Karrier karbantartása – mit tehetsz, mielőtt bajba kerül a munkád?

Egy váratlan leépítés bárkivel megtörténhet. De nem mindegy, milyen szakmai helyzetben talál bennünket. A karrier karbantartása éppen arról szól, hogy akkor is foglalkozzunk a saját piacképességünkkel, amikor a munkahelyünk még biztosnak és kényelmesnek tűnik.

Tartalom:

• Amikor 12 nyugodt év után egyszer csak megszűnik a munkád.
• A túl kényelmes munkahelynek is lehet ára
• A karrier nem akkor igényel figyelmet, amikor már baj van
• A karrier karbantartása a karriertervezés része
• A biztos állás sokszor hamis biztonságérzetet ad
• Nem a leépítésre kell készülni, hanem mozgásban kell maradni

Amikor 12 nyugodt év után egyszer csak megszűnik a munkád.

Nevezzük Károlynak. 57 éves, eredetileg építészmérnök. Pályája elején dolgozott tervezőként is, később azonban a 3D modellezés felé fordult. Akkoriban ez kifejezetten korszerű, izgalmas területnek számított. Dolgozott a több kreatív területen is,  majd az elmúlt 12 évben egy tananyagokat készítő cégnél 3D grafikusként.

Nemrég elvesztette a munkáját. Mondhatnánk, hogy ilyen bárkivel megtörténhet. Egy cég elveszíti a megrendeléseit, leépítés következik, a munkavállaló pedig egyik napról a másikra nehéz helyzetbe kerül. Felmondtak neki.

Ez tényleg nagyon nehéz helyzet. Mégis amikor ilyen történetet hallok az ügyfelemtől, azonnal az jut eszembe, hogy tényleg nem lehetett sejteni, hogy ez a helyzet benne van a pakliban? Vajon tényleg ott kezdődik a válság, amikor megkapjuk a felmondást? Károly esetében szerintem nem ott kezdődött.

A túl kényelmes munkahelynek is lehet ára

Az elmúlt 12 év Károly számára kifejezetten kényelmesen telt. A cégnek hosszú időn keresztül biztos megrendelései voltak, kevés valódi piaci versennyel és megrendelői nyomással. Nem kellett különösebben nagy tempóban dolgozni. Nem kellett folyamatosan bizonyítani. Nem kellett újabb és újabb szakmai elvárásokhoz alkalmazkodni. Károly maga fogalmazott úgy, hogy belekényelmesedett ebbe az életbe.

Ezt valahol nagyon is megértem. Ha van egy jól fizető vagy legalábbis megfelelő állásod, normálisak a körülmények, nincs különösebb stressz, és évek óta minden működik, miért keresnéd magadnak a bajt?

Miért tanulnál esténként? Miért tökéletesítenéd az angolodat? Miért nézegetnéd, hogyan változik a szakmád? Miért mennél át egy hajtósabb munkahelyre csak azért, hogy fejlődj? Miért építenél szakmai kapcsolatokat arra az esetre, ha egyszer szükséged lenne rájuk? Hiszen van munkád. Ez el is vezet a csapdához.

A karrier nem akkor igényel figyelmet, amikor már baj van

Tizenkét év nagyon hosszú idő. Ennyi idő alatt technológiák jelennek meg és tűnnek el, szakmák alakulnak át, új programok és munkamódszerek terjednek el. Megváltozik az is, mit várnak el a munkáltatók egy tapasztalt szakembertől. Közben pedig mi magunk is változunk.

Károly 45 évesen került erre a munkahelyre. Most 57 évesen kellene visszamennie az álláspiacra. De nem egyszerűen 12 évvel idősebb lett, hanem a 12 év alatt a munkaerőpiac is ment tovább.

Ő pedig most azzal szembesül, hogy nem tudja, hol kezdje. Az angolja nem elég erős. Régóta nem keresett állást. Nem tudja pontosan, mennyit ér jelenleg a tudása. Nem látja, milyen munkakörökben lenne versenyképes. És saját bevallása szerint még ahhoz is nehéz összeszednie magát, hogy kilépjen abból a kényelmes ritmusból, amelyhez hosszú évek alatt hozzászokott.

A munkám során nagyon sokszor találkozom olyan emberekkel, akik akkor kezdenek el a karrierjükkel foglalkozni, amikor már megtörtént a baj. Felmondtak nekik. Elegük lett a munkahelyükből. Kiégtek. Megszűnt a pozíciójuk. Átszervezték a céget. Az állás elvesztésének a feldolgozása rendkívül nehéz. 50 felett az álláskeresésnek ráadásul annak olyan sajátosságai is, amelyekkel érdemes külön foglalkozni.

A karrier karbantartása a karriertervezés része

Szerintem a karriertervezés egyik leginkább alulértékelt része éppen a karrier karbantartása. A karrier tanácsadásnak sem csak akkor van szerepe, amikor már elvesztetted a munkádat vagy eldöntötted, hogy váltani szeretnél. Abban is segíthet, hogy időnként ránézz arra, hol tartasz, mennyire piacképes a tudásod, és merre lenne érdemes fejlődnöd.

