Változik-e érzelmi intelligenciánk az életkorral?
Érzelmi intelligenciánk vajon változik a korunkkal? Mára bebizonyosodott, hogy a sikeresség, a kiemelkedő életpálya nem az értelmi képességek alapján dől el, hanem elsősorban az érzelmi intelligencia függvénye. A siker leginkább azon múlik, hogyan tudjuk magunk és mások érzelmeit felismerni, értelmezni, irányítani. Ez pedig igenis tanulható. Kérdés, hogy sőt az évek múlásával magától is fejlődhet-e?
Az EQ érettséget feltételez
Észrevehetjük, hogy minden készségre igaz, hogy egyesek mintha az anyatejjel szívták volna magukba, másoknak tudatos tanulásra van szükségük, hogy fejlesszék. A magas EQ egyfajta érettséget feltételez. Egyfajta átlátás képességét az apró tények és jelek felett. Ha egy magas érzelmi intelligenciájú ember mérges valamiért, akkor a saját igazságán kívül képes a többiek nézőpontját is látni és árnyaltabban érzékeli a teljes képet. Tisztában van azzal is, hogy a saját érzéseiért – magáért az érzésért – ő a felelős, saját érzését ő alakíthatja és módosíthatja, nem mások hibáztathatóak érte.
Érzelemmegélés, vagy érzelemkikapcsolás?
A Berkerly Egyetemen, Robert Levenson vezetésével kísérlet végeztek (link alul). Az önkéntes résztvevők 20-65 közöttiek voltak. Videó felvételeket játszottak le számukra, amikben erős érzelmeket keltő jelenetek voltak. Elsősorban undor és szomorúság érzését generáló jelentek. A résztvevőket arra kérték, hogy
- érzelemmentességet fenntartva,
- a lehetséges pozitív vetületekre koncentrálva nézzék, bármit is lássanak.
Vajon melyik korcsoport volt leginkább képes a megbeszéltek alapján újraértelmezni és más perspektívába helyezni a látottakat? Tanulságos az eredmény: a látottak új perspektívába helyezésében a legidősebb korcsoport teljesített a legjobban, míg az érzelemmentesség fenntartásában a legfiatalabbak! Tehát a fiatalabbak sokszor úgy képesek megbirkózni az érzelmi túltelítettséggel, hogy egyszerűen ignorálják, kikapcsolják az érzelmeket, míg az idősebbek már képesek megtapasztalni és feldolgozni a mély érzelmeket.
Késői évek a megértés időszaka
Úgy tűnik, hogy az élet késői évei az emberi kapcsolatok, a gondoskodás, a megértés, az egymásra odafigyelés képességeit helyezik a középpontba. Az evolúció úgy alakította az emberi idegrendszert, hogy az idősebbek mindenki másnál inkább az emberi kapcsolatokban találják meg a harmóniát.
Az EQ egyenlőtlenül fejlődik!
Lorenzo Fariselli, Massimililiano Ghini és Joshua Freedman Életkor és EQ c. tanulmányukban részletesen tanulmányozták az EQ és az életkor korrelációját (link alul). A kísérletben húsz és hetven év közöttiek vettek részt. Három területet vizsgáltak:
- önismeret
- önérvényesítés
- kapcsolódás másokhoz
Az derült ki, hogy míg az EQ egyes területei némi pozitív korrelációt mutatnak az életkor növekedésével, más területek egyáltalán nem változnak az életkorral, csak tudatos fejlesztéssel változtathatók.
Az önismeret egyáltalán nem korrelál az életkorral!
Azt feltételeznénk, hogy az élet tapasztalatai mélyítik az önismeretet, de a tanulmány eredménye szerint ez egyáltalán nem így van! Az élet nagyon bonyolult, viselkedésünkről sok visszajelzést kapunk, mégis mindezt ezt az emberek nem feltétlenül építik be az önmagukról alkotott képbe. Az öregedés és az élettapasztalatok gyarapodása önmagában nem hoz mélyebb önismeretet! Önismeretünk elmélyítésére tudatosan kell fókuszálnunk. Nagyon sokan fiatalon is alapos önismerettel élnek de rengetegen vannak, akik idős korukban sem ismerik magukat.
Az önérvényesítés képessége alig növekszik az életkorral!
Magunk és mások érzéseinek irányítása, optimista lehetőségek meglátása, önmagunk és mások motiválásának képessége, tetteink másokra gyakorolt hatásának felmérése csak nagyon kis mértékben változik az életkorral, tanulás nélkül alig fejlődik.
Másokhoz kapcsolódás képessége valamelyest nő az életkorral.
Az empatikus képességek – azaz mások érzéseit felismerni, megérteni, megfelelően reagálni rájuk- valamelyest nőnek az öregedéssel. Gyerekeinket, unokáinkat megérteni, a többi szülőkhöz és más sorstársakhoz megértőn kapcsolódni egyre inkább képessé válunk ahogy múlnak az évek. Egyre jobban meg akarjuk és tudjuk találni a harmóniát az emberi kapcsolatokban. A szülőség, nagyszülőség, a helyi, baráti családi és más közösségben való részvétel így vonzó élethelyzetté válik a kor előrehaladtával.
Sikeres életutat kívánok!
Tomori Nóra, karrier tanácsadó, életvezetési tanácsadó, coach
A hivatkozott tanulmányok linkjei:
