Kommunikáció fejlesztése – szeretnék beszélgetni, de hogyan?…
Sokszor érezzük úgy például összejöveteleken, társaságban ahol kevés embert ismerünk, hogy szeretnénk bekapcsolódni a beszélgetésbe, jó lenne ismeretségeket kötni, részévé válni az eseménynek, vagy egyszerűen csak meg szeretnénk ismerkedni valakivel aki szimpatikus nekünk, de nem tudjuk, hogyan fogjunk hozzá. El akarjuk kerülni a feszült, ügyetlen helyzeteket, nem szeretnénk “bénának” érezni magunkat.
Kapcsolatteremtés
Van akivel könnyebb, van akivel nehezebb kapcsolatot teremteni, de alapvetően minden ember nyitott mások irányába. Mindig könnyebb a kapcsolatteremtés azokkal, akik valamilyen módon a “sorsközösségünkhöz” tartoznak.
Kik ők? Akik valamilyen szempontból hasonló helyzetben vannak, mint mi:
a “kismamák”, a “sportklub látogatói”, a “sörivók”, a “multicégesek”, a “nőtársak”, “férfitársak”, a kortársak/hasonló korúak, a nézőközönség tagjai, a “nyaralók”, a „gyerekes szülők”, a „kutyások”, stb.
Társasági magabiztosságunk fejleszthető és természetesen is fejlődik életkorunkkal, munkatapasztalatainkkal. Önbizalmunkra viszont rásegíthetünk azzal, ha felkészülünk a társasági helyzetekre és gyakorlunk.
Beszélgetést kezdeményezni – néhány tanács, ötlet:
– Összejövetelen mindig olyan témával forduljunk egy ismeretlen felé, ami szoros összefüggésben van az adott összejövetel céljával , vagy az adott helyzettel.
– Nyugodjunk meg, vegyünk pár nagy levegőt, próbáljunk mosolyogni, de ezt semmiképp se vigyük túlzásba.
– Tervezzünk meg néhány kifejtendő kérdést, amit szépen sorban feltehetünk majd. Az eldöntendő kérdéseket messziről kerüljük el.
Pár kérdés-ötlet:
– Honnan ismered az itt lévő embereket?
– Milyen régóta tartozol ide/vagy itt/veszel részt?
– Miért jöttél ide? Mi hozott ide?
– Hogy tetszik a rendezvény? … a helyszín? … az előadás? … a csapat?… a város?… a folyó?… az épület?…
Ha olyan választ kapunk amihez kapcsolódni tudunk, könnyű dolgunk van. Na de ha nem?
A kommunikáció életben tartása
A beszélgetések általában azért szoktak elhalni, mert a) az egyik félnek nem jut eszébe semmi, amit mondhatna b) valamelyik fél nem találja elég érdekesnek a témát.
Ha olyan választ kapunk, amihez nem tudunk kapcsolódni, legyenek készenlétben következő, további kérdéseink, például:
– Milyen napod volt eddig? Hogy telt eddig a nap? Hogy telt eddig a nyaralás? Milyen itt dolgozni?
– Szép ez a hely itt, szinte mediterrán. Neked melyik a kedvenc országod?
Jegyezzük meg, hogy minden ember elsősorban magával szeret foglalkozni és elsősorban az őt érdeklő témákról szeret beszélgetni. Hacsak nincs valamilyen intenzív személyes érdeklődése az irányunkban, akkor elunja magát, ha rólunk kell beszélgetnie. Ezért muszáj, hogy valamilyen közös érdeklődési területet felfedezzünk, még jobb ha valamilyen hasonlóságot találunk. A hasonlóság felfedezése mindig közelebb hozza az embereket.
Keressünk hasonlóságot
– Nahát nálatok is van szelektív szemétgyűjtés… milyenek a tapasztalataid?
– Ezek szerint az önkormányzat nálatok is sokat költ a terek szépítésére. Milyennek találod a változásaikat? Milyen érzés megérkezve meglátni a virágokat?
Figyelem fenntartása – a nonverbális eszközök
– Teljes mértékben figyeljünk és mutassuk ki. Nézzünk minél többet a beszélgetőtárs szemébe, főleg, ha ő beszél.
Ha szünetet tart, összegezzük, ismételjük az általa elmondottakat:
– Szóval nem tudod még, hogy hova elutazz Ázsián belül. Több ötleten gondolkodsz…
Tükrözzük a partner viselkedését:
– Vegyünk fel hasonló testhelyzetet
– Beszéljünk hasonló tempóban és energiával
– gesztikuláljunk hasonlóan
Sikeres kommunikációfejlesztést kívánok!
Tomori Nóra, életvezetési tanácsadó, karrier tanácsadó, coach