Mit jelent a karrier karbantartása a gyakorlatban?

• szakmai tudásod rendszeres frissítése,
• idegen nyelv szinten tartása vagy fejlesztése,
• szakmai kapcsolatok ápolása,
• időnként az álláspiac és az álláshirdetések megnézése,
• annak végiggondolása, hogy a jelenlegi tudásoddal hol lennél még piacképes.

Ki a felelős azért, hogy Károly elvesztette a munkáját? Nem Károly. Fontos ezt kimondani. Nem ő veszítette el a cég megrendeléseit, és nem ő döntött a leépítésről. Egy munkavállalótól nem várható el, hogy megjósolja a munkáltatója jövőjét. De van egy másik kérdés is.

Ki felel azért, hogy milyen állapotban talál bennünket egy leépítés? Erre már nem tudom ugyanezt válaszolni.

Mert a munkahelyünk megtartása valóban nem mindig rajtunk múlik. De az már részben rajtunk múlik, hogy közben mit kezdtünk a saját szakmai életünkkel.

• Tanultunk-e valamit az elmúlt öt évben?
• Tudjuk-e, merre változik a szakmánk?
• Van-e olyan tudásunk, amelyet máshol is megfizetnek?
• Beszélünk-e olyan szinten idegen nyelvet, amilyen szinten a szakmánkban szükség lehet rá?
• Vannak-e szakmai kapcsolataink a saját munkahelyünkön kívül?
• Tudjuk-e, mennyit ér jelenleg a tudásunk a munkaerőpiacon?
• Ha holnap megszűnne az állásunk, lenne-e elképzelésünk arról, merre induljunk?

Ezekkel a kérdésekkel nem akkor lenne jó először találkozni, amikor már ott van előttünk a felmondópapír.

A biztos állás sokszor hamis biztonságérzetet ad

Talán ez Károly történetének számomra a legfontosabb tanulsága. Egy kényelmes munkahely önmagában nem probléma. Nem gondolom, hogy mindenkinek folyamatosan hajtania, képeznie és bizonyítania kellene magát. Nem kell minden évben új állást keresni, és nem kell állandóan attól rettegni, hogy mi történik, ha holnap megszűnik a pozíciónk.De van különbség a nyugodt karrier és a magára hagyott karrier között.

Lehet tíz vagy akár húsz évig ugyanazon a munkahelyen dolgozni úgy is, hogy közben figyeled a szakmádat, tanulsz, kapcsolatokat tartasz fenn, időnként megnézed az álláshirdetéseket, és nagyjából tudod, hol állsz a munkaerőpiacon. És lehet úgy is, hogy becsukod magad mögött az ajtót, és abban bízol, hogy ami ma működik, az tíz év múlva is működni fog. Az utóbbi nagyon kényelmes tud lenni egészen addig, amíg aztán megtörténik a baj.

Nem a leépítésre kell készülni, hanem mozgásban kell maradni

Károly történetéből én nem azt a következtetést vonom le, hogy mindenkinek állandóan a következő állására kell készülnie, hanem inkább azt, hogy a karrierünket akkor is érdemes karbantartani, amikor semmi nem kényszerít rá.

Időnként érdemes feltenni magunknak néhány kellemetlen kérdést:

• Ha a jelenlegi munkahelyem holnap megszűnne, mit tudnék kínálni egy másik munkáltatónak?
• A szakmai tudásom mennyit fejlődött az elmúlt három-öt évben?
• Melyik ismeretem korszerű, és melyik kezd elavulni?
• Van-e olyan hiányosságom, amiről régóta tudok, mégsem foglalkozom vele?
• Ismerek-e embereket a saját cégemen kívül, akik tudják, mivel foglalkozom és miben vagyok jó?
• Tudom-e, milyen állásokra jelentkezhetnék, ha szükség lenne rá?

A karrier karbantartása végett dolgozz rajta, hogy legyen választásod. A karrierbiztonság ugyanis szerintem egyre kevésbé azt jelenti, hogy van egy biztos munkahelyünk. Sokkal inkább azt, hogy ha az a munkahely egyszer mégsem lesz, van tudásunk, mozgásterünk és kapaszkodónk a továbblépéshez.

Károly most 57 évesen kezdi el ezt újra. Nehezebb helyzetből indul, mintha öt vagy tíz évvel korábban kezdte volna, de ettől még egyáltalán nem késő.

Az ő története számomra inkább arra figyelmeztet, hogy akinek ma rendben van a munkája, annak érdemes néha feltennie magának egy kérdést: ha ez a munkahely három év múlva már nem lenne, örülnék annak, ahogyan az addigi három évet felhasználtam?

Ha úgy érzed, a te karriered is megállt, vagy szeretnéd még időben végiggondolni, merre érdemes továbbindulnod, a karrier karbantartása kapcsán várlak szeretettel karrier tanácsadásra. 

KAPCSOLAT