Hogy találjunk állást 50 felett?

Ápoljuk baráti kapcsolatainkat. Valódi barátságokat igyekezzünk kialakítani, nem pusztán “kapcsolatokat”. Érdeklődjünk barátaink iránt, emlékezzünk rá, mit mondtak, meséltek nekünk, hallgassuk meg őket, segítsünk nekik, ha tudunk, keressünk lehetőséget, hogy kapcsolatban maradhassunk velük. Legyünk velük olyanok, amilyen barátokat mi szeretnénk magunknak. Hívjuk el őket, hogy csatlakozzanak hozzánk valamiben, áldozzunk időt az emberekre.

 

Életrajzunkat tartsuk frissítve, a régi dolgokat rövidítsük le, alkalmazzuk az épp divatos kulcsszavakat. Töröljünk ki minden olyan munkafeladatot, ami régimódinak mutathat bennünket.

 

Építsünk fel nagyon egyszerű magyarázatot, miért keresünk munkát, esetleg miért vagyunk állás nélkül, olyat, ami nem üt vissza ránk negatívan. Küldjünk célorientált életrajzokat álláshirdetésekre.

 

Akkor is menjünk társaságba, ha állás nélkül vagyunk, sőt annál inkább, vigyázzunk, mit mondunk magunkról, ne panaszkodjunk és arra is ügyeljünk, hogy egy-két pohár ital hatására ne mondjunk mást, mint amit terveztünk. Legyen a tarsolyban olyan témánk, amit gyorsan felvethetünk, ha el akarjuk terelni a figyelmet magunkról. Ezután személyes ismerőseinknek is elküldhetjük életrajzainkat azzal, hogy azonnal, vagy 1-2 hónapon belül elérhetőek leszünk munkára.

 

Fejlesszük Linkedin profilunkat és ügyeljünk, hogy összecsengjen az életrajzunkkal, és más interneten rólunk elérhető információval.

 

Vigyázzunk a külsőnkre, szépségünkre, testsúlyunkra, sportosságunkra, fiatalosságunkra, legyünk energikusak, és ezt mutassuk is a külvilág felé. Cseréljük ruhatárunkat modern, fiatalos darabokra.

 

Igyekezzünk minél kevesebbet költeni a bevételeinkhez képest, meg fog nyugtatni, ha ezzel is építjük anyagi biztonságunkat.

 

Keressünk civil szervezetet, amiben tagok, esetleg vezetők lehetünk. Ez nemcsak életrajzunknak, hanem baráti kapcsolatainknak és önértékelésünknek is jót tesz.

 

Bármi is legyen az, amiben jártasak vagyunk, gondoljuk át, tudnánk-e ezt tanítani fiataloknak, akár melléktevékenységként. Esetleg régóta gyakorolt hobbinkat vagy személyes érdeklődési körünkbe eső jártasságunkat is taníthatjuk. (Például történészként, történelemtanárként akár tarthatunk idegenvezetést…)

 

Tegyünk róla, hogy jól érezzék magukat mások a társaságunkban. Igyekezzünk mások hasznára lenni. És igyekezzünk jókedvűnek lenni, legyen humorunk, másképp öregszenek a jó kedélyűek, barátságosabbak lesznek még a ráncaik is, az emberek pedig valahogy jobban vonzódnak hozzájuk.

Arra is figyeljünk, hogy ahelyett, hogy magunkról beszélnénk, másokat kérdezzünk, hogy vannak, örömmel mesélnek majd, és jó emlékkel távoznak tőlünk.

 

Sajnos valóban léteznek előítéletek és sztereotípiák az életkorral kapcsolatban a világban és a munkaadók gondolkodásában. Ha ezt érzékeljük az interjún, lépjünk tovább… Mindenesetre, ha nem mi kaptuk meg a pályázott állást, próbáljuk kideríteni, miért.

 

Az örökzöld tanács: tanuljunk mindig valamit. Bármit. Fiatalon is tart bennünket, gyarapít is, kapcsolatokat is építhetünk általa, életrajzunknak is jót tehet, ha beleillik.

 

Fogadjuk el a visszajelzéseket, igyekezzünk megfogadni a tanácsokat, ne vitatkozzunk ezekről. Tegyük félre a büszkeségünket ha nem mi kapjuk mag a kinevezést vagy a pályázott állást, néha jobb megtalálni a szerethetőt abban, amit a minket körülvevő realitások jelentenek.

Sikeres karrierépítést kívánok!

Tomori Nóra, karriertanácsadó