Érzelmi stabilitás. Tippek

tomorinora Érzelmi intelligencia Önfejlesztés, sikeresség, Stresszkezelés 0

Az érzelmi stabilitás részben örökölt gének kérdése, de csak részben. Külső környezetünk is hatással van érzéseink fejlődésére és éppen emiatt változtatni is tudunk magunkon. Tudatos odafigyeléssel kiegyensúlyozottabbá válhatunk.

Érzelmi stabilitás

Sok ügyfelem számol be olyan nehézségekről, hogy munkahelyén vagy a magánéletben hátrányára szolgál, hogy nagyon intenzíven éli meg az érzelmeit, ezáltal veszélyeztetve a hatékony munkát, vagy a kiegyensúlyozott kapcsolatokat. Mire gondolok pontosan?

Biztos sokan ismerhetünk magunkra:

kisebb veszély miatt is aggódási spirálba kerülni…
borúlátás, rosszkedv spiráljába merülni…
apró bosszúságok miatt is nagyon felmérgesedni…
apróbb stressz-ok miatt is nagyon befeszülni…

Ezeket a válaszreakciókat valamikor magunkévá tettük és automatikussá fejlesztettük. Megtanultuk, hogy túlreagáljuk a bizonytalanságra adott érzelmi válaszunkat. Szerencsére amit megtanultunk, azt tudatosan el is felejthetjük és tanulhatunk helyette valami mást. Sok gyakorlással, lépésenként. Sok fölösleges, szükségtelen érzelmi tehertől szabadulhatunk meg ha sikerrel járunk.

Most azzal a gyakori tévedéssel szeretnék foglalkozni, amikor túl nagy jelentőséget tulajdonítunk a gondolatainknak és túlságosan elhisszük az esetlegesen alaptalan gondolatokat is. Nagyon igaz, hogy sosem az objektív tények vagy a valódi események tesznek bennünket boldoggá vagy boldogtalanná, hanem az azokhoz fűződő gondolataink. Ezért a gondolatainkon érdemes változtatni, ennek alapja pedig, hogy megtanuljuk legelőször is azt, hogy ne higgyük el őket feltételek nélkül.

Ha például valamelyik munkatársunkkal vagy a főnökünkkel kapcsolatban valamilyen irracionális gondolatunkat elhisszük, az nemcsak rengeteg fölösleges aggodalmat halmoz bennünk, hanem talán ok nélkül ellenségesen is fogunk az illetővel viselkedni.

Erről egy tanmese jut eszembe.

A nyuszika esete a medve fűnyírójával

A nyuszika a kertjében le szeretné nyírni a füvet, de nincs fűnyírója. Eszébe jut, hogy a medvének van, talán elkérhetné tőle. El is indul a medvéhez, de menet közben arra gondol, hogy a medve barátságtalan és biztos nem fog segíteni. És ahogy közeledik a medve otthonához, egyre felerősödnek benne ezek a gondolatok. „A múltkor a borz is mondta, hogy a medve barátságtalan. Kiszúr a többiekkel. Szóval biztos nem fog segíteni.” Nyuszika fejében még inkább felerősödnek a medve undokságával kapcsolatos gondolatok. Közben odaér a medve kerítéséhez, csönget. Közben tovább gondolkodik. „Nem is értem miért indultam el ide, úgyis undok lesz, sőt még el is küld majd a f…nébe”. Ekkor a medve ajtót nyit, mosolyog és kérdi: „Szia Nyuszika, miben segíthetek? „Nyuszika ekkorra már annyira belelovalta magát a félelmeibe, hogy szegényke már csak ennyit tud kinyögni: „B…d meg Medve a fűnyíródat!”. Azt hiszem a mese mindent elmond az irracionális félelmek veszélyeiről.

Érdemes tudatunkba vésni és sokszor emlékeztetni magunkat arra, hogy a gondolatainkat nem érdemes azonosítani az objektív tényekkel és összekeverni az igazággal.

Gyakorlat:

Hogyan ne higgyünk el mindent amire gondolunk?

Tudatosítsuk a gondolat megjelenését, „most félelmet keltek magamban azáltal, hogy ezzel a gondolattal foglalkozom”.
Kérdőjelezzük meg a gondolat igazságát. „Biztos lehetek benne, hogy a gondolat igaz? Tapasztaltam valaha ellenpéldát erre a gondolatra? Mi volt az? (Szinte biztos, hogy találunk ellenpéldát.)
Talán akkor én nagyítom túl a dolgot? „Túlgondolok” valamit?

Lehet, azt tapasztaljuk, hogy elszáll belőlünk az aggodalom vagy a düh és nyugalomnak ad helyet.

Amennyiben szeretnél karrier tanácsadás, vagy életvezetési tanácsadás terén személyes konzultációt, ha személyre szabott tanácsot szeretnél, itt létesíthetsz velem kapcsolatot: