Önbizalom növelés átprogramozással – tegyük félre az áldozatszerepet!

Rengetegen küzdünk önbizalomhiánnyal. Belső magabiztosságunk növelésének egyik lehetséges útja, ha önmagunk programozottságán változtatunk. Melyikünknek ne lennének ismerősek az így kezdődő mondatok: „nekem ez úgyse megy…”, „én azt úgyse tudom”….

Fontos megérteni, hogy ahhoz hogy bármilyen téren valóban megváltozhassunk, először is legbelső értelmezési, gondolkodási, hitrendszeri mintázatainkat kell újravésnünk magunkban. Azokat a dolgokat, amelyek a tudatalattinkban vannak és meghatározzák minden lépésünket.

Közismert, hogy az emberi elme igen kis részét alkotja a tudatos gondolkodás és cselekvés képessége. Tudatunk mindössze néhány műveletet képes másodpercenként elvégezni. Tudatosságunk munkáját viszont tudatalattink támogatja, ahol minden tapasztalatunkat, emlékképünket, a hitrendszerünket tároljuk. Tudatalattink működése pedig sok nagyságrenddel gyorsabb a tudatos működésnél, számokban kifejezve másodpercenként mintegy 20 millió bit-nyi információ feldolgozására képes. Minden gondolatunkat és cselekedetünket azok a tudatalattinkban tárolt információk határozzák meg, amiket egész életünk során tapasztaltunk, illetve amiket akár felmenőink generácóinak tapasztalatai alapján magunkévá tettünk.

Többet megtudni tudatalattinkról

Tudatalattink sokmindent elárul nekünk, ha megtanulunk odafigyelni rá. Ennek jó módja, ha minél többször igyekszünk figyelmünket arra fordítani, hogy önmagunkra, befelé fókuszáljon. Megfigyelni és megérteni magunkat. Megfigyelni és tudatosítani az adott pillanatban felvett testtartásunkat. Testérzetünket. A bőrünk ézékleteit. Szaglásunk érzékleteit. Lélegzetvételünket és a levegő útját a testünkben. Pillanatnyi érzéseinket a különböző tagjainkban. Pillanatnyi érzelmi állapotunkat. Az adott pillanatban megfigyelhető szükségleteinket. Adott pillanatban megjelenő reakcióinkat. Érzésünket. Véleményünket. Ilyenkor a tudatalattinkból rengeteg olyan hasznos információ hozható fel a tudatunkba amik önmagunk megismerését szolgálják. Egy-egy beszélgetés, olvasás, vagy filmnézés vagy épp az utcán sétálgatás során a bevillanó képek tudatosításával is sokat tanulhatunk magunkról.

Tudatalattink átprogramozása talán ijesztően hangzik. De lehetséges, hasznos, sőt könnyebben kivitelezhető mint sokan gondolják. Tulajdonképpen erről szól a legtöbb meditációs gyakorlat, a mantrák, a hipnózis, az agykontroll technikák és sok más módszer amelyek boldogabb, jobb sors reményét ígérik. Okkal. Két fontos kritérium van minden esetben, bármelyik technikát is választjuk. Az egyik, hogy valóban el kell hinni e módszerek működőképességét. A másik, hogy rendszeresen és kitartóan kell gyakorolni mert régi és mély bevésődéseket sok ismétléssel lehet csak átírni. Cserébe viszont sikeresebb életet, jobb kapcsolatokat, több önbizalmat, jobb élet- vagy anyagi helyzetet remélhetünk.

Könnyen belátjuk, hogy izmainkat úgy fejleszthetjük és alakunkat úgy formálhatjuk, ha rendszeresen járunk el az edzőterembe, az uszodába, vagy a futóedzésre. Hasonlóképpen fejlesztetjük, formálhatjuk elménk működését. Sok ismétléssel érhetünk el tartós hatást tudatalattink működésében.

Döntsük el min akarunk változtatni és ismerjük fel mi akadályoz ebben.

Az átprogramozás alapkövetelményeinek egyiként tudnunk kell hogy konkrétan mit szeretnénk megváltoztatni. Nem érdemes párhuzamosan többféle célra koncentrálni, egyszerre csak egy kokrét dologra gyúrjunk.

