Az elfogadásról
„A következő nap azt mondta a Mester:
– Haj, könnyebb utazni, mint megállni.
A tanítványok persze tudni akarták, hogy miért.
– Azért, mert amíg utazol valamilyen cél felé, addig álmodozhatsz róla. Amikor megérkezel, a valósággal nézel szembe.
– De hogyan változhatunk meg, ha nincsenek céljaink és álmaink? – kérdezték az elámult tanítványok.
– Az igazi változás nem akarásból születik. Fogadjátok el a valóságot, és a változás magától fog beállni.”
Miért annyira nehéz elfogadnunk, hogy az életet nem irányíthatjuk teljesen? Az ismeretlentől való félelem áthatja mindennapjainkat, tehetetlennek érezzük magunkat a veszteségekkel szemben? Az a dolgunk, hogy megbirkózzunk? Ha úgysem menekülhetünk, megpróbálhatnánk legalább jobban értékelni azt ami megadatik?
Amíg célod van, addig jó úton jársz… szoktuk mondani. Persze, fontos, hogy legyenek céljaink. De a céljaink és az azokhoz fűződő álmaink néha nem húzhatók rá a valóságra. A természet és a világ törvényeire úgysem lehetünk hatással. Ez pedig fordítva is igaz, utolérnek bennünket a változások kíméletlenül. Hiába próbálunk erőszakot tenni a dolgokon. A változásokat pedig többnyire veszteségként éljük meg. Ez a nagy hiba. Sokszor hangoztatjuk, hogy “semmi sem állandó”, de valahogy szeretnénk azt hinni, ez mindig csak másokra vonatkozik… pedig talán mi is elfogadhatnánk, hogy a régi dolgoknak menni kell…
A természet változásai sosem ok nélküliek és mindig megújulás felé vezetnek. A társadalom a természetből fejlődött, bármi érjen utol bennünket, annak is van célja. Ha megpróbáljuk ezt elfogadni, a fejlődés és az öröm lehetőségét kutathatjuk fel.
Veszteségeink miatti rágódás helyett megpróbálhatnánk rájönni, mennyi lehetőséget rejteget számunkra a megváltozott helyzet, rengeteg új tapasztalat és megismerés okozhat örömöt nekünk. Az elfogadás voltaképpen megnyugtat.
Ne töltsünk több időt a múltban, mert nem jön vissza, és biztos, hogy valami jó jöhet helyette. És itt jön a mi felelősségünk magunkkal szemben. Játsszunk el a gondolattal, ha fejest ugrunk a jövőbe, talán sokkal jobban fogjuk szeretni, mint a tegnapot. Rajtunk múlik!
Amennyiben szeretnél karrier tanácsadás, vagy életvezetési tanácsadás terén személyes konzultációt, ha személyre szabott tanácsot szeretnél, itt létesíthetsz velem kapcsolatot:
kapcsolat
Örömteli mindennapokat kívánok!
Tomori Nóra
Az idézet Anthony de Mello jezsuita szerzetestől való.
