével.

6. Engedjek az önmagammal szembeni elvárásaimból: a kevesebb több.

7. Tudatosan kerüljem önmagam másokhoz való hasonlítgatását. Csak magamhoz mérjem magam.

Sikeres önbizalom építést és sikeres karriert kívánok!

Tomori Nóra, karrier tanácsadó, életvezetési tanácsadó, coach