Független vagy csapatjátékos?
Független vagy csapatjátékos vagy? Mit mondj az interjún?
A „független” embert előremozdítónak vagy hátráltatónak látják?
A független embereket joggal látjuk egyedien gondolkodóknak, hiteleseknek, ötleteseknek. Elfogadják és bátorítják a sokszínűséget, önállóan döntenek, és ők azok, akik új megoldásokkal segítik elő a világ fejlődését. Kreatív, önállóan gondolkozó, bátran kiálló emberek nélkül megrekedne a gazdaság fejlődése.
Ugyanakkor a függetlenség tulajdonsága igen komolyan akadályozhatja az embert a munkahelyi és a magánéleti kapcsolatokban, boldogulásban. Saját dolgát teszi nehezebbé az, aki mindig magára hagyatkozik és elutasítja mások segítségét, együttműködését. Lehetetlenné teszi a kollektív intelligencia működését, a közösség tudásának erejét , és nem is biztos hogy jó irányba megy.
Tipikus interjúkérdés fiatalok, pályakezdők felé, hogy egyedül, vagy csapatban szeret dolgozni.
Lehet jól válaszolni?
Jó válasz az interjún
1. Csapatban is jól tudok teljesíteni, de egyedül is megállom a helyem. A legtöbb projekt esetében nagyon előnyös, ha különböző gondolkodású emberek működnek együtt a közös cél megvalósításán. Csak nagyon kevés, talán 1-2 olyan feladatot csináltam, amit úgy terveztek, hogy egyénileg kell megoldani.
2. Csapatjátékos vagyok. Tudom, hogy az együttműködés, nyitottság és a koncentráció képessége nagyon fontosak a csapatmunkában. Jobban is tudok teljesíteni, és motiváltabb vagyok, ha csapatban dolgozom.
3. Leginkább egyedül, vagy egy társsal, két fős csapatban tudok teljesíteni. Ha három, vagy még több embernek kell együtt dolgozni, akkor elveszhet a fókusz. Szeretem, ha kontrollálni tudom a munkát, amit rám bíztak, és kis csoportban tudok teljes felelősséget vállalni a rám bízott projekt eredményéért.
Amennyiben szeretnél karrier tanácsadás, vagy életvezetési tanácsadás terén személyes konzultációt, ha személyre szabott tanácsot szeretnél, itt létesíthetsz velem kapcsolatot:
kapcsolat
Szeretettel,
Tomori Nóra, karrier tanácsadó, coach, életvezetési tanácsadó
2023.11.10. @ 12:33
Tisztelt Tomori Nóra!
Olvastam néhány cikkét és szeretném kikérni a véleményét, arról mit tehet, milyen lehetőségei vannak egy olyan szélsőségesen introvertált személynek aki elmúlt 37 éves, nincs szakmája, érettségije, életében csak biciklit vezetett, képtelen megmaradni olyan munka helyen ahol 2 nél több személy jelen van, nem bírja a zajokat (mint jármű, szerszámgép, kutyaugatás), néhány mondat után elveszti a fonalat és képtelen a feladatára koncentrálni amíg beszéd hangokat hall, és részben emiatt csak írásban tud kommunikálni angol nyelven)továbbá gyakran betegeskedik, számos öröklött betegségben szenved, ami miatt nagyon leépült az állóképessége és a stress- toleranciája, mégis kevés ahhoz hogy leszázalékolják, vagy segítsék optimálisabb környezetben való elhelyezését (e helyett csak antidepresszánsokat adnának neki). Évek óta munkanélküli és előtte sem talált olyan munkát amivel keresne annyit hogy kiköltözhessen feszültségben gazdag, érzelmileg is éretlen szülei árnyékából (hogy végre nyugodtan befejezhesse tanulmányait). Bár számos informatikai területen helyt tudna állni, de nem teheti mert csak betanított-fizikai és logisztikai munkakörben van egy kevés elszámolható tapasztalata, az emberi kapcsolatokat tehernek érzi, nem barátkozik, nem tart kapcsolatot olyanokkal akikkel nincs dolga. Undorodik a fizikai érintkezéstől és saját testétől is, közben szünetnélküli harcot vív a saját biológiájával, ösztöneivel. Érdeklődik a tudományok, művészetek és filozófia iránt, amihez elég magas értelmi adottságokkal és ötlettekkel is rendelkezik (anyagi és környezeti okokból azonban sosem volt lehetősége gyakorlatba ültetnie) Nem találja kielégítőnek egyik szakmát sem, hamar ráun a könnyen megtanulható dolgokra és onnantól kezdve minden tevékenység teherré válik és idegesíti, S már nem tud magának elképzelni semmilyen társadalmi szerepet. Az egyetlen ami még hajtja hogy néhány történetnek végre a végére jusson (videójáték, rajzfilm) ezek viszont időbe (határidőbe) és némi pénzbe kerülnek, amire nem tud eleget ráfordítani munka nélkül a szülei és testvérei problémái mellett sem, nemhogy munka mellett. Pedig már csak ez a fajta a teljesítési és tudásvágy hajtja és ad erőt neki ahhoz hogy ne adja fel az életét. Az egyetlen működő alternatívának azt találta ha talál valamit amivel keres eleget ahhoz hogy egyedül lakhasson és otthonról vagy ahhoz nagyon közeli helyen egyedül dolgozzon (biciklivel vagy gyalog megközelíthető távolságban). Olyan beosztásban ami mellett marad ideje és ereje újra felvenni tanulmányait. Hogy egy nap gyakorlatban is bizonyíthassa azt a tudást amit csendben őriz. Ha meg nem kíváncsi rá senki sem akkor hagy éljek békében a magamnak választott illuzióimban.
2023.11.12. @ 17:12
Kedves Tibor!
Hívjon fel telefonon, ha gondolja a honlapomon megadott telefonszámon.