Pohár legyek, vagy tó?
Mindannyian tapasztaljuk hogy fájdalmaink oka néha fizikai, néha érzelmi.
Gyakorlatilag minden esetben, ha valami nem úgy történik, ahogy elképzeljük és ahogy szeretnénk, fájdalmat érzünk. A mentális fájdalmat ráadásul nehezebb elviselni a fizikainál. Ügyfeleimnek sem ígérhetem soha, hogy létezne módszer az érzelmi fájdalmaktól való megszabadulásra, de azt igenis elérhetjük, hogy ha mérlegre tesszük fájdalmainkat és örömeinket, az utóbbi súlya nyerni tud.
Pohár legyek vagy tó?
Sokszor hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy ha örömet érzünk, annak üzenete, hogy “jó az irány”, a fájdalom üzenete: “válts irányt”. Legyünk képesek tehát nem büntetésként, hanem irányjelzésként felfogni fájdalmainkat. A Dalai Láma megfogalmazásában “a tragédia az erő forrásaként tekintendő”.
Tehát rosszul tesszük, ha fájdalmainkat megpróbáljuk elfedni, semmisnek tekinteni, azzal csak konzerváljuk és elmélyítjük. Mit tegyünk inkább?
– Tudjuk, hogy mindenkinél máshol van a fájdalomküszöb. De tudjuk-e azt is, hogy fájdalomküszöbünk változtatható gondolataink által? Felejtsük el a lehúzó, önmarcangoló kérdéseket, gondolatokat (pl. miért történt ez velem?…, nem bírom ki…) és helyettesítsük őket erősítő gondolatokkal (pl. túl leszek rajta… , elbírok vele…).
Vegyünk egy példát.
Gyerekünk hazahozza bizonyítványát, ami tele van hármasokkal, kettesekkel. Vegyük észre, hogy nem a gyerekünk és nem a bizonyítvány ténye okozza fájdalmunkat, hanem a saját elvárásaink, saját gondolataink. Ha elvárásainkat, gondolatainkat megváltoztatjuk, ha például más, nagyobb perspektívába tesszük a helyzeteket, eltörpül a fájdalom.
Nézzünk egy rövid történetet:
Egy öreg mester, aki belefáradt tanítványa örökös méltatlankodásába, arra kéri őt, hozzon egy marok sót. Amikor a tanítvány elhozza, arra kéri, tegye egy pohár vízbe és igyon belőle.
Milyen íze van? – kérdezi a mester.
Borzalmas – feleli a tanítvány.
Ezután megkéri hogy hozzon egy másik marok sót és ezzel elsétálnak egy közeli tóhoz. A mester arra kéri a tanítványt, szórja bele a sót a tóba és igyon a tó vizéből.
Milyen íze van? – kérdezi őt.
Friss és jó – feleli a tanítvány.
Érzed a sót? – kérdi a mester.
Nem – feleli a fiú.
A mester ekkor megfogja a tanítvány kezét és halkan, kedvesen azt mondja neki.
“Hát ne legyél pohár hanem legyél tó!”
Gyakorlat:
Ha fájdalmat érzünk, igyekezzünk azt a lehető legszélesebb perspektívába helyezni és így keressünk magunk számára önmegerősítő gondolatokat.
Amennyiben szeretnél karrier tanácsadás, vagy életvezetési tanácsadás terén személyes konzultációt, ha személyre szabott tanácsot szeretnél, itt létesíthetsz velem kapcsolatot:
kapcsolat
Sikeres építkezést kívánok!
Tomori Nóra, karriertanácsadó, életvezetési tanácsadó, coach