Szeresd az unalmat!…

“Lelkesen belekezdek dolgokba, majd elvesztem a lelkesedést…” “Elkezdem megvalósítani az ötleteimet, aztán nem érdekelnek eléggé…” – mondja rengeteg ügyfelem nap mint nap.

Egy atlétákat segítő edző egyszer így fogalmazott: genetika, szerencse, tehetség mind fontosak a sikerhez, de előbb-utóbb abban lesz különbség a sikeres és az átlagos atléta között, hogy ki hogy kezeli a mindennapi edzések unalmas életformáját.

Azt hinnénk a sikeres emberek örökösen lelkes lázban égnek. Csakhogy ők is unják a mindennapokat, az egyforma rutint. Egy sikeres győztes verseny utáni héten persze nagyon inspiráló érzés edzésre menni. A versenyző boldog, az edző boldog, könnyű futni, ugrani, emelni. Na de később?

Hajlamosak vagyunk úgy tekinteni a sikert, mintha az valami esemény lenne és nem egy folyamat. Például ilyeneket mondunk:

– Ha lefogyok 20 kilót, jó fogom érezni magam.

– Ha bekerülök a szakértői listába, hitelessé válok.

Pedig ugye nem valami egyszeri esemény annak a 20 kilónak a leküzdése sem, és arra a listára való felkerülés sem. Hanem egy nagyon hosszú, sok unalomtűrést és rutintűrést kívánó folyamat.

Tehát az lesz képes a sikerre, aki a napi diéta rutinját és a napi szakfeladat rutinját képes motiváltan végigcsinálni.

Ha igazán jók akarunk lenni valamiben, bárminek igazi szakértőjévé, ügyes művelőjévé szeretnénk válni, akkor muszáj megszeretnünk a folyamatot, ami oda vezet és a folyamat nagyon apró és sokszor unalomig ismétlődő lépéseit is szeretnünk kell tudni. Valóban jó dolog álmokat szőni a “nagy sikerről”, de a napi belerakott munka a lényeg. Csúnyán fogalmazva “szeressünk bele az unalomba”, az ismétlődésbe, a gyakorlatozásba, a gyakorlásba, a nüansznyi különbségek megértésébe.

Szeretettel,

Tomori Nóra, karrier coach, karrier tanácsadó, életvezetési tanácsadó

Irodalom: James Clear, Atomic Habits https://www.youtube.com/watch?v=U_nzqnXWvSo