A meghallgatás művészete 1 – figyelmi szűrők
A meghallgatás művészet.
Minden emberi viszonylatban, legyen az munka- vagy magánélet, fontos a figyelmes meghallgatás. Ha jó kolléga, főnök, szülő, barát, társ akar lenni az ember, kiváló befektetés a figyelmünk fejlesztése.
Mindannyian tapasztaljuk, hogy meghallgatni valakit nem olyan egyszerű, mint hinnénk. Kutatók szerint például a férfiak és a nők különbözőképpen vélekednek a meghallgatásról: a figyelem látható, hallható jeleit különbözőképpen értelmezik. Ha valaki azt mondja: “igen”, “hmm” azt a férfiak hajlamosak az egyetértés jeleként értelmezni, a nők ezt inkább csak a figyelem jeleként kezelik. Tehát, ha a nők nem hallanak ilyen jelzéseket, azt gondolják, nem figyelnek rájuk, a férfiak, ha hallanak, azt gondolják, egyetértenek velük.
A figyelem fenntartásában a legnehezebb az, hogy, ha beszélnek hozzánk, azt ne a saját, beépített szűrőinken keresztül halljuk. Sőt, ez praktikusan lehetetlen. Nagyon régről, kicsi gyerek korunk óta kialakultak előfeltevéseink a világ működéséről, és valahányszor valakit meghallgatunk, bekapcsolnak azok a beépült szűrőink, amelyekkel agyunk szelektíven csak azokat az információkat választja ki, amelyek igazolják előfeltevéseinket. Sokszor figyelmünk teljesen ki is kapcsol, ha a hallott információ konfrontációban van értékeinkkel, vagy teherbírásunkkal.
Vannak tipikus esetek, amikor különösen nehéz figyelmünket fenntartani.
- Nehéz meghallgatni a panaszkodókat. Csak korlátokon belül vagyunk képesek mások panaszát befogadni. Egy idő után agyunk annyira túltelítődik, hogy már nem vagyunk képesek több energiát a panaszkodóra fordítani.
- Nehéz arra semlegesen figyelni, aki csalódottságát fejezi ki velünk szemben. Ha valaki kritikus velünk, azonnal bekapcsolnak védelmi szűrőink, hogy kiiktassák a figyelmet és ezzel a fájdalmat, amit az odafigyelés okozna.
- Nehéz odafigyelni beszélgetőtársunkra, amikor az agyunk a saját bajunkkal, feladatunkkal van túlterhelve. Ilyenkor szűrőink azért nem engedik át az információt, mert “fontosabb” feladatokra irányítják gondolatainkat.
- Beszélgetés közben a “csak” szó beindítja figyelmi szűrőinket. Mindannyian tudjuk, hogy a “csak” után az következik, hogy beszélgetőtársunk miért nem ért egyet velünk.
- Az „igen, de…” szintén klasszikus figyelmi szűrő. Ezután mindig ellenvetés és egyet nem értés következik, amire nehéz nyitottnak lenni.
- Másik ilyen figyelmet gátló kifejezés az “ezt te nem érted”. Ezután, ha még jön folytatás, az biztos, hogy kritika, amit már agyunk nem akar befogadni.
- Ha azt halljuk “sose figyelsz rám”, garantáltan beindulnak figyelmet gátló mechanizmusaink.
- Ha beszélgetőtársunk annyira aktívan magyaráz, hogy mi nem is jutunk szóhoz, a passzivitás ellankasztja figyelmünket, bármennyire is igyekeznénk fenntartani.
- Ha egy olyan érzékeny beszélgetésben vagyunk, amiben próbálnánk a szót kicsit semlegesebb tónus vagy téma irányába terelni de ebben a másik nem partner, szintén nehezünkre esik figyelmünket bezárkózás nélkül fenntartani.
- Ha erőszakos, követelőző, ítélkező módon beszélnek hozzánk, figyelmi szűrőink gyorsan beindulnak és elváltoztatják, vagy kikapcsolják a hallottakat.
Mindez megfordítva is érvényes, ha mi beszélünk másokhoz a fenti sémák szerint, előre láthatjuk hogy milyen hatást teszünk azokra, akik próbálnának minket meghallgatni!
Szeretettel,
Tomori Nóra, életvezetési tanácsadó, karrier tanácsadó, coach