Dicsérj, ne bírálj!
Dicsérj, ne bírálj! Lépten nyomon kritizálunk, minősítünk. Másokat is, magunkat is. Már tinédzserként rájöttünk, hogy sok (látszólagos) előnye van mások leszólásának. Szúrós véleményalkotásaink nyomán saját kiválóságunkat bizonyíthatjuk magunknak és a külvilágnak. Pontosabban ezt hisszük.
Dicsérj, hogy jobban érezd magad!
Mások kritizálása elmagányosít és „lehúz”
Ha jobban belegondolsz, a kritizálás, a megítélés egyben azt is jelenti hogy falakat vonsz magad köré. Csattanós megjegyzéseinkkel egyben elhatároljuk magunkat a másik embertől. Aki mindenkit megkritizál, abból várhatóan keserű és magának való ember válik. A kritizálás valójában lehúzza az embert.
Alacsony önértékelés, rossz emlékek, irigység
Mert hiszen a kritizálónak azért van szüksége mások lekicsinylésére, mert saját önbizalomhiányát próbálja kompenzálni. Alacsony önértékelését azáltal szeretné feljebb tornászni, hogy másokra vetíti azt a belső érzését, hogy kicsinek és kevésnek érzi magát.
Csakhogy hiába, mert ez az út csapda. Az ítéletalkotás rengeteg energiát felemészt, rossz érzést kelt az ítélkezőben, és nem segít az önértékelés javításában. Ennek oka, hogy csak olyan dolgot tudunk észrevenni a másik viselkedésében ami valahogy magunkban zavar. A másik hibája talán pont azért zavar minket annyira mert bennünk is megvan az adott tulajdonság. De az is lehet, hogy szeretnénk mi is rendelkezni azzal a tulajdonsággal és szenvedünk a hiányától, valahol mélyen vágyunk rá, hogy mi is olyanok lehessünk mint az akit bírálunk.
Dédelgesd magad!
Figyeld meg az érzéseid, amikor megkritizálsz valakit. Ha valóban belülre figyelsz ilyenkor, várhatóan arra jutsz, hogy egy rövid pillanatra jobban érzed magad. Végigfut rajtunk az „én jobb vagyok” érzés. Aztán ez lecseng és úrrá lesz rajtunk egy nehézszívű nyomottság.
Ez azért van, mert bármi miatt is bíráljuk a másikat, biztosak lehetünk abban, hogy éles megjegyzésünket valami olyasmi váltja ki, ami valamilyen rossz emléket idéz fel bennünk, amire nem jó visszaemlékeznünk és ami rólunk szól.
Mindenképp arra vezethető vissza mások megítélése, hogy saját magamban valamit nem szeretek. Valamiért haragszom magamra. Az önmagam ellen irányuló harag által felemésztett rengeteg energiát valami másra is fordíthatnám. Olyasmire, ami előre visz és boldogabbá tehet bennünket.
Ha önkritikus hangulatba kerülsz, mindig próbáld arra terelni inkább a gondolataidat, hogy egy csomó jó tulajdonságod van. Idézd fel őket!
„Emeld fel” a másikat, hogy „felemelhesd” magad!
Próbáld ki hogy „fordítva ülj” a lóra, fordítsd meg a gondolatmenetet:
Ha kritikus és önkritikus gondolataimtól sikerül megszabadulnom, várhatón jobban érezhetem magam.- Egyúttal elmúlik a kényszerem is, hogy mások leminősítésével próbáljam kiválóbbnak érezni magam.
- Ha nem bírálom a külvilág tagjait, akkor kevésbé fogok elhatárolódni másoktól és nem fogok elmagányosodni.
- És ezáltal még jobban érezhetem magam a bőrömben, felszabadultabb lehetek és energiáimat céljaim megvalósítására fordíthatom.
Amennyiben szeretnél karrier tanácsadás, vagy életvezetési tanácsadás terén személyes konzultációt, ha személyre szabott tanácsot szeretnél, itt létesíthetsz velem kapcsolatot:
kapcsolat
Olvass tovább:
Pályaváltás bármilyen életkorban
Milyen munkában lehetnék boldog?
Munkahelyváltás. Honnan tudjam, hogy eljött az ideje?
Szakmai erősségek álláskeresők számára
Szeretettel,
Tomori Nóra, életvezetési tanácsadó, karrier tanácsadó, coach
