Mit nem tesznek a magabiztos emberek?
Dr. Travis Bradberry Érzelmi intelligencia 2.0 című könyvében ír a magabiztos emberek meggyőződéseiről és munkamódszeréről.
Háttér: Teljesítményünk nagymértékben múlik azon, milyen az önbizalmunk, mennyire hiszünk magunkban.
Egy kutatásban nőket és férfiakat kértek, töltsenek ki matematikai és téri tájékozódási teszteket.
– Amikor a résztvevőket a teszt kitöltése előtt megkérték jelöljék meg a nemüket, a nők rosszabbul teljesítettek, mint akkor, amikor nem kellett előre megadni a kitöltő nemét.
– Mindkét nem képviselői jobban teljesítettek, amikor a teszt kitöltése előtt azt mondták nekik, hogy az ő nemük szokott ebben a feladatban jobb eredményeket elérni.
Aki tehát hisz magában, az jobban teljesít. Ez csak akkor igaz, ha őszintén hiszünk magunkban, nem arra az esetre igaz, ha csak próbálunk magabiztosabbnak mutatkozni. Vannak dolgok, amiket a magukban valóban bízó emberek ösztönösen nem tesznek.
Nem keresnek mentségeket. Mivel belülről motiváltak és kontrolláltak, a tetteik eredményeit is belső okokban keresik. Hisznek abban, hogy amit eldöntöttek hogy tenni akarnak, eredményre vezet. Belülről irányítják magukat és belülről vezérelten ítélik meg eredményeiket. Ezért nem halljuk őket pl. arra hivatkozni, hogy “nagy volt a forgalom”, “hülye volt a főnök”. A siker, a bukás okait magukban keresik.
Nem hagyják félbe, amit elkezdtek. Nem hagynak fel a dolgokkal egykönnyen, csak azért mert először nem megy. A felmerülő nehézségeket le akarják győzni és nem áthághatatlan akadályokat látnak bennük. Ez persze nem azt jelenti, hogy ugyanazzal ugyanúgy próbálkoznak újra és újra. Keresnek új utakat a megoldásra.
Nem várnak mások jóváhagyására. Nem várnak arra, hogy mások egyetértsenek azzal, amit tenni készülnek, esetleg megmondják, mit és hogyan kéne csinálniuk. Ha látják, mi a teendő, lépnek anélkül, hogy másokra várnának.
Nem keresik a figyelmet. Önmagukat nyújtják anélkül, hogy saját fontosságukat próbálnák hangsúlyozni. Másokhoz pozitív a hozzáállásuk, ha valamilyen eredményükért elismerést kapnak, gyorsan azokra irányítják a figyelmet, akik hozzájárultak ehhez az eredményhez. Nincs szükségük elismerésözönre, mert belülről jön az önbizalmuk.
Nincs szükségük arra, hogy örökösen dicsérjék őket. Mivel egészséges az önbecsülésük, nincs szükségük folytonos külső megerősítésekre. Sem a kívülről érkező dicséretek, sem a mindenképp úgyis felbukkanó kritika nem játszik meghatározó szerepet maguk megítélésében. Tudják, hogy a másoktól érkező folyamatos dicséretek igénye valójában nem az egészséges emberek szükséglete, hanem a narcizmus velejárója.
Nem halogatnak. Úgy érzik, hogy a tettek közelebb viszik őket a céljaikhoz és ezért inkább megteszik a kitűzött lépéseket, saját maguk érdekében. Nem várnak a tökéletes pillanatra, úgy érzik, amit ma megcsinálnak az megvan.
Nem ítélkeznek mások fölött. Nem érzik úgy, hogy attól lesznek ők kiválóbbak, hogy másokat kritizálnak. Mindenkiben igyekeznek megtalálni a pozitívat. Nem másokhoz való hasonlítgatásban mérik saját értéküket.
Nem kerülik a konfliktust. Tisztán látják, hogy a konfliktus a dolgok természetes része és igyekeznek a vitás helyzeteket a helyükön kezelni, megoldást keresni.
Nem hagyják, hogy az erőforrások hiánya ellehetetlenítse őket. Az esetleges titulus, a beosztottak, a pénz hiánya miatt nem adják fel terveiket, kialálják a hogyan továbbot annyi erőforrással, ami rendelkezésükre áll.
Nem válnak túl magabiztossá. Ösztönösen érzik, hogy a túlzott magabiztosság a célok elérése ellen hat. A magabiztosság kényelemhez, a kényelem önelégültséghez vezethet, az önelégültség a fékezi a fejlődést. A kényelmi zónából való folytonos kilépés viszont előre visz.
Őszinte magabiztosságot kívánok!
Tomori Nóra, karrier tanácsadó, coach, életvezetési tanácsadó