Ezután derítsük ki mi az pontosan, ami megakadályoz bennünket abban, hogy úgy működjünk, ahogy szeretnénk. Ennek felismeréséhez kíméletlenül őszintének kell lennünk magunkhoz. Sokszor pont az önmagunkkal való őszinteség a legnehezebb. Fájdalmas és ijesztő dolog szembe nézni azokkal a mélységeinkkel amikre nem vagyunk büszkék és amiket ezért ha lehet, ignorálunk, igyekszünk nem észrevenni.

Önsajnálat, áldozati szerep

Nyilván minden embernek más és más az élettepasztalata, de vannak különösen gyakran előforduló dolgok, ilyen például az önsajnálat, szerencsétlenség-tudat, áldozatszerep. Sokan éltünk át gyerekkorunkban olyan apróbb-nagyobb tapasztalatokat, amelyek nyomán pityeregve, szomorkodva arra jutottunk, hogy „szerencsétlen, reménytelen, megbántott kisfiú/kislány vagyok, aki okkal sajnálgatja magát”. És ez az önsajnálat olyan dédelgető alapállapottá tud válni ahova egy egész életen keresztük sokszor vissza-vissza lehet bújni a cselekvés erőfeszítése elől.

Kapcsolódó hiedelmeink felerítése

Ha úgy érezzük hogy sose érjük el a céljainkat akkor azt is nézzük meg, hogy milyen olyan kapcsolódó hiedelmeink vannak, amiknek első ránézésre talán semmi közük az adott dologhoz, de valójában nagyon meghatározzák a döntéseinket és meggátolnak bennünket életcéljaink elérésében. Példa lehet erre, hogy valaki úgy érzi, nem tud sikeressé válni és látszólag ettől függetlenül dolgoznak benne ilyesmi általános hiedelmek, mint például: „aki sok pénzt keres az nem figyel a családjára” vagy „aki családi házat épít az elválik”, vagy „aki sikeres lesz azt szerencsétlenég éri és így fizet meg érte”, vagy „aki magasra jut az nagyot zuhan” vagy „én nem vagyok elég tehetséges ahhoz, hogy kitűnhessek a szürkeségből”.

Ilyenkor legelőször ezeket az okokat kell célba venni és megkérdőjelezni létjogosultságukat.

Mikor, hogyan dolgozzak a tudatalattimon?

Tudatalattink különböző helyzetekben különböző mértékben fogékony a tudatból jövő üzenetekre. A régi idők tanításai és a mai tudományos eszközök kimutatásai egyaránt arról tanuskodnak, hogy tudatalattink akkor a leghozzáférhetőbb és legfogékonyabb, amikor nagyon relaxált állapotban vagyunk. Ilyen az ébredés utáni 10-20 perc, az elalvás előtti negyed óra, a mély relaxációval, meditációval, tudatos ellazulással, befelé fordulással, gyertya, kandallótűz mellett csöndben vagy lágy zenével töltött idők.

Hogyan küldjünk üzeneteket a tudatalattinknak?

1. Elalvás előtt vagy rögtön ébredés után beszéljünk magunkhoz, mondjunk bátorító üzeneteket. Ilyenkor általában ellazultak vagyunk, izmaink feszültségmentesek, lélegzetünk mély, lassú. Hallgassunk kellemes, lágy megnyugtató zenét.
2. Bármikor a nap során ha tudunk 10-20 perc nyugodt időt egyedül tölteni lassan lélegezni lassan, orrunkon át, hasi légzéssel, a levegőt 4-5 másodpercig bent tartva, majd kilégzés után is pár másodpercig légzésszünetet tartva. Figyeljük ahogy a levegő átjárja testünket és ahogy bizseregnek eközben kezeink és lábaink.
3. Használhatunk metaforákat – pl. biztonságos, kellemes helyre képzeljük magunkat ahol csönd és nyugalom van, akár egy mező rengeteg virággal amelyek lehetőségeket takarnak, vagy egy tenger amiben annyi jó ötlet van ahány hullám, vagy akár valamilyen múltbeli kellemes és sikeres élményünk helyszíne.

Fontos tudni, többek között azért működnek ezek a módszerek, mert tudatalattink sajátossága, hogy nem tesz különbséget a valóság és az álmok között. Ha tehát mély relaxációban szép dolgokról „álmodunk”, álmodozunk, bátorító dolgokat mondunk magunknak, azt tudatalattink valóságnak értelmezve mélyíti magába.

Szeretettel,

Tomori Nóra, életvezetési tanácsadó, karrier tanácsadó, coach